|
2015-08-03 21:00:19, hétfő
|
| |
| |
HEINRICH HEINE KÖLTÉSZETE
Heine /Düsseldorf, 1797. december 13. - Párizs, 1856. február 17.) német romantikus költő, író, újságíró. Egyszerre mondják a romantika utolsó költőjének és a romantikát meghaladó realista és modern költőnek. Egyike a leggyakrabban fordított német nyelvű költőknek. Megítélése, s az életművéhez való viszony gyakran változott és változik a történelem folyamán, napjainkban is.
A nagy triász harmadik tagja, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Schiller és Heinrich Heine a három klasszikus óriás a német nép irodalmában. Heinrich Heine jelentősége a német irodalomban, Petőfi Sándoréhoz hasonlítható a magyar irodalomban.
BÁNAT
Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.
A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.
Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!
Fordította: Szabó Lőrinc
Heine: BÁNAT - Videó
Link
Link
Link
ESTI ERDŐBEN BOLYONGOK
Esti erdőben bolyongok,
álomittas fák alatt,
s mintha csak velem bolyongnál
egyre, gyöngéd árnyalak.
Ugye itt van bájos arcod?
Itt lebeg fehér ruhád? 
Vagy csak a holdfény hatolna
a fenyőhomályon át?
Földre pergő könnyeimnek
halk neszét hallom talán?
Vagy valóban sírva kísérsz
utamon, te drága lány?
A HAJÓTÖRÖTT
Remények, szerelmek! Romokban minden!
Magam, mint hulla,
Melyet harsogva vetett ki a tenger,
Fekszem a parton,
A puszta, a meddő parton:
Előttem a hullámok sivatagja,
Mögöttem gyötrelem és nyomorúság:
Fölöttem húznak a felhők,
A lég formátlan, hóka leányai,
Kik merik egyre a tengerből a vizet
Nagy köd-csobolyókba,
S cipelik, cipelik nehezen,
Végül kiborítják újra a tenger ölébe...
Keserves, szürke robot,
S oly hasztalan, mint a magam hiu élete.
Morajlik a tenger, sikong a sirály,
Hajdani emlékek meg-meglegyeznek,
Elillant álmok, elvillant képek,
Gyötrelmes-édesen föl-föllobognak.
Igen, északon él egy asszony -
Szép asszony, királyi szép! 
Ciprusfa-sudár testét
Fehér, buja leple körülsimogatja:
A sötét fürtök zuhatagja,
Mint mámoros éj,
Úgy csordul alá
Fonatok koronázta fejéről,
És álmatag kondorodik
Az édesen halvány arca.
S az édesen halvány arcból
Hatalmas, igéző szem süt,
Akár egy fekete nap.
Te fekete nap! Ó be sokszor,
Be széditő sokszor is ittam
Megtáltositó, szilaj tüzedet!
Csak álltam ott, lángoktól részegen ingva...
Erre mosoly lebegett le galambszeliden,
A felvont, büszke ajakról:
S az a felvont, büszke ajak suttogott
Holdfény-puha, rózsa-lehelletü szókat,
Hogy a lelkem fölrepesett
És sasként szállt az egekbe!
Hullámok, sirályok, hallgassatok!
Oda már minden: boldogság, remények,
Remények, szerelmek! Fekszem a földön
- Magános hajótörött -
S lángoló arcom
A nedves homokba fúrom.
HA VAN HOZZÁ JÓ SZEMED
Ha van hozzá jó szemed,
és a dalaimba nézel,
szép fiatal hölgyikét látsz
andalogni ott le és fel.
Ha van hozzá jó füled,
sóhaját is hallod ennek,
kacaját, dalát, s e hangok,
jaj neked, szívedre mennek. 
Mert úgy fon be téged ő,
ahogy engem: szóval, szemmel.
Tavaszlázban bódorogsz majd
zöld erdőn, szerelmes ember.
HOLDEZÜSTÖS HÁRSVIRÁGOK
Holdezüstös hársvirágok
részeg illatot lehelnek,
fenn a légben és a lomb közt
fülemülék énekelnek.
Ugye, kedves, milyen jó a
hársak alján ülni, hogyha
lombjukat a telehold-fény
sugarasan átragyogja.
Nézd csak jól meg: szív- alakja
van ennek a hárslevélnek,
hársfa alá a szeretők
oly szívesen azért ülnek. 
De mondd, kedves, mért mosolyogsz
messze álmok rabja képpen,
mint akinek rejtett vágyak
ébredeznek már szívében.
Ó, bevallom neked, édes,
mire vágyom: azt kívánom,
hogy bundába burkolózva
üljünk tarka, könnyű szánon,
szélkavarta hóviharban,
hangos csengők hangja szálljon,
úgy suhanjunk, úgy repüljünk
át a réten, át a tájon.
Holdezüstös hársfavirágok - Ernesto Cortazar zenéjével
Link
A KISASSZONY ÁLLT A PARTON
A kisasszony állt a parton
búbánattal tele,
szivét a rózsa alkony
látványa nyügözte le.
Kisasszony, ez ócska viccre
kár igazán a könny:
lemegy a nap emitt, de
ott hátul visszajön.
LELKEMBEN TAVASZI RÉT
Lelkemben tavaszi rét
lágy kolompja kondul.
Dalom, hív a messzeség
szállj a dombokon túl!
Szállj addig,
hol áll a ház 
violák közt, csöndben.
Ha egy rózsát nyílni látsz,
mondd neki: köszöntöm.
A LEHIGGADT
Aki halott, soká pihen
a sírban; aggódom, igen,
lelkemben nagy aggodalom van:
nem könnyű feltámadni onnan.
Mielőtt az életsugár
kihuny bennem, s szívem megáll,
még egyszer, innen a halálon,
női kegyért küzdeni vágyom.
Szőke nő kell csak, akinek
szeme holdfénynél szelídebb,
mert a végén tüze megárthat
a vadul barna napsugárnak.
Csak életerős ifjuság
vív a szenvedéllyel tusát,
hajsza az, esküvés, dübörgés,
no meg kölcsönös lelki gyötrés!
Nem épen s nem fiatalon,
ahogy most magamat tudom,
még egyszer vágyom önfeledten
szeretni, boldogan - de csendben.
LEVELED
Mit mondjak leveledre?
Nem ver le oly nagyon,
tudatod: nem szeretsz. De
tizenkét oldalon!
Megannyi teleírt lap -
kis kézirat-köteg!
Komolyan nem szakíthat,
ki ily sokat fecseg.
MEGREZDÜL AZ AJKAMON...
Megrezdül az ajkamon
halk tavaszi ének.
Zengve zendülj, halk dalom,
vágj a messzeségnek.
Violákkal van teli 
egy kert, szállj odáig,
látsz egy rózsát, mondd neki:
lelkem hozzá vágyik.
MEMENTO
A hajad olyan fekete.
a ruhád oly fehér: . . 
az ifjuság ígérete . 
az élettel felér. . . . 
Ó, csal az ember élete!
ki tudja mi nem ér . . . . 
Ruhád is lesz még fekete,
hajad is lesz fehér.". . 
Heinrich & Heine - Memento (Carlo Ruetzs Modular Mix)
Link
MIÉRT OLY SÁPADT A RÓZSA MA ...
Mért oly sápadt a rózsa ma,
ó, mondd meg, édesem?
Zöld fű közül az ibolya
mért nem cseveg velem?
Miért oly bús, oly kedvtelen
ma a pacsirtadal? 
Mért oly setét a föld nekem
ma mint a ravatal?
Mért vonja ködbe a mezőt,
mért oly borús a nap?
Mért tölti el a levegőt
ma ez a kripta-szag?
S hogy magam is oly bús, alélt
vagyok, mi lelhetett?
Ó, mondd, szívem drágája, mért
hagytál el engemet?
MINT EGY VIRÁG OLYAN VAGY
Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek, és szívemhez
a bánat közelít.
Kezem véd könyörögve, 
meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép.
Gitáros Sokk - Virágosat álmodtam
Link
SZÍVEMBEN MINDIG LESZ EGY HELY...
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz, 
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagy sokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heine |
|
|
|
Címkék: körülsimogatja, galambszeliden, szenvedéllyel, leggyakrabban, fenyőhomályon, hársfavirágok, messzeségnek, könnycseppet, meglegyeznek, hasonlítható, tavaszlázban, hárslevélnek, büszkeségből, hallgassatok, megtáltositó, átkönnyezni, lemondással, búcsúzásnál, irodalomban, jelentősége, irodalmában, napsugárnak, pacsirtadal, szívdobogva, elmorzsolok, holdezüstös, hársvirágok, fölrepesett, könnyeimnek, föllobognak, utcasarokig, csobolyókba, napjainkban, szélkavarta, holdfénynél, köszöntelek, romantika utolsó, romantikát meghaladó, leggyakrabban fordított, életművéhez való, történelem folyamán, nagy triász, három klasszikus, német irodalomban, magyar irodalomban, könyörgő levelet, csókot koldulni, szív gyorsan, kérdezné tőlem, könnycseppet elmorzsolok, válás mindig, hely emlékednek, HEINRICH HEINE KÖLTÉSZETE, Johann Wolfgang, Friedrich Schiller, Heinrich Heine, Petőfi Sándoréhoz, Szabó Lőrinc, ESTI ERDŐBEN BOLYONGOK, HOZZÁ JÓ SZEMED, HOLDEZÜSTÖS HÁRSVIRÁGOK, Ernesto Cortazar, KISASSZONY ÁLLT PARTON, LELKEMBEN TAVASZI RÉT, MEGREZDÜL AZ AJKAMON, Carlo Ruetzs Modular Mix, MIÉRT OLY SÁPADT RÓZSA MA, MINT EGY VIRÁG OLYAN VAGY, Gitáros Sokk, SZÍVEMBEN MINDIG LESZ EGY HELY,
|
|
Online
