|
2015-11-18 18:00:24, szerda
|
| |
| |
MAJTHÉNYI FLÓRA
"A viszontlátás oly nehéz,
A kézben nyugszik már a kéz,"
Majthényi Flóra (Novák, 1837. július 28. - Budapest, 1915. május 18.) költőnő. Kiváló zenetehetség, több zeneszerzeménye is fennmaradt.
Majthényi Flóra, kit Flóra néven ismert és ünnepelt mint híres szépasszonyt az ezernyolcszázhatvanas évek "Pest"-je, fiatalon lett ünnepelt költőnő és a pesti szalonok közismert tagjaként élete minden téren sikeres volt mindaddig, míg a szakítást, a válást nem választotta. Majthényi Flóra költőnő 100 éve /1915. május 18-án/ hunyt el.
DALVÁGY
Tudnék úgy zengeni,
Mint a bérci patak,
Mely a rengetegnek
Szirtkebléből fakad.
Tudnék úgy zengeni,
Miként a fa susog,
Midőn levelein
A holdsugár ragyog.
Tudnék úgy zengeni,
Mint a kis csalogány,
Melynek bús dalától
Felzendül a magány. 
Tudnék úgy zengeni,
Miként esti harang,
Midőn szél szárnyain
Lebeg felénk a hang.
Tudnék úgy zengeni,
Mint az esőcsepp szól,
Midőn lassan folyik
Alá a magasból -
Oh, addig zengeném
Bűbájos dalomat,
Míg elszenderíteném
Vele fájdalmamat.
ELHAGYOTT, SZENT BERKEM...
Elhagyott, szent berkem!
Újra visszatérek
Hozzád, szent költészet,
Csendes hattyúének.
Látom már a fákat,
Látom már az árnyat,
Mely adott ábrándot,
Lengő, fehér szárnyat.
Látom már az angyalt
Szép, fürtös fejével,
Mely vezetett engem
E berekben széjjel.
Kezét nyújtja immár,
S mosolyogva néz rám:
"Szebb vidék lesz még ott,
Túl a hegyek ormán!"
Oh, megyek, megyek már, 
Nem hagylak el többé,
Virágokon járok
Veled itt örökké.
Oh, de szívem úgy fáj,
Ajkam szomja éget,
Oly mélyen megsebzett
Engemet az élet.
Szép angyal, egy csöppet
E forrásból nékem,
Léthe folyamába
Leheljem emlékem.
Most vigy, vigy magaddal,
Követlek az égig,
Egy szebb, új életet
Bolygok veled végig!
EMLÉK ITTEN MINDEN FŰSZÁL...
Emlék itten minden fűszál,
Emlék itten minden kő;
Csak a múltakon merengek,
...Mert itt nincsen már jövő.
Nincs jövő, mely szebb lehetne,
Mint a múltnak képe volt;
Kedves énnekem az emlék,
Habár elmúlt, habár holt.
Sőt, a jelent is csak halkan,
Észrevétlen engedem
Átvonulni, mint az árnyat,
E nekem szent helyeken, 
Hogy röptével el ne fújja
A varázsló álmokat,
Mint madárszárny, a homokról
A kedvet, szent nyomokat.
S magam is oly csendes vagyok,
Le-lezárom szememet,
Hogy a fátylon át ne lássak,
Mely beborít engemet.
Mert jól tudom azt, hogy szívem
Megfájulna végtelen,
ha látnám, hogy min merengek,
Már csak múlt, - s nem lesz jelen!
(1857.)
LETAROLT KERT...
Letarolt kert,
Elhervadt virágok,
Hulló levél,
Őszi selyem szálak.
Hallgató dal,
Hallgató madárdal,
Mely a tájon 
Csak emlékben szárnyal.
Csörgés zúgás
Hervadásnak hangja,
Őszi szellő,
Mely önmagát futja.
S egy sóhajtás,
Mely még visszaadja,
Mi tavaszkor
Lelkünk elragadja.
MI A HAZA?
"Édes anya, édes apa!
Mondjátok csak, mi a haza?
Tán e ház, amelyben vagyunk?
Amelyben mindnyájan lakunk:
Ez a haza ?"
"Nem, gyermekem, ez csak házunk,
De amit itt körül látunk,
Merre földeink terülnek,
Merre kertjeink feküsznek:
Ez a haza !
Minden, amit a szem belát,
Itt e föld, mely kenyeret ád,
E folyók tele halakkal,
E szőlőhegyek falvakkal:
Ez a haza !
Amerre a hegylánc kéklik,
Merre a berek sötétlik,
Merre a róna kanyarul, 
Melyre a kék ég leborul:
Ez a haza !
Hol egykor őseink laktak,
Itt csatáztak, itt mulattak,
Ahol a határt ők szabták
S örökségül reánk hagyták:
Ez a haza !
Ahol csontjaik porladnak
S mindig a földben maradnak,
Ahová bennünket tesznek,
Midőn egyszer eltemetnek:
Ez a haza !
Ez a föld, mely drága nekünk,
Melyet legjobban szeretünk,
Ahová, bármerre járunk,
Mindig vissza-visszavágyunk :
Ez a haza!"
Majthényi Flóra: Mi a haza?
Link
MIDŐN SZÜRKÉN BORONG AZ ŐSZ...
Midőn szürkén borong az ősz
Mind itt ülünk csendesen
A kandalló tüze mellett
Csak egy szék áll üresen
Nem töltöd bé sohasem
Többé soha - sohasem!
Körülnézünk, itt vagyunk-e
Mindnyájan már, ideben?
Kint a szél zúg - mind bejöttek
Csak egy szék áll üresen
Nem töltöd bé sohasem
Többé soha - sohasem!
Elbeszéljük, hogy ki mit tett, 
És mit remél szüntelen:
Csak te nem szólsz mindezekhez
Csak egy szék áll üresen
Nem töltöd bé sohasem
Többé soha - sohasem!
Néma csend lett, elhallgattunk:
Könnyünk ragyog csendesen,
A kandalló piros fényt vet,
Hol egy szék áll üresen,
Nem töltöd bé sohasem,
Többé soha - sohasem!
S nem lesz mégsem üresen
Mert emléked velünk marad
És el nem hágy sohasem,
Soha, soha - sohasem!
PILLIKE
Picike
Pillike
Mi ragyog
Oly nagyon
Átlátszó
Szárnyadon?
Por, por, por,
Aranyos por!
Mi van ott
Fejeden
Feketén
Fényesen?
Szem, szem, szem,
Ragyogó szem!
Picike
Pillike
De mi van
Ajkadon?
Szereted
Oly nagyon?
Méz, méz, méz,
Illatos méz.
Picike
Pillike
Hát belül
Kebledben 
Mi van ott,
Mondd nekem?
Szív, szív, szív,
Dobogó szív!
Picike
Pillike
De én nem
Érthetem
Mi a szív,
Mondd nekem.
Várj, várj, várj,
Egy kicsit várj.
Picike
Gyermek te,
Ami bent
Úgy dobog
Ha anyád
Csókolod;
Ott, ott, ott,
Az a szív ott.
/Jó gyermekek könyve/
SZEGFŰ
Ismét érzem a virág illatát,
Mely kiskertünkben nyílott egykoron.
Ah, nem az már, csak annak rokona,
De az illat még az a szirmokon.
S míg érzem: ismét gondolok reád, 
Még most is hallom halk rezgő szavad...
- Ki hinné el, hogy ilyen kis virág
Egy egész múltat visszaad!
SZÉP VOLT A KIS GYERMEK ...
Szép volt a kis gyermek
A terítő ágyon
Halványan s mosolygva
Feküdt a párnákon.
Kicsi kezecskéje
Fonva volt imára,
Úgy látszott a test is
Felszáll már utána. 
És mintha borulna
Rá az ártatlanság.
Simult homlokára
Sok szép fehér virág.
A gyertyák oly búsan
Állottak sorjában,
Emésztve önmagok
Fájdalom lángjában!"
A VÁLÁS PERCE
A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még a kéz,
A szembe olvad még a szem
Mint mindörökre, végtelen;
S a lélek már csak félig itt,
Félig követi útjait
S jobb része mégis ezalatt
A búcsúzónál itt marad. 
A viszontlátás oly nehéz,
A kézben nyugszik már a kéz,
A szembe olvad már a szem,
Mint mindörökre, végtelen.
S a lélek mégis fél, remeg,
Hogy őt csak álom csalja meg
S nem mer örülni igazán,
Hogy fel ne ébredjen talán...
Majthényi Flóra arcképe balra fent a Hölgyfutár 1855-ben megjelent arcképalbumában, Bulyovszkyné Szilágyi Lilla, Kempelen Riza és Ferenczy Teréz társaságában (Barabás Miklós rajza)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Majthényi Flóra |
|
|
|
Címkék: arcképalbumában, zeneszerzeménye, elszenderíteném, elhallgattunk, kiskertünkben, szirtkebléből, visszavágyunk, viszontlátás, bulyovszkyné, zenetehetség, szépasszonyt, társaságában, elbeszéljük, madárszárny, rengetegnek, körülnézünk, hervadásnak, mindezekhez, szőlőhegyek, fájdalmamat, észrevétlen, ártatlanság, választotta, visszatérek, búcsúzónál, eltemetnek, mindörökre, hattyúének, mindnyájan, visszaadja, kezecskéje, szárnyadon, megfájulna, mosolyogva, fennmaradt, megsebzett, kézben nyugszik, pesti szalonok, bérci patak, holdsugár ragyog, esőcsepp szól, hegyek ormán, múltakon merengek, múltnak képe, varázsló álmokat, szem belát, hegylánc kéklik, berek sötétlik, róna kanyarul, földben maradnak, kandalló tüze, kandalló piros, Majthényi Flóra, MAJTHÉNYI FLÓRA, SZENT BERKEM, EMLÉK ITTEN MINDEN FŰSZÁL, LETAROLT KERT, MIDŐN SZÜRKÉN BORONG AZ ŐSZ, SZÉP VOLT KIS GYERMEK, VÁLÁS PERCE, Bulyovszkyné Szilágyi Lilla, Kempelen Riza, Ferenczy Teréz, Barabás Miklós,
|
|
Offline
