Árvai Attila - Árvai Attila,ÁRVAI ATTILA,Szomjúhozlak Téged,Megválthassam Véled,AKKOR MINDEGY,Amíg Rád,AMIKOR HIÁNYZOL,Tanúsítja Istenem,CSÖNDES EMLÉK,CSÓKOLJ MEG,CSÓKOT KÜLDÖK,ÉLETED ROMÁNCA,Hívószavam Rád,ÉRTED JÖTTEM,Most Isten,Isten Néked,KEDVES ANGYAL,Olyankor Veled,Mindvégig Veled,KÖNNY NÉLKÜL,LÉGY MAJD TÁMASZOM,MEGTESZED,Valahol Rád,MENJ SZÍVED UTÁN,MÚLÓ NYÁR,KELL MEGFELELNED,NÉHA ÚGY ÉRZED,NÉLKÜLED ÉS VELED,Hogy Te,NINCS KINEK,NYUGALOM SZIGETÉN,Választanám Véled,SOKSZOR VÁRTAM RÁD,ÖTVEN FELETT,Drága Jó Barátom,RÓZSÁK ILLATA,SZENVEDÉLYEK ÁRJA,SZÍV DALA,TEGNAP MÉG,Várok Rád,VÁRTAM RÁD,Álmodok Tebenned,Imádkozva Istenemet, - menusgabor Blogja

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Árvai Attila

2016-03-04 19:30:30, péntek

	ÁRVAI ATTILA Árvai Attila (Miskolc 1968. szeptember 9 - ) Parapszichológus, tanatológus, író, költő Link ADJ BÉKÉT... Adj békét Jó Uram, sötét harag tombol Ott szeretnék élni, hol a mosoly honol Számtalan éhező, fázó ember szenved Magamhoz ölelnék sok didergő lelket Adj békét Teremtő, nagy a szükség mára Mutass sekély jelet, hitünk megtalálna Elfajzott a sorsunk, fertőzött fenevad Bizodalmunk fénye minket lassan elhagy... Adj békét Megváltó, vár reá a lelkünk Lábnyomod követjük, mikor merre menjünk Szomjazzuk szavaid, csak már meghallanánk Szüntelen fürkésszük békéd hívóhangját... Adj békét Szentanyánk, öled mélyén ringva Megpihenünk csendjén, mint folyószéli fűzfa Zene repít minket, szűz szívedből árad Bűvkörében fürdik, élteti a tájat... Adj nyugalmat Uram az emberek fiának! Számmal ki ne mondjam, mind hiába várnak! Hogy tiszta áldásodért szívemből kiáltsak!... Hozz békét könyörgöm!!...e békétlen világnak.... ADJ EGY MOSOLYT... Most, hogy nehéz volt kissé a múlt hetem Kérek egy kis titkot, hogy életem szebb legyen Tedd meg kérlek nékem és bánatom feledem Most így egyszerűen, adj egy mosolyt nekem... Adj egy mosolyt, hogyha sírok, vagy szenvedek Mert mikor rám mosolyogsz, akkor megértelek Adj egy mosolyt, ha oly magányos vagyok Mert ha nem teszed meg, tán bele is halhatok... Adj egy mosolyt, mikor fáradtan pihenek Vagy ha szemlesütve, csalódva elmegyek Adj egy mosolyt kérlek, mikor majd aggódok... Mert ha nem teszed meg, akkor szomorkodok Adj egy mosolyt, ha az utcán kóborlok Ha magányomban, kicsit meghervadok Szomjúhozlak Téged, ha tőlem túl messze vagy Olyankor hiányzol, hogy lássam mosolyodat Adj egy mosolyt nekem, mintha gyermek lennél Mert gyermekünk mosolya, tisztább a napfénynél Minden lélek tudja, a mosoly édes áldás Szíved legmélyéről, egy őszinte megváltás... Adj mosolyt akkor is, ha semmi kedved hozzá Az élet nagy küzdelem, ne tedd jobban azzá... Mert mikor mosolyogsz, minden bánat elhagy Ha mosoly ül orcádon, akkor nagyon szép vagy Mosolyod meggyógyít, és semmibe sem kerül De szépséggel tölti meg, szívedet legbelül Mert mikor mosolyogsz, egy kicsit Isten leszel Mindent megolvasztasz, hidd el, bármit teszel... Mosolyunk az égben élő angyalok ruhája De ha nem élsz vele, sorsod nagy hibája Ezért öltsd magadra az angyalok gúnyáját Hogy mosolyodban megleld szíved boldogságát Ezért mosolyogj rá gyakran a világra Ha ezt megteszed, már nem éltél hiába Mosolyra szükség van, minden lélek tudja E csodában rejtezik boldogságod titka Ha néha szomorú vagy és véletlen meglátom Kedves mosolyomat, Néked felajánlom Egy szerető mosolytól, így majd újjászületsz... Tudod mért Barátom?... mert mosolyból, mosoly lesz... Árvai Attila 2012-05-14 ADJ MÉG IDŐT! Mindent jóváteszek, szegény fejem, Mit az évek során elbaltázott. Nem kérek mást, adj még időt nekem, Megválthassam Véled, e világot!... Évek szöktek messze, a semmibe, Környékezett sok gyarló gondolat. Reám talált védangyalom hite, Vizet hozott, mézet és csókokat... Sánta vén fák súgták hunyorogva: ,,Veszett időd soha ne kérd vissza!" ,,Ember, bolygó, csak úgy, mint egy bolha, Mert az idő, mindüket elissza!"... Fenyők búgtak visszhangzó fejemben: ,,Óvakodj, a vén idő becsapott!" ,,Nézz hát körül, s ripakodj rá menten! Szegd a nyakát, keness rá fel papot!"... Megenyhüljek? - Segíts már, mit tegyek?!" Ne mozduljak? - Maradjak ily léha?! Vagy tán bárddal emeljek rá kezet?! Így legyek hát perceim hóhéra?!... ...Egyedül maradtam percen, s kényen, Rám talált százezer rejtelem. Tetteimet mind bőséggel mérem! Addig adj! - adj még időt nekem!!... AKKOR MINDEGY Jámbor pillantásod megigézett, Ám tudom, ott sajog még belül. Én nyugalmat adok, ha kéred, Zsongó elméd pihegve szenderül. Hogy jött, nem tudom, azt sem mikor megy, Csak ültem itt, magamba fordulva, De ha velem vagy, letaglóz a kegy, Mi szipogva siratná, ha múlna... Kínzom magam, Isten tudja miért, De nekem meg ne mondja senki sem! Ki betűt vetett, s parány volt, míg élt, Holtan, nyomott hagyott a szíveken... Mennybe készülök, de most nem várnak, Tennem kell még, látnom és éreznem! Utat vájjak életnek, s halálnak, Hőn megszoríthasd vénülő kezem! Vigyázok rád élet, míg itt vagyok, S ha nem leszek, sirass egyetlenem! Akkor mindegy élek é, vagy halok, ...Ha szívek gyógyulnak verseken... AMEDDIG... Ameddig szeretlek, soha nincsen késő Ameddig érezlek, boldogságod eljő Amíg Rád gondolok, szerelmünk feltűnik Minden kínszenvedés, azonnal eltűnik... Ameddig akarlak, jusson majd eszedbe Hogy nagy csodákat hoztunk, egymás életébe Amíg érted vagyok, csak Rólad álmodom Egy nap, ha meghalok, emlékem Rád hagyom Ameddig érintlek, addig boldog vagyok Úgy a szenvedéssel, mindvégig felhagyok Mert míg megérintlek, oly magasba szállok Minden teljesülhet, reményem és álmok Ameddig meglátlak, soha nem lesz késő Könnyeim elmossa, a forró nyári eső Ameddig megfogom, selymesen lágy kezed Mindig boldog vagyok, ha meglátom a szemed Semmi nem lesz késő, csak ha majd meghalok Addig szeress engem, másképp elpusztulok Soha nincsen késő, amíg szerethetünk... Egymás szép szemében, boldogan élhetünk... AMIKOR HIÁNYZOL Vannak pillanatok, hogy semmihez sincs kedvem Mikor belülről úgy érzem, régen nem szerettem Vannak szürke órák, hogy a szívemet kitárom Csendesen könnyezek, mert annyira hiányzol... Amikor hiányzol, csak szép szemedet látom Hasonlatos hozzá, egy szivárványos álom Kérlek, váltsd valóra nékem ezt az álmot Hozz az életembe egy kis boldogságot Mikor csak hiányzol, a gondolat is fájó A szívem is csatangol, néma a tűzhányó Annyira szomorú és könnyes a reggelem Ha a kezem fognád, átadnám mindenem... Amikor hiányzol, némán üres minden Búsan árválkodva, keresem jókedvem Annyira hiányzik, az a pár kedves szó Mit csak Te mondhatsz ki, annyira szép és jó Amikor hiányzol, drága egy szerelmem Értelmét vesztette, egyszerű életem Ekkor rádöbbenek, hogy a világ mégis kerek De csak is úgy kerek, ha láthatom két szemed Jöjj el gyorsan nékem, édes megihletőm! Annyira vártalak, illatos hercegnőm! Nézd, csak is érted élek, nyújtom a kezemet Mutasd meg egy percre, nékem a szívedet! Mert mikor hiányzol, Te drága egyetlenem Lelkem a magánytól, mégis megmenthetem Tudom, hogy reám vársz, szerelmetes párom Nincsen rajtad kívül, senkim a világon... Mikor úgy hiányzol, sírnak a csillagok Hosszúak a percek, évek a nappalok Annyira hiányzol, hogy már csak reszketek Útszélén leülök, s néznek az emberek... Amikor hiányzol, fájdalom dúl bennem Csak később döbbenek rá, hányan néznek engem Útszélén könnyezek, s csak néznek az emberek Tudják, látják, érzik, hogy én most szenvedek ...S meghatódnak rajta... mennyire szeretlek... AZ ÉN CSILLAGOM Esténként, ha félelmeim, Gyertyalángja felragyog, Kiülök a hegytetőre, S meglesek egy csillagot. Izgő-mozgó parány fények Mik az égen játszanak, Integetve súgom felé: Ne kárhoztasd önmagad! Szökdellek a hold udvarán, Imádkozva jobb napot. Könnytől ázott szemeimben, Minden emlékem halott. Úgy szerettem, úgy szerettem! Tanúsítja Istenem! Legvégére mi lett sorsom?... Magányomat kergetem. Itt ülök, lásd, azóta is, Mint ki rosszról, jóra vált, Lám az Isten becsben tartja, Kis, csalódott csillagát... ÁLMODJUNK Ne félj, Veled vagyok, álmodj szépet, kérlek, Érzem, boldogabb vagy, álmodd azt, hogy élek. Ma éjjel sikerül, születik egy csoda, Szóval nem illetem, ritkán járunk oda... Szeretném, ha látnál, ahogy én is látlak, Lélegző virága köröttünk a fáknak. Ott van a szemedben rózsaszínű hárfa. Nem hallod, ha árva, csak ha tündér játssza. Légy belül csendesebb, jő a lélek hangja, Világokat láthatsz, nyári szellő hordja. Nézd e virág szívét, amott, a legszebbet! Illata elszédít, elűzi a terhet... Nyugalmad mezején szállunk nemhiába, Tudom, Te is érzed, minden ajtó tárva. Kéjes gyönyörünkben embernek születtünk, Vettünk kölcsön testet, s Istentől a kedvünk... Nyugovóra térünk e mámoros életben, Reggel angyal leszel, többé nem kell félnem. Sugárzol, boldog vagy, álmodd azt, hogy élek, Hadd álmodjak Veled... álmodj velem, kérlek... ÁLMODTAM Álmodtam egy koldust, kinek nincs semmije Nem maradt se pénze, reménye, és hite Odalett mindene elhordta az idő Lábain szétszakadt a kukában lelt cipő... Álmodtam madarat, önfeledten repked Nincs semmi ruhája soha nem is retteg Égi áldásból él, ködöt kortyol reggel Tengerszemben fürdik, csicsereg, ha felkel Álmodtam kiscicát, kék szemű feketét Lehunytam két szemem láttam az életét Háztetőkön suhant, táncolt és nyávogott Reggelente mosdott, harmatot nyaldosott Álmodtam vadakat zölderdő ködében Fákkal sugdolóztak mezőknek csöndjében Megszakad a szívük, mikor puska dördült Álmomban arcomon bánat könnye gördült Álmodtam hőstettet szikrázó csillogást Diadalmenetet angyali szárnyalást Megálmodtam mindent, mit ember álmodhatott Vesztettem egy sorsot, s mindent, amit hozott Visszatért a koldus éjjeli álmomban Üres tenyerében mély ráncokat láttam Nem maradt semmije, de mosoly volt az arcán Nagy titkok tudója sorsa végső harcán... ÁRVÁCSKA Szép árvácska mutass utat Megyek merre szíved mutat A világon csak neked hiszek Csalódtam az embereket Míg utat mutatsz kicsi virág Ábrándomban megjelent Egy tiszta, boldog, szép új világ Mi országodban feldereng... Árvácska a lelkem titka Ki elvezet most engemet E rossz világból, mert nem bírja Megmenti a szívemet... Ez kicsi virág nem hazudik Megszépíti szobánkat Elvezet most mindnyájunkat Látunk majd sok csodákat Lásd meg a Te virágodban Hogyha egyszer ránézel, Színt hoz majd a világodba S meglásd, eltölt reménnyel... Kis árvácska jó virágom Édesanyám kedvence Mindig mikor megpillantom Róla jut az eszembe Szeresd a kis virágodat, Mert ha elhal melletted Bármily jó a szíved, lelked... Hogyha fényes, jó is kedved... ...Egy nap elhagy reményed... BARÁT Olyan nagy boldogság, barátodnak lenni Egymás életéért, sok mindent megtenni Olyan nagy megnyugvás, hogy Te vagy a barátom Hogy végre mellettem vagy, most és mindenáron Annyira jó érzés, hogy van egy hű barátom Hogyha bánatom van, neki elmondhatom Hogy mindig velem tart majd, tudom, bízok benne Ha kinyújtom a kezem, ő mindig segítene... Tudom, hogy ő benne, mindig megbízhatok Vele nem kell félnem, ha magányomtól tartok Egy igazi jó barát, mindent megtesz értem Eddig merre jártál, sokszor nem is értem... Csatangoltam sokszor, igaz barát nélkül Oly sokat szenvedtem, de tudtam, majd megtérül Ha megtalál egy barát és a kezét nyújtja Hogy együtt menjünk tovább, hosszú vándorútra Légy az én barátom, Téged most megkérlek Hogy ne fájjon annyira, ez a nehéz élet Hogy nehogy eltévedjek, amíg megkereslek Hogyha magányos vagy...a barátod lehessek... BÚCSÚZUNK Folyton csak búcsúzunk, erről szól világunk Mellette remélünk, de van, hogy sírdogálunk Búcsúzunk attól is, mi nagyon kedves nekünk S mikor búcsúzunk, kicsit belehal a lelkünk... Búcsúzunk az éjtől, búcsúzunk a perctől Búcsúzunk attól is, mi nagy boldogság belől Búcsúzunk apánktól, búcsúzunk anyánktól Terektől, tavaktól, erdőktől, a fáktól... Életünk sokszor szól a keserű búcsúról Szívünkben bánattal, fájó elmúlásról... Életed nagykönyve, gyakran csak erről szól Attól ami kedves, sokszor elbúcsúzol... Búcsúzol a csóktól, édes érintéstől A szenvedély magasztos, örült érzésétől Búcsú a baráttól, ellenségtől, nyártól... Vagy ahol felnőttél, gyermekkori háztól... Tudom, míg elválunk, szívünk majd megszakad Hogy alig bírjuk már, a szörnyű fájdalmakat De tudd, hogy a búcsú sem tart örökkön örökké Mi szívednek oly kedves, majd visszatalál mellé... Azért búcsúzkodunk, hogy szívünk emlékezzen Hogy benne szeretetünk, soha el ne vesszen Mert, ha nem búcsúzol, nem hiányzik semmi De a szíved képtelen lesz, igazán szeretni... A sok fájdalmas búcsú, megtanítja szíved Hogy a szeretet győz, mindegy, hogyan éled A búcsú nagy tanítód, földi léted során Hogy emlékezz a szépre, a mennyeknek kapuján Csak e világi átkunk, hogy mindig búcsúzni kell A mennyeknek országa, ilyesmit nem ismer... Egy napon felismered, mind ott leszünk együtt Búcsúzni már nem kell, megfogjuk a kezünk A régmúlt búcsúira, mint nagy leckékre gondolsz Szíved megenyhül majd, eltűnik a sok rossz... Többé nem búcsúzol, mert soha nem lesz kitől... Ez lesz ajándékod... a minden Istenétől... A búcsúzás fájdalmát, majd gyorsan elfelejted Ha szeretteid örömödben megfogják a kezed Mert csak egy dolog van, mi édesebb a könnynél Együttlétünk boldogsága, mi minden szívben ott él... CSILLAG Nyári estén réten heverészem S önfeledten a csillagokat nézem A napnak sugarai már halottak, A város fényei távolból pislognak Képzeletem felrepült egy fényes csillagra Távoli tünemény, már mégis álmodom rajta Onnan nézem csendben jó öreg földanyánk Magamtól kérdezem, mért nincs Édesanyám? Ahogy nézem a földgolyót, ily távoli magasból Szívem összeszorul, oly sok a nyomorból... Éhező emberek és árvák sírdogálnak Hogyan fohászkodnak a szép megváltásnak... Ne engedd istenem, hogy ily dolgokat nézzek! Nem bírja már lelkem, inkább visszatérek! Ahogy heveredek, s múlik csúf rémálmom, Te már fogod kezem... s kezdődik új álom... Árvai Attila 1989 CSÖNDES EMLÉK Emlékeim felidézem, Pontosan már nem emlékszem... Hogy nézett ki, ki is volt ő? Régi emlék messze tűnő... Előtűnik halvány arca, Selymes keze lágy mosolya, Nem is tudom mért idézem, Szeretetből emlékezem... Szeretetnek víztükrében Láttuk egymást nagyon régen... Összetört a víztükör Már senkinek sem tündököl... Nem simogatsz soha már Kóbor lelkem visszavár... Régi emlék, már halovány Rád emlékszem, Édesanyám... Árvai Attila 2012-03-22 CSÓKOLJ MEG! Csókolj meg, hogy hadd érezzem lángolásod Hadd érezzem, a szívemben elemésztő hamvadásod Hogy eggyé váljak ölelő orcáddal Hogy megégessem magam, a szerelmed lángjával Perzselj fel szép leány, hogy bele is őrüljek Hogy minden bánatomat hamar elfeledjek Érezzem tüzedet, amit most zúdítasz Ha már elfáradtam, akkor majd elaltatsz... Őrjíts meg! Hogy ne tudjak magamról! Halmozz el, hogy fussak fájdalmamtól! Érzem tüzes arcod, hogy velem eggyé válik Tudom, hogy akarod, hogy szíved csak rám vágyik Tűzben égő csókod, most teljesen felemel Közben érintésed, végigfut testemen Angyali szenvedély, mi körbefog kettőnket... Mámoros remegés, mi elkapta testünket Érintelek én is, Te gyönyörű szerelmes Vágyad forró lángja édes és fertelmes Eggyé válni veled, ez most minden vágyam Érezni a lelked, hogy lángom elkiáltsam... Annyira szeretlek, az egekbe ordítok! Ha érzem lángolásod, mindent elpusztítok Elpusztul a bánat, de minden fájdalmadat Tűzzé változtatom, minden bánatodat! Égjünk el a tűzben, most így mind a ketten! Csak remegő csókodat reggelig érezzem Felgyújtottad lelkem, mint a fényes fáklyát Elhozom ma éjjel, lelked minden álmát! Égjek benned múzsám, mindent odaadok! Szenvedélyes csókoddal örökre harcolok! Mert édes csókod nélkül, képtelenség élni! Hagyd szívem remélni! Benned mélyen élni! Forró csókod lángja felszántja a testem! Tagadnám, de minek, hogy már beléd estem! Szenvedélyed árja leszedi ruhámat... Bőröm alatt perzsel, minden porcikámat! Mert én vagyok ki fényed, fényesebbé teszi Ki lángodat felgyújtja, de bánatod elveszi Ha csókolsz éjjel nappal, tegnapból a máig Együtt hamvadunk el... életből, halálig... Árvai Attila 2012-05-28 CSÓKOT KÜLDÖK Málló hegyek csúcsain tapostam, Eddig derűn egész életemben. Írogattam, s nem szálltam el holtan, Felhevültem, kérdeztem és mertem. Ültettem virágot, majd neveltem, Leszaggatták érzéketlen kezek. Éjszakákat töltöttem el ébren, S szenvedtem, hogy emberibb legyek. Cipeltem kis vulkánt a hátamon, Fentebb zöld fenyőket öntöztem. Néha egy bárányfelhőn lakom, Máskor fázom, úgy sajgok a földben. Csillagomat emlékeddel jártam, Mit fejem fölé emelve hordtam. Repedezett, kövesedő hátam, Ahogy szennyben fetrengtem a porban. Hogy lássalak egyszer utoljára, Segítségül hívattam a napot. Ne gondolják rólam: ,,szegény pára" Csókot küldök, mielőtt meghalok... ÉLETED ROMÁNCA Életed románca nemcsak Te rólad szól Emlékezz arra is, ki érted folyton harcol Nem másért születtünk Ha egymáson segítünk A szeretet rejtélyét és Sok titkot megértünk... Árvai Attila 2013-04-18 AZ ÉN KEDVESEM Bármerre is járjon a világ káoszában Olyan gondosan tart engem boldogságban Mindig mikor rám néz, hiszek a mesében Gyönyörű kedvesem, álomszép lelkében Bárhová is menjen, galambom, kedvesem Az én emlékemben, édesen, kedvesen Jelenik meg mindig, harmat fonta hajjal Ilyenkor a szívem, megküzd a magánnyal Amikor megérint, édeni kedvesem Őstüzem fellángol, csókommal meglepem Reggelente csillag, gyönyörű szemében Úgy ragyog fel nékem, minden sötét éjjen Amikor meghallom, nyugtató halk szavát Derengeni látom, a boldogság alkonyát Könnyed lépteiben, ott van az életem Szikrázó boldogság, övé lett mindenem Kivételes szépség, fénylő aranyhaja A felderengő égbolt, holdfény zuhataga Amikor mosolyog, titokban meglesem... Ő az, ki van nekem, Ő az én kedvesem... Árvai Attila 2013-03-26 ÉN VAGYOK... Én vagyok a lelked húrja Ki megpengeti hangszered Míg játszom tiszta szép hárfádon Te könnyeiddel elfeded Én vagyok a szíved hangja Mi fel-fel csendül szüntelen Néha néma szép harangja Máskor rezdül lelkeden Földanyánknak harsonája Mi visszhangzik a termeken Hívószavam Rád talál majd Megérint ez érzelem Én vagyok a jó barátod Ki érzi, ha dúl gyötrelem Itt a szívem, fogd a lelkem Bánatodat szenvedem... Én vagyok, ki megsimítom Könnyes, fáradt arcodat Elvirrasztom rút éjjeled... Míg ránk köszönt az alkonyat Én vagyok, ki lecsókolom Arcodról a ráncokat Én vagyok ki hallak Téged Ha hallatod a hangodat Én vagyok, ki melletted lesz Ha reményedet elhagytad Megszorítom majd a kezed Ha életedet feladtad... Én leszek, ki tartom szíved Ha rád talál a szerelem Hogy bánatába ne zokogjon Odaadom mindenem... De én leszek, ki meghal érted Egy magányos éjjelen Hogy szép szerelmünk el ne vesszen Feláldozom életem... És... én leszek, ki várlak Téged A mennyeknek kapuján Kérlek ne félj együtt leszünk!... Kegyelmes lesz jó Istenünk! ...A teremtés hajnalán... Árvai Attila 2012-04-09 ÉREZZEM Érezzem a lángod, hogy eléghessek benne Hogy megmutassam Néked, hogyha tüzem lenne Érezzem, hogy hamvadsz, az ölelésben Hogy benned megvalósul, minden szép reményem Érezzem a mámort, gyöngyös két szemedben Eléghessek benne, mint egy fergetegben Gyújtsd fel a lelkemet, hogy ha megcsókollak Ölelj át szorosan, hogyha elrabollak... Egy világot utaztam, mire megláttalak Sokat kóboroltam, a vén meggyfák alatt Örökös utazó, az vagyok, meglátod Kiben szerelmedet, végül megtalálod... Egy világot hoztam el, néked szép szerelmem Nézd, eléd letettem, sok magányos évem Szememben úgy csillog, boldogságunk ára A szívem is lángra gyúlt, végre mostanára... Magányos kóborként voltam, míg el nem jöttél Te észre sem vetted, hogy szép lassan megöltél De támasztottál bennem, egy szerelmes vadat Felgyúlva talált meg, az elmúló alkonyat... Így felégetem most én, az egész nagyvilágot Megálmodok véled, egy csodás édes álmot Átgázolok véled, minden valóságon! Átrepülünk együtt, hetedhét határon! Nézz bele szemembe, a tűz, mi abból fakad Mint bárányt a vad farkas, azonnal elragad Érintsd meg a kezem, csókold meg az ajkam Szíved vad dallamát, két fülemmel halljam! Égess el, mert ordít a lelkem kóbor magányában Nagyon boldog vagyok, hogy szíved megtaláltam Réges rég keresem, ez áldott tűzkereket Lábad elé teszem, szerelmes szívemet... Csak egyszer érezzem meg, gyönge két kezedet! Csak egyszer nézzek bele, lássam két szemedet! Csak egyszer érintsem meg hajad, mint zuhatag! Úgy a vég sem győz le... se halál, mi elragad!... ÉRTED JÖTTEM Lecsengett a múltam Jövőm elé nézek. Gonosz sosem voltam, Mint a vén pribékek. Elfekszik a vessző Tornádónak láttán. Testem áll, s viharban Dönthetetlen márvány. Érted jöttem Szépség! Millió és ezer! Én csak Téged látlak... ...és, hogy boldog leszel... FOHÁSZ Ha néha nem találod, a világban a helyed Emeld majd az égre, fáradt tekinteted Ha nincs kedved nevetni, beszélni, de máshoz Folyamodj szerényen, a szent fohászkodáshoz Csendesedj meg belül, mélyen a lelkedben Érezd a világot, éld át szeretetben Csak ez repít majd oda, a fénylő mennyországba Hol szívedet megnyugvás és csodás szépség várja Fohászkodj szerényen, imádkozzál hittel A gonoszt is megjárod, de töltsd el félelemmel Hogy nincs hatalma rajtad, csak is az Istennek Hogy régen átnyújtottad, szíved az egeknek Fohászod meghallik, még ha nem is hiszed Hallják az angyalok, s megáldják életed Te csak majd imádkozz, ne gondolj hát mással Ne gondolj béredre, se az áldomással!... Fohászod, szent dolog, soha ne feledd el Olyankor együtt jársz, a hatalmas Istennel Imádkozz, hát vélem, hogy szíved el ne vesszen Maradj velem kérlek,...maradj szeretetben... JÉZUS Jézus a megváltód, hogy soha el ne feledd Hogy életednek útján, mit jelent a kereszt Jézus eljött hozzád, hogy nyíljon ki a szemed Hogy majd megbocsássa, minden rossz tettedet Ő is csak egy ember, de a Jóistentől való Szeret, s meggyógyít majd, megbocsátást hagyó Szállj magadba kérlek, s bánd meg bűneidet Hogy elhozhassa néked, az áldott üdvösséget Jézus a reményünk, hogy ne légy reménytelen Hogy érezd az áldását, egész életeden Jézus szeret Téged, mindig, mindenáron Akkor is szeret majd, ha túl vagy a halálon Jézus megváltotta, a bűnös lelkeket Magához szólította a kicsiny gyermekeket Mesélt nekik sokszor, tanította őket S meggyógyítá nyomban, a rútul szenvedőket Csodát téve Jézus, holtakat támasztva Megölel majd Téged, a szívét is elhozta Csodát tesz veled is, hogyha hiszel benne Meggyógyítja lelked, mielőtt elveszne Jézus a támaszod, hogyha meginognál Ha lelked már nehezebb, gyötrő fájdalmadnál Ha úgy érzed, nincs vigasz, s elveszett életed Jézus megérint majd, s elhozza reményed Jézus az egyetlen, ki most is segít rajtad Szólj hozzá ma este! Nyisd imára ajkad! Jézus hallja szavad, Ő hív szeretetre!... Nem kér Tőled semmit... csak, hogy higgyél benne... Árvai Attila 2012-10-29 HA FÁJ... Ha fáj a szíved, már semmi nem dalol Hogyha fáj a lelked, minden csak honol A fájdalom is csak fáj és állandón zakatol Isten országából, ily gyorsan elrabol... Ha fáj az érzés, mi benned úgy tarol S ha már a félelem is a szívedig hatol Bár néha enyhül rólad a reménytelenség Próbát tesz most rajtad az emberiesség A fájdalom öccse, este a félelem Mi kegyetlen léket vág réveteg elméden E bomlasztó érzés lyuggatja szívedet Próbálja, kínozza megöli testedet Ha oly nagyon fáj, fáj a mosolygás is Fáj a gondolkodás, a mezők, még a fák is Fáj még a szerelem, mi oly nagyon tud fájni Várad, szobád, kerted, mindenik, vagy bármi... Fáj a naplemente, fáj a hold, a csillag Fájnak a madarak, fáj a csend, a holnap Fájnak a szép mesék, a tér, a tó, a dalnak Fáj a csöndes éjjel, mi most el nem altat... Ha fájnak a könnyeid, fáj az ölelésed Fáj az érintésed, az Ég felé, ha nézed Most Isten is fáj... pedig ő az élet... Ne csüggedj az égért! Nincs még végítélet! Hát tedd le fájdalmadat! Ide elém mostan! Hadd vegyem fel rólad, s a pokolba dobjam! Megölelem lelked, megcsókolom szíved Feltörlöm könnyeid, ha még azt is kéred Megcsókolom kezed, olajozom lábad... Meglásd könnyebb lesz úgy......hisz mind ott leszünk... Nálad... Árvai Attila 2012-04-06 HAGYLAK... Hagylak menni, messze tőlem, ha már így esett Örvény vágyam szent ereje, mára elveszett Nem teszek mást, de még néha gondolok Veled S hajtom csendben búsulásra fáradt fejemet... Szembogaram túl a parton, messze, messze néz Édes emlék árnyfalával, farkasszemet néz Szerelmünknek hamvadása régen elveszett Szívemre a szürke bánat rátelepedett... Haj, de sokszor sírtam érted kedves szerelmem Olyan sokszor kértem Tőled, fogadj el engem Elfogadni a Te szíved engem nem tudott Szerelmed a vén fák alatt messze elfutott... Nem kérek én semmit tőled édes gerlicém Könnyes szemmel, bánatomban szívem menteném De egyet tudj meg amíg elmész, mindig bennem élsz Ott vagy mélyen eltemetve, szívem rejtekén... Árvai Attila 2012-04-15 HAZÁD Van e biztos helyed, ahol megpihenhetsz Ahol családodnak, igazán segíthetsz? Ahol elmondhatod, hogy már megnyugodtál Láttál e szebb helyet, e gyönyörű hazádnál? Hazád adott néked, egykor egy életet Itt vettél először édes lélegzetet E földön maradtál, hogy legyen egy otthonod Hol örömöd, bánatod, mindig elmondhatod A haza nevelt így fel, ahol ember lettél Hol oly sokat nevettél, de sokszor megkönnyeztél E hazában láthatod, egész életedet S e haza hódítja meg, egyetlen szívedet A hazád lesz mindened, hogyha bajban leszel Ha minden reménytelen, vagy ha nagyon vérzel A hazád, majd meggyógyít, ne gondolj e gonddal Szeretettel ölel, erős védőkarral Hazádat becsüld meg, hidd el mondom neked Mert néki köszönheted, az egész életed Mert ha hazád elvész, odalesz mindened Oda az otthonod, boldogságod,... s hited... Árvai Attila 2012-11-23 HIGGY Érezted már valaha, hogy tán alig éltél? Hogy életed hatalmas küzdelem a létért? Hogy bármily rossz is történt, folyton csak reméltél? Hogy többször harcod végén, csalódás a végcél? Érezted e már, hogy nagyon igyekeztél? Hogy utad alatt éhes szájakat etettél? Hogy fájdalmadat rejtve, mégis segítettél? S dolgod elvégezve semmit sem reméltél?... Gondoltad e már, hogy mindent megpróbáltál? Hogy sorsod nehézsége, soha meg nem hátrál? Érezted e már, hogy minden csak hiába? Hogy félszegen megálltál a bánat ajtajába?... A sorsunk, így folytonos küzdelem a létért Futunk szünet nélkül, oly kevés reményért S a végén sokszor látjuk, oly kevés a hála... De szívünk olyan balga, csak remélünk hiába Mostantól légy nyitott, a világ fájdalmára Ne várj életednek gazdag jutalmára Ha erre képes leszel, egy boldog pillanatban A Teremtőnk áldásán is részed lehet nyomban Mikor egy napon majd szívedet kitárod Felfénylik lelkedben édes boldogságod Mert lépteidnek nyomát Urunk jól vigyázza A tiszta szívű vándort, Ő meg nem alázza Barátom hallgass meg! Én mindig Veled vagyok! Urammal vigyázom esendő sorsotok Érezd, hogy vigyáz Rád, az angyalok hada! Higgy, és bízva bízzál!... úgy Isten Néked ada!... Árvai Attila 2012-05-09 HÓ Hideg márványtakaró Vakítóan fehér hó... Elvakítja két szemem Nyomot hagy a lelkemen Égből hullik szépen alá Énekli az Isten dalát Két kezemet meghűti Az arcomat pezsdíti Láthatatlan fehér fátyol Megcsodálod benn a házból Mosolyogsz, ha felnézel Szíved eltel reménnyel... Ott rejtezik a szívedben Fehérfátyol lepelben Ha elcsendesedsz, meghallod Mit néked a hó suttog... Kinyitja az ég ajtaját Megépíti hó hintáját Már messziről sugárzik A szemed is csak káprázik Tiszta fehér áldott hó Lelkünket is feloldó Hideg fagyos érinteni De szívünket melengeti Isten arca rejtve benne Örök titok fehér lelke Boldog vagyok, hogyha látom Csodálom hát mindenáron Isten adta fehér lepel A mennyekbe felvezetel Csodállak én, míg csak élek Áldozok szép énekének Ki megalkotta e csodákat Az Isten havas világának... HŰ LESZEK Szemedben látom az esti holdfényeket Arcodon csillogó ezüst könnycseppeket Női varázslatod, minden egyes titkát Mi képes áthatolni a kőkemény sziklát Minden rezdülésed érzem a szívemben Szíved hívószavát, hallom a lelkemben Úgy szeretlek Téged, hogy minden elmúlik De hűségem sohasem, míg földünk vajúdik Hű leszek Te hozzád, hű míg napot látok Hű leszek akkor is, ha csábítanak álmok Hű leszek én úgy is, ha sújt majd szörnyű átok Hű, szerelmes szívedhez, mindegy mi jön, várok Szerelmünknek hajnalán, Te még nem is tudtad Életemet, szép sorsomat, két kezembe adtad Tűzzel, lánggal, szenvedéllyel meg is fűszerezted Hű szívemet, pillantással akkor megszerezted Így maradtam immár, örökre hű hozzád Elraboltad lelkem, de nékem ez nem rabság Úgy dalolok benned, ott szerelmed mélyén Elfoglaltam szíved, egy áldott rejtekhelyén Hű leszek szerelmem, de hűségemnek ára Mindig fogd a kezem, e széles nagyvilágba Ha így teszel szerelmem, folyton csak nevetünk A világ is elmúlhat, míg nem marad, csak lelkünk Nevess reám rózsám, míg elmúlik életünk! Egymás mosolyában elszáll a keservünk! Elmúlhat a menny is, föld is, minden velünk! De mi még ott is!... Úgy is hűek leszünk!... Árvai Attila 2012-04-18 KEDVES ANGYAL Van egy kedves angyal, ki nem másra, csak Rád vár Olyan messziről jött, csillagpor van szárnyán Szereti az eget, de Téged jobban szeret Rólad álmodozott idefelé jövet Átrepülte érted a sötét éjjeleket Megmozgatott nappal minden egyes követ Néha majd úgy érzed nem más, csak ő vezet Átérzed örömét, ha megfogja a kezed... Van egy kedves lélek, oly nagyon hisz benned Ha Te is hiszel benne, semmit nem kell tenned Ő a Te angyalod, a szívét adta érted Álmodat beváltja, ha hittel tőle kéred... Leszállt az angyalod a házad tetejére A bennlakó léleknek fénnyel telt szívére Jól tudja, hogy ki vagy, régen kiválasztott Mikor kisded voltál, ő volt ki ringatott Mikor zokogsz, látja, melletted van, hidd el Angyal szemét látod, Ő majd eltölt hittel Olyankor Veled sír, de végig fogja kezed Tőle olyan boldog, néha az életed... Van egy szép angyalod, lehelte az Isten Érted fohászkodott, hogy ápoljon, segítsen Ő a Te angyalod, soha ne feledd el Mindvégig Veled lesz, a mennyek örömével... KISMÓKUS Szeretek sétálni az kerek erdőben Gyönyörködni csendben üde zöld mezőben Felmászni a fára, szétnézni a tájon Levél rezdülését hallgatni a fákon Villás farkú fecske cikázik az égen Homlokom gyöngyözik a nyár tüzes hevében Fülesbagoly bölcsen vár a tölgyfa ágon Zsákmányát üldözi hűvös éjszakákon A napocska szépen néz le ránk az égről A halak is felúsznak a kis tó fenekéről Szürkébbet ne lássak, soha azt kívánom Mennyi gyönyörűség, mind e szép világon Kis erdő vadjai mind sietve futnak Azon gondolkodom, ugyan hová jutnak? A tölgyfáktól kérdezem, mind boldogok vajon? Csak az én szívem szomorú, mert bánatos nagyon Csak így poroszkálok a széles egy határban Egyes egymagamban, hátha megtalállak Egy bajom van véled, odavagyok érted, Majdnem belehalok a bánatomba érted... Kis mókus ottan fut, a tölgyfák legtetején Az ő szíve gondtalan, nem úgy, mint az enyém Kis mókus add nekem az boldog szívedet Átadom cserébe az egész életemet Életem eladom egy kicsiny kis mókusnak Csak tarthatnám meg szívét eme kis állatnak Én eladom életem e szívért cserébe S többé nem nézek majd bánatom szemébe Boldogságom eztán míg élek megélem Mert nem lesz már életem, csak ez elcserélt szívem Nincs szükségem többé az életem bújára Régi szívem gyötrő, bánatos bajára Csak erre vágyom nagyon, széles e határba Egy mókus szíve fényes, boldog világára... KÖNNY NÉLKÜL Csak egy érintésre, halovány szavadra, Szemed csillagporán, mélyen, húsig marna. Világ sem érdekel, csakis erre vágyom, Ezer év szivárvány, lélekszínű álmom... Csak egy mozdulatra, őrült pihegésre, Nyárfa, s minden tölgyfa élne, lélegezne. Amikor rám nézel, megdől minden törvény, Sok ember megérti, cseh, német vagy örmény. Csak egy pillantásra, másik világ mentén, Bárhol felismerem, tudnám, hogy Te lennél. Hófehér takaró, jeges csend sem árthat, Számon érezhetném égetően szádat. Csak egy mézes percre, felkent pillanatra, Várok a csodára, új életet adna... Nem vagyok én senki, álmok álmodója, Várva várt csodámat váltaná valóra. Csak a szerelmedet láttam két szemedben, Nem vádoltam senkit, úgy még nem szerettem. Ahogy akkor vártunk, összekapaszkodva, Egymás szívén csüngve, könny nélkül zokogva. LÁTOMÁS Van egy látomásom ég bennem itt belül Folyton csak zakatol, olyan szüntelenül Van egy látomásom, mit mondani nem tudok De évek óta gyötör, lassan belehalok Különös látomás foglalja a szívem Teremtőm megadta, de folyton megkísértem Kételyem is gyötör, talán gyarló vagyok Látomásom szólít, sokszor nem alhatok Látomás köszöntött, ma is szakadatlan Éreztem illatát, bár éjjel még zokogtam Vigasztalt, átkarolt, ,,ne csüggedj" ezt súgta Szavára felderült lelkem háborúja Megszólított most is, e gyönyörű látomás Tudta, hogy bennem van, e szörnyű viaskodás Édes látomásom szánd meg a lelkemet Tedd most élhetőbbé nehéz életemet... Látomás, segíts meg, most is hozzád szólok Könyörgöm szólíts meg, hogy vesszenek a kínok Mert van egy látomásom, életem lámpása Mindünknek mentsvára,... a remény látomása... Árvai Attila 2013-05-26 Árvai Attila: Látomás / Elmondja a költő Link LELKEM Kinyílott a lelkem, mint a tubarózsa Egy titkos világra, egy szépséges ajtóra Itt volt velem mindig, e boldogságos ajtó Csak eddig zárva volt, homályos, hanyatló Sok kő zuhant most le, szívemnek tájáról Én magam sem tudtam, lelkem bánatáról Most, hogy felszabadult, a szívem ébredése Lángot lehelt körbe, a világ peremére Édes érintések, és temérdek csók özön Vágyak szenvedélye, mi túl van minden ködön Éhes tekintetek, és igéző mosolyok Kéjes, bűnös világ, itt el nem hervadhatok... Családok esnek szét, dőlnek mind dugába Nő és a férfi is, zokog bánatába Mit évek alatt hoztak, mindent elvesztenek Egész életeket, egy lapra feltesznek Hol egykor szerelem volt, most ádáz gyűlölet dúl A szívek megfeszülnek, a lélek is megvadul Bár mindennek vége lett, sorsok kettéválnak Most mégis hálás vagyok, e sokszínű világnak Tiltakoztam nemrég, még a sorsom ellen De most már jól látom, szívem merre menjen Isten elém tárta, hogy nincsen semmi veszve Nem halt meg a lelkem, s el sincsen temetve Így most vidám vagyok, semmin nem aggódom Messze szaladt tőlem, régebbi bánatom Olyan sok pillantás, annyi titkos mosoly Szerelmet hordoznak, a lélek mélyén honol. Annyira felgyorsult az elrohanó idő Igyekszem megélni, kitartás és erő Élek, látok érzek, minden pillanatban! Létezhetek végre, ez izgalmas világban!... LÉGY MAJD A TÁMASZOM... Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek Légy az igaz barát, még ha vén is leszek Kérlek, fogd a kezem, hisz akkor is szeretlek Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul Az idő lassan eljár, sajnos felettem is De támaszom, csak Te légy, e borús időben is Légy kérlek támaszom, minden körülményben Akkor is légy velem, ha majd megéhezem Légy akkor is velem, ha egyszer majd haldoklom E kivált nehéz napon, ne kelljen csalódnom Légy az én támaszom, mikor szólítalak Ha az idő tépázta, barázdált arcomat Megsimítod néha, mikor megihlettél Súgd fülembe olykor, csak engem szerettél... Légy az én támaszom, a Teremtőre kérlek És ha majd betartod, csak is úgy ígérd meg Majd egy nap meghalok, és felcsendül a zsoltár Istennek azt vallom, hogy támaszom Te voltál... MADÁRKA Magányos cinegét Láttam tegnap este. Ünneplő tollában, Szivárványra festve. Szomorú kis jószág, Ágról-ágra pattan. Tán a párját várja, S nem fél a magasban. Harmatcseppet kortyol Nem jön elé senki. Nehezére esik Könnyedén nevetni. Csak egy apró madár Isten kis vándora. Csöpp szívén ül vágya... S nem adja fel soha. MAGÁNY Mikor magányos vagy, fáj a pillantás is Minden rezzenésed, de messze az Isten is... Mikor magányos vagy, nem tudod mihez kezdj Elszáll az erőd is, elhagy a tűz, a vágy is Mikor magányos vagy, minden pillanat fáj Lelked gúzsba kötve, könnyezve kiabál Mikor magányos vagy, a perc, mit óráknak látsz Ellopja életed, az örömből kihátrálsz Mikor magányos vagy, könnyeiddel beszélsz Nincs kihez hozzá szólj, minden olyan nehéz Az édes ízű nektár is, csak savanyú borzalom Szenvedésed minden átka, kiül az arcodon Mikor magányos vagy, a lelked is elnémul Ekkor, ha feladod, majd az jár hagyatékul Szörnyű fájdalmadban, kiürül a szíved Hiába keresed, Istent is elvéted Magányodban egyszer, jussak majd eszedbe Gondolj arra velem, mit adtam kezedbe Adtam képességet, hogy megtaláld reményed Akkor egy szép napon, a csodát is megéred Magányodban gondolj majd arra a csodára Mit tőlem láttál egyszer szörnyű fájdalmadba Jusson majd eszedbe, hogy van kinek fontos vagy Hogy van még érző lélek, ki elveszni majd nem hagy Mikor magányos vagy, ez jusson eszedbe Úgy fényt viszel e percben újra a szívedbe Tudd, hogy van, ki melletted maradna Emlékezz még erre, s a bíztató szavakra Mert kinek szívében van még szikrányi szeretet Az bármire képes lesz, elhord nagy hegyeket Mert a szeretet varázslat, mi felszárít könnyeket Hiszek e csodában... s, hogy van benned szeretet Árvai Attila 2012-05-03 MAMA Öreg mama, drága kincsem Mosolygok, ha szemed nézem Látom benne bús bánatod Látom régi boldogságod... Annyi sok év eltelt már Felneveltél, dolgoztál Hosszú utad bejártad Még sem fáradt a lábad Öreg mama pillants reám! Megnézlek, hogy tanulhassak Csodáljalak, szeresselek A csönd rejtekén meglássalak... Megláthassam jó szíved Meghallhassam sóhajod Elmúlassam bánatod... Megterítsem asztalod... Megérzem, mi szíved titka Forró elmúlt szerelmek Mindeniket szemed rejti Régi színes emlékek... Drága mamám, rád gondolok Szíved tele jósággal Mindig mikor magam vagyok Te vigasztalsz csókoddal... Édes mamám, mi lesz vélem Ha Te egyszer nem leszel? Kihez szólok az estéken Ha majd senki nem felel?... Úgy hiányzol Jó nagymamám Soha el nem feledlek Megcsókolom ráncos kezed Oly annyira szeretlek!... ...Sírnál állok szürke estén A nagymamám sírjánál... Hajtom fejem, még könnyezek S megpihenek fájánál... Öreg mama nem feledlek Soha míg csak létezek!... Az én szívemben örökké élsz! ...Míg csak egyet lélegzek... Árvai Attila 2012-04-13 A MAMÁNÁL... Mama visszajövünk, tudod, hogy szeretünk Hogyha mellettünk vagy, boldogabbak leszünk Mama ne sírj kérlek, megfogjuk a kezed Mindig számíthatsz ránk, hadd meséljünk neked Mama olyan jó vagy, mindig ránk mosolyogsz Amikor megjövünk, olyankor felragyogsz Mama gyere velünk, hadd vidítsunk most fel Néhány történettel, gyermeki emlékkel... Mama emlékszel még? Mikor kicsik voltunk Tejbegrízt majszoltunk, oly sokat daloltunk Énekeltél nekünk, olyan szép a hangod Mama dúdolj nekünk, ragyogjon az arcod Mama neked hoztam, az éjjel készítettem Csillagport lehelt rá, az én kicsi tündérem Olyan szépen csillog, Mama, csak a tiéd! Tündérem veled lesz, megmutatja lelkét! Mama kicsi voltam, mikor simogattál Féltőn átkaroltál, álomba ringattál Máskor szomjas voltam, kútvízzel itattál Mikor megijedtem, csókoddal nyugtattál Mama, úgy szeretünk, szomorú nem leszel! Unokáid látnak, bárhol, bármit teszel! Mama veled leszünk, többé nem kell félned Mama, átölellek,... vigyázom a szíved. MEGTESZED E? Szoktad e szemlélni a kanyargó folyót? Imádni otthonod, ez áldott földgolyót? Szoktad e csodálni, az esti fényeket? A reggel sugarait, a nappali színeket? Szoktad e hallgatni, a madarak énekét? Észrevetted e már, a kismókus rejtekét? Láttad e már este az égbolt varázslatát? Számoltad éjjel az égnek sok csillagát? Suttogtál e reggel, az ébredő rózsának? Rámosolyogtál e, a reppenő madárnak? Néztél farkasszemet, a bíborló hajnallal? Láttad e napunkat, fénylő aranyhajjal? Hallottad e már, a szerelmes békákat? Láttad e hajnalban pompázni a fákat? Beszélgettél e már, a nyíló kisvirággal? Érezte e szíved, hogy békül a világgal? Szoktál e arádnak, szépet és jót szólni? Mikor egyedül van, megsimogatni? Szoktad e kérdezni, miben segíthetnél? A szíve öröméért, most mit is tehetnél? Szoktad e imádni a nőt, ki szeret téged? Vagy épp azt a férfit, ki éltét adná érted? Néha fülébe suttogod mennyire szereted? Hogy nélküle mit sem érne egyetlen életed? Megfogod e néha az egy szerelmed kezét? Hozzá bújsz e reggel, vagy nehéz nap éjjelén? Felkínáltad e már, néki az életed? Fülébe súgtad e, hogy az övé mindened? Hálát adtál reggel a szép földanyánkért? A hajnali napsugár féltő mosolyáért? Éreztél örömet, hogy itt élsz és lélegzel? Hogy szíved együtt dobog e szép mindenséggel? Megtetted e vajon már bármikor ezeket? Hitben, szeretetben éled az életed? Hidd meg lélektársam, csak így érdemes élni... Szíved boldogságát, lelked üdvözségét... ...E csodás teremtésben, csak így fogod elérni... Árvai Attila 2012-04-22 MEGVÁRLAK Valahol Rád várok, még ha nem is tudod Érzem szerelmemet, mindenképp elhozod Valahol csak Te jársz, egész nap fejemben Te vagy a változás, hűvös életemben... Valahol sétálok, és egyre csak Rád várok Szívem titkos ajtó, mit hatalmasra tárok Magányos perceim, aranyozod sorban Nem félek semmitől itt, se a pokolban... Egymás után teszem, megfáradt lábaim Szemedben meglátom vadító álmaim Szakadt kabát ujja, de csak Rád gondolok Emléked bennem él, s csak ábrándozok... Valahol megvárlak, akár pusztaságon Az elmulani látszó, pusztuló világon Akkor is megvárlak, ha már csak én leszek Még ha nem élem túl, többé mást sem teszek Megvárlak, úgy éljek! Így mi haszna a mának? Mindenem átadom, e csoda kívánságnak! Akkor is megvárlak, ha már el sem hiszem Ígérem, ha megjössz,... boldog leszel velem... MENJ A SZÍVED UTÁN Szíved a motor, szüntelen vágyadhoz Finom segédeszköz, lelked támaszához A szíved megmondja, hogy mikor és mit érzel Gyűlölsz-e vagy szeretsz, vagy épp kiért vérzel A szíved sosem tudja, mi mennyibe kerül Sohasem számolgat, csak érez szüntelenül Elvarázsol éjjel és elvarázsol nappal Állandóan szeret... nem számol a bajjal A szíved hű és igaz társad, mutatja az utat De Te nem hallgatsz rá, csak könnyezed a múltad Ő mindig megmutatja, hogy kivel mit is tegyél De elméd sokszor hazug, nehogy boldog legyél... A szíved majd könnyezik, és csak néha nevet De ha veled nevet, boldog lesz életed A könnyek igazgyöngyök, mik tanítanak Téged Ha elmúlnak szerelmek, de egyszer visszatérnek A szíved egy kiskapu a világ érzésére Könnyes menedékhely lelked rejtekére A szíved majd megsúgja, sírj-e vagy énekelj De elméd csalódásán édesen átemel A szíved jó búvóhely fájó bánatodnak Az öröm könnyeinek, komor csalódásnak Megbújhat még benne égő vad szerelmed A szenvedélyek árja, hamvadó életed A szívek nevetnek is, örök szerelmesek Együtt emelkednek, lakói a mennynek A szívek tűzben égnek és égetőn lángolnak A szerelem hevében élve elhamvadnak A szívek nem hazudnak, mint a sok szín elme A szíved Isten adta, és van még szép kegyelme Soha ne add fel majd a szívednek reményét Úgy boldogan megnyered Teremtőnk kegyelmét A szíved hatalmas kincs, ne tékozold rosszra Becsüld meg akkor is, ha folyton csak zokogna Ő minden pillanatban csak Teérted dobog Hogy mit hoz életedbe? Kemény áldozatot. Mikor lelkedre tör egy hőn fájó pillanat Szíved halkan súgja, utad merre mutat Ne aggódj hát, hogy mi lesz holnapután! ... Hallgass az érzésre és menj a szíved után. MI AZ?... Mi az, mi oly szent és sérthetetlen? Mi az, mit ha vesztünk sorsunk oly kegyetlen? Mi az, ha volt, de nincs már... Sorsunk oly üres, oly sivár?... Mi az, ha mind végig meg van Életünk dúskál a mámorban? Mi az, mi holtig kísér, S ha nem kísér álmunk Mindvégig nyugtalan? Kérdéseim nem tetézem E vers végére megnevezem. Jegyzem hát,míg nem felejtem, Szerelmem és Becsületem... MÚLÓ NYÁR Ezüst szőrű ősz csahol nekem, Elgyöngült nyár véreres kezén. Bambán nézek, tán megérthetem, Mért kacsintott délcegen felém?... Város ízű szél fejen csapott, Kékellő eső űz a bajban, Emlők áznak félszegen amott, S a bácsik leskelődnek halkan... Jeges nyárözönben dúdolok, Elfúlóan tömény hangokat. Havat hívok, érzem, túl konok, Tél nyüszít, lehetne boldogabb Félszeg ember, ki jeget lopott, Lomha röptű nyár, homály után. Felhabzsolta, mint testes drogot, S egyet röffentett felém bután... Elmúlt a nyár, s én csak hallgatok, Bár szólni tudnék, ha érteném, Bennem tegnap még meleg lakott, S lelkem élőn járta át a fény... NEM KELL MEGFELELNED... Nem kell megfelelned, mindig, mindenkinek Nem tudhatod holnap mit hoz majd az élet Nem kell megfelelned, e káprázat világnak Nem kell, hogy jó legyél, a tegnapból a mának Nem kell, hogy tetszelegj, mindig mindenkinek Ez egy illúzió, csapdája a hitnek Ki mindig csak megfelel, nincs ideje élni Nem tud miben hinni, nincs kedve remélni... Megfeleltél reggel, megfelelsz e éjjel? Mindent megpróbáltál, mit lehetett ép ésszel? Nem voltál elég jó, elhitették veled? Ezért szomorkodtál, kisírtad a szemed?... Nem kell megfelelned a látszat világának! Tanulj meg engedni szíved lágy szavának Ne engedd, hogy bántson, hogy mindig elvárjanak Az elvárások nyomán a pokolba dobjanak... Nem kell megfelelned, soha ne feledd el! Rendelkezz szabadon elnyert életeddel A világ illúzió, mulandó és csalfa... Csak a szívednek higgy, soha meg nem csalna NE SÍRJ Ne sírj, ha egyszer elbukom. Tudom, jobbat vártál. Ott leszek majd esténként a Diósgyőri várnál. Vörös rózsák között ülök. Szedek sok pipacsot. Ahol anno, huszonéve Szerencsénk is lakott. Elmesélek minden évet, Régtől, mostanáig. Azt, hogy veled forróság volt. Most mindenem fázik. Eldidergek még pár percet. Ma már nem mesélek. Nem jöttél el, talán holnap... Viszlát, ifjú évek! NÉHA ÚGY ÉRZED Néha úgy érzed majd, igazság a földön Annyira kevés van, egy nap meg kell törjön Nagyon kell vigyáznod, egyszer meg ne öljön Elérkezik napja, hogy szabadságod jöjjön... Léted minden percén folyton reménykedtél Létezik szebb élet a szörnyű szenvedésnél De szüntelen azt látod, oly sokan hazudnak Behódolnak vakon a sötét hamisságnak... Egy nap megváltozik, e sötét hazug világ Szíved tiltakozik, az igazságért kiált De olyan keveset látsz a tiszta igazságból Mára eleged lett az álnok hazugságból... Gyere nézz szét velem, mit látsz magad körül? Egy igaz szép világot, minek szíved örül? Látsz e boldogságot és igaz embereket? Kik egymásra nem fognak többé fegyvereket?... Látok egy szebb jövőt, de olyan nehéz hinni Néha elfáradok a sötétségtől futni Soha nem adom fel, s amíg hallod hangom Feldereng a fény is, s megéri harcolnom... NÉLKÜLED ÉS VELED Nyúzva értem síkra az alkonyatban, Hogy gondosan, szeretőn etesselek. Nem várt senki, pedig érted voltam, S ím, a halálba metszettek jelmezek. Magányos farkas, az vagyok nélküled, Mint egy fűzfa, kit megdorgál az ember. Mint lélek, ki imájától süket, Zokog, gyászol, de megbékél a tettel. Egyedül vágyom, hogy veled lehessek, Te szívem szépítő ékes gondolat! Lámpásom, ha elfújják, a szélnek, Fordítom könnyektől ázott arcomat. Karjaimba löktek, s én nem engedlek, Lágyan, mint a szellő, ébren tartalak. Most, hogy itt vagy, áldanám a percet, Bár sorsom ne űzné minden pillanat. Tudd, énbelőlem száz volna Teérted! Gyásznapomat elvetem az estén! Szíved, s titkodat őrizzem úgy kérted, Hogy Te engem ennyire szerettél! NINCS KINEK Megérkeztem, de nem tudom hová, És nem tudom, hogy honnan indultam. Zarándokút, mely nem tartott soká, Amit kiéheztetett a múltam. Kézlegyintés, minden bohóckodás, Jártában is derűs, makulátlan. Nem vagyok méltóbb, a jóra, mint más, Gémberedve járok a nyomában. Elmúlt, eltűnt, soha vissza nem jön, Én titokban, megrettenve várom. Illatos szándékkal, a ,,lent, vagy fönt" Hátamat hasítja fűzfa nyárson. Már nem szólhatok, csak önmagamhoz, Vérzek, bujkálok e költeményben. Ősz fejemre híg perceket halmoz, Szívem vár, de nincs kihez beszélnem. A NYUGALOM SZIGETÉN Mikor elfáradok, és nem találom helyem Mikor már letenném, kissé fárasztó életem Mikor már nagyon fáj, a sok múló emlék Választanám Véled, a nyugalom szigetét... A nyugalom szigetén, míg csendben elidőzünk Hol lesz idő pihenni, ha elfáradt a szívünk A nyugalom szigetén, megtaláljuk helyünk Eldugott mennyország, hol boldog lesz a lelkünk A nyugalom szigetén, minden olyan csendes A búbánat elszalad, mi oly nagyon keserves Ezen szép szigeten, elmondod óhajod... S én meghallom majd, minden kis sóhajod... Ez gyönyörû szép sziget, csoda körös-körül Mikor szétnézel itt, a lelked is megörül Virágok suttognak, a fák is simogatnak Nem érzed itt magad, olyan elhagyottnak E csoda sziget partján, a nap is csak nékünk süt Éjjel a csillagoknak, pislákoló fényük A tenger, a víz, a rétek és a holdfény Boldogságunk csöndje, egy szebb életet ígér A nyugalom szigetén, míg együtt megpihenünk Abban a pár percben, boldog lesz életünk Csak hallgatunk csendesen, s minden apró jelre Összerezzennünk majd, egymást átölelve A nyugalom szigete, most is csak reánk vár Ám mi csak rohanunk, de pihenni kéne már A nyugalom szigete, nékünk mindig nyitva De az eszünk rohan, a szépet elhajítva... A nyugalom szigetén, várlak majd egy napon Ha eljössz hozzám meglásd, boldog leszek nagyon Ez az én szigetem, boldog birodalmam Látni fogod egy nap, e boldogságot rajtam... A nyugalom szigetét, Te is rég keresed Talán nem hinnéd el, hogy ott lakik Tebenned S, ha egy nap megleled majd, e boldogság szigetet Megleltél engem is... s kapsz egy új életet... OLY SOKSZOR VÁRTAM RÁD Oly sokat vártam Rád, míg nyíltak a virágok Magamban vártalak, míg elmúltak világok Olyan sokat vártam, közben kérges lettem Kemény burkot kapott, hőn szerelmes szívem Nagyon sokat vártam, míg elmúlott az éden Fel sem tűnt lelkemben, közben mivé lettem Olyan sokat vártam, nem is tudom mennyit Éveim szaladnak, tán nem is élek ennyit... Sok hosszú éven át, vártam kék szemedre Soha nem vártam még, ennyit életembe De a várakozás, egy napon majd véget ér... Vajon mennyit adnál, az így elmúlt évekért? Vártam, én így reggel, még mindig vártam este Vágyott pillantásod, hátha megjelenne... Egész éjjel vártam, és sok hosszú héten át Fél életet vártam, szemem mégsem talált... Vártam egy reggelen, éppen úgy, mint mindig Felnéztem az égre, s úgy kérdeztem: meddig?... Ekkor rád találtam, s megdöbbenve láttam Szemedben a csodát,... hogy nem hiába vártam... OLY SŰRŰN Meghasadt szirtek alatt állok, Kémlelék messze, de nincs hova. Illúzió ez, csak egy álom, Pattog rajtam Isten ostora... Kiszáradt kórót, s füvet látok, Mit mesterkélt nap kiégetett. Sötét felhőkből dől az átok, S nem látni már a mennyeket. Néha még napfény után vágyom, Réges-rég álmaimban éltek. Vágyaim képe a láthatáron, Délibáb, s vadvirágos rétek... Hogy kerültem ide, nem tudom, Kegyetlen sodortak az évek. Míg bután rágódtam a múlton, Elszökött felőlem az élet... Nézd el patakzó könnyeimet, Bár messze vagy, talán megérted. Megpróbált bennünket az élet, Oh, jaj! - oly sűrűn hullik érted... ÖLELÉS Egy igaz ölelésnél, nincs szebb a világon Amikor szeretünk, túl, minden határon Egy édes ölelésnél, nincs semmi boldogabb Mert szeretetet fakaszt, megleled önmagad Őszinte ölelés, ha két ember úgy szeret Nincsenek kételyek, a szíved tovább vezet Mert, ha ölelkezünk, s annyira szeretünk Bármi történjék is, boldog lesz életünk... Egy Isteni ölelés, mely szeretetből fakad Meglásd, felderíti csalódott arcodat Tanulj meg ölelni, s szívedből szeretni Ha erre képes leszel, boldogan fogsz élni Egy szívből jött ölelés, boldoggá tud tenni Minden búbánatot, képes feledtetni Mert, ha szívből ölelsz, Isten szeretete Átjárja lelkedet, a mennyország kezdete... Egy őszinte ölelés, olyan fontos lenne Hogyha megpróbálnád, talán ma is menne Egy nap eléd állok, hogy semmi mást ne kérjek Egy baráti ölelést,...hogy éljek és reméljek.. ÖTVEN FELETT... Zúgó orkán szívem legmélyén, Oly rég hanyatlott az óceánba, Ha forró könnycseppemet kérnéd, Amíg hűlne, csak is Téged látna... Napok futnak egyetlen perc alatt, Lám, kapkodom vénülő fejem. Haloványan hallom csengő szavad, Mára érzem micsoda rejtelem. Bohém évek tűntek el ködömben, Édes keserv, éjjeli álomban, Az évek szánkájára löktem, Nem számoltam, íme, osztogattam. Arcodon csodálom szerelmünket, Égető, boldogság ráncokat. Mi bennem szüntelenül lüktet, Jól tudom, lelkedben sem lohad. Hogy miért őrzöm még kezeidet? Ha kíváncsi vagy, elmondom Neked, Mellettem vagy, s nem hagy el az ihlet, Ma, se holnap, se így,...ötven felett... PÁNTLIKÁS Pántlikás vasárnap, elmúlik az ünnep Mint a harmatcseppek, szérűre kerülnek Ott lelik haláluk, minden áldott napon Szívem bánatával, vajon miért hagyom? Pántlikás szemedben láttam meg a holdat Lelkem vízesésén szánkázik e mondat Rég lerombolt mindent, pusztítás mögötte Reményem hegycsúcsát vastag hóval födte Pántlikás reggelek, hétköznapok búja Vajon mi késztetett e bajos vándorútra? Régi nyár illatát dohos szaggá tette Ímhol vigasztaltam, elvásott a kedve Pántlikás jókedvem, köddé vált a tónál Minden könnyebb lenne, most is velem volnál Percek, órák, napok, hetek, évezredek... Életben maradok, csak elég erős legyek... Pántlikás szép mátkám, többé nem láthatlak Érezhetném ízét el nem csókolt csóknak Elmúló szememben, tudom, Téged látnak Itt várlak Szerelmem,...pántlikás vasárnap... REMÉNY Míg megpihenek csendben kicsinyke szobámban Körbevesz szép álmom, mi mindig láthatatlan Lelkem csak reméli, még vannak jó emberek Kik szívük melegével osztanak kenyeret Ahogy álmodozok, sok szép helyet látok Rám találnak sorban az igaz jó barátok Jó barátok gyertek, ide megpihenni Enni és mulatni, szívedet kitenni Nevetni, csókolni, ágyat szépre vetni Feledni minden bajt, örülni, szeretni Gyertek megfáradtak, minden bút elűzni Körbeülünk szépen, csendben beszélgetni Tudom, hogy reményed, még nem hagyott el nagyon Bár sokszor haldoklik, megújul egy napon Tudom, hogy szívednek, oly sok minden nehéz De valamit becsülj meg: lelkedben a reményt Reményed oltalmaz, míg álmatlan a hajnal Reményed vígasztal, ha nem bírsz már a bajjal De reményed az, mi harcol rémálmoddal Bolond szenvedéllyel, minden elhagyottal Reményed ad néked, édes látomást is Mi elhozza Teremtőnk áldott oltalmát is A reményed táplálja lelked minden fényét Szent hited táplálja, szíved szép reményét... Ne hagyd reményed meghalni egy napon Mert ha azt feladod, lelked zokog nagyon Mert jó reményed az, Te Drága Jó Barátom Mi életben tart Téged... e kies nagyvilágon... Árvai Attila 2012-04-19 RÓZSÁK ILLATA Ágról, innen üzenem rózsáknak, Ne korholják, s bánják meg a nyarat. Úton vagy, s ők ligetünkben várnak, Ma még illőn, ne illatozzanak! Hűvös harmattal, várjanak Téged, Tudom, most is hallják a hangomat. Isten megment, s egy maroknyi lélek, Mirhát szedett, s őrjöng a kárhozat. Vizet hoztam neked a kulacsban, Aranyhajad zuhataggá legyen. Fényörvénybe tündéreket csaltam, Ajándékozd szűz mosolyod nekem! Végre megjöttél, már haldokoltam, Liget, napfény, nem hiába vártam! Elmosódott minden: lesz, a volt, van, S elbújtunk a rózsák illatában SAS Föntről figyelek rád, mint őrző sas madár Megóvlak minden bajtól ha sodor az ár Mikor hited elhagy, tudd, hogy én ott vagyok Követlek téged, s szeretetet adok Ha fejed felett összecsapnak, a hullámok Isten küldötteként, a tenyeredre szállok Az égből lehozom a hitet és a békét Hogy lelkeddel Te is lásd, az alagút végét Csendben húzódok meg, mint szívednek hű társa Hisz belőled lettem én, lelked hasonmása A sas szabad, mint a lélek, mi most én vagyok Felhők közül nézlek, mint egyetlen angyalod Onnan óvlak s védlek, ha gyötör az élet Madárként hozom el néked az örök létet Selymes arcodat ha keserű könnycsepp mossa Tudd hogy a sas szabad, ki lelked hordozója Engedd hát szabadon, szárnyaljon az égen Mártózzon meg újra, az Isteni fényben Engedd, hogy eljusson az égi mennyországba Hogy valóra válhasson, minden ember álma... SÍRJ, HA KELL... Sírd most ki lelkedből, az éveknek bánatát Hogy szívednek meghallhasd felcsendülő dalát Mert csak úgy hallod meg, e gyönyörű éneket Ha hátad mögé dobtad, a bánatos éveket Sírj néha, hogy érezd, létezel legbelül Hogyha kizokogtad, minden bánat elül Lelkednek szép fénye, soha nem halványul A szeretet megment majd, édes kárpótlásul Sírni akkor is kell, ha nagyon boldog leszel Mert ha nem teszed meg, csendesen elveszel Örömkönnyeidnek, érezd meg az ízét Hogy sírni máskor is tudj, ne feledd az érzést Sírjon néha szíved és zokogjon a lelked Én majd átölellek, s megfogom a kezed Együtt sírjuk majd el, éveink bánatát Hogy később mosolyogva, halljuk egymás szavát A sírás felszabadít, nem köti a lelked Érezd, hogy jó hozzád, megmenti a léted Mert ki sírni nem tud, annak szíve nincsen Velünk sír vagy vigad, és zokog a Jóisten... A SZERELEM A semmiből indul, de a mindent jelenti majd Mi lángol, hevít, magasztal és mennybe hajt Mikor megtalál, gyanútlan áldozat vagy De ha megérzed, lelkedben mély nyomot hagy A szerelem, mindent letarol, amit eddig hittél Nemsokára fontosabb lesz kimért életednél Sorra dőlnek majd a megrögzött ideák Fejedre omlanak kősziklák,... paloták... Az égből hullik gyorsan, egyenest fejedre Gyanútlanul tör rá, nyugodt életedre Még egy szót sem lesz időd mondani A szívednek jajszavát sem fogod hallani A szerelem kegyetlen mámorba taszít majd Nem törődik azzal, hogy Te most ki is vagy Ő csak belerobban megszokott napodba Könnyeket csal gyorsan megfáradt arcodra A szerelem majd minden csodát megad Mikor ölelkeztek, a pillanat is befagy Beléúsztok akkor, a színek varázsába Beléptek e percben, a vágyak templomába A szerelem varázsa, mint a szivárvány tündér Befogja lelkedet, de édesebb, a mennynél Pompázik színében, elvarázsol Téged Add át magad neki, szebb lesz az életed A szerelem hajnala, csodás égi áldás, Istenünktől kaptuk e gyönyörű málhát Ki pedig egy napon a hátára ölti Életét szivárványos boldogságban tölti Érezted e már, hogy nagyon szerelmes vagy? Érezted arcodon, hogy forró könnyeket hagy? Öleltél e már úgy, hogy inkább belehalnál? Hogy az utcán reggeltől estig csak dalolnál?... Érezted e már, hogy szíved beleszakad A nagy fájdalomba, mit a szerelem ad? Érezted e már, hogy lelked csak énekel Hogy szerelmeden kívül, semmi sem érdekel? Ha ezeket még életedben soha nem érezted Akkor nem is ért el Téged eddig a szerelmed Átélni nem tudtad, csak halvány utánzatát Szíved soha nem látta még, a szerelem ruháját Fogadd meg tanácsom, igaz szerelmedet keresd Soha ne add alább, úgy eljő a fergeteg! Ne alkudj meg szürkén a szex hamis képével Hazug érintéssel, a bárgyúk életével!... Keresd a szerelmet, most és mindenáron! Vágj át nagy hegyeken, mezőkön, határon! Higgy benne!... hisz ha vágyod, megtalálod! Az lesz legszebb napod... és a boldogságod... Árvai Attila 2012-06-05 SZERESS... Szeresd a világot, mert az majd viszontszeret Ha egyszer ezt megteszed, szebb lesz az életed Szeresd a hazádat, mert itt születtél egy nap A fákon a madarak is, a nyelveden dalolnak Szeresd még a fákat, erdőket, mezőket Szeresd azokat is, kik csak most ébrednek Szeresd az alvókat, kik édesen álmodnak Szeresd a búsulót, kik éppen szomorkodnak Szeresd az állatot, mert ők igaz jó barátok Kutyád azt mondaná: ,,én Terád jól vigyázok" Minden kis állatunk, egy apró tükör nékünk Hogy mindennap emlékezz, mit ér a hűségünk Szeresd az éjszakát, szeresd a nappalod Ha egyszer így teszel, bánatod elhagyod Szeresd a változást, mert az élet nagy tanító Hogy mindent tisztábban láss, ne légy oly lemondó Éld meg a csalódást, de szeresd szerelmedet Hogy boldogabbá tegye, vágyódó szívedet Csalódni mindig kell, de megtanít majd arra Hogy csak is előre nézz, soha ne a múltba... Néha szenvedsz is majd, hogy nemes legyen lelked Hogy tanulj a hibákból, és felvértezd a szíved A kín és a boldogság, tán mind egy tőről fakad Hogy becsüld meg életed, és legfőképp önmagad Szeresd gyermekedet, hisz persze, hogy szereted Ő lesz ki ápolja, majd elgyengült testedet Benne látod magad, s az egész életedet Nézd, hogy ő is szeret! Megmenti lelkedet!... Szeresd a világot!... Szeresd a Jó Istent! Hogy kalandos sorsodban, megtanulhass mindent! Add a szereteted!... hogy nagyon boldog lehess!... Ne tétovázz, kérlek!... hát szeress, szeress, szeress!... Árvai Attila 2012-10-27 SZERESSÜNK... E délelőttön szép napon A szívem is zeng hajnalon Jelezte már jó előre Boldog leszek delelőre... Boldog vagyok reggelente Boldog nappal, délben, este Boldog, hogy ha rám nézel... Ha szívem megtelt reménnyel... Egyszerűen csak mosolygok Örömködöm, hogy Ti vagytok Ne sírjunk, ím derüljünk! Nézzünk, lássunk, öleljünk! Feledd most el a bánatod!... Fogd a kezem, Veled vagyok! Most ne búsulj! Nevessünk! Ölelj hát meg... szeressünk... Árvai Attila 2012.04.10. SZERESSÜNK Szeress, kérlek, nagyon, hadd szerethesselek Fogd meg a két kezem, hogy érezhesselek Pillants a lelkembe, hiszen úgy is tudod Hogy szerelmünkért egy nap, bármimet feladok Simogass hajaddal, kék szemed lángjával Hiszen csak ez számít, a lelked mámorával Mert mosolyod lágy íve, teljesen megvadít E csúfos árnyvilágból, a fellegekbe repít... Ezért születtem meg, hogy reám pillants végre Hogy ráébresszél végre, a szenvedély tüzére Mert kék szemed tükréből, vörös tűz talált el Ha nem velem történik, soha nem hinném el Néhány évünk eltűnt, de most nem érdekel Mert mindig is vártalak, vágytól égő szívvel Mindenem felgyújtod, a szívem, de a testem Lángolok lelkedért, így soha nem éreztem... Csak egy érintésed, egy lopott lágy mosolyod Izzó vulkánná tesz és tudom, hogy akarod... Érzem a lángodat, hogy vágyod szenvedélyem Hogy parancsolni nem tudsz, szíved szerelmében Tudom, hogy szenvedünk, ez édes őrületben De szívem békére lel, kékes két szemedben Nincs más vágyam tudd meg, csak, hogy szerethessünk Hogy egymás nélkül többé, soha ne élhessünk... Árvai Attila 2013-01-10 SZERETNI... Szeretni halálig, ez a küldetésünk Vágyunk szivárványán, felszálljon a lelkünk Szeretni örökre, minden lélek titka Szívünk is feljajdul, sokszor elvakítja Szeretni, míg bírjuk, erről szól az élet Folyton arra várunk, hogy eljön az ígéret Szeretni, ha tudunk, minden olyan szép lesz Talán megvalósul, hőn féltett reményed... Szeretni, de mindig, oly nagyon szeretnél Oly sokszor szerettél, életednek mentén Könnyes szemmel néha, de mégiscsak szerettél Bár néha bántottalak, de soha nem feledtél... Szeretni az égig, a végső szenvedésig Könnyezve szerettél, bár a szíved vérzik Szeretni oly nehéz, de olyan nagyon vágyom A szeretet fájdalmát, várom mindenáron... Szeretni akkor is, mikor minden elvész Ha ledönti házadat, az arra járó szélvész Szeretni tudni kell, érezni legbelül Féltő fájdalmadat, olyan végtelenül... SZENVEDÉLYEK ÁRJA Míg szívemben pislákol Szerelmünknek fénye Lelkemben úgy tombol Csókod mézes íze... Felhevít most tested Minden porcikája Elevenen égek Szíved zegzugába Égek benned, élek! E csodás égi dalban, Minden rezzenésed Bennem él, gyúl, halkan Tüzes szenvedéllyel Nézem a szemedet Szétvet a szerelem Szorítom kezedet Vulkánom gyúlt benned Te édes égi mátka Nincs ember e földön Ki ennek ellenállna Jöjj, és égj meg velem! Hamvadjunk e lázban Csókolj eszméletlen Kint és bent a házban! Belehalok érted, Édes szűzi angyal! Mennyekre elérlek!... Hogy nem bírok magammal Gyere, gyere hozzám! Drága jó szerelmem Nincs párod a földön Áldom, hogy születtem Tarts meg mostan engem Míg benned boldoggá lesz Az erő, mi előtört Mennyé, s pokollá tesz... Most megízlelem tested Minden pillanatát Már érezni akarom Titkod szép illatát!... Megrészegít édes kelyhed Ringó vadvirága Csillapítja vad szomjamat Kebled hullámzása Átúszunk az időn, Mint két szabad sas madár Repülünk a csúcsra Hisz szívünk is arra vár... Elértük a mámort Most a menny is megtalál Kevés a világ is Hogy elmondjam mit adtál... Rezzenek, és remegsz Szemed vad tajtékát Úgy veti forrón rám Égető parázsát... Ebben égek porrá Hamvadok boldogan Minden zsigeremben Érezlek kigyúltan... ...Aztán elül lassan A szenvedélyek árja Nézlek, nézed szemem... Szerelmünk vad álma... Sírunk egymás lelkén S ajkunk szól imára ...Hálát adunk halkan... ...Hogy jöttünk e világra... Árvai Attila 2012-04-09 A SZÍV DALA A szívek énekelnek, Mind más zenét dalol Míg lelked elmélázik Ő könnyeket rabol A szívek játszadoznak Míg el nem repülnek A szerelem tengerén Majd el nem merülnek A szívek ölelkeznek Égő szenvedélyben Elhamvadnak együtt A szerelem hevében A szívek megszakadnak Ha csalódás ront rájuk Sírnak szomorkodnak Ha fájdalom van rajtuk Az én szívem is szenved Zokog, sír, könnyezik Érted megszakad majd Tudom... hisz elvérzik... TANÍTS...! Taníts meg a jóra, hogy jobbá tudjak válni Hogy mosolyogva tudjak az úton veled járni Taníts meg létezni, hogy boldogabb lehessek Hogy a könyörgőkért holnap valamit tehessek... Taníts lélegezni, hogy ne legyen oly nehéz Könnyebbüljön lelkem, s legyen boldog, merész Taníts meg nevetni, kérlek, úgy szeretném Napfényes reggelen végre érezhetném... Taníts mosolyogni, hogy fényt adhassak Neked Talán mosolyomban, mosolyod megleled Mert mikor mosolyogsz, könnyeznek a hegyek S ha mosolyod könnyes lesz, könnyezek majd Veled Taníts meg zokogni, mert néha sírni könnyebb Mintha bennmaradnak az előtörő könnyek Taníts bocsánatra, meg kell még tanulnom A fájó sérelmeket, hogyan kell fogadnom... Taníts türelemre, hogy képes legyek várni Mindenkihez szólni, a szent ügyért kiállni Taníts belátásra, hogy el tudjam fogadni Néha szenvedni kell, némán elvonulni... Taníts tisztán látni és bölcsebben dönteni Soha nem szeretnék gyarlón ítélkezni Hogy képes legyek végre minden kínt feledni... Taníts, nagyon kérlek,...taníts meg szeretni... TARTOZOM Tartozom még neked egy utolsó kérdéssel Hogy adós ne maradjak, egy végső öleléssel Tartozom még néhány elmúlt szép érzéssel Egy fájó búcsúcsókkal, gyöngéd érintéssel Tartozom, jól tudom egy néma számadással A szélben tovaszálló édes suttogással Tartozom egy percnyi fájó szenvedéssel Lelkem bánatával, múltunk szerelmével Tartozom egy szóval, egy utolsó mosollyal Egy röpke pillanattal, mi segít és vigasztal Odaadnám hidd el, én is úgy szenvedek Ezekkel tartozom, így tovább nem élhetek Tartozom, hogy elmúlt a régi boldogsággal Régen kiérdemelt kedves mosolygással Oly sokkal tartozom, miket mulasztottam Értékes kincseket, az enyészetnek hagytam Tartozom szívednek még egy pillantással Egy elveszett sóhajjal, végső kézfogással Tartozom még neked egy könnyes vallomással Nem fájt így még semmi, csak Veled, senki mással... Árvai Attila 2013-08-20 Árvai Attila: Tartozom Link TAVASSZAL A szívem kinyílott most, mint egy édes rózsa Talán boldoggá tesz, a tavasz édes csókja Mindenem az övé, létem száz fűszere Lelkem boldogsága, sok színes élete... Megérint a szellő, mit a tavasz hozott Szívemben a jéghegy, olvadt, s messze futott Nyílik a lelkem is, olyan boldog vagyok Mint a nyíló virág, sokszor Rád gondolok... Szikrázó napsütés, boldogságom lelem A tavasz illatában, nincs többé félelem Lelkem megérinti, az olvadó varázslat Szívem is megdobban, nincs többé búbánat Tavaszi illatok, bennem fénnyé válnak Nyoma sincs már sehol, a téli álruhának Édeskés kikelet, oly annyira várlak Napfényes boldogság, így eljő a világnak Édes egy tavaszom, boldoggá tudsz tenni! Rád emelem arcom, ne kelljen szenvedni! Oly annyira érzem, hogy lelkemben virágzol! Szeretlek, tavaszom, annyira hiányzol!... Árvai Attila 2013-04-08 TÁMASZOM Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek Légy az igaz barát, még ha vén is leszek Kérlek, fogd a kezem, hisz akkor is szeretlek Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul Az idő lassan eljár, sajnos felettem is De támaszom, csak Te légy, e borús időben is Légy kérlek támaszom, minden körülményben Akkor is légy velem, ha majd megéhezem Légy akkor is velem, ha egyszer majd haldoklom E kivált nehéz napon, ne kelljen csalódnom Légy az én támaszom, mikor szólítalak Ha az idő tépázta, barázdált arcomat Megsimítod néha, mikor megihlettél Súgd fülembe olykor, csak engem szerettél... (részlet) TEGNAP MÉG... Tegnap még megfogant Minden ép gondolat. Azóta elsatnyult. Nem segít másokat. Tegnap még zajongva Mulatott a város. Ma csak szédelegnek. Félnek, léptük átkos. Tegnap még sírhattál. Mondd csak, vajon ki nem? Ma már felesleges... Nem hallja senki sem. Tegnap szorítottad Fáradt, levert testem. Ritkán, néha sírok... Hogy én is ,,tegnap" lettem. TE VAGY... Te vagy a lámpásom, Ha kihúny szívem lángja Te vagy a támaszom, Lényem netovábbja Te vagy ki hozzám szól Mikor sírdogálok, Vigasztalsz szüntelen S én rád találok... Te vagy az éjjelem Mint minden nappalom, Csókunk összeolvad Egy aranyló hajnalon Te vagy ki elhozod Reményem szikráját, Megmászod szíveddel Szerelmem szikláját Te vagy, ki felemelsz Mikor már elbuknék Kezeddel megtartasz Mikor eltévednék Te vagy a szerelmem A szívem hamvadása Elégek életem Veled boldogságba Te vagy az égbolton Az esti hajnalcsillag A hold a nap a fények Édes birodalmak... Te vagy a jászola Gyermeteg lelkemnek Édes születésem Minden fűszerének Te vagy az életem S egyszer a halálom Minden mit megéltem Ősszel, télen, nyáron Te vagy a végzetem Elmúlásom sorsa Te vagy minden álmom Létem sava-borsa S, ha egyszer elveszítlek Szörnyű fájdalmamban Kínok között járok Végtelen utamban Utam még megjárom Fáradt, görnyedt háttal Nélküled feladom Fájó törött lábbal... Útszélén megülök Csöndes magányomban Hullnak le könnyeim... Áldott karácsony van... Nem bírom már magam Ezt az áldozatot Kérem jó angyalom Hozzon kárhozatot Akkor majd elveszek ...De a pokolból is Rebegem szép neved... Úgy múlok el ott is... Árvai Attila 2012-04-12 TE VOLTÁL... Te voltál az élet és minden reménységem Szívem szép szerelme, a lelkem édenében Te voltál a kapu, egy boldog világ felé Mi tépázott életem, egy nap megmentené Te voltál az álom, mi elért éjjelente Az álmaim rémálmát, csókkal megmentette Te voltál a napfény, ami szívemet perzselte Könnyes kínjaimat, messze elkergette... Te voltál a remény, mi lelkem melengette Ábrándjaim taván, sejlő víztükörbe A sejtelem hegycsúcsán, csillogó kövekbe Oly magasra törnék, vágytam szerelmedre Te voltál virágom, a kinyíló színpompa Édes illatával, szívem elrabolta Kékes ragyogással, bűvölted világom... Szirmod dús nektárja, szerelmes virágom Te voltál a vágyam, hogy öreg napjaimban Csendben megpihenek, ölelő karodban E remény szertefoszlott, nem maradt már semmi De tiszta szívvel fogok, háborúba menni... TÉL Elsuhan a tél, a szomorú utcákon Jeges szelet hagyva, megfáradt orcákon Olyan csendesen vagy, mert érzed a hideget Süvít a némaság, lehűti lelkedet... Telet fúj a nyárfa, remegnek levelek Sietve sétálnak, a didergő emberek Arcukat lehajtva, remélnek meleget Szívükben emlékként, ott él a kikelet Télapánk tétováz, adjon e még szelet Mert sikítva fújdogált a háztetők felett Már minden meleg kihűlt, idekinn az utcán Hamar szertefoszlott, e sötét, hideg órán Telet vártunk folyton, ez elolvasztó nyáron Együtt imádkoztunk, a forró áradáson De most, hogy végre eljött, oly annyira fázunk Menedéket adva, hívogat a házunk... Csendes téli este, a reményt megtaláljuk Tüzünket megrakva, egymásért kiállunk De telünk hidege is, csak értünk, az emberért A szívünk nem hűti le... a szeretet melegét... TÉLEN Néha csak mélázok e gyönyörű fehéren Mit elénk tett az Isten, ez eljövendő télen Néha megízlelem, hófehér havunkat Néha megérinti, hidege arcunkat Téli táj varázsa, érintsd meg a szívem Érezzem melegét, így a hideg télen Minden pillanatunk, egy jéghideg érintés Télen eljön hozzánk, a gyönyörű teremtés Mosolyodat most is, télen is szeretném Ezen esztendőnek, hűvös, hideg telén Mert szívem melengeti, hogyha megérintesz Ilyen hidegben is, egyedül Te értesz... Csöndes hideg télen, hópelyhek villognak A szívem is táncot jár, a hideg téli fagynak Hópelyhek mesélnek, keserű sorsomról Tudnak rólam mindent, örömről, bánatról... Édes egy hópelyhem, segítsd az életem! Ne kelljen már fáznom, se nyáron, se télen! Én megbízok majd benned, hidd el nagyon várlak! Hogy még hinni tudjak... ez esztendő havának... TOLLAM Múló állapotnak vagyok szenvedője Tudnék változtatni, ha ott lennék időre Elsuhan az élet, minden percem drága Hasztalan másodperc sivár, üres, árva... Elmúlik a könnyed, múlnak a mosolyok E tűnő állapotban oly magányos vagyok Napfény cirógatott, néha megérintem De ha Rád gondolok, kinyílóban kertem... Rohanó éveim hajtják őszbe fejem Amit meg kell tennem, ígérem megteszem Csak ne vérezne szívem, attól, hogy elmúlok Pengetem gitárom, s lazulnak a húrok... Csodám is halványul, tűnő ezer évben Le fogják e írni, vajon mikor éltem?... Bolondozós gyerek, hang vagyok a pusztán Időm megtorpanna, ha mosolyodat látnám Perc után rohanok, éltet néhány emlék Szertefoszló báján vele újra élnék Múlik ez a világ, jóval és bajával Hangom veled marad, tollam, s Isten által... TOVÁBB... Taposom a múltam jeligére, Jövőmet fújom porból untalan. Átitatna csalódásom mérge, De hiába is unszolnám magam. Voltam koldus, feléd integetett, Megtört arcod fordítsd már felém! Nem hagytál mást, csak hideg szelet, Régen kihűlt hajlékod helyén!... Voltam gazdag, ki tejben fürösztött, S fennhangon mondtam ki neved. Szürcsöltem veled, mézízű szörpöt, Hogy mégis hibáztam? - meglehet! Voltam gyermek, fejemmel öledben, Ki elcsuklón néked elszipogta, Mit éreztem ledermesztő esten, Mikor bajban majd megölt a horda... Voltam szolgálód, ki talpad nyaltam, Mint ebed lestem minden szavad. Míg a világ hahotázott rajtam, Te kárörvendőn kihúztad magad... Aztán lettem büszke férfi, ki lép, Hogy tél, se szél ki ne kezdje nyomát! Ki bátran tette dolgát ekképp: Most emelt fővel ballagok tovább... TÖRŐDJ Forró testtel fekszem lelkem láza éget Szeretnélek egyszer újra látni téged Vándorol az idő kóbor útját járja Szüntelenül keres bárcsak megtalálna Hova lett a világ hol van édes hangod? Halványul az arc mi egykor rám mosolygott Megfakult a világ színtelen a reggel Egymás ellen harcol milliónyi ember Rettenetes álmom savként marja létem Hiányodat érzem sajgó szívverésben Fájdalomtól ordít kesereg a bánat Tudod ahogy élünk gyalázatos látszat Szemeimbe nézel erőltetett ösztön Boldogságot színlel mindenki e földön Irigyelnek akkor ha jókedvűnek látnak "Nincsen semmi bajom" bizonygatod másnak Közben pedig rejted nyomorát a mának Nemtörődve azzal milyen nagyon várlak Esdekelve kérlek segíts végre rajtam Hisz csak reád vágyom minden pillanatban TÜRELMED Légy türelmes kérlek, bár tudom, nagyon nehéz Mit elvettek az évek, szép lassan felemészt De minden egyes napon, türelmed próbája Sok figyelmetlen ember, elvétett hibája Türelmed emberség, szíved, józan eszed Mutatja az utat, mit és miért teszed Türelmed a hajó, életed tengerén Mindig boldog lehess, tiszta fedélzetén... Türelmed fájának keserű gyökere Kárpótol majd érte mézédes gyümölcse Világít az úton, segít tisztán látni Néha megkönnyezni, sokkal inkább várni Türelmed rózsája csak is Néked terem Hogy jó szívvel segíthess a zokogó emberen Megtanít szeretni, és vágyakat kelteni Mikor menekülnél, bölcsebbnek maradni Légy úgy is türelmes, hogyha már nem hinnél Az igaz szeretetben a csalódások mentén Türelmed meghozza egy nap boldogságod Hogy türelmes szíveddel, megválthasd világod... VARÁZSLAT Elvarázsolsz mindig, oly sokszor tűnődöm Hogy érint ily mélyen, mindig meglepődöm Varázslatod repít a kéklő szép egekbe Fénylő csodát teremt magányos szívembe Egy varázsos pillanat, amit nékem adtál Erőm ellenére gyorsan elraboltál Varázslatod szédít, elvarázsol engem Szíved szerelmének varázsán születtem... Lángod varázslata áldozata vagyok Varázsolj örökre, amíg meg nem halok Tápláld ezt a csodát az érzés varázslatát Hozd el a szerelem varázsos illatát!... Varázsolj pillantást égő szenvedéllyel Ha varázslatod elér féltő remegéssel Egy varázsos szerelmet álmodtunk meg ketten Színes varázslatán elér minket csendben... A varázslat világát hoztad most el nékem Féltő szép szerelmed varázsán időztem Varázsolj míg élek, ez maradt énnekem Hogy édes varázslatban teljen az életem... Árvai Attila 2013-03-20 VÁRLAK Képes vagy-e meghallani Észrevenni, vagy szeretni? Képes vagy-e hozzám szólni Meg tudsz-e majd bocsájtani? Meglátni, vagy meghallgatni A szívedet megmutatni?... Meglátsz-e, ha szomorkodok Ölelsz-e, ha veled vagyok? Csókolsz-e, ha megcsókollak, Harmat ízét édes szádnak Adod-e a lelkedet Ha rám törne a rettenet?... Itt vagy-e, ha szomjúhozlak Ha magányomban csak dalolnak Bennem a szív hangjai... Ha nem merek majd elmúlani?... Rám találsz-e, ha kiáltlak?... Ha reményemben csak odázlak Megtalálsz-e édes mátkám, Ha haldoklom majd egyszer árván? Rám találsz-e, ha vigadok? Ha örömömben felszárnyalok? S ha így találsz rám egy szép napon Az életemet Néked adom... Én várok Rád, míg megtör a vég Várok, míg az Isten elkér... Várok míg csak szívem bírja Te lészen a lelkem sírja... Várok Rád, míg menni bírnék Várok, benn a sírban is... Várok, még ha sűrű könnyem... Még ha zokog lelkem is... Várok... várlak akkor is... VÁRTAM RÁD Oly sokat vártam rád, oly sokat szenvedtem Már minden reményemet, mélyre eltemettem Oly sokat sírtam már, hogy itt légy életemben De mindig tudtam itt vagy, legbelül szívemben Oly sokat kerestem, egy csöndes őszinte szót Hogy lelked megszólítson, hogy halljam a jót Mikor átélem majd veled, a varázs pillanatát Soha nem feledem, a boldogság hajnalát Mikor súlyát érzem, a zajos nagyvilágnak Elvonulok csendben, mert annyira várlak Nem óhajtok senkit, hogy akkor velem legyen Csak csüngenék szótlanul, édes egy lelkeden Vágyom lélegzeted, vágyom az illatod Amint éjjelente ajkaimon hagyod Imádom hajadat, mint holdfény sarló fényét Minden rezdülésed, elhozza a békét Egyedül vagyok most, de csak is rád gondolok Lelkedben vad tánc dúl...és én álmodhatok Álmodok Tebenned, soha nem volt másom Így soha nem szerettem, senkit e világon Majd ha érintelek, minden megváltozik Felforr két világunk, ahogy találkozik Tajtékzó szenvedély, felperzsel hulláma Csókod netovábbja, testünk vad násztánca Tudom, eljön e perc, amit nagyon várunk Még előtte eljön, hogy eljönne halálunk Mert ez is meg van írva, ahogy sorsunk útja Szerettelek mindig, a jövőmben, s a múltban A VERS A vers nem puszta rím, Mit tótózgatunk néha Mit bárki megalkothat Mintegy parancsszóra! A vers nem csacska szójáték Lerontott hírözön Mi az értelem határán Túl van minden ködön! A vers nem ponyvák regénye Hazug tollak álma Mit ha olvasgatunk Csak betűk kavalkádja! A vers nem hazugság! Mi papírra van vetve Megannyi mondata A lélek apró tükre A versben nem csalódhatsz Mint az emberekben A vers vala igaz szó Minden tekintetben A versnek bíz lelke van Hű és igaz lelke Öröm és búbánat, tüzes vágyakozás Lelkem vadvirága, mi felszáll, mint a gerle Könnyeim, mosolyom, hitem és szerelmem A szívem fájdalma van benne... Árvai Attila 2012-03-19 VOLT... Volt egy nagy szerelmem, régen elmúlt álom Így nem szerettem senkit eddig e világon Volt egy nagy szerelmem, róla emlékezem Hogy tette boldoggá, rég elmúlt pár évem A szeme megvadított őrült szenvedélyben Felgyújtotta lángom, azóta sem értem Olyan egyszerű volt életem szerelme Benne volt a világ, összes nagy gyötrelme Az érintése csoda, folyton elvarázsolt Mire felocsúdtam, a szívem régen lángolt Amikor megszólalt, a mennyben megszülettem Én soha nem éreztem ilyet életemben... Haja illatos volt, beborított véle Elvette az eszem, őrült szenvedélye Minden ellenállás annyira hasztalan A szerelem ékköve, így nem volt bizonytalan A fájdalom tengerén szerethettük egymást Nem is vettük észre, de hullott ránk az áldás Soha nem fájt még így vágyunk szenvedélye Hogy felesküdtünk volna az Isten szerelmére Volt egy nagy szerelmem, néha megsiratom Túl az ábrándokon, már túl van az álmokon Hogy volt egy nagy szerelmem, soha nem felejtem Rá úgy is emlékezem, ha elér a végzetem... VOLTAM, LESZEK?... Halovány fájdalom az örömben, Hasít, mint ezer élű penge. Kékellő messzeségből jöttem, Sejtőn szór villámot szemembe. Pergő végtelennel dobálódzom, Szivárvány üstökén hajózom. Lezajlik életem e folton, Vérem dühöng, felpezsdít az ózon. Voltam parazita, hóesésben Időknek vénséges kezdetén Imádkozva Istenemet kértem Legyen itt ki rossz helyettem, ne én! Megjártam a tengert, hal koromban, Sós vizet nyeltem kékségében. Emlékszem rá milyen boldog voltam, Úsztam, ívtam, szökkentem és éltem... Gyémánton repültem, mint sas madár, Fenségemen nem eshetett csorba. Ölelt, hívott, tisztelgett a határ, S hegyek csúcsán szálltam le a hóra... Immár látod, költőnek születtem, Nem úrnak, vagy származott nemesnek! Mondd fülembe, ébredjen a kedvem, Mit tegyek, hogy emberré lehessek?...

0 komment , kategória: Árvai Attila & Emil

Címkék: parapszichológus, összekapaszkodva, örömkönnyeidnek, összerezzennünk, reménytelenség, szertefoszlott, szerethesselek, fohászkodáshoz, könnycseppeket, könnycseppemet, diadalmenetet, felszárnyalok, megpihenhetsz, szerelmünknek, szerethessünk, megolvasztasz, szenvedéllyel, mennyországba, hajnalcsillag, könnyebbüljön, szenvedélyben, gyönyörünkben, szerelmünkért, felgyújtottad, földanyánkért, viszontszeret, mindnyájunkat, harmatcseppek, gyertyalángja, meghallhassam, harmatcseppet, megszoríthasd, tengerszemben, rámosolyogtál, megválthassam, elcsendesedsz, mosoly honol, szükség mára, emberek fiának, múlt hetem, mosolyt nekem…, mosolyt kérlek, utcán kóborlok, mosolyt nekem, mosoly édes, őszinte megváltás…, élet nagy, kicsit Isten, angyalok gúnyáját, szerető mosolytól, évek során, forró nyári, Árvai Attila, ÁRVAI ATTILA, Szomjúhozlak Téged, Megválthassam Véled, AKKOR MINDEGY, Amíg Rád, AMIKOR HIÁNYZOL, Tanúsítja Istenem, CSÖNDES EMLÉK, CSÓKOLJ MEG, CSÓKOT KÜLDÖK, ÉLETED ROMÁNCA, Hívószavam Rád, ÉRTED JÖTTEM, Most Isten, Isten Néked, KEDVES ANGYAL, Olyankor Veled, Mindvégig Veled, KÖNNY NÉLKÜL, LÉGY MAJD TÁMASZOM, MEGTESZED, Valahol Rád, MENJ SZÍVED UTÁN, MÚLÓ NYÁR, KELL MEGFELELNED, NÉHA ÚGY ÉRZED, NÉLKÜLED ÉS VELED, Hogy Te, NINCS KINEK, NYUGALOM SZIGETÉN, Választanám Véled, SOKSZOR VÁRTAM RÁD, ÖTVEN FELETT, Drága Jó Barátom, RÓZSÁK ILLATA, SZENVEDÉLYEK ÁRJA, SZÍV DALA, TEGNAP MÉG, Várok Rád, VÁRTAM RÁD, Álmodok Tebenned, Imádkozva Istenemet,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]