|
2016-04-30 22:15:39, szombat
|
| |
| |
A legszebb ünnepen - ANYÁKNAK ANYÁKRÓL
ANYÁK NAPJÁRA
Anyák napján a virágot
én a temetőbe viszem
Ezért hallod sokszor
hogy sír zokog a szívem
Nem adhatom a virágot
Jó Anyám kezébe
Csak ide leteszem a
hideg sírkőre 
Drága Édesanyám
nézz onnan föntről rám
Szánd meg gyermeked
aki itt maradt árván
Kérd meg a Jó-istent
legyen gondja rám
Mert nekem itt lent
nincs Édesanyám
Babay József: ÉDESANYÁM
Ha valami bánatom van:
A szemébe' nézek.
Keze után nyúlok, hogyha
Nagy fájdalmat érzek.
Leoldom a fejkendőjét,
Hogyha arra vágyom,
Hogy valami fénylő, tiszta
Ezüstöt kell látnom...
Öröm van az Ő szemében,
S az ő két kezén én
Meggyógyulok. S ezüst is van,
A haja fehérjén...
Eddig minden boldog percre
Csak mellette leltem...
Áldja meg az Igaz Isten
Édesanyám lelkem...
Babay József: A SZÍV
Az anyai szívnek sehol sincsen párja,
Mindennap elönti a szeretet árja...
Az anyai szívet Isten teremtette,
Pirosra festette. Szép selyembe tette.
Nagyon kell szeretni Nagyon kell becézni,
Sosem szabad reá haragosan nézni...
Százszor kell áldani. Százszor simogatni,
Ő tud csak hűseges szeretetet adni...
Az anyai szívet nagyon kell szeretni,
Szívünkbe kell neki tiszta ágyat vetni...
Édes melegénél elolvad a hó is,
Édesanyánk szíve álom is, való is.
Baja Mihály: ANYÁM KERTJE
De virágos volt az
Édesanyám kertje,
Locsolgattuk ketten
Minden áldott este.
Éledtek, bimbóztak;
Nyíltak a virágok,
Harmatos hajnalban
Mosolyogtunk rájok.
Mióta eljöttem,
Istenem, azóta
Hogy hervad a jácint,
Hogy hervad a rózsa!
Haldoklik a kiskert
Fehér violája,
Pedig édesanyám
Könnyét ontja rája.
Bartos Erika: ANYÁK
Barnaszemű édesanyám
Úgy szólítom: Anyuka,
Anyukám a pocakjában
Hordott engem valaha.
Anyukámnak anyukáját
Úgy hívom, hogy Nagymama,
Süteményt süt, gombócot főz,
Messze száll az illata.
Nagymamának anyukáját
Úgy hívom, hogy Dédmama,
Dédmamának kertje is van,
Közepén egy fügefa.
Dédmamának anyukáját
Úgy hívják, hogy Ükmama,
Ükmamának volt sok tyúkja,
Meg egy büszke kakasa.
Ükmamának anyukáját
Úgy hívják, hogy Szépmama,
Hajában a gyöngyös párta,
Derekán a rokolya.
Szépmamának anyukáját
Úgy hívják, hogy Ómama,
Tizenhárom leányának
Egyike volt Szépmama.
Hogyha nekem gyermekem lesz,
Akkor leszek anyuka,
Anyukámból nagymama lesz,
Nagymamámból dédmama.
Anyuka és Nagymama és
Dédmama és Ükmama,
Szépmama és Ómama is
Egymásnak mind rokona
Bálint Ilona: CSAK ADDIG MENJ HAZA...
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek...
Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!
Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!
S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...
Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK!
Csak addig menj haza...
/Zene: Muck Ferenc szaxofon: Piros szív, fehér hó, zöld levél. /
Link
Benedek Elek: KISBACONI TEMETŐBEN
Kisbaconi temetőben
Most van a nap lemenőben,
Ráverődik a sugára
Jó szüleim sírhalmára.
Egykor, régen haj de féltem,
Ha temetőbe léptem,
Vége már a félelemnek,
,,Nagyapóék" ott pihennek.
Testem, lelkem hogyha fáradt,
Ide jönni érzek vágyat,
Ide jövök este, reggel,
S beszélek az öregekkel. 
Elmondom, hogy bárhol járok
Mindenütt gondolok rájok,
Hálás szívvel, könnyes szemmel,
Gyermeki szent szeretettel.
Hogy mit írtam sok-sok könyvben,
Tőlük kaptam mind örökbe,
S ha szívemben van szeretet
Ez az ok szívükből eredt.
A forrását minden jónak
Köszönhetem ,,Nagyapónak",
Nagyapónak és párjának,
Az én édes nagyanyámnak.
Óh, áldott föld, szent sírhalom,
Szálljon reád csend, nyugalom,
S hogyha pályám megfutottam
Én is itten nyugodhassam.
Csorba Piroska: MESÉLJ RÓLAM
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem? 
Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam
vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?
Csukás István: ISTENKE, VEDD TÉRDEDRE ÉDESANYÁMAT
Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!
Donászy Magda: AJÁNDÉK
Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.
Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.
Elkészült a madár,
nem mozdul a szárnya...
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.
Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam. Fel
Drotleff Zoltán: IMÁDKOZÓ NAGYMAMÁM
Két kicsike, kérges, összekulcsolt kéz,
Régen elmúlt, boldog időket idéz,
Apró gyermek voltam, alig emlékszem,
Sokszor arra mentem csak, hogy megnézzem.
Öreg nagymamám ült egy karosszékben,
Rózsafüzér volt remegő kezében,
Szája mozgott, de nem értettem semmit,
Titok volt, Ő miért beszél most ennyit.
Mert nappal csendben tette, amit kellett,
Főzött, vasalt, vagy éppen babot fejtett,
Oly hosszú délelőtt nem állt meg soha,
Mintha a munka örökké tartott volna.
Lehunyom szemem, és látom ősz haját,
Oly sokszor mesélte számtalan baját,
Vállamra tette 
soványka kis karját,
Halkan mondta, alig értettem szavát.
,,Öregkor, fájdalom nagyon jó barát",
Közben oly szépen elnevette magát,
Kezébe temette felszántott arcát,
Először láttam igazi bánatát.
Gyermeki emlékem csupán eddig ér,
De megmaradt végleg a rózsafüzér,
A két imára kulcsolt, remegő kéz,
Szomorú szeme, ahogy távolba néz.
És, íme, eljött az öregkor felém,
Itt-ott már fáj, sajnos nyilall is belém,
Én is összeteszem gyakran kezeim,
Ahogy egykor, régen drága eleim.
Énnekem is mozog ugyanúgy a szám,
Sokáig mondom engesztelő imám,
Én is túl vagyok az élet viharán,
Most értettem meg a titkot igazán...
Imádkozó nagymamám
Link
Dsida Jenő: HÁLAADÁS
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
- itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat. 
Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!
Erdélyi Mihály: AZ ÉN ANYÁMNAK NINCS SELYEMRUHÁJA
Az én anyámnak nincs selyemruhája,
Az én anyámnak nem is állna jól.
Sötét fejkendő az ékesség nála,
Filléres boltban vette valahol.
Az én anyámon nincsen semmi ékszer,
A könny a gyémánt, mely szemén ragyog.
Mert ő is érzi, hogy én nagyon régen
Oly boldogtalan szerelmes vagyok.
Az én anyám egy oly egyszerű asszony,
Sohasem tudja, mi az új divat.
Az éjszakákat sorra átvirrasztom.
S ha szívem fáj, csendesen megsirat.
Az én anyámnak, hogyha szárnya volna,
Lehozna nékem minden csillagot.
Az én anyám a megtestesült jóság,
S én hozzá néha mégis rossz vagyok.
Az én anyámtól engedelmet kérek,
Hogy így szólítom: drága jó anyám;
Mert ennyi sok jót, ennyi drága szépet
Én nem is érdemelnék meg talán.
Az én anyám a dolgos két kezével
Megsímogatja fáradt homlokom,
Én hálatelten nézek két szemébe
S a gyémántkönnyeit lecsókolom.
Buch Tibor: Az én anyámnak nincs selyem ruhája
Link
Link
Eminescu: ANYÁM
Anyám, én jó anyácskám, a rezgő fák alatt
a lomb neszével múltak ködéből hív szavad.
A szentelt sírhalomra, sötét kriptádra száll
a fűzfa lombja, melyben az őszi szél kaszál,
holt hangodat sugallja, ha egy kis ág zörög,
örökkön fúj a szellő, és álmod is örök.
Ha meghalok, te kedves, zokognod nem szabad,
a szent és drága hársról szakíts egy friss gallyat,
és ásd el önkezeddel halott fejem felett,
szemed könnyével öntözd az élő sírjelet:
én lent megérzem árnyát, ha szétterül a rög,
örökkön nő az árnyék, és álmom is örök.
De hogyha úgy adódik, hogy együtt meghalunk,
ne zordon cinterekben legyen jövő lakunk,
a sírgödrünket ássák a vízparton - csak ott
pihenjen egy koporsó ölén a két halott:
hogy mindig ott lehessen szívem szíved fölött...
Örökkön sír a víz majd, s az álmunk ott örök.
Falu Tamás: ANYÁD
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
minden pillanatban gondolt ő reád.
Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,
félre tolt az útból, s elé ő feküdt.
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
ha fáztál, a lelkét terítette rád.
Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd,
simogatta sebed, sírta könnyeid.
Hogyha megbántottad - mért bántottad őt?
Nem sírt ő sohasem a szemed előtt.
Nem hangzott ajkáról soha-soha vád,
akihez rossz voltál, az volt az anyád.
Falus Lajos: NEKEM MÁR NINCS ANYÁM
Nekem már nincs anyám, ki simogasson,
Estére érve álomba ringasson,
Gyengéd kezével édesen becézzen,
Szelíd szaván szép meséket meséljen,
Az én anyám a kéklő égben él már,
Csillag-szemével onnan néz le énrám:
Ha boldognak lát arca felragyog,
De mindig sír, ha szomorú vagyok.
Az én anyám olyan mint mindegyik:
Őnéki fáj ha gyermekét verik,
Ne bántsátok hát egymást emberek!
Minden rossz szó egy anyán ejt sebet...
Minden ütés egy anyaszívet ér,
Nyomában onnan serken ki a vér.
Ó szeressétek egymást, emberek!
Anyátokért... ha másért nem lehet...
Fazekas Anna: KÖSZÖNTŐ
Hajnaltájban napra vártam,
hűs harmatban térdig jártam,
szellő szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcset beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hullt a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbe vette,
sűrű könnyem lecsókolta,
kedve szóval, lágyan mondta:
,,Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját.
Fekete György: A BOLDOGSÁG MADARA
Ha énnékem szárnyam lenne,
elrepülnék véle messze,
szabad lennék mint a madár,
mely ágról ágra száll.
Csak szállnék szállnék fenn a légben,
ha elfáradnék megpihennék békeségben,
egész nap csak énekelnék,
majd megint útra kelnék.
Elszállnék valahová messze délre,
amíg el nem érnék a boldogság mezejére,
ott hol sok kismadár együtt él,
és soha senki, senkitől sem fél.
Majd mennék szállnék tovább,
messze, messze tengereken át,
felettem magasan a csillagos ég,
alattam a tenger s a végtelen lég.
Távolban nagy sötét hegyek,
ahol a hosszú út után megpihenek,
idegen táj idegen környezet,
azért megpihenni mégis jólesett.
Esteledik, esti imám éneklem,
hogy ily szerencsésen megérkeztem,
másnap kora pirkadatkor kipihenten,
reggeli imám után újra útra keltem.
Csak szálltam, szálltam, alattam suhan a táj,
hegyek, völgyek, virágos rétek olyan szép, hogy szinte fáj,
hogy milyen csodálatos ez a természet?
Most tudtam csak meg fentről, ahogy lenézek.
Néztem, néztem tovább is, egyszer csak nagyon hideg lett,
lenézek, hát nem hittem a szememnek, odalenn minden fehérlett,
gyerünk hát feljebb, feljebb közelebb a naphoz,
ami meleg sugarával engem majd bearanyoz.
Így szálltam én fáradtan egyre messzebb és messzebb,
míg el nem értem én újra egy nagy hegyhez,
a hegy mögött kis falu húzódott temploma tornyával,
hol szülőanyám jött felém kitárt karjával.
Gyönyörű szép álmomból, hogy felébredtem,
ölelő karjai közt végre megpihentem,
hogy hol s merre jártam csak meséltem és meséltem,
Édesanyám csak hallgatta némán, könny csillogott drága szemében.
FELNŐTTÉ VÁLTAM
Mit írjak, ha írni még nem tudok,
Mit mondjak, ha beszélni nem tudok?
De látok és érzek,
így hát mindent megnézek.
Látom apámat, szerető anyámat,
Érzem hogy felém nyúl,
Felém nyúl kezével
és megérint szívével.
Egyszer csak felállok, lábamra állok,
Mama tudok már járni, lábamon állni.
De csak magamban mondtam,
de a mamát azt tényleg kimondtam.
Ránézek anyámra, mosolygó arcára,
Szemembe néz és beszél
Oly szépet, kedveset,
melyet soha el nem feledek.
De egyszer csak abba hagyja e szép szavakat
szeméből hatalmas könnyek hullanak.
Hullanak, mint ősszel a levelek
ez ellen én semmit nem tehetek.
Ámbár ezek a cseppek örömteli könnyek,
Melyet minden anya átérezhet.
Mikor ez megtörtént, azóta már eltelt pár év,
Felnőtt lettem, néha rosszat cselekedtem,
De bűneim ezerszer megbántam
s voltaképp imába is zártam.
Felnőtté váltam
Link
Gerzsenyi László: ANYÁM
Ajándékul adott téged az Isten,
Ahogy földnek adta a napot;
Aranynál is drágább vagy nékem,
Az Úrnak érted hálát adok.
Nyári tűzben vagy a fagyos télben,
Nyomodban mindig virág fakad:
Nyugalmat találok közeledben,
Nyereség nekem minden szavad.
Áldom Istent érted éjjel-nappal,
Áldozatod nem felejtem el;
Átadom most e pár virágszállal,
Átadom, mit szó sem mondhat el.
Messze sodorhat tőled az élet,
Mégis mindig gondolok reád;
Magammal hordom szent örökséged,
Megőrizem arcod mosolyát.
Hexina:- ANYÁM, NE SÍRJ
Dalszöveg
Anyám volt mindig velem,
Bús napokon, s a szép esteken,
Anyám volt, ki mellettem állt,
Anyám csak egy van nekem.
Anyám volt, ki meghallgatott,
Nehéz napokban vigaszt adott,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.
Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.
Felnőttem, sok minden történt velem,
Nekem is van már gyermekem,
De mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.
Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.
De mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.
Anya csak egy lehet!!!
Anyák Napján emlékezem /A videó aláfestő zenéje: Hexina: Anyám Ne Sirj /
Link
József Attila: NEM TUD ÚGY SZERETNI...
"Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel - nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek."
Katona György: SZERESD A SZÓT
Szeresd a szót, mit először hallottál,
Mikor nyöszörögve anyatejet szoptál,
Mikor édesanyád föléd hajolt este,
Megcsókolta arcod és szuszogásod leste.
Ezen a nyelven szólt, énekelt és mesélt.
Álomba ringató altatót is regélt.
Veled sírt együtt, ha lázas lett homlokod,
Melletted elaludt és melletted virrasztott.
Így lett ő anyanyelv és édesanya egyben.
Mindkettő édes és mindkettő egyetlen.
Őrizd meg mindkettőt, míg engedi az élet!
Ha ő már nincs veled , add tovább e kincset!
Szeresd a szót, mit először hallottál!
Énekeld dallamát, mit már megtanultál!
Fájjon ha gyalázzák, ha gúnyolják, ha verik!
Ne állj azok közé, kik szégyellni merik!
Mert akinek nincsen anyanyelve, szegény,
Nagy üresség tátong annak szíve helyén!
Nem tud énekelni, beszélni, csak dadog !
Szeresd a szót, mit édesanyád adott!
Kibédi Ervin: AHOGY A NAPOK RÖVIDÜLNEK...
Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.
Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.
Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.
Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.
A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.
S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.
Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet."
Emlékezés az Édesanyákra akik már nincsenek közöttünk
A legszebb és a legcsodálatosabb dolog a világon: Anyának lenni! Sajnos az édesanyák sem élnek örökké! Ez az összeállítás emlékezés az édesanyámra és a többi édesanyára, akik nagyon hiányoznak ebből az életből.
Ének: Csepregi Éva - Vers: Kibédy Ervin
Link
Kiss Virág: ANYÁK NAPJÁN
Istenem! Áldd meg az én Anyámat
Amíg ő élt, nem érhetett bánat
Szerető szívét adta, tanított a jóra
Isten áldása szálljon sírhantodra
Köszönöm, hogy felneveltél, óvtál
Minden szépre, jóra tanítottál 
Éltedben senki nem szeretett jobban
Áldasson a neved haló poraidban
Pihenj csendesen, drága jó Anyám
Szépséges lelked régen az égbe szállt
Ameddig én élek, itt vagy a szívemben
Szeretlek, szeretlek, sohase feledlek.
Körmendi Gitta: ANYÁCSKÁMNAK...
Álmodtam egy képet. Egy aranyló Napot,
szívbölcsőben ringó, ártatlan holnapot.
Megfogom most kezed, és elviszlek oda,
ahová nélküled nem léphetnék soha.
Nekem Te vagy a Nap, a fény és a meleg,
fénybölcsőt ringatón, maga a szeretet.
Mely időtlen ölel múltat, jövőt, jelent,
s azzal, hogy vagy nekem, mindenem van nekem.
Mint egy szép ígéret csupán annyit érek,
nincsen, mit adhatnék, nincsen, amit kérjek,
csak álmaim vannak, és ha elfogadod,
velük köszönti most sugara a Napot.
Kun Magdolna: ANYÁM MONDTA
Anyám egyszer azt mondta nekem,
nagy ez a világ édes gyermekem,
s te oly kicsinek érzed magad benne,
mint az a szálló homokszemcse,
mit süvöltő szél fúj messzi idegenbe.
Ez a nagyvilág nem kímél meg téged,
könnyekre sarkall, akárcsak az élet,
de te bátorsággal szállj majd vele szembe,
mert a bátorság az, mi szívedben van benne.
Lesznek majd kik, megaláznak téged,
kik nem lesznek mások csak ártó ellenségek,
akiknek nincs meg a bátorságuk ahhoz,
hogy szívükkel vegyék fel a harcot.
Ezért sosem győznek mindazok felett,
akikben végtelen erejű az ember-szeretet,
mert akiben végtelen az ember-szeretet,
azt nem törhetik meg az érzéketlenek.
Kun Magdolna: MÉGIS-MÉGIS VÁRLAK MAMA
Tudom, hogy nem jössz Mama,
mégis-mégis várlak,
mint puha meleg kincset fogom a ruhádat,
és hozzásimítom arcom, hadd érezzem át,
édes parfümödnek virágillatát.
Tudom, hogy nem érlek el, bárhová is mennék,
hisz a távolságot nem győzheti néhány kicsi lépés,
de mikor este van, és csillagszemed látom,
átlátok Mama a fényes mennyországon.
Látom, hogy ott ülsz, és könnyeid hullatod,
hiába ölelnek gyöngyhajú angyalok,
neked, csak értem fáj annyira a szíved,
értem, ki visszasírja gyermekmeséidet.
Üres a ház Mama, üres nélküled,
a bútorok, az álmaim mind-mind eltűntek,
csak egy tőlem kapott rajz maradt a hófehér falon,
mely neked készült egy ünnepi napon.
Próbálom a hiányt ki nem mutatni,
de nem tudom Mama, mert itt bennem valami,
újra és újra feltépi a sebem,
azt, ami forratlan, mi nem gyógyul be sosem.
Tudod Mama, amíg emlékemben élsz,
olyan, mintha kettőnk között nem szűnne a lég,
s e lég újra hallatná hangod bársonyát,
melyben eggyé válik majd a föld és ég-világ.
Kurczina Terézia: SZÍVEMBŐL
Szívemből köszöntöm
drága jó anyámat;
Azt kívánom, mindig
kerülje a bánat!
A sok szépre, jóra
ő tanított engem;
Mindezekért hűen
háladalom zengem.
Ha rózsákat adnék
neki egész öllel;
Az sem mondaná el,
mi lelkemből tör fel.
Szeretném, hogy útját
boldogságban járja;
Legyen minden percén
Isten bő áldása!
Létay Lajos: ÉDESANYÁMNAK
Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.
Létay Lajos: ÉDESANYÁM, MIT SEGÍTSEK?
Édesanyám mit segítsek?
Cukrot törjek? Hozzak lisztet?
Megpörköljem tán a kávét?
Elszaladjak hagymaszárért?
Neked száz és száz a dolgod,
míg ebédünk egybehordod;
míg az asztal megterítve,
csak te fáradsz, te s megint te!
Ámde én nem hagylak téged, 
tétlen mint is nézhetnélek?
S épp ma van lám neved napja,
hát így üld meg, mosogatva?
Édesanyám, mit segítsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kímélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid.
M. Laurens: ANYÁK NAPJÁRA
Mondd, emlékszel-e még édesanyádra,
Halkan szelíd, csitító szavára,
Mikor keblén szoptatva, éhesen,
Füledbe súgta - Nagyra nőj életem! -
Mondd, emlékszel-e még arra a dalra,
Amit dúdolgatott drága ajka,
Láztól égő, kicsiny tested féltve,
Aggódó könnycsepp csillogott szemébe.
Érezted-e, hogy testéből születtél,
S fájdalmából, létre emelkedtél.
Mert édes volt számára az a kín,
Melynek fizetsége az anyai cím.
És Ő büszke volt reá, mert megérte,
Gyermeke lelkében továbbélve.
S áldott testét oltárként imádva,
Leborulok elé, anyák napjára.
Mentovics Éva: A LEGSZEBB ÜNNEPEN
Oly fénylő a pillantásod,
mint égen a csillagok.
Felém nevet kedves arcod,
ha megjöttem, itt vagyok.
Úgy ölel át féltő karod,
mint dombok a völgyeket,
melengető, kósza szellő
a májusi zöld gyepet.
Kacagásod oly gyöngyöző,
mint erdőn a kispatak,
amikor a lombok közül
csörgedezve kiszalad.
Hangod bársony melegével
kényezteted lelkemet.
Pihentető meséd után
minden álmom szebb lehet.
Fürgébben ver most a szívem,
úgy lüktet, és kalapál
Ő is tudja, nincs szebb ünnep,
e májusi szép napnál.
Minden egyes dobbanása
jóságodat köszöni.
Az én édes, tündérlelkű
jó Anyámat köszönti. Fel
Mentovics Éva: AZ ÉN ANYUKÁM
Szemed tükre mint a gyémánt,
úgy tündököl, úgy ragyog...
elmondtad már milliószor:
legszebb kincsed én vagyok.
Mesét mondasz lefekvéskor,
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,
kifürkészed, mi a gondom,
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold
az anyai szeretet. 
Elnézted, ha céklalével
pacáztam az ebédnél,
s éjjel, hogyha lázas voltam,
borogattál, meséltél.
Ápolgattál, pátyolgattál,
így telt sorra napra nap...
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.
Te vagy az én őrangyalom,
hogyha hívlak nem késel.
Tudod anyu, úgy szeretlek...
nem mondhatom elégszer.
Mentovics Éva: AZ ÉN TITKOM
Megsúgok egy titkot halkan,
el ne áruld senkinek!
Kukkants be majd egyszer hozzánk,
hogyha nekem nem hiszed.
Szárnyait és angyalhaját
én láthatom, senki más,
nem lehet ő, csak egy angyal
angyal bizony, nem vitás.
Este, mikor ágyba bújok,
hozzám hajol, betakar,
mesét olvas - kettőt-hármat -
nem távozik egyhamar.
Kakaót főz, mikor reggel
felkelek az ágyamból,
az iskola kapujában
búcsúzóul átkarol,
aztán fürgén tovalebben
- s hogy ne sejtse senki meg,
angyalszárnya láthatatlan -
s embermódon elsiet.
Később, mikor otthon vagyunk,
fény rezdül a nyomában,
s újra csillan angyalhaja
ott, az esti homályban.
(2010. április 8.)
Móra István - ÉDESANYÁMNAK
Csendes alkonyat volt, ahogy hazaértem.
Ave Mariára harangoztak éppen.
Ültél a ház előtt a régi kis padon,
Könnyekkel szemedben, sóhajjal ajkadon.
Letérdeltem eléd, közelről néztelek,
Úgy eltévedt rajtam jóságos két szemed...
Kerested a régi derült vonásokat,
Ragyogó szemeim, nevető arcomat.
Az arcom oly törött,a szemem sem ragyog,
Miről is tudtad, hogy a fiad vagyok?
Hazajöttem, anyám, beteg vagyok lelkem,
Anyai szerelmed gyógyítson meg engem.
Taníts meg engemet még egyszer nevetni
Taníts meg remélni, taníts meg szeretni.
Vígy el ahogy régen az első misére -,
Mutasd meg még egyszer az utat az égre.
Ugye megvannak még a glóriás szentek,
Akik énnálam is még többet szenvedtek?
Mutasd meg őrizőm az Isten bárányát,
Mondd, hogy csókoljam meg a feszület lábát.
A nagy kereszt alatt térdeljünk le ketten.
S mondjuk el, mint régen: Hiszek egy Istenben!
Muhi János: TUDOD ANYA
Tudod anya, most még kicsi vagyok
És azt hiszed, hogy semmit nem tudok.
De érzem mindent csak értem teszel,
És ugye mindig velem leszel!
Tudod anya, látom amit érzel.
Hallom ha csendesen sirsz éjjel.
És reggel mégis mosolyogva nyitsz be rám.
És vársz engem az iskola után.
Tudod anya, ha egyszer nagy leszek.
Én is mindig segítek neked.
Akkor majd én vigyázok rád,
Úgy ahogy, most te vigyázol rám.
Tudom anya nehéz most az élet.
Ha szomorú vagy én mindig ölelnélek.
Tudod én mindig itt leszek neked,
Mert te vagy az akit nagyon szeretek.
Tudom anya elszálltak az évek.
A barázdáid nekem így is szépek.
Mert addig jó amíg veled lehetek.
Mert amíg vagy én gyermek lehetek.
És ha majd egyszer fel kell nőnöm
Semmi nem lesz olyan itt a Földön.
Nem foghatom többé a kezed,
Nem akarom, hogy felnőtt legyek!
Nadányi Zoltán: ANYU
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
,,Anyu, anyu! Anyu!" 
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.
"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.
Nagy Ferenc: ÉDESANYÁM
Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.
Nedeczky György: AZ ÉDESANYÁKHOZ
Ember, ki járod életgolgotád,
Örökre szeresd az édesanyád!
Ő adott néked földi életet,
Hogy élhess,
nagyon sokat szenvedett.
Két gyenge karja érted fáradott,
Ne okozz neki soha bánatot.
óvd minden gondtól
drága jó szívét,
Kérd a Teremtőt, védje életét.
Ha megbántottad, esd bocsánatát,
Ne feledd, ember,
nincsen több anyád!
Ha fáradt szemed este behunyod,
Első imád csak érte mondhatod.
Anyák, ti drága földi angyalok,
Legyen világos életutatok!
Ne sújtson rátok a sors vaskeze,
Ezt kéri szívünk hálaéneke.
Mi lecsókoljuk bánatkönnyetek,
Isten áldása legyen veletek!
Ölbey Irén - SZERESD ANYÁDAT
Ő volt, aki halkan bölcsőd fölé hajolt:
Ő volt, aki néked altatódalt dalott.
Tündérmesét mesélt halk téli estéken,
Ahogy ott pihegtél csöndben az ölében
És hogy boldog legyen játékos kis élted,
Jóságos életét adta volna érted...
Ö volt ki éretted olyan sokat fáradt...
Szeresd, nagyon szeresd az édesanyádat!
Ő az, aki soha meg nem haragszik rád,
Aki küld a mennybe érted forró imát.
Akárhova dob is sorsod szilaj keze,
Mindenüvé kísér féltő szeretete.
Akármerre jársz is, akármerre bolygol,
Ily nagy szeretettel soh'sem találkozol.
Nehogy szólni találj valaha rá vádat!
Szeresd, nagyon szeresd, az édesanyádat!
Ezt az érted égő, áldott, szelíd lelket
Soha meg ne bántsad, féltve melengessed.
Kinek édesanyját elvette az Isten,
Meg nem szerzi többé semmiféle kincsen,
Segítsd könnyíteni ezer apró gondját,
Simogasd meg puhán érted bús homlokát.
Törüld le a könnyét, ha tépi a bánat...
Szeresd, nagyon szeresd az édesanyádat!
Petőfi Sándor: FEKETE KENYÉR
Miért aggódol, lelkem jó anyám?
Hogy kenyeretek barna, emiatt?
Hisz meglehet, ha nincs idehaza,
tán fehérebb kenyérrel él fiad?
De semmi az! Csak add elém, anyám,
bármilyen barna is az a kenyér!
Itthon sokkal jobb ízű énnékem
a fekete, mint máshol a fehér!
Petró István: ANYÁM, ÉDESANYÁM DALLAL KÖSZÖNÖM
Anyám, édesanyám dallal köszönöm
Boldog ifjuságom, felnőtt örömöm
Köszönöm, hogy mindig édesanya voltál
Köszönöm a dalt, amellyel álomba ringattál, álomba dudoltál
Anyám, hogyha dalol minden muzsikál
Mint , mikor a hárfa bársony hangja száll
Dalolj édesanyám, úgy, mint réges-régen
Mindannyian azt kivánjuk véget sose érjen, anyám soká éljen.
Pósa Lajos: ORGONAVIRÁG
Legszebb virág az én
Orgonavirágom,
Anyám jut eszembe,
Valahányszor látom.
Édes jó anyámnak
A kedves virága,
Ezzel jár tavaszkor
Az Isten házába
Szép orgonavirág,
Nyílj csak egyre szebben,
Ott a balogvölgyi,
Balogparti kertben!
Töltsd be illatoddal
Az udvart, a házat!
Köszöntsd bólintgatva
Édes jó anyámat!
Pósa Lajos: HAZA MEGYEK, HAZA...
Haza megyek, haza,
Már alig is várom!
Megirom anyámnak,
Hogy vasárnap várjon.
Mégse irom, mégse,
Nem adom tudtára,
Hisz az anya fiát
Mindig haza várja.
Éjjel csak ablakán
Koczogtat valaki...
Tudja már ő azt jól,
Ki az ott odaki.
Ratkó József: ZSOLTÁR ANYÁMNAK
Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.
Sárándi Szilvia: ANYÁK NAPJÁRA
Mint madárfészket a faág,
úgy ölel át Édesanyád.
Mint felhőkből a záporeső,
ha baj ér Téged, úgy sirat Ő.
Mint puha szellő a nyárban,
úgy simítja arcod lágyan.
Mint a Nap ott fenn az Égen,
úgy ragyog, ha meglát Téged.
Figyeli a kedved, találgatja álmod,
egyetlen öröme a Te boldogságod.
S ha egy napon hiába várod,
s arcán a mosolyt többé nem találod,
Akkor ölelnéd, csókolnád igazán,
s majd rájössz, hogy elkéstél talán.
Öleld hát most és puszild meg arcát,
mert ez többet ér, mint sírján száz virág!
Szegő Judit: ANYÁK NAPJÁRA
Kezedbe tenném ezt a gyöngyvirágot,
Mint tettem régen, jaj, hány éve már!
Suttogtam izgatottan készülődve:
"Köszöntelek drága Édesanyám!"
Te voltál menedékem, létem őre.
Ha bánat ért, hozzád bújtam sírva.
Évek teltek, és én is anya lettem,
És ahogy a nagykönyvben meg van írva,
Ők is elém léptek, mind a ketten.
Feszít a meghatottság könnye belüről,
Szám szélén reszket a mosoly,
Sós csepp folyik minden kimondott betűről. 
Néztem a két kislányt, ahogy komoly,
Megfontolt arccal felém sietnek,
Kissé kókadt virággal apró kezükben.
Egyszer majd ők is anyák lesznek,
S ők is átélik mindezt gyermekükben...
De én, árvája ennek a sírkertnek,
Virágját nyújtva, fogadó kezet hol talál?
Adjam a földnek? Nem tudom, mit tegyek,
Hisz simító kezed is elvitte a halál.
Arcod is eltűnt már az emlék-fátyol mögött.
Isten áldjon Anyám! Nem láthatlak többé!
Borítson virág sírodon, minden áldott rögöt!
A szeretetem az, mi sosem válik köddé!
Szegő Judit Anyák napjára /A videó aláfestő zenéje: Ó Mami/
Link
SZERESD ÉDESANYÁDAT
Ő az, aki halkan
Bölcsőd fölé hajol,
Ő az, aki neked
Altató dalt dalol.
Megmosdat, megfürdet
Megfésül szépen,
Tündér mesét mond
Lágy téli estéken.
Amikor beteg vagy
Ő az, aki ápol,
Két szemében mennyi
Aggódás, gond lángol.
Ő az, aki mindig
Imádkozik érted
Nincs, óh nincs határa
Nagy szeretetének.
Tele van a lelke
Érted égő fénnyel,
Ne bántsd meg őt soha
Engedetlenséggel.
Takács Irén: AZ ÉDESANYA
Ha beteg vagy, fáradt,
És ha gyötör a bánat,
Betakar, vigasztal,
Megveti az ágyad.
Szeresd ezért nagyon
Az édesanyádat!
Sokszor bizony rossz vagy,
Talán nem is láttad
Mikor a két szemén
Könnyek vontak fátylat.
Tiszteld ezért nagyon
Az édesanyádat!
Ő mindig gondol rád,
Megvarrja a ruhád,
Egész nap dolgozik,
Késő estig fárad.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat!
Gondolj mindig arra,
Hogy a legdrágábbat
Addig kell szeretni,
Míg melletted állhat.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat!
Klikk a virágra
Link
Klikk a táblára
Link
Kattints bármelyik fekete pontra
Link
Anyák napi versek 2.
Az alábbi bőséges versgyűjteményből mindenki kedvére szemezgethet. A versek író szerint betűrendben vannak.
Link
Anyák napjára - Videó
Link
A legszebb versek anyák napjára
Link
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Anyák napja - gyermeknap |
|
|
|
Címkék: legcsodálatosabb, engedetlenséggel, könnyhullatását, gyermekmeséidet, gyémántkönnyeit, elhalasztottam, bánatkönnyetek, viszonozhassam, belebetegedett, harmatcseppek, halhatatlanok, összegyűjtött, szívbölcsőben, gyöngyvirágot, összekulcsolt, angyalszárnya, meghallgatott, mennyországon, hagymaszárért, elfelejtettél, csillagszemed, gyönyörködtél, harmatcseppet, felgyógyultam, orgonavirágom, megszülettem, boldogságban, édesanyámnak, karosszékben, sírgödrünket, nagyanyámnak, életgolgotád, legdrágábbat, szerencsésen, szeretetének, legboldogabb, legszebb ünnepen, temetőbe viszem, haja fehérjén, anyai szívnek, szeretet árja, anyai szívet, büszke kakasa, gyöngyös párta, suttogó fáknak, hazai szelek, kaput sarkig, forrását minden, öledbe hogyan, hasadban rugdalóztam, semmibe tekintsen, mély sírgödörbe, ANYÁKNAK ANYÁKRÓL, ANYÁK NAPJÁRA, Drága Édesanyám, Babay József, Igaz Isten, Baja Mihály, ANYÁM KERTJE, Bartos Erika, Bálint Ilona, CSAK ADDIG MENJ HAZA, Muck Ferenc, Benedek Elek, KISBACONI TEMETŐBEN, Csorba Piroska, MESÉLJ RÓLAM, Csukás István, VEDD TÉRDEDRE ÉDESANYÁMAT, Donászy Magda, ANYÁK NAPJÁN, Drotleff Zoltán, IMÁDKOZÓ NAGYMAMÁM, Dsida Jenő, Köszönöm Istenem, Erdélyi Mihály, ANYÁMNAK NINCS SELYEMRUHÁJA, Buch Tibor, Falu Tamás, Falus Lajos, NEKEM MÁR NINCS ANYÁM, Fazekas Anna, Fekete György, BOLDOGSÁG MADARA, FELNŐTTÉ VÁLTAM, Gerzsenyi László, Áldom Istent, Anyák Napján, Anyám Ne Sirj, József Attila, Katona György, SZERESD SZÓT, Kibédi Ervin, AHOGY NAPOK RÖVIDÜLNEK, Csepregi Éva, Kibédy Ervin, Kiss Virág, Körmendi Gitta, Nekem Te, ANYÁM MONDTA, MÉGIS-MÉGIS VÁRLAK MAMA, Tudod Mama, Kurczina Terézia, Létay Lajos, Mentovics Éva, LEGSZEBB ÜNNEPEN, Móra István, Muhi János, TUDOD ANYA, Nadányi Zoltán, Nagy Ferenc, Nedeczky György, Ölbey Irén, SZERESD ANYÁDAT, Petőfi Sándor, FEKETE KENYÉR, Petró István, ÉDESANYÁM DALLAL KÖSZÖNÖM, Pósa Lajos, HAZA MEGYEK, Ratkó József, ZSOLTÁR ANYÁMNAK, Sárándi Szilvia, Szegő Judit, Szegő Judit Anyák, SZERESD ÉDESANYÁDAT, Takács Irén,
|
|
Offline
