|
2011-04-26 09:27:02, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Várnai Zseni: Reggel
Legszörnyűbbek mégis a reggelek.
Mély alvás után, amikor fölkelek
S nyitott szemekkel, révedezve, félve,
Belenézek a reggeledő égbe
S alvó szívem lassan tudatra érez.
Mint mély seb, amely mindig újra vérez,
Szívem fölébred s benne mind a fájás,
Vigasztalanság, mély halálra vágyás,
S míg fáradtan és lassan öltözöm,
Tudom,előttem nincsen már öröm,
És mind ilyen lesz, minden reggelem,
Sírva kelek már minden reggelen,
És mind ilyen lesz, minden nappalom,
Csak éjjel jó, ha mélyen alhatom,
S az álomtenger kék hulláma dajkál.
Az álom és a valóság csak egy hajszál...
Bár hinni tudnám, álmom a való;
A kék hullám, a lágyan ringató
S az életem egy mély, lidérces álom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Várnai Zseni |
|
|
|
Címkék: legszörnyűbbek, vigasztalanság, álomtenger, szemekkel, reggeledő, belenézek, révedezve, nappalom, reggelen, lidérces, fölébred, fáradtan, reggelem, fölkelek, reggelek, előttem, alhatom, öltözöm, tudatra, nincsen, hajszál, hulláma, valóság, halálra, ringató, nyitott, szívem, mélyen, vágyás, várnai, lassan, dajkál, életem, lágyan, amikor, minden, reggeledő égbe, valóság csak, lágyan ringató, Várnai Zseni,
|
|
Offline
