|
2016-09-02 22:02:31, péntek
|
| |
| |
KONDA BARTAL PIROSKA
AKAROM!
Minden MAGYAR szavában és lelkében,
Lüktessen e-szó, hogy AKAROM,
Mert eljött az idő az igaz és nagyszerű győzelemre,
Mikor a hitből és a reményből erős várat lehet emelni.
Összejönni, és a ránk hagyott bűnöket elsöpörni,
Kínt, fájdalmat és a gyilkos gyalázatot számon kérni,
A MAGYAR HAZÁT széttépőktől, mindent visszavenni,
A hitvány bűnös árulóktól, mindent visszavenni!
A nép kínzói, gyikolói voltak sokáig, máig,
Szó nem lehetett ellenük mert kegyetlenül megtorolták,
De ennek vége, mert a Népnek szava és akarata lett,
És az egyszerre kimondott AKAROM, maga a győzelem,
Egymás szemébe nézni és tiszta magyarszót hallatni,
Mely a MAGYAR NEMZET megmaradását, nagyságát kívánják,
Legyen az újjászületés tiszta és boldog pillanata,
A 2009. július. 11. szombati napszütéses harcos délután.
Kistarcsa 2009. július. 11.
AZ ARCOMON EGY KÖNNYCSEPP LEGURUL
Fogynak a napok, rövidül az élet,
De az idő összegyüjti a drága perceit,
S az agyakban pattogó tűzzé válva,
Hatalmas fényt gyújt a hitetlen világban.
Megfáradt vándor a tarisznyájából,
Minden kincsét, mit gyűjtött, szerteszór,
Útját, néma elkopott mérföldkő mutatja,
S míg emlékezik, fájón sír a hegedű.
A madárdalt tanító vén diófán,
Pihen a viharban is tündöklő szivárvány,
Úgy, mint az izzón felkelő óriási Nap,
Isten az Ember és a Föld szabad marad.
Tavaszok reménye az új élet születése,
Lányok hajában a virágzó gyümölcsfák ága,
Örömök boldog köszöntése, vágya,
Szívükben legyen áldott és gyönyörű jel.
Isten előtt lehajtott fővel könyörgöm, kérem,
Adjon ismét hitet és erőt a Magyar népnek,
S míg a Földanyát óvatosan féltőn átölelem,
Az arcomom egy könnycsepp legurul.
Kistarcsa 2009. április. 11.
XXI. SZÁZAD ZÁSZLÓTARTÓI!
/1848.március 15. szabadságharcára emlékezve./
Ki elől megy mindenkinél bátrabb,
A rendíthetetlen harcában,
Zászlaját magasra tartja, hogy lássák,
Elkezdődött a nagy megváltás.
A vihar szele benne él már,
S vad, tomboló erővel megrengeti,
A Hazájuk ellen vétkező "senkiknek,"
Becstelen és hitvány lelküket.
Te csak tartsd és vidd a Zászlód,
Mit már megtagadva letettek oly sokan,
Ha utolsó utadra mész is, mutasd meg a Világnak,
Ki élhet-e Szent Magyar Hazában!
Isten színe előtt tanítsd meg újra és mindörökre,
Hogyan kell büszkén, méltóságban élni,
Feltartott fővel egyenesen járni,
Szabadságot féltve igaz Emberré válni.
Add Gyermeked kezébe Nemzeted Zászlaját,
Ki a játszásból felnőve, a Zászlótartó helyébe lép,
S hiszi az élet és a szavak tiszta értelmét,
Isten, Haza és a Szabadság örök szellemét.
Kik életüket adták a Magyar Honért,
Nevüket áldja és dicsőitse minden pillanat,
Ragyogjon fel bennünk nagyszerű akaratuk,
S a porszemekből szikla nő.
Kistarcsa 2009. március. 13.
NEM ALKUSZOM SOHA!
Győzködnek, törnének,
Sokan jönnek és erősek,
Tépnék igaz szavam.
Nem alkuszom soha!
A bűnüket ravaszul takarva,
S Reám hitványul akasztva,
Mossák torz lelküket.
Nem alkuszom soha!
Rossznak hiszik azt,
Ki nem vét a Hazának,
S hazugságot nem kiált Másra.
Nem alkuszom soha!
A hatalom kell csak Nékik,
Nem is látnak fel az Égig,
Hitványul tornyosulnak a Hazán.
Nem alkuszom soha!
Az ember Hazájában,
Legyen erős és szabad.
Értelemel vigye előre,
A gyermeke bölcsőjébe.
Harangzúgást halva,
Fejünket meghajtva.
Hazánknak és Szabadságnak,
Felemeljük újra.
RÉGI LÁNYOK . . . . . . . 
Hová lettek a táncok,
A régi lányok és az álmok.
A fodros fehér ruhájuk,
Koszorúba font dús hajuk?
Most gyermekük, ruhájukon a rózsa,
Szemükben a tűz csak parázslik.
Halkul a táncuk s a járásuk,
Szívük sem vár Másra.
Az idő sok dolgot adott és kért,
Nem kérdezte tőlük, bírjátok?
A holnapra rátaláltak, 
S remény virágaival sűrűn átszőtték.
Régi lányok haja ősz és kontyban,
Hátukon a batyu teli gonddal.
Hazájukban hol élnek, mért nincs béke,
Mit tehetnének Ők még érte?
Fájdalmas sírással s harangzúgással,
Mintha gyermeküket szülnék.
Zászlók lobogásával,
Felemelik Hazájuk keresztjét.
Még egyszer a szemükben tűz gyúl,
Fodros fehér ruhájuk lobog.
Hajuk kibontva, cipőjük elkopva,
S eljárják életük legnagyszerűbb táncát.
TANULJ MEG MAGYARNAK MARADNI
Hazádban ne élj úgy, mintha idegen volnál,
Zászlók nélkül, erőtlenül és némán.
Biztasd, ébreszd a szíved,
S érezd az akácos édes illatát.
Kitépik lelkedből az Istent és Hazád,
Gyermekedéből a tavaszok igaz szavát.
Tanulj emberül, szemedben ne legyen könny,
Tanulj Magyarnak maradni.
Nézd a Nap a Hold és a Csillagok,
Visszatérnek és remélnek új holnapot.
A virágok illatozva nyílnak,
Szerelmeket símogatnak, lágyan beborítva.
Hegy a völgy s a folyó oly szabad,
Minden mit ők tanítanak igaz.
Míg ölelnek és bíznak, a szél muzsikál,
Madarak csőrükbe veszik, s fütyülik dallamát.
Hazád ott van, hol életre csókol Édesanyád,
Tanuld meg Őt, s a Magad igazát.
Amikor a hegedűszó megtölti lelkedet,
Vedd fehér ruhád, táncolj és énekelj.
Madárfészekben a boldogság helyénvaló,
Szívedben egy térkép mely bejárható.
Úgy őrizd Hazád mindenségét,
Mint habjait a zúgó folyó.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Konda Bartal Piroska |
|
|
|
Címkék: szabadságharcára, madárfészekben, harangzúgással, tarisznyájából, legnagyszerűbb, rendíthetetlen, gyermekedéből, szabadságnak, visszatérnek, újjászületés, széttépőktől, harangzúgást, zászlótartói, megmaradását, tornyosulnak, porszemekből, zászlótartó, napszütéses, összegyüjti, visszavenni, gyermeküket, lobogásával, gyümölcsfák, kegyetlenül, szabadságot, elkezdődött, mindenségét, szerelmeket, mindenkinél, méltóságban, megtorolták, könnycsepp, magyarszót, szerteszór, símogatnak, rátaláltak, reményből erős, ránk hagyott, gyilkos gyalázatot, hitvány bűnös, egyszerre kimondott, újjászületés tiszta, drága perceit, agyakban pattogó, hitetlen világban, madárdalt tanító, izzón felkelő, virágzó gyümölcsfák, könnycsepp legurul, rendíthetetlen harcában, nagy megváltás, vihar szele, Konda Bartal Piroska, KONDA BARTAL PIROSKA, Minden MAGYAR, MAGYAR HAZÁT, MAGYAR NEMZET, ARCOMON EGY KÖNNYCSEPP LEGURUL, SZÁZAD ZÁSZLÓTARTÓI, Szent Magyar Hazában, Nemzeted Zászlaját, Magyar Honért, ALKUSZOM SOHA, RÉGI LÁNYOK, Felemelik Hazájuk, TANULJ MEG MAGYARNAK MARADNI, Tanulj Magyarnak,
|
|
Offline
