Kelemen Évi - Kelemen Évi,KELEMEN ÉVI,MÚLTamban JELEN, - menusgabor Blogja

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Kelemen Évi

2016-10-06 21:00:23, csütörtök

	KELEMEN ÉVI Link akkor is akkor is, ha nem örültél, rossz időben, rosszkor jöttem, akkor is, ha nem becéztél, nem ringattál az öledben. akkor is, ha ott sem voltál, mikor léptem, mikor szóltam, akkor is, ha elbicsaklom minden hangban, minden szóban. mert nem vagyok, ha nem hagyod, hogy az apám megöleljen. alkony Folyóban a nap arany mosolya, árnyak szöknek a légben, lassan meglep az éjszaka, lélek ragyog most erősen. Láng lobog messzi dombon, őrjítő szépek a fények, angyali szárnyba fogódzom, ma éjjel dúdolok érted. az amatőr Reggel, ha ébred sebtiben öltözik, száguld le a lépcsőn, szalad a térre, füstös bérházak ölelte, zöld kis szigetére. Ha felnő, focista lesz. Nyújtózik a város, rigó füttye a villamos zúgása, robaja, kezében az álma, piros pettyes labdája. Ha felnő, focista lesz. Üres még a tér, s míg megjönnek a nagyok, magában rugdossa, emeli magasba, pörgeti, forgatja, lábához tapad a labda, mintha teste folytatása volna. Ha felnő, focista lesz. bolond ez a tavasz álmodhattam volna magam máshová is de erdőnek hittem füstös szobádat bolonddá részegítő zöld reménynek hol az álmok szarvasokká válnak s hogy szeretni nem tudsz miért hittem volna neked mikor te kötözted be felszakadt rettegéseimet szorongásaim szőnyegedre hulltak mint a rozsdás levelek álmodhattam volna magam máshová most mondhatnám azt hogy jó volt veled meg amit ilyenkor szokás de a szívem még rándul egyet a kezem már dermedt milyen bolond ez a tavasz fagyott rügyeket melenget diszes vers különös fénygyerek. mindent másképp csinál, mint a többiek. még nem is beszélt, de már ordított, elindult, mikor még mászni sem tudott. akartam, hogy olyan legyen, mint más gyerek, okos és szép, de csak azért is keverte bével a dét, eldobott minden ékezetet, mondat közepére tette a jelet. mégis, mikor feladtam, és asztalomra dőltem, simogatott és vizet hozott. akkor értettem meg, hogy megváltoztatni őt soha nem tudom, ő fest körém indigó aurát, ha hagyom. Egy újabb nap... egy újabb nap, egy újabb ébredés, mindig ugyanazt teszem. csetlek-botlok a fürdőszobában, keresem arcom a tükörben, miközben festem, készülök a nagy műre, azt hiszem, egy aprócska szerelemre, hisz sosem tudhatod. folyosón a gimiben vihogó suhancok, kuncogó csitrik, egymásba gabalyodva, árnyékom észre sem veszik, de örömeik fényesre koptatnak mindennap. hazafelé még arcába nézek a napnak, csak annyira, hogy szemembe ne süssön, de még melegítsen. lelkiismeretemen majd versekkel könnyítek, aztán kiürítem a szemetet rendszeresen. Engem csak úgy szeress... Mint suttogás a féltett tikot, mint kínos csönd a temetés végét, mint röpke láng a szomjas bozótot, mint könnyes nevetés anyám kötényét. Engem csak úgy szeress! Mint vércsepp a vakító havat, mint remegés a lázas beteget, mint szorongás a sötét árnyakat, mint örvény a kapálódzó testet. Engem csak úgy szeress! Mint héja a hangtalan siklást, mint sikoly a hallgatag éjszakát, mint folyó a repedés moraját, mint harmat a koldus kalapját. Engem csak úgy szeress! ébressz halkan ha majd hazajössz holnap hajnalban ajándékot ne hozz csak ébressz fel halkan vigyél a reptérre négyszárnyú madárra üljünk fel újra én jó leszek ígérem nyugton maradok csak figyelem éberen a felhőkig érve hogy zsugorodik a város mily gyorsan lendíti ezüstzöld szalagját a hegyeken túlra s ha betakarja tejfehér pára eltűnik hirtelen csak mi leszünk ketten de az éppen elég mert örömben cinkosunk lesz az ég és ha hazajössz ajándékot ne hozz azt majd én adok bogáncsvirágról gyűjtöttem harmatot méhek zöngéjéről szedtem az árvácskát hajamba is fontam lásd milyen szép vagyok kedvenc kicsi lányod feléd... feléd irányít e szürkén homályos végtelen idő futnék de visszaránt hosszú báliruhám mit magamra varrtam végleg ledobnám nyakig gombolva szél sem járja át mennyi kínt rejt nem tudhatod míg nincs feloldozás mert megfojt e sorsommá nőtt ruha s holtan csak senkid lehetnék de mikor Napod süt rám vetkőztet a fény hát óvj engem ha megmenteni nem tudsz vagy dermessz le inkább hogy ne hulljak szét Gyere velem... Gyere velem, ha pára lebben, a vágy is hajnalban kél, fura dalok csapongnak bennem. bolond kacajt hordoz a szél, zilált hajunk reszketve tépdesi, csupa-csupa szomjúság a rét, etess, itass! Többé nem ámít el semmi, míg lángot igézel....., beléd halok én. haikus november kályhába bújik, tóban reszket már a Nap hulló levéltől ~~~ odakünn nyirkos szárnyak, ajtónál fogas vár a kabátra ~~~ gubbaszt az ágon csendben, tavaszt dalolna árva madárka hű szeretőm holdfényszőtte tájakra én akartam hogy vigyen hol rózsafény játszik a kövér rügyeken az ágak örökké zöldek s nyílik a napvirág apám szemében de kinevetett s tűnt suhant tova majd visz ha ő akarja azóta várom éjjelen nappalon tudom rám talál egyetlen hű szeretőm csak ő lehet már ima Te tanítottál csupaszon járni, tenyérből inni vizet, lovam kikötni, ha hajló füvek közt ösvényt keresek. de elfáradtam Uram, hidd el! már nem számít, mennyasszonyi fátyol takar, vagy halotti lepel. és kérnem is nehéz, tudom, még mindig tartozom, de azt a csodaváró gyermeket, ki bennem élt, azt hagyd meg! hogy higgyem, a tékozló fiú holnap hazatér, s rendezek majd díszvacsorát. mert az nem lehet, hogy én sír fölé nőtt lombos fa legyek, s gyökerem ölelje halott gyermek álmát. tudom, te nem halsz meg, akkor sem, ha nem hiszek, hát engedd Uram, hogy higgyek benned. az iwiw mozaikokból rakom ki sorsomat ha MÚLTamban JELEN voltál a JÖVŐm része vagy s ha pereg a film benne tiéd egy jelenet a végén kiderül mellék vagy FŐSZEREP Kényszerem úgy hallgattalak ahogy a gyermek a tündérmeséket elhittem neked hogy a farkas az áldozat nem tehettem mást gyűlöltem a Piroskát de megtanultam imára kulcsolni kezem s hol nem látta senki sem zokogtam, zokogtam arcomat ablaküveghez nyomva Istent hívtam vagy halált de egyik sem kegyelmezett csak te álltál ott fagyott mosollyal arcodon s nézted hogy szakad fel minden seb s hogy ne lásd mennyire fáj újra rám adtad hazug báliruhám kísértesz jó voltam nálad, melletted egészen csupasz tudtam lenni. egyszer meg is jegyezted, mi lenne, ha te meg én, de akkor még hittem, hogy nekünk ezt nem szabad, okom sem volt rá, hogy csaljak. nemrég a koncerten találkoztunk, kicsit nyúzott voltál, fenekeden lötyögött a nadrág. csak a szemed volt ugyanúgy, ugyanaz, utoljára akkor láttalak. aznap éjjel nem ment az alvás, a teraszon cigiztem a nyirkos hidegben, rengeteg csillag volt az égen. aztán az egyik kinyílt, és lobogó csóvát húzva zuhant a semmibe. meglepett a januári üstökös. másnap tudtam meg, hogy szétroncsolt a rák, egy emberélet, egy csillaghalál, Uram, micsoda pazarlás. Lehullt szerelem Csillanó emlék, Elhamvadó tüzekben Hozzád vágytam én. Szerelemillat, Egy csillag tűz arcomba, Vele ment a fény. Hűség hazahív, Égbolton madár villan Sírni szeretnék. Lehullt szerelem pacsirta szól valahol, tavaszt várja még! ma nem írok nem írok ma verset és nem festek csillagot az ég is fakófehér mint a hónapos szennyes mi mosásra vár henyél a Jóisten is ahelyett hogy súrolná az sem érdekli hogy fogam vacog kívül belül minden idegen csak a jég csak a dér csillog meg az a fekete madár kárálja rekedten hess innen nyár hess innen szerelem ma nem írok verset csillagot is csak takarómra hímzek s álmodok nyarat tavaszig mindenhol azt hittem a hiány légüres tér de csak sűrű őszi köd ez zsúfolt szobámba a fény be sem fér mindenhol szembejössz vagy éppen követsz mint kombucha cukrozott teában szaporodsz el bennem jelen vagy milliárdnyi sejtben ott a koponyám alatt és már nem is tudom hány fokos szesz kéne hogy végre elpusztítsalak ne félj hajolj kongó üreg fölé lassú harmat töltse kutad ne félj hol töri tükrét a fény a mélyben gyöngyhalász kutat kincsét lerakja eléd csak várj türelmesen mert tenger morajlik minden könnycseppben ne imát ne imát taníts nekem, ne kényszeríts térdre! ha te tudod dolgaim, mondd mi értelme? add nekem inkább a farkas hangját! addig vonyítanék, míg végleg elunnád. de miért szóljon ima ha te mindent értesz? és ha mégsem, van-e még kihez? neked a csend neked a csend túl üres túl fehér amolyan zajhiány repedésein csak félhangok férnek át olcsó melódiák egy-egy tétova dallam egy ne-mondd-ki soha-nem-elég de egyetlen falshang már fület sért nekem a csend hangos mint a tavaszi hajnalok vagy tóparti zsongás meggyötrően gyönyörű gyermeki kacagás neked az néma már meg sem hallanád bennem egy zenekar hangol egy rapszódiát ne kövess ne akarj ne kövess az vagyok aki ingedet simítja párnád nem én leszek körülnéztél nálam nem jöhetsz közelebb de ajtómra már hiába kerül lakat bennem maradtál magamra zártalak nem rejthetem nyílt a rozsdás zár álltam előtted fagyos szél dermesztett kabátom alatt házad falát perzselte a nap s te megmutattad a szívedet heges volt és fuldokolt ölemben mégis lüktetett de blúzom alá nem rejthettem enyém nem lehet elvették tőlem kényszerölelések nem tudom azt mondtad, az a főbérlő volt az oka, ő nem engedte hogy veled legyek, meg a hideg márciusi éjszaka, és az a szörnyű albérlet. s mert a kutyába csimpaszkodtam inkább, sírni a kukoricásba bújtál, s hogy karodba sem vettél, az neked fájt. de mondtam már ezerszer, én nem haragszom rád. emlékszem, csitri voltam még, mikor koppant a konyhakő, ernyedten zuhantál elém. megbénított a rémület, s a fénytelen szemed. futottam mezítláb, talpam alatt csúsztak a kövek, üresen kongott az átkozott lakótelep. hideg márciusi éjszaka volt. akkor is havazott, mint mikor születtem, mesélted majdnem a mentőben. de segített-e rajtad a szívmasszás, a gyomormosás? ha én csak hazudtam, és még mindig haragszom rád. de talán mégis a főbérlő volt az oka, meg a hideg márciusi éjszakák. a tölgy nézd az öreg tölgyet szikár lábbal magában áll nem vonzza repülés sem idegen táj pedig tonnányi szmog nyomja vállát és egyre gyakrabban asszimilál koronája sűrű agytekervény de mindegy siheder vagy vén bolondos levéltáncát járja ha tavaszi szél az ágain zenél s mikor vad vihar szaggatja halott gallyakat hajít messzire s égi zene lesz az örömóda Isten haragját vezeti mélybe nézd az öreg tölgyet szikár lábbal magában áll lennék bár csak fűszál s árnyéka vetődne rám titkunk bátrabb lett a fény és nem vacog. mint a fű, körém nő hangtalan. talán a tavasz teszi, de élni kezd szívem is, már nemcsak mímeli. s mikor együtt lüktet a Földdel, megébredsz bennem, ablakok nyílnak kívül-belül, te nézel ki mindegyiken. s én begyűjtelek, mint virágport a méhek, kaptáromban érlelem a gyöngyházfényű mézet, rejtem benne a Nap cinkos mosolyát, mert a nyár miénk már. de titkunk csak ő tudhatja senki más. vesd meg az ágyad szürke szivárvány színtelen égen torzul az árnyék tompuló fényben tegnapi füst még torkodat marja varrja csomóját ránc a magányra tükrödön rúzsfolt szétmaszatolva majd belefulladsz kiapadt kútba szűk ölelésben törnek a szárnyak hullott levélből vesd meg az ágyad vetkőzöm én belülről kezdem oldani blúzomat s úgy tépem le magamról hogy még a szívem is kilátszik a bőröm alól pedig tudom így vetkőzni kockázatos dolog de ha mégis megmaradok utána a ruhámat is leveszem neked aki elfogadsz teljesen meztelen

0 komment , kategória: Kelemen Évi

Címkék: lelkiismeretemen, kényszerölelések, bogáncsvirágról, gyöngyházfényű, holdfényszőtte, megváltoztatni, csimpaszkodtam, szétmaszatolva, elpusztítsalak, fürdőszobában, könnycseppben, tündérmeséket, szerelemillat, rettegéseimet, mennyasszonyi, belefulladsz, gyöngyhalász, hallgattalak, találkoztunk, díszvacsorát, ablaküveghez, szorongásaim, csillaghalál, rendszeresen, kegyelmezett, szétroncsolt, agytekervény, kukoricásba, kaptáromban, álmodhattam, meggyötrően, kényszeríts, dermesztett, szívmasszás, gyomormosás, szőnyegedre, apám megöleljen, álmok szarvasokká, rozsdás levelek, újabb ébredés, nagy műre, aprócska szerelemre, féltett tikot, temetés végét, szomjas bozótot, vakító havat, lázas beteget, sötét árnyakat, kapálódzó testet, hangtalan siklást, hallgatag éjszakát, repedés moraját, Kelemen Évi, KELEMEN ÉVI, MÚLTamban JELEN,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]