|
2016-10-26 18:59:54, szerda
|
| |
| |
SZABADOS ISTVÁN
Szabados István, ( 1985 - )
Versei "Talán még nem késő" címmel 2011-ben saját kiadásban nyomtatásban is megjelentek.
"A felhők felett mindig kék az ég,
Az én szerelmem örökké tiéd,
A felhők felett folyton süt a Nap,
Még akkor is, ha néha bántalak."
Link
Link
ANYÁM
Ott volt mindig, ha sírtam éjszaka,
vigyázott rám, nem aludt soha.
Ha beteg voltam ott volt velem,
vigyázott rám, óvta életem.
Te adtál boldogságot, szerelmet nekem,
anyám az a drága adta az életem.
Két nőt szerettem szívből igazán,
az egyik Te vagy, a másik az anyám.
2008. május 2.
AZT ÁLMODOM...
Álomhajó a tengeren,
vitorlát bont a szél.
Ott utazom Teveled,
az álmok tengerén.
Azt álmodom, hogy létezel,
kezembe két kezed.
Szállunk mint a gondolat,
repít a képzelet.
Forró csókod az ajkamon,
vágyakat sző az éj.
Karomba zárlak kedvesem,
repülünk mind a szél.
Oly lágyan fú az esti szél,
repíti vágyamat.
Tiéd legyen az életem,
minden gondolat.
Azt kérem csak kedvesem,
hogy Te szeress nagyon.
Szerelmedér, a csókodért,
az életem adom.
2009. június
*
ÁLMODOM
Árnyék után a fény, mi történt velem?
Elsodor az élet, fogd a két kezem.
A szerelmedért, az életem adom,
Csak szeress, szeress, de nagyon!
2008. március 22.
ÁMOR NYILA MOST CÉLBA ÉRT
Ámor nyila elsuhant, most célba ért,
eltalálta feketét és hófehért.
Miért van a világon kőszívű lélek,
csalfa álmokért meghalni vétek.
Zengjetek harci dalt értem, Titánok,
testemben újra ébredjen a lélek.
Most nagy szükségem van rátok,
harcolni fogok, amíg csak élek.
Megküzdöttem a sorssal emberül,
vesszenek a homályban az évek.
Lehet, hogy elfáradok, lelkem kimerül,
fájdalomtól már semmit sem érzek.
Majd úrrá leszek tékozló világon,
felettem még a Zeusz kardja leng.
Fülemüle hangja nem zeng az ágon,
megőrjít ez a titkot rejtő csend.
Hozzatok enyhülést, tavaszi záporok,
hulljon rám a vándor felhők vére.
Ajkamon a bánat könnye lecsorog,
legyen ez a tisztulás új életem bére.
2016. május 17.
BOLDOGSÁG
Sétálok a fák alatt, lágyan susog a szél,
ahogy mozog a lombozat, úgy villódzik a fény.
Téged várlak álmodozva, feléd száll a sóhajom,
mennyi álmot szőttünk ketten, itt egy nyári alkonyon.
A boldogságról meséltél, messze szállt a gondolat,
megszületett a szerelmünk, itt az árnyas fák alatt.
Hozzám simultál lágyan szépen, Én fogtam a két kezed,
mámor járta át a lelkem, megigézett szép szemed.
Most is téged várlak kedves, a neved az ajkamon,
hozzám simul drága tested, átölel majd két karom.
Nem érdekel az életbe soha senki, semmi más,
nem lehet ez csak egy álom, ez maga a boldogság.
2008. július
BÚCSÚ A TÉLTŐL
Ébred a nap szórja sugarát,
vörösen izzik a horizonton át.
Bárányfelhőkel játszik a szél,
búcsút int végre a borongós tél.
Nem lesznek ködös hajnalok,
csak tiszta égbolt, virág illatok.
Harmat csepp hintázik az ágon,
nyugalom csend honol a tájon.
Szerelemről mesél a kis patak,
kanyarogva folyik a fák alatt.
Virágkoszorú borítja a fákat,
a lepkék a virágokra szálnak.
A szívünkben ébred a szerelem,
az új tavasz hozza el nekem.
Emlék marad csupán a fagyos tél,
szerelmes szavakkal elringat a szél.
2009. április
CSAK EGY CSÓK VOLT...
Szellő játszik a lombokon,
az éji lepke vándorol.
Harmatba fürdik az arcunk,
a holdfény lágyan átkarol.
Egy szerelmes csók volt,
de csak a sóhaj maradt.
Még most is érzem az ízét,
sajnos az idő elszaladt.
Boldogok voltunk, izzott a légkör,
nem értem mi történt velünk.
Csak álmodunk a boldogságról,
közbe meghal a szívünk.
Egyedül sétálok az árnyas úton,
nagyon hiányzol nekem.
Az útszélén ha rozsát látok,
nem értem miért, remeg a kezem.
Szerelemről mesél az erdő,
úgy vágyom a csókja után.
Tudom egyszer majd eljő,
Egy boldog nyári éjszakán.
2009. június 10.
CSAK SZERESS...
Hullámzó folyó szikrázó víztükör,
szemed ennél szebben tündököl.
Megcsillan egy könnycsepp arcodon,
gyönyörű vagy az őszi hajnalon.
Szeretlek mind Hold a csillagot,
szeretlek mint felhő a napot.
Veled töltenék minden éjszakát,
szeretném érezni tested illatát.
Úgy szeress, hogy érezzél engem,
tiéd a szívem és tiéd a lelkem.
A szerelmedért az életem adom,
csak szeress szeress, de nagyon.
2009. október
DÉMONI TŰZ HEVÍT
verset írok néked
Verset írok néked, démoni tűz hevít,
Szeretnélek lázba hozni, szólítani így.
Veled csupa báj, szép volt az élet,
általad szított, démoni tűz éget.
Oly szép a hangod, csodás volt éneked,
nyugalmat, mámort, szerelmet hirdetett.
Szeretném, ha szíved viszonozná lángom,
Nimfák énekénél nincs szebb a világon.
Szép két szemedben csillogott a bájad,
ilyent a világ csak festményeken láthat.
Olyan volt, mint a világ rejtett ékköve.
melyet Diána csókkal gyújtott bele.
Még mindig érzem a lelkemen áthat,
fogadd könyörgésnek silány balladámat.
Titkos óhaj, mely szívparancs nekem,
gyógyítsd meg még mindig vérző sebem.
2015. június 14.
ELMEGYEK A NAGYVILÁGBA
Megcsaltál egy csendes éjjel,
engem te már nem szeretsz.
Elvetted a boldogságom,
nem láthatom szép szemed.
Elmegyek a nagyvilágba,
nem találom itt helyem.
Nem kísér el oda senki,
csak a bánat lesz velem.
Elmegyek Én nagyon messze,
ne lássák, hogy könnyezem.
De ne mondja azt nekem senki,
hogy van igaz szerelem.
2008. február
AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS
Emlékszel, az első találkozásnál,
eltakartad gyönyörű szemed.
Nem szóltál, csak tétován megálltál,
Én megfogtam a remegő kezed.
Néztelek, a hajadon csillogott a fény,
remegve vártalak mikor jössz felém.
Nem volt a szívembe zokszó sem panasz,
Olyan voltál mint az ébredő tavasz.
Integettél, a hajad hullámzott a szélben,
oly boldog voltam könnyek között néztem.
Szerelmes vagyok engem megigéztél,
az első napon mikor a szemembe néztél.
Azóta Én az álmok országában járok,
elviszlek oda, ott valósak az álmok.
A mennyországban élünk mint az angyalok,
Boldogok leszünk hol a kékcsillag ragyog.
2008. február
ELUTAZIK A NYÁR
Felvette már köpenyét a nyár,
elutazik nem jön vissza már.
Néha-néha még, visszainteget,
felhő borítja majd a kék eget.
Lemegy a nap, a kék hegyen túl,
sír az erdő, harmat cseppje hull.
Vágyódik a természet a nap után,
nem marad más csak emlék csupán.
Sárgul a levél, alant az avarba hull,
a sok énekes madár, lassan elcsitul.
Az ősz után, újra eljön majd a tél,
de az új tavasz, száz csodát ígér.
2008. szeptember
EMLÉK MA MÁR
Elegem van a tegnapból, a mából,
elegem van a dacos magányból.
Nincs zár, de a lelkem fogoly,
semmibe nézek, mint a kőszobor.
Az idő, mint a sikoly az, elrepült,
remény árnyékba menekült.
Mit lehet kezdeni, mit lehet tenni,
ami szép volt, nem maradt semmi.
Az elmúlt éveket miért sirassam,
emlékszem egy alkonyi lugasban.
Már megfakult az ifjúkori kép,
lágyan fogtam kedvesem kezét.
Emlék még most is nagyon szép,
rám vetette csábos, kék szemét.
Küldök néked egy halk szerenádot,
szeretném csókkal őrizni álmod.
Még mindig vággyal gondolok rád,
legyen a búcsúm e halk szerenád.
Ha megkérdeznék, ki voltál nekem,
miért szomorú a világ.
Azt felelném, hogy Te voltál
a boldog ifjúság.
2016. június 2.
EZ AZ ÉN HAZÁM
Máshol bármily csábító az élet,
ha ezer csoda vár is rám.
Nem hagyom el soha ezt a földet,
nehéz az élet, de ez az Én hazám.
Ide köt a szerelem a sorsom,
itt él bennem a remény.
Itt van házam, itt a földem.
és ez mind-mind az enyém.
Itt nem kérdezik honnan jöttél,
nem mutogatnak ujjal rám.
Enyém a nyár, enyém az élet,
rám ragyog a holdsugár.
Messziről integetnek a barátok,
boldogan száll az énekem.
Ez a csodás ország adta,
a szerelmem, az életem.
2009. május
AZ ÉLET MARGÓJÁRA
Szerelem anyja a szeretet,
ha fáj a szíved, felvidít.
ölelő karja táncra hív.
Ne bánd soha, ha eső után
napot takar a felhő,
utána a szivárvány feljő.
Kegyetlen harcot vívunk
szerelemért, az életért,
holnap új reményt ígér.
Fák is hullatják levelük,
szomorúak, ha itt a tél,
elmúlás új tavaszt ígér.
Gondok, álmatlan éjszakák,
könnyeid mossák arcodat,
gyermeked mosolyáért
vívd meg harcodat.
2016. szeptember 24.
FÁJ A RÉGI SZERELEM
Süvít a szél az öreg hárs felett,
felhők úsznak a Napsugár helyett.
Bújik a kis madár a sűrű lomb között,
remegve fut a nyúl, mint egy üldözött.
A távolba megszólal egy bús gitár,
reményt vesztett életének szomorú hangja szál.
Eldalolja mennyire fáj a régi szerelem,
elviszi a hangját messze a végtelen.
Elszáll messze-messze a hegyeken túl,
siratja a boldogságot a könnye a gitárra hull.
Eldalolja mily kegyetlen fájó ez az élet.
Bejárja a horizontot e boldogtalan ének.
2008. május 5.
FELEDNI NEM LEHET
Szeretném őt elfeledni,
legyen végre nyugalom.
A múltat megtagadni,
ne fájjon már oly nagyon.
De feledni nem lehet,
szívet cserélni sem.
Borzasztó érzés fojtogat,
lelkembe itt a csend.
Mint vihar előtt a tengeren,
ki lesz az áldozat.
Érzi szívem,megremeg.
mint hajón a boltozat.
Túlélni ezt a szerelmet,
nincs hozzá remény.
El süllyedek,mintegy vén hajó,
az élet tengerén.
2008. január
FELEDNI VOLNA JÓ
Bíborszínbe nyugszik le a nap.
Eltörli az esti árnyakat,
Az ég alja vörös színbe hat.
Nem kelt már titkos vágyakat,
Szép este volt játszott a holdsugár.
Szikrázó fényét szórta szét,
Emlékembe itt él a régi nyár.
Mely szerelmünk tépte szét,
Szép este volt játszott a holdsugár,
Szikrázó fényét szórta szét,
Az esthomályán át hatolt.
S befestette a tó vizét.
A szellő játszott a tó felett,
Mint megannyi kis manó.
Elszállt messze mint a képzelet.
Feledni lenne jó.
FÉLEK ÚJRA ÁLMODNI VELED
Boldogság haldokol
Selyem közt kúszott az ujjam,
álmokat szőtt az illatos szirom.
Csókoltam-csókoltam lágyan,
gyógyírt keresett ajkam ajkadon.
Gondolatom száll, a lelkem hallgat,
jön újra az éj, sötét fergeteg.
Aranyló sugárban nyugszik le a nap,
félek újra álmodni veled.
Repülsz felém selyemruhádban,
jön veled az őrült szerelem.
Démonok sötét szobámban,
táncolnak őszülő fejemen.
Magam vagyok sóhajjal ajkamon,
megőrjít az éji lepkék tánca.
Szürkeség, rémisztő borzalom,
betakar a fájdalom csipkefátyla.
Bennem lángol a szomorúság,
tüze éget, mint a pokol.
Vívja szívem a bánatos tusát.
Boldogság, szépség haldokol.
Dunaújváros, 2016. február 23.
HIÁBA VÁRTALAK
Láttalak, hogy elmentél,
hisz rád sütött a Hold.
Nem voltál egyedül,
melletted ki volt?
Nem jöttél el hozzám,
hiába vártalak.
Ott álltam egyedül,
az öreg hárs alatt.
Remegve vártalak,
mikor jössz felém.
Nemvolt ott senki,
csak a szürke fény.
Rám tekintett a vén Hold,
szomorúan nézett rám.
Ilyen még nemvolt,
ily szomorú éjszakám.
2009. március
HIÁNYZOL...
Hiányzik nagyon a szerelmed,
álmomba is rád gondolok Én.
Remegve várom a percet,
mint űzött vad a rejtekén.
Szellő ringatja a fákat,
mesét mond az esti szél.
Találkozzunk az éjszakában,
a kis szigetünk rejtekén.
Nem mertem soha elmondani,
hogy nem élhetek nélküled.
A füledbe súgom százszor,
megigézett a két szemed.
Elviszlek majd messze innen,
oda ahol a világ véget ér.
Örökre a karomba zárlak,
a boldogság szigetén.
2009. október
HONVÁGY
Távol hazámtól a tengeren,
álmokat sző az esthomály.
Magával ránt a végtelen,
nem tudok így élni már.
Tavasz van a kis falumba,
ki nyíltak már az orgonák.
Haza vágyom álmaimba,
nem tudok így élni már.
Hazamegyek, mindörökre,
boldog leszek végre tán.
Kispadon a rózsakertben,
vár reám egy kicsi lány.
2009. április
HÓ ALATT IS ÁLMODIK A ZÖLD
Sötét felhők járnak, dübörög a föld,
a hó alatt is álmodik a zöld.
Álmodj Te is csúnya helyett szépet,
álmodj magadnak boldog jövőképet.
Nem lehet, virág nyíljon télközepén,
virágozzon csak tavaszidején.
Bánatom mormolom a hófehér tájnak.
szikrázónyilai a szemembe vájnak.
Jönnek a vendégek, kell a sok fuvar,
ígérj nekik mindent, ne legyél fukar.
Jönnek a gyerekek, meg a sok millió.
csapdába csalnak, mert így élni jó.
Gödör felett lóg a mézesmadzag,
hiába kapaszkodsz, benne hagynak.
Ne ébredj fel, úgyis elaltatnak,
a sok mesével az agyadra hatnak.
Ne álmodj jövőt, ha nem teszel érte,
megtévesztett agyad ezt a sorsot kérte.
Ne repülj magasra, maradj csak alant,
neked nehéz az élet, másnak csak kaland.
2016. február 16.
ITT VAN A NYÁR
Itt van már a nyár,
susog az esti szél.
Sok csodát randevút,
szerelmet ígér.
Tópartján álmodoztunk,
simogatott a holdsugár.
Csillagot szórt a tóvízébe,
boldog volt a régi nyár.
Emlékszem a kicsi lányra,
dús hajával játszott a szél.
Elmúlt az a csodás varázs,
de szívembe még mindig él.
A régi szerelmet visszasírom,
mindig várom visszatér talán.
Vagy új szerelmet hoz az élet,
egy boldog nyári éjszakán.
Szeretném a karomba zárni,
hozzá száll az Én imám.
Minden este remegve várom,
sok kedves nyári éjszakán.
Forró csókot lehelni ajkára,
érzem most is remeg a szám.
Karomba zárni szerelmes testét,
mint a mesébe, ezeregy éjszakán.
2009. junius
KARÁCSONY A TANYÁN
Hull a hó a hegy ormára,
az egész táj csillogó.
Fátyolt sző a kicsi házra,
hócsillagból takaró.
Gyertya halvány fénye mellet,
szívük melegíti a kis szobát.
Zene is van mit a szél hoz,
az erdőből a dombon át.
Karácsonyfán piros alma,
gyertya dió, mogyoró.
Ajándékot Ők csinálnak,
mert messze lakik a Télapó.
Ők a szegény gazdagok,
szereteteből nincsen hiány,
Boldogok a szívük tiszta,
az elhagyott kis tanyán.
2012. december 16.
KÁRPÁT-MEDENCE
Kárpát-medence magyar ugar,
hozzád az élet miért ily fukar?
Megterem itt gyümölcs, fehér kenyér,
Tokaji borunktól pezseg a vér.
Szegény országnak álma délibáb,
prédának néz az egész világ.
Nem fest már boldog képet,
nincs már semmi, csak fájó képzelet.
Gyógyítani kell testébe mart sebet,
győzni kell a gyötrelem felett.
Nem kell nekünk csalfa délibáb,
csak élni szeretnénk - az az egy hibánk.
Elvész minden, ránk szállnak mind a lepkék.
Ne engedd, hogy a földünk beszennyezzék!
Ez a föld már úgyis szennyezett,
állj fel, szorítsd ökölbe kezed!
2012. március 26.
KEZDET VAGY MOST LESZ VÉG
Napfény nem ölel éjszakát
Szomjan veszek a forrás mellett,
szerelmet adtam, de nem kellett.
Fáj a lelkem, mégis kacagok,
jól vagyok, búsulásra semmi ok.
Sír a lelkem, mosolyog az ajkam,
nevetek vagy sírok, nem tudom.
Elmentél, vagy itt vagy még,
ez a kezdet, vagy most lesz vég.
Mosolyogtál könnyes szemmel,
harcot vívtál a végtelennel.
Csókot adtál, elbúcsúztál.
lassan mentél meg-megálltál.
Azt sem mondtad, vége már,
elrepültél, mint sasmadár.
Fészket raktál bánatomnak,
árva szívet bús vadonnak.
Tavasz a szívembe visszatér,
bárhogy fáj, ennyit megér.
Nem hallottuk a szívünk szavát,
napfény nem ölelhet éjszakát.
2015. június 1.
KINYÍLT AZ ŐSZIRÓZSA
Sötét ég az öreg hárs felett,
felhők szárnyán üzen a tél.
Esőcsepp csillog a fák alatt,
homok szemet sodor a szél.
Bánatosan susog az erdő,
nincs kedve mesélni már.
Sokat látott a lomb alatt,
száz titkot hagyott rá a nyár.
Távolba egy nyáj legelészik,
szomorú a táj, kihalt a róna.
Öröm járja mégis a szívemet,
kinyílt a kertben az őszirózsa.
KÖDSZÁRNYÁN SZÁLL LE AZ ALKONY
Balatoni emlék
Köd szárnyán száll le az alkony,
remegőssé vált a világ.
Jégcsapot csókol a balkon,
elhervadt a kerti virág.
Szomorúan görbül az ajkam,
csók helyett ködbe harap.
Mikor lesz úgy, mint a nyáron,
mikor simogat újra a nap.
Morcosan csikorog a télúr.
Hawaiin lenne csak jó.
Üresen konganak a partok,
nem megy Füredi hajó.
Néha a hangodat hallom,
de csak a szél kevereg.
Mindig gondolok a nyárra,
fájó szívem beleremeg.
Tánc közben hozzám simultál,
ránk mosolygott a Füredi cigány.
Most csak a nád táncol a parton,
hozzá a hideg szél muzsikál.
2016. október 1.
LASSAN ELMÚLIK A NYÁR
Vágyad száll mint a képzelet,
álmod széttépi az éj.
Régi boldogság ég veled,
a szerelmed elfújta a szél.
Nem tettél semmit élted életed,
hagytad, hogy sodorjon az ár.
Ez lett a szomorú végzeted,
de közben elmúlik a nyár.
Visszasírod még a szép időt,
lassan a remény is tovaszáll.
Nem kapod többé vissza Őt,
elhagy örökre téged hiába fáj.
Siess hozd vissza, még itt a nyár,
nem száll el hozzá a gondolat.
Elhagy örökre ha hiába vár,
a kispadon az árnyas fák alatt.
2008. augusztus
A LEGSZEBB SZÓ
A költő elénekelte százszor,
a legszebb szó a földtekén.
Erről álmodunk éjszakákon,
ez zsong a szívünk rejtekén.
Rózsák közt veled járni,
szívemben itt ég a remény.
Drága tested karomba zárni,
összeforrni a vágyak éjjelén.
Erről mond mesét az erdő,
ezt hozza felénk az esti szél.
Ez repíti messze az álmunk,
a boldogság kék egén.
Ezért van illata a virágnak,
ettől ragyog a fény.
Elmondom hát a nagyvilágnak,
hogy nagyon szeretlek Én.
2009. agusztus
MESSZE TÚL A KÉK HEGYEN
Fák alatt a zöld gyepen,harmat cseppje hull.
Az est homályba a fák felett,egy felhő átvonul,
Hullámokon lovagol,játszik a holdsugár.
Szomorúan száll a dal mert elmúlott a nyár.
Messze túl a kék hegyen,darvak hada száll.
Ott nem lesz tél,sem tavasz,örök lesz a nyár.
Hullámzó kék tengeren,sok fehér hajó.
Elviszlek Én oda hol élni volna jó.
Neked adom az életem,a szivárvány színét.
Megérzed majd kedvesem, a szerelem ízét.
Tiéd lesz a sóhajom,minden gondolat.
Ott élünk majd kedvesem,az árnyas fák alatt.
2008. július
NE BÁNTSD MEG SOHA, AKIT SZERETSZ
Ne bántsd meg soha, akit szeretsz,
megsérül a lélek, egy ferde szó elég.
Vigyázz, nehogy bánatba ejtsd,
ne takard felhőbe szeme kék egét.
Szép ajak a csóktól mosolyra derül,
őrizd meg, óvd csillogó sugarat.
Karodban a drága álomba szenderül,
boldogság örökké a tiéd marad. 
Egy bántó szó elég, és hunyni kezd
lelket simogató égi, tiszta fény.
Nagyon fáj neki, soha ne felejtsd,
ne ejts sebet a drága nő szívén.
Ő is érzi, enyhíti lelked bánatát,
ne legyen nagyobb, mint az övé,
törött szárnnyal nem repülhetsz
többé soha a csillagok fölé.
2016. október 17.
NEM TOMBOL BENNEM VADVIHAR
Szívem remegő szárnyú pillangó,
mely a reményt elhullatta már.
Megpihenne tested szirmain,
nélküled a hajnal hideg és sivár.
Órák, napok gyorsan szállnak,
sok miértre senki sem felel.
Mindent összekuszálnak,
vágyam, álmaim hintik el.
Ifjúságon már túljutottam,
háborgó vágyam nem szilaj.
Várom a jövőt nyugodtan,
nem tombol bennem vad vihar.
Érzem az ifjúság távozó tüzét,
mint vészmadár, alkony közelít.
Régmúlt vágyaim hinti szét,
türelmes vagyok és szelíd.
NET SZERELEM
Mikor megláttalak beléd szerettem Én,
olyan voltál nekem, mint vihar után a fény.
Remegett a testem szívem vert vadul.
olyan, mint mikor a virágra harmat cseppje hull.
Olyan voltál, mint tél után az áldott kikelet,
mikor a méhecske a virágból nektárt csipeget.
Nem tudtam akkor, hogy szíved dobog valakiért,
hogy még mindig szerelmes vagy a múltad kísért.
Elbúcsúzom tőled, pedig fáj nagyon,
nem bírja a szívem, megöl a fájdalom.
Nem szeretnék vigasztalód lenni,
az olyan, mint a halál után a gyász.
Nem szeretnék egy kőszívet szeretni,
mert az engem porig megaláz.
2010. július
OTT LAKIK TÚL A KÉK HEGYEN
A NEVE SZERELEM
Nem hoz írt, nyugalmat a száguldó idő,
nyugtalan a lelkem, bánatom egyre nő.
Gondolatom feléd száll, meggyötör,
száguldó idő lélekben mindent összetör,
Az érzést lélekbe zárni nem lehet,
sem a fényt, sem a száguldó szelet.
Lélek nyugtalan, szárnyaló szabad,
azt veszed észre, a múltad elragad.
Rád tör a múlt, mindig újra más,
néha szomorú, máskor szép, csodás.
Lelked ott jár, messze, túl a kék hegyen,
ott lakik, akire vágyol, a neve szerelem.
Megyek utánad, de soha el nem érlek,
visznek a szelek, takarnak a fények.
Ahol álltál, csak harmat cseppje hullt,
lassan az éj fátyla szememre borult.
OTT VAN A SZERELMÜNK...
Ott van a szerelmünk, a holt kövek alatt,
hiába keresnéd, nem találod azt.
Nem jár arra senki, senki csak a szél,
nincsen ott már semmi, semmi ami él.
Minden-minden kihalt, üres, sivár a táj.
úgy kínoz egy érzés, itt bent valami fáj.
Felejts el mindent, nincs többé remény,
felejtsd el azt is, hogy egyszer voltam Én.
Ha megbánod egyszer mit tettél velem,
kinyílik a szerelem a holt köveken.
Ha könnyeiddel öntözöd, a vágyak éjjelén,
mindent-mindent elfelejtek, megbocsátok Én.
2008. május 18.
ŐSZ VAN SÁRGUL A LEVÉL
Ősz van, csend honol a tájon,
a fákon sárgul a levél.
Amerre a szem ellát nincs más,
beborít mindent a szürke fény...
Gondolatba mindig arra járok,
ahol egyszer virágzott a rét.
Veled kéz a kézben jártunk,
s megéreztem a szerelem ízét.
Azóta nagyon messze mentem,
nincs többé gyöngyvirágos rét.
Emlék már, hogy valaha szerettem,
még álmomba néha vissza tér.
A SZERELEM TAVASZÁN
A szerelem tavaszán,
virágok közt járok.
A sóhajom tovaszáll,
boldogságra vágyok.
Szeretnék boldog lenni,
hosszú éjszakákon.
Szeretném a szemed nézni,
míg kerül az álom.
Szeretném a szemed színét,
a szívembe zárni.
Szeretném a csókod ízét,
százszor megcsodálni.
1980. február
SZERELMEDÉRT A SZÍVEMET ADOM
Hullámzó folyó,szikrázó víztükör,
szemed ennél szebben tündököl.
Legördül a könnycsepp arcomon,
gyönyörű vagy, e csodás hajnalom.
Szeretlek,mint a hold a csillagot,
szeretlek mint a felhő a napot.
Veled töltenék minden éjszakát.
szeretném érezni tested illatát.
Arra kérlek,legyél csak velem,
egész életembe,fogd a két kezem.
Szerelmedért a szívemet adom,
csak szeress-szeress de nagyon.
TAVASZ
Tavasszal nyílnak a virágok,
szívemben is ébred a szerelem.
Átölelném az egész világot,
kedvesem csak Te legyél velem.
Minden lepke a napfénynek örül,
virágok mennyei illatot ontanak.
Mint menyasszonyi fátyol körül,
repkedve a méhek zsonganak.
Mirtuszból fonok hajadba koszorút,
fátyol borítja gyönyörű szemed.
Virágból lesz kirakva a menyegzői út,
s nem engedem el többé a kezed.
2008. május 10.
TAVASZI ÉJ...
Csendes tavaszi éj,
reményt hozó.
Szerelmes csókról
álmodó.
Ölelni egy asszonyt,
karjában pihenni...
Szeretnék egyszer
végre boldog lenni.
Elmondani százszor,
hogy szép az élet.
Fülébe súgni:
szeretlek téged.
Elmondanám csendben,
csak ő a vágyam.
Átadnám örökre
rózsaszirom ágyam.
Gyönyörű tested
- ott kint a ligetbe -
csillagos éjszakán
holdfénybe fürödne.
2010. április
TAVASZ VÁRÁS
Hegyek között még itt a tél,
a régi várfokon süvít a szél.
A lelkemben már itt a nyár,
kopog a szívem ajtaján.
Nyílik a sok hóvirág,
illatoznak az ibolyák.
Méhek raja díszíti a fát,
érzem a nektár illatát.
Örül a szívem arra gondolok,
a madarak milyen boldogok,
Fészkükkel díszítik a rózsafát,
pacsirta énekli nászdalát.
Minden oly kedves nekem,
érzem, hogy jő a szerelem.
Mámorító érzés lüktet a vérem.
A boldogságot tavasz,
te hozod el nékem.
2010. március
TE VAGY A SZERELMEK SZERELME
Oly szomorú a bájos arcod,
véres lett a fehér ruhád.
Ó, nem, csak egy csillag festi meg,
mely ragyog a félhomályon át.
Rám csillog a könnyáztatta szem,
érzés teszi, nem fáj semmi sem.
Permetként hull a könny oda,
csak a boldogságom hullóharmata.
Gyönyörű vagy, élet festett Téged,
elpirul az ajkad, ha szemem rád téved.
Remegő kebleden szüzességed éled,
rád nézni sem merek, szemed szinte éget.
Rózsaszirom ajkad csókot igéz,
álmodó szemed a távolba néz.
Álmomban is felragyog a képed,
festő sem festhetett volna ilyen szépet.
Közelebb, közelebb, félve ostromollak,
szemedben a szerelem lángjai lobognak.
Szoríts engem örökké lágyan a szívedre,
Te vagy az életem, a szerelmek szerelme.
TE VAGY, KIT ÁLMOMBAN LÁTTALAK...
Nyári napsütésben,
szikráztak a fények.
Mikor a rózsakertben,
megláttalak Téged.
Ültél a kispadon,
az árnyas fák alatt.
Tudtam, hogy Te vagy,
kit álmomban láttalak.
Szép szemeddel,
álmodozva néztél.
Remegett a szívem, 
akkor megigéztél.
Felkeltél a padról,
remegett a kezed.
Csókot adtál nekem,
becsuktad a szemed.
Azokat a perceket,
soha nem felejtem.
Fájnak az emlékek,
nem nyugszik a lelkem.
Újra itt van a tél,
elmúlott a nyár.
De az emléked,
még mindig visszajár.
2009. október
A TÉL
Kinézek az ablakon, hófehér a táj,
százezernyi jégcsap csilingel a fán.
Szellő játszik a jégcsapon, álomszép zenét,
hallgatja a vén nap, lehunyja szemét.
Ilyent még nem láttam, ilyent még soha,
olyan mind ha ezüst hintó suhanna tova.
Ezüst csíkot húzva az ég peremén,
mesébe illő csodaszép regény.
Mind kihűlt szerelem, olyan ez a tél,
nincsen benne, semmi-semmi ami él,
Lehet itt varázs százezer csoda,
de a jégvirágnak, nincsen illata.
TÉLAPÓ
Hull a hó az éjszakába,
kalapot sző fűre-fára.
Meg jött a tél, jaj de jó,
szán csengő szol, hali hó.
Szarvas húzza nem a ló,
azon jön hozzánk télapó.
Van ő neki nagy hatalma,
a rénszarvasok birodalma.
Van zsákjába minden jó, 
csoki maci, meg űrhajó.
Hoz nekünk minden szépet,
hinta lovat, hinta széket.
Amit hoz az egy vagyon,
szeretjük is nagyon-nagyon.
Várom minden hajnalon,
nyitva lesz az ablakom.
2010. december
TITOKBAN NÉZEM ABLAKOD...
Nyakamba veszem az éjszakát,
nincsen senki aki várna rám.
Egyedül élem bánatos életem,
elhagytál már nem vagy velem.
Titokban nézem ablakod,
melyen a fény is áthatott.
Látom gyönyörű testedet,
ilyet a festő sem festhetett.
Fényben játszik függönyöd,
melyen az árnyék átütött.
Szeretnék ott lenni veled,
de nem vagy egyedül sajnos,
nem lehet.
2008. május 14.
VALENTIN-NAPI VALLOMÁS
Valentin-nap, a szívem köszönt,
mint a múzsát, márványba önt.
Ne szólj, ölelj, beszéljen a csend,
e napon az érzés visszacseng.
Rózsát hoztam, benne van a lelkem,
ezernyi érzés lángja lobog bennem.
Érzem az illatod, a szívem megdobban,
nem szerettem még soha ennél jobban.
Elnémul az ajkam, nem hajlik a szóra,
beszéljen helyettem ez a sárga rózsa.
Követlek téged, mint a néma árnyék,
elhagynál, mindig visszaszállnék.
Szomorú lennék, nem égne a csókod,
ha halkulna szerelmes bókod.
Szemedben halványulnak a fények,
Szeretlek-szeretlek, halálomig téged.
VÁGYAK NÉLKÜL...
Vágyak nélkül, múlik el az élet,
szerelemhez nincs már sok remény.
Nem élnek régen már a fények,
kialudtak szerelmünk egén.
Eszembe jutnak, régi szép emlékek,
látom még,az arcod mosolyát,
Szép ajándék, volt az akkor nékem,
olyan volt mind, egy szerelmes varázs.
Hazugság volt, most már Én is érzem,
becsaptad a szerelmes szívem.
Az volt nekem egyedüli vétkem,
azt hittem, hogy itt a szerelem.
Engem te soha nem szerettél,
volt neked más, kedvesebb barát.
Másnak mondtad, szeretlek téged,
eldobtál,mint egy rongybabát.
VÁGYAKOZÁS
Magányos éjszakán elkerül az álom.
Rád gondolok szüntelen, szerelemre vágyom,
Tűzben ég a testem, vizes lett a párnám,
De hiába szenvedek nincsen aki vár rám.
Nem simogatnak lágy kezek, hol vagy szerelem?
Gyere, gyere várlak, te légy a végzetem.
Könnyezve szenvedek, a vágy tüze éget,
Miért gyötör, miért kínoz, engem ez az élet!
2008. január 3.
VÁGYAKOZÁS 2.
Mindig rólad álmodom,
szívembe szúr a fájdalom.
Nem tudok élni nélküled,
Nem leszek boldog, csak veled.
Nem kérek Én oly sokat,
szeretném csókolni ajkadat.
Magamhoz szorítani testedet,
így szeretnék élni csak veled.
Veled tölteni minden éjszakát,
örömkönnyekkel sírni át.
Látod csak ennyit kérek Én,
csak arra kérlek légy enyém.
2008. április
VÁGYAK SZÁRNYÁN...
Rózsaszál ring a szélben,
harmat csillog szirmain.
Lepke repked kint az éjben,
a holdsugár a szárnyain.
Álomtündér erre szálldos,
táncot járnak szárnyai.
Nem alszik, mert nem álmos.
ébren tartják vágyai.
Álmok szárnyán szállok Én is,
suhanok mind a képzelet.
Velem száll a kéklő ég is,
elszállok az ég felett.
Viszek neked piros rózsát,
megnyugszom a válladon.
Megcsókolom édes orcád,
szerelemről álmodom.
2010. június
VIHAR A TENGEREN
Hullámokon süvít a szél,
recseg ropog a vén hajó.
Oldalra dől nem éli túl,
pedig még élni volna jó.
Villámok cikáznak az égen,
tombol alant a szörnyű ár.
Mindent elsöpör aki él,
holtan bukik le a vén sirály.
Átkozom a sorsom a végzetem,
mert elrabolt a nagy világ.
Miért kell nekem vándorolni,
hisz otthon vár a boldogság.
Gondolatban mindig arra járok.
ahol most lombosak a fák.
Ott az élet gyönyörű szép,
egy mesebeli álomvilág.
Visszatérek mind tékozló fiú,
mindenki bocsásson meg nekem.
Nem csábít engem a narancsliget,
nem lesz a sorsom a végzetem.
2009. április
ZAVAROS, NEM KÉK A TENGER
Néha zavaros, nem kék a tenger,
olyan, mint a bús, magányos ember.
Nem mer szállni merészen a széllel,
lelkében csak bút, bánatot érlel.
Fúj a szél, könnyezik az alkony,
nedves ködtől bűzlik a balkon.
Széltől ringanak a tócsák,
könnyeket hullatnak a rózsák.
Álmos ajkamról sóhaj tör utat,
ez méreg és harag, nem áhítat.
Belenyilall szívembe a kétely,
mennyi álom, pillanattal vész el.
Remegő kezemben, sír a vonó,
nem táncra hív, ez már búcsúzó.
Alszik a tűz, nincs, ami hevít,
minden, ami szép, vesszen el itt.
Dunaújváros, 2016 március 16.
SZÉP ÁLMOKAT
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabados István |
|
|
|
Címkék: örömkönnyekkel, összekuszálnak, szikrázónyilai, mennyországban, visszaszállnék, bárányfelhőkel, selyemruhádban, beszennyezzék, gyöngyvirágos, visszainteget, találkozásnál, megtévesztett, boldogságról, találkozzunk, hócsillagból, szerelmedért, csipkefátyla, nagyvilágnak, virágkoszorú, hullóharmata, szereteteből, könnyáztatta, menyasszonyi, halványulnak, karácsonyfán, megszületett, rózsakertben, rénszarvasok, könyörgésnek, tavaszidején, narancsliget, festményeken, megküzdöttem, nyomtatásban, megkérdeznék, megcsókolom, felhők felett, álmok tengerén, esti szél, életem adom, világon kőszívű, sorssal emberül, titkot rejtő, vándor felhők, bánat könnye, nyári alkonyon, boldogságról meséltél, életbe soha, virágokra szálnak, szívünkben ébred, holdfény lágyan, szerelmes csók, Szabados István, SZABADOS ISTVÁN, ÁMOR NYILA MOST CÉLBA ÉRT, BÚCSÚ TÉLTŐL, CSAK EGY CSÓK VOLT, CSAK SZERESS, DÉMONI TŰZ HEVÍT, ELMEGYEK NAGYVILÁGBA, Elmegyek Én, ELSŐ TALÁLKOZÁS, Azóta Én, ELUTAZIK NYÁR, EMLÉK MA MÁR, ÉLET MARGÓJÁRA, RÉGI SZERELEM, FELEDNI NEM LEHET, FELEDNI VOLNA JÓ, FÉLEK ÚJRA ÁLMODNI VELED, HIÁBA VÁRTALAK, ALATT IS ÁLMODIK ZÖLD, Álmodj Te, KARÁCSONY TANYÁN, Ajándékot Ők, KEZDET VAGY MOST LESZ VÉG, KINYÍLT AZ ŐSZIRÓZSA, KÖDSZÁRNYÁN SZÁLL LE AZ ALKONY, LASSAN ELMÚLIK NYÁR, LEGSZEBB SZÓ, MESSZE TÚL KÉK HEGYEN, Elviszlek Én, BÁNTSD MEG SOHA, AKIT SZERETSZ, TOMBOL BENNEM VADVIHAR, LAKIK TÚL KÉK HEGYEN, NEVE SZERELEM, SÁRGUL LEVÉL, SZERELEM TAVASZÁN, SZERELMEDÉRT SZÍVEMET ADOM, TAVASZI ÉJ, TAVASZ VÁRÁS, VAGY SZERELMEK SZERELME, ÁLMOMBAN LÁTTALAK, TITOKBAN NÉZEM ABLAKOD, VALENTIN-NAPI VALLOMÁS, VÁGYAK NÉLKÜL, VÁGYAK SZÁRNYÁN, VIHAR TENGEREN, SZÉP ÁLMOKAT,
|
|
Offline
