Szabó Ila - Szabó Ila,SZABÓ ILA,ÁLOMBELI TÁJAKON,CSAK AZT,CSAK ÜLÖK,HARMINCNÉGY NYÁR,HÉTKÖZNAPI ADVENT,HÓFEHÉR ÁGAKRA,ÍRÁSJEL EGY MONDAT VÉGÉRE,LEGSZEBB SZÓ,SEGÍTS NEKEM,SOLVEIG DALA,UTOLSÓ DAL,ÚTRAVALÓKÉNT EGY MESSZE UTAZÓNAK, - menusgabor Blogja

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Szabó Ila

2016-11-07 14:00:25, hétfő

	SZABÓ ILA Link Link AJÁNDÉK vágyléptű gondolat csönd-szőnyegét terítem halkan és félve eléd perc-gyöngyöm szétpereg ősz íze vár tétován száll feléd két szemmadár tavasz-fény nyár-dallam álom-varázs elindul hozzád egy simogatás ÁLOMBELI TÁJAKON... Álombéli tájakon bolyongok az éjben, holdfénypatak csordogál lábam alatt mélyen, derekamig gázolok csillag mezejében. Álombéli tájakon csönd-madarak szállnak, felhőhegyek omlanak, rám szakad a bánat, vonszolódom, lépdelek, jajdulok utánad. Álombéli tájakon már semmit se látok, álombéli tájakon üresek az álmok. BÚCSÚZÁS Legyél boldog, maradj tiszta, mint ki forrás vizét issza, s rajtamarad tisztasága, tenyerén a csillogása kigyöngyöző hűs forrásnak, kicsobbanó igazságnak. CSAK AZT csak azt a dúdolást az illatot a dobbanást szobám szépítő nyugtatást a lélegzetnyi kézfogást a szót a csókot az ájulást csak azt feledném bár jó volna minden már CSAK ÜLÖK csak ülök én már nem tudom mit is akarok az idő elfut nélkülem én meg maradok vágyak tervem álmaim már nem érdekel és már azt sem kutatom hová tűntek el arcok hangok illatok minden idegen másé már a nyár az éj csók és szerelem csak ülök és már sehová sosem érkezem az idő kacag ravaszul és elfut nélkülem mindegy nyerek veszítek magam maradok és még azt sem mondhatom hogy szomorú vagyok csak ülök. CSODA tavaszt a téli éjszakán ezt hoztad el nekem a messze tűnő ifjúság talált rám csöndesen szemed szelíd szép bársonya becézte két szemem kezed meleg varázslata dajkálta két kezem s ha egyszerű vagy furcsa bár szeretlek azt hiszem CSÓK-SZIRMAIT csók-szirmait az elmúlt éjszakának magammal hoztam tőled a vállamon s míg várok rád ma egész nap az illatával álmodom EGYEDÜL egyedül vagy hiába zöld a fű hiába csókolja arcod a napsugár életed celláján kattant a lakat kenyér víz könnytől keserül egyedül vagy egyedül ELÉGIA Messzire szárnyalt hát most is képzeletem, már csak a tűnő szép emléked ölelem, fáj, hogy a hajnalt nem látom már sohasem csók-sugaramtól hűs ébredező szemeden. EPILÓG Már csöndesen szeretlek, szelíd szavam se szól. Könnyebb neked, ha vágyam csak hangtalan dalol. Nem várlak, nem kereslek, nem álmodom veled, feloldom gondod, vétked, mit én hoztam neked. S a csöndes könnyek éjén én áldva áldalak, köszönnöm kell, hogy voltál egy boldog pillanat. Lenyugszik lassan bennem a lánggal égő láz, de éltedre titkon tekintetem vigyáz. ESDEKLÉS vaskapukat foggal nyitnék mérges kígyót simogatnék hosszú hajam levagdosnám virágaim eltaposnám kukoricán térdepelnék Léthe-vizet meregetnék istenemet megtagadnám magamat is elárulnám csak semmiért csak mindenért félmaréknyi szerelemért ÉVSZAKOK TAVASZ fecske-függönyt lebbent az ég s a rügy-balzsamos hajnal szíved pitvarán kopogtat NYÁR éget a nap kandallója minden tikkad bágyad kormosmeleg éjszaka bont csillagoknak ágyat ŐSZ levelet síró fák alatt október guberál szél-ujjával babrálja mit eldobott a nyár TÉL fehér madár tolla hullik pehelysír a táj lezuhanni belehalni talán nem is fáj FEBRUÁR egy szó kibomló mozdulat egy perc ajándék pillanat mi lesz velem mi nem tudom ha fennakadva félúton egy szó kibomló mozdulat egy perc ajándék pillanat még el nem ér FÉLTELEK Féltelek és féltem magam. A szemed olyan messze van. Keresem arcomon vidám-borús szád, erős-erőtlen két kezed, forró-hűsítő percedet, keresem édes-keserű éjszakád. A hangod olyan messze van. Féltelek, hogy elhagylak, s hogy elveszítelek, féltem magam. GOLGOTA Igazságra, szépre, jóra, tisztaságra hangolódva keresztem a messzeség. Összeroskad gyönge vállam, fölsebzi a szálka hátam, ó jaj, Uram, meddig még! Harminckét szem gyöngyfüzéren, egyedül már földön-égen. Isten fia, mit remélsz? GYÁVA Vállalni önmagad, hogy engem vállalsz, nem kértem, úgyis hiába. Becsületre kértelek. Magad is becsaptad, te gyáva. HARMINCNÉGY NYÁR... Harmincnégy nyár múltán az idő gyors lépte lohol. Lombom szeptemberi szél szaggatja, az arcomra októberi felleg száll le a gödrök medre felé. A november bánatot ont mosolyomra hamar, s eloson tűnt szépségemmel az ősz. De belül hajszálereim duzzadnak az élettől, lelkem fiatal még, hát hozzád érnék, bújnék, szívedhez simulnék, mint ághoz friss levelek. Vágyom sok szépre veled. Vágynék... de tudom, soha el nem érheti már őszöm a te életed édes, szép, tizennyolcadik tavaszát. HÉTKÖZNAPI ADVENT már csak hármat alszom nélküled aztán megérkezel süteménnyel teával várlak szépítkezem csöngetsz alig várom hogy felérj a harmadikra ajtót nyitok és szeretnék rögtön hozzád bújni de még nem csak mosolygok és gyere be mondom jó illat van mondod igen sütöttem neked vártalak s míg ülsz a konyhában én csak nézlek s hallgatom hogy a fiam miket mond és kérdez összeveszünk rajtad mindig kié legyél s ha anyai szóval ágybaparancsolom duzzog hogy még ne de már nagyon vártam hogy itt legyél holnap iskola mondom s örülök hogy nem hétvége van így hamarabb érhetek hozzád és indulna az ujjam hajad arcod érinteni s a szádat nézem indulnék de még nem a szobába megyünk leülsz s én csak távolról nézlek leülni melléd nem még nem a gyertyaláng szemedben egyre jobban éget s a szádat ahogy akkor a vállamra tévedt szinte érzem most is zene szól szép az ágyad mondod s már ott vagyok melletted hogy én is lássam tényleg milyen szép így veled izgatott vagy látom remélem s hirtelen gáttalan parttalan szenvedélyed sodrába lépek és simogat ringat az idő már nem félek semmitől már csak kettőt alszom nélküled aztán megérkezel... HITTEM hittem hittel csodálattal bűntudattal bocsánattal fel-feltörő emberséggel túlcsorduló fehérséggel hittem D-moll toccátával hittem könnyel kacagással alkonyattal pirkadással el-elszálló madarammal istenáldó hatalommal hittem örök kézfogással hittem csókkal ájulással pofonokkal árulással múlt idejű ragozással HOPP, HA CSÓKOM Hopp, ha csókom odaszállna vállad szögletébe, lila rózsát bimbózgató tőrtüskék helyére, Hopp, ha csókom simogatná minden sajgó sejted, elárulnák ajkaim, mit úgyis régen sejtesz. Hopp, ha csókom gyáva lenne, s nem indulna mégse, gyógyítson e csókomnyi vers csók helyett cserébe. HÓFEHÉR ÁGAKRA hófehér ágakra rügyeket csókolnék százszorszép mezőben virágban fürödnék napsugár-dalokra táncokat pörögnék zubogó vizekben titkokba merülnék veled de nincsen hely és nincs idő csak lopott lenne a jövő s hogy neked csalnod ne kelljen s hogy nekem jobban ne fájjon még most búcsúzom hát, Isten áldjon ÍRÁSJEL EGY MONDAT VÉGÉRE útraváltál belőlem-tőlem lassan a volt-van időben s mint néma tó a belőle tovacsobogó folytonfolyású ágat mindig búcsúztattalak barát a barátot de ez már hisz te is látod régen nem az semmi sem s mert rám zúdult a félelem egyszer gyűlöltelek is magam-óvó menedékül végül túlélni mint már sokat elfogadtam távozásodat bár fáj még hogy útraváltál belőlem-tőlem s hogy e sebzett időben szívünkön az árnyak pengesuhogássá válnak ennyi volt néha szép is hisz tudod de vége s mint az éj csillagot az égre múltunk földobom halott fénynek ennyit ér én így búcsúzom A LEGSZEBB SZÓ mint a virág rügyekbe bújva mint a szó gondolatba hullva mint a gyöngyszem tenger mélyében mint a gyermek anyja méhében rejtőzik mélyen csillag kékjében ezüst porában álom borában a tündéri fény az örök remény a legelső eltitkolt óhaj a legvégső legszentebb sóhaj a virágot bontó a szót kimondó gyöngykagylót szakasztó gyermeket fakasztó legszebb szó MADARAK Kóbor vágyad rám talált egyszer messze ég alatt, kerestünk épp valamit, jöttél, befogadtalak. Fények felé száguldó, felhőjáró madarak, megpihenő szárnyunkból egy-egy ölelés marad. Nyugtot ám sosem lelünk, szállunk, szállunk hiába, röpködésünk tolla hull le, fájdalommá válva. Várnak minket valahol fészekre és búzára, hajszolódunk mégiscsak ádáz röptű halálra. MAGAMHOZ lefelé hullanak a csillagok szakadt madzagon lógnak a napok nincs már se kint se bent se fény se árnyék összehullt az ócska játék a "rendet" te sem így képzelted el szólnál de kinek senki sincs távol s közel te is tudod már hol van a "semmi ágán" megfizettél érte drágán gyenge nem lehettél erős nem tudtál lenni míg volt hova nem akartál hazamenni és most visszasírod a "szomorú, vizes síkot" is mint valami csodát hát "légy fegyelmezett" és kívánj magadnak szépen "jó éjszakát" MANÉZS mindennapi kötéltáncon talpam alatt zuhanásom ölelésed nekem loptad köszönöm hogy meghallottad rémült némaságom MESE szegény ember első lánya elindultam nagy csodákra hét mérföldet bandukoltam Óperencit átalúsztam üveghegyet körbejártam égigérő fára másztam kásahegyet kanalaztam sárkányokkal hadakoztam hét esztendőt ledolgoztam béka lett kit megcsókoltam mit tudom én mire vágytam de mindig csak mást találtam szegény ember szegény lánya hol lelsz nyugtot éjszakára MIT AKARSZ, URAM... Mit akarsz, Uram, velem, mit akarhatsz még, hogy a rám mért szenvedés nem volt elég? Ó, adj nekem nyugalmat és csöndet, békét, életem megérdemelt menedékét, hitet bennem, valamiben, s hogy megtaláljam önmagam valakiben. NAPRAFORGÓ Napraforgó arcom arcodhoz szorítom szélfésülte szöghajamat válladra borítom szőlőinda karom derekadra zárom elröppenő gondolatod mindig hazavárom Ő Elszálló szó az ajkamon, de lelkemből egy darab, elzengő dal a húrokon, de fülemben marad, a víztükrön egy csobbanás, de mélyén ott a kő, vállam alatt egy dobbanás, de véremben a hő, szivárvány hulló csepp alatt, de minden fényben szín, kenyérszeletből egy falat, de enyhül minden kín, üvegre karcolt jégvirág, de visszatér a tél, elérhetetlen délibáb, de mégis bennem él. SEGÍTS NEKEM... segíts nekem legyél a vállam ha terheim már nem bírom segíts nekem legyél a lábam ha látod már-már elbukom segíts nekem legyél a szárnyam ha porba ránt a fájdalom segíts nekem legyél a társam ha élni sincsen már okom SOLVEIG DALA húsz éve kereslek minden szemben, fényben téged láttalak minden csókban, vágyban téged vártalak fonalam fut pereg a rokka-idő várlak hazahúz talán még hozzám ez a féléletnyi erő SZERELEM felhőknek szűzfehér fodrát patakok ezüstkék sodrát hegyláncok csipkés bérceit bányák mélységes érceit alkonyok első csillagát hajnalok hímes harmatát holtak porladó hamvait magzatok kristály hangjait őszök kicsorgó dallamát tavaszok gyöngyöző illatát odaadni vágyom fogadd királyságom SZIKLA A sziklaszirt nem indul el a kismadár után, de bánja-e, vagy várja-e, hogy visszaszáll talán? SZONETT Már túl vagyok sok mindenen. A rég volt múlt nem gyötör, az elszalasztott álmok nem fájnak már, a rám kiáltott átkok hangját sem hallom. Tiszta kék friss égbolt köszön rám reggelente, vár a munka. És jólesik, ha egy tanítvány néha az utcán rám köszön, mert benne él a hajdan megélt órák emléke újra. De mégis eltalál nyilával este egy furcsa gondolat: vajon fiamnak jó anyja voltam én? Tudott-e élni, kibontakozni általam, és lelke nem sínylődött-e ketrecben miattam? S szeretni megtanult-e és remélni? TALÁN talán egyszer majd te is megérted hogy a szeretet fáj árvasága csontodig éget s örvény mélye elől nincsen menedéked akkor majd gondolj rám TÁNC... Lépegettünk előre, oldalra és hátra, észrevétlen belekezdtünk valamilyen táncba. Megint léptünk előre s hátra kettőt nyomban, hamarosan ott voltunk a kiindulópontban. Veled lépek, azt hittem, szívünk ritmusára, s kiderült, hogy számomra a táncterem már zárva. TŰZ tűz-vesztembe lepkeszárnnyal jaj zuhannom nincs megállás bennem égő bánat-tűzből nincs többé megváltás AZ UTOLSÓ DAL itt ez a dal az utolsó hősi erényed érdeme lett tőlem szikra nem ért el hozzád hős csigaházad eltemetett ó ha te tudtad volna mennyire vártam a lépted, a hangod, az arcod futva futottál volna hogy elhozd csókod a legszebb csókot éjjel az álom-hálót még rólad szövöm és a sok álom-vágyad megköszönöm de reggel az álom-semmit szertedobom s torkomra feszült szerelemmel érted a küzdést - győztél - feladom ÚTON megyek talpam alatt az évek szomorú mohazöld szépek hamubansült vágyaim morzsáiból élek visz a lábam a sűrűben a mécsvilágot segíts hogy megtaláljam ÚTRAVALÓKÉNT EGY MESSZE UTAZÓNAK Megindult alattad a föld. Vascelládban a párás ablakon át nézed, hogy fut egyre messzebb Magyarország. Mire gondolsz? Nem, ne mondd ki. Jobb most a szavaknak kamrák s pitvarok anyaméhe. Gondolatod égszínkéke remegve új csodákat sző. Nekem már múlt, mi neked még jövő. Szép lesz, majd meglátod, bár belekékül a száj, beletörik a köröm. Kemény harc lesz, de győztes öröm, s azt mondod majd egyszer: köszönöm. Most menj. Hagyj futni mellőled piros arcot fehér házat zöld akácot. Menj, hogy visszatérhess. Most hív a távol. Úgy élj ott, hogy még itt is élhess. Lehet, egyszer arcod elmossák a könnyek, de ne hidd, hogy másnak őszi estén itt maradni könnyebb. ÜZENET Testet-lelket símogató, csókolgató, szárnyat adó perc-virágot hozzon nyarad. Nyílj ki magad. Rügyeidből virág váljon, bábjaidból lepke szálljon. Tanulj adni önmagadból, hogy ki rád vár, védjen, áldjon. VAJÚDÁS kinőtt a fű csak belőlem nem hajt ki a bánat bennem marad örök vajú- dásnak jajgó teher átkos teher régen karnyújtásra fönn a kék ég s nem érem el mégsem VÁGY Áldanám a kelő holdat - megigéző mosolyodat. Borzolnám a fűzfagallyat - érzékien omló hajad. Csókolnám a száz fűszálat - szeretkező szempilládat. Ringatnám a domboldalat - elbűvölő szép válladat. Vállalnám az egész tájat - minden vonzó porcikádat. S meghalnék a sziklabércen - minden veled-ölelésben. VIRÁGOM álmaimban fölfedeztem elindultam megkerestem tenyeremben hazavittem puha földbe elültettem friss harmattal öntözgettem gyöngéd nappal melengettem óva vártam hogy kibújjon ezerszerszép virágom s harmadnapra ki is hajtott égig érő magányom

0 komment , kategória: Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila

Címkék: ágybaparancsolom, kenyérszeletből, kiindulópontban, pengesuhogássá, búcsúztattalak, lepkeszárnnyal, tizennyolcadik, folytonfolyású, gyöngyfüzéren, visszatérhess, gyöngykagylót, holdfénypatak, elszalasztott, elveszítelek, útravalóként, csillagoknak, vascelládban, fűzfagallyat, szenvedélyed, szépségemmel, sziklabércen, megcsókoltam, sárkányokkal, belekezdtünk, kibontakozni, összeveszünk, hajszálereim, százszorszép, elérhetetlen, szárnyunkból, ezerszerszép, meghallottad, hajszolódunk, karnyújtásra, fegyelmezett, magyarország, lélegzetnyi kézfogást, téli éjszakán, messze tűnő, elmúlt éjszakának, illatával álmodom, tűnő szép, csöndes könnyek, boldog pillanat, rügy-balzsamos hajnal, szemed olyan, hangod olyan, szálka hátam, gödrök medre, november bánatot, szádat nézem, szobába megyünk, Szabó Ila, SZABÓ ILA, ÁLOMBELI TÁJAKON, CSAK AZT, CSAK ÜLÖK, HARMINCNÉGY NYÁR, HÉTKÖZNAPI ADVENT, HÓFEHÉR ÁGAKRA, ÍRÁSJEL EGY MONDAT VÉGÉRE, LEGSZEBB SZÓ, SEGÍTS NEKEM, SOLVEIG DALA, UTOLSÓ DAL, ÚTRAVALÓKÉNT EGY MESSZE UTAZÓNAK,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]