|
2014-01-17 18:55:31, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
A férfi korán kelő volt. Megszokta, hogy az állatok mellett nem lehet henyélni. Két keze munkáját
dicsérte a patyolat tiszta istálló és disznóól. Az állatorvos is csodájára járt, nem győzte dicsérni, a
gondos gazdát. Úgy gondolta, dicséretet nem illette, mert természetesnek tartotta, akinek állata van,
munkája is akad vele. Nagyszüleitől, szüleitől így látta, ezt tanulta. A kutya sem panaszkodhatott,
mert szépen ácsolt háza évente megújult, mint a kis tömésház, a nagy házzal szemben az eperfa
árnyékában.
Amikor kidugta első bóbitáját a hóvirág, megkezdődött a készülődés. Feltámadásra a kis lak hófehér
mészruhát öltött magára, lábazatára szürke csizmát húzott, és várta a vendégeket. Reménykedve
nyitogatta ablakszemeit, kitárva ajtó száját, úgy várta a gyerekeket, hogy elfoglalják minden zugát. A nagy ház óriás ablakszemei elhomályosodtak, amikor birtokba vették a gyerekek a pici házikót. Hiába állt ott puccosan, rá sem hederítettek.
A férfi az ablakokba virágtartót helyezett, s kitárta az ajtót a tavaszi szellőgyerekek előtt, had
játszadozzanak, futkossanak a mészillatú falak között...
Öreganyjára gondolt és a boldog gyermekkorára, amit itt élt meg ő is egykor...
Jól tudta, honnan kapta a kis ház a varázserejét, amivel idevonzotta a gyereksereget. Emlékszik, maga
is állandóan megboldogult öreganyja szoknyáján lógott, és körötte sertepertélt. Vajon kitől tanulta az
anyóka azt a sok mesét, amivel őt is elrepítette mindennap a mesék birodalmának más helyszíneire.
Bármennyire töri a fejét, nem emlékszik, hogy egy meséből, kettőt csinált volna, de még csak egy
árva mondatismétlés sem jut eszébe.
Az asszonyt bölcsessége tette híressé faluszerte. Bábaként tisztelték, bíztak benne, szerették, a
tanácsait gyakran kikérték. Az egész falu élete, nyitott könyv volt előtte. Ő volt a falu leggazdagabb
asszonya, mert olyan kincset birtokolhatott, amit soha nem vehetett el tőle senki. Alázata mellett, a
megbízhatósága és a diszkréciója volt a legdrágább ékessége..
Ezzel az ajándékkal indult, immáron tíz éve elszámolásra, az Úrnak színe elé...
Hirtelen pír öntötte el a férfi arcát, miközben az élete vásznán tovább peregtek a képek. Jócskán
kamaszodott, amikor kihallgatott egy beszélgetést. Ma is szégyelli, bár nem bánja, mert sok mindent
megértett belőle akkor, amit kamatoztatni tudott. Kíváncsi volt, miért járnak annyian a nagyanyjához,
és miért tartják a falu bölcsének. Érdekes, nem csak a beszélgetés fonala gombolyodik előtte, hanem
az egész történet. Ma is üzenetértékű lehet...
Nap szentülepkor történt...
A szomszédasszony lánya kisírt szemekkel érkezett, gőgjét sutba dobva, öreganyja bölcsességében
bízva.
A képkockák innen indultak...
Az akaratos, konok, de tudásra szomjazó, tanulásban szorgalmas leány soha nem válogatott az
eszközökben, hogy a kitűzött céljait elérje. Az egyetemi felvételi után senkinek nem köszönt
csókolómmal...
Elejében furcsállották, faluhelyen nem volt ez szokás, városi hóbortnak tartották. Amikor odavetett
egy hangos jó reggelt, vagy jó napot-ot, érezni lehetett, hogy a köszönet üzenetet is közvetít, nem
illik Őt tegezni! Még a saját öreganyját is ekként köszöntötte. Nem haragudtak érte,
megmosolyogták. Tiszteletben tartották akaratát, ezt követően, magázták. Csak egy asszony nem
tudta megszokni, hogy magázza a lányt.
A falu szélén éldegélt egy fiú özvegy édesanyjával, akit szorgalmas, jóravaló gyereknek tartottak.
Szilveszter technikumot végzett, és a helyi téesz gépállomásán dolgozott. Két éve udvarolt a lánynak.
Tervezgették közös jövőjüket, de azt is lehet mondani, hogy lány tervezett, a fiú ámulattal hallgatta
okos szerelmét és csak bólogatott. A fiú édesanyja kicsit bánta a lány rátartiságát, de úgy gondolta, a
fiatalság elmúlik, ahogy érik, változik az asszony a házasság alatt, meg aztán nem is baj, ha egy
gyenge ember mellé erős asszony kerül. A lány hercegnő volt a kapcsolatban, a fiú meg a kis inas.
A hercegnő egyik délután azon töprengett, mégsem járja, hogy pórnép között lakjon egy kollégiumi
szobában, ez túl közönségesnek tűnt számára. No és persze ott voltak még a kötött szabályok,
amikhez nem fűlött gyönyörű fogsora. Pedig, aki volt kollégista, nagyon is jól tudja, mennyire nincs a
rendnek alapja...
A portást meg lehet fizetni. Az otthonról hozott felpucolt sárgalábúak, disznótorosok, borocskák,
ágyas pálinkák, elhomályosítják a látást, süketté teszik a füleket, nem ismerik fel a nemeket, nem
látnak, és nem hallanak. Emancipált kollégiumban, nincs szükség szemüvegre, hallókészülékre...
A lány ennyivel nem érte be, neki szabadság kellett, és bérelt lakás. Meg is lett ennek az ára, sorban
mentek a vágóhídra a gazdaság állatai, fogyott a majorság. A szülők egyre több földet béreltek, a
munka sokasodott, kellett a pénz, nagyon sok pénz kellett a lány igényeinek. A fáradtságtól már
egymáshoz sem szóltak, csak dolgoztak.
A falusi kislány hamarosan a városi butikok kedvence lett. Tátott szájjal bámulták az otthoniak, mikor
végig vonult a főutcán. Oly kecsesen ringatta a csípőjét, kifutónak érezte lába alatt a flasztert, úgy
nézett ki, mint egy igazi topmodell. Egyre többet foglalkozott magával, és kevesebbet Szilveszterrel és
a szüleivel. Mondták is sokan, na, ezek sem esznek sokáig egy kenyeret.
Második évben szakítottak. A fiú munkába menekült, azt beszélték akkoriban, még sírni is látták.
A gépállomás irodájába egy városi lány érkezett. Szülei elváltak, az anya függősége miatt. Édesapjával
érkezett az apai nagyanyjához. Egy éve annak, hogy közgazdasági diplomát szerzett. Egyszerű
teremtés volt, hálás minden jó szóért. Tetszett neki a fiú, de annak nagy bánata észrevétlenné tette a
közeledését. Hiába sündörögtek körülötte a fiúk, mindenkinek csak a kedvességéből jutott,
hamarosan sok barátja lett, mégis magányos maradt. Nem tudott a szívébe fogadni senkit. Szilveszter
volt az egyetlen, akiért lobogott a szeretem lángja.
Elérkezett a hercegnő diplomaosztója, nagy ünnepséget csaptak, a fél falut meghívták, nem maradt ki
az irodista lány sem, akit a téesz pártitkára vitt magával.
Az ünnepelt egy csinos fiúval megérkezett, mintha a divatlapból léptek volna ki, úgy feszítettek
egymás mellett. Mindezt tetézte, a fekete csillogó nyitott tetejű, kétszemélyes sportkocsi, amiben
helyet foglaltak. A falu macskakövén, lassan, komótosan gördültek a kerekek, mintha egy modern
meséből léptek volna ki. Nőtt a kíváncsi tömeg, minden tekintet rájuk tapadt, találgatták, ki és mi
lehet az ismeretlen? Fiatalon ekkora gazdagság, hatalom, nem akárkinek adatik meg. A meglepetés
akkor hágott a tetőfokra, amikor a pár bejelentette eljegyzést is ünnepelnek ezen az estén.
Nem váratott sokat magára a hatás, ahogyan az lenni szokott, az irigység mellett az aggodalom is
szárnyra kapott. Nem valók ezek egymáshoz, hiába a pompa, azért a lány parasztszármazását
megtagadni sosem tudja. Ruhát lehet cserélni, de gyerekkori élményt, gondolkodást-, és
szokásformát nem. Józan paraszti ésszel máshogyan gondolkodik az ember, akárhány diplomát gyűjt
be sorsa poggyászába, mondogatták a tapasztalt öregek.
Mint egy lakodalomban, hajnalig tartott, a nagy dínomdánom. A gazdag idegen brillírozott, jobbra,
balra kacsingatott, számára játék volt a nagy felhajtás. Különösen az egyszerű, szomorú szemű lányt
nézegette egyre gyakrabban, ahogyan ürültek a poharak. A lány ebből semmit nem vett észre.
Szilveszterre gondolt, mennyivel más a csendes beszédű, nyílt tekintetű jóindulatú fiú, nem illett
volna egy ilyen lányhoz...
A múló órák az elfogyasztott alkohol egyre felbátorította a vőlegényt, a lányhoz lépett és táncra
kérte, a menyasszony szeme szikrát szórt feléjük. A kikosarazott férfi egy pillanatra körülnézett, az
eddig magasra tartott feje megbillent a nyakán, az arca eltorzult, nem szokott ő az ilyesmihez
- Buta falusi liba, kire vársz? - sziszegte fogai között, ami nem sikerülhetett valami halkra, mert még
azok is odakapták a fejüket, akik nem látták az előzményeket.
A lány összerezzent a gúnyos hangra, és megszégyenülve ült egy pillanatig, apró pici útszéli kavicsnak
érezte magát, amit épp most rúgtak odébb. Szemei megteltek könnyel, felállt és elhagyta a termet.
Az ajtóig hallani vélte, amint a szégyen bilincsei lábain megcsörrentek. Lassan bandukolt hazafelé,
érezte valaki követi, nem sokára be is éri, a léptek neszéből erre következtetett. Máskor félne a sötét
kihalt utcán, most nem érdekelte mi történik vele. Meghalt a félelem benne, a megaláztatás és a
szégyen köpönyegege ráfeszült egész lényére, ennél rosszabb már nem jöhet.
- Mi a baj, mi történt? - ismerte fel Szilveszter hangját.
Egy nappal később nem mesélte volna el, de akkor nem tudta magában tartani, megszégyenítésének
történetét. A fiú átölelte a vállát, kissé közelebb húzta magához, megsajnálta, átélte a megalázás
minden pillanatának borzalmát. Mind a ketten tudták, közös áldozatai egy helyzetnek, de ez az este
összekovácsolja őket, barátok lesznek, örömüket és bánatukat megosztják egymással.
Ahogyan múltak a hónapok, szaporodtak a közös programok.
Történt, hogy a lány egyik reggel nem érkezett meg az irodába. A fiú aggódni kezdett, mert az utóbbi
időben gyengélkedett. Nem sokkal később a kórházból telefonáltak, súlyos vakbélgyulladás miatt,
azonnal meg kellett operálni. Az utolsó pillanatban fedezték fel a napok óta tartó rosszullétnek az
okát, a vakbél körüli tályog a hasüregbe szivárgott, súlyos szövődmény lépett fel. Kritikus állapotban
szállították az intenzív osztályra, géppel lélegeztették, sokáig harcoltak az életért, a fiatal szervezet
végül megfutamította a halált, az élet győzedelmeskedett.
Szilveszter ez idő alatt döbbent rá, milyen sokat jelent számára a lány. A vasárnapi misén megjelent,
gyónt és áldozott, pedig gyerekkora óta, amikor a ministrálást abbahagyta, nem volt Isten házának
látogatója. Valahogy elmaradt, a hitét megtartotta, de vallását nem gyakorolta.
A lány lábadozása alatt minden szabad percükre együtt töltötték. Az egészség visszatérését
ünnepelték, amikor Szilveszter megkérte kedvese kezét. Csendes, szép lakodalom volt az övék. Egy év
elteltével, kisfiú érkezett aranyszőke hajjal, kék óriás szemekkel. A következő évben is meglátogatta
őket a gólya, őzike barna szemű, gesztenyebarna hajú, cseppnyi lánykát tartott a csőrében, aki az
anyját formázta. Szépen éltek, gyarapodtak.
Közben gőgkisasszony, így nevezték a faluban-, egyre soványabban, sápadtabban, főleg gyakrabban
jelent meg a szülői háznál. Kisfiát egy alkalommal a szüleinél hagyta. Volt is meglepetés, mikor a
nagyanyja megjelent az óvodában, a gyerekkel. Nem sokkal később kiszivárogtak a hírek, vállnak. A
férfi új kapcsolatban él, egy gazdag üzletasszonnyal.
Az asszony összeroppant, gyermeke ellátásáról képtelen volt gondoskodni. Viharos válásról lehetett
hallani, óriási, balhékkal, anyagi vitákkal. Volt az asszony családjának egy öröklött birtoka, az
esküvőre eladták, hogy ne menjen a puccos házasságba, pucéron. Az osztozkodásnál egymás
torkának estek úgy, hogy meg is feledkeztek a kisfiúról. A gyerek zaklatott volt, félt a hangos szótól,
társtalanul, félrevonultan figyelt. Nem játszott senkivel, állandóan ugrásra készen állt, hogy
menekülni tudjon. Egy emberkét engedett magához, az őzikeszemű kislányt. A kicsi lány egyre
többször vitt játékot a kis barátjának, megosztva a játék örömét, néha meg simogatta fekete fürtös
fejecskéjét, ilyenkor mosolyogni is látták a gyermeket.
Ebben az időben történt, hogy a kislány édesanyja valami rendellenességet észlelt magán, este
elmondta férjének, aki másnap orvoshoz vitte asszonyát. A vizsgálat nem tartott sokáig, hamarosan
levél érkezett, visszahívták, lesújtó eredményt tártak elé, rossz kilátásokkal. Kétségbe estek, ott a két
gyerek, őket fel kell nevelni! Nem adják fel, harcolni fognak! Álmatlan éjszakák, átsírt nappalok,
következtek. Rettegve várták a fővárosi Onkológiai Intézet vizsgálatát. Híre ment a faluban, mekkora
a baj. A falu apraja, nagyja szerette az asszonyt, mindenki sajnálta.
Meghallotta ezt a hírt a városból hétvégére hazaérkezett asszony, elment a bölcs öregasszonyhoz,
tanácsot kérni, saját helyzetére, de ha már ott volt, rákérdezett Szilveszterék tragédiájára.
Kapott is választ mindenre.
A sajátjára, hogy gőggel vett sikernek, bánat az adóssága, viszont, ha kiegyenlítődik, a szomorúságot
hordozni kell egy ideig, majd csak elfogy egyszer. Akkor tiszta lappal lehet kezdeni, egy olyan
partiban, ahol nem játszanak cinkelt lapokkal. Szép értéket kapott a szülői házban, annak mentén,
hozzátéve a saját gyűjteménye gyöngyszemeit, - kidobva az üveggyöngyöt-, fűzheti az élete láncát
tovább, hogy milyen kapocs kerül rá, arra kell figyelnie.
Szilveszterékről annyit mondott. Egy lélek lakik két testben, így az erejük megkétszereződött, csatát
már nyertek, ennek meglett az eredménye, most a háború győzelmét ünnepelik. Nem értette az
asszony, miket beszél az öreg bába, hogy lehet a halál árnyékában megnyert háborúról beszélni, tán csak nem az eszét veszítette? Kérdezett volna, de nem tette, tudta, hogy többet úgy sem mondana.
De, bizony tudta az, miről beszél. Szilveszter látogatta meg, nem is oly régen, örömszárnyakon
érkezett, elmondta, minden rendben van, csak a leleteket cserélték össze.
Emlékei itt végéhez értek, öreganyja töpörödötten, kissé meggörbült háttal, ráncos, csontos arcával
és gyönyörűen csillogó, tiszta tekintetével megjelent egy pillanatra az égen egy felhő mögül előbújva,
búcsút intve neki. Biztosan így volt, nem csak képzelte, mert kezei még intésre álltak.
Elindult, várt rá a munka. A felesége szorgoskodott mellette, az eperfa árnyékában. Két hokedlira
létrát fektettek, azon duzzadtak a dunyhák és párnák a nap sugarainak dögönyözésében. Alig várták a
délutánt, hogy megérkezzenek az unokák és elfoglalják a kis lakot...
Forrás: Lélek Sándorné
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: rendellenességet, szilveszterékről, vakbélgyulladás, hallókészülékre, összekovácsolja, szomszédasszony, üzletasszonnyal, elhomályosítják, panaszkodhatott, elhomályosodtak, birtokolhatott, természetesnek, diplomaosztója, megszégyenülve, megfutamította, mondatismétlés, gesztenyebarna, megmosolyogták, dögönyözésében, felbátorította, szilveszterrel, játszadozzanak, öregasszonyhoz, szellőgyerekek, örömszárnyakon, osztozkodásnál, kiegyenlítődik, következtetett, megbízhatósága, bölcsességében, megcsörrentek, szorgoskodott, elfogyasztott, nagyszüleitől, gyöngyszemeit, gyengélkedett, férfi korán, állatok mellett, patyolat tiszta, nagy házzal, pici házikót, ablakokba virágtartót, tavaszi szellőgyerekek, mészillatú falak, boldog gyermekkorára, mesék birodalmának, asszonyt bölcsessége, egész falu, falu leggazdagabb, diszkréciója volt, legdrágább ékessége, ajándékkal indult, Onkológiai Intézet, Lélek Sándorné,
|
|
Offline
