|
2014-01-18 18:35:23, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Nyári meleg perzselte az út menti fákat, a szekér lassan haladt. A kerekek belesüppedtek a homokba,
a lovaknak melegük volt. Nem volt messze a fenyves, ahol rákanyarodnak a kövesútra, amit
valamikor az erdőgazdaság épített a fakitermeléshez. A bakon ülő férfi szerencsésnek tartotta magát,
amiért az örökölt tanyát nem hagyta el. Sok évnek szorgos munkájával takaros, szép kis lakot
varázsolt az erdő szélére. Az udvar tiszta és rendezett, a pajta boldog családi fészek lett, ahol összeül
a nagycsalád.
Szép ez a táj száraz időben. Bezzeg, ha jön a csapadék, sárban, latyakban könnyen benne ragad az
emberfia. Mégsem jutott soha az eszébe, hogy elhagyja a szüléktől örökölt birtokot.
Birtok! Így nevezték már a *szépapjáék is, a falatnyi tanyát, és a zsebkendőnyi földet. Innen indult
palatáblájával, plajbászával, és szivacsával öregapja valamikor a tanyaközponti három tantermes
iskolába. Ahol megtanulták a szorzást, osztást és a betűvetést rajta. A tábla egyik oldala csíkos, a
másik kockás volt.
Öregapja példaképpé nőtte ki magát a családban, szorgalmával, a föld iránti szeretetével.
Meg is lett az eredménye az ősök iránti tiszteletnek. Precízségének köszönheti, hogy a mestervizsgán
a legszebb darab került ki a kezei közül. Munkája akadt bőven a környéken, kevésnek bizonyult
sokszor a nap órája, sokszor a hold fényénél is dolgozott, mindaddig, ameddig látta a munkadarabot.
A földre nem sok ideje maradt, azt a szülei művelték, amíg fel nem költöztek az Úrhoz. Az állatok
gondozásából viszont kivette a részét, jól is járt, mert aki jól bánik az állattal, annak meghálálják.
Harminc felé járt, mikor hátrahagyta a kurjongatós legénysorát, és nősülésre gondolt. Széplányt
választott, fiatalt, ringó csípőjűt, akiből jó anya válik. Sűrű vendég volt náluk a gólya, négy lány után
jött az egyetlen fiú. Békességben, szerényen éltek, sokat dolgoztak, nem vágytak a városba akkor
sem, mikor kiürültek a környező tanyák. Az emberek gyárba mentek, fürdőszobás, központi fűtéses
lakásba költöztek. Városi emberré váltak a panelrengetegben, a föld nem jelentett számukra semmit,
a paraszti életet megvetették, sokan azt is letagadták, honnan indultak...
Múltak az évek, a kényelem mellé egyre több gond költözött a városi emberhez. Bezártak a gyárak,
szaporodtak a kiegyenlítetlen számlák, álmaik lakását kikezdte az idő, a végrehajtók és a bankok
martaléka lett. Egyre többet gondoltak az elhagyott fenyvesre, a földre és a magára maradt,
bánatában megroggyant házra. Szerencséje volt annak, akinek kitartott a tető az épület fölött, mert
az visszatérhetett.
Leromlott házak, elhanyagolt szalagparcellák. Nem értenek hozzá, nem tudják, mi kell, a földnek. A
jó gazda szorgalmát elmosta a történelem, helyében nyomor termett...
*
Sötét felhők tornyosultak, a homokot felkavarta az erősödő szél. A fenyves erdő másik végéről
stráfkocsival hazafelé tartott egy másik bennszülött.
- Gyí, ti, gyí! Menjetek már gyorsabban, itt a vihar a sarkunkban, ha beleragadunk a homokba, jöhet a
traktor, dorgálta lovait a kocsis.
A bekötőútig könnyen haladtak, de az erdővégi tanyáig nehezen rótták az előttük álló utat. Autót
ritkán látni erre, a homokot nem szereti a járgány.
Régóta kevés gyerek születik itt. Az a kevés meg hozzászokik a gumicsizmás lépésekhez, amikor járni
tanul. Egy-két megszállott család maradt a kietlen tájon. Őket úgy fogja a gyökér, hogy a kaszás is alig
tudja, kiszakítani
Nem értették az elvándorlók, mi kötötte őket a kietlen pusztához. Kérdezték is, miért nem mennek a
városba, a kényelembe, ahol ledolgozzák a műszakot, és jöhet a pihenés, szórakozás. Egyforma
választ kaptak. A föld szeretetét, a hagyományok ősi szellemét semmiért el nem hagynák...
Közben múltak az évek...
A városokban megteltek a gyárak, a paraszti munkát felváltották a szalagok, szövőgépek, marógépek,
meg mindenféle ipari csodák. Beszippantotta őket a szép reménybe vetett hit, hogy a gyermekeikből
urat nevelhetnek. Nem ment ez olyan könnyen mindenkinek. Ahogyan gyarapodtak, egyre csak előre
gondoltak, visszanézni elfelejtettek. Nem volt divat kutatni a múltat akkoriban. Az öregek
bölcsességét gyorsan kimosta a fejekből a média. A véleményformáló emberek megjelentek, ezekre
figyeltek. Példabeszédet nem hallgattak, szentírást régen nem a pap mondta, hanem a napi hírolvasó
bemondó. Munka közben megbeszélték a hallottakat, a szép ígéreteket. Boldogok voltak, elhitték,
hogy a gyermekeiknek, unokáiknak, nem lesznek nehézségei, szép jövő vár rájuk.
Pirospozsgás arccal majálisra mentek, mosolyogva lengették a zászlajukat a tribün felé. Múltak az
évek, nőttek a gyerekek, akik jól helyezkedtek, szívességet tettek, kiválasztottak lettek...
A második generációból egyre több értelmiségi került ki. Ők már nem ismerték a föld szagát, az eső
és a széna illatát.
Az elhagyott tanyákra, amíg a tető be nem omlott, és a kútban víz volt, és még gyümölcsöt termettek
a fák kijártak, aztán végleg az enyészetre hagyták...
A tanyaközpontok próbálták még tartani magukat egy ideig. Először a tejcsarnok lehúzta le a rolót,
követte a bolt, utoljára a kocsmára került lakat.
Pár tanyában járta még az élet a körtáncát. Temetés, lakodalom, keresztelő követték egymást. A
megszállottak gyerekeinek a gyökerei is erősek lettek, jól megkapaszkodtak, a szülői minta hatására
átöröklődtek az értékek, ennek bizonyítéka, a bakon ülő fiatal mérnök.
Mire megeredt az eső, otthon a vályúnál ittak a lovak.
A férfi a fenyves erdő túl végéről érkezett haza, segíteni hívták. Mostanság egyre több munkája akad.
Igaz nem palotát tervez, tervrajzot sem készít, hanem toldoz, foltoz, tapaszt. A tömésházaknak arra
van szükségük...
Szívesen mutatja, tanítja az embereket. Takaros, szép háza, tiszta portája bizonyítja, szorgos
gazdaként éli az életét. Örül az új szomszédoknak, a sok gyerekeknek, és reménykedik, hogy egyszer
iskola épül. Mert az még sem járja, hogy napi több kilométert gyalogolnak a gyerekek a buszig, utána
utaznak még egy órát, mire az iskolába érnek. Retúrban ugyanez vár rájuk.
Városi gyerekek ezek, nem szoktak a strapához, egy némelyikük abból a heti egy tornaórából is fel
volt mentve. Az idő és körülmények itt megedzik őket, mire felnőnek...
A szülők szíve majd megszakad, látják a sivár pusztát, a lerobbant tanyát, toldozzák, foltozzák, a tetőt
javítgatják, mielőtt beáll a tél, mert, ha nem végeznek időben, a hó beszakítja a mennyezetet.
A mérnök szomszédjának szerencséje volt. Kétkezi munkájukkal és szomszédi szívességgel lakhatóvá
teszik a tanyát, mire bekopog a tél. Az öntöttvas kályha is a helyén áll, csak a rozsdától kell
megszabadítani, és ontja majd a melegét. Az erdőben rőzse és gally akad.
Tavasszal nekilátnak a ház körüli parányi kert bevetésének, trágyát is kapnak hozzá, hogy termőre
forduljon.
Nem tehetnek mást, be kell rendezkedniük, hosszú időre, vagy örökre, de örülnek, hogy nem hullott
szét a család, amikor bezárt a gyár. Gyűlt az adósság, rezgett a léc a fejük felett. Alkalmi munkából
tengődve, egy darabig törlesztettek. Nőtt a konkurencia, sok lett a kéz és kevés a munka, egyre
kevesebb falat jutott. A baj nem járt egyedül, beütött a ménkő a megemelt hitellel, ami
ellehetetlenítette őket. A bank vitte a lakást..,
Alig kaptak valamit, miután levették a tartozást kamatostól, kezelési költségestől. A maradékból
számolgatják mire telik. Sok még a tennivaló, hogy elfogadható körülményeket biztosítsanak
maguknak.
Nem panaszkodnak, mert nekik van hol álomra hajtani a fejüket. Az itteniektől segítséget kapnak.
Nagy itt az összefogás, a józan paraszti ész bölcsessége összekovácsolja az embereket. Aki be tud
illeszkedni, az jut egyről, a kettőre, de hány sorstársuknak ez sem adatott meg...
Reménykedve nézik azok portáját, majorságát, kiknek nem tépték ki a gyökerüket...
Házaik épek, szépek, nem paloták, kastélyok, de tiszták, szépek. Igaz hajnaltól, késő estig talpon
vannak, mert munka van az állatokkal és a földdel, de megéri...
A bevándorlók is értik és remélik, a nyomort hamarosan elűzik, és a gyerekeiknek, unokáiknak jobb
életük lesz, ha erős gyökeret eresztenek...
Szerző:Lélek Sándorné |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: panelrengetegben, kiegyenlítetlen, megkapaszkodtak, véleményformáló, visszatérhetett, összekovácsolja, fakitermeléshez, szalagparcellák, megszabadítani, palatáblájával, kiválasztottak, tanyaközpontok, beszippantotta, törlesztettek, mestervizsgán, megszállottak, gyermekeiknek, rendezkedniük, tömésházaknak, szerencsésnek, precízségének, stráfkocsival, példabeszédet, rákanyarodnak, gyermekeikből, tanyaközponti, körülményeket, sorstársuknak, szomszédjának, biztosítsanak, belesüppedtek, szomszédoknak, elfelejtettek, szeretetével, plajbászával, zsebkendőnyi, szekér lassan, kerekek belesüppedtek, lovaknak melegük, erdőgazdaság épített, örökölt tanyát, erdő szélére, udvar tiszta, pajta boldog, szüléktől örökölt, falatnyi tanyát, zsebkendőnyi földet, tanyaközponti három, betűvetést rajta, tábla egyik, föld iránti, ősök iránti, Lélek Sándorné,
|
|
Online
