2014-01-20 18:30:10, hétfő
|
|
|
|
|
|
A gyűrű útja
Ráncos kezeivel hiába matatott a keményített ágyneműk között, a doboznak hűlt helyét találta. Nem
értette, nem is olyan régen, féltve őrzött kincsét oda rejtette. Fülében felerősödött a suhogás, mely
mostanában egyre hangosabb. Azt mondják keringés elégtelenség, ilyen korban gyakran előfordul.
Mit tegyen, szólni nem mer, ha mégis máshova tette, leleplezi magát. Kis sámlit vitt a szekrény elibe,
felállt és kutatott tovább. Amint a keze beljebb haladt, egyensúlyát elveszítette, a kisszék megbillent
a lába alatt és hátrazuhant. Kiáltott és jajgatott, mindezt hiába tette, lába a teste alatt landolt.
Próbált felkelni, de a fájdalom belé hasított, ezért mozdulatlan maradt. Várt, mi mást tehetett volna,
majd csak eltelik egy óra, és megérkezik a család. Fázni kezdett, a hűvös parkettán. Legalább csúszni
tudna, nem messze tőle van egy szőnyeg, amit magára húzna. Még egy próbálkozás, egyetlen méter
kellene csupán. Amint megmozdult, mintha csontját törnék, iszonyú fájdalom hasított a combjába.
- Combnyaktörés? Úristen csak azt ne! - suttogta magában.
Az ő korában műtét, szögecselés, mankó, és járókeret. Ekkora helyen ilyen eszközökkel közlekedni
nem lehet, akkor marad az ágy. Nem kellett kiszolgálni soha. Ha magát nem tudja, ellátna, azt nem
éli túl...
Nem maradhat a földön fekve, fel kell állni, és menni kell, nem hagyhatja el magát. Körülnézett, a kis
sámlit maga mellé húzta, rátámaszkodott, és iszonyú kínok között kiszabadította a lábát.
Mozgatni tudja, akkor nem tört el, örömében elsírta magát. Nem érdekelte már a kincs, ami nincs!
No, azért nem volt oly egyszerű mutatvány, centinként csúszott tovább, hogy a fotelt elérje. A
karfába kapaszkodva neki gyürkőzött és felállt. Nézte a nyitott felső polcot, kezének helyét a ropogós
textília között.
Járhatott volna rosszabbul is, nyugtatgatta magát.
Fájt a lába, háta és a dereka, öreg csont már ilyen, ha el nem törik, a zúzódás sokáig megmarad és
sajog.
Kiment sántikálva és megterített. Miután minden a helyére került, titkon az órájára pillantott, és
gyertyát gyújtott. Hamarosan megérkezik a család. Ünneplőjét felöltötte, rátekintett csupasz kezére.
Hová tűnhetett az a doboz? - kérdezte magától százszor.
Nem járt a lakában más idegen, csak az a két férfi a hivatalból környezettanulmányon, gyógyszertámogatás ügyben.Nem, az nem lehet ,jól öltözöttek voltak,olyan illendően viselkedtek.
No,meg aztán igazolványt is mutattak.A dobozt sem láthatták,az igazolványt meg a retikülből vette elő,ami a másik szekrénybe volt.De hiszen fel se álltak.- korholta magát minek vádaskodik.
Vagy mégis,amikor a kamrába ment,süteményért?Csak is így lehetett.-szőtte a gondolat fonalát tovább.
Mit fog szólni a család, ha elmeséli,hogy meglopták,becsapták?Elszégyelte magát.Az ajtóban kulcs fordult,vidám csapat érkezett. Elöl az öreg, nagy csokorral,köszöntötte szép szóval.
Csillogott a szeme,olyan volt,mint régen,amikor a kezét meg kérte.
Szép szavait csokorba szedve köszönte meg az ötven évet.A lánya és a fia következett,utánnuk az unokák.A komódon gyűltek a szép csomagolt pakkok.Állt meghatottan,de csak az eltűnt dobozra gondolt.Szeméből peregni kezdtek a könnyek.
Férje gyors vigaszt remélve a zsebéből apró csillogó dobozt varázsolt.Miként annak a tetejét megnyitotta ,azt hitte,elájul,benne a vastag karika,amit a dobozba rejtett.
Nézi a gyűrűt,mégsem az,hiszen egy csillogó kő van benne,csak hasonló.Mi történik vele, fel nem fogja ,egyforma,de mégsem az?
- Ugye csodálkozol?- kérdezte a párja mosolyogva.
- Meg szerettelek volna lepni,egy brilles gyűrűvel,ehhez kellet a méret.Tudtam ,a kevés ékszeredet hol rejtegeted.Mivel aranykarikánk a félévszázad alatt meg kopott és behorpadt,gondoltam készíttetek helyette egy ugyanolyat,csak briliáns kővel ékesítettet.Nekünk ilyenre úgy sem tellett,
megleptelek hát vele.A gyerekeknek elmondtam a tervet.Segítettek ők is benne,nem volt annyi pénzem.Azt hittük,lesz még idő visszatenni a köszöntésig.Hányszor eljátszottunk a gondolattal ,
hogy meg fogsz lepődni,mikor ünneplőd felöltöd,és az ékszeredet az ujjadra húzod.
A nyitott ajtón bekukkantva,mi lepődtünk meg,látva az ágynemű feldúlva,így hát lebuktunk.
Kérünk,bocsáss meg!Kárpótlásul a kellemetlenségért,csillogjon hát ujjadon a gyémánt,add hát a kis kezed.- kérlelte asszonyát.
A férfi szemében a hálakönnyek igazgyöngyé értek,amini a gyűrűt felhúzta.Az apró kis kövecske beragyogta,a szeretett sugarát szórva,az egész családot a boldog ünnepen.
A boldog "ara" már nem érzett fájdalmat,elhallgatta az esést,pedig jól tudta a lila foltok rövidesen megjelennek a testén.
Szerző:Lélek Sándorné
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
Címkék: kiszabadította, rátámaszkodott, combnyaktörés, eljátszottunk, aranykarikánk, elégtelenség, elveszítette, nyugtatgatta, felerősödött, körülnézett, elszégyelte, csodálkozol, próbálkozás, mozdulatlan, készíttetek, következett, igazolványt, megleptelek, viselkedtek, ékesítettet, szerettelek, megterített, rátekintett, gyerekeknek, köszöntötte, visszatenni, kiszolgálni, megnyitotta, kapaszkodva, eszközökkel, keményített, süteményért, bekukkantva, kárpótlásul, egyensúlyát, félévszázad, gyűrű útja, keményített ágyneműk, doboznak hűlt, szekrény elibe, keze beljebb, kisszék megbillent, lába alatt, teste alatt, fájdalom belé, hűvös parkettán, földön fekve, fotelt elérje, nyitott felső, zúzódás sokáig, helyére került, órájára pillantott, Lélek Sándorné,
|
|