|
2014-01-28 15:18:46, kedd
|
|
|
|
|
|
Nagyon régen, fiatalasszony koromban volt egy szomszédasszonyom, akit ámulva csodáltam.
Türelme, udvariassága, egyenes tartása, kissé lebiccenő feje, tengerkék szeme, tiszta tekintete
tiszteletet parancsolt. Orcáján két mosolygödröcske pihent, harmóniát tükrözve. Egyenes, kissé
keskeny szája soha sem görbült le. Valamikor sűrű hajzuhataggal lehetett megáldva, mert egyszerű
ezüstbe játszó körfonata glóriaként ölelte át szabályos fejét.
Naponta találkoztunk. Kézzel horgolt, brokáttal bélelt, ízléses bevásárló szatyorral a kezében
kaptatott fel a lépcsőn.
A maga korabéli öregasszonyok nem kedvelték. Nem ült ki velük a padra, és nem trécselt órákon
keresztül a szatócsbolt előtt. Egyszerű öltözéke jó ízléséről árulkodott. Kissé kopott, de fényesre
suvickolt cipője gondoskodó szeretetet sejtetett. Csak vasárnap és ünnepen öltötte magára
ünneplőjét. Volt egy nyári ruhája fekete alapon fehér pettyes, amit hófehér slingelt gallérral varázsolt
ünneplővé. Soha nem láttam még ilyen szépet. El is határoztam, ha megélem a szép kort, én is ilyenekbe járok. Egyetlen egyszer láttam kiegészítőkkel, tört fehér finom csipke kalappal és trottőr
sarkú fehér szandállal. Mintha egy mesekönyvből lépett volna ki a jóságos anyóka...
Nem volt felékszerezve. Nyakában leheletvékony aranylánc kis kereszttel és a jegygyűrűje mellett
egy parányi brill, fehéraranyba, vagy platinába foglalva. Soha nem láttam rajta mást.
,,Tanítónő volt, az ura meg az iskolaigazgató. Régen kirúgták őket valamiért, azóta csak otthon
korrepetált. Megszámolták többször, járt hozzá vagy tíz gyerek. Mint egy napközibe. Nem is törte
magát, hogy tisztes munkát vállaljon, csak játszotta a naccságát".
Ezekkel a szavakkal mutatta be az egykori vincellér felesége a házaspárt. Nem pletykás ő,
nyugtatgatott, csak, hogy tudjam, kik lesznek a szomszédjaim... Ne is mondjam, egyáltalán nem lopta
be magát a lepcses szájú teremtés a szívembe... Társalgási szintünket ezen kis közjátékot után, a
minimumra csökkentettem és kizárólag a köszönésre korlátoztam a bőbeszédű asszonysággal. Úgy
gondoltam, ak másokat megvet és kibeszél, velem is ezt teszi...
Egy csendes vasárnap reggel percre pontosan egyszerre nyílt két egymás melletti ajtó. A
szomszédom pár lépésre állt tőlem. Sietettem üdvözölni, kissé röstelkedve vettem tudomásul, hogy a
legnagyobb igyekezetem mellett sem tudtam megelőzni köszönésben. Rám mosolygott és ment
tovább, mint akinek sietős a dolga. Egymás után haladtunk utcákon át, egészen a templomig. Az
ajtóban megvárt. Furcsán nézett rám, nem volt ebben egy fikarcnyi rossz szándék sem, inkább csak
döbbent kíváncsiság.
- Ne haragudjon kedves, nem gondoltam, hogy maga is...
- Semmi baj nem történt, nincs miért elnézést kérni asszonyom.
- Köszönöm a kedvességét. Leül velem egy padba? - kérdezte csendesen.
- Igen, köszönöm a lehetőséget.
- Megtisztel vele, én is köszönöm.
Elindultam utána, követve a második sorba.
A mise után kissé feszengtem, nem tudtam mit kell és illik ilyenkor tennem. Elköszönni, hátra
maradni, vagy csatlakozni? A hölgy megoldotta helyettem a problémámat.
- Ha nem baj, csatlakoznék magához, természetesen csak akkor, ha nem zavarom, és ha hazafelé
tart.
- Igen, egyenesen haza megyek. - mondtam kissé bizonytalanul.
Eredendően más szándékom volt, a vasárnap is nyitva tartó kisboltba szerettem volna bemenni, de a
világért sem szalasztottam el a lehetőséget, hogy a különösnek tartott szomszédomat jobban
megismerjem.
Természetesen fontuk a beszélgetés fonalát, minden személyre vonatkozó információt elkerülve.
Rövid volt az út hazáig.
Egy pár asszony szélesen gesztikulálva valami fontos dologról beszélhetett, a ház előtt, mert
köszönésünkre fittyet hányva, nem is fogadták.
Második éve együtt jártunk vasárnaponként az Isten házába. Egyre jobban bővült a témánk palettája,
de egymásról a neveken kívül még mindig csak annyi információnk volt, hogy házasságban élünk,
dolgozunk, és szeretünk olvasni. Néha megbeszéltünk egy könyvet, vagy egy színházi előadást.
Egyik vasárnap Malvinka otthoni ruhában várt az ajtóban. Soha nem látott aggodalom ült ki az arcán.
- Ne haragudjon, nem megyek. A férjem rosszabbul van, a keresztfiamat várom. Nem tudom
egyedül... - elhallgatott.
Éreztem, nagy baj van.
- Segíthetünk? - csúszott ki a számon a szándék.
- Nem szeretném, ha elkésne a miséről. Már üzentem Istvánnak. - hangzott el a határozott
elutasítás.
Ismét tehetetlenül álltam. Zavartan elköszöntem, elindultam lefelé a lépcsőn. A kijáratnál
megtorpantam. Félre az udvariassággal és önérzettel. Szüksége van a segítségre, egyedül valamit
nem bír... Talán egy ember fekszik a padlózaton, és a keresztfia érkezéséig bár mi megtörténhet.
Mindegy mi lesz, becsengetek, döntöttem, és kettesével vettem a lépcsőt felfelé.
Szinte ráfeküdtem a csengőre, félretettem az illemtan szabályait. Vészhelyzet van, ilyenkor mindent
szabad. Meglepődve nyitott ajtót.
- Malvinka, kérem, engedje meg, hogy segítsek, mit tehetek? -kérdeztem határozottan.
- Nem szoktam én ehhez... - elharapta a mondat többi részét.
- Nem tolakodni, hanem segíteni szeretnék.
- Anyus! - kiabált egy kétségbeesett hang.
- Jól van, jöjjön be, állt félre a szűk előszobán, utat engedve nekem a hang felé.
Jó volt a megérzésem. A szőnyegen feküdt egy öregúr, ápoltan, frissen borotválta, vasalt pizsamában.
Fél fele lebénulva. Lecsúszott az ágyról. Az ágyát kicsit rendbe hoztuk, majd pár perc elteltével,
szakmai fogásokkal a helyére fektettük. Megnyugodva állapítottuk meg, hogy nem keletkezett
komolyabb ütés és sérülés.
- Elkéste a misét, - sajnálkozott Malvinka.
- Tessék elhinni, a jó Isten ma megbocsájtja.
- Kérem, igyon meg velünk egy teát vagy kávét, hogy méltóképpen köszönjük meg a segítségét.
- Örömmel teszem, és köszönöm. - mosolyogtam vissza megnyugodva.
Ez a vasárnap mindkét család életében változást hozott. Egyre több időt töltöttünk egymás
társaságában. Megnyílt a bizalom és múlt kapuja, ahova én is kulcsot kaptam, hogy betekintsek.
Malvinka férje akkor kapott agyvérzést, amikor valaki rendszeres jelentgetéseivel addig bombázta az
oktatási osztályt, még be nem hívatták. Rákérdeztek, igaz-e, hogy részt vett egy 1956-os
diáktüntetésen. Vállalta, hogy igen, így történt. Megkérdezték, igaz-e, hogy a felesége az iskolába
,,balerina medált" hord a nyakában, ünnepnapon kereszttel vonul a templomba. A válasz ebben az
esetben is igen volt.
- A fenébe, ember, legalább tagadna! - kiáltott rá felettese.
- Miért tenném, minden igaz, amit ellenünk felrónak.
Nem olyan ember volt, aki tagad, vagy hazudik. Tudta nem követtek el semmilyen bűnt sem Isten,
sem ember ellen.
Mégis megszületett a döntés, mind a kettőjüket alkalmatlannak találták a gyerekek szocialista
öntudta való nevelésére. Egyszerre lettek listára téve.
A kiebrudalt igazgató úr egy hét múlva eszméletlenül feküdt a klinikán.
A férj ágyban fekvő beteg maradt, a feleség odaadóan ápolta. Sok szülő ennek tudatában is szívesen
korrepetáltatta a gyerekét Malvinkával, mert olyan tisztességet és tudást adott át, amivel erős alapot
biztosított minden gyereknek.
Mint már említettem, csodáltam Őt!
Egyszer bátorkodtam megkérdezni, hány évesen lehet ily szerényen, és tisztességben megőszülni:
- Hatvenkedem kedves. - volt a válasz.
Tehát hatvan és hetven között, valahol félúton...
Nem sokkal később, alig pár év elteltével felköltöztek az isteni gondviselés házába, egymást követve.
A hosszú útjukat is egy időre tervezték, ahogyan minden mást, közös életükben.
Sokszor gondolok mostanában Malvinkára. Szeretettem volna úgy megélni ezt a kort, mint Ő tette...
Ma már én is hatvenkedek...
Vajon milyennek lát Ő fentről? - tétovázva kérdezem, feltekintve...
szerző:Lélek Sándorné |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
Címkék: jelentgetéseivel, korrepetáltatta, mosolygödröcske, iskolaigazgató, diáktüntetésen, alkalmatlannak, vasárnaponként, kiegészítőkkel, udvariassággal, eszméletlenül, keresztfiamat, természetesen, felékszerezve, hajzuhataggal, köszönésünkre, leheletvékony, nyugtatgatott, megbeszéltünk, bizonytalanul, kétségbeesett, fiatalasszony, gesztikulálva, asszonysággal, csökkentettem, szalasztottam, tisztességben, öregasszonyok, felköltöztek, tisztességet, tehetetlenül, megkérdezték, megbocsájtja, beszélhetett, megtörténhet, sajnálkozott, határozottan, maga korabéli, szatócsbolt előtt, nyári ruhája, szép kort, mesekönyvből lépett, jóságos anyóka…, jegygyűrűje mellett, parányi brill, szavakkal mutatta, egykori vincellér, lepcses szájú, köszönésre korlátoztam, bőbeszédű asszonysággal, csendes vasárnap, fikarcnyi rossz, második sorba, Lélek Sándorné,
|
|
|
|
maga korabéli, szatócsbolt előtt, nyári ruhája, szép kort, mesekönyvből lépett, jóságos anyóka…, jegygyűrűje mellett, parányi brill, szavakkal mutatta, egykori vincellér, lepcses szájú, köszönésre korlátoztam, bőbeszédű asszonysággal, csendes vasárnap, fikarcnyi rossz, második sorba, mise után, hölgy megoldotta, különösnek tartott, beszélgetés fonalát, témánk palettája, neveken kívül, színházi előadást, férjem rosszabbul, keresztfiamat várom, ember fekszik, keresztfia érkezéséig, lépcsőt felfelé, illemtan szabályait, mondat többi, kétségbeesett hang, szűk előszobán, hang felé, szőnyegen feküdt, ágyát kicsit, helyére fektettük, teát vagy, vasárnap mindkét, válasz ebben, kettőjüket alkalmatlannak, gyerekek szocialista, kiebrudalt igazgató, férj ágyban, feleség odaadóan, gyerekét Malvinkával, isteni gondviselés, hosszú útjukat, időre tervezték, jelentgetéseivel, korrepetáltatta, mosolygödröcske, iskolaigazgató, diáktüntetésen, alkalmatlannak, vasárnaponként, kiegészítőkkel, udvariassággal, eszméletlenül, keresztfiamat, természetesen, felékszerezve, hajzuhataggal, köszönésünkre, leheletvékony, nyugtatgatott, megbeszéltünk, bizonytalanul, kétségbeesett, fiatalasszony, gesztikulálva, asszonysággal, csökkentettem, szalasztottam, tisztességben, öregasszonyok, felköltöztek, tisztességet, tehetetlenül, megkérdezték, megbocsájtja, beszélhetett, megtörténhet, sajnálkozott, határozottan, állapítottuk, szomszédjaim, társaságában, megtorpantam, mesekönyvből, fehéraranyba, találkoztunk, információnk, megszámolták, megszületett, szomszédomat, udvariassága, elhallgatott, csatlakoznék, elköszöntem, megnyugodva, , ,
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
29 | 30 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
4 db bejegyzés |
e év: |
41 db bejegyzés |
Összes: |
8746 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Általános (1237)
- Belső kör (74)
- Család (203)
- Munka (6)
- Haverok (9)
- Iskola (10)
- Hit és vallás- versek,idézete (287)
- novellák, gondolatok, versek (73)
- 1-tál étel (56)
- A természet gyógyszertárából (146)
- Advent (100)
- Advent (9)
- Adventi gondolatok 2015 minden (29)
- Alkohol és likör stb... (13)
- Anyák napjára (18)
- Apró tea sütik (66)
- Barátoknak (29)
- Betegekért ima (27)
- Böjtös ételek (húsmente) (48)
- Bölcsességek (112)
- csibehúsos és más szárnyasok (246)
- Cukrosoknak diétás étrend (25)
- Diétásak (65)
- Dinus és Regi (48)
- Ecetekről (10)
- Egészség,életmód (461)
- Egészségünkről (97)
- EGYASSZONY az én történetem(fe (6)
- EGYSZERŰ ÉTKEK-NAGYSZERŰ ÍZE (22)
- Elgondolkodtató (85)
- Élsz,Barackvirág! (10)
- Érdekes (10)
- Finom husik (80)
- Forever (6)
- Főzés-sütés (65)
- Fűszerkalauz (41)
- Gombócok (10)
- Gyógyászat (169)
- Gyógyító gyyümölcsök,teák,olaj (136)
- gyors édesség (22)
- Gyümölcslevesek (37)
- Hal ételek (31)
- Házi mosószer és egyebek készí (4)
- Hírek a világból (70)
- Horoszkóp (47)
- Humormorzsa (9)
- Húsvét (36)
- Húsvétra töltött husik (20)
- Idézetek,szép mondások (9)
- Ima kilenced (119)
- Ima nyolcad (6)
- Imádságok,áldások. (638)
- Isten patikája. (42)
- Jó éjszakát (29)
- Jó ha tudod (91)
- Jó napot (29)
- Jó reggelt (147)
- Karácsony (55)
- Karácsonyi ételek (50)
- Kelt tészta édes és sós (121)
- Kérdések-válaszok (6)
- Kis Szent Teréz (28)
- Kívánságok (7)
- konyhai tudnivalók (54)
- Könnyű ételek,saláták,stb... (100)
- köretek (37)
- lekvárok-befőzése,szörpök (63)
- Lélekemelő (249)
- Lelkipásztori elmélkedés (220)
- levesek (63)
- mások tollából (74)
- Masszázs és Csakrák (21)
- Mikulás (4)
- Nagymama gyógyító receptje (100)
- okosságok (75)
- Olcsó, finom és házias recepte (73)
- Palacsinták édes - sós (4)
- pünkösd (9)
- Rózsafűzér (40)
- saláták (32)
- Schüssler sók (7)
- sertéshúsos (119)
- Spárgás ételek (9)
- sütemények ,édességek (472)
- Szent Ágnes (1)
- Szent András (2)
- Szent család ünnepe (2)
- Szent Erzsébet (9)
- Szent Ferenc (3)
- Szent Márton (1)
- Szent Mihály Arkangyal (1)
- Szent Mónika (1)
- Szent Pio atya (234)
- Szent Rita (9)
- Szentek (43)
- Szép történetek (48)
- Szeretett könyv (46)
- Szilveszter (3)
- Szószok (16)
- Születésnapi Köszöntők (7)
- tallózásból (15)
- Tanulságos történetek (210)
- Tésztafélék (45)
- Tudnod Kell (25)
- Túrmezei Erzsébet versei (48)
- Új év (3)
- vacsorára reggelire (47)
- Vad ételek (6)
- Versek (262)
- Viccek (37)
|
|
|
|
- Ma: 0
- e Hét: 1484
- e Hónap: 7856
- e Év: 58647
|
|
|