Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Czóbel Minka
  2017-02-14 19:00:08, kedd
 
 







CZÓBEL MINKA


Czóbel Minka (Anarcspuszta, 1855. június 8. - Anarcspuszta, 1947. január 17.) magyar költőnő, a szimbolizmus első hazai képviselője.

Beutazta Európát, a Sorbonne-on végzett Párizsban. Az 1910-es évektől alig mozdult ki falujából, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy még életében elfeledték Czóbel Minkát, a századfordulós modern líra és Ady egyik előfutárát.

Írni sógora, Mednyánszky László festőművész biztatására kezdett. Később szintén ő mutatta meg írásait Jókai Mórnak és Justh Zsigmondnak. Kedvező kritikákat kapott, így 1890-ben megjelent első verseskötete is Nyírfa lombok címmel.

Közel másfél évtizedes aktív pályafutása idején a századvég egyik legmodernebb költője. Líráját legtöbben Reviczky Gyula és Komjáthy Jenő költészete mellett helyezik el a magyar irodalomtörténetben. A korabeli kritika elismerően szól szülőföldjét, a Nyírséget bemutató verseiről, az utókor pedig szimbolizmusát, filozofikus költeményeit értékeli inkább. Ő ír először szabadverseket magyarul, ezeket a költeményeit ritmikus prózának nevezi.

Elsők közt írt Magyarországon szabadverseket és vette át a francia dekadensek stílusát, emiatt a Nyugat egyik előfutárának tartják. Több verskötete, egy regénye, egy elbeszéléskötete és egy regényes költeménye jelent meg. A Nyugat nagyjai nem figyeltek föl költészetére, s így érdemtelenül szinte teljesen kiesett az irodalmi köztudatból. Németre fordította Az ember tragédiáját.








CZÓBEL MINKA

Link


Link








AVIATIKA


Hívnak a lángok,
Repüljünk bátran
Üdv sugarában,
Izzó halálban.

Nem ismered még
Az örök szerelmet?
Lángok közt, fényben,
Most rám ismer lelked.

Körültünk szikrák
Tűzkévék hullnak,
Elfödik árnyát
Fátyolos múltnak.

Félelem szíved
Csak meg ne szállja!
Lásd, mint repül bátran
Egek sirálya,

Kék levegőben
Sugaras fénybe,
Villámot gyújtó
Láng közelébe.

Én még tovább viszlek
- Nem messze odáig -
Menyország fényes
Tűz-kapujáig.

1911.







BÚCSÚ


Eljött az ősz, madár is elszállt -
Isten veled!
Forgó szél elseperte tőlem
Szerelmedet!

Hogy jött? hogy ment? ki mondhatná meg?
Virág ha vész,
Fejét lehajtja, fonnyad-szárad,
Ez az egész.

Előbb, ha szóltál, hangod lágy volt.
Mostan szavad
Hideg, kemény lett, szívem tőle
Majd meghasad.

Vágyó szemem réten virágot
Már nem talál,
A hegyen túl, hózivatarban
Zúg a halál.

És zúg az erdő minden fája
Vihar alatt,
Haragos, durva szélvész járja
Az ágakat.

A nyári ég világos kékje
Fejünk felett
Szürkére vált - tavaszból ősz lett - - -
Isten veled!


Today Deal $50 Off : https://goo.gl/efW8Ef







CZIGÁNY NÓTA

Vasat ütünk, rezet öntünk
Öntjük a harangot,
Hegedűből, czimbalomból
Csalunk édes hangot.
Szerelemre orvosságot
Tudunk kilenczfélét,
A bánatát el nem öli,
De elveszi élét.
Csillagokból rá olvasunk
Ember élet-ködre,
- Mindörökre csillagokhoz
Van az élet kötve -
Vígan élünk, mindig készen
Bolondságra, csókra,
Csak ha szél fú, húzódunk el
Erdei vad módra.
Itt a sátor, itt a tábor,
Látszik még ma füstje,
Holnap más országban csillog
Vajdánknak ezüstje.
Ha meghalunk, elkezdenénk
Az életet újra,
Csak ne volna akasztófa,
Meg a szél ne fújna !

1911.







CSEND


Ne zavarjátok az álmot, az álmot!
Mért tépnéd mindjárt a nyíló virágot?

Tavaszi légben dallam ha szállna -
Zavart ne légyen a hangok álma!

Ne csókold ajkát halott leánynak -
Az álmok, az álmok oly könnyen elszállnak.

1892.







CSILLAGOK


Zúg a havas erdő magas koronája
Éjszaki szél rajta veszett táncát járja.
Elszáradt levelek csörögnek a szélben,
Rémek keringnek a nagy fátyolos éjben.

Ezer titokteljes, ösmeretlen hangba
Belevegyül a holtak rég elnémult hangja.
Nevemen szólítnak, halkan rám nevetnek
Lágy ölébe hívnak csendes enyészetnek.

Már kézen ragadnak -
ím, a túlsó végről
Lefoszlott fátyol a nagy ködös égről.
Előbb csak egy csillag halk sugárú fénye
Majd beolvad a köd tiszta csillagfénybe.

Ezer csillag ragyog le a havas földre,
Hó alatt megmozdul jövő tavasz zöldje,
Elszállnak a holtak, ég s föld újra éled
- Nem, még nincs ideje -
ismét tart az élet.







DAL


Remegve nyúltam, vágytól égve,
A távol csillagok után,
Repülni vágytam - úti kedvem
Megtört az élet derekán.

Hátha csalóka fény az is csak,
Mi ottan távol fent ragyog?
Hátha csak képzelmünkben égnek
Az őrök fényű csillagok ?

Oly messze, távol, nem kereslek,
Én az eget másnak hagyom,
Csak te tekints rám fényes, édes,
Szeretve bámult csillagom !

1890.







DON JUAN DALA


,,Szúró tövissel volt benőve,
Mely hozzád vezetett, az út,
Hervadó rózsák illatából
Fonok fejedre koszorút.

Érzésem minden drága gyöngyét
Hajadra hintem, kedvesem.
Csalogánydallal, csillagfénnyel
Betakarlak szerelmesen.

Csókot kérjek? Szerelmi csókot
Hány asszonyajk nyújtott felém!
Egy fájóbb boldogságot adjál,
Mélyebb üdv légyen az enyém.

Szeretni vágyom végre, végre!
Ah, engem hány is szeretett,
Ne légy te hozzájuk hasonló,
Légy az, kit én szerethetek!

Tested-lelked szépségét adnád?
Adj többet! ez még nem elég!
Ha őrülten szerelmed kérem,
Légy hideg s tiszta, mint a jég!"

1897.







AZ ERDŐBŐL


Aranyban járok
Acél világban
Hervadó erdő
Zöld aranyában.

S mi távolról jön
A levegőbe
Megérzi az erdő
Megremeg tőle.

Gallyak jajonganak
Viharzó szélben,
Nyöszörgő sírás
A fák tetejében.

Keringő varjak
Távol világból,
Jönnek nagy véres
Zord lakomából.

Az erdő csendje
Rémes beszédes,
Ne fordulj arra,
Kerüld el édes!

Arany levelek
Mint könnyek árja
Egyenként hullanak
Utolsó díszül
Elhagyott megtört
Halott virágra.







AZ ERDŐ HANGJA


Kik az erdőn vélem jártak,
Már csak ködbe olvadt árnyak,
Ki elfáradt, ki elkésett,
Ki a multba elenyészett.

De hogy elmult a sok álom,
Az erdőt csak jobban látom,
Nem ütközve emberhangba,
Érthetőbb az erdő hangja:

A patak zúg, - fák zúgása,
Madárszárnyak suhogása,
Bogár rajnak libbenése
Sűrű szálú mohnövésbe.

Megroppan dült fák galyába
Eliramló vadnak lába,
Szél megrezzen a fűszálban,
Kígyó siklik selymes lágyan.

Megcsendül naponta újra
Ezerszálú arany húrja
A beömlő napsugárnak,
Csillagfénynek, holdvilágnak.

Nincs az erdőn tegnap, holnap,
Mind egy csöndbe összeolvad,
Nagy hatalmas néma ének:
Ezerhangú örök élet.







ERDŐK


Nem erdő, melynek nincs dala, virága,
Mit tavasz nem díszíthet.
A komor fenyves, váltig zöldben állva,
Nem más csak néma díszlet.
Nem suttog a lomb, ág nem hajlik ágra,
A fák élnek maguknak,
Mint emberek közt zordon nagyravágyók
S borongó életuntak.

Oh, más az erdő, odalenn a Nyíren
Az aranyos homokban,
Mint szép menyasszony ezüstfátyolával
Áll ott a nyírfa, lombban.
És halk csevet, bizalmas suttogás van,
Így szoktak a leányok,
Fehérre fátylat, reszketőt ha öltve
A boldogságra várnak.

Megbújva lomb közt, csillog, mint a tükrön
A rezgő ezüstfátylon,
Majd kósza módra, játszik itt a napfény
A vadvirágos páston.
Derűbe fürdik meg a nyírfaerdő,
Azért üdébb a bája -
Mint tiszta szívnek nincs mit rejtegetni,
Csak fénye van, nem árnya.

De más az erdő televény földjében
Az ős Pannoniának,
Ha lombos koronájuk hordva fennen
Tölgyóriások állnak.
Száz kart feszítve, készen a birokra,
Ha megdördül az alj-ég,
A tölgyben mintha erős, viharedzett
Férfiak lelke laknék.

Ki zúg ijesztőn versenyt a viharral
Teljében az erőnek?
S ki zsong szerelmes, enyhe suttogással
Lágyabban, mint a tölgyek?
És van-e érzés szívből ajkra szálló,
Melyre ne volna hangja?
A tölgybe', mintha egy szerelmes férfi
Ábrándos lelke lakna.

S mit óva rejt a kandi napsugártól
Smaragdzöld enyhe sátor,
Üdén tenyésző százszorszép virágok
S édes szerelmi mámor.
Boldog madarak laknak ott dalolva
Balzsamot hord a szellő...
Oh, van-e szebb e kerek egy világon
Tenálad tölgyfaerdő!







ESTE FELÉ


Sűrűsödnek az árnyak
Már a fejem felett,
Egyenként hullanak
Lassan a levelek.

De szebb a mély alkony,
Mint volt a friss hajnal,
Bódító illattal,
Hangos madár-dallal.

Szebb az alkony, - tisztább
Titokzatos fénye,
Kevesebb a vágya,
Forróbb a reménye.







EZÜST NYÁRFÁK


Mintha csak egyedül
Lennék e világon,
Körültem nagy nehéz,
Meleg nyári álom.

Száz fehér virággal,
Száz tündér mesével
A napsugár tüzes,
Arany szemével.

Merre terjed szárnya
A nagy boldogságnak?...
- Hát a fehér felhők
Hova, merre szállnak? -

Keletről nyugatra,
Elfújta már a szél...
Megzörren a gyenge
Ezüst nyárfa-levél







-


EUNOIA


Az egy, hatalmas, végtelen nagy Isten
Lebeg a végnélküli Nirvanában.
Elszenderül - a nagy, kimondhatatlan,
Kétségbeejtő magasztos magányban.

Elszenderül, - és teremtő erővel
Álmában megteremti most az álmot,
Megálmodja magát, eget és földet,
Meg az egész, nagy, végtelen világot.

Oly mélységes, hatalmas lett az álma,
Hogy mind e változandó álomképek,
Folytatva az örök nagy Isten álmát,
Azt álmodják: hogy léteznek, hogy élnek.

Az Isten álma szép, magasztos, tiszta,
De belefoly a nagy harmóniába
Elferdítőn, zavartan, visszatetszőn
A sok teremtett álomképek álma.

Hova fejlődik még e vad zavargás?
Ilyen alakban meddig tart még itten
Az árnyak képződése, szétfolyása?
Mikor ébred már fel az öreg Isten?

Eunoia

Link








ÉJI ÉNEK


Fonjad, fonjad koszorúdat,
Táncra hí a csendes éjjel,
Átlátszóan sötét, hosszú
Fátyol-szárnyad bontsad széjjel.

Harmatos virágos réten
Elsiklik a hold sugárja,
Fénybogarak jönnek, szállnak
A fehérlő holdvilágba.

Csak nagy, hosszú fátyol-szárnyad
Ne kerüljön ember-kézbe,
Ember keze durva, érdes,
Összetépne ijedtébe.

Hogyha egyszer összetépne,
Mindig csak a földön járnál.
Nincs szomorúbb szárnya-tépett,
Földön járó boszorkánynál.

Fonjad, fonjad koszorúdat,
Táncra hí a csendes éjjel,
Sima-röptü, sötét, hosszú
Fátyol-szárnyad bontsad széjjel . . ,

1897







ÉJJEL


Hófehéren árad a hold sugárja,
Sötétlő kert feketéllő lombjára,
Fekete lomb sűrűjéből kiválik
Egy madár szárnya.

Hófehér gyep felett körözve száll el,
Betéved majd fekete lombok közé,
Össze vonja a fényt és árny sötétjét
Szárnya röptével.

Hangtalan száll hófehér holdfény szála,
Hangtalan száll fekete madár szárnya,
Csöndes kertben álmatag éjjel titkos
Varázslatába.







FEHÉR SYMPHONIA


Ömlik a holdvilág
Fehér sugára
Csöndes fehér kis ház
Meszelt falára.

Nagy fehér liliomok
Fehér napfényben
Fehér illat szállong
A nyári légben.

Lassan simulnak el
A fehér árnyak,
Az égben fent fehér,
Nagy angyalszárnyak.

Fehér lelkek mind
Hogy mennybe térnek
Az Isten nagy fehér
Szívéhez érnek.







HANGTALAN ÉNEK


Mi szép az álom, álomba járok,
Csak fényes álmot, mást ugy se várok.
Kavicstól félek, kavics élétől,
Lelkem felébred, szívem megrémül.

Álomban járó tágra nyitott szemmel,
Túlnant kívánó, kék szerelemmel.

Csak hang ne szálljon! hangok ha érnek
Eltünt az álom, elnémul az ének.
Mi szép az ének ha nincsen hangja,
Nappali éjnek zúgó harangja.

Még nem jött az óra - szemed se nézzen -
Csak az egy szóra, légy mindig készen!







HARMATHULLÁS


Bűbájos éj! bódítón száll a légben
Hársfáknak holdsugáros illata,
Holdfénytől, csillagfénytől, fénybogártól
Tündöklő lett az árnyas éjszaka.

Az ismert, napvilágos, földi élet
Varázslatos homályba elmerült,
Lelkünk felett az éj ezüstös fátyla
Megnyugtatón, gyöngéden elterül.

Egy angyal hosszú fényes fátyolszárnya
Siklik most el az alvó felett,
Hajlongó fűszálakra hinti, szórja
A tündöklő, nagy harmatcseppeket







HOLLÓ SZÁRNYAK


Egyedül, egyedül sötét rengetegben,
Fényes csillagos ég magasan felettem,
Az óriás bükk is, hogy fénylik, hogy ragyog,
Ága közt fennakadt, tündöklő csillagok.

Mostan belevegyül a nagy éjszakába
Örök elmúlásnak sűrű, fanyar átka:
Látom, hogy foszlik mindenről az élet,

Létre, öntudatra, ugyan minek éled?
Ha csak azért úszik percekre napfényben,
Hogy letűnjék ismét örök sötétségben?

Ha csak a "faj" minden ezen a földtekén,
Mért él, mért szenved, mért létezik "egyén"?

Mért oh, mért ez élet, ha mégis halál van?

Csend! - Hát tudjuk mi fény van az elmúlásban?







HOSSZÚ ÚTON


De nehéz így fel a hegynek menni!
Álmaimban nem kísérhet senki.
Hogy bírjam el e nagy boldogságot,
Ezt a nehéz gyönyörű nagy álmot?

De szomorú lenn a völgybe lenni! -
Álmaimban nem kísérhet senki.
Hogy bírjam el e szomorúságot,
Ezt a nehéz gyönyörű nagy álmot.

Fehérednek körültem az árnyak,
Párás, ködös, fátyol-felhők szállnak,
Hogy elvesztem e nagy fehér ködbe
Álmaimmal egyedül, örökre.

1893







JÓ ÉGIEK


A nagy Pán jó, sípjával hí örömre
Virágot, fűt, fát, embert, állatot,
Piros rózsát szór - hinti életünkbe
A dalt, a fényt, az édes illatot.

És jó Urunk, az áldott Jézus Krisztus,
Ki nemessé tevé az életet,
Ki égi szeretetnek balzsamával
Meggyógyítá a szenvedéseket.

Szerelme láng, szánalma tiszta csillag,
Igéje hamvas liliomlevél,
Megérti, minden szenvedő e földön,
Kicsinyhez, nagyhoz egyformán beszél.

És Budha jó,bánat s öröm helyébe
Nyugalmat nyújt engesztelés gyanánt,
Nemlét fátylát kegyelmesen borítja
Örömre, fájdalomra egyaránt.







KŐRISBOGÁR


Lehullt az orgona virága,
Elérkezett a nyár,
Bokrok felett zöld-aranyszínben
Száll a kőris bogár.

"Kőrisbogárszín zöld ruhámat
Ma adjátok reám. -
Mondjátok, kertünk csalogányi
Elhallgattak talán?

Csalogánydalt nem állja szívem
Sem rózsák illatát
Oly nyugtalanná háborítják
A csöndes éjszakát.

Télen jobb volt - tükrös kertemben
Körülvett a magány,
Csak hó világa áradott be
Palotám ablakán.

De aztán a tavasz hogy önté
A fényt, az illatot
Beteg lettem, ha csak egy percre
Nyiták az ablakot - - - - - - -

Mért hívtok most ismét kertbe?
Tudjátok, jobb nekem
Tükörfalas, tág palotában,
Nyugodtabb életem"...

Lemén a kertbe szép királylány,
Arca oly hófehér,
Mint temetők hervadt virágán
A hamvas őszi dér.

Arany szövésű zöld ruhája
Csillámlik zöld gyepen,
De idegen már itt a kertben
A nyárban idegen.

Egy padra omlik - gyönge, fáradt - - -
Felette szállnak
Zöld-aranyszínű röpködéssel
A kőris-bogarak.







MAGÁNYOSAK


Hatalmas szürke szikla
Magas kopár hegyen,
Felette tiszta csillag
Sötétlő kék egen.

Bár létük közel hozva
- Egymást nem ismerik,
Szavuk nincs - némák árvák
S magános mindenik.

Éjente felviláglik
A tiszta fénysugár,
S éjente távol égről
A szikláig leszáll.

De magányos a csillag,
Mert nem is tudja tán,
Hogy fénye visszacsillan
A szikla oldalán.

S a szikla meg nem érzi
A tiszta sugarat,
Örökre, mindörökre
Csak magános marad.







MADÁRREPTE


Hófehéren árad a hold sugárja,
Sötétlő kert feketéllő lombjára,
Feketéllő lomb sűrűjéből kiválik
Egy madár szárnya.

Hófehér gyep felett körözve száll el,
Betéved majd fekete lombok közé,
Összevonja fény és árny sötétjét
Szárnya röptével.



Hangtalan száll hófehér holdfény szála,
Hangtalan száll fekete madár szárnya
Csöndes kertben - álmatag éjjel titkos
Varázslatába.







MEGNYUGVÁS ÉNEKE.


Tavasz ébred a világon,
Bimbó fakad száraz ágon,
Zöld levél, virág lesz rajta, -
Ha az Isten úgy akarja.

Visszajöhet régi kedved,
Embertársad megszerethet,
Orvoslás jön minden bajra -
Ha az Isten úgy akarja.

A felhőket miért nézed?
Édes boldogság a részed,
Könnytől-ázott földnek sarja, -
Ha az Isten úgy akarja.

Világos lesz élted napja,
Tiszta szíved gondolatja,
Kétség lelked már nem marja -
Ha az Isten úgy akarja.

Fáradt vagy már, - nézz az égre!
Az a nap is eljön végre:
Elringat a halál karja -
Ha az Isten úgy akarja.

1855







NOVEMBER


Sárgul a lomb, sárgul az erdő, -
Ki útra kél, ki szendereg,
Idegenek lettek a földön
A régi, váró emberek.

Idegen lett szavuk hangzása,
Tekintetük, mozdulatuk.
Deres a harmat csillanása,
Felhők borítják a napot.

Örök múlt, távozó jövője.
Bölcsőt rejtő sírja felett
Reszketve hullanak őszi ködbe
A fáradt, sárga levelek.







OTTHON


Csakhogy visszajöttem a szép, régi helyre,
Mintha minden léptem új gyökeret verne
A jó áldott földbe.

Mintha új erővel kezdődne az élet,
Mintha visszatérne mind, ami a múlté lett
Ezer új alakban.

A finom por-réteg csak úgy száll, mint régen,
A csillag mint hajdan, úgy jön fel az égen,
Minden csak a régi.

Úgy szántják a földet, a rozs úgy kél rajta,
A fiatal ákác is csak az a fajta
Mint a régi törzsek.

Már hogy ne szeretném ezt a kedves tájat!
Csak itt pihenhet meg lelkem ha kifáradt,
Széles e világban.



Hiszen itt nyílt minden szeretet virága,
Itt szövődött minden arany álom fátyla,
Bűbájos szálakból.

Lefoszlott a fátyol sok más szép vidékről,
De itt álmom mindig még az égbe kékül,
Úgy ma, csak mint régen.







ÖRÖKRE, MINDÖRÖKRE.


Ha érzésed, ha vágyad van,
Temesd el hűs magányba,
Megfejthetlen titok marad
A boldogság talánya.
Hiába űzöd - elvonul
Csalóka, szürke ködbe,
S te tőle távol elmaradsz
Örökre, mindörökre.

Ha életed reménytelen,
Ha többé már nem kérded:
A holnap, a titkos jövő
Még mit tehetne érted?
Ne gondold, hogy nyugalmat lelsz,
Hisz' életedhez kötve
A föld röge, a föld pora,
Örökre, mindörökre.

De csendesen, csak csendesen,
Egy távol fényre várunk,
Ez örök éjjelünk talán?
Vagy örök napsugárunk?
Egy fehér fátyol szállt le rád,
Szemed már el van födve -
Pihenhetsz édes-csendesen
Örökre, mindörökre.

1855







SÁRGA RIGÓ


Csöndes a kerteknek minden bokra-árnya
Álomlátó dél hullámos hevén,
Sötét foltot tép a nagy nyárfa ága,
Álomlátó dél hamvas-kék egén.

A kerti fákon szilvák, almák érnek,
Érnek mind jobban, hogy a nap halad,
A málnabokrokon alig-alig térnek
Piros bogyót csipkedő madarak.

Csend mindenütt,- a ház úrnője alszik,
Eltünt napszámos, el kertészlegény,
Körül csak tücskök cirpelése hallszik,
Két pille játszik a kert közepén.

Lassan megrezdül most a bokrok alja,
Levélzet-árny az úton megremeg, - -
Óvatosan néz,- hogy senki se hallja,
Felvillannak a fényes, zöld szemek.

Nevetve rázza meg nagy gyümölcsfáit
A kert ura: ő nagy-felsége Pán,
Nevetve dobja érett kék szilváit
Felvisító sárga rigó után.







SUGARAK


Szép holdsugár!
Éltünk felét, a titokzatos éjet,
Hullámozd be tiszta fehér fényeddel,
Hintsd el ezüstös sugáraidnak fátylát
Bokrok, fák, álmodozó levélzetére,
Mesés fehér virágok hókelyhébe.
Öntsd el a sivatag égő homokját
S fenn, ember-sohasem-járta-sziklavölgyben
A végtelen, magános, jégmezőt.
Tűzz rá városok kémény-erdejére
Templomtornyokra, híd-ívezetekre.
Sikolj el zúgó távol nádasoknak
Rejtett vizén,
Magános elfelejtett temetőknek
Fehér márvány keresztei felett,
Szép holdsugár, szép holdsugár, szép fehér
holdsugár!

***
Jó gyertyaláng!
Tűzhely meleg sugárja, világítsál
Bizalmasan boldog-boldogtalannak,
Barátságos, ragyogó sugaraddal.
Örömet hints gyermekek játékára,
Öregek nyugodalmas ősz fejére.
Vigasztalón, biztatón világítsd meg
Az aggalmakkal telt beteg szobát.
Világítsd be tündöklő sugarakkal
Tánctermek illatos, fényes világát,
Csillanj meg örömteljes sugarakkal
Gyémánt kövek ezerszínű tüzében,
Ártatlan, boldog, ifjú szép szemekben,
S halott arcára hosszú gyertyaszálak
Szép meleg, tiszta sugárt hintsetek!
Jó gyertyaláng! jó gyertyaláng!jó, meleg gyertyaláng.

***
Nagy villamfény!
Hogy a nyomasztó bűn s betegség, terhes
Zivataros nehéz lég megtisztuljon,
Szeld át az ég komor nehéz felhőit!
Nyilalj át megtisztító izzó fénnyel
A zivataros komor szíveken!
Nagy villamfény! nagy villamfény! hatalmas
villamfény!

***
Csillagsugár!
Arany szállal szövődj át álmainkon,
Hozd el földünknek távol földek álmát,
Csodás, idegen, nagy világok álmát,
Csillagsugár! csillagsugár! fényes csillagsugár!

***
Lidérctüzek!
Kísértetes varázslat tünde fénye,
Mesés, megfoghatatlan bűvös lángok,
Izgatóan táncoljátok keresztül
Bűvös igézet tündér-éjszakáit,
A rémület csodálatos világát
Boszorkányok rejtelmes szép országát,
Lidérctüzek! lidérctüzek! bolygó lidérctüzek!

***
Szép napvilág!
Életadó, fényes világosságod
Árassza el a föld minden határát,
Fényes zöld színt adjál fának, bokornak.
Öltöztesd ezer színbe a virágot,
Az állatnak adj csillogó szőrt s tollat,
Az embert érleld széppé és erőssé,
Mosd vidámra és ártatlanra szívét.
Az élőknek életerejét tartsd meg,
S a holtakat ébreszd fel új életre,
Szép napvilág! szép napvilág! szép áldott napvilág!

***

Oh Szentlélek!
Fényesség, melyet földi szem nem láthat,
Töltsd el lelkünk sűrű nehéz homályát
Magasztos, tiszta fehér égi fénnyel!
Engedd, hogy lelkünk fehérebb legyen,
Mint a liliom legtisztább virága,
Világosabb, mint izzó villám fénye,
Tündöklő fehér, erős és világos,
Oh legtisztább, legnagyobb, legfehérebb égi fény!
Oh Szentlélek!







SZÁNALOM


Édes uram Isten, de magad maradtál!
Szíved nagyságából ezer kincset adtál
Az égnek, a földnek, a nagy mindenségnek,
Téged szeretni erény-e, vagy vétek?

Földi embernek még akadhatna társa,
Csak te légy elhagyva, az örök magányba?
Szánlak oly egyedül, szánlak oly árván, -
Felszállok én hozzád a fehérség szárnyán.







SZÁZ SZÁL GYERTYÁT


Dalszöveg - Szövegíró: Czóbel Minka


Esik eső sűrű cseppje sötét felhők szállnak,
Szomorúan verdesik a ragyás csárda falát.
Tört ablakán süvít a szél, benne ócska lámpa,
Meg-meginog hosszú drótján, füstös már a lángja.

Vendég ide, hogy is jönne, ily cudar időbe',
A csaplárné is alszik már, künn a kármentőbe'.
Hej! azok a jómadarak most már nem is járnak,
Vége van már, réges-régen a betyárvilágnak.

Ámde mégis ajtó nyílik, lassan belép rajta.
Őszült ember, meglátszik, hogy régi betyár fajta.
A csaplárné is nagyot néz, hogy még egyszer hallja:
Kocsmárosné! Száz szál gyertyát, száz itce bort ide az asztalra!

Száz szál gyertyát, száz itce bort ide az asztalra,
Utána a legszebb kislányt, egymás után sorba,
Kérje meg a szolga bírót, a vármegye ispánját,
Ha nem hozzák rájuk döntöm, ezt a ragyás csárdát.
A vén betyár egyre ordít, fokosát forgatja:
Kocsmárosné! Száz szál gyertyát, száz itce bort ide az asztalra!

Bessenyei Ferenc: Száz szál gyertyát / Szövegíró: Czóbel Minka

Link








A SZÖRNYETEG


Hová ragadja földi embert gőgje!
Hogy a hány isten még leszállt a földre
- Egyet kivéve - mind, de mind megölték,
Megcsúfolták, szétzúzták, összetörték.

Látjátok, ott, görög-liget homályba'
A szépség uj feltámadását várva,
Széttört istennők fehér márvány teste.

A Golgothán már feltűnik keresztje
Az ártatlan, szelid istenfiának.
Csak tolakodnak, nőnek mind az árnyak.
A kereszt árnya ott lebeg már régen
Kénkő szinti, világos esti égen.

Veres barátok hosszú szőrcsúhába',
Hajón indulnak éjszakfény hónába,
Csak neki, ismeretlen tengereknek!
Éjszak ködébe, istent űzni mennek.

S hol még egy isten csendes erdő-mélyen
Lakozhatnék, az ember nagy kevélyen
Földjét feldúlja, szép fáit kivágja
Romhalmaz lesz az istenek tanyája.

Romhalmaz lesz a szív is, mely merészen
Isten lakása lett - csatára készen.
Üldőbe fogja minden embertársa:
,,Mért lett ez jobb ? mért egy isten lakása ?"

De egyszer - tán pokol tüzéből forrva ?
Egy hamis isten szállt a földi porba.
Nem volt magasztos, nem riasztá széjjel
A tömeget nagy emelkedettséggel.
Egy furcsa borjú volt. - Idomtalan
Nehézkes teste tiszta színarany.
Vihogva bámúlták az emberek,
Imádkozott s tömjént szórt a sereg,
Új istenöket sűrűn körülállván. -
A borjú tündökölt vakitó sárgán.
Előbb tán nem is élt, csak bambán nézett,
De aztán lassan rászállt az igézet.
Most, mintha nőne, kitolúl fejéből
Két hosszú szarva, tűz ömlik szeméből,
Jelképe lesz az állati erőnek,
Kérődző száján tigris-fogak nőnek:
Eleséget kér, emberhúsra vágyik.
A tömeg sápad, megrémül halálig
S magok közül választnak kettőt-hármat
Szent áldozatnak - de a szörnyű állat
Meg nem elégszik.

Reszket, ing az állvány,
Leugrik róla most a szörnyű bálvány
Szőre bozontos lett, a háta görbe,
Tehetetlen - otrombán fordul körbe.
Már óriás bikává öltözött,
Érczkörme csattog a sereg között,
Fogával tép, szarvával öklel, rombol,
Lelkével süt, vad őrületben tombol,
Körméhez véres czafatok tapadnak.

Az emberek rémülten megszaladnak,
Nem használ semmi, mint egy tűzvihar
A szörnyeteg tüszköl, rájuk rivall:
,,Imádjatok hát, áldozzatok nékem,
A földön Én vagyok s más nincs az égben!"

Leborul a sereg, reszketve, félve,
Rajtuk tapod a bika körme-éle.
Kitépi lelküket, veszett tánczát
Vonagló testükön
Őrjöngve járja.

Ez az arany-borju
Földpusztitó, lélekölő,
Könnytől patakzó
Véres orgiája.

1893.







ULTIMA RATIO


Hogy mért hervadnak a virágok? -
Ne kívánj többet, mint egy álmot,
Az álom élet édessége:
A boldogság, a csend, a béke.

Hogy mért magányos minden lélek? -
Szíved álmát ki érthetné meg!...
Mit láthatnál az izzó napban??
Örök, szent, a változhatatlan.

Szellőre megmozdul a lég is. -
Te élsz, s boldog vagy mégis, mégis,
Hisz' elkísér fanyar magányba
Lelked átlátszó, fehér álma.







ÚJ HÉLOISE


Nincs közöm e földhöz - messze útra készen -
Érzem, nemsokára elhagyom egészen;
Nincs földi szerelmem, nincsen földi vágyam,
Titkos kezek vetik már halottas ágyam .

A nagy, csöndes éjben fehér pelyhek hullnak.
Puha hó fedi el emlékét a múltnak.
Szállnak, lelkemben is, fehér gondolatok.
A nagy havas éjben ismét "itthon" vagyok.

Ékem? nem éltem-e? - - Mi is ez az élet,
Mely észrevétlenül álmok közé téved?
Színes volt az álom - - beletisztult képe
A nagy, véghetetlen, örök fehérségbe.







ÚTON


Utolsó házai csendes faluvégnek -
Minden kis ablakban piros mécsek égnek.

Kivilágítanak sötét éjszakába,
Letaposott utcza fehérlő havára.

Amott a hegy felett, tiszta fehér fényben,
Ragyogó nagy csillag a távol kék égen.

Bizalmas e mécsfény - ott emberek laknak -
Betérek hozzájuk, hátha befogadnak?

Ugyan, mért térnék be? Engem ott ki várna?
Csak a csillag után! Tisztább a sugárja.

1893.







VALLOMÁS


Ne mondd még a csillagnak sem,
Halkabban, csak halkan !
Oly csöndesen szólj hozzám, hogy
Szavadat se halljam.

Csókod ajkam ne is érje,
Szikratűztől félek,
Lángba borít egy világot
Szívem, ha felébred.

Hagyjuk, hagyjuk szívünk felett
Ezt az arany álmot,
Ezt a titkos, meg nem értett
Fehér boldogságot.







VIRÁGFOLYAM


Kivirított már a bodza
A gyalog is, meg a másik
El is szórta virágait
Piros hajnal-hasadásig.

Egymásután a virágok
Jönnek, mennek, száguldanak,
Egész tavasz, egész nyáron,
Mint egy széles virág patak.

Előbb ibolyáktól kéklik,
Illatozik levél-habja
Majd orgonát gyöngyvirágot,
Mind mind magával ragadja.

Liliomok, rózsák jönnek
Gyorsan illó füzértáncba,
Búzavirág, pipacs merül
Nem pihenő rohanásba.

Még százezer könnyű virág. -
Végre csak sárgult levelet
Hullat az ősz hideg habja
Behorpadó sírok felett.

Ezek is majd tovább folynak,
Elfújta már őket a szél,
Csak hómezők felett rohan
A nyugtalan ördögszekér.







ZÁRDA-KERTBŐL


Mint nagy fehér pókok fonódnak, szállnak
Hópelyhek le, halvány elszürkült égről
A fehér földre. - Minden szín, melegség
Kifonnyadt a bealkonyult vidékből.

Éji madár visít, - majd csend lesz újra,
Csak nesztelenül, halkan lassan szállnak
Fehérlő pelyhek. - Szürkévé fakultak
A tompa, sűrű, széles fehér árnyak.







ZÚG A HARANG...


Zúg a harang, de csendesen,
Csak úgy lassan, szegényesen,
A ki húzza, az is tudja:
Nincs ki érte megfizessen.

Megkérdezem elmenőbe':
- Ki jut most a temetőbe?
Azt felelik az emberek :
- Senki - csak egy czigánygyerek.

1890.







CZÓBEL Minka (1854-1947)




1943-ban, a második világháború rémségeinek és szorongásainak kellős közepén észrevétlenül és rég elfeledetten meghalt egy nyolcvankilenc éves, Szabolcs megyei öregasszony, akit Czóbel Minkának hívtak. Igaz, körülbelül egy évvel előbb Debrecenben egyetemi disszertáció jelent meg életéről, műveiről és jelentőségéről (Kiss Margit írta), de természetesen a legszűkebb szakmaiakon kívül ezt sem vette észre senki. Czóbel Minkáról akkor már évtizedek óta nem beszéltek, nem írtak, verseit nem olvasták. S mindmáig sem szoktunk visszaemlékezni rá, hogy a modern magyar költészetnek, Adynak és a Nyugatnak az egyik legfontosabb előfutára volt, sok olyasmit kezdeményezett a XIX. század végén, ami abban az időben merőben új volt nálunk és csak a Nyugat nemzedékénél vált irodalmi gyakorlattá. Czóbel Minka pedig túlélte kortársait, túlélte utódait, túlélte utódainak utódait, és vénséges vénen úgy múlt el, hogy szinte már senki sem tudott arról a hajdani lobogó leányról, aki magyarul, franciául, angolul, németül verselt, magyar klasszikusokat fordított nyugati nyelvekre, nyugati moderneket fordított magyarra, először szólalt meg magyarul a franciás dekadencia hangján, szinte előzmények nélkül elkezdett magyar szabad verseket írni. Helye a klasszikusaink között volna - és már életében ismeretlenné öregedett. A mi nagyon igazságtalan kritikánk és igazságot nehezen tevő irodalomtörténetünk is kevés jelentékeny költővel volt oly méltánytalan, mint Czóbel Minkával.

Történelmünk folyamán úgy alakult, hogy a XVI. és XVII. századbeli költők java része a főurak közül került ki, a XVIII. század és a XIX. század első felének költői túlnyomó többségében köznemesi származásúak voltak, a XIX. század második felének és a XX. század első felének költői főleg polgári és kispolgári származásúak, és csak a mi nemzedékünkben került sor a munkás- és parasztszármazású költők tömeges jelentkezésére. Ezt így szabta meg a magyar társadalom hatalmi viszonyainak alakulása. A XIX. században a nagybirtokos főurak ugyan a hatalom teljességében voltak, de a kultúrabeli kezdeményezés már nem az övék. És a század második felében már túlnyomó a polgári elem. És ekkor lép be az irodalomba egy arisztokráciával rokon, nagybirtokos família leánya, a Szabolcs megyei Anarcs-puszta úri kisasszonya, aki egyenes dédunokája volt báró Orczy Lőrincnek, a hajdani generális-költőnek, a népies hangvétel egyik fontos irodalmi kezdeményezőjének, aki idős fővel odaállt Bessenyeiék fölvilágosodott mozgalma mellé.

A család tehát a felvilágosodás hagyományait örökölte, a műveltség otthonos volt az isten háta mögötti Anarcs-puszta úri kastélyában, és Minka kisasszony a legjobb nevelést kapta. A falusi gyerekektől tanulta a magyar anyanyelv ízeit, árnyalatait, miközben a szüleivel németül és franciául beszélt; de mire felcseperedett, megtanult angolul is. Amint felnövekedett, világot is láthatott. Élt Ausztriában, utazgatott Franciaországban, ahol hosszasabban időzött a Provence-ban, ismerte az olasz tájak és városok szépségeit. És otthon is, külföldön is szüntelenül nézett, olvasott, tanult, gyönyörködött a szépségekben. Sógora, Mednyánszky László, nagy festő volt, de irodalomban jártas, művelt ember is, aki báró létére meghasonlott a maga úri világával, és részvéte egészével fordult a szegények szenvedései felé. Az otthoni nevelés és Mednyánszky művészeti-irodalmi-világnézeti hatása együtt formálta Czóbel Minka egyéniségét.

Ifjúkorától fogva verselt, és kedvtelve fordított idegenből magyarra, magyarról idegen nyelvekre. Amikor már felnőtt leány volt, Mednyánszky megmutatta a verseit Jókainak, aki ekkor - a hetvenes években - a hazai irodalom legnagyobb tekintélye volt. Jókait elbűvölte a jól verselő leány, és biztatta: folytassa, ahogy kezdte. Czóbel Minka jókedvvel és jó reményekkel került irodalmi körökbe, és összebarátkozott Justh Zsigmonddal. Közös izgalmuk volt a modern francia irodalom. A nagyon jó ízlésű Justh igen nagyra tartotta mindazt, amit Czóbel Minka az irodalomban csinált. Fontosnak látta műfordítói munkásságát is. A franciául igen jól tudó és Párizsban megforduló Czóbel Minka figyelmét alighanem a franciául még nála is jobban tudó és a párizsi irodalmi körökben otthonos Justh hívta fel a naturalisták mellett azokra, akiket dekadenseknek neveztek. A dekadencia szó hanyatlást jelent: a századvég dekadensei megérezték a hagyományos polgári világ hanyatlását; nem tudták, mi következik, de azt igen, hogy valami a vége felé jár. Ennek az elmúláshangulatnak a legnagyobb hatású, legzeneibb hangú, leggazdagabb hangulatvilágú költője volt Paul Verlaine, akinek költészete később Adyra és a Nyugat nemzedékére oly jelentős volt. Nos, Verlaine-t Czóbel Minka fedezte fel a magyar olvasók számára, ő fordít először nálunk Verlaine-verseket. De Verlaine mellett a kor más divatos-modern költőit is tolmácsolja. Ezzel párhuzamosan lefordította Az ember tragédiáját németre és Petőfi jó néhány versét angolra. Ha csak ennyit tett volna, akkor is jobban kellene emlékeznünk rá.

De Czóbel Minka mindenekelőtt költő volt. Költészete festőien színes, verselése zenei. Ő az impresszionista festőktől tanult látni, és a francia dekadensektől tanulta a hangzás árnyalatait. (Példaképe, Verlaine, a francia költészet egyik legbravúrosabb verselője.) Czóbel Minka költészetében a valami elmúlásának dekadens érzelemvilága kapott hangot. Helye ott lett volna Reviczky körében, hiszen kortársak voltak, és törekvéseik sem idegenek: az újak felé néző, közben Baudelaire-t fordító Reviczky nem lehetett idegen az újakat hozó és Verlaine-t fordító költőnőtől. De a nagyvilági életet élő földesúrleány és a nyomorgó pesti poéta sehogyan sem került össze. Így Reviczkynek, a nyomorgónak a hatása döntő a következő nemzedékre, Czóbel Minka, az úrleány pedig pusztába kiált. Holott Czóbel Minka még tovább is lép a modernség útján, mint Reviczky. Szűknek érzi a tervezett formájú verseket. Ő egyenest Walt Whitmantől, a szabad vers fő klasszikusától tanulta a felszabadított ritmikát, és elkezd magyarul - ahogy ő mondja - "rhytmicus prózá"-t írni.

A magyar szabad versnek addig alig-alig volt előzménye. Valamikor nagyon régen Kazinczy, ez a lázas kísérletező, ezzel is kísérletezett, utána csak Petőfi próbálkozott sikerrel ezzel is, de játékos kísérleten túl költői gyakorlattá csak Czóbel Minkánál változott a szabad verselés. És olyan jól érezte a szöveg szabad hullámzását, hogy lírájában talán éppen szabad versei a legszínesebbek és legzeneibbek.

Helye közvetlenül a Nyugat költői előtt lehetne, törekvései már a Nyugat irányába mutatnak. Ifjan kortársa volt Reviczkyéknek, akikkel közös irodalmi céljai lehettek volna. Idővel párhuzamosan írta modernséget előkészítő verseit az Ignotus-Heltai-Makai fémjelezte budapesti városi költészettel, amely ugyanúgy fordult el a provincializmustól, mint ő. De az utak nem találkoztak. Czóbel Minka az arisztokraták rokona volt, de az érzelmeiben demokratikus költőnő ugyanúgy nem kellett az arisztokratáknak, mint sógora, Mednyánszky, a demokrata báró. A nagyvilági úri kisasszony nem kellett a vidéki és görcsösen vidékies úri világnak. A dekadenseket közvetítő és szabad verseket író költőnő nem kellett a hivatalos akadémizmusnak. De a gazdag földesúrnő idegen maradt az irodalmat formáló fővárosi nyomorgó poéták számára. A századforduló öntudatos polgárainak nem kellett a bárók unokája. Így történt, hogy amikor végre Ady szellemi vezérségével és Ignotus irányításával megindult a Nyugat - még csak észre sem vették, hogy az ő legközvetlenebb elődjük az akkor már ötvennégy éves költőnő. Ettől kezdve végképpen nem volt jelen az irodalomban. És nem is háborgott ellene. Évtizedeken át visszavonultan élt a szabolcsi birtokon. A világ megfeledkezett róla, ő megfeledkezett a világról. Csak nagyon kevesen tudták, ki volt. A halála óta eltelt öt évtized óta a nevét is alig említették.

Czóbel Minka (Anarcs, 1855. jún. 8. - Anarcs, 1947. jan. 17.) : költő. Orczy Lőrinc dédunokája. Költői tehetségére sógora, Mednyánszky László hívta fel Jókai és Justh Zsigmond figyelmét. Versei és más írásai az 1890-es évek elejétől kezdve jelentek meg a korabeli folyóiratokban. Költészete a múlt század végén kitűnt erősen intellektuális jellegével, festői és zenei kvalitásaival. Szabadversszerű kísérletei az elsők közül valók. Több verskötete, egy regénye, egy elbeszéléskötete és egy regényes költeménye jelent meg. A Nyugat nagyjai nem figyeltek föl költészetére, s így érdemtelenül szinte teljesen kiesett az irodalmi köztudatból. Németre fordította Az ember tragédiáját. F. m. Nyírfalombok (versek, Bp., 1890); Fehér dalok (versek, Bp., 1894); A virradat dalai (versek, Bp., 1895); Kakukkfüvek (versek, Bp., 1901); Donna Juanna (drámai költ., Bp. 1901); Opálok (versek, Bp., 1903); Pókhálók (elb., Bp., 1906). - Irod. Kiss Margit: Cz. M. és a Nyírség (Nyíregyháza, 1941)









 
 
0 komment , kategória:  Czóbel Minka   
Címkék: templomtornyokra, arisztokráciával, arisztokratáknak, összebarátkozott, elbeszéléskötete, emelkedettséggel, franciaországban, impresszionista, harmatcseppeket, szabadversszerű, csalogánydallal, fölvilágosodott, ezüstfátyolával, visszaemlékezni, legközvetlenebb, klasszikusokat, kezdeményezett, felvilágosodás, klasszikusaink, felcseperedett, nemzedékünkben, jelentkezésére, boldogtalannak, szabadverseket, magyarországon, csillagfénytől, angyalszárnyak, kimondhatatlan, csillagfénnyel, csillagfénynek, kőrisbogárszín, változhatatlan, szorongásainak, betyárvilágnak, megfoghatatlan, szimbolizmusát, szimbolizmus első, 1910-es évektől, századfordulós modern, századvég egyik, korabeli kritika, utókor pedig, költeményeit ritmikus, francia dekadensek, regényes költeménye, irodalmi köztudatból, ember tragédiáját, örök szerelmet, erdő minden, élet kötve, életet újra, nyíló virágot, Czóbel Minka, CZÓBEL MINKA, Beutazta Európát, Czóbel Minkát, Mednyánszky László, Jókai Mórnak, Justh Zsigmondnak, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő, Today Deal, CZIGÁNY NÓTA, JUAN DALA, ERDŐ HANGJA, ESTE FELÉ, EZÜST NYÁRFÁK, HANGTALAN ÉNEK, HOLLÓ SZÁRNYAK, HOSSZÚ ÚTON, Jézus Krisztus, MEGNYUGVÁS ÉNEKE, SÁRGA RIGÓ, SZÁZ SZÁL GYERTYÁT, Bessenyei Ferenc, ULTIMA RATIO, CZÓBEL Minka, Czóbel Minkának, Kiss Margit, Czóbel Minkáról, Czóbel Minkával, Orczy Lőrincnek, Justh Zsigmonddal, Paul Verlaine, Verlaine-t Czóbel Minka, Holott Czóbel Minka, Walt Whitmantől, Czóbel Minkánál, Orczy Lőrinc, Justh Zsigmond, Donna Juanna,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Facebookon kaptam  Szeüleidtől tanultad  Aranyosi Ervin: Március 15. a ...  Gámentzy Eduárd - Írok egy dar...  Minden jónak végeszakad egysze...  Üdvözöllek az oldalamon  Rőzsehordó nő szobra  Facebookon kaptam Cs Ildikótó...  Amikor 5 éves voltam,  Rejtő Jenő versei  Kokárda  Kakaós piskóta  Facebookon kaptam  Dóró Sándor: Ma  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Paul David Tripp Március 17  Rendhagyó tavaszköszöntő Horto...  Facebookon kaptam  Aranyosi Ervin: Súgom a békét...  Aranyosi Ervin: Március 15. a ...  Alvó cica  Kakaós piskóta  Szép estét kedves látogatóimna...  Éljen a magyar szabadság!  Majthényi Flóra: Mi a haza?  Vágy, élet és sugár  Könnyáztatta asszonysorsok  Könnyáztatta asszonysorsok  Rochefoucauld - a bölcs  Facebookon kaptam  Gyönyörködjünk a március 15 ti...  Facebookon kaptam  Aranyosi Ervin: Március 15-ére  Szent-Györgyi Albert gondolata  Törött csészék  Facebookon kaptam  Isten áldja  Március 15 emlékére virágba bo...  A gyomorrontás tojással is kez...  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  A Mindenható Istenben bízva  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Az embernek fiatal korában van  Facebookon kaptam  Szép estét kedves látogatóimna...  Evan Esar tollából  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  Aranyosi Ervin: Súgom a békét...  Gámentzy Eduárd - Írok egy dar...  Facebookon kaptam  Evan Esar tollából  Aranyosi Ervin: Súgom a békét...  Aranyosi Ervin: Súgom a békét...  A közszereplő  Alvó kislány  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Szép estét kedves látogatóimna...  " A gondolat is rezgés. Minél ...  Facebookon kaptam  A magyar sajtó napja március 1...  Amikor 5 éves voltam,  Gősi Vali - Tükre lennék...  Ki volt valójában a rejtélyes ...  Kokárda  Jó éjszakát  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Cs Ildikótó...  Ez a miénk!  Cicus virággal  Facebookon kaptam  A csonk és a facsemete  Sötétség és világosság  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Magyarország ilyen hely.  Facebookon kaptam  Szabó Norbert – Szabadsá...  Szabó Norbert – Szabadsá...  Szent-Györgyi Albert gondolata  Aranyosi Ervin: Március 15. a ...  Nemzeti  Sajnos ezt elBalogozták  Vágy, élet és sugár  Alvó baby 
Bejegyzés Címkék
szimbolizmus első, 1910-es évektől, századfordulós modern, századvég egyik, korabeli kritika, utókor pedig, költeményeit ritmikus, francia dekadensek, regényes költeménye, irodalmi köztudatból, ember tragédiáját, örök szerelmet, erdő minden, élet kötve, életet újra, nyíló virágot, hangok álma, havas erdő, nagy fátyolos, túlsó végről, nagy ködös, csillag halk, havas földre, távol csillagok, élet derekán, őrök fényű, eget másnak, fájóbb boldogságot, erdő csendje, erdőn vélem, multba elenyészett, erdőt csak, erdő hangja, beömlő napsugárnak, erdőn tegnap, csöndbe összeolvad, komor fenyves, aranyos homokban, boldogságra várnak, rezgő ezüstfátylon, vadvirágos páston, erdő televény, tölgyben mintha, szerelmes férfi, kandi napsugártól, fejem felett, mély alkony, friss hajnal, napsugár tüzes, nagy boldogságnak, fehér felhők, végnélküli Nirvanában, örök nagy, nagy harmóniába, árnyak képződése, öreg Isten, csendes éjjel, hold sugárja, fehérlő holdvilágba, földön járnál, madár szárnya, nyári légben, fehér árnyak, égben fent, árnyas éjszaka, angyal hosszú, alvó felett, óriás bükk, nagy éjszakába, hegynek menni, nehéz gyönyörű, völgybe lenni, édes illatot, áldott Jézus, orgona virága, kőris bogár, csöndes éjszakát, tavasz hogy, kertbe szép, hamvas őszi, nyárban idegen, padra omlik, tiszta fénysugár, szikláig leszáll, szikla oldalán, tiszta sugarat, felhőket miért, halál karja, harmat csillanása, múlté lett, finom por-réteg, csillag mint, fiatal ákác, régi törzsek, kedves tájat, égbe kékül, boldogság talánya, titkos jövő, föld röge, föld pora, távol fényre, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 69 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 850
  • e Hét: 7194
  • e Hónap: 33817
  • e Év: 171189
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.