|
|
|
2015-10-28 01:12:53, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Változtatás nélkül közöljük Pergerné Dánosi Zsuzsanna írását, akinek édesapja is megsebesült az 1956. október 26-i sortűzben, de végül hazatért a családjához.
Kicsi gyerek voltam, de már iskolába jártam, amikor egy csütörtök reggelen édesanyám azzal ébresztett, hogy ma nem megyünk iskolába, nem lesz tanítás. Ha délután lesz időnk, elmegyünk az édesapám elé a vasútállomásra. Az új győri állomás ekkor épült, az építésre mindenki kíváncsi volt.
Édesapám minden reggel a 6 óra 40-es vonattal Mosonmagyaróvárra utazott, ott dolgozott és délután jött haza. Így volt ez 1956. október 26-án is, azzal a különbséggel hogy aznap nem jött haza...
A történetet számtalanszor hallottam családi körben, viszont idegenek előtt édesapám erről soha nem beszélt. Miután reggel megérkezett Mosonba a munkahelyére, a munkatársai a Főutcán gyülekeztek és gyalog a 3 km-re lévő Óvárra mentek. A menet egy sétálás volt, útközben beszélgettek, énekeltek, s folyamatosan sokasodtak. Mire az óvári városközpontba értek, már egy többezres tömeggé bővültek. Meghallgattak egy-egy beszédet és a tömeg az Óvár határában a Levéli úton lévő határőr laktanyához indult. Az emberek jókedvűek, boldogok voltak, hangoskodás, szitkozódás, alkoholfogyasztás elő sem fordult.
Miután a laktanyához értek, a tömeg a kerítés mellett állva várta a fejleményeket. A laktanyán belül lévő katonákat arra kérték, hogy tűzzék ki a piros-fehér-zöld zászlót, és a fegyvereket zárják el, hogy azokhoz senki hozzá ne jusson. A katonák is jöjjenek és ünnepeljenek a felvonulókkal, a Budapesten bekövetkezett forradalom hallatára.
Édesapám mintegy 12 évvel korábban a háborúban még aktív katonaként sok mindent tapasztalhatott, itt is azonnal felismerte, hogy valami nincs rendben. A laktanya parancsnoka - a gyilkos nevét az első naptól sokszor hallottam, de nem érdemli meg, hogy leírjam-, olyan helyen tartózkodott a laktanya udvarában, ahol neki nem kellett volna lennie. Mondta is apám a mellette álló munkatársának, hogy menjünk hátrább, mert itt valami történni fog.
Másodpercek múlva a gépfegyverek megszólaltak. Apám azonnal elkiáltotta magát, hogy ,,mindenki feküdjön le" és hasra feküdt. Társa szintén. A fegyverek szóltak, csak szóltak, közben gránátok is robbantak, az emberek jajgattak, kiabáltak s aki tudott, megpróbált elfutni. A golyók utolérték a futókat és örökre ott marasztalták őket.
Ismételni szeretném, e történetet számtalan esetben édesapám szájából hallottam, de ez már a múlt, mivel sajnos az események után 30 évre e fájdalmas élményét és következményeit örökre magával vitte.
Ismét eltelt 28 év, és tavaly az évforduló napján (testvérem hívta fel rá a figyelmemet), a Kossuth Rádió egyik reggeli műsorában nyilatkozott egy honfitársunk aki a sortűz egyik túlélője volt, és aki pár napra ezután Németországba távozott. Elmesélte, hogy 25 éve minden évfordulón hazajön Mosonmagyaróvárra és megemlékezik volt egyetemista társairól, a meghaltakról. Említette, hogy a barátjával álltak a laktanya kerítéséhez közel, beszélgettek, nézegettek amikor szinte a fegyverek megszólalásával egy időben valaki elkiáltotta magát, hogy ,,mindenki feküdjön le". Azonnal hasravágta magát. Barátja állva maradt, de másodpercek múlva összeesett és örökre úgy maradt. E pillanatot életében nem tudta elfelejteni, ma is tisztán emlékszik a rövidke mondatra. E honfitársunk a riportban megemlítette, hogy nem tudja ki kiáltott, de neki köszönheti, hogy életben maradt.
Ami elhangzott, az három egyszerű szó és mégis milyen nagy jelentősége lett. Nem tudjuk, hogy e három szónak hányan köszönhették, hogy életben maradtak. Öten, tízen vagy még sokkal többen? Ma már ez nem is fontos, nekem azonban nagyon fontos e három szó. Amikor a riportot hallottuk a rádióban, édesapám megjelent a szemem előtt. Ismét láthattam. Köszönöm a Jóistennek. Valamennyien, akik e napon a laktanya előtt örökre ott maradtak vagy évekkel később távoztak el, nyugodjanak békében.
Édesapám nevét hadd említsem meg, Dánosi Imre, a Kisalföldi Állami Erdőgazdaság Mosoni Erdészetének munkatársa volt, a helyszínen ő is megsebesült, de ami a legfontosabb, hogy életben maradt és hazajött családjához. Ma is büszke vagyok rá és úgy gondoltam, ezt a történetet sosincs késő közzétenni:
lánya, Pergerné Dánosi Zsuzsanna
In.: kisalfold.hu
2015.10.27. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: megszólalásával, következményeit, tapasztalhatott, városközpontba, vasútállomásra, fejleményeket, számtalanszor, munkatársának, felvonulókkal, németországba, meghallgattak, bekövetkezett, folyamatosan, különbséggel, tartózkodott, erdőgazdaság, beszélgettek, erdészetének, megemlékezik, valamennyien, honfitársunk, nyilatkozott, munkahelyére, gépfegyverek, megemlítette, megszólaltak, marasztalták, ünnepeljenek, legfontosabb, meghaltakról, köszönhették, elkiáltotta, fegyvereket, nyugodjanak, kerítéséhez, változtatás, csütörtök reggelen, építésre mindenki, különbséggel hogy, történetet számtalanszor, sétálás volt, óvári városközpontba, többezres tömeggé, emberek jókedvűek, laktanyához értek, kerítés mellett, laktanyán belül, piros-fehér-zöld zászlót, fegyvereket zárják, laktanya parancsnoka, gyilkos nevét, első naptól, Pergerné Dánosi Zsuzsanna, Kossuth Rádió, Dánosi Imre, Kisalföldi Állami Erdőgazdaság Mosoni Erdészetének,
|
|
|
|
|
|
| csütörtök reggelen, építésre mindenki, különbséggel hogy, történetet számtalanszor, sétálás volt, óvári városközpontba, többezres tömeggé, emberek jókedvűek, laktanyához értek, kerítés mellett, laktanyán belül, piros-fehér-zöld zászlót, fegyvereket zárják, laktanya parancsnoka, gyilkos nevét, első naptól, laktanya udvarában, mellette álló, gépfegyverek megszólaltak, fegyverek szóltak, emberek jajgattak, golyók utolérték, események után, évforduló napján, sortűz egyik, barátjával álltak, laktanya kerítéséhez, fegyverek megszólalásával, időben valaki, rövidke mondatra, riportban megemlítette, három egyszerű, szemem előtt, laktanya előtt, történetet sosincs, megszólalásával, következményeit, tapasztalhatott, városközpontba, vasútállomásra, fejleményeket, számtalanszor, munkatársának, felvonulókkal, németországba, meghallgattak, bekövetkezett, folyamatosan, különbséggel, tartózkodott, erdőgazdaság, beszélgettek, erdészetének, megemlékezik, valamennyien, honfitársunk, nyilatkozott, munkahelyére, gépfegyverek, megemlítette, megszólaltak, marasztalták, ünnepeljenek, legfontosabb, meghaltakról, köszönhették, elkiáltotta, fegyvereket, nyugodjanak, kerítéséhez, változtatás, másodpercek, családjához, parancsnoka, jelentősége, gyülekeztek, megsebesült, megérkezett, munkatársai, laktanyához, elfelejteni, szitkozódás, egyetemista, hangoskodás, figyelmemet, történetet, megpróbált, évfordulón, sokasodtak, munkatársa, ébresztett, katonaként, összeesett, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
2731 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 3168
- e Hónap: 8049
- e Év: 30102
|
|
|
Offline
