|
2007-06-23 07:15:25, szombat
|
| |
| |
Most élsz
Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: megbosszulja, boldogság, legapróbb, színpadán, dombtetőn, hallatán, holdfény, kezdetén, jégvirág, ünnepel, halvány, csináld, vigyázz, falevél, önmagát, egyedül, álmaink, karjába, remény, minden, mindig, sajnos, létünk, dobban, köszön, tudjuk, örömök, sivár, hibád, mikor, örülj, ködén, véget, semmi, olvad, addig, halvány jégvirág, tűnő boldogság, legapróbb hibád, álmaink ködén, Máté Péter,
|
|
Offline
