Belépés
sandrapolke.blog.xfree.hu
A gondolkodás szabadsága Böröndi Lajos
1954.06.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Hazádnak rendületlenül
  2010-10-24 11:17:23, vasárnap
 
   
  Hazádnak rendületlenül


Néhány napja egy mosonmagyaróvári kiállítás-megnyitón, ahol 1956-os tárgyakat, dokumentumokat állítottak ki, a város polgármestere azt mondta, azért örül, hogy sok diák van jelen, mert ők lesznek azok, akik átveszik majd a stafétabotot, 1956 emlékének őrzését.
Elgondolkodtam. A fiataloknak, a mai középiskolásoknak az 1956-os forradalom már lassan csak egy ünnep a sok közül, amellyel nem igazán tudnak azonosulni, lassan a történelemkönyvbe száműzött dátummá válik október 23-a.
Nekünk, ötveneseknek apáink forradalma, élő ünnep és virágzó seb. A benne résztvevőknek életük egy darabkája, sokaknak az egész élet.
Rendjén van ez bizonyára, de arra a felelősségre is int, hogy a még élők emlékeit fölgyűjtsük, tanárként megálljunk egy pillanatra, s elbeszéljük, hogy mi történt például 1956. október 26-án Mosonmagyaróvárott. S kinézve az ablakon megmutassuk, hogy a szemközti épület előtt, a Városháza előtt állt egy szovjet tank november első és második hetében, hogy szünetelt a tanítás.
Én megtettem. Megkérdeztem az óvári és a szigetközi gyerekekből összeverbuvált osztályban pénteken, hogy ki mi tud erről a napról. Nem jött válasz. Semmit nem tudtak.
Itt kellett megállni, Odüsszeusz kalandjait félretolni, s elmondani, hogy azon a napon 108 embert mészárolt le a gyilkos sortűz a laktanya előtt, s hogy a legfiatalabb 15 éves diák volt, s hogy nagyszülőjük is lehetett volna az a fiatalasszony, aki terhesen vált a barbárság áldozatává.
Mosonmagyaróváron a gyász fekete színe keveredett az ünnep vörösével, és sok helyütt másutt is az országban, Salgótarjánban, Kecskeméten, Esztergomban, s számtalan helyen lőttek bele a tömegbe, lőtték szét a forradalmat, a némaság pecsétjét ütve a szájra.
De hát mi is történt 1956. október 23-án? Föltépték a bedeszkázott ablakokat, hogy beáradjon a fény egy pillanatra. Kitárták az ajtókat, és beömlött a friss levegő. Csak egy kis szolidaritási tüntetésnek indult, csak egy kis egymásba kapaszkodásnak, csak egy kis hőemelkedésnek az egész, s néhány óra alatt már fegyver ropogott, s a hatalom kétségbeesetten védte hadállásait. S 24 óra alatt forradalommá, az országot átszövő forradalommá vált. A forradalomnak ugyanis volt célja, s e célokat a 16 pont sorról sorra le is írta. A cél pedig egyszerűnek látszott, a szovjet csapatok kivonása, a független Magyarország megteremtése. S e cél forrasztotta egybe az országot.
Olyan egyszerűnek látszott minden. S hirtelen lett értelme az egésznek, az egész életnek. Még meghalni is volt miért. A mosonmagyaróvári Magyar Katalin jut eszembe, a 17 éves diáklány, aki 23-án vért adott a Karolina úton, aztán felhúzta a vöröskeresztes karszalagot, sebesülteket ápolt a Tétényi úti kórházban. November 7-én betegért ment ki a mentőszolgálat Ő is velük tartott, hogy egy sebesült kisfiút vegyenek fel Hárman voltak a mentőautóban, egy munkáslány, ő és a sofőr. A kilencéves sebesült kisfiút felvették, már bent feküdt az autóban, a sofőr egy kis utcába igyekezett, hogy meghúzódjon, amíg a harcok elcsitulnak. De szembe találta magát egy orosz tankkal. Az megsorozta a mentőautót. A kisfiút fejlövés érte, azonnal meghalt. Egy másik golyó Katalint találta el. Odakúsztak hozzá, hívták. De ő csak ennyit tudott mondani: Szevasztok, én meghalok.
A Kossuth téri vérfürdőben Ágh István költő is megsebesült, őt is ápolta Magyar Katalin a kórházban. Egy verssel adózott emléke előtt:

Magyar Katalin


...
Kórházi ágyon pislákoltam.
Most a kórházkert húsvéti tapéta
korhadtcsont -színű falra,
átvilágított szellő, reménylehellet.
Minek gondolna Magyar Katalinra,
ki a Terézvárosban a tizenhat éves vöröskeresztest
lefényképezte, akár a vadorzó,
s a rossz fölvételt nekem adta?

Valahol itt, valamelyik fiókban oszlik
barna homállyá, valahol fényes földi
lakk pácolja nyakcsigolyáit.
Nem látom, mintha látnám ballonkabátba
csavartan, homlokán csuklya gyapja,
szelíd arcával lepke-bárány,
Jeanne d'Arc és Zója negatívja
hanyatt a pesti járdán. ...


Még az ilyen gyorsan ellobbanó életnek is lett értelme. A Magyar Katalinok azt tették, amit tenniük kellett. Nem akartak poshadt időben élni, s az árulás dögszagától terhes levegőt beszívni. Magyar volt. Katalin volt. És vértanú.

Az eleinte vezér nélküli spontán forradalomnak vezető kellett, mint '48-nak Kossuth Lajos, s hiába találta meg már első este Nagy Imrét, neki még szüksége volt néhány napra, hogy azonosulni tudjon a nemzettel. Erkölcse átüt az idő szövetén, aztán már megy a maga választotta úton, a bitófa felé.
Igazán Ő lett az a kovász, ami e sokfelől érkező pataknak medret adott. (,,Ó bár adna a Gazda patakom sodrának medret...") Nem azzal, hogy nagy nehezen valamit elvállalt, ami rá maradt, rá testálódott. Hanem azért, mert annak minden ízét átélte, s minden következményét tudta és fölfogta. A halált is. Fecseghetnek politikai akrobaták ma is, Nagy Imre a nemzetért halt meg. Mit számít ilyenkor már, hogy bolsevik volt minden ízében az előző néhány évtizedben, hogy megjárta Moszkvát, hogy túlélte Moszkvát. Életét adta a hazáért. Sunyi Gerők, mocskos Rákosik, hitszegő Kádárok sziszeghetnek a túlvilágon is: Nagy Imre túlélte őket, túlélte a leverten is győztes forradalmat. Példája azért nagyszerű, mert remény a jövőre nézve. Magyarországot hiába rendszerváltották az üzlet nevében, példát mutatott, és a példa nem biztos, hogy egyszeri. A forradalomcsinálás ugyanis alapvető emberi jog. És ennek gyakorlásáról nem mondunk le.
Aztán jött november 4-e. Lánctalpak taposták szét az országot, s jött az áruló, s a megtorlás, a kivégzések hosszú sora. Módszeresen szedték össze az embereket, kirakatpereket rendeztek, s 1956 forradalmát elkeresztelték ellenforradalomnak, amit Nyugatról szerveztek beszivárgó nyilasok, reakciósok karöltve a Szabad Európa rádióval. Az elmenekült kétszázezer emigránst disszindensnek nevezték, akiktől óvakodni kell. A tankönyvekből szinte kitörölték ezt a dátumot, reszkettek tőle. Még emlékeszem, hogy október 22-én a rendőrség lepecsételte az írógépeket, az enyémet is, hogy október 23-án nehogy röplapokat lehessen gyártani rajtuk. A nyolcvanas évek közepén megjelent fénymásolónak felírták a számlálóállását.
Közben a gyilkos is megöregedett, de kis elégtétel, megérte Nagy Imre újratemetését, akivel egyre gyakrabban álmodott, akit ezerszer megtagadott.

Nemrégiben hallottam egyik politikusunk szájából: mindenkinek mást és mást jelent 1956. S a sokféle jelentés megfér egymás mellett. Alattomos kijelentés ez, maszatolós, elkeni a határt bűnös és áldozat között, s megengedi az önvizsgálat hiányát.
Az ünnepet silányítja hétköznappá. Az elmúlt húsz év is ezt tette, a felemás rendszerváltás felemás ünneppé próbálta zülleszteni 1956 emlékét. Nem csoda, hisz elmaradt a felelősségre vonás, pribékek napoztak a parkokban, élvezve kiemelt nyugdíjukat. Az ötvenedik évfordulón az ország miniszterelnöke ismét megmutatta, mit gondol a forradalomról, míg tüzijátékban gyönyörködött az elkerített, a néptől elzárt ünnepi helyeken, addig szétverette az Astóriánál a zászlókkal ünneplőket, kilövette szemüket, leverette veséjüket. És ma is büntetlenül adja tanácsait, mintha nem söpörte volna el hatalmát a választásokon a népharag.
Ünnepelni tudni kell. Ezt nem tanulta meg a kordonok mögött bátor bukott miniszterelnök. Az ünnepek jelentősége a családban is nagy, hát még a családok nagy közösségében, a nemzetben! Összetartó erő az ünnep, az a ragasztó, malter, ami ha kipereg a téglák közül, az épület rokkan bele, rogy össze, ereszkedik térdre.
Különösen 1956 sugározhatná az összetartozás élményét: a magyar október a világ egészén ismert, s tisztelt forradalom. Miért kellene hát nekünk sunyin, lehajtott fejjel emlékezni rá? Csak nem azért, mert elmaradt az azt eltiprók felelősségre vonása? Talán az áldozat szégyellje magát azért, hogy elárulója, besúgója fölényes mosollyal a szája szegletében nyilatkozik róla.
Cinikus az, aki kijelenti, hogy megfér 1956-ban Wittner Mária igazsága, Magyar Katalin igazsága Dudás igazságával!
Persze ünnepelni tudni kell, s tudni kell nem beszélni, ha csak hallgatni lehet. S ünnepelni sokféleképpen kell, néha csak egy szál virággal a vértől áztatott mosonmagyaróvári téren, néha elég elővenni egy régi fényképet, föllapozni egy könyvet. S van olyan is, hogy ünneplőt ölt az ember, meghallgatja az emlékező beszédet, s nagyapjára gondol közben, s arra, hogy büszke magyarságára, büszke szüleire, akiknek már nem adatott meg a jobb kor, amiben reménykedtek.
1956 a fejek felemelésének az éve. S példa is: a reménytelenség legmélyebb bugyrából is lehet kitörni. S példa minden kor diktatúrájának: a nép nem felejt. Van egy pont, ahonnét már csak felfele van. S hogy minden gaztett fölíratik valahova, és eljön a számonkérés ideje. Minden kor politikai elitje számára tanulság: a nemzetet szolgálni kell, nem rátelepedni, ráerőszakolni az idegen mintákat, akaratot.
Ki gondolta volna 1956. október 22-én este, hogy másnap emberekre lőnek a rádiónál, hogy néhány nap leforgása alatt teljesen megváltozik az ország? Hogy mi volt az utolsó csepp a pohárban? Teljesen mellékes. De micsoda iszonytató zsarnokság ellen lázad fel az ember, ha munkás, paraszt, tanár, egyetemista együtt dönti le a zsarnokság jelképét a Sztálin szobrot, s együtt menetel Pest utcáin. Ilyen ritka nemzeti egységet minden száz évben egyet, ha föl lehet jegyezni. Dávid Góliát ellen. A rákosan elburjánzott Gulag sejtek közül az egyik gennye fölfakad, s jöhetnek tankok beletaposni az embert az aszfaltba, a félelem már kiirthatatlanul beleköltözött a rabtartók szívébe: a lázadás emléke lázként lappang sokáig, hogy végül ledöntse a testet.

*

Türelmetlenek vagyunk? Alig lélegeztünk be néhány kortynyit a feltépett ablakokon át beömlő levegőből máris minden kérdésünkre szeretnénk érvényes, egyszeri és megfellebbezhetetlen választ kapni? Igen, hisz ötvennégy éven át nem hallottunk mást csak féligazságokat, elharapott szavakat, s a hallgatás emlékművét építtették velünk, s sokunknak már soha nem mondja el édesanyja, édesapja, hogy hogyan gondolkodott 1956-ról, hogyan gondolkodott 1945-ről, s ha él még némelyikünké, már nem tudja elmondani semmiféle nyelven, mert az elmúlt ötvennégy év alatt a beszélhető nyelvet is elvették tőle.
Emlékszem még, hogy 1989-ben mekkorát durrant a szó, hogy 1956-ban nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés. Kellett is hozzá néhány év, hogy lehűtse álmainkat, hogy ne gondoljuk végig azt, ami ebből következik.


Szangvinikus, hirtelen indulatú nép a magyar, sokan még ma sem tudják megérteni, hogy eszmék egy egész népet lázba tudnak hozni, hogy honnét a merészség egy 200 milliós birodalom ellen felkelni. Nem tudják, mert gyomrukon keresztül nézik a történelmet, s mert lelkesedésük a bankszámlakivonatokig terjed. S mert nem fogják föl, hogy a 20. században el lehetett jutni odáig, hogy nincsen tovább, hogy nincsen mit veszíteni. S azt sem, hogy e csöppnyi nép ezernyi tapasztalat ellenére hitt abban, hogy nincsen egyedül. Annak ellenére hitt ebben, hogy megtapasztalta Trianon népirtását, a második világháború után ellenünk elkövetett kegyetlenkedéseket, s a hazugság Európájának hallgatását.
Az ötvenedik évfordulóra szép számmal érkeztek a küldöttségek, s bocsánatkérő nyilatkozatok hangzottak el, hogy magunkra hagytak bennünket, s mi feszengve hallgattuk a szép szavakat, mert erre sem volt már igazán szükségünk ötven év után. Hisz amit e népek kormányai elmulasztottak, arra nincsen bocsánat csak magyarázat. S bocsánatot csak saját népüktől kellene kérniük, azoktól, akik többet tettek a hivatalosságoknál, befogadták a menekülőket, ellátták őket, házukba hívták, megállították a magyarokat szállító autóbuszokat, hogy néhány schillinget nyomjanak a hontalanok kezébe. Igen osztrák pénzt, mert Ausztria volt az egyetlen, aki egy évvel az orosz megszállás megszűnte után a legtöbbet tette. Önök talán tudják, az osztrák miniszterelnök, s Bécs legnevesebb színészei járták a császárváros utcáit, s pénzt gyűjtöttek Magyarországnak. Kalapoztak.

Türelmetlenségünk ellenére is be kell látnunk, hogy kicsit több mint fél évszázad semmi, csak egy mély levegőt lehet ennyi idő alatt venni. De elég arra, hogy észrevegyük, hogyan ég fényesedik 1956 csillaga egyre tisztábban, s hogyan mállik, rothad szét az a sokféle hamis gondolat, amibe becsomagolták. Nem kétséges, 1848 mellett 1956 a magyar nemzet második nagy pillanata. A napi marakodás mellett persze ez nem látszik minden pillanatban, a szétszakított, szellemileg megalázott, az értékeket megkérdőjelező mában ez nem tűnik mindig annak, de hazának csak az a szögesdróttal körbekerített terület nevezhető, ahol vannak azonosulási pontok, ahol vannak biztos értékek, ahol fel lehet nézni a Napba, ahol bele lehet nézni a tükörbe. A haza ugyanis nem csak egy terület, nem az állam gyakorlóterepe, nem csak az a föld, amiből vétettünk, és amibe eltemetnek ma, nem, a haza hit a jövőben. Ezért volt veszélyes 1956 a zsarnokságra, mert ezt a hitet állította vissza az emberekben. Hogy van értelme élni. S ezért rettenetes a zsarnok számára, mert hiába államosította, annektálta a magánéletet is, a belül hordott hazát nem lehetett gyarmatosítani. S ezért volt félni valója az azt követő ötven év zsarnokainak, mert tudták, 1956 gyújtózsinór a magyar történelemben. Mert róluk is ítéletet mondtak 1956-ban, az elkövetkező zsarnokok is megítéltettek már akkor.

Mosonmagyaróvár 1956-jával kezdtem az elején, s két nap múlva kedden, néhány túlélővel és a város nemesebbik felével végigjárjuk azokat a helyeket a városban, ahol 1956. október 26-ának eseményi zajlottak, s délután négy órakor a magyaróvári temetőtől, ahova az ismeretlen meggyilkoltakat tömegsírba temették végigvonulunk azon az útvonalon, amelyen 54 évvel ezelőtt délelőtt az énekelő tömeg is vonult, s kimegyünk a térre, mint akkor, és emlékezünk a 108 legyilkoltra. Akiket éppen akkor kaszálta le az első sortűz, amikor a Szózatot énekelték.
Van ennek valami döbbenetes, máig ható jelentése.
Hazádnak rendületlenül? Kérdezzük ma is naponta, tesszük fel a kérdést, ami akkor kijelentés volt, sőt parancsoló kötelesség..

Egy verset hoztam Önöknek, s ezzel hajtok fejet azok előtt, akik 1956-ban azt tették, amit egy megnyomorított nép gyermekeként tenni kellett. S Önök előtt is, akik őrzik az ő emléküket.

Rendületlenül


Hazádnak rendületlenül légy...
Mi az, hogy haza?
Kölcsey, Vörösmarty, Arany,
Illyés, József Attila, Baka?

Liszt, Bartók, Kodály, mennyi
vers, festmény, muzsika!
Templom, várrom, mohás ha-
tároszlop, virágok illata.

Nyelv íze, szavak édessége,
mézé, sötét boré, eceté.
Őrtornyok szem villanása,
görcs belül, a félelemé.

Múlt iszonyú mély kútja bele-
nézel sötét víz csillan odalenn.
Ez is haza, kín és gyönyör,
újból és újból föllobbanó szerelem.

Rendületlenül? Légy híve? Hisz
választás nincsen, tudod.
A jelent megnyered, bár a
jövőt lehet, hogy elbukod.

Leng az inga, a napos oldalt
fölváltja az esős.
A vers megvéd, gondolod, csak
légy kitartó és erős.

Mennyi felhalmozott kincs, ez
is a haza.
Haza a magasban? Belül és
Kint? Lent és fent? Illyés igaza?

Forgószélben állsz, látod és
Érzed, hogy minden összedűl.
Vagy csak változik? (Reméled.)
Hazádnak rendületlenül.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Címkék: mosonmagyaróvári, miniszterelnöke, számlálóállását, meggyilkoltakat, mosonmagyaróvár, kiirthatatlanul, ellenforradalom, kétségbeesetten, magyarországnak, vöröskeresztest, megtapasztalta, miniszterelnök, elmulasztottak, kapaszkodásnak, rendszerváltás, gyakorlóterepe, elgondolkodtam, megkérdőjelező, összeverbuvált, reménytelenség, diktatúrájának, féligazságokat, gyarmatosítani, magyarországot, dokumentumokat, kirakatpereket, megnyomorított, salgótarjánban, nyakcsigolyáit, következményét, disszindensnek, elkeresztelték, reménylehellet, vöröskeresztes, mentőszolgálat, hőemelkedésnek, város polgármestere, 1956-os forradalom, történelemkönyvbe száműzött, benne résztvevőknek, egész élet, ablakon megmutassuk, szemközti épület, szovjet tank, szigetközi gyerekekből, gyilkos sortűz, laktanya előtt, barbárság áldozatává, gyász fekete, ünnep vörösével, némaság pecsétjét, bedeszkázott ablakokat, Magyar Katalin, Magyar Katalinra, Magyar Katalinok, Kossuth Lajos, Nagy Imrét, Igazán, Nagy Imre, Sunyi Gerők, Szabad Európa, Wittner Mária, Dávid Góliát, József Attila,
Új komment
Név:
E-mail cím: ( csak a blog tulajdonosa látja )
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Facebookon kaptam  Majthényi Flóra: Mi a haza?  Az élet  Facebookon kaptam  Imádkozás Krisztus értelméért  Törött csészék  Csörög a telefonom  Márciusi eső  A kávé  Facebookon kaptam  Akit mindenki lenéz, nem tarto...  Az élet  Minden jónak végeszakad egysze...  Március 15 emlékére virágba bo...  Nyíljatok meg  Müller Péter tollából  Nem kell ide békemenet  A Mindenható Istenben bízva  Facebookon kaptam  A gyomorrontás tojással is kez...  Isteni zsebkendők  Facebookon kaptam  Alvó kislány  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  Fújjad márciusi szél . . .  Isten áldja  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Cs Ildikótó...  Facebookon kaptam  " A gondolat is rezgés. Minél ...  Az embernek fiatal korában van  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  Csendes éjszakán  Alvó kislány  Facebookon kaptam  Aranyosi Ervin: Március 15. a ...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Esti kép  Facebookon kaptam  Alvó baby  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  Az agyat és a csontokat is erő...  Könnyáztatta asszonysorsok  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  Gyönyörködjünk a március 15 ti...  Facebookon kaptam  Paul David Tripp Március 17  Facebookon kaptam  Szeretettel  Mély, puha álom - sárga féltés  Facebookon kaptam  Meghitt estéken . . .  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Szép Álmokat  Szabó Lőrinc: Egy kis értelmet...  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Akinek vaj van a fején...  Ne engedd el kezem!  Keresd azt a valakit,...  Facebookon kaptam  Szép estét kedves látogatóimna...  Facebookon kaptam  Szép estét kedves látogatóimna...  Facebookon kaptam Cs Ildikótó...  Házi botox  Facebookon kaptam  Tavaszról álmodom,  Alvó cica  képre írva Március 15 -re emlé...  Ne feledjük: a föld jóval több...  Müller Péter tollából  A közszereplő  Házi botox  Március 15-re emlékve  Nagy László - Szerelem emléke  Dóró Sándor: Tétova lét  Őri István - Dal az életről  A gyomorrontás tojással is kez...  Mi a különbség  Facebookon kaptam Cs Ildikótó...  Por  Facebookon kaptam  Paul David Tripp Március 16  Aztán itt van egy másik szerep...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Esti kép  A halolaj és a hal még a migré...  Dóró Sándor: Tétova lét  Szép estét kedves látogatóimna...  Gyönyörködjünk a március 15 ti... 
Bejegyzés Címkék
város polgármestere, 1956-os forradalom, történelemkönyvbe száműzött, benne résztvevőknek, egész élet, ablakon megmutassuk, szemközti épület, szovjet tank, szigetközi gyerekekből, gyilkos sortűz, laktanya előtt, barbárság áldozatává, gyász fekete, ünnep vörösével, némaság pecsétjét, bedeszkázott ablakokat, friss levegő, hatalom kétségbeesetten, országot átszövő, forradalomnak ugyanis, szovjet csapatok, független Magyarország, egész életnek, mosonmagyaróvári Magyar, vöröskeresztes karszalagot, sebesült kisfiút, kilencéves sebesült, harcok elcsitulnak, orosz tankkal, kisfiút fejlövés, másik golyó, verssel adózott, kórházkert húsvéti, tizenhat éves, rossz fölvételt, pesti járdán, ilyen gyorsan, árulás dögszagától, eleinte vezér, maga választotta, bitófa felé, nemzetért halt, előző néhány, jövőre nézve, üzlet nevében, kivégzések hosszú, elmenekült kétszázezer, tankönyvekből szinte, rendőrség lepecsételte, nyolcvanas évek, sokféle jelentés, határt bűnös, önvizsgálat hiányát, ünnepet silányítja, elmúlt húsz, felemás rendszerváltás, felelősségre vonás, ötvenedik évfordulón, ország miniszterelnöke, néptől elzárt, zászlókkal ünneplőket, kordonok mögött, ünnepek jelentősége, családok nagy, téglák közül, épület rokkan, összetartozás élményét, magyar október, világ egészén, áldozat szégyellje, szája szegletében, szál virággal, vértől áztatott, régi fényképet, emlékező beszédet, fejek felemelésének, reménytelenség legmélyebb, számonkérés ideje, nemzetet szolgálni, idegen mintákat, utolsó csepp, zsarnokság jelképét, rákosan elburjánzott, egyik gennye, rabtartók szívébe, lázadás emléke, feltépett ablakokon, hallgatás emlékművét, elmúlt ötvennégy, beszélhető nyelvet, egész népet, második világháború, hazugság Európájának, ötvenedik évfordulóra, szép szavakat, magyarokat szállító, hontalanok kezébe, orosz megszállás, legtöbbet tette, osztrák miniszterelnök, császárváros utcáit, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 35 db bejegyzés
Összes: 3554 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 34
  • e Hét: 363
  • e Hónap: 12647
  • e Év: 44312
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.