|
2017-11-25 18:29:56, szombat
|
| |
| |
FÖSVÉN LEGÉN HÁZASODIK
Vót a falunkba egy nagyon-nagyon fösvény legény. Szép vót az a legény, csinos, csak jaj, nagyon-nagyon fösvény vót. Pedig má benne vót az üdőbe es, csepegett es a nyála a leányokért, de nem mert megházasodni. Attól félt, ha asszont hoz a házhoz, a menyecske kieszi a vagyonjából. Ezétt inkább egyedül sonyorgott. Hát az apja má mondogatta is a legénynek:
- Édes fiam, má neked meg köllene házasodnod, mer mán bizony te mán jól benne vagy az időbe.
- Jaj, édesapám. Nem akarok megházasodni, hát gondolja el, hát az a menyecske megeszi a vagyonunkot! Oszt akkor mi lesz nekünk? Hát azt a menyecskét etetni köll! Megeszi mind a vagyonunkot!
- De hát mégis, fiam, mán benne vagy az időben, majd anyád, ha meghal, ki fog rád mosni meg főzni'?
Hát akkor jól van, hallgatott a gyerek, nagyon sajnálta, amit megeszik a menyecske. Csak nem akart megházasodni.
A faluba vót egy szép, de erőst szegén leján, Juliska, aki rettenetesen szeretett vóna nagygazdáné lenni. Hát oszt akkor egyszer a jánynak valahogy a fülibe jutott, hogy nagyon-nagyon fösvény ez a gazdagyerek és mé nem házasodik meg. Gondolta, na állj csak meg, me segélek én a te bajodon!
A leján tudta, hogy a legén mikor menyen ki a mezőre. Előttik szokott eljárni.
Egy reggel Juliska szépen kiőtöződött. Csercsés rokolya, rezes lájbi, fejér ing! A hajába égszín pántlikát kötött. S így, nagy cifrán kiült a kapu elejibe a padocskára, várta a legént. Há egyszer, jő es kaszával szép ződ szekeren. No, akkor azt csinálta, hogy mikor a János ment arra, akkor kiállt a kapuba, hát elkezdi szedni magába a levegőt. Tátogatja a száját.
Mikor meglátta Julist, a szemei felakadtak. Nekiszóllott kedvesen:
- Jó reggelt, Juliska! Ugyan biza, mit csinyálsz te itt elyenkor a kapuba, es mér tátogatod a szádat?
- Én-e? Há, csak reggelizem!
- Ugyan biza, mi jót reggelizel?
- Jaj, te, nem akarok hangosan mondani, de tudod-e, gyere ide közelebb, majd megmondom-e, tudod-e, hogy én levegővel élek. Nem akarom mondani senkinek, csak neked megmondom. Tudod. én reggel teleszedem magam evvel a friss ájerval, oszt akkor az mán nekem elég egész napra. Estig nekem nem is kell semmi egyeb. Hónap reggel oszt újból teleszedem magam levegővel, oszt akkor újbúl élek tovább.
- Te, ne beszélj!
- De, bizan, igen! - pillogtatott Julis.
- Ne kárhoztass el!
- Higgyed meg, tisztán levegővel es megélek.
A legénnek az elméje es megfordult örömiben. Megszámította, hogy asszonya es lesz, s a vagyonja es mind megmarad. Hej, nagyon megtetszett a legénynek! Azon helyben megfordította a szekeret. Megy es haza nagy örömvel:
- Édesapám, s édesanyám, megházasodok! Rendezzék a lakadalmat, me megkaptam a nekem való lejánt!
- Hogy, hogy gondoltad meg magad, fiam, hogy megházasodol?
- Olyan lejánt kaptam, aki megél tisztán ájerval es. Jaj, a Julis levegővel él, az nem eszi meg a vagyonunkot!
Az öregek nem sokat gondolkodtak. Örvendtek, hogy a fijik nem vénül rájik egészen, elmentek hát a Marist kéregetni. Gyorsan összecsapták a lagzit es, megvót a lakodalom ugye.
Mikor a vendégek hazatakarodtak, a fiatalok egyedül maradtak. Osztá vót, ami vót... Az éjszaka eltőt.
No oszt reggel menyen az új ember, hogy ellássa az állatokot. Meghagyogatott Juliskának, hogy mire béjő, készítsen neki valami jó reggelit.
Na , akkor ahogy otten eteti az állatokat, Juliska megtálalt, kitett az asztalra két tángyért, két csiprot, két kalánt, főzött egy jó nagy málét, s kitett az asztalra egy jó köcsög aludttejet. Na, várta bé az emberit.
Na, megy be az ember. Mikor meglátta a terített asztalt, a szemei keresztbefordultak:
- Há mija, Julis? Métt tettél két tángyért, két csiprot s két kalánt? Tám csak nem akarsz enni?!
- Hát idehallgassál, hát azé, mert nekem is köll.
- Hát mi a fene, hát aszondtad, hogy te tisztán ájerrel es megélsz!
- Jaj, te ember, hogy mi történt, mi nem, az éccaka, a nászéccakán, de tudod-e te aztat, hogy te bennem valami nagy kárt tettél! Mert hiába kiálltam én reggel, szíttam a levegőt, tátogattam én a számat, de - aszongya - a levegőt beszíttam de kiment belőlem. Megint beszíttam, megint kiment belőlem. Hát idehallgassál, te valami defektet csáltál rajtam az éccaka! Most mán én nem köllök, má most nem áll meg bennem a levegő.
A fösvén emberecske meggondolkodott, bélátta, hogy valóban ő kárt tett Juliskába. Ha imán így van, belétörődött, hogy az ő asszonya es egyék, eppe úgy, mind a másé.
A fösvény legény házasodik
Link
A nap meséje
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pajzán történetek&mondák |
|
|
|
Címkék: meggondolkodott, hazatakarodtak, meghagyogatott, idehallgassál, megfordította, megszámította, gondolkodtak, megházasodok, nekiszóllott, belétörődött, megházasodni, összecsapták, rettenetesen, megházasodol, pillogtatott, nászéccakán, vagyonunkot, nagygazdáné, megtetszett, kiőtöződött, gazdagyerek, vagyonjából, sonyorgott, tátogattam, juliskának, házasodnod, megfordult, padocskára, kárhoztass, mondogatta, hallgatott, teleszedem, menyecskét, leányokért, reggelizem, reggelizel, nagyon-nagyon fösvény, menyecske kieszi, menyecskét etetni, jánynak valahogy, fülibe jutott, leján tudta, legén mikor, reggel Juliska, hajába égszín, kapu elejibe, szemei felakadtak, friss ájerval, nekem való, lakodalom ugye, vendégek hazatakarodtak, fiatalok egyedül, FÖSVÉN LEGÉN HÁZASODIK, Meghagyogatott Juliskának,
|
|
Offline
