|
2017-11-25 19:00:06, szombat
|
| |
| |
ÁDÁM HOGYAN JÁRT ÉVÁVAL
Amikor az Úr Évát is mögterömtötte, szöbb élete lött Ádámnak is. Egy darabig szót fogadott Ádámnak, Ádám akármit is parancsolt nekije. De eccörcsak mögbokrosodott, oszt mindég nekije állt föllebb. Eccör aszondi nekije Ádám:
- Te, kötözd fő azokat a rózsabokrokat ott az árok partján, mert a fődön feküsznek! Eldüntötte űket a forgószél.
Aszondi Éva:
- Ameddig kend a pampuláját járatja, addig mög is töhetné! Ne parancsúgasson mindég! Kendnek is annyiba áll mögtönni, mint neköm. Ha szereti a szagát, hát kötözze fő!
E így mönt a má mindönnap vagy két hét úta. Gondút egyet Ádám:
- Hát ha én nem tudok parancsúni ennek a mögátalkodott fehérnépnek, majd parancsul nekije az, aki az én bordámbul ezt a világra teremtötte.
Alég várta, hogy az úristen begyüjjön a Paradicsomkertbe. Gyütt ám eccör az Úr. Sok fényes angyal késérte. Kérdi Ádámtul:
- No, szerelmetös gyerököm, van-e valami újság?
Ádám vakarta a fejit, akart is szóni, mög nem is. Aszondi mégis egy kis idő múlva:
- Küldje el, Uram, valahol ezöket az angyalokat, mert vanni van újság, egy kis mondanivaló, de úgy szeretném, ha azt csak maga hallaná.
Az Úr mingyá ki is adta az angyaloknak a parancsot:
- Mönjetök, keressétök mög Évát, csak akkor gyertök vissza, ha hívlak bennetöket.
Az angyalok eltávoztak. 
- Na most mondd el a mondanivalókat, gyerököm! - mondta az Úr.
- Hát nagy az én bajom, Uram, Atyám! - mondi Ádám. - Nem fogad szót az asszony, akármit is parancsolok neki. Mán vagy két hét úta mindég zsörtölődik, visszakarattyul, akármit is mondok neki. Pedig hát szépen beszélök hozzá! Alig vagyunk kéthónapos házsok, mán most is baj van vele. Mennyi mérgöt ötet az mög velem, mire mögöregszök.
Ádám oszt elmondta szépön, tódalék nélkül, hogy máma is hugyan járt Évával. Nagyon csóválta a fejét az Úr, hogy Ádám panaszát hallgatta. Mikor oszt elmondta Ádám mindön panaszát, búját-baját, aszondi nekije:
- Gyere csak ide közelebb, Ádám, hadd nézzelek mög jobban!
Ádám odamönt. Az Úr még körül is forgatta Ádámot, úgy mögnézte. Aszondi utoljára:
- Úgy látom, ölég jó kiformáltalak, de mégis hibázik rúlad valami. Azt parancsolom neköd, fiam, mönj le ahhol az árokhol, ahon azok a rózsabokrok vannak.
Oda is mutatott az Úr a kezivel.
- Mikor odaérsz, hajulj bele, osztég merítsd tele mind a két markodat! Mikor tele lösz a markod vízzel, mosd mög jó az órod alját mög az ajakadat, ódalrul a képedet, föl a hajadig. Majd möglátod, hogy azután szót fogad az asszony.
Avval kiáltott egyet az angyalok után, azok alágyüttek, oszt szépen elballagtak.
Ádám még abba a minutába lemönt az árokhoz, oszt mögmosakodott, úgy, ahogy az Úr mondta. Ahogy mosakodás után a víz tetejin möglátta magát, mögijedt. Azér ijedt mög, mer bajsza mög szakálla nyőtt, még ott a parton. De lassan beletörődött a dologba, mert az gondúta:
- H az Úristen így akarta, mégis csak jóra köll ennek kimönni.
Mikor visszatért a tanyára, elkiáltotta magát:
- Éva, galambom, gyere csak ide!
Éva odagyütt. Mikor möglátta, hogy egy bajszos, szakállas embör áll előtte, megijedt.
- Ki vagy, te embör?
Ádám elnevette magát. Aszondi:
- Én vagyok, tubicám, a te urad!
- Hát mi lölte kendöt, édös uram?
- Semmi - aszondi Ádám -, szakállam, bajszom nyőtt. Hát így nem vagyok szép?
- De, szépnek szép - mondi Éva -, csak most úgy félök kendtű, édös uram!
- Az nem baj, Éva! Ollan löszök ezután is, mind eddig vótam. Csak értsük mög egymást. De gyere csak kötözd föl a rózsabokrokat!
Éva kétször se mondatta, sietött a dógot elvégezni. Attúl fogva mintha mindön mögváltozott vóna. Éva szót fogadott. De egyre fúrta a kíváncsiság, hogy hogyan lött Ádámnak szakálla? De akárhogy cirógatta is Ádámot, Ádám nem árulta el a titkot.
Eccör aztán addig kérte Ádámot, hogy Ádám mán nem állhatta a sok könyörgést, mögmondta nekije, hogy hogyan nyőtt szakálla. Mikor Éva mögtudta, hogy hogyan löhet szakállt csinálni, gondúta magába:
- Mé ne löhetnék én is ollan, mint az uram?
Eccör aztán délután leszökött ahhol az árokhol, ahun Ádámnak kinyőtt a szakálla. Leballagott a parton, belemert a markával a vízbe. Ippeg az állához akarta vinni a vizet, mikor egy szúnyog hirtelen "ODA"röpült, oszt mögcsípte. Éva hirtelen odacsapott mind a két markával a szúnyogra. De amint odanézett, nem vót bátorsága még eccör vízér lenyúlni. Szőr nyőtt a szúnyog helin.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pajzán történetek&mondák |
|
|
|
Címkék: paradicsomkertbe, visszakarattyul, mondanivalókat, parancsúgasson, mögbokrosodott, mögterömtötte, kiformáltalak, rózsabokrokat, mögátalkodott, mögmosakodott, beletörődött, mögváltozott, kíváncsiság, szerelmetös, fehérnépnek, elballagtak, mögöregszök, parancsolom, rózsabokrok, elkiáltotta, angyaloknak, mondanivaló, parancsolok, zsörtölődik, leballagott, bennetöket, visszatért, eldüntötte, eltávoztak, parancsúni, kéthónapos, odacsapott, pampuláját, teremtötte, parancsolt, könyörgést, darabig szót, árok partján, fődön feküsznek, pampuláját járatja, mögátalkodott fehérnépnek, világra teremtötte, úristen begyüjjön, angyalok eltávoztak, rózsabokrok vannak, markod vízzel, órod alját, angyalok után, minutába lemönt, dógot elvégezni, állához akarta, szúnyog hirtelen, ÁDÁM HOGYAN JÁRT ÉVÁVAL, Aszondi Éva, Kérdi Ádámtul, Mikor Éva,
|
|
Offline
