Regisztráció  Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Tanmesék - igényeseknek
  2018-01-08 18:00:21, hétfő
 
   
 










TANMESÉK - IGÉNYESEKNEK

Tanulságos történetek







Aranyosi Ervin: CSÚCSRA TÖRŐ RÓKA


Egy aprócska róka felmászott egy kőre.
Azt hitte magáról: Ő a világ őre!
Fent a kő tetején sok-sok időt töltött,
s a többi állattal folyton csak üvöltött.

Az állatok unták, nemigen szerették,
s mikor elegük lett, egy szép nap megették!
Tanulsága is van ennek a mesének,
elmondom miről szól ez a rövid ének:

- Unalmában bárki hatalomra törhet,
de ha mást nem szolgál, életére törnek!
Ne hidd, hogy különb vagy, mint kit megalázol,
és, ha nincs igazad, a tömeg legázol!







BÉKA VERSENY - egy életre szóló lecke


Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját szórakoztatásukra. Építettek egy magas falat és megkérték a békákat, másszák meg. Csábító volt a fődíj, finom falatok, így hát sok jelentkező akadt a feladatra. Körbegyűltek az állatok, nyulak, medvék, rókák farkasok, vaddisznók. Felharsant a kürtszó és kezdetét vette a viadal. Legalább ötven béka indult neki a meredek falnak.

- Úgy sem sikerül nekik! - mondta egy nyúl. Amikor kimondta három béka le is esett a földre.
- Túl gyengék ehhez! - harsogta a medve, és tíz béka megint lepottyant a talajra.
- A békák nem is tudnak falat mászni! - nevetett a vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról.

Ez így ment egészen addig, míg csupán csak egy béka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnem felért.

- Le fog esni! - morogta a farkas, de nem így történt.

A béka felért a csúcsra. Egyedül az ötvenből, egyedüli békaként teljesítette a távot. Pedig kis vézna béka volt. Az állatok körbeállták.

- Gratulálunk! Hogy sikerült épp neked? - kérdezte a róka.
- Mi a titkod? - kérdezte egy másik béka.
- Gyakoroltál? - szegezte neki a kérdést a farkas.

Csakhogy a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá: a győztes béka süket. Ő nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista megjegyzéseket. Csak a saját, belső hangját hallotta:

- Feljebb, feljebb, feljebb! - mondogatta magában. Tudta, hogy képes rá, és nem vették el az önbizalmát.

Mert lássuk be, nap, mint nap találkozunk olyanokkal, akik ezt sulykolják belénk.


Mi a tanulság?

Sose hallgass azokra, akik mindig negatívok és pesszimisták...
...mert ők elrabolják a legszebb vágyaidat és reményeidet, amiket a lelkedben hordozol!
Gondolj mindig a szavak erejére, mert bármit hallasz vagy olvasol befolyásolja tetteidet!

Tehát: Légy MINDIG... OPTIMISTA!
És leginkább Légy egyszerűen SÜKET ha valaki azt mondja, hogy nem tudod megvalósítani álmaidat!
Gondold ezt: Bármi sikerülhet neked ha igazán akarod







A BÖLCS ÉS TANÍTVÁNYA


Csak a bölcsre lehet biztonságosan rábízni, hogy másokat vagy magát megváltoztassa.

Az egyik tanítvány így szólt a mesterhez:

- Igen gazdag vagyok, és most még nagy vagyont is örököltem. Hogyan tudnám a legjobban felhasználni, hogy elősegítse lelki növekedésemet?

A mester azt mondta:

- Gyere vissza egy hét múlva, majd akkor válaszolok.

Amikor a tanítvány visszatért, a mester nagyot sóhajtott:

- Igazából nem tudom, hogy mit mondjak neked. Ha azt mondom, hogy add a vagyonodat a barátaidnak és a rokonaidnak, semmi lelki hasznod sem lesz belőle. Ha meg azt mondom, hogy add a templomnak, csak a papok kapzsiságát növeled.

- Add a pénzt a szegényeknek! Legalább nekik lesz valami hasznuk belőle, ha neked nem is. Ha nem segítesz, másokat károsítasz meg. Ha segítesz, magadat károsítod meg. Ha semmit sem tudsz erről a dilemmáról, az a Lélek halálát jelenti.

Ha viszont szabad vagy ettől a dilemmától, az az örök élet.

Anthony de Mello S. J.







A CSODA




Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.

A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva. Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből ésmegkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!

- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. - Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.

- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki.

- Tessék? - fordult hozzá a patikus.

- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt... Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?

- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.

- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.

A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jól öltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:

- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?

- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.

- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicago-i férfi.

- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.

- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.

Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:

- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.

A jól öltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.

- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna?

Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. no és egy gyermek töretlen hitébe.

Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.

Tudom, hogy továbbadod a labdát! Itt van, dobd hát oda valakinek, aki jelent valamit a számodra!A labda egy kör, illetve gömb, se eleje,se vége. Együtt tart bennünket, mint a Barátok Körét. De a legnagyobb kincs számodra látni és érezni azt a barátságot, amiben te részesítesz engem. Ma én dobtam feléd a barátság-labdát. Most rajtad a sor: passzold tovább valakinek, aki a barátod.
Ahogy olvasod ezt a történetet, azonnal küldd tovább.
A legerősebb kívánság !
Amikor a Jóisten kinyitott egy ablakot, meglátott engem és megkérdezett:Gyermekem, mi a legnagyobb kívánságod a mai napra?
Én azt válaszoltam: Uram, arra kérlek, vigyázz arra, aki olvassa ezt a történetet, és a családjára és barátaira is, mert megérdemlik,és nagyon szeretem Őket. Isten szeretete olyan, mint az óceán: a kezdetét láthatod, de a végét nem.










EGY IGAZ SZERELEM TÖRTÉNETE


Az egyik leggyakoribb kérdés az életünk során: "Mi a szerelem?"... Nos, a legszebb magyarázatot egy asszisztens barátnőmtől hallottam. Nemrégiben eszembe jutott a történet, amit szeretném ma veletek megosztani.

"Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30. körül, bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. Tudva, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos, kértem, hogy foglaljon helyet. Miközben a rendelőben tettem-vettem, figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára.

Idő közben arra gondoltam, megtehetném, hogy leveszem a kötését, és megnézném, miről van szó.

A seb nem tűnt olyan súlyosnak. Eldöntöttem hát, hogy fertőtlenítem, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem az öregúrral. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésével. Ő azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.

Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem, mire kedvesen elmesélte, hogy Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem:

- "És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?"

Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta:

- "Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő".

Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget... Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: "Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem.
Nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus.

Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van".

Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben!







A HÁROM ÖREGEMBER


Egy asszony kijött a házból, és három hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt:

- Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek benneteket, gyertek be, és egyetek valamit!

- A ház ura itthon van? - kérdezték.
- Nem - válaszolta az asszony. - Nincs itthon.
- Akkor nem mehetünk be - felelték.

Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki, mi történt.

- Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket! - válaszolta a férj.

Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket.

- Együtt nem mehetünk be a házba - felelték.
- Miért nem? - kérdezte az asszony.

Az egyik öreg magyarázatba kezdett:

- Az ő neve: Jólét - mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: - Ő a Siker, és én vagyok a Szeretet. - Majd így folytatta: - Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.

Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült.

- Ez nagyszerű! - mondta. - Ebben az esetben hívjuk be Jólétet! Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!

A felesége nem értett vele egyet:

- Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?

A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával:

- Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel.
- Hallgassunk a menyünkre! - mondta a férj a feleségének.
- Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!

Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget:

- Melyikőtök a Szeretet? Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk!

Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert:

- Én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?

Az öregek egyszerre válaszoltak:

- Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk. Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!







INDIÁN BÖLCSESSÉGEK




Hallgass türelemmel, mert különben a saját nyelved fog megsüketíteni!

Mikor egy idős indián beszél légy csöndben, és figyelj!

Kinek sok gyermeke van, sok otthona van.

Az álmok bölcsebbek, mint az emberek.

Emlékezz, a gyermeked nem tulajdonod! A Nagy Manitu (Isten) küldte hozzád.

Nincs halál, csak világok változása.

Minél többet adsz, annál több jó dolog történik veled.

Mindenki a saját bírája.

Sose ülj, mikor az idősek állnak.

Lopott étel sosem tesz jóllakottá.

Az igazság nem történik, hanem van!

Evés előtt mindig legyen időd megköszönni az ételt!

Ha odafigyelsz a suttogásra, nem kell kiabálást hallanod.

Ha egyszer zűrzavar támad körülötted és semmit nem értesz, ülj le egy csendes sarokba, hunyd be a szemed, és keresd meg magadban a csillagokat.

Ha megdöglött a lovad, szállj le róla.

Állj fénybe, mielőtt beszélni akarsz.

Read more: http://szerkesztek.hupont.hu/59/indian-bolcsesseg#ixzz53bur9700











ISTEN SOHASEM TÉVED


Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.
Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen elégett, úgy, hogy csak hamu maradt belőle. A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is oda lett.
"Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?" - kiáltott Istenhez.
Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van.
"Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten." - felelte a kapitány.
Az ember életében vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érez, mert annyi rossz dolog történik vele. De az életnek minden negatív történésre van egy pozitív válasza!







Karácsonyi tantörténet

Egyszer volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa, és 1 gyerek élt együtt egy fedél alatt. A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál zajlottak. Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik. A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett. Ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye, és ezért korholta az idős embert. Karácsonykor azonban megelégelte a dolgot, és nem engedte a családi asztalhoz ülni. Így a nagypapa a sarokban ült le egy sámlira, ölbe vette a tányérját, és úgy evett. Egy óvatlan pillanatban azonban kiesett az öléből a gyönyörű tányér, és tartalmával együtt leesett a konyha kövére, ami darabokra tört. Nagyon mérges lett az asszony, és a férje is, hogy a drága étkészletből eltört egy tányér, amit nagyon sajnáltak. Rá is ripakodtak az idős emberre az ügyetlensége miatt. Ezért karácsony másnapján elővettek egy csorba, megkopott cserépedényt, és az volt a nagypapa tányérja. Ő nem ellenkezett, beletörődött a sorsába, és elfogadta az ócska holmit. Finom vacsora került bele, a nagypapa pedig könnyes szemmel evett. Szeretett volna ő is az asztalnál ülni a családjával.

Újra megismétlődött az eset. Ez a kopott kis cserépedény is kiesett a nagypapa remegő kezéből, és ripityára tört össze a konyha kövén. Az anya már készült, hogy ismét leszidja a nagypapát, amikor felugrott az asztaltól a gyermekük, és odasietett a cserepekhez. Elkezdte összeszedegetni óvatosan, egyenként. Erre az apja ráripakodott, hogy üljön le. A gyerek ránézett, és azt felelte.

- Nem ülök le. Összeszedem, és összeragasztom a cserepeket, hogy amikor ti lesztek öregek, akkor ti is ebből a tányérból egyetek!







Karácsonyi történet - Jókai Mór: A KOLDUSGYERMEK /1854/


Az apját leütötte a hajókötél, a vízbe fulladt. Az anyja mosóné volt; éjszakai munkában meghűtötte magát, forró lázat kapott, meghalt. A kisfiú egyedül maradt, még alig volt négyesztendős.

Mikor kivitték az anyját is a temetőbe, a kisfiú elgondolta magában: ,,Már most ki fogja nékem mondani: kedves kisfiam? Ki fog én nekem kenyeret adni reggel, este? Ki vet nekem már ezután ágyat, ki ád rám tisztát, ha elszennyesedem, ki vesz az ölébe, ki csókolgat meg, hogyha valamim fáj?

A szomszédok is elköltöztek ki ide, ki oda, idegenek jöttek a régiek helyébe, akiknél ha megjelent a kisfiú, ha bekérezkedett ajtajukon, azt kérdezték tőle: ,,Mit akarsz? Mit keresel itt? Takarodjál innen!"

El is takarodott szegény, kiment az utcára, ahol senkit sem ismert, megállt egy szögletnél szépen, s úgy nézett a jövő-menő emberek szemébe: nem hasonlít-e valaki az ő apjához, anyjához, hogy azt megszólíthatná. Hiába nézte azokat, az embereknek más dolguk van, mint az őgyelgő gyerekekre ügyelni. Aki a mai világban valamit akar kapni, annak ki kell nyitni a száját. Az igazi koldusgyerek jobban érti a mesterségét; az utánok szalad a cifra uraknak, hozzájok keni-feni magát piszkos condráival; azok azután, csakhogy megszabaduljanak tőle, vetnek neki valamit. Az olyan koldus, aki csak sírni tud, meghalhat éhen.

Meg is halt volna éhen a kis poronty mindjárt az első két napon, ha egy jámbor öreg gyümölcsárus asszony nem árult volna ott azon a szögleten, amelyikhez ő szegődött. ez csak elnézte, mit ácsorog az a kisfiú ottan olyan sokáig. Talán bizony lopni akar? Mikor aztán látta, hogy estig nem mozdul onnan, megszánta. Kiválasztott számára egy ütődött almát: nesze, fogjad, hanem aztán már most eredj haza!

A kisfiú hozzá volt szoktatva a szófogadáshoz s ahogy mondták neki, hogy menjen haza, szépen elindult haza.

Akkor pedig már este volt, és este nagy városban minden ház ajtaja be van zárva. A kis árva fiú így elsírdogált magában, amikor elgondolta, hogy neki sehova sem lehet bémenni; őreá sehol sem várnak, az ő számára sehol sem vetettek ágyat.

Azután összehúzta magát egy kapu szögletében, s ott nagy sírtában elaludt, álmában megölelgeté azt a követ, ami olyan jó volt, hogy gyenge tagjait a szél ellen védelmezte, s azt mondta neki: ,,édesanyám".

Éjszaka is sokszor felébredt, mikor úgy fújt a hideg szél, s nyögve fordult másik oldalára, mikor olyan kemény volt az ágya.

Másnap megint felkereste a jó kofaasszonyt, aki látva, hogy olyan bús szegényke, ismét nekiadta ételmaradékát.

Harmadnap, negyednap megint ott találta a jó öreg asszonyt. Ötödnap pedig hiába várt reá a szegleten, sokan jöttek-mentek az utcán, még többen, mint egyébkor, csak az öreg nem jött ezúttal.

A kis árva fiú végre megkérdezé egy féllábú koldustól (nagyobb urat nem mert megszólítani):

- Hol van most a jó néne?

- Ma nem fog itt árulni, fiam, felelt neki a koldus, mert ma ünnep van.

- De hát miért van ünnep?

- Mert ma született a Jézus, látod, kisfiam, hogy mennek az emberek a templomba.

Ahová annyian mennek, oda tán neki is szabad bemenni, gondolá a kis árva, s hogyan örült, midőn látta, hogy ebből a nagy-nagy házból, aminél szebb háza senkinek sincsen, nem utasítják ki, nem kergetik el, nem kérdik tőle: mit akar itten? Hanem engedik ott gyönyörködni abban a sok szép énekben, s ellenni a sok ékes öltözetű úr között.

Valami nagy tiszteletre méltó ember azután sokat beszélt a népnek, elmondá, hogy született a kis Jézus jászolban, pásztorok között, hogy élt szegénységben, nyomorúságban, s hogy szerette azután is a kis gyermekeket mindig.

Úgy elhallgatta volna napestig, amit ez a tiszteletre méltó férfi beszélt.

Egész estig mindig talált templomot nyitva; estve azután azokat is becsukták s ő ismét az utcán maradt.

Annyi ablak ki volt világítva az utcákon, fényes hintók robogtak alá s fel; ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukorangyalkákkal, picike bölcsőkkel, azokban aludt a kis Jézus.

A kis árva úgy el tudta azokat nézni.

Mosolygó asszonyságok jöttek a boltokba, vásároltak azokból a tündéri szépségekből, ki-ki vitte haza, kisfiának, kisleányának, amit a kis Jézus küldött nekik.

Olyan szép a kis Jézus születésnapja!

Csak olyan hideg ne volna ezen a napon! Jó azoknak, akik meleg kályha mellett édesanyjuk keblén hallgathatják a szél süvöltését; de aki nem tudja, hogy hová menjen haza ilyen zord időben!

Ismét csak visszatért a templom ajtajához, ott letérdelt, kis kezeit összetéve:

- Édes Jézuska, a ki úgy szereted a gyermekeket, ha volna szükséged olyan kis szolgára, amilyen én vagyok, vennél engemet magadhoz. ...

S a nagy Megváltó meghallá kis szolgája kérését, és elvette magához őt, akit senki sem tartott magáénak a földön. Ott elaludt a kisgyermek és felébredt - a mennyországban...

Ti, kik vigadtok s örültök szent Karácson napján, emlékezzetek meg azokra, akik éheznek és szomorkodnak!










KÉT FARKAS




Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik. Azt mondta:
- Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak. Egyikük a Rossz. - A düh, irígység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
- Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit.
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: '
- És melyik farkas győz?
Az öreg indián mosolyogva válaszolt:
- Az, amelyiket eteted.







A KÖZÖS SZAMÁR


Távozzatok, tarka gondok!
Cimboráim, mesét mondok,
Legyetek hát figyelemmel!

Volt egyszer egy öreg ember,
Aki - midőn megérezte,
Hogy halála nincsen messze, -
Három fiát előhívta
S ily szavakkal szólt hozzájok:
,,Öregségét már nem bírja,
Halni készül ősz apátok.
Gazdagságom, pénzem nincsen,
Csak egy szamár minden kincsem:
Azt szívesen hagyom rátok,
de kikötöm: jól tartsátok,
Etessétek, itassátok!"
Ezzel fejét lehajtotta
S elment örök nyugalomra.

A testvérek megegyeztek,
Hogy sorban - mint következnek -,
Veszik hasznát a szamárnak.

Legidősebb mindjárt másnap
Két mázsát tett a hátára,
Kihajtotta a vásárra,
Kegyetlenül ütlegelte


S hozzá folyton énekelte:
,,Szénával, szalmával
Miért etetnélek?
Van két öcsém, akik
Jól tartsanak téged."
Élete jobb aztán sem lett,
Még a vére is kiserkedt,
Olyanokat ütött rája
A közbülső gonosz bátya.
De enni, bár holtra fáradt,
Ő sem adott a szamárnak:
,,Szénával, szalmával
Miért etetnélek?
Van öcsém meg bátyám,
Eltartanak téged."
Harmadnap a legkisebbik
Dolgoztatta szomjan-éhen,
Pirkadattól késő estig
Szántóföldön, mezőn, réten
S mikor enni került sorra
Ő is csak azt hajtogatta:
,,Szénával, szalmával
Miért etetnélek?
Elég, ha bátyáim
Jól tartottak téged."
Szegény szamár megsokallta
A csúfságot, melyet rajta
Ezek hárman elkövetnek,
S búcsút mondott az életnek.

Szomorú a mese vége,
Könnyeinket öntsük érte,
S vonjuk le a tanulságot:
Közös jószág sosem áldott.







MÁTYÁS KIRÁLY ÉS AZ ÖREG SZÁNTÓVETŐ


Egyszer Mátyás király, mikor szerteszéjjel járt az országban, hadd lássa: milyen dolga van a szegény népnek, egy falu mellett kiment a mezőre, s ott szóba állott egy öreg szántó-vető emberrel. Vele volt a kísérete is. Hatalmas nagyurak. A király megismerte az öreg szántóvetőt, aki naki hajdanában katonája volt. Ezzel a szóval köszöntötte az öreget:
- Tisztességgel, öreg!
Felelte a szántóvető:
- Köszönöm az asszonynak!
Azt kérdi aztán a király:
- Hány pénzért dolgozik kend?
- Én bizony, feleséges királyom, hatért.
- S hányból él kend?
- Kettőből - mondja az öreg.
- Hát négyet hová tesz kend?
Felelte az öreg:
- Azt a sárba dobom.
Tovább kérdez a király:
- Hát öreg, hány még a harminckettő?
- A bizony, felséges királyom, már csak tizenkettő.
- Hát a bakkecskét meg tudná-e fejni? - kérdezi a király.
- Meg biz' én, felséges királyom.
Azt mondja a király:
- Na, öreg, az isten áldjon meg, az én kérdéseimnek magyarázatját addig senkinek meg ne mondd, míg a képemet meg nem látod.
Továbbmegy a király, otthagyják az öreget, s azt mondja az uraknak:
- Na, urak, aki meg tudja magyarázni az én kérdéseimet, annak egy uradalmat adok.
Bezzeg szerették volna az urak kitalálni, de hiába törték a fejüket, nem találták ki. Mit volt mit nem tenni, visszamentek az öreghez. Körülfogták, kérték, hogy mondja meg, mi annak a beszédnek a magyarázatja. Azt mondja az öreg:
- Hát nem hallották az urak, mit mondott a király? Addig nem szabad megmondanom, míg a király képét nem látom.
De így s de úgy - mondották az urak -, megfizetik urasan, csak magyarázza meg.
- Jól van - mondotta az öreg -, hát adjanak tíz aranyat.
Mindjárt leolvasnak az öregnek tíz csengő aranyat, s kérdi az egyik úr:
- Hát mikor a király azzal köszöntötte, hogy ,,tisztességgel, öreg", miért válaszolta kend, hogy ,,köszönöm az asszonynak"?
- Azért, - felelte az öreg-, mert az asszony mossa rám a ruhát, a tiszta ruha pedig tisztesség.
- No, ez igaz - mondották az urak.
- De hogy veti kend a pénzt a sárba?
- Hát úgy, hogy kettőből magam élek, négyet a fiamra költök. Az pedig annyi, mintha a sárba dobnám, mert sohasem látom.
- Hát az mi: hány még a harminckettő?
- Megmondom, ha leolvasnak tíz aranyat.
Jól van, leolvassák azt is.
- Ennek az a magyarázatja, hogy mikor fiatal voltam, harminckét fogam volt, most meg csak tizenkettő.
- No lám, ez nekünk eszünkbe se jutott - mondták az urak.
- Hát a bakkecskéket hogy fejné meg?
- Azt is megmondom tíz aranyért.
Leolvassák a tíz aranyat, s mondja az öreg:
- Hát úgy fejem meg a bakkecskéket, ahogy most az urakat megfejtem.
De bezzeg elszégyellték magukat az urak, nagy bosszúságukban azt mondták:
- No, megálljon kend, majd megmondjuk a királynak, hogy megmagyarázta a beszédjét, pedig még a képét sem látta.
- Nem-e? - mondotta az öreg. - Én nem láttam a királyunk képét? De bizony láttam, itt van, ni! - s mutatta az aranyon a királynak a képét. - Mert úgy tudják meg az urak, hogy így értette a király is, hogy addig ne magyarázzam meg a beszédjét, míg pénzen nem látom meg a képét.
De most már az uraknak sem volt több szavuk, otthagyták az öreget, s nagy szégyenkezve a király után kullogtak.







MÁTYÁS KIRÁLY MEG A PÁSZTOR


Tudjátok-e, mi az a lebbencs? Az a pásztorok reggelije meg ebédje meg vacsorája. Egy nagy zsák száraz lebbencstésztát visz ki magával a pásztor a pusztára tavaszon, kihajtáskor. Annak elégnek kell lennie a késő őszi szétverésig.

A száraz tésztát megfőzi a kondérban a kútvízzel, zsírozót hasogat belé, jó nagy marék paprikával megpirítja a tüzes lebbencslevest. Bojtárgyerek korában kezd el a lebbencsen élni, meg nem unja fehérhajú számadó gazda korára se. Az Isten áldása a lebbencsleves.

Most pedig hallgassátok meg a Mátyás király esetét a lebbenccsel!

Mikor még fiatal király volt Mátyás király, felöltözött parasztnak, mert meg akarta ismerni a népet. Jártában-keltében elérkezett egy szép nagy pusztára. Ott legeltette a birkát egy öreg juhász gazda a három bojtárjával. Éppen hozzákezdtek volna a reggelihez, mikor a tűz mellé toppan rongyos szűrben egy szegény vándorlegény.

Tisztességgel köszönt a pásztoroknak:

- Jó reggelt kívánok kendteknek, kedves egészségükre az éjszakai nyugodalmat!

Az öreg gazda mindjárt megkérdezte:

- Nem ehetnél öcsém?

- Kétszer se kérdje, gazduram - mondja a vándorlegény -, mert egyszer­re megmondhatom, hogy leszaladt a nyál a nyelvemen ennek a levesnek a jó szagára.

- Ülj le hát te is, öcsém, lakjál jól isten nevében!

Kihoztak a kunyhóból még egy kisszéket, leültették a legényt a bojtárok közé, adtak a kezébe neki is egy hosszúnyelű vaskanalat. Mert így eszik a lebbencset a pásztorok, kisszékeken körös körül ülve a kondért. Hát amint a vándorlegény egypárszor megmártja a vaskanalat a lebbencsben, nagyot koppint az öklére a maga kanalával az öreg számadó.

- Aztán miért kaptam én ezt, gazduram?

- Azért kaptad, öcsém, hogy ne nyúlj a kondérba előre, mindig csak többivel egyszerre!
Jól van, esznek tovább. Egyszer csak az öreg számadó még sajgató­sabbat koppint a vaskanalával a vendégnek az öklére. Hűnye a boldogját, felrántja az öklét a legény a szájához, megfújkálja.

- Hát ezt meg miért kaptam gazduram?

- Ezt csak azért, öcsém, hogy megtudd, sose nyúljál más elébe, csak magad elébe nyúlkálj a kondérba!

Akkor a vándorlegény felállt a kisszékről, lehajtotta a rongyos szűrt, ott állt aranyban, gyémántban.

- Tudjátok meg emberek, én vagyok Mátyás király!

Hát a szegény pásztorok mind térdre borultak előtte.

- Irgalom, kegyelem, felséges királyunk!

Mátyás király meg csak mosolygott:

- Keljetek fel jó pásztorok, nincs harag! Kend meg gazduram, feljön velem evvel a vaskanállal Buda várába, de aztán mind a nagyuraknak a ke­zére csapkodjon kend, mert az is mind előre nyúlkál a tálba, meg mind szereti a másik orra elől elkapkodni a falatot.

Így is lett. Tudjuk, a lebbencs törvényeivel uralkodott azok közt a ha­ramia nagyurak közt Mátyás király.

(népmonda)







MESE EGY KISLÁNYRÓL


Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány.

Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta:

- Én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám.

Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának:

- Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.

A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.

Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt. A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található. Megkérdezték tőle:

- Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?

- Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben, csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok.







MINDEN NAP AJÁNDÉK


Az Ember elment a Bölcshöz.

- Álmot láttam, de sehogy se tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek segíts rajtam !

- Hallgatlak - bólintott a Bölcs

- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol mindennap járok. Olyan is volt álmomban, mint egyébként nem volt semmiféle változatos rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda.
Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek.
Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam. Amikor elővettem,
kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam /bár nem értek hozzá
hogy ez gyémánt! Rohantunk az ékszerészhez át, közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya szürke kövekkel, hátha...

Az ékszerész vágta csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:

- Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal - lelkesedett.

Kipakoltam a sok egyforma szürke köveimet, ő bizalmatlanul nézte a sötétlő hatalmat, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta.

Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig.
Felfoghatatlan kincs feküdt előttem szikrázott, tündökölt ezerféle színben a belsejükben rejtőző érték. Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól. Mond mit jelenthet?

- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom !

Éppen ideje, hogy felfedezd: Valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz , de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél.

Már reggel vedd kezedbe napodat , hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját. a szeretet rubinszínű áldozatosságát.

Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról" hiszen láttad, mi rejlik bennük


"Gazdag vagyok, miközben semmim sincsen!


Koldus vagyok? Amire vágyom minden,
meg van nekem, az élet tálcán nyújtja,
- s nem kell a kapzsik mocskos háborúja!
Enyém a dal, a csodaszép természet,
s lelkemben őrzöm a milliónyi szépet,
s ha kell neked, hát boldogan megosztom.
Az élet szép, - ne marakodj a koncon!
Mindenből jut, amire szívből vágyom,
s hogy haladok, azt mutatja a lábnyom,
amerre lépek nyomot is hagyok,
mert ember is, és isten is vagyok.
A szeretettel célokat teremtek,
és mutatom a méla embereknek:
- Gyertek velem, tanuljatok meg élni!
A világ szép, csak nem kell tőle félni!"







AZ ŐSZINTE FÉRJVADÁSZ


,,Feltűnően csinos vagyok, idén töltöm be a huszonötöt. Őszinte leszek. Férjhez akarok menni egy jómódú üzletemberhez. Van itt valaki a fórumon, aki évi ötszázezer dollárnál többet keres? Nős? Mit tegyek, hogy egy önhöz hasonlóan gazdag ember felfigyeljen rám? Hol forognak a tehetős agglegények? Melyik korosztályra fokuszáljak? Kérem, árulják el azt is, miért választ a legtöbb gazdag ember átlagos külsejű feleséget? Mi alapján döntik el, hogy kit vesznek feleségül és kit választanak barátnőnek? (Célom kifejezetten a házasság.) Válaszukat várja: Ms. Pretty."

A csinos férjvadász évekkel ezelőtt tette fel kérdéseit egy tehetős üzletemberek által látogatott oldalon, ám hála a facebookozók olthatatlan megosztási vágyának, ismét vitákat generál.

Ms. Pretty egyetemes kérdéseket feszeget.

Stendhal már kétszáz évvel ezelőtt megpróbálta körülírni a szépség hétköznapokba konvertálható értékét. Az író szerint a szép nő, kinek lábát, dekoltázsát, szemét és egyéb kellemes, de végül is mulandó tulajdonságait csodálják, a hétköznapok oldóanyagában nagyjából három hónap alatt veszíti el a vonzerejét. Az őt csodáló férfi ekkor már alig látja az ,,ékességeit", vagy legalábbis nem látja ,,tüneményszerűen". Egyre kevésbé van idő felfigyelni a szájra, kézre, fenékre - külön-külön. Végül is, az ördög vigye el, annyi más dolga is van egy úriembernek!

Stendhalhoz hasonlóan az Egyesült Államok egyik tehetős befektetési bankára is vette a fáradságot, hogy pontosan megbecsülje a Ms. Pretty által felajánlott tranzakció - szépség kontra pénz - kockázatait. A JPMorgan Chase 1956-os születésű vezérigazgatója szemszögéből nézve elvenni egy huszonöt éves lányt, akinek nincs egyéb piaci értéke, mint a szépsége, rossz spekulációnak bizonyul.

A külső adottságok esetében ugyanis kizárólag értékcsökkenésre lehet számítani. A hölgy nem valószínű, hogy idővel szebb lesz, ezzel szemben a vagyon az évek során akár gyarapodhat is. Szívesen randevúzna Ms. Prettyvel, ám sürgősen megszabadulna tőle, amint a kapcsolat során romlani kezdenek a mutatói. Azt tanácsolta az ifjú hölgynek, hogy inkább maga próbáljon meg magas jövedelemre szert tenni, ennek az esélyét többre taksálja, mint hogy egy sikeres üzletember valaha is elveszi.

Kereng a neten egy másik levél is. Nastasha Koifman a negyvenes éveiben jár - ünnepelt társasági szépség -, nem mellesleg egy nagy amerikai cég elnök-vezérigazgatója. Azt üzeni a JPMorgan vezérigazgatójának, hogy képmutatás Ms. Prettyn gúnyolódni, hisz a lány csupán a férfiak játékszabályai szerint próbál boldogulni. A világ ezer legnagyobb vállalata közül mindössze negyvenháromnak nő a vezetője. Viszont közkeletű fogalom a ,,presztízsfeleség", ,,presztízsbarátnő", az üzletemberek évtizedekkel fiatalabb, feltűnően csinos hölgyekkel mutatkoznak.

A nő - éppúgy, mint a férfi - hosszú távon persze mással hat. Nem azzal, amivel kezdetben igézett. A szerelem oldóanyagában nyilvánvalóan megmarad a jó fenék, szép mosoly, dögös alak, villa és luxusautó, ami változatlanul nagyon szép, ám elkezdődik valami másféle hatás, amelynek van ugyan szeme, keze, lába, Rolex órája, de már csak egészen mellékesen.







A PARASZT ÉS A CSACSI


Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba.

Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.

Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba.

A szamár nem értette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál: lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik! Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az mindig lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet minden fajta "szemetet és földet" fog rád lapátolni. A "kútból" kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre.

Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg!

Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!







PRÓBATÉTELEK


Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.

Édesapja szakács volt. Kézenfogta őt és elvitte a munkahelyére.Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott. Főzés közben egyetlen szót sem szólt, csupán rámosolygott a leányára. A lány türelmetlenül várakozott, magában azt kérdezve, vajon mit akar tenni az édesapja. 20 perc elteltével apja eloltotta a tüzet, majd egy tálba rakta a tojásokat, egy tányérba a sárgarépát és kitöltötte a kávét egy csészébe.Ezután megkérdezte lányától:

- Kedvesem, mit látsz itt?
- Tojást, sárgarépát és kávét - válaszolta ő.

Ekkor arra biztatta, hogy tapintsa meg a sárgarépát. A lány megtapintotta és érezte, hogy puha. Ekkor arra kérte, hogy hántsa le a tojás héját és a lány, érezte, hogy a tojás nagyon kemény. Ekkor arra kérte őt, hogy kóstolja meg a kávét. A lány nevetve kortyintott az illatos nedűből, majd megkérdezte:

- Mit jelentenek mindezek, apám?

Az édesapja elmagyarázta ekkor neki, hogy mind a három elemet ugyanolyan körülmények közé helyezték: forró vízbe. Csakhogy mindhárom elem különbözőképpen reagált erre:

A sárgarépa megpuhult és törékennyé vált.
A tojások erősen megkeményedtek.
Ellenben a kávé, megváltoztatta a vizet.

- Mit gondolsz, te melyikhez hasonlítasz ezek közül? - kérdezte lányától az apa.

Amikor a mostoha körülmények kopognak ajtódon, te hogyan válaszolsz erre?
Egy látszólag kemény sárgarépa vagy-e, akit megérint a fájdalom és elveszíti keménységét?
A tojáshoz hasonlítasz, aki képlékeny szívvel és folyékony szellemmel indul, azonban egy kegyetlen esemény után, keménnyé és rugalmatlanná válik? Te kívül ugyanolyan maradtál, azonban belül megkeseredett a szíved?
Vagy, egy kávészem vagy? A kávé megváltoztatja a forró vizet, a neki fájdalmat okozó elemet.

Amikor a víz eljut a maximális forráspontra, a kávé kiengedi legjobb aromáját és zamatát.

Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé és az élet kegyetlenségei csupán megfelelő alkalmat jelentsenek számodra ahhoz, hogy kiengedd "édes kávé zamatodat"! A döntés a Te kezedben van!







SZEGÉNY EMBER KALANDJA


Volt egyszer egy szegény ember, nem volt neki semmi egyebe két veder boránál és két véka lisztjénél. Azt is határpásztorságból kapta. Egyszer amint hazajött a határpásztorságból, lement a pincébe szomját oltani, mert olyan száraz volt a torka, mint a kiszáradt halastó a sok határkerüléstől. Kenyeret vett a kezébe, s amíg a bort itta, a kenyeret letette a pince torkába. De míg benn itta a bort, a kutya elvitte a kenyeret. Erre kikapta a hordóból a csapot, s a kutya után hajította. Szaladt a csap után, de míg visszahozta, mind elfolyt a bor. Hogy a bor meg ne látszódjék a két véka lisztet elhintette a földre.

A felesége; mihelyt meglátta, kikergette a házból az urát, s azt mondta:

- Takarodj a szemem elől, te pusztító, addig haza ne tedd a lábad, míg két véka búzát nem hozol a liszt helyébe.

A szegény ember elment ki, lefeküdt a favágó tőkére, s elaludt. Meglátja a felesége, hogy az ura alszik, jól elverte, s még az életböl is kikergette.

Megindult a szegény ember, még maga sem tudta, hova, hát amint a falutól egy jó hajításnyira elment, meglátott egy embert, aki búzát vetett. Eszébe jut, hogy miért kergette el az asszony, s azt mondja:

- én istenem, rendelj két véka búzát! én istenem, rendelj két véka búzát!

Az ember jól megverte, hogy miért nem azt mondja: "én istenem, áldd meg két keze munkáját, én istenem, áldd meg két keze munkáját"

Megyen tovább a szegény ember, hát két ember verekedik. Azt mondja erre:

- én istenem, áldd meg két keze munkáját! én istenem, áldd meg két keze munkáját!

Azok is ketten jól elverték, hogy miért nem mondja: "én istenem, válaszd el egymástól! én istenem, válaszd el egymástól!"

Amint tovább ment, találkozott egy lakodalmas menettel, s kiáltja utánuk:

- én istenem, válaszd el egymástól! én istenem, válaszd el egymástól!

Leszökik a vőlegény a szekérről, s jól megveri, hogy miért nem mondja: "Fordulj neki, csókold meg! Fordulj neki, csókold meg!"

Megy tovább a szegény ember, lát egy nyúzót, s azt mondja:

- Fordulj neki, csókold meg! Fordulj neki, csókold meg!

De ez is megveri, hogy miért nem mondja: "Ci, de büdös, vesd tovább! Ci, de büdös, vesd tovább!"

Végre talált egy mészárszéket, s azt mondja:

- Ci, de büdös, vesd tovább! Ci, de büdös, vesd tovább!

Ekkor kiszaladt egy mészároslegény, s úgy megverte, hogy belehalt a szegény ember.
A felesége még most is várja a lisztet, ha meg nem halt.







A SZÉL ÉS A NAP /francia népmese/


Többet ésszel, mint erővel: ez derül ki a nap meg a szél versengéséből is.

Réges-régen történt, még amikor nem volt ritkaság, hogy a nap elbeszélgetett a fákkal, a csillagokkal, az erdő vadjaival. Egyszer, úgy mondják, a széllel ereszkedett szóba. Csakhogy a szél rettentően gőgös volt, amellett nagyon vad is, nem lehetett vele rendesen beszélgetni, azonnal elkezdett huzakodni, hetvenkedni, kötözködni.

Így történt ez most is. A nap barátságosan köszöntötte, de a szél éppen csak mordult egyet feleletül, aztán nyomban hivalkodni kezdett.
- Bizony - mondta - ,akármilyen fennen hordod is az orrodat ott az ég magasában, kettőnk közül azért mégis én vagyok az erősebb!
A napnak ugyan semmi kedve nem volt hozzá, hogy vitatkozni kezdjen egy ilyen neveletlen süvöltvénnyel: de azért mégiscsak megkérdezte tőle:
- Miből gondolod, hogy erősebb vagy nálam?
- Miből? - zúgott-morgott fölfuvalkodottan a szél. - Onnét, hogy te csak baktatsz odafönt, és mosolyogsz, de én idelent akárkit derékon kapok és megpörgetem: amellett, ha megharagszom, akármi akad az utamba, egyszerűen elfújom, mintha ott se lett volna.
- Derék dolog - jegyezte meg a nap -, de azért nem ártana próbát tenni egyszer, mert régi igazság, hogy sok beszédnek sok az alja, és nem annak a legerősebb a karja, akinek a legharsogóbb a hangja.
- No, hát álljunk ki versenyre! - hányta-vetette magát a szél.
- Nem bánom - mondta a nap. - De miben versenyezzünk?
- Látod ott azt a parasztembert? - kérdezte a szél, és a vándorra mutatott, aki az úton bandukolt. - Látod a vállán a subát? No, hát az nyeri a versenyt, aki le bírja húzni róla a subáját.
- Rendben van - egyezett bele a nap.

A szél nem sokat teketóriázott, hatalmasan fölfújta magát, azzal nekirontott a parasztembernek, és elkezdte tépdesni, ráncigálni a subáját. De hiába ráncigálta, nem sokra ment vele. A parasztember ugyanis fázott a vad szélben, fölhajtotta körben a suba gallérját, jól befészkelte magát a meleg birkabőrbe, aztán, mert a szél egyre erősebb lett, s majd ledöntötte a lábáról, leült egy szikla tövébe, hátát nekivetette a sziklának, s úgy megbújt a subában, mintha többé ki sem akarna bújni belőle.

A szél dühöngött, morgott, huhogott, de nem ért el semmit.

- Jól van - mondta a nap -, most én jövök.
Megállt a kuporgó vándor fölött, és elkezdett mosolyogni. Mosolygott egyre szélesebben, csak úgy ontotta meleg mosolyát. A vándor már nem fázott: aztán már nemcsak hogy nem fázott, de kezdett melege lenni, aztán kezdett verejtékezni, s egyszer csak ledobta magáról a subát, s jókedvűen elhevert rajta a napsütésben.

A szél, mit tehetett mást, morogva elkullogott: a nap meg csak mosolygott tovább a felsült hetvenkedőn.







A SZÖGEK


Volt egyszer egy kisfiú, egy igen nehéz természetű kisgyerek - mondjuk ki, hisztis volt a kicsike.

Egyszer az apja a kezébe nyomott egy zacskó szöget:

-Tessék, fiacskám, ez játék, jó játék lesz: mind ahányszor mérgelődni, vagy veszekedni támadna kedved, üss be inkább egy szöget az udvar végén kanyargó kerítésben. Jó játék ez, tényleg, hűha, a kerítést felcicomázni! - gondolta a kisfiú.

Az első napon harminchétszer fogott kalapácsot, és verte be izzadva, nagy erőfeszítések közepette a szögeket a kemény fakerítésbe. Közben néha el-elvétette a csapást, és önmagának is fájdalmat okozott. Múltak a napk, teltek a hetek, és valahogy napról-napra kevesebb szög állt a lécekbe; a kisfiú felfedezte, hogy könnyebb és kényelmesebb uralkodni magán ahelyett, hogy sokszor a tűző napon, el-elgörbülő szögekkel bajlódna...

Végül elérkezett az a nap, amikor egyetlenegy szög sem került a kerítésbe.

A kisfiú az apjához szaladt aznap este, hogy elújságolja neki a hírt.

Ekkor az apja azt mondta neki: fiam mától minden egyes nap, amikor sikerül megőrizned a nyugalmad, és nem keveredsz senkivel szóváltásba, húzz ki egy szöget a kerítésből.

Teltek-múltak a napok, s egy este a fiú azzal állt az apja elé, hogy elfogytak a szögek.

Az apa kézenfogta, együtt sétáltak a kerítéshez.

Az apja megsimította a gyerek fejét, majd rámutatott a kerítésre, s így szólt:

-Becsületre méltóan viselkedtél, büszke vagyok rád, de látod-e, mennyi apró lyuk csúfítja ezeket a szépen faragott léceket?

Ezek bizony már sosem lesznek a régiek.

Minden alkalommal, amikor szóváltásba, vitába keveredsz valakivel, ugyanilyen mély, soha többé el nem múló nyomokat, apró űrt hagysz a szívében. Mindegy, később hányszor kérsz bocsánatot, a seb örökre ott marad.

A családod, barátaid, szeretteid ritka kincs: meghallgatnak, ha arra van szükséged, sírhatsz a vállukon, és nevethetsz velük, kitárhatod feléjük a szíved, mint ahogyan ők is feléd.

Vigyázz hát rájuk, hiszen olyanok ők neked, mint a kerítés a ház körül, nélkülük védtelen mindened, amid csak megadatott.







A VAK LEÁNY - TANMESE


Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának:

- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.

Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.

A fiú megkérdezte:

- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?

A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.

A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva üzent a leánynak:
- "Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az enyémek voltak."


Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk. Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az, aki mindig mellettük volt a nehéz időkben.

Az élet ajándék.

Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni.
Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra, akiknek nincs mit enni.
Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre, gondolj azokra, akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk.
Ma, mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra, akik túl hamar mentek el a másvilágra.
Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon kell vezessél, gondolj azokra, akik ugyanezt a távolságot gyalog kell megtegyék.
És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra, gondolj azokra a munkanélküliekre, akik szívesen végeznék a Te munkádat.
És amikor gyötrő gondolatok rossz kedvűvé tesznek, mosolyogj egyet és gondolj arra, hogy élsz és csodálatos, ami körülvesz.














 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Publicisztika  
Címkék: presztízsbarátnő, viaszgyertyákkal, fölfuvalkodottan, presztízsfeleség, megszabaduljanak, értékcsökkenésre, specializálódott, aranyzuhatagként, munkanélküliekre, vezérigazgatója, megcsoszogtatta, tüneményszerűen, kukoricababáját, határkerüléstől, különbözőképpen, képzeletvilágba, összeszedegetni, felsőbbrendűség, lebbencstésztát, ésmegkocogtatta, parasztembernek, negyvenháromnak, mindannyiunkban, megjegyzéseket, tulajdonságait, megismétlődött, játékszabályai, visszatöltötte, megváltoztatta, megkeményedtek, hétköznapokról, visszautasítsa, áldozatosságát, elbeszélgetett, elszennyesedem, bosszúságukban, aprócska róka, többi állattal, állatok unták, rövid ének, tömeg legázol, életre szóló, szép napon, erdei állatok, magas falat, meredek falnak, béka haladt, csúcs felé, béka felért, állatok körbeállták, másik béka, béka csendben, Aranyosi Ervin, CSÚCSRA TÖRŐ RÓKA, BÉKA VERSENY, Légy MINDIG, BÖLCS ÉS TANÍTVÁNYA, Mello, Indián Törzsfőnök, Carlton Armstrong, Barátok Körét, IGAZ SZERELEM TÖRTÉNETE, HÁROM ÖREGEMBER, Ahol Szeretet, INDIÁN BÖLCSESSÉGEK, Nagy Manitu, ISTEN SOHASEM TÉVED, Jókai Mór, Édes Jézuska, KÖZÖS SZAMÁR, MÁTYÁS KIRÁLY ÉS AZ ÖREG SZÁNTÓVETŐ, Egyszer Mátyás, MÁTYÁS KIRÁLY MEG PÁSZTOR, MESE EGY KISLÁNYRÓL, MINDEN NAP AJÁNDÉK, ŐSZINTE FÉRJVADÁSZ, Egyesült Államok, JPMorgan Chase, Nastasha Koifman, PARASZT ÉS CSACSI, SZEGÉNY EMBER KALANDJA, SZÉL ÉS NAP,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Grillezett hal sajtos salátával
Lazac steak
Fokhagymás hal ropogós bundában
Citrommal sült hal zöldséges körettel
Zöldséges hal
Gyümölcskenyér
Hurkával töltött krumpli
RAKOTT HURKA
Rácponty diétásan
Paradicsomos halas tészta
még több recept
Véleményezd!
01.23. 07:05 A holland Arno Schuitemaker eddigi legszemélyesebb koreográfiája érkezik a ...
01.23. 07:05 Fülei Balázs és Fazil Say koncertjeivel folytatódnak az MVM Koncertek
01.23. 07:05 Középiskolások jelentkezését várja a Mathias Corvinus Collegium
01.23. 07:05 Rupert Murdoch szerint a Facebooknak és a Google-nak fizetnie kell az átvet...
01.23. 07:04 Zaklatási ügyek - Benyújtotta lemondását az Amerikai Torna Szövetség több v...
01.23. 07:04 Tavaly minden idők második legjobb napraforgó termésátlagát érték el Magyar...
01.23. 07:04 Terrorizmussal vádolt meg a cseh rendőrség három cseh állampolgárt
01.22. 23:05 Premier League - A sereghajtótól kapott ki három hónap után a Liverpool
01.22. 22:45 Serie A - Tovább tart a Juventus jó sorozata
01.22. 22:35 Görög adósság - Az eurócsoport jóváhagyta az uniós mentőcsomag újabb részle...
Tudjátok ?
Miért lett ilyen drága a tojás?
Tényleg muszáj volt megtiltani az étel osztást?
Tényleg minden tanár és diák sors bérenc mert elégedetlenek a jobbos kormánnyal?
Ismertek szivritmuszavart kimutato készüléket ?
Amikor a kosokat nyírták, akkor milyen idő lehetett?
még több kérdés
Blog Címkék
Ludi Delfino  Ludi Delfino  Az emberek megmossák az arcuka...  Kata......SZERETETTEL  Vasárnap  A legnagyszerűbb emberek azok  Szeresd Uradat, Istenedet...  Ludi Delfino  Angyalszó - A meghívás lépései  Az Isten igazságos  Uram Jézus Krisztus, Feltámadá...  Éva Ferencné Doros facebok mes...  pont ez a gondom  Tóthárpád Ferenc: A szél és a ...  Kellemes hétvégét  Ludi Delfino  Csend van, amikor megállsz,  Tóthárpád Ferenc: A szél és a ...  Gámentzy Eduárd  Hiszen tudjuk, hogy a régi emb...  Ludi Delfino  Áldott Vasárnapot!  "Az ember azt hiszi, hogy nagy...  Ludi Delfino  A törvény természetesen szent....  Mindenütt ott vagy...  Szép váltos kép !  Szabó Magda  Január 21. VÍZKERESZT ÜNNEPE U...  szentmise közvetítés Évközi 3....  Nyomorultak  Éva Ferencné Doros facebok mes...  Vékony Andor  A legnagyszerűbb emberek azok  Szép rozsák !  "A boldogságot megtalálod még ...  Donnáról kaptam  Aranyosi Ervin: Nagy a hó!  A derűs emberekről  ...Minél jobban meglátjuk magu...  "A lélek mindig valami szépet ...  Vékony Andor  "Az ember azt hiszi, hogy nagy...  Szabó Lőrinc: Versek a havasró...  Örvendj annak a gazdagságnak  Seres László  Ludi Delfino  Donnáról kaptam  "A lélek mindig valami szépet ...  Január 21.  Napi evangélium  Csak azért SE!  Bautzen ősrégi város...  Kellemes hétvégét  Templomunk kertjét friss hó bo...  Pósa Lajos: A hó  Hóesés ...  Grigo Zoltán  Éva Ferencné Doros facebok mes...  A Vallások Világnapja  Falun  Ne adjátok át tagjaitokat...  Csodálatos őszi táj...  Téli kèp  Tallóztam  Radnóti Miklós: Naptár  pont ez a gondom  Arra figyelek, amire én vágyom  Kicsit több békesség, jóság, s...  Donnáról kaptam  Csodálatos kép !  Boldogok, akik tudják, miért é...  E kegyelemmel teljes lánggal..  Nyomorultak  A Vallások Világnapja  Kellemes kávézást  Őszi akvarell  Kata......SZERETETTEL  Szabó Lőrinc: Versek a havasró...  Nincs Cím  Kányádi Sándor: Betemetett a n...  Grigo Zoltán  Ha elérted már a hatvan évet  Vilhelem Margareta  ...Minél jobban meglátjuk magu...  Donnáról kaptam  A derűs emberekről  Mai pozitív  Csoálatos kép !  "Megérdemeljük, hogy boldogok ...  Love !  Gámentzy Eduárd  Ludi Delfino  Kata......SZERETETTEL  Áldott Vasárnapot!  Donnáról kaptam  Königsbergből már valahára  Donnáról kaptam  " Légy az, kiből árad a nyugal...  Téli kép! 
Bejegyzés Címkék
aprócska róka, többi állattal, állatok unták, rövid ének, tömeg legázol, életre szóló, szép napon, erdei állatok, magas falat, meredek falnak, béka haladt, csúcs felé, béka felért, állatok körbeállták, másik béka, béka csendben, győztes béka, legszebb vágyaidat, lelkedben hordozol, szavak erejére, bölcsre lehet, egyik tanítvány, legjobban felhasználni, tanítvány visszatért, mester nagyot, papok kapzsiságát, kislány bement, szekrénykéje mélyéről, lekváros üveget, üvegben lévő, végösszegnek nagyon, hátsó ajtón, nagy vörös, patikus éppen, legkellemetlenebb hangot, üvegből ésmegkocogtatta, pult üvegét, patikus érezhetően, testvéremmel beszélek, patikuséhoz hasonlóan, öcsém nagyon, csodát szeretnék, neve Andrew, csoda mentheti, patikus testvére, öcsikédnek szüksége, chicago-i férfi, kisfiú csodájának, másikkal kézen, olyan csoda, idegsebészetre specializálódott, igazi csoda, gyermek töretlen, természet törvényeitől, legnagyobb kincs, legerősebb kívánság, legnagyobb kívánságod, kezdetét láthatod, egyik leggyakoribb, életünk során, legszebb magyarázatot, asszisztens barátnőmtől, bekötözött ujjú, fontos találkozója, rendelőben tettem-vettem, idősek otthonába, felesége egészsége, idősek otthonában, tiszta pillanatában, édes mosoly, lágy kézsimogatás, siető léptekkel, élettől szeretnék, igazi szerelem, legjobbat tudják, asszony kijött, férje hazaért, asszony elmondta, asszony kiment, egyik öreg, másikra mutatva, asszony bement, öreg mondott, férj megörült, esetben hívjuk, házunkat jóléttel, menyük eddig, otthonunk megtelne, három öreget, másik kettő, asszony meglepve, öregek egyszerre, másik kettőnek, saját nyelved, idős indián, álmok bölcsebbek, saját bírája, idősek állnak, csendes sarokba, lakatlan sziget, egész kunyhó, , ,
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 26 db bejegyzés
e év: 26 db bejegyzés
Összes: 3554 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1040
  • e Hét: 7174
  • e Hónap: 73941
  • e Év: 73941
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.