2018-03-14 19:00:29, szerda
|
|
|
1848 MÁRCIUS 15
170 éve győzött Pesten a forradalom. Március 15 jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.
A bécsi forradalom hírére a Pilvax Kör tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a sajtószabadságnak. Alig náhányan indultak el Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét a Nemzeti Dal-t. Délután naggyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé, ahol már több tízezer ember jelent meg. Itt felolvasták a 12 pontot és Petőfi is elszavalta költeményét. Ezután a Várba vonultak, hogy a Helytartótanáccsal elfogadtassák követeléseiket. Ez teljes mértékben sikerült, így vér nélkül győzött a forradalom. Az összegyűlt tömeg követelésére Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották.
Petőfi Sándor: MAGYAR VAGYOK
Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.
Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.
Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.
Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
- Ha vert az óra - odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.
Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
(Pest, 1847. február)
|
|
|
0 komment
, kategória: Történelem |
|
Címkék: követeléseiket, megfogalmazott, elfogadtassák, szűlőföldemet, szégyenlenem, kinyomtatták, követelésére, gyalázatában, elhatározták, költeményét, bocsátották, természetem, nyomdájához, felolvasták, kősziklákat, sajnáljatok, játszottunk, forradalom, naggyűlést, összegyűlt, hallgatunk, szomszédig, testvérink, tekintetet, szégyenben, nemzetemet, elszavalta, legkisebb, szabadság, terűletén, heckenast, felröppen, nemzetünk, színpadán, lelkesítő, kisértete, bécsi forradalom, összegyűlt tömeg, szépség gazdag, föld végét, öröm legjobban, bánat idejében, multnak tengerén, legkisebb szerep, föld kirántott, villámot éjjel, második szomszédig, Pilvax Kör, Petőfi Sándorral, Jókai Mórral, Vasvári Pállal, Landerer Lajos, Heckenast Gusztáv, Irinyi József, Nemzeti Dal-t, Nemzeti Múzeum, Táncsics Mihályt, Petőfi Sándor, MAGYAR VAGYOK,
|
|