2018-07-29 21:00:54, vasárnap
|
|
|
150 ÉVE HUNYT EL TOMPA MIHÁLY
150 éve hunyt el Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28. - Hanva, 1868. július 30.) költő, a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Petőfivel és Arannyal a költőtriász harmadik tagja...
Tompa Mihály kettős évfordulójára - A költőre, tanítóra, forradalmárra és református papra emlékezünk: rá, aki barátja lehetett többek közt Eötvös Józsefnek, Jókainak, Petőfinek és annak az Arany Jánosnak, akivel egyazon esztendőben, épp kétszáz éve, 1817. szeptember 28-án született. És holnap lesz halálának százötvenedik évfordulója.
1845-től Pesten jogot hallgatott, majd Miskolcon letette a papi vizsgát és Bején lett pap, 1851-től haláláig Hanván nevű községben működött. Írásaival lelkesen szolgálta a forradalom és a szabadságharc ügyét, de költészetében megszólalt a családi élet örömeinek és gondjainak sokféle változata is. A szabadságharc bukása után eleinte nyíltan fejezte ki a nemzeti fájdalmat: A gólyához, Pusztán, Levél egy kibujdosott barátom után. Később a cenzúra arra késztette, hogy képes beszédben, allegóriákban, rejtett értelmű költeményekben szóljon nemzetéhez: A madár fiaihoz, Télben, Új Simeon, A sebzett szarvas. Élete végéig hirdette a nemzeti függetlenség eszméjét, elutasította a kiegyezést. Szoros barátság fűzte Arany Jánoshoz.
A GÓLYÁHOZ
Megenyhült a lég, vidul a határ,
S te újra itt vagy, jó gólyamadár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.
Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsugár és síró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van, s megdermedett.
Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóra, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet,
Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet.
Házamról jobb, ha elhurcolkodol,
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbeesést ne hallanál alól,
S nem félhetnél az ég villámitól?
Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted;
Nekünk csak egy volt! az is elveszett!
Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!
Sokra sír, sokra vak börtön borul,
Kik élünk, járunk búsan, szótlanul;
Van aki felkél, és sírván, megyen
Új hont keresni túl a tengeren.
A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.
Beszéld el, ah! hogy ... gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy, kivágatánk:
A kidült fában őrlő szú lakik...
A honfi honfira vádaskodik.
Testvért testvér, apát fiú elad...
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy ki távol sír e nemzeten:
Megutálni is kénytelen legyen!
Tompa Mihály: A gólyához (Sinkovits Imre)
Link
Tompa Mihály - Kormorán - A gólyához - Mint oldott kéve
Link
|
|
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
Címkék: költeményekben, legjelentősebb, allegóriákban, évfordulójára, kétségbeesést, szabadságharc, toronytetőkön, elhurcolkodol, százötvenedik, forradalmárra, költészetében, függetlenség, megdermedett, elutasította, megigazgatod, képviselője, évfordulója, esztendőben, menyasszony, meddőségért, költőtriász, kibujdosott, rimaszombat, bujdosókkal, megenyhült, kikölthesd, gólyamadár, emlékezünk, gondjainak, megszólalt, nemzetéhez, vádaskodik, kiegyezést, református, forradalom, kivágatánk, népi-nemzeti irodalmi, költőtriász harmadik, papi vizsgát, szabadságharc ügyét, családi élet, szabadságharc bukása, nemzeti fájdalmat, kibujdosott barátom, cenzúra arra, madár fiaihoz, sebzett szarvas, nemzeti függetlenség, ócska fészket, élet fagyva, menyasszony meddőségért, kidült fában, Tompa Mihály, HUNYT EL TOMPA MIHÁLY, Magyar Tudományos Akadémia, Eötvös Józsefnek, Arany Jánosnak, Arany Jánoshoz, Sinkovits Imre,
|
|