|
2010-12-27 23:40:16, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Heltai Jenő - Nagymamácska
Nagypapácska, nagymamácska,
Két fehér hajú öreg,
Akik együtt megvénültek,
Lent a kertben együtt ültek,
Harmatos volt még a regg,
Trallala, trallala,
Harmatos volt még a regg.
És megszólalt nagymamácska,
Mint egy régi zongora:
"Rajta, valld be most barátom,
Nem haragszom, megbocsátom,
Nem csaltál-e meg soha?
Trallala, trallala,
Nem csaltál-e meg soha?"
Nagypapácska fejvakarva
Szól: "Bevallom hát... no jó...
Fordítsd félre most az orcád,
Egyszer voltam hűtlen hozzád,
Egyszer voltam áruló,
Trallala, trallala,
Egyszer... érted, kis bohó?"
"Látod, látod, milyen kár volt"
Mondja most a nagymama --
"Hisz az ember gyönge, gyarló,
S az az egy is, te pazarló,
Nékünk mily jól esne ma,
Trallala, trallala,
Nékünk mily jól esne ma!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: nagymamácska, nagypapácska, megvénültek, megbocsátom, fejvakarva, megszólalt, haragszom, trallala, harmatos, nagymama, fordítsd, bevallom, csaltál, barátom, egyszer, kertben, zongora, pazarló, voltam, hozzád, hűtlen, milyen, heltai, mondja, gyarló, gyönge, nékünk, együtt, orcád, fehér, rajta, ültek, ember, érted, áruló, látod, kertben együtt, régi zongora, ember gyönge, Heltai Jenő,
|
|
Offline
