Az agyagváza - Lélek Sándorné Ekpafat, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Az agyagváza

2014-08-07 19:06:45, csütörtök


	Lélek Sándorné Ekpafat: A lélek húrja 14. rész Amint felébredt elővette a novelláskötetet, megkereste benne, Az agyagváza c. fejezetet és még egyszer elolvasta Mamóka történetét... Az agyagváza Virágcsokorral kezében a komódhoz lépett az asszony és levette az egyszerű agyagvázát majd elindult megtölteni vízzel. Eszébe sem jutott, hogy drága márkás porcelán vagy kézzel csiszolt ólomkristály vázát válasszon a gyönyörű csokornak. - A vázák örökké élnek, mindig mesélnek - hallani vélte édesanyja hangját sokadszorra. Felnézett az egyszerű fekete keretes képre a mindig mosolygó szülére, értette az üzenetet. Az unokájától kapott sárga rózsaszálakat rendezgette az ismerős illat régi emléket ébresztett fel benne. Akkor is ott állt a váza az ünnepi asztal közepén, sárga rózsabimbókkal dúsan megpakolva. Az öreg óra elütötte a hetet napszentület járta. Örvendezett az asztal körül a gyereksereg, mindenki elfoglalta a helyét Mamókára vártak. Hasztalan dolog miatt soha nem késett az asszony, ezért szánta el magát a család feje, hogy elinduljon a házvégébe, az istálló előtt álló kis lakhoz. Hiába kopogtatott a vásott ajtón egy hangot sem hallatott a néne. Ráhárult a feladat, hogy valamit tegyen, nézze meg vajon mi történhetett odabenn. Nem ment ez egykönnyen, mert belülről a zárkulcs felett rá tolták a reteszt. A melléképületbe sietett hol kis baltát és ráspolyt vett a kezébe, nem talált más alkalmasságot hamarjában. Az ajtó falatnyi nyílásába helyezte a reszelővéget és feszegetni kezdte, sajnos nem ment vele semmire, munkáját hasztalan fáradozás kísérte. Fontolóra vette még mi mindent tehet, addig, addig okoskodott, míg meg nem született a megoldás. A kis ablakhoz lépett, benézett. Kézzel horgolt leheletfinom sűrű mintás függöny takarta a szobát még is látni lehetett a szemközti ágyon fekvő testet. Cselekedni kéne, de szaporán minden pillanat drága versenyfutás az idővel - korholta magát, majd fogta a fejszét és beverte az üveget, kiszedte a nagyobb üvegdarabokat és benyomta a keretet. Szólongatni kezdte az asszonyt, aki nem hallhatta, hiszen orcájának pírját is viasz sárgára festette a halál, szemét örökre lehunyta. - Gyerek kell ide, tüstént ki bemászik a parányi lyukon és kinyitja az ajtót - gondolkodott hangosan. Futólépésben visszatért a nagy házba, s elmondta mi történt odalenn. Mentek is mindahányan voltak. A középső fiú vállalkozott a feladatra, eltolta a reteszt megfordította a kulcsot - kitárult az ajtó s vele egy ismeretlen világ a szülők előtt. Hófehérre meszelt falú kicsi szoba egyik sarkában sifonér alig kihúzott fiókkal benne katonás rendben mángort, keményített ingváll és pendely. Szemben állt vele az ágy rajta a néne, ropogós ingvállban és pendelyben örök álmát aludta. Készülhetett a nagy útra, mert az ágy melletti széken szépen sorjázott ruhája, főkötője, imakönyve és az olvasója a gyertyatartóban az éjjeli szekrényen szentelt gyertya várta, hogy meggyújtsák, és a lángjával angyalt hívjon, ki hazavezeti a lelkét. A gyerekeket összeterelték gyorsan és a nagy-házba kísérték. Hiába várta a terített asztal, hogy levegyék terhét, nem evett onnan senki semmit. Orvosért futottak ló halálban, jött is az hamarjában, nem késlekedett, útközben azonban mesélni kezdett. Mamókáék valamikor jó gazda módjára szorgalmas munkával töltötték az időt, és épülték a szép házat, tehetőseknek számítottak kicsinyke földjük ellenére. Mintha a Jóisten a tenyerében hordta volna őket, úgy gyarapodtak, szénában, szalmában, tehénkében és majorságban. Egyben volt csak szűkmarkú hozzájuk a Teremtő egy fiúcskát adott csupán, pedig, vágyakoztak nagycsaládra. A pirkadat munkában találta a szorgos népet, szülés után alig pár héttel, jó időben ott ringott a bölcső a parcella végében, hogy meghallják, ha felsír a gyermek és az édesanyja melléből tejecskét adjon. Égett a munka a kezük nyomán és vidáman szüretelték annak gyümölcsét. Múltak az évek a gyerek cseperedett szép szál legény lett belőle, jól nősült pár holddal több lett a munka, nem panaszkodtak végezték a dolgukat. A háború elszólította a ház urát, hozott a posta egy-két tábori levelet, utána egy hírt, hogy orosz fogságba elesett. Az asszony és várta haza az urát, aki soha nem érkezett meg. Nem sokkal később elvették a földjüket, a hatalom ellenségének, kulákoknak kiáltották ki és üldözték őket. Egy ember maradt hűséges hozzájuk az egykori béres. A hűséges barát állt az asszony mellet akkor is, mikor a padlást lesöpörték. Ezután öltözött örök feketébe és gyászolta az urát. A reményt nem adta fel soha, hogy egyszer viszontlátja, de úgy gondolta, ha mégis hazatért a Teremtőjéhez, illendően megadja módját a gyászának. A fia nem ment be a téeszbe, hiába kérték szépen, verték csúnyán inkább tanult mesterségét a kádárságot folytatta. Nem volt annak sem keletje, hiszen kinek kellene a hordó szőlő nélkül? A férfi egyre szegényebb és fásultabb lett. Egy szürke esős hajnalon kötelet vetett a gerendán és felakasztotta magát a padláson. Történt ez az után, hogy a szülői házukba idegeneket költöztettek. A tornácról két bejárat nyílott, egyik a nagy lakásé, másik a béres szobájáé volt valamikor. A kis szobát meghagyták a háziaknak, a nagy lakást az új lakók kapták. Pár nap múlva bontották a kemencét, melynek padkáján nem csak a macska szeretett sütkérezni, hanem a fiú is ott ücsörgött könyvvel a kezében, mikor tanulta a betűvetést. Az asszony nem bírta nézni, hogy verik szét a lakásukat, leköltözött a nyári konyhába a kis-lakba. Fia temetése után a nagy épületben lévő szobának az ajtaját csak akkor nyitotta meg, ha nagy ritkán vendége érkezett - az egykori béres szobájából tisztaszoba lett. Nem voltak kedvesek az idegenek, felcsapott fejjel jártak, keltek, köszönni sem szoktak, lenézték a kisemmizettet, sajátjukként lakták az egész házat. Tisza kutyának is mostoha lett a sorsa láncra verték. Hamarosan úgy döntött a szegény pára, hogy felkötözik a szabad kutyák mezejére... Szegény asszony titokban éjjel földelte el hűséges barátját a kertvégében. Magányosan, szegényen és szerényen tengette az életét. Terményt azoktól kapott, akikhez eljárt paprikát fűzni, napraforgómagot verni, minden munkát elvállalt, ami csak adódott. Hívták is sokan, mindenféle munkára, senki nem tudott úgy lúggal mosni, kékíteni, keményíteni, meg mángolni, mint ő. Olyan lett a vászon a keze alatt, hogy a csodájára jártak. A munka soha nem volt ellenére, de nehéz terhe alatt a háta egyre görbébb lett töpörödni kezdett kicsi termete, a megkeseredés mély ráncot szántott arcára és kezeire. Nehéz sorsot viselt a lelke cserepein járva lépkedett, a félelem szilánkjaival a talpában. Sorsfordítója az egyenruhások távozásával érkezett. Hármas cserével új család költözött a nagy házba gyerekekkel. Az idegenek hamar megszerették a nénit a gyerekek Mamókának szólították. Szegény, alig mert a közelükbe menni, de gyakran hallották a hangját, ahogyan a gyerekekkel beszélgetett. Történt egy napon, hogy a nagykert végében valaki levágta a lakatot és a kerítés mögötti tóparton futkostak a lurkók. A kicsi asszony rosszat sejtett, nem hallotta az udvaron a gyerekzsivajt, elindult megkeresni őket. Volt nagy riadalom, amikor megpillantotta a veszélyhelyzetet, nem tudta mit tegyen. Ha rájuk kiált, megijednek és belecsúsznak a vízbe. Szedte apró lábait, ahogy csak tudta, közben imát mormolt... A közelükbe érve könyörgőre fogta. - Kedveseim, gyertek gyorsan, málét sütök, segíteni kéne, szitálni a kukoricalisztet, öreg vagyok nem jól látok jól, ki segít nekem? Több sem kellett a gyerekcsapatnak, mind odafutottak. Nem tétlenkedhetett, felment a lépcsőn, a szoknyája melletti a kísérettel és bekopogott illedelmesen. Elmondta mi történt, kérve a fiatalasszonyt a kertkaput zárják le tüstént, hogy a gyerekek biztonságban legyenek. Marasztalták volna, de hiába, nem volt már egy évtizede a lakásban idegen már neki a sajátja. Félt mindenkitől, sorsáról soha nem beszélt, megtanulta, a némaság hozhat csak békét a lelkében. Látott és hallott ávós tivornyát a kék parolinosoknál, a tornácon borozgatás közben vihogtak a kínzások technikáján. Elköszönni készült. A kislány az anyjához fordult. - Édesanyám engedj el a Mamókával, málét fogunk sütni, én szitálom a lisztet. Málét... - gondolkodott el a fiatalasszony-, hallott róla, de még maga sem evett, soha. Az öregasszony lehajtotta a fejét és így szólt. - Nem tudtam, mit tegyek, csak azt, ha segítséget kérek, a gyerekek bejönnek velem. A gyermeklélek tiszta, hófehér, mint a gyolcs. Amennyiben megengedi asszonyom, hogy a kislány velem jöjjön, megsütöm a málét. Hogyne engedte volna, hiszen a gyermekeit mentette meg a néni egy esetleges balesettől. A málé elkészült, szilvalekvárral jól megpötyögtetve. Egyik tányérra a széle került a tésztának, ez lett az övé, másikra a szép szeletek kerültek, mozsárban tört cukorral megszórva az lett a családé. Ettől kezdve egyre többet beszélgettek. Néha a gyerekek kóstolót vittek a kis konyhába, mikor az édesanyjuk süteményt sütött. Az egyik gyerek eltörte a lábát és azonnal kórházba kellett vinni, Mamókát kérték meg, vigyázna-e a másik kettőre, míg odalesznek. Életének legszebb feladatát kapta, örömmel vállalta. Mikor hazaértek - nem tudták honnan - de a néni kezében egy hajtogatós mesekönyv volt, melyből olvasott a kicsiknek. Nem merték kérdezni, kié volt a könyv, féltek, nehogy fájó sebeket tépjenek fel a kíváncsiságukkal. Új fejezet kezdődött az életükben. Minden vasárnap egy terítékkel több került az asztalra. Mamóka pontos időben, virággal és egy zacskó csokoládéval érkezett. Volt abban őzike, Balaton és Gránit kocka. A család pót-nagymamát kapott, a néne meg unokákat. Békében, nyugalomban és nagy szeretetben éldegéltek. A gyerekek szabad bejárást kaptak a tisztaszobába. Kincseket kerestek találtak is bőven egy gyöngyös csillár maradékát, színes üveggolyókat, kitűzőt, brossot és kalaptűt, de még a köves gyűrűt is megkapták, amit a kincses láda rejtett magában. A szentelt gyertya még égett, amikor elvitték. A temetésen a koporsó mellett felsorakozott a család apraja, nagyja. Évtizedek múlva is friss virág van Mamóka sírján. Az egykori gyerekekből nagymama és nagytaták lettek, akik unokájuknak mesélnek a régi világról, mely soha nem ismétlődhet meg. Kérik a fiatalokat, soha ne feledjék el az agyagváza igaz meséjét, adják tovább a gyermekeiknek és őrizzék a vázát, mert a vázák örökké élnek - ha vigyáznak rá és el nem törnek. A ház sem áll ott, a tó is eltűnt régen, lakótelep épült a helyében. Csak egy csillag ragyog fényesebben minden este a panelrengeteg felett az égen. pendely: fehér lenvászon ing, amit a ruha alatt hordtak pruszlik: mellény napszentület: napnyugta *mángort: mángorló fával simították a sifont, vásznat. ,, folyt. köv.

0 komment , kategória: Általános

Címkék: kíváncsiságukkal, veszélyhelyzetet, gyertyatartóban, kukoricalisztet, novelláskötetet, napraforgómagot, gyerekcsapatnak, szilvalekvárral, tétlenkedhetett, megpötyögtetve, virágcsokorral, melléképületbe, megpillantotta, parolinosoknál, fiatalasszonyt, rózsabimbókkal, üvegdarabokat, fiatalasszony, felsorakozott, gyermekeiknek, összeterelték, felakasztotta, rózsaszálakat, gyerekzsivajt, panelrengeteg, megfordította, tisztaszobába, kisemmizettet, szilánkjaival, alkalmasságot, sorsfordítója, teremtőjéhez, illedelmesen, beszélgettek, belecsúsznak, tehetőseknek, lélek húrja, komódhoz lépett, egyszerű agyagvázát, gyönyörű csokornak, vázák örökké, egyszerű fekete, mindig mosolygó, unokájától kapott, ismerős illat, ünnepi asztal, hetet *napszentület, asztal körül, helyét Mamókára, család feje, istálló előtt, vásott ajtón, Lélek Sándorné Ekpafat,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]