|
2018-09-23 19:30:04, vasárnap
|
| |
| |
50 ÉVE HUNYT EL PIO ATYA
50 éve hunyt el Pio atya (Pietrelcina, 1887. május 25. - San Giovanni Rotondo, 1968. szeptember 23.) stigmatizált olasz római katolikus pap, kapucinus szerzetes.
A Pio nevet a szerzetesrendben kapta. Pappá szentelése után Padre Pio (Pio atya) néven vált ismertté. Számos különleges esemény fűződik nevéhez. 1999-ben boldoggá, 2002-ben pedig szentté avatták.
Egy misztikus barátság története
Pio atya és Karol Wojtyla
Mi történik, amikor két szent életútja találkozik egymással? Milyen hatással vannak egymásra, és az emberiség egészére? Ahhoz, hogy a 20. század e két kiemelkedő jelentőségű egyéniségének, e két nagy misztikusnak életébe bepillanthassunk és megtalálhassuk a kettejük apostoli működésében fellelhető érintkezési pontokat, ugorjunk vissza közvetlenül a második világháború utáni időkbe.
A pápa ekkor XII, Pius, aki igen nagyra tartja a San Giovanni Rotondó-i barátot. Pio atya híre és népszerűsége már egész Olaszországban elterjedt, és rengetegen zarándokolnak el a Gargano-fennsíkra, hogy a kolostorban találkozzanak vele, meggyónjanak nála, vagy szentmiséjét meghallgathassák. Az éppen oda érkezők között találunk egy sovány, kissé beesett arcú fiatal papot, aki a távoli Krakkó egyházmegyéjéhez tartozik.
E látogatás köré mar többféle legendát szőttek, és rengetegen rengetegféle dolgot terjesztettek róla. Ez volt ugyanis az egyeden olyan alkalom, amikor a leendő pápa és a garganói szent találkozott egymással. Olyan találgatások is szárnyra kaptak, melyek szerint Pio atya megjövendölte volna a fiatal lengyel papnak pápává választását, sőt még az ellene majdan elkövetett merényletet is. 1981. május 13-a, vagyis a pápa elleni merénylet után ezt a feltételezett próféciát több újság is leközölte, melyek közül egy cikket még a kapucinus szerzetesek hivatalos olaszországi lapja, a Bollettino dei Cappuccini d'Italia is idézett. Egidio Ricucci kapucinus atya e lapban a következőket írta Pio atya feltételezett próféciáit idézvén: ,,Fehér ruhádon vérfoltokat látok." ,,Te a vér pápája leszel." ,,Pápa leszel, és uralkodásod rövid lesz." A kapucinus atyák a közreadott elbeszélést más sajtóforrásokra hivatkozva közölték, és még azt is tudni vélték, hogy az érdekelt, vagyis maga Karol atya hogyan reagált a személyével kapcsolatos próféciákra: ,,Mivel semmilyen lehetőséget nem látok arra, hogy pápa legyen belőlem, a többivel kapcsolatban is nyugodt lehetek. Rendelkezem ugyanis egyfajta különleges biztosítékkal arra vonatkozóan, hogy semmi súlyos dolog nem történhet velem."
A Karol atya és Pio atya között lezajlott rövid beszélgetésben tehát a kapucinus atya valószínűleg előre látta a jövő eseményeit, egészen pontosan a Szent Péter téren eldördült lövéseket. Ez a történet nagyon szép lenne, de sajnos a valóság egészen más.
Igazság szerint kettejük találkozása 1948-ban, a húsvéti ünnepek alkalmával zajlott le. Ebben az évben a húsvét március 28-ára esett, és a húsvétot követő héten történt, hogy a fiatal lengyel pap, Karol atya, kihasználva szabadságát, a Gargano-fennsíkra utazott. A zarándokútra egy nála pár évvel fiatalabb diáktársa, Stanislaw Starowieyski kísérte el, aki ekkor még szeminarista volt, együtt indult el Karol atyával Krakkóból, és ekkoriban együtt is lakott vele a Belga Intézet Kollégiumában. A Karol atya és Pio atya között lezajlott találkozónak tehát az egyetlen megbízható tanúja Starowieyski atya volt, aki papi szolgálatát Braziliában végezte, és ott is halt meg 1986-ban.
A fiatal Karol atya Rómában hallott Pio atyáról, eljutott hozzá a kapucinus szerzetes szentségének híre, valamint a neki tulajdonított csodás események elbeszélése. Értesült a barát stigmáiról, de a személye körül ekkoriban zajló vitákról is. Karol atya hármas céllal indult útnak a San Giovanni Rotondo-kolostorba: azért, hogy személyesen is láthassa Pio atyát; hogy részt vegyen az atya szentmiséjén; és ha lehet, szentgyónást is végezzen nála. Még egy különös információ számunkra, hogy Karol atya ekkoriban fejezte be teológiai tanulmányait Rómában, és kezdte el írni doktori értekezését, amelynek témája a következő volt: a hit doktrínája Keresztes Szent János szerint. Tudjuk, Keresztes Szent János az egyháztörténet egyik kiemelkedő jelentőségű misztikusa, és a misztikus élet nagy tanítója volt. Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy Karol atya utazásának okai között szerepelt a felsorolt három célon túl az az egyéni érdeklődés is, hogy személyesen is megismerhessen egy ,,élő misztikust", aki már az egész világon a szentség hírében állt, és számos pap szentként tisztelte őt.
Karol atya és Stanislaw atya vonattal érkezik San Giovanni Rotondóba, ugyanazzal a közlekedési eszközzel, amellyel annak idején a Krakkóból Rómába vezető utat is megtették. Este érkeznek a városba, a húsvét utáni hét egyik napján. Karol atyának sikerül néhány szót váltania a szent stigmákat viselő baráttal. Csak egy-két szót, semmi többet. Természetesen a misztikus Pio atya számára a rövid idő nem jelenthetett akadályt abban, hogy mindazt, ami szándékában állt, elmondja a fiatal lengyel papnak.
A két fiatal pap a San Giovanni Rotondóban töltött első éjjelükön Maria Basilio asszony házában száll meg, A ház a kicsiny kolostori templommal szemben állt. Basilio asszony, aki Torinóból költözött San Giovanni Rotondóba, Pio atya egyik első lelki gyermeke volt, és az atyát harminc évvel korábban ismerte meg, a távoli 1918-ban. Miután néhányszor látogatást tett az atyánál San Giovanni Rotondo városkajában, végül úgy döntött, ide költözik, hogy az atya közelében élhessen. Szelíd, imádságos lelkületű, alázatos asszony volt, aki szívből jövő, igaz szeretetet érzett a stigmákat viselő Pio atya iránt. A következő reggel, még napfelkelte előtt a két fiatal pap a Santa Maria delle Grazie-templomba siet, hogy Pio atya miséjére várakozzon. Egyik tanúságtételében a későbbi II. János Pál így ír ennek a napnak az élményeiről és eseményeiről:
,,Részt vettem a szentmisén, amely meglehetősen hosszú volt, és amely alatt Pio atya arcán végig a szenvedés jegyeit fedezhettük fel. Mélységesen szenvedett. Láttam a kezeit, melyben a szentostyát tartotta. A stigmák sebhelyét fekete kötés borította. Mindannyian meg voltunk győződve arról, hogy itt, San Giovanni Rotondóban, az oltáron maga Krisztus mutatja be áldozatát, a vértelen áldozatot, amellyel egy időben azonban az atya kezén lévő vérző sebek mindvégig a keresztre feszített Krisztus áldozatára emlékeztettek bennünket."
A pápa emlékezetébe mélyen bevésődik Pio atya személyisége, jelenléte, szavai. Olyan élmény ez, amelyről mindenki beszámolhat, akinek módjában állt részt venni a szent életű kapucinus miséjén. Mindenkit mélyen megérintett Pio atya szentmise közben tanúsított mélységes átélése és áhítata. Ezek láttán egyetlen jelen lévő lélek sem maradhatott közömbös, hatásuk alól senki nem vonhatta ki magát. A szentmisét követően Karol atya szentgyónáshoz járul Pio atyához, annak megfelelően, ahogyan azt már Rómából való indulásakor eltervezte. Ő maga beszél majd e különleges alkalomról Pio atya szentté avatási ceremóniáján, 2002 júniusának egyik verőfényesen napos vasárnapján.
II. János Pál így nyilatkozik tehát: ,,Pio atya az isteni kegyelem bőkezű szétosztója volt, mindenkinek a rendelkezésére állt a gyónás szentségének keretében. Kész volt mindenkit fogadni, és minden arra érdemes léleknek kész volt megadni a bűnei alól való feloldozást, vagy a számára szükséges lelki tanácsot." Ekkor a pápa felemelte tekintetét az előre megírt szöveget tartalmazó papírlapról, és így folytatta:
,,Fiatalkoromban én is részesülhettem ebben a különös kegyben, személyesen is átélhettem azt a szeretetteljes nyitottságot, rendelkezésre állást, amelyet az atya a bűnösökkel szemben érzett." Majd pedig a pápa így folytatta:
,,A gyónás szentségének kiszolgáltatása Pio atya apostoli működésének egyik különösen jelentőségteljes és jellemző oldala volt. Az atya hívek hatalmas tömegeit vonzotta ezzel San Giovanni Rotondo kolostorába. Még akkor is, ha ez az egészen egyedülálló gyóntatóatya sok esetben látszólag szigorúan és keményen bánt a gyóntatószékét felkereső zarándokokkal, a hívek, miután rádöbbentek vétkük nagyságára és őszinte bűnbánatot éreztek szívükben, visszatértek hozzá, hogy részesülhessenek a szentség békéltető ölelésében."
Nagy jelentőségűnek tekinthetjük az itt elhangzott utalást Pio atya jól ismert ,,keménységére", amellyel a bűnbánókkal szemben bizonyos alkalmakkal viseltetett. A pápa maga azonban a következő szavakkal jellemezte az atyát: ,,Pio atya igen egyszerű, világos és szűkszavú gyóntató volt, aki a maga egyszerűségében is azonnal, éles elmével látott át a bűnösök szívén, és nagy szeretettel bánt velük." A fiatal Karol atyára igen nagy hatást tett a kapucinus szerzetes szentsége, a stigmák, valamint a tapasztalt hatalmas tömeg, aki az atya gyóntatószékéhez járult.
A pápa későbbi elmondása szerint ő és Pio atya találkozásuk rövid percei alatt egyetlen dologról beszélgettek: Pio atya stigmáiról. A fiatal Karol atya megkérdezte a szerzetest, vajon melyik stigma okozza neki a legtöbb fájdalmat. A fiatal pap úgy gondolta, hogy a legfájdalmasabb minden bizonnyal a szerzetes szívén viselt sebhely lehet, ám ő így válaszolt kérdésére: ,,Nem, a legjobban az a seb fáj, amely a vállamon van, amelyikről senki sem tud és nem is áll semmiféle kezelés alatt."
Erről a sebhelyről az atya haláláig valóban senki sem tudott. Úgy tűnik, a szent életű szerzetes maga nem tett említést róla senkinek, kivéve a jövendőbeli pápát. Pio atya egyetlen helyen sem ír vagy emlékezik meg erről. Csupán egyetlen egyszer mondott annyit egy falujából származó laikus testvérnek, hogy ,,a legtöbbet akkor szenved, amikor az ingét kell levennie".
Modestino testvér akkor nem is értette meg pontosan az atya szavainak jelentését, ő maga erről így ír: ,,Én akkor arra gondoltam, a tiszteletreméltó atya bizonyára az oldalán lévő sebhely miatt érez nagy fájdalmat." Az igazságra Modesto testvér csupán Pio atya halála után három évvel döbbent rá. 1971. február 4-én ugyanis a kolostor gvárdiánja azzal bízta meg, hogy pecsételje le azokat a ládákat, melyekben Pio atya gondosan őrzött és egyenként celofánba csomagolt ruhadarabjait, és minden megmaradt holmiját tartották. Azon a februári napon tehát egy különleges ruhadarab került Modestino testvér kezei közé: ez nem volt más, mint egy gyapjúing, amelyet a stigmákat viselő Pio atya viselt. Ezen az ingen egy körülbelül tíz centiméter átmérőjű, kör alakú vérfolt volt látható, közvetlenül a jobb váll alatt, a kulcscsont közelében. A heves fájdalom tehát, amelyet az atya érezhetett minden alkalommal, amikor az ingét levette, ebből a titokzatos sebhelyből származott, amelyről senkinek nem volt tudomása. Ekkor a laikus testvérnek eszébe jutott, hogy korábban valamely könyvben már olvasott ,,egy imát, amely a mi Urunk szent válláról szólt, amelyen a súlyos keresztfa terhe mély sebet nyitott, melyen keresztül láthatóvá vált Krisztus három szent csontja, és amely mérhetetlen fájdalmat okozott a szent Megváltónak. Ha pedig Pio atya saját testén viselte Krisztus szentséges sebeit és szenvedésének minden fájdalmát, akkor az is lehetséges, hogy Pio atya testében érezhette a Krisztus vállán ejtett seb fájdalmát is."
Modestino testvér azonban még nem volt teljes mértékben biztos felfedezésének valódi jelentőségében, így hát a felfedezést követő este imájában kérte Pio atyát: ha igaz, amit aznap látott és gondolt, akkor az éjszaka folyamán az atya küldjön valami jelet neki. Ahogyan a testvér beszámolójában olvashatjuk, hajnali egy óra után egyszer csak arra ébredt, hogy vállában éles fájdalmat érez. Olyan érzés fogta el, mintha valaki kést szúrt volna a vállába, közvetlenül a kulcscsontja mellett. A fájdalom olyan erős volt, mint írja, hogy ha még néhány perccel tovább tartott volna, bizonyosan belehal. A fájdalommal egyidejűleg a testvér egy hangot hallott, mely így szólt hozzá: ,,Így szenvedtem én is!" Ekkor különös illat töltötte be a szobát. A testvér szívét pedig Isten végtelen szeretetének érzése töltötte el. A testvér beszámolójában így ír:
,,Különös érzés kerített hatalmába: amint a fajdalom múlni kezdett, megmagyarázhatatlan szomorúság kerített hatalmába. Testem el akarta utasítani a fájdalom érzetét, lelkem azonban, érthetetlen módon, óhajtotta azt! És ekkor mindent megértettem. Zavarodottság fogott el, mégis, megmagyarázhatatlan bizonyossággal tudtam, hogy Pio atya a kezén, a lábán és az oldalán viselt stigmák, valamint a megostorozás és a töviskoronázás kínjainak elszenvedése mellett, mint egy új Cirenei Simon, éveken keresztül segített Jézusnak a kereszthordozásban, emberi nyomorúságaink és bűneink keresztjét cipelte Krisztussal együtt ő is. És erre az általa viselt ing élő bizonyságul szolgált!"
Erről a sebhelyről a nyilvánosság csupán 1987-ben szerzett tudomást, és csupán egy, abban az évben rendezett konferencián beszéltek róla a nyilvánosság előtt. (San Giovanni Rotondo, 1987. szeptember 16-20.) A kérdés a kutatók előtt a torinói lepel kapcsán vetődött fel: a vászonkendőn ugyanis, amelyet Torinóban őriznek, látható egy sebhely, amelyet valószínűleg egy nehéz és érdes tárgy okozhatott, amelyet a férfi, akinek képmását a lepel őrzi, a vállán hordozott. Ennek a súlyos és érdes tárgynak a nyomása okozta, hogy a megostorozás sebhelyei az egyik vállon eldeformálódtak, a sebszélek benyomódtak, és egy újabb, négyszög alakú sérülés rajzolódott ki rajtuk. Ennek kapcsán vetődött tehát fel a kérdés: ha Pio atya Krisztus sebeit viselte testén, vajon az ő vállán volt-e valamiféle sebhely vagy sérülés? A kérdést felvető kutató akkor ezt a választ kapta: erről nincs tudomásunk. Amikor azonban ezt követően megvizsgálják Pio atya ingét, megtalálják rajta a pirosas foltot, amely a jobb vállon viselt sérülés nyomait mutatja, amely sérülés keletkezhet például egy súlyos tárgy, kereszt cipelése nyomán.
Hozzá kell tennünk, hogy a torinói leplen az említett sérülés nyomai mindkét vállon megtalálhatók: vagyis mindkét oldalon, a vállrészen négyszög alakú sérülés nyomai láthatók, amely valószínűleg egy súlyos és érdes felületű tárgytól származhat, mint például a keresztfa horizontális tengelye, amelyet az elítéltnek a vállán kellett cipelnie kivégzésének helyszínére.
A Pio atya vállán lévő sebhelyre tehát, amely 1971-ig teljesen ismeretlen volt a világ előtt, amelyet először Modestino testvér fedezhetett fel, majd a nyilvánosság csupán 1987-ben ismerhetett meg, maga az atya tett utalást még 1948-ban, a későbbi pápa, Karol Wojtyla előtt.
A II. János Pál pápa és Pio atya között fennálló különleges, misztikus kapcsolatra szolgál bizonyítékul a következő történet is. Egy nap Pio atya egyik legkedvesebb lelki gyermeke, Cleonice Morcaldi asszony szintén megkérdezte az atyát, melyik az a sebhely a testén, amelyik a legtöbb szenvedést okozza neki. Ugyanazt a kérdést tette tehát fel az atyának, mint a későbbi pápa. Az asszonynak azonban Pio atya csupán a fején lévő sebekről tett említést, és azok kapcsán nyilatkozta, hogy nagy fájdalmakat okoznak neki. Majd az asszony még egy, számunkra különleges jelentőségű kérdést tett fel az atyának. Ez így hangzott: ,,Krisztus mindkét vállán hordozta a keresztet, vagy csupán az egyiken?" Pio atya erre a következő választ adta: ,,Csupán az egyiken."
Csak Karol Wojtyla tudott tehát e titokzatos sebhely létezéséről. A néphit és a hagyomány szerint egyébként ehhez hasonlatos dolog esett meg a nagyközépkori szenttel és misztikussal, Clairvaux-i Szent Bernáttal is. A szent apát ugyanis egy alkalommal imádkozás közben megkérdezte Jézust, mi volt a legnagyobb fájdalom, amelyet kínszenvedése alatt el kellett viselnie. Jézus a szentnek így válaszolt: ,,Volt egy sebhely a vállamon, három ujjnyi mély, három csontom is láthatóvá vált általa. Ezt a sebhelyet a kereszt hordozása okozta: ez volt az a sebhely, amely a legnagyobb fájdalmat okozta testemnek, és e sebhelyről az embereknek nincs is tudomásuk. Te azonban fedd fel e sebhelyet a keresztény hívek előtt, és tudd, hogy bármit kérnek is tőlem az emberek e sebhely erejéből, megkapják azt. És mindazoknak pedig, akik e sebhely dicsőségére és tiszteletére elimádkoznak három Miatyánkot, három Üdvözlégyet és három Dicsőséget, arra a napra eltörlöm minden bocsánatos bűnüket, halálos bűnüket megbocsátom, ők maguk pedig nem halnak hirtelen halált, haláluk pillanatában pedig meglátogatja őket a Boldogságos Szűz, és minden kegyelmet és isteni irgalmat megkapnak majd."
Az írás elolvasható itt:
Egy misztikus barátság története
Link
Pio atya próféciája Magyarországról
Pio atya:
"Magyarország olyan kalitka, melyből egyszer gyönyörű madár fog kiszállni"
"Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
Címkék: szerzetesrendben, jelentőségteljes, gyóntatószékéhez, tiszteletreméltó, részesülhessenek, tanúságtételében, egyházmegyéjéhez, bepillanthassunk, feltételezhetjük, meghallgathassák, eldeformálódtak, magyarországról, egyszerűségében, legfájdalmasabb, sajtóforrásokra, kiszolgáltatása, gyóntatószékét, rendelkezésére, fiatalkoromban, szeretetteljes, részesülhettem, szentgyónáshoz, beszélgetésben, egyháztörténet, megtalálhassuk, nyomorúságaink, olaszországban, felfedezésének, bizonyossággal, beszámolójában, jelentőségűnek, töviskoronázás, jelentőségében, megismerhessen, emlékeztettek, rendelkezésre, szerzetesrendben kapta, misztikus barátság, emberiség egészére, kettejük apostoli, második világháború, pápa ekkor, kolostorban találkozzanak, távoli Krakkó, egyeden olyan, leendő pápa, garganói szent, fiatal lengyel, ellene majdan, pápa elleni, feltételezett próféciát, kapucinus szerzetesek, HUNYT EL PIO ATYA, Giovanni Rotondo, Padre Pio, Karol Wojtyla, Giovanni Rotondó-i, Egidio Ricucci, Szent Péter, Stanislaw Starowieyski, Belga Intézet Kollégiumában, Giovanni Rotondo-kolostorba, Keresztes Szent János, Giovanni Rotondóba, Krakkóból Rómába, Giovanni Rotondóban, Maria Basilio, Santa Maria, János Pál, Cirenei Simon, Cleonice Morcaldi, Csak Karol Wojtyla, Clairvaux-i Szent Bernáttal, Boldogságos Szűz,
|
|
Offline
