A projekt - Lélek Sándorné Ekpafat, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A projekt

2014-08-10 14:01:08, vasárnap


	Lélek Sándorné Ekpafat: A lélek húrja 16. rész Fényben születnek és fényből sarjadnak a legszebb gondolatok, amelyek angyal szárnyakon érkeznek a földi halandókhoz. Így esett meg az is, hogy Ilonka a minap meghallotta gyógytornászuk keserű panaszát, miszerint kénytelenek lesznek nélkülözni, mert pici leánykája belázasodott és nincs, akire bízza. Szemben a bolton is napok óta lóg a tábla, ,,Betegség miatt zárva!". Azt beszélik, szegény boltos nagyon beteg már saját magát sem tudja ellátni, a kutyáját is a szomszédok etetik. Az ember munkáját milyen gyorsan megakasztja a kényszer... - sóhajtozott sajnálkozva. Vajon nem venné tolakodásnak az igazgatónő, ha meglátogatná? Az órájára nézett, s fellélegzett kedvező az idő a találkozóra. De hiszen ebben az órában fogadó órát tart így semmi akadálya egy röpke eszmecserének. Magára terítette berlinerkendőjét és elindult a nagy házba. Udvarias üdvözlést követően felvázolta mi járatban van. Emese egyik ámulatból esett a másikba, amint meghallotta milyen meseszerű tervvel állt elő az intézet érdekében. Azonnal eszébe ötlött a napokban érkezett pályázati kiírás, ami hasonló témát tartalmazott. Egész éjszaka azt fontolgatta, miként lehetne megvalósítani, hogy még szebben csillogjon az Ezüstszekér. Ilyen csak a mesében létezhet! Nem akart hinni a szemének és a fülének. Itt ül vele szemben egy ősz hajú hetvenes földi tünemény, a teljes projekttel. Örömében átölelte az asszonyt, akinek testét, lelkét furcsa melegség járta át, az unokáinál érez csak hasonlót. Sokáig szőtték, fonták a közös jövőjük kelméjét. A jó hangulatú beszélgetésnek a vacsorára hívó gong vetett véget. Az intézetvezető, amint egyedül maradt a hivatalos ügyintézést latolgatta. Jól körbejárja, hogy felkészültek legyenek a pályázat megírásánál. Még vacsorázni sem ment le. Késő éjszakába nyúlón keresett, kutatott, az ujjai a billentyűzeten galoppoztak. Mindössze egyszer állt fel, amikor az asztalon a telefonja üzenetet jelzett. Elolvasta, csillogó szemmel és angyali mosollyal megválaszolta, majd továbbkereste a kijáratot a hivatali labirintusból. Ilonka eközben az asztalnál Hédit puhította könyörgőre fogva, jelentkezzen a másnapi vizitre. Ígéretet tett barátnőjénak, egy pillanatra sem hagyja magára, mindenhová elkíséri. Úgy látszik ez a nap mégis csak sikeresen zárul, elégedetten nyugtázta, amint barátnője rábólintott. Természetesen nem maradt el az esti mese sem a kis patakról... Későre járt, amikor a laptopját bekapcsolta. Az üzenetei között ott lapult, szerényen megbújva egy meghívó az irodalmi pályázat eredmény hirdetésére. Milyen jó, hogy nem hagyta békén, és addig nógatta a barátnőjét, míg az anyagát el nem küldte a pályázatra. A meghívó sejtette, hogy a nyertesek között olvassák majd a nevét. Bejegyezte a dátumot. Felpörögtek az események körülötte. Eszébe jutott, hogyan aggódott a család és a barátai, mi lesz vele, agyon fogja unni magát. Na hiszen, eddig sem unatkozott a tétlenséget soha nem ismerte, ezután sem fogja, az már egyszer biztos. Leveleit megválaszolta a gépet kikapcsolta, egy híradó erejéig a televízióra váltott. Azért jó lesz figyelni a napi eseményekre, hogy naprakész legyen a világ dolgaiban. A médiák túlfűtött, sokszor túllihegett zajától egy ideje igyekezett távol tartani magát. A pártokon kívüli nemzeti értékrendje az egyedüli, amiben megbízhat, szüleitől is megtanulta. Mielőtt nyugodalmas jó éjszakát kívánna magának és párjának, -a képhez fordulva-, elújságolta mennyi minden történt vele a nap folyamán, nehogy az lemaradjon valamiről. Lépésről-lépésre beszámolt, majd így szólt: - Nos, apjuk ez a nap is szépen eltelt, meglátjuk, mit tartogat számunkra a holnap. Nyugodalmas jó éjszakát... Leoltotta a lámpát, kezében olvasóval, és az esti imával az Úrhoz vezető hídra lépett. * A cetli Emese ablakából kiszűrődő fény bevilágította a szemközti épületet, hol a garzonok sorakoztak. Rég elütötte éjfélt az óra, amikor a lány felállt a gép mellől. Torkában gombócot, a gyomrában remegést érzett. A vízsugarak simogatása sem csillapította le háborgó elméjét. Hol a múlt ostora csattant fáradt testén, hol a jövőbe vetett remény simogatta meg lágyan, gondoskodó szeretettel. Zavarta ez a kettősség. Szeretne hinni a tiszta szerelemben és a család értékmegőrző erejében. Mielőtt kikapcsolta a telefonját, még egyszer elolvasta az üzenetet: ,,Jó éjszakát kedves, pihend ki magad, holnap hívlak." Épphogy az álompor szempilláját betakarta, megdöbbentő képet látott. Álommanó kézen fogva egy üres hombárhoz vezette. A girbegörbe lécek között beszűrődő fénysávban, megpillantotta a tépett papírlapok fölött játszadozó szellőgyerekeket. Az egyik fecnin egy névre lett figyelmes. ,,A" névre! Akit egykor áldott, ma gyűlöl, akiben feltétel nélkül megbízott, és aki galádul becsapta, elárulta őt. Megborzongott, az emlékek felkorbácsolták lelkének nyugalmát. Körbejárta a különös építményt, ajtót keresett, hogy megszerezze a tépett bilétát. Sehol egy rés, ahol bejuthatna. Szellőcskéknek hiába kiabált, elmerültek a fogócskában, meg sem hallhatták a szavát. Segítséget remélve végigpásztázta a közeli tájat. A bírtok üresnek és kihaltnak tűnt, dolgos emberi kéznek sehol nincs nyoma. Egyetlen, életet mutató vén eperfa bólogat a ház előtt elterülve. Alatta korhadt- valamikor szebb időket megélt - öreg pad kínálta magát. A nap/éltető sugaraival féltve ölelte körbe fát. A régi ház zsalugátereinek meleg barna színére csak a megkopott festék foltokból lehetett következtetni. A valaha hófehérre meszelt ház piszkos szürke ruháját is kikezdte az idő, mállott a vakolat, jócskán ráférne a foltozás. Indulni készült, amikor az egyik szellőgyerek pajkosan megsimogatta az arcát és lába elé sodorta az áhított cédulát. Szeméhez emelte, sehogy sem értette, mit keres a név mellet egy szó: "karma". Abban a percben csikorgást hallott, egy pillantást vetett a hang felé fordulva. Az egyik zsalugáter résnyire megnyílt, és egy férfi nézett vele farkasszemet. Alig ismerte meg, viasszerű arcából, a beesett szemgödre emlékeztette valakire. Mindig rendezett dús haja semmivé lett, megkopaszodott. Érezte, tudta, bajban van, segíteni kell! Ahogy a nevét kimondta, az ablak becsukódott. Az ajtóhoz rohant, dörömbölni, zörögni kezdett. Hiába! Várt ott egy darabig, hogy mennyi ideig, nem tudja, az időt nem érzékelte. A nap már jócskán nyugat felé tartott, amikor végre maga mögött hagyva mindent, elindult haza. Minél messzebb jutott a félelmetes háztól, annál szebb lett a táj. Bokrok, virágok, fák nőttek az útja során. Egyszer csak fura morajra lett figyelmes. Balra nem látott semmit, jobbra nézett, és mit ád' Isten, egy kis patak futott el mellette, kristálytiszta vízében aranyhalak bukfenceztek, mindkét partján rózsabokrok integettek feléje. Az út végén megpillantotta az Ezüstszekér kápolnáját, kupolájára csillogó aranyfényt vetített a lenyugvó nap sugara. Hajnalodott. Álommanó szedelőzködött, átadta helyét a pirkadatnak és a reggeli kakasszónak. Emese amint kinyitotta a kezét a kezében a cetlit keresve. A tenyere üres volt. Nem volt mit elégetni... Meggyújtott egy gyertyát és elmondott a múltért egy imát. Megértette az álom üzenetét. Türelmetlenül várta az alkalmas időt, amikor illik hívást kezdeményezni. Félt az érzéseitől, egyszer megégette magát nehezen gyógyulnak a sebek, a hegek pedig emlékeztetnek. A lélek cserepeit nem lehet összeragasztani láthatatlanul, a csorbák megmaradnak. Két éve csak a munkájának él. Azt hitte soha többé nem találja el Ámor nyila, nem érinti meg a szerelem fuvallata, és lám, jött valaki, aki vihart kavart lappangó szívében. De létezhet-e még olyan szenvedély és vágy, ami képes elsöpörni a múlt fájdalmát? Lelkében válasz gyanánt megnyugvást érzett, nem tudta természetes ez, vagy csak a vihar előtti csend? Szeretett volna mindenre azonnal választ kapni. Milyen jó lenne, ha élne az édesanyja, tanácsot adhatna. A testvére nem járatos az effélékben, az öregapjától még sem kérdezhet. Egy valakihez fordulhatna, Ilonka nénihez, de Ő sem lehet elfogulatlan, hiszen Levente az unokája... Egyedül maradt a bimbódzó szerelem érzésével, a csalódástól való félelmével... és a titokzatos jövőképpel. Reggeli után felhívta a fiút, elmesélte milyen nagyszerű tervvel állt elő a nagymamája. Egy egész pályázatot lehet az ötletére felépíteni. Rákérdezett, számíthatnak-e segítségére a kivitelezéshez. A férfi hangjából határozottság és mérhetetlen öröm hallatszott ki. Egy szóval sem említette, hogy részleteiben ismeri a tervet. Azt viszont megjegyezte, ekkora horderejű dolog, nem tűr halasztást, hosszan tartó személyes megbeszélést igényel, úgy, hogy délután ismét találkozzanak, és összedughatják a fejüket. Levente érkezésére készen állt egy lista, nevekkel, a lehetséges tőke feltüntetésével. Amennyiben mindenki beleadja, amije van, csodájára járnak a banknak és kezdődhet a munka. Teltek a napok, hetek, hónapok. Épültek, szépültek, gyarapodtak. A sorskerék fordult párat a maga módján, az isteni törvényeknek alávetve magát. Folyt. köv.

0 komment , kategória: Általános

Címkék: szellőgyerekeket, berlinerkendőjét, feltüntetésével, felkorbácsolták, összeragasztani, zsalugátereinek, szellőcskéknek, összedughatják, megkopaszodott, szedelőzködött, gyógytornászuk, beszélgetésnek, megpillantotta, végigpásztázta, kristálytiszta, billentyűzeten, kivitelezéshez, megválaszolta, intézetvezető, láthatatlanul, továbbkereste, csillapította, megvalósítani, természetesen, labirintusból, türelmetlenül, következtetni, eszmecserének, bevilágította, találkozzanak, határozottság, megborzongott, kezdeményezni, emlékeztetnek, jelentkezzen, tartalmazott, lélek húrja, legszebb gondolatok, földi halandókhoz, minap meghallotta, szomszédok etetik, ember munkáját, órájára nézett, órában fogadó, röpke eszmecserének, nagy házba, intézet érdekében, napokban érkezett, mesében létezhet, teljes projekttel, unokáinál érez, közös jövőjük, Lélek Sándorné Ekpafat,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]