Végállomás - Lélek Sándorné Ekpafat,Magyarok Ősi Szelleme, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Végállomás

2014-08-11 22:50:08, hétfő


	Lélek Sándorné Ekpafat: A lélek húrja -befejező rész A másnap reggeli ellenőrzéskor a kettes szobában hiába költögették az idős hölgyet a nővérek. Alig hallható motyogásából nem értettek semmit. Este mindent rendben találtak nála. Az asszony jókedvűen közölte az ellenőrzést végző ápolónőkkel, készen van, befejezte családbarát kisregényét. Barátnője szerint késő este még beszélgetett Angliában élő unokájával, jó éjszakát kívánni szokása szerint hozzá is bekopogott. Mielőtt elköszöntek egymástól csendben megjegyezte elkészült a mű, az út végéhez érkezett, feszül már a húr. A kisregényében olyan világot álmodott a sorok közé, ahol méltósággal juthatnak el a munkában elfáradt időskorúak a végállomáshoz. A jelenlegi gazdasági helyzetünk reményt nyújt arra, hogy vágyait a kor- és sorstársai számára valóra válthassák, amennyiben a választásokon jól döntenek. Családbarát értékeket szem előtt tartva, egykor megépülhetnek majd az Ezüstszekerek. Az ábrándozó írónő sorsa elé túl sok akadályt görgetett a történelem. Nehéz keresztje mellé, sorspoggyászát is cipelnie kellett. Egyetlen gyermeküket igen korán eltemették. Egy kisfiú maradt utána. A vő hamar összebútorozott egy több gyerekes asszonnyal. Volt ott én gyerekem, te gyereked - és lett mi gyerekünk. Abban a felosztásban a félárvának sem tisztesség, sem jó falat nem jutott. A gyerek gyengélkedett, búskomor lett. Nem nézhették tovább az öregek a gyermek sanyarú sorsát, magukhoz vették. Tehetségük és erejük szerint mindent megadtak neki, felnevelték, iskoláztatták. A diplomaosztót a tata nem élhette meg. Fentről büszkélkedett a szorgalmas, okos és jólelkű fiú sikerének. Nem tartott sokáig az örömük, hamarosan ismét beütött a ménkő. Egy rutinvizsgálat során a fiatalembernél vérképzési rendellenességet észleltek. Az eredmény és a diagnózis lehangoló volt. A mama nem sokat teketóriázott, saját tulajdonú lakásukat bérleményre cserélte, megosztott bérleti jogviszonnyal, így teremtett a fiúnak biztonságot, és némi pénzmaghoz jutottak. A kapott összeget az utolsó fillérig gyógyszerre, vitaminokra, immunerősítőkre, no, meg hasznos és haszontalan szerekre, készítményekre költötték. Mindent kipróbáltak, ami egy fikarcnyi reménnyel kecsegtetett. Isten megsajnálta őket és kegyelmében részesítette, mert mire a pénz elfogyott, a beteg is meggyógyult. Munkát viszont nem kapott. Minden hónapban egyre nehezebben jutottak egyről a kettőre. Gyűltek a csekkek, rezegni kezdett a léc a fejük felett. Ekkor a fiú egy barátot követve elindult a nagyvilágba szerencsét próbálni. Egy étterem alagsorában, mosogatás közben keresi, kutatja, évek óta egyfolytában, hátha egyszer megtalálja. Szomszédja befejezte az írónő élettörténetét, egyre gyakrabban törölgetve könnyező szemét. * Az unoka Oszt, szoroz, számol, messze hazájától, mikor lesz a fontból annyi, hogy hazatérhet és magához veheti nagyanyját. Így volt ez azon a napon is, amikor a szigorú főnök elébe lépett, udvariasan közölte, csomagoljon, két hét fizetett szabadságot kapott. Indulni kell, amilyen gyorsan lehet, üzenet érkezett a nagyanyját gondozó intézettől. Azonnal jegyet rendelt, a legközelebbi géppel hazafelé tartott. Egész úton a felhők között azért imádkozott, csak még egyszer legyen hozzá kegyes a Teremtő és időben megérkezzen. Emlékei vetítőjében peregni kezdtek a filmek, futottak a kockák. Gyermekkori kirándulások, strandok, homokvár csurgatások helyszínei után, a mesék figurái is megelevenedtek. Orrában érezte a mézes sütemények édes illatát, rácsodálkozott a madártej vanília ízű óriás habgaluskáira, majd drága jó nagymamája levendula kölnijének illata lengte körül. A reptérről első útja az intézethez vezetett. Az egyre lejjebb bukó nap vörösre festette az égalját, mire megérkezett. Amikor belépett, a betegszobában a nővérek szorgalmasan tettek-vettek a beteg ágya mellett. Csendben a fülébe súgták, a lelkipásztor nem távozott. Széket vittek az ágymellé, elhúzták a paravánt, és becsukták maguk mögött az ajtót. Egy órát kaptak a búcsúzásra. Kommunikálni nem tudtak, de a figyelem jelenlétét a kéz izmai jelezték. Egész idő alatt nem lazultak az ujjak, amelyek a másik kézzel összefonódtak. A fiú beszélt, csak beszélt... Megköszönte a soha nem lankadó, cselekvő szeretetet, a gondoskodást és hitet, majd csókot lehelt nagymamája hűvösen verejtékező viaszszínű homlokára, a ráncos kezekre, mely érte oly sokat dolgozott. Akkor állt fel az ágya mellől, amikor egyre mélyebbé váló, elhúzódó légzése jelezte, drága nagymamája az örök álmok kapujához érkezett... Hosszú volt az út hazáig. Nem találta helyét, vacsora nélkül, tűhegynyire beszűkült gyomorral került ágyba. Az álombirodalom kapuját hajnaltájt léphette át. A kegyelem oltáránál, drága nagyikája várta tárt karokkal. Az alkalmas órában, kedvenc meséjével ajándékozta meg. * Tölgyfa levelét a szellőre bízta, üzenettel volt az teleírva. - Táltos gyermek született, ünnepre készüljetek, vár az erdő. Elindultunk hát a remény szekerével, hófehér paripákkal haladtunk előre. Bársony ecsetjükkel éneklő pipacsok festették pirosra a rétet, hol Földanya bölcsőjében búzamezőt ringatott, madár trilla altatódalával. Erdőszélre érve, az óriás gomba kalapjával integetve/ mutatta az utat. Előtte, a kristályvizű kis patak kavicsot görgetve futott, bánatfái minkét partján földig hajolva, üdvözöltek. Arany tüllben öltözött napsugár gyerekek kergetőztek a fák lombjai között. Nem messze a pataktól manózenekar szolgálta zenére, tündérek örömtáncot jártak, Harkály kopács meghívója messze elhallatszott. Nagy volt ott a vígadalom s béke, nyuszi mellett róka koma kuncogott, Cirmos kandúr egérkével flörtölt. Nőni kezdett örömében a kíváncsi spóra, az avarból pici fejét kidugta. Meglátta ezt az erdei páfrány, féltve őt - még törzse nem nő - gyorsan betakarta. Vargánya, a gombák királya üzente a rétnek, nyíljanak a szegfűgombák, mert nagy ünnep készül. Ni csak! Ki jön? - nézett nagyot Ámulat, vadász a puskáját őzikére bízta és mellette lépkedett. Fénysugarát szórva, ezüst hintójában megérkezett Holdanyóka. Barátsággal búcsút intve, elköszönt Napocska. Gallyak ölelkeztek lombokat alkotva, fészket kínálva az érkező kerecsen sólyom párnak. Dobok peregtek, turulmadár a holdnak ezüstös fényében szárnyát fürösztötte, úgy készült a táltosokkal a gyermekköszöntőre. A jó hírt meghallotta, és visszatért mindöröktől, mindörökre, az erdők, mezők örömére, a Magyarok Ősi Szelleme, reményt nyújtva az ősi népnek. * Lelkének darabokra tört cserepei között téblábolva talált rá a reggel. Nem sokkal később megcsörrent a telefon. Megrettenve nyúlt a készülék után. Az intézetvezető részvétét fejezte ki. - Hajnalban elpattant a húr! Hagyatékában ,,A lélek húrja" című befejezett kisregény kéziratát találták. Személyes tárgyaival együtt - mint egyetlen törvényes örököse - átveheti. Ingatlanról, értékpapírról, banki számláról, nagy értékű ingóságról az intézetnek nincs tudomása, valószínűsíthető az elhunyt tulajdonában ilyen nem volt. A végtisztesség megadása érdekében, mielőbb jelentkezzen - vágta el a beszélgetés fonalát. Megértette, elérkezett az idő, fel kellett nőnie. Elveszítette legdrágább kincsét, vele együtt a biztonságát. Nincs, aki fogja a kezét és vezesse az élet hosszú és göröngyös útján tovább. * Zárszó A szerző unokája a nagyanyja halála után végleg hazatért szerencsepróbáló útjáról. Nem sokkal később végzettségének megfelelő munkát kapott. Feleségével az "Ezüstszekér" pályázat adatgyűjtése során ismerkedett meg. Asszonya pszichológusként, a regény helyszínén épült intézetet vezeti. Kényelmes, tágas szolgálati lakásukba hamarosan új családtag érkezik. A nappaliban, a pianínó felett elhelyezett képről a nagymama mosolya őrködik a család nyugalma felett. * A jövő (?) 2018-ban az egyesített szociális intézmények helyére, ,,Ezüstszekér" gondozó házak épültek országszerte. Az írónő álma, a felelős-, és családbarát kormány idős-politikájának köszönhetően valóra vált. Az egymást követő harmadik ciklusát kezdő miniszterelnök minden egyes helyszínen személyesen adja át a minden igényt kielégítő szolgáltatóházat. Soha nem felejti el kihangsúlyozni, az csak az első lépés, hogy az épület áll, a lakóira óriási feladat vár. A szeretet bankokat saját maguknak kell létre hozniuk. Nagykanizsa, 2013. december. 27.

0 komment , kategória: Általános

Címkék: valószínűsíthető, szolgáltatóházat, szerencsepróbáló, pszichológusként, rendellenességet, immunerősítőkre, összebútorozott, rutinvizsgálat, kihangsúlyozni, élettörténetét, végzettségének, készítményekre, rácsodálkozott, miniszterelnök, sorspoggyászát, megelevenedtek, fiatalembernél, büszkélkedett, diplomaosztót, kisregényében, jogviszonnyal, teketóriázott, altatódalával, iskoláztatták, álombirodalom, politikájának, elhallatszott, végállomáshoz, habgaluskáira, értékpapírról, megépülhetnek, ellenőrzéskor, ezüstszekerek, választásokon, gyengélkedett, intézetvezető, lélek húrja, másnap reggeli, kettes szobában, idős hölgyet, asszony jókedvűen, ellenőrzést végző, kisregényében olyan, sorok közé, munkában elfáradt, jelenlegi gazdasági, ábrándozó írónő, kisfiú maradt, több gyerekes, gyerek gyengélkedett, gyermek sanyarú, rutinvizsgálat során, Lélek Sándorné Ekpafat, Magyarok Ősi Szelleme,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]