|
2018-11-11 21:00:32, vasárnap
|
| |
| |
AMIKOR NÉGY BIRODALOM OMLOTT ÖSSZE - 100 ÉVE ÉRT VÉGET AZ I. VILÁGHÁBORÚ
Az I. egy 1914 és 1918 között, négy éven át tartó, Európából induló globális háború volt, amely összesen több mint 15 millió ember halálát okozta, és amely öldöklő küzdelem a korabeli gyarmati- és érdekeltségrendszer újrafelosztásával végződött.
A háború közvetlen ürügye a szarajevói merénylet volt, de kitörésének valós okairól ma is vitatkoznak még a történészek. A hadi események a Szerbia elleni osztrák-magyar hadüzenettel kezdődtek meg. ,,Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam" - mondta I. Ferenc József császár. Bár több hadviselő nemzet katonai vezetése meg volt győződve arról, hogy gyors offenzívával legyőzheti ellenfeleit, és fél év alatt (,,Mire a falevelek lehullanak, otthon lesztek, szeretteitek körében" - mondta II. Vilmos) véget érhetnek a hadmozdulatok, a háború végül négyévnyi véres küzdelembe torkollott.
E világháborúban a központi és az antanthatalmak álltak egymással szemben. Kezdetben javarészt a központi hatalmak (az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország, az Oszmán Birodalom és Bulgária) győzedelmeskedtek a csatákban, de pár hónappal a háború kirobbanása után kialakult az úgynevezett álló- vagy állásháború. A frontvonalak alig változtak; ez a megváltozott harcmodor többek között az új fegyverzeti eszközöknek volt köszönhető. Ilyenek voltak például a géppuska, a kézigránát, az aknavető és a gyorstüzelő ágyú. A világháború alatt vetették be harci alkalmazásra először a repülőgépet, a harckocsit és a harci gázt.
A háború alatt meggyengült Oroszországban közben forradalom döntötte meg a cári hatalmat, a háború végére pedig az Osztrák-Magyar Monarchia is szétesett, valamint a német területszerzési illúziója is szertefoszlott. A győztes hatalmak által diktált, háborút lezáró békerendszeren alapuló új társadalmi, politikai és hatalmi viszonyok igazságtalanságai vezettek jórészt később a második világháború kitöréséhez.
1918. november 11-én írta alá a vereségét elismerő Németország a franciaországi Compiegne közelében, egy vasúti kocsiban a fegyverszünetet az antanthatalmakkal, ezzel véget ért a négy évig tartó első világháború.
A háború a nyugati fronton gyorsan állóháborúvá merevedett, a patthelyzeten az időről időre megindított, rendkívüli véráldozatokat követelő offenzívák sem tudtak érdemben változtatni. Miután az antant (Nagy-Britannia és Franciaország) oldalán hadba lépő Egyesült Államokból 1917 végén kezdtek megérkezni az első csapatok, a német hadvezetés 1918 márciusában egy végső támadással akarta kierőszakolni a döntést. Az offenzíva újfent elakadt, júliusban a németeknek a Marne folyó mögé kellett visszavonulniuk.
AFP / PHOTO12 / Ann Ronan picture library
Az antantnak viszont augusztus elején az amiens-i csatában sikerült az áttörés, és lassú, de kitartó hadműveletekkel felőrölték a németek erejét, harci szellemét. Amikor szeptember végére már a Hindenburg-vonalat is fel kellett adniuk, Erich Ludendorff és Paul von Hindenburg tábornokok, a hadsereg vezetői közölték II. Vilmos császárral, hogy azonnali fegyverszünetre van szükség. A feltételeket azonban - többek között a demokratizálást és a hadsereg visszavonását a régi határokra - Berlinben túl keménynek találták, a harcok folytatódtak.
Szökik a császár
A kompromisszumos béke reményében mégis reformokba fogtak: október 28-án a Reichstag alkotmánymódosítással korlátozta a császár jogköreit, Németország papíron parlamentáris monarchiává alakult át, a vereségekért bűnbaknak megtett Ludendorffot menesztették. Az új kormány, amelyben a szociáldemokraták is helyet kaptak, tárgyalásokat ajánlott az antantnak, amely ennek egyik előfeltételéül II. Vilmos lemondását szabta.
Október 30-án, miután elterjedt a hír, hogy a flottát egy utolsó nagy összecsapásra akarják kivezényelni, a kieli támaszponton a matrózok megtagadták az engedelmességet. November 3-án a lázadókra sortüzet adtak le, a felkelés másnap átterjedt a városra, majd egész Németországra. Tüntetések, sortüzek, sztrájkok követték egymást, katonatanácsok alakultak, Bajorországban november 7-én elkergették a királyt, de a császár húzta-halogatta a lemondást.
II. Vilmos császár
Wikipedia
November 9-én Berlinben is általános sztrájk kezdődött, és az erre még mindig csak szóban hajlandó II. Vilmos helyett Max von Baden kancellár önhatalmúlag hirdette ki a császár lemondását, aki Hollandiába menekült. Néhány órával később a szociáldemokrata Philipp Scheidemann a Reichstag erkélyéről kikiáltotta a köztársaságot, a sokkal radikálisabb, Karl Liebknecht vezette "független" szociáldemokraták viszont a szocialista köztársaság létrejöttét deklarálták. Ezzel győzött a forradalom, és a mérsékelt szociáldemokrata Friedrich Ebert vezette új kormány mellett radikális tanácsok is alakultak. Ebert hamarosan kiegyezett a tábornokokkal, akik elismerték a politikai hatalom birtokosának, de ennek fejében autonóm tényezőnek kellett tekintenie a hadvezetést, és a hivatalnoki kar is a helyén maradt.
Az a bizonyos vasúti kocsi
A németországi események láttán az antant is szorgalmazni kezdte a tárgyalásokat. A küldöttségek november 8-án a Párizstól alig száz kilométerre fekvő compiegne-i erdőben, az antant főparancsnok Ferdinand Foch marsall szalonkocsijában ültek össze. A háromnapos tárgyalás eredményeként 1918. november 11-én aláírt fegyverszüneti szerződés úgy rendelkezett, hogy a nyugati arcvonalon hat órán belül be kell szüntetni az ellenségeskedést a szárazföldön és a levegőben, a német hadseregnek 15 napon belül ki kell vonulnia Belgium, Franciaország és Luxemburg megszállt területeiről és Elzász-Lotharingiából.
A frontvonal ekkor még Antwerpentől, Brüsszeltől, Luxembourgtól és Strasbourgtól 40-47 kilométerre nyugatra húzódott. Az 1914. augusztus 1. előtti német határok mögé történő visszavonás az Oroszországban tartózkodó német erőkre csak egy olyan időpontban vonatkozott, amelyet "az ottani helyzetre való tekintettel" a szövetségesek megfelelőnek fognak találni.
Wikipédia
A német hadsereg jó állapotban volt köteles átadni a nyugati hatalmaknak 5000 tüzérségi löveget, 25 ezer géppuskát, 3000 aknavetőt, 1700 vadász- és bombázó repülőgépet, továbbá 5000 mozdonyt, 150 ezer vasúti kocsit, 5000 teherautót, az összes tengeralattjáróját és 74 korszerű felszíni hadihajót. Az eredetileg 36 napra kötött fegyverszünetet az 1919-es versailles-i békeszerződés megkötéséig sorozatosan meghosszabbították.
A Nagy Háború következményei
Érdekesség, hogy a második világháborúban, 1940. június 22-én a hitleri Németország bosszúként ugyanebben az erdőben, ugyanebben a vasúti szalonkocsiban íratta alá a Franciaország feltétel nélküli megadásáról, területe kétharmadának német megszállásáról szóló fegyverszüneti egyezményt.
Az első világháború szomorú egyenlege: mintegy 10 millió elesett katona a frontokon, ugyanennyi ember halt meg járványok, főként az 1918-19-es spanyolnátha miatt és éhezés következtében.
Wikipédia
A harcok során vetették be először a tankot és a vegyi fegyvert, valamint nagy számban harci repülőgépeket és tengeralattjárókat.
A háborúban négy birodalom omlott össze: a német, az osztrák-magyar, az orosz és az oszmán, ezek romjain ugyanakkor Finnországgal, a balti államokkal, Lengyelországgal, Ausztriával, Magyarországgal, Csehszlovákiával és a későbbi Jugoszláviával kilenc "új" állam jött létre. A háborút követő béke egyik nagy vesztese Magyarország lett, amely elvesztette területének és lakosságának kétharmadát, és hárommillió magyar került kisebbségként az új határokon túlra.
Link
A VISZTULAI CSODA SZÁZ ÉVE
Pilsudski a magyar lőszerszállítmány segítségével tudta csak a bolsevikokat kiűzni Varsó alól.
2018. november 10. 10:14
1914-ben kitört az első világháború, amelynek akkor még senki nem láthatta előre a kimenetelét. Az oroszok, poroszok (németek) és osztrákok által 1795-ben területileg felosztott és idegen uralom alá hajtott lengyel nemzet bizonytalanságban élt, hogy vajon a küzdelem a Németország-Habsburg Birodalom-tengelyben megtestesülő központi hatalmak vagy az antanthatalmak (Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország) győzelmét eredményezi-e majd. Igaz, a lengyelek leghőbben óhajtott és tulajdonképpen egyedüli vágya a függetlenség visszaszerzése volt. Korábban ez vezetett a minduntalan kitörő, újból és újból elfojtott felkelésekhez.
A Józef Pilsudski által kezdeményezett lengyel légiós hadtestek az osztrák fennhatóság alatt levő Galícia területén álltak fel, és a Krakkóban székelő Lengyel Nemzeti Főbizottság irányítása alá kerültek. Állományukba Magyarország területén is toboroztak katonákat. E csapatok osztrák és német hadtestek oldalán az oroszok ellen voltak hivatottak harcolni. Ellenben az oroszok által megszállt területeken a Roman Dmowski által létrehívott Lengyel Nemzeti Bizottság a pulawai légióba kezdett katonákat toborozni, amelynek az orosz haderőt kellett volna erősítenie.
A Pilsudski által létrehozott haderő lényegesen erősebb volt. A légiók 25 ezer katonát számláltak (a néhány száz magyar önkéntest is beleszámítva), és osztrák - a későbbiekben német - főparancsnokság alatt álltak. Németország és Ausztria katonai vezetése császáraik nevében 1917-ben kihirdette, hogy országaiknak szándékában áll létrehozni egy független lengyel államot az oroszok által megszállt területeken, és Varsóban életre hívták a Régenstanácsot, amely megalakította az ideiglenes lengyel kormányt.
Ugyanebben az évben bekövetkezett az eskütételi krízis. Pilsudski és a légiók nagy része megtagadta a német császárnak a hűségeskü letételét. Ez egy stratégiailag kiválóan átgondolt döntés volt Pilsudski részéről, ami rámutatott arra, hogy lengyel csapatokról van szó, amelyek saját hazájuk függetlensége érdekében harcolnak, nem pedig német vagy osztrák érdekek szolgálatában. A zendülésben részt vevő katonákat internálták, Pilsudskit pedig Németországban bebörtönözték.
A cár ugyanakkor hivatalosan írásba adta, hogy hozzájárul a szabad, egyesült Lengyelország megalakításához. Ezek a nyilatkozatok csak propagandacélokat szolgáltak, azonban visszhangot keltettek Nyugaton. Párizsban megalakult a Lengyel Nemzeti Bizottság Dmowskival az élén, aki időközben Franciaországba emigrált.
A lengyel függetlenség ügye valóban nemzetközi üggyé vált. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Thomas Woodrow Wilson 1918 eleji hivatalos nyilatkozatában többek között amellett tett hitet, hogy szükséges a független és egyesített Lengyelország újjáélesztése a Balti-tengerhez való hozzáféréssel. Franciaországban alapvetően lengyel emigránsokból lengyel hadsereg alakult Józef Haller vezetésével. Ez volt a legnagyobb lengyel hadtest, amely a háború vége felé már hetvenezer fősre duzzadt.
A cári Oroszország 1917. februári elestét és a novemberi bolsevik hatalomátvételt követően az orosz állam 1918 elején felhagyott a háború folytatásával, és 1918 márciusában különbékét kötött a központi hatalmakkal. Utóbbiak viszont még ugyanezen év őszén megadták magukat a nyugati antantállamoknak. Ausztria november 4-én felbomlott és szétesett, a németek 1918. november 11-én írták alá a fegyverszüneti egyezményt. Végeredményben mindhárom megszálló hatalom egyidejűleg került bénult, harcképtelen állapotba. Megnyílt az út Lengyelország függetlensége felé.
A magdeburgi erődben fogva tartott Pilsudski, aki egymagában testesítette meg a haza függetlenségéért vívott küzdelmet, november 10-én kiszabadult és visszatért Varsóba. A Régenstanács már másnap felruházta őt a hadsereg főparancsnoki tisztével, három nappal később pedig a többi, alakulófélben lévő lengyel hatalmi központok egyetértésével teljhatalmat adott neki.
Tény, hogy minden politikus (Dmowski, Haller, a Régenstanács politikusai) - függetlenül a politikai nézeteiktől és érdekeiktől - elfogadta e döntést, mert tudták, hogy a feltámadásra váró haza érdeke ezt követeli tőlük. (A jelenvalóságra tekintettel sóhajtva jegyzem meg, milyen üdvös lenne, ha a válságos, sorsdöntő helyzetekben a mostani politikusok is képesek lennének ilyen hozzáállást tanúsítani.)
A szabaddá vált országban november 11-ét a későbbiekben jelképesen a lengyel függetlenség visszaszerzésének napjává nyilvánították.
A lengyel nemzet ugyan visszaszerezte a függetlenségét, államiságát, de nem rendelkezett világos, nemzetközileg elismert határokkal.
Azok kijelöléséért és megvédéséért az elkövetkező években még keményen meg kellett harcolnia. A magyarok közül már sokan tudják, hogy az 1919 elején kitörő szovjet-lengyel háború kezdetben ugyan lengyel sikereket eredményezett, később azonban fordult a kocka, és 1920 augusztusában a szovjetek már Varsó alá értek. Ennek oka az egyre súlyosabbá váló fegyver- és különösen lőszerhiány volt, mert a bolsevikokat pártoló és sztrájkoló munkástömegek megakadályozták az ilyen szállítmányok átjutását a nyugati utánpótlási vonalakon, különösen Németországban, Dániában és Ausztriában. A frontvonal a lengyeleket egészen a Visztula jobb partjáig szorította vissza.
Lengyelországnak e szorult helyzetében az antantországok engedélyével egyedül a világháborúban vesztes és területileg megcsonkított Magyarország küldött fegyvereket és főleg hatalmas mennyiségű, nyolcvan vagonnyi, kézifegyverekhez használatos, illetve tüzérségi lőszert.
Az utolsó lélektani pillanatban elindított legnagyobb szállítmányt kerülő úton, Románián (a Partiumon) át kellett útnak indítani, mert a Lengyelországgal ellenséges viszonyban levő Csehszlovákia ezt nem engedélyezte. A szállítmány augusztus 12-én ért Varsó alá, egy nappal azelőtt, hogy Mihail Tuhacsevszkij megindította Varsó és az előtte már szinte teljesen lőszer nélkül maradt lengyel haderő elleni támadását.
Három nap múlva a lengyel hadsereg ellentámadásba lendült, menekülésre kényszerítette, majd eközben felőrölte a szovjet hadsereget. Tekintettel arra, hogy a lengyelek döntő áttörésének kezdete Szűz Mária mennybevételének napján, Nagyboldogasszony ünnepén történt, a győzelem ,,Visztula menti csodaként" vonult be a köztudatba.
A győzelmet elsősorban három tényező tette lehetővé: egyrészt a lengyel haderő létszámának a felduzzasztása a csatát megelőzően, másrészt Pilsudski merész, a bolsevik erőket átkaroló hadművelete, harmadrészt - és talán a legfontosabb tényezőként - a magyar lőszerszállítmány megérkezése, hiszen lőszer hiányában nemcsak támadni, de még sikeresen védekezni sem lehet.
Nyomatékosan hangsúlyozni kell annak jelentőségét is, hogy a magyar-lengyel együttműködésnek köszönhetően hárult el az európai bolsevizmus fenyegetése, és az ottani - az 1918-as magyar Tanácsköztársasághoz hasonló - kommunista hatalomátvétel veszélye. Az ezzel kapcsolatos események a lengyel-magyar barátság legszebb lapjaira írták be magukat, felvillantva az ebben legmélyebben rejlő értékeket is.
Az igazi Visztula menti csoda azonban nem is ekkor történt, 1920 augusztusában, Nagyboldogasszony napján, hanem szűk két évvel korábban, 1918 november elején, amikor mindhárom, Lengyelországot megszálló hatalom - Oroszország, Németország és a Habsburg császárság - erőtlenné vált, szétesett vagy belső válsággal küzdött.
Ha közülük csak egy is győztesként került volna ki a háborúból, Lengyelország független államként nem térhetett volna vissza Európa térképére. Az igazi csodát tehát az jelentette, hogy a megszálló hatalmak uralma egyszerre szűnt meg, amit kiegészített a győztes országok vezetésének a lengyelekhez való jóindulatú hozzáállása és a lengyel katonai erőfeszítések értékelése.
Konrad Sutarski
A szerző Magyarországon élő lengyel író, történész
magyaridok.hu
November 11-e egyben Lengyelország legnagyobb nemzeti ünnepe is, a Függetlenség Napja, a lengyelek ma országuk újjászületésének 100. évfordulóját ünneplik.
"Polak, Wegier, dwa bratanki,
i do szabli, i do szklanki, oba zuchy,
oba zwawi,
niech im pan bóg blogoslawi!",
azaz:
"Lengyel, magyar két jó barát,
együtt harcol, s issza borát, vitéz,
s bátor mindkettője,
áldás szálljon mindkettőre!"
A mai zászlós-autós felvonulás Budapesten a Syma sportcsarnok és a Hadtörténeti Múzeum között, majd az ottani ünnepi megemlékezés is ezt az egymás melletti kiállást bizonyította, ahol lengyel barátaink még ráadásul remek emlékezetes ünnepi műsorral is kedveskedtek nekünk, akik ott lehettünk!
VIVÁ POLSKA!
Bensőséges ünnepség, autós felvonulás a városon át a Hadtörténeti Múzeum díszünnepségére. Majd onnan piros/fehér lufiáradattal fúvószenekari kísérettel tömegesen átvonultunk a Mátyás templom elé, ahol szelek szárnyára engedtük a lufikat. Az ünnepség záróeseménye orgona esttel zárult. A Lengyel-Magyar szolidaritást még a LÁNCHÍD is tükrözte ma este!
Öröm volt részese lenni az ünnepnek!
100 éve ért véget az első világháború
Link
Sorsfordító pillanatok - az I. világháború 1.rész
Link
Sorsfordító pillanatok - az I. világháború 2.rész
Link
A visztulai csoda száz éve
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történelem |
|
|
|
Címkék: antantállamoknak, lengyelországgal, ellenségeskedést, szalonkocsijában, kézifegyverekhez, újjászületésének, szociáldemokrata, együttműködésnek, franciaországban, lengyelországnak, mennybevételének, csehszlovákiával, függetlenségéért, díszünnepségére, megakadályozták, demokratizálást, főparancsnokság, fegyverszünetet, hatalomátvételt, magyarországgal, engedelmességet, területszerzési, kompromisszumos, fegyverszünetre, megalakításához, franciaországba, visszavonulniuk, nyilatkozatában, lengyelországot, hadműveletekkel, jelenvalóságra, antanthatalmak, véráldozatokat, békerendszeren, németországban, egyetértésével, korabeli gyarmati-, háború közvetlen, szarajevói merénylet, hadi események, falevelek lehullanak, háború végül, antanthatalmak álltak, központi hatalmak, háború kirobbanása, úgynevezett álló-, frontvonalak alig, megváltozott harcmodor, gyorstüzelő ágyú, világháború alatt, harci gázt, háború alatt, AMIKOR NÉGY BIRODALOM OMLOTT ÖSSZE, VÉGET AZ, Ferenc József, Magyar Monarchia, Oszmán Birodalom, Egyesült Államokból, Erich Ludendorff, Philipp Scheidemann, Karl Liebknecht, Friedrich Ebert, Ferdinand Foch, Nagy Háború, VISZTULAI CSODA SZÁZ ÉVE, Habsburg Birodalom-tengelyben, Józef Pilsudski, Lengyel Nemzeti Főbizottság, Állományukba Magyarország, Roman Dmowski, Lengyel Nemzeti Bizottság, Lengyel Nemzeti Bizottság Dmowskival, Amerikai Egyesült Államok, Thomas Woodrow Wilson, Józef Haller, Mihail Tuhacsevszkij, Szűz Mária, Konrad Sutarski, Függetlenség Napja, Hadtörténeti Múzeum, VIVÁ POLSKA,
|
|
Offline
