Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Mysty Kata
  2018-11-19 19:30:50, hétfő
 
 







MYSTY KATA


Mysty Kata - Szabó Katalin (Mátészalká 1950. március 15.- )


Megszülettem, amikor "a szabadság madara" kiröppent; - március 15-én.
Ott voltam gyerek, ahol Petőfi Sándor "A falu végén kurta kocsma "című versét írta. Naplót írtam amióta az eszemet tudom, s verseket a versszeretet örömével , az önkifejezés bátorságával; a munkámmal összefüggésben, hiszen magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomám van. Könnyen jönnek a sorok... ez számomra minden gondomra, bajomra gyógyír! Ki a kedvencem a magyar és világirodalom nagyjai közül? Nem tudok rá válaszolni... Mindenevő vagyok! Életem az írás... úgy kell, mint a víz a szomjazónak!
"A test az zene, a lélek a dal...!"







HITVALLÁSOM


"Kályha vagyok
az otthonomban;
levegő a létnek;
víz a világnak;
vágy a végtelennek;
temető a titkoknak,
örömforrás Neked...
- ha engeded?! -

Mysty Kata
(hívő pedagógus édesanya ars poeticája)

Áldott a kéz, amely megadta
Ez áldott, édes biztatást,
Áldott a szív, mely némán szenved
S mégis tud vigasztalni mást.
Ady Endre



Ismerkedjünk meg Mysty Katával, a költővel!

Link


Link

Link

Link

Link







AHOGY...


A kék madár röpköd körül,
néha még mellém leül.
Szívem pitvarán...
emlék vizébe merül.
Nem száll el, - vár...


S ahogy lassulok,
titkon csak figyel már...
figyeli csendem,
s ahogy (el)merengek!






AKROBATÁK


Gondolt egyet egy nagy szamár,
"tornászként a kutyus hátára áll.."
az meg csak néz előre meredve...
a szeme szinte meg se rebbenve!

Odasomfordált egy cica,
- ez is mászhatna a mihaszna !
Alig, hogy ezt halkan kimondta,
az nagyot ugrott azon nyomban.

Úgy állt ott a kutyus hátán,
mint egy szobrász a vártán;
csak egy szóra várt tán!?
hát arra aztán; hiába vár már!

Nem mondanám, ha nem látnám,
kakas ül, vagy áll a hátán!
Nem tréfa ám ez a dolog!
Cirkuszi mutatvány, ahogy te is gondolod!







ALBUM /részlet/


...A nő költészet;
a titkok temploma;
rapszódia és szerenád,
a mindenség tárgya,
szavak és a képzők,
jelkép és idill,
igézet és ideál,


mámor és Ámor,
a kiviruló tavasz,
a nap ragyogtató dele,
illatozó rózsabokor,
s a bimbót bontó rózsa.
Isten földi angyala!...







ALKONY


Végére jár már a nap percmutatója,
Tüzes gömb szakad fáradtan a folyóba.
Bíborvörös lampionját maga mögött hagyja,
Temetői csöndben vár zsarátjai hantja.
Komor szürkület fátylat húz rá menten,
Palástjában megnyugodva bíborvörös "kelyhek!"
Légi buborékok halk éji zenét kérnek,
Tűzcsiholó manócskák is pihenni térnek.







AMI KÉK...


Imádom, ami kék,
legyen rózsa, tenger, ég.
Megunni nem lehet,
ha a kék madár szárnya leng.
Szól a Kék Duna Keringő


szüntelen,
s forog, forog velem a
végtelen...







AMIKOR ELMENT...


Szeretve vesztettem,
Könnyes a két szemem.
Kövekre csöppennek...
Keresztet ott vetnek.

Könnyekként szétpereg
Múlt, jövő és jelen.
Kavicspart, vízerek...
Szomjazom lelkedet!

Keresem, nem lelem
Arcodat, kezedet...
Szavamra hang rezeg,
Szomjas a lelki test.

Szeretve vesztenek
(Az) efféle emberek...
Könnyteli porszemek
Nap tükrén fénylenek.

Mindent a semmiért,
Magad el ne ítéld...
Mennyei segítség
Érkezik még és még!

Amikor elment
S végül megpihent,
Aligha hittem...
Halál a tettes.

Vitte, mit se szólt,
Így fojt meg zokszó!
Hiába hang, szó,
Arca lett fakó.

Isten karjában
Pihent, mint árva...
Szótlanul szólva,
"Lelkem megóvja!

Otthonom készen,
Mennyei Éden...
Ott várlak én meg,
Ne siess, kérlek...!"







ANYA NÉLKÜL


Megfogantam
anyaméhben otthon voltam.
Megszülettem,
de már anya nélkül kóboroltam.

Cseperedtem
az otthon lakója lettem.
Növekedtem,
a világ idegen bolygója; keringtem.

Felnőttem, mint a
szirtek között élő nefelejcs.
Kerestem a helyemet,
de nem találtam csak egy fekhelyet.

Hiába kérdeztem,
magamat se érthettem.
Benn szakadt a szó,
"édesanyám", pedig kimondani lett volna jó!

Ragyogott a fénylő nap,
mégis dideregtem.
Turi holmim melegéből hiányzott
az anyai szeretet.

együttérzéssel velük







ANYÁK NAPJA VAN


Anyák napja van minden nap,
Ha ott vagy...
Egy szívdobbanásban,
Minden levegővételben,
Szóval a létezésben.
Ott vagy mindig, mindenkor
Az értelmet nyert
Küldetésben,
A szükség diktálta
Kiáltásban,
A vigasztalásban...

Anyák napja van minden nap,


Ha ott vagy...
A hiánytól való vágyban.
Minden viszontlátásban...
A várva-várás "alig"-jában!
A testi-lelki fáj-ban,
A gyógyulásban.
A kivárásban...
Az elválásban és mindenhol,
Ahol tűz és láz van!







ANYÁM VOLT


A sírkertek lángrózsáit
koszorúba fonja
Isten őrző szeretete;
S az égi fényben
szeretett halottunk
kedves arca
mosolyog ránk.

Lelke könnyes öröme
támasztja fel a holtan
élőket legszebb
álmaikból.

Anyám! Volt!
Korán meghalt.

Éltében szívét osztotta szét.


"Elfogyott, mint a gyertyaszál".
Most fáklya ég sírja dombján.
Testét bajok, gondok fosztogatták.

Lelkét bármi rosszal ostorozták;
Kezét imába kulcsolta, s azt
Istennel megosztotta...

Egy székely asszony kebelében
a Szentírást tartja kezében;
Ilonkám! -- sorait súgja
kívülről fújja ...

Ugye te is hallod a Hargitán!?







ARANYÁG DAL


Kire vársz, kis madár?
Társra vágysz, nem vitás.
Hívogasd szép daloddal,
s rátalálsz angyaloddal.

Addig is énekelj!
Vidámság fészket lel!
Hangjegyed, s a kottája:
üzenetnek aranyága!







ARANYSZABÁLYUNK


Álmod én voltam,
Lettem tévedésed,
Nehezen értem...
- lelkembe vésted,

szíved szerelmét.
Magadra hagytalak,
hiába szerettél.
Fájása édes még.

Nem is reméltem,
magam elítéltem;
meddő várakozást,
fosztogató időt.

A titkom maradsz,
és bennem ragadsz.
Istenünk előtt
az enyém maradsz.

Légvárunkból lett
egy enyészetház,
Mellette sírhely,
talán reánk vár.

Szent a vallásunk;
mert oltalomvárunk.
Szerelmünk mégis
aranyszabályunk.







ASSZISZTENS NÓTA


Munkám nincsen, jaj, de kéne,
Szeretőm sincs, az is kéne.
Fontolgatom, szövögetem, - a
Hálómat csak kivetem !

Egy életem, egy halálom,
Hogy mit teszek, kitalálom.
Kiszemeltem egy balekot,
Adok neki "rózsát", nagyot!

Nem érdekel semmi más,
Ami használ, nem is árt!
Két "férjjel" is elbírok,
Mert én Rámenős Julis vagyok!

Gyerek, család, szerelem?
Nincs itt kérem lelkiismeret!
Munkahely lesz "csodavár"!
Öreg munkaadóm csak rám vár!

Én csak az ágyat megvetem...
A beteg meg várjon csendesen...
Kitombolom magamat, hogy
Több pénz üsse markomat!

Gyere doki az ágyba !
Elhúzom a nótádat!
Ne figyeld ki mit beszél!
A férjem úgyse köt beléd!

Nekünk ez kell, semmi más,
Anyám is így csinálta ám!
Gyere szálljunk együtt a mennybe!
Vigyázz! vigyázz! a fejre ne essem!







AZ_ ÚR_ KÉK


Szabadságom
boldogság;
boldogságom
szabadság...
bezártan is
szabad lélegzet,
mert - ott benn
a gondolat :
az_ Úr - kék madár,
a Boldogság,
röpít egy életen át.
Mosolyt iszik,
benne fürdik,
tollászkodik,
hulláma legyezőként
hűti, s nap lángjában
fűti szerelmesek
hamvas arcát.
Hulló pelyhei
csomókba gyűlnek ,s
kéklőn gazdagon

égboltra terülnek.







AVAR FEDI TAVASZUNK


Ágról szakadt levelek,
együtt érzek veletek,
Az élet íze, színe rég
egy bánattemető regény.

Elhullotok, elhullunk,
egyszer véget ér utunk.
"Ágrólszakadtak" vagyunk,
elszáradunk, meghalunk.

Elhullotok, elhullunk,
avar alatt álmodunk.
Ágrólszakadtak vágyaink,
Visszatérnek álmaink.

"Ágrólszakadtak" vagyunk,
avar fedi tavaszunk.
Fákról ezer szín pereg
levélen vérző ereken.







ÁLLÁS NÉLKÜL


Nézlek, de te hirtelen már ott se vagy.
Szólok, szólítalak, de nem felelsz,
Hívlak mobilodon; kikapcsolod, hallgat...
Az esemseid is egyre ritkulnak.

Mit is mondhatnál a könyvtárban ülve,
parkok padjain sorsodon merengve,
vagy kisétálva olykor a Nagyerdőre...
egyetemi éveid kísértő helyére.

Friss diplomáddal a kezedben
méltó munkahelyről töprengsz: - kegyetlen!
Még álmokat dédelgetsz talán?!
Míg bele nem fáradsz; - félek egy délután?!

Miért nincs mosoly az arcodon...
Ne félj! ... - nem kérdezem
Tudom
S tudatom...







BABILONI SZOMORÚFŰZ


Tengernyi bája pereg
erekben szerte, s regél
arról, hogy valaha
mily nagy kegyben volt része!
A megfáradt Krisztus
pihent meg alatta egykor,
s hajdan, az eget szemlélő ágak
mind lehajoltak Hozzá,
verejtékező
homlokát törölgették,
öröm-dalukat zengve zengték,
éljenezték,
Isten Fiát üdvözölték.
Fejüket vissza, fel
soha nem emelték.
A Távozót így tisztelték.

Fűzfa alatt
időm halad,
nem mozdulok,
szívem faggat.

Fűzfa alatt
lépek, fények
indulnak
el égnek.

Fűzfa alatt
várok, hajnal
felébreszt,
lehúz haraszt.

Fűz lombja
sűrű lepel,
orrlógató
élet-teher.







BIZALOM


A bizalom nem csak egy szó,
mit kimondani is nehéz.
A bizalom egy törékeny kincs,
Mi nagyon könnyen odavész.

A bizalom egy hosszú út,
Melyen mi is végig megyünk,
S hogy nehéz lesz-e járni rajta
Attól is függ, mi mit teszünk.

A bizalom a legnagyobb díj,
Mit másoktól kaphatunk.
S bizony e ritka kincsért sokszor
Nagy árat adunk.

A bizalom az egyetlen út
Egy másik ember szívébe.
S csak akkor tudjuk mennyit ér,
Ha már mindennek vége.

A bizalom egy fájdalmas érzés,
Mert bízni csak szeretve tudunk.
S e szeretetben a legszebb az,
Ha a másiktól bizalmat kapunk.







BUJKÁL A NAP


A felhők mögött nézd,
már alig kék az ég,
s a nap is hűvös dalra kél.
Vajon mit mesél a szélnek?
Kottáján színes tavasz-ígéret?

Kóbor ősz jár-kel,
s ha havon toporog,
hideg köd köti meg lábát.
Fürge gyík mellette gyorsan
söpörve, lyukat túrva eloson.







BŰNBEN FOGANTUNK

Bűnben fogantunk te meg én,
Magányban talált rám a remény.
Imába foglalhattuk volna Jézus nevét;
Hogy megfoghattam kezed, s te az enyém.

Vigaszt találtál a borban,
Öltél, öleltél kéjes mámorban,
Imádtalak Isten helyett téged,
Fölforgattad bennem a mindenséget.

Meg van írva, jól tudom!
Ki lesz lelkem "gyarló gyilkosa!"
Úgy, mint Júdásé egykoron...
Áruló csókod ajkamon.

Közel vagy, mégis oly távol!
Testben itt, de ó! lélekben hol?
Vagy nekem, ó! de mégsem...
Oldás és kötés az élet!







CSAK SZERESS


Más dolgunk itt nem lehet
Vezessen csak a szeretet
Tanuljuk meg ezeket,
Ez mindenre felelet!

Szeretsz-e mondd, elégszer,
Gyakorold a szíveddel?!
Enged gondod, csak szeress!


Megszentelt lesz életed!

Szent a Hűség, az igaz!
Isten szava a vigasz!
Bárhová hív és vezet,
Bölcsessége a kezed!







CSALOGÁNY SZÁLLT LE...


Csalogány szállt le a égből
csapongó csöppke hírnök ő!
Ágról ágra csetlik-botlik
szinte nyugtot nem talál.

Csipkebokron helyet nem lel,
a nyírfa ága hiába vár,
az orgona is legyint csak rá,
a rózsafa bokra az ő otthona már!

Ám a tüske szívét döfte...
Mélyéről fojtó dal, mint a vére...
folyt csak folyt csőrén át a földre.
Míg a színtócsa a rózsákat elérte...

Száz meg száz vér pöttye szerte -
a millió rózsába szőtt költemény lett;
hol szeretetünk égi fénye fürdött
szent küldetése illattengerében!







A CSIZMA


Kicsi csizma apró sarka,
Panni keze rendbe rakja,
egyik kézből másik kézbe,
teszi-veszi, nem lesz vége.

Miki-Miki Mikulásom,


Drága szerető pajtásom!
Nézd a csizmám picike,
Nem férsz bele Mikike!










CSODA


Képzelet szülte, égbe emelte;
lebegett... úgy szelte át a
levegőeget,
majd átrepülte csillagokkal a
feszülő fénytereket...
Angyalok raja körülvette
lángmadárra felültette...
álmokkal megetette...
Ha csoda csoda lehetne!







A "CSODAGYEREK"

Éltem és ittam sorsomat sorsodból,
feléled sorsunk Te csodagyerek!
De föl nem éled az, amit megöltek,
eltemettek a viharvert, mostoha évek...

Az élet konokul, bitangul becsapott,
meggondolatlanul és hálátlanul elhagyott.
Csapásokat mért rád, erősen a végét,
idegsejtjeidbe töltötte halálos mérgét.

Hazátlanul egyetemi kiebrudalt,
etted magad, jártad haláltáncod!
A szerelem itala kedved csak beásta,
de elméd a gyógyírt benne sem találta.

Szívtelenek között árván koldultad életed,
kegyelemkenyér: - a munka lett volna -
s mi szánalom helyett a gondod megoldja!!!
Az ilyen terápia ma is; kincsek kincse volna!!

Nem halni, élni vágytál normálisan, tevőn...
kipróbáltan, viharokban megedzetten...
a költészet szentegyházát építette szíved,
hol az Úr hangja mindenkoron a hited.







EGY ELHAGYOTT ASSZONY

Elhagytak... szívtelenül,
Szívtelen... szenvedek,
szenvedek szív nélkül.
Életem vége ez.

Tessék itt van!
Nélküled nem élek.
Nélküle, - hogy éljek?!
Szív nélkül nem élhetsz!

Faragjatok hegedűt belőle...!
Hadd sírja el bánatom, keservem.
Dalolja ki fájdalmamat örökre.

Darabjait úgy illesszétek össze,
szív alakban akaszthassa szívére.

Vonójával vonja el majd ködfátylát,
azt, mit ő lát homályos szemén át!

Húrjainak szavait, ha meghallja;
Szívhegedűm a kezei közé tartja,
majd füléig emeli halkan;
Nem mond semmit, némaság a
válasz, de benn szíve szakad
meg bánatában...







EGYENSÚLY...


Ne becsülj le másokat!
De túl, - túl se mérd!
Az egyensúly az, ami valamit ér!
(ért)

Ne mondd a másiknak: - butaság!
Csak azt, - talán, - meglehet!
Az egyensúly az, ami itt még tehet!
(teremt)

Ne nézz ferde szemmel!
Hogy más másképp teszi...
Az egyensúly az, ami a valóst képezi.
(ékeli)

Ne ítélj el senkit!
Senki, semmi sem tökéletes.
Az egyensúly lesz majdnem végleges!
(tényleges)

Ne rombolj, rendezz, csak rendezd!
Közös dolgainkat tegyük előbb rendbe!
Csak egyensúllyal szokhatunk a rendre!
(trendre)







EGY MOSOLYBAN


Ha egyedül nehéz,
ha nincs ki veled beszél,
ha sietnek el osonva tőled,
ha az idő tétlen
gyalogol,,
Egy mosolyban ott vagyok én.

Ha hited lankad,
ha isten lelke halkabb,
ha tőled sietve távoznak
a gondok...
Egy mosolyban ott leszek én.

Ha a kedved emel,
ha látóvá tett a Remény,
ha a jóság benned...
zenél,
Egy mosolyban ott voltam én.







EGY OLYMPIKONHOZ


"Esélyed van győzelemre"
ez a belső gondolat
kitartást, küzdést
segítő erő, hogy
versenyszámodban
ikon lehess.

A tehetség csodára képes,
a csúcsig is elérhetsz,
mindig legjobbé az érem.
Az akarat sikert hoz, célba érve
a diadal örömét, s
érdemed az érmed: arany,
ezüst vagy bronz, a
Te nyakadban csillog
Olympikon!







ESIK


Felhőkből csurran
édeni lehelet fátyla;
Szeretem, ha esik...
Ahogy a csönd
eltávolodik;
közeledünk csupa-könny
ablakunk felé.
Zendül záporos-zene,
s csobogó cseppek
folyamán ébred
a nyugalom nüansznyi


izgalma bennünk.
Megcsillan a régi fény,
mosolyodban fürdök, s
nem hallom, hogy sír
a cserfes csobogás.
Elillan a perc, a pergő
eső dallamán megáll.
Visszatér a csend, de
szemedben mintha
újra cseperegne.







AZ EST BETÉR, MEGPIHEN...


Megpihen a szív,
ha az est betér.
Hozzád simul lelkem,
hogy békém te légy.

Megpihen az agy.
Még a nap végén,
érezd jól magad,
amint hozzám érsz.

Így jut el a minden
hozzánk. Eljut vajon
Isten, eljutunk-e
mi is Őhozzá?

Megpihen a dal,
lágy esti benned
egy szó, egy hang.
Halld, s kicsit "belehalj!"







ESTI KÍVÁNSÁG


Ringasson álomba az ősz éj,
ne érezz miatta semmilyen veszélyt!
Simogassa arcod finom puha kéz,
legyen pici ágyikód maga a szentély.







ÉGI KÉK


Ragyogjon a téli nap,
Csilláma a hóarany...
Csituljon a fagyharag,
Élje túl - jóakarat!

Az égi kék harmata
Átfest sok fát. és tavat,
Csodát játszik, kápráztat,
Nem szédít el, nem áltat.







ÉLETÜNK


Homokfutás az életünk?
Van, hogy semmit nem érthetünk...
csupán tétlenül vagy nézhetünk,
vagy lépünk nyomot hagyva nyom után.

Majd a szél homokkal fedi léptünk nyomát...
sorsunk homok a szélviharban,
építjük is, de romboljuk is várak sorát...
míg egy kavargó örvény az égbe nem emel!







AZ ÉN FÁM


A házunk előtt szendereg édes kis
aprócska, kör alakú, örökzöld pázsit.
Alacsony törpe fa áll kecsesen közepén,
koronája egy élet templomba zárt ikonja,
figyelmet magára vonja -huncutul...

Titkon füledbe súgja ébredők álmait.
"Téged őrizlek meg halhatatlanul!"
-Tudod-e meddig él egy fa!?
Lágyan lengő, susogó szellőben
száll hangja tova!

Mindig beszélni szoktam vele
Sűrű ágai közt titkokat rejtek el..
Féltve őrzik őket, könnyes szemmel:
Levelei olykor potyognak, mint a harmat -
cseppek reggel áhítatban...

Mily jó a reggeli álom, sose bánom!
ha előbukkan, s tova is illan hirtelen.
Bárhonnan is közelít; kedvem nem szegi;
Valóságra virraszt és a Nap felé int...

Vidd vagy hozd a szellők vidám
szólamait, ne hagyd, hogy a hervadás
sisteregve utat törjön felénk;
a lanyha esőben.

Nyálkás fátyolköpenyben,
vöröslő ködben, figyeld a kikeletek vonuló tekintetét!
Adj remegő ajkaknak mosolyt és reményt!

A fa számomra az élet jelképe







AZ ÉN SZONETTEM


mottója: Értem születtél, most érzem már
Érted születtem, most értem már

Szeretet-üzenet folyj, áramolj bennünk,
ne szivárogjon csak csöppjeid fuldokolva
a tudat alatti szaunakamrákban bujdokolva.
Mert ez lenne a gyors halál villámcsapása!

Szippantsa föl agyunk szivacsa fülledtségtől
haldokló égiek szeretet-románcát!
Ne akadozzon rögök, buckák
tehetetlen erői között!

Azt hiszem, elhiszed
nem csak képzelem,
ez az, ami hiányzott nélküled.

Azt álmodod, álmodom
nem csak képzelem,
ez az, amit nélkülöztél nélkülem!







ÉRINTS MEG A RÓZSÁK TÜRELMÉVEL...


Egy jó szóval érints meg naponta,
csupán csak eggyel...
Szerény bókkal itass,
szomjoltó kedvvel...

Érints meg mozdulattal, megbánó
bűntudattal, könnyet is
felszárító meleg
mosolyokkal!

Érints meg a rózsák türelmével,


naiv gyermekséggel,
vigaszt merő
mákszemnyi hittel...

Ki-kijózanító kedvességgel,
a csak marasztaló két
kezeddel, küzdő
szeretetharccal!

Érints a hangoddal, simogass meg
ártatlan daccal,
csak Értemig harccal!
Nem hatalommal!







A FÁN AKADT LEVÉL


Egy fenn a fán
akadt levél,
Csak fennen néz,
de nem beszél...

Zöldell ékes,
vizes fényben....
Leng az ágon,


vesszős száron,
recseg-ropog,
minden rivall...

Fáról-fára
jár-kel az ősz,
Oly szél tépte,
s riadt a nyár







FÁZÓS ŐSZI...


Fázós őszi reggelem
egy nyári emlékhez vezet..
Terel mint juhász a nyájt,
játszik mint a szél a fán.

Fázós őszi nap halad
az égen, oly hallgatag ...
Ereje fogy, szava sincs
ki nem fogyva marad Kincs!

Fázós őszi éjszakán
nem gondolni rád Babám...
Vétek lenne, vétek ám!
Nem választ el csak halál!







FEBRUÁR


Február, hó ruhád!
Hószakáll február!
- Minden ág, hóban áll...
Pihe hó, pille száll.
Hol kószál, hó kaszád?
Havazzál, maradj már!
Sima szép takaród
tiszta fény, csupa hó!
Február, február
télbarát a világ!
Szépséged megejtő,
fagy tükrén esendő...

Ne siess Tél -anyánk!
Szülj nekünk jég-kalászt!
Havas táj, ragyog rád...
fehérlő arca - láz!
Mosolygó hópelyhek
fölötted lebegnek.
Hóember születik,
három nap , - s eltűnik!
Hóval jössz, mint a szösz...
úgy eltűnsz, nem köszönsz!







GALAMB

vagyok mint mindenki más
erő a lélek tengerén
só a bányák legmélyén
víz a sziklák lábainál - alant

öröm a verő öklökön
árvacsalán völgykatlanok szélén
csaló egy lyukas csónakon
galamb a Bárka légterén







GONDOLATOK A TÉLRŐL...


Erdőnyi völgyében
hólepel-nyugalom...
- steril fehér abrosz -
és az Élet van asztalán,
testi-lelki épség - a fogás.
Szenny, bűn, ártalom?
- Jégbe fagyott "maraton".
Uralja a csend honát,


hord is menyasszonyi ruhát,
ha megveti a nyoszolyát.
De a fagy? - hogy kalapál!
Nyugalma fegyelmez.
ám keménysége nem enged.
A Lelke hófehér...
Szeretni ezért sem nehéz.







GONDTALAN DAL


Tollamat megfogom,
gondolatrajzomon
színesre mázolom
a Napot napodon!

Írom és átírom,
magamat megrovom,
gondomat eladom...
sosem hiányolom!







HA ELTÉVEDTÉL


Ha eltévedtél, csak Fény terel,
nem vakít el, mindenre felel.
Visszafordít az, útja égig ér,
és angyal szárnyán haza is kísér.

Ha eltévedtél, visszaútra lelsz,
a kérdezőnek úgyis megfelelsz.
Aki szeret, újra megölel,
tört szíveket szeretet szögel.

A megtévesztett olyan ostoba,
csápolja bár az Isten ostora.
Békességet nem hozhat csoda,
kihullatja az ocsút a rosta.







HAJNAL


Álomba ringatta magát
a sápadt hold,
S a csillagok nyomában
lassacskán pihenni elvonult.

Udvarából Hold-anyó
még egyszer integet.
a Naphimnuszt dúdolva, táncot
is lejtve, a pirkadat lépeget.

Virradat! Simogasd arcát
a koránkelőknek!
Vidd frissességed harcát
az életmezőknek!

Hozz víg szelekkel
kedvitató vályut...
Hadd kortyolgassa
ébredő álmunk!







HALVÁNY SÁRGA RÓZSA


Halvány sárga rózsa,
mintha lelke volna,
anyukámról szólna,
mandalába róva.

Kedvenc virága volt,
magát látta benne,
sápadt földiségét
a színébe rejtve.



A boldog órát leste,
kedvesét kereste.
Földi jóban a részt,
feledőn az egészt.

Csak vendég az öröm,
ritkán kopog, s köszön.
Halvány sárga rózsa,
te mást tudsz-e róla?!







HA TESTVÉRT KAPTÁL...

Ha testvért kaptál,
adj érte hálát!
Oszd meg örömöd,
bánatod: - mert
van köze hozzá!
Közös gyökér, közös
könny, közös vér!
A szeretet így többet ér!

Hívd minden nap,
beszélgess el vele;
ez lesz a sors kegyelmi kenyere.
A közös emlékek homályba
együtt sohase vesznek el!
Érlelő és megtartó
lesz a szó íze, illata:
melegsége mindig
egy különös kézfogó.

Vezet, vissza is tart olykor
átölelve, életben tart.
És elengedő lesz,
mert szerethet téged;
s mert szeretheted őt...
Hogyha Atyánk akarja:
a testvér segítőn életben tartja
az isteni oltalom vigaszát;
Sőt nem tékozolja el a
becsület megtartó szép szavát!
Irgalom védi óvón
a saját "honát" és"van-ját!"

Melletted éri el,
s érti meg igazán
saját maga elültetett
magja igazát...
Általad, s te általa
Kapsz küldetésedért
méltó koronát...










HATVAN ÉV


Hatvan évem elszállt madár...
Ki tudja, visszajön-e újra
meg újra tavaszok hajnalán?
Fakaszt-e bennem új rügyeket,
lesz-e még napfényes életem?

Virágzik-e a rózsafa ága,
borsódzik-e az orgonák virága?
Nyílik-e még sok száz szikrázó tulipán;
kis házunk szellősen-friss teraszán?
Virít-e nárcisz, mályva avagy gyöngyvirág?

Kitisztul-e lelkem zavaros mély kútja,
megnyugszik-e benn háborgó haragja?
Megfordul-e az a híres "kocka"?
Szülőhazám, talpra állsz-e mostan! ?
Március idusán lelkemben valami megmoccant!

KÖSZÖNET!

ANYÁMNAK, KI ÉLETEM MENTSVÁRA ;
APÁMNAK, KINEK VÉRE lett új éltem ára,
A TEREMTŐ áldott ajándékaiért,
hitvallásért, hivatásomért,
a SZERETETE ki nem hunyó Lángjáért,
EGYSZÜLÖTT FIÁÉRT!
Köszönet HAZÁMÉRT, a magyarért,
a NAP-ért, mely a SZABADSÁGOT szülte,
MÁRCIUS 15-öt, a Születésnapot!
Ez rám a Napnál is fényesebben ragyogott!
Köszönet Minden Teremtett Lénynek,
mert számomra küldetés lett az Élet!
Köszönet, kik tanítottak s neveltek,
s "emberedhettem" itt e földiségben!

Köszönet a Sorsnak, mert
megpróbáltatásai...
kikövezték lelkem ékszerét,
megoldották testem bonyolult képletét!
Köszönet a bántó és biztató
SZÓNAK;
az egyaránt kérget csiszolónak!
a szépnek, a jónak,
a vigasztalónak, a rendbe hozónak,
a szónak, mely átölel,
s a szónak, mely nem felel;
A Szónak, mely ajkakon múlik el.










HAZAFIAS VERS


Háborog a világ...
Tüskés szemet vet mireánk!
Mit akar itt ez a nép?
Ha még nem veszett, veszni kél!?

Kapzsi kezek kívül-belül,
az élet-halál harc kedve gyűl...
zsivány tanyák égnek sorba,
füstje-lángja élők gyomra...

Szekere a sárba ragadt.
Vonata vakvágányon szalad...
Autókban stresszes palik...
Metró helyett őrült bakik...

A mezeje, telke átokkal tele...
Hiábavaló már mindene!?
Gazdagsága odaveszett,
Polgára kiment külföldre vele!?

Kimentette saját magát,
A felelősségét meghagyá...


Feloldozza saját bűnét...
Helyébe hányja honi magyarét!

Nem az a baj, hogy ő elment...
Erkölcse is eszement!
Károgó fekete varjú lett,
kit még a fa ága se emleget!

Bőszen torkát köszörüli,
még a gyomrát is megüli...
ősi jussán számon kéri,
örülne van, aki a koszt kisöpri!

Kínpadon táncolnak jó szándékaik,
Györgyök ők mindahányan zsíros bödönben?
kik Toldit fojtanák, ha tudnák ürömbe;
vizes vödörbe, s dobnák hideg gödörbe!?

Miért nem táncolhat a magyar magyar csárdást?
Miért nem érti meg magyarul, emberül bajban a társát?
Miért hadakozik ha kell, ha nem kell?
Miért csak az ellenségeskedés szava kell?







HAZÁMÉRT


Ideges fölényeskedők
gyűrűjében Nemzetem...
A vermet ásókból néhány
dühösen fenyeget...
Hogy fenyeget? - Mint
a rossz gyereket, és
meg is büntet, meglehet...

"Hazátlan" magyarok
ez édes hazánkban:
Vigyázzatok, mert
hazaszeretetből megbuktatok!
- "Királyaink nyakából", - üres lelketek
luftballonként - kukába veletek...

Hazám, felemelt fejed
a sehonnaik nem értik, de
mérik. Pedig a múltunkat bérlik,
jelenünket becsmérlik...
jövőnket csak előlegzik!
Nem tűrik, hazám, hogy
saját lábadon megállj.
Csűri-csavarja a maga igazát...
Ágyunkban alhatunk
az adósság halmazán...

Ember emberért hiába kiált?!
Szánakozás szava sincs éteren át.
Bűntől telve már "Mindennek Fája";
Ember belőle Élvek bús lakát csinálta.

Utóhang
Erkel szaván "eljár" a szám:
"Hazám, hazám!" - bízni merünk.
Bölcsőnk, sírunk maradj nekünk!







HÁLA
. . . . .




Ajándékot hoztam...
Kötetemre néztél,
Villant szemeden a fény,
csillogott sugárnyi öröm...
Ez volt a"köszönöm".
Ez intette le a gond-sarcolta
percet. Micsoda mersz ez!
Ez az , amit én érdemesnek
érzek.. .S ha hiszed,
ha nem , én Veled érzek!







HÁLA...




Kék nefelejcs!
Kék nefelejcs!
Engem "Dadám"
el ne felejts..!

Annyi rossz fát
tettem tűzre;
hogy kivert a
hideg tőle...

Szépen kérlek
gyere értem;
most verjél el
kérlek szépen!

Elmarad a bántó szó
egy sem lesz fölkavaró;
Kézcsók a kézcsókra hívó,
temetve mind, mi múló kínt adó!

A köszönet szava most
szívem minden vágya:
és csakis hála, hála, hála;
- míg ide nem ér halála(m).







HIÁNY


Mennyi a szépség és erő,
vonzó, mint a nő:
fölbukkanó, mint
a közelség szele ;
lágy érintéssel
arcodon muzsikál
ő: az a rég várt hiány!
"Szeresd a virágot,
Ne törd le hiába,
Ne dobd könnyelműen
Az út porába!"
Mennyi letépett,
eldobott hever mégis,
még tövisei sem védik,
s ha víz éri, talán túléli...
s gyökereit lassan eléri
a szél hozta porszem;
hogy szemét világra nyithassa,
s szájába életet fújva ;
tovább vigye életét...
"A léleknek nem kell pénz,
A lélek mindig valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
Amikor valami szépet befogad,
És felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a világ."
Te is mint minden ember
ki a szó mögött lelket lel,
adsz még többet, még többet...
hogy benne magadra lelj!







HOLD MOZAIK


Teliholdas éjjelen
a szerelem éberebb...
Éhesebb?

A tollamon "Énekek",
hold fényétől fényesebb.

Kéjes-e?
Telve a Hold éjdallal,
nem is böjtöl - a hajjaj! -
Csuhaj-jal!

Hold udvarát kisöpri,
háza tája egy csöppnyi...
Köln-i?

Egyedül van, társtalan,
bolyong még, vágya van...
Álmatlan.







HONTALAN ANGYAL


Csak szívedben lakhat!
Fogadd be hát!
Hontalan angyal,
új utakra biztat;
benne megbizhatsz.
Ő a mindenhol Őr,
s Lelked Általa Erős!







AZ IMÁDSÁG


Az imádság;
- kóstolás, -
az íze mindenkinek más.

Érezted már,
ha - jó - imád,
akkor Isten is megáld? !

Mint csillogón fénylő
erőleves,
vagy krémes madártej,
lágy és kellemes.

Rezegsz,
mint a kocsonya,
és ha tapintod,
- tejes piskóta.

Ételed az!
És életed lesz,
És egy kipróbált,
jó recept.







AZ ÍRÁS


Az Írás, ha szent, - kedves,
Kedved lehet,
lesz is Tőle életkedved...
Melengeted, - szeretheted...
Kezébe leteheted
csorbult "cserépedényedet"...


Benne új élet nevet,
ápoltabb sem lehet,
mert kezed összeteszed.
Lelkedet berendezed,
így indulásra kész létedet
nem fényezheted.







ISTENEM!


Oly jó, nagyon jó!
Halk imák repdesnek ajkaimon,
Törleszthetem vétkeink jogos vámjait.
Értéktelenek lennének vágyaink,
Ha nem lennél velünk Atyám!
Kinek is mondhatnánk el
lelkünkben oly mélyen
Gyökeret vert fájdalmak bénító bánatát!
Égesd fel bennünk az önzések
pokol tanyáit, hogy lávaként
törjenek föl a Te szereteted
főnixes lángjai!







JÓ VELED


Jó veled lennem;
- ezt érezed...
jó velem lenned,
- ezt érezem...

- együtt lenni jó...
a"külön" - borzasztó -
egymásért élni, élni...
mindennél elébb való.

Fogni fáradt kezed,
érezni test meleged,
együtt frisset lélegezni,
csak a jóra, szépre emlékezni.

Minden napot ünnepelni,
a perceket megbecsülni,
lépten-nyomon egymásra figyelni,
szeretetben, hitben glóriát érdemleni.

Emlékek hídján át előre tekinteni,
szemed sarkában a mosolyt fölfedezni,
Elfogadni azt, ami eztán vár reánk...
s hogy a félelem ne hasson soha át!







JÉZUS ÉL!


Kérlek szépen, Messiás
- hozz magaddal fenyőfát!

Szaloncukor szemeken
- csilingel a kegyelem.

Díszei közt legszentebb;
az angyali szeretet.

Nem kell semmi több ennél,
fogyva lesz több, Jézus él!







A KAPCSOLAT


Kettőn áll, kettőn is bukik,
Ha van, jó; egy kincs,
Sok mindent helyrehoz,
személyiséget pofoz...
Olykor kipontoz...
Anyát sose pótol.

De ha, nincs, - tán bilincs...
Űr, - vele a semmi üzen,
eltapos. Nincs kapocs!
Számkivetett lehetsz,
és... hiába nevetsz.
Sőt a nevetés tárgya lehetsz!

Sokat jelent "kapcsolatban";
de nem az igazi.
Pedig erre vágysz!
Nélküle zárt és kizárt vagy.
Alakulsz benne és alakítsz,
Teremt vagy rombol,
Templom vagy kolostor...







KÉK ELÉGIA


Kék egemre
bánat borult
Tavaszom már
végleg elmúlt
Szívemet is
csak bú rágja
Tövis nélkül
rózsám fája.







KINN RIDEG SZÉL SÖPÖR


Még nem igazi a tél,
alig kemény fagyban a hó!?
Talán a magasban fenn,
ott lebeg, ott honol,
hómanók bércén valahol!?

Benn - olyan jó a meleg,
s az ünnepi tartalékban
még forró a szeretet.
Kinn rideg szél söpör,


akad dolga - léggel,
törődhetne kicsit jobban
a környező Széppel?!

Ha sok puha hópehely
esőn-lesőn hullna, szállna,
selyemszállal szőne
ragyogást a világra,
a dér meg csipkés díszt
hintene reája...
Szürkeségnek lenne
hirtelen halála.







LAKATTALAN


Írom, és átírom...
Ez az én profilom.
Nem fogy a papírom,
Verset szül a kínom!

Szövöm vagy megkötöm,
Ez néha nem öröm,
Vagy talán mégis az...
Bevallom vért izzaszt.

Olyan mint egy gyerek
amíg felneveled...
Lakat nincs, ha benyitsz,
hajlik rá, s lesz "kilincs... "







LÁNYOMNAK


Te vagy az Úr egyik angyala,
Ki a földre szállt és lassan, de
haladva előre néha meg-megállsz.
- Féltelek! -

Egy nagy-nagy csoda vagy!
Jóság és szépség édessége,
drágakő, zafír, de nem hivalkodó.
- Nem féltelek! -

Értéked ésszel föl nem fogható!
Szavad halk, mégis "az egekig ér".
Bízva bízzál magadban is!
- Féltelek! -

Higgy! Tűrj! Szeress!
Önmagad meg ne vesd!
Kövesd az Úrnak angyalát!
- Nem féltelek! -

Kérem Megváltónkat,
Kísérjen végig utadon!
Vigyázzon reád úgy, ahogy kell,
Úgy mint Ő, én úgysem tudom!

Tudod, óvó szeme rajtad,
bizton kezébe tedd kezed!
Neki mondd el óhajodat,
"Kívánságod Neki parancs!"







LELKEM A KERTEM


Lelkem a kertem
Helyem megleltem.
Aki jön bevezetem,
Pázsitjára leültetem.

Nézd! - Ugye látod?!
Vége a láthatáron.
Minden tiszta kék,
Mennyboltig elér!

Figyeld a játszi fényt!
Ott él a Remény!
Hallod a tapsot?
Mennyi örömöt hoz!

Jobbra egy kanális,
Éppen - hal-majális.
Pánsíp hangja szól,
Déli szél hajbókol.

Kezek tánca tetszeleg!
Lanton imák pengenek,
Lélekfátyol színteret ácsol,
Ünneplő Életet barkácsol ..







LELKE VOLTÁN...


Torz a tükröm sosem volt,
ha egy kicsit időztem előtte,
magamért kiálltam.
Egyre jobban magamba láttam
lopva, ha kivártam...
Csaltam, magam mellé néztem.
Rövid pillantást vetettem oda,
alattomban.
Átláttam rajta'm - "üvegszemmel!"
A tükörképem nem beszélt,
mégis tette a dolgát,
a Lelke voltán ...
Lelke volt tán!?







LÉLEKFOTÓS


A lélek fotósa
szivárványban utazik ;
Kikelet - leánya,
varázspillantok vadásza.
Madárcsicsergéssel
összhangban röpül,ha
Megpihen a gond,
s elül, - belül.

Fénytől élednek
fel a színek...
Színek égnek
ki a fényben.
Árnyban
tátong a lélek,
arca viduló
víg ének.







LÉPJ AZ ŐSZBE


Kacagj a Napba,
foglald aranyba...

Lépj be az őszbe,
"félszed" legyőzve..

Lesd meg a ravaszt,
Várd ki a tavaszt!

Madár dala száll


szíved kalapál...

Várj ott egy vadra,
szerelemmagra.

Várj csak egy magra...
szerelem-vadra!







LOMBHALÁL


Le-lenézek, oda lépek,
zizegnek a levelek,
Rekedt hangú ének zendül,
a szél tánca ettől serdül.

Fel-felnézek, - lombtalanság...
és mindenütt nyugtalanság,
Kapuk nyílnak az ég felé...
az ősz hallgat , a tér beszél.

Fel-felnézek, - lombhalál!
Mindenütt - nyugtalan ág...
Kaput nyit az égi Fél,
ősz a gondról nem beszél.

Kisüt a nap, sápadt kárpit...
vénasszonyt még el- elcsábít.
Ágak lyukas ereszén,
fröccsen a fény szerteszét.










MÁJUSI DAL


Könnyű kis májusi zápor
mossa a földet;
Vígan ragyog utána a Nap.
Frissül minden a Földi
Folyóban, termékeny élet
ágazik szerte a szárban.
Kiált a vágy - közeledj már
te "paradicsomi" világ!

Magyar lelkek szálljatok!
Jobb világot hozzatok!
Ha el nem fárad halandó testetek,
s nem rokkannak bele soha
reményeiteknek terhei. Úgy
visszahozhatjátok még
kifosztott álmaink derűs reggelét.
S eztán vágyak vonatán megérkezik







MÁRCIUSKA


Márciuska, - pici leány!
Cukorfalat, - csupa báj!
Téged csodál, aki lát...
Beszél hozzánk a ruhád!
Takarosan magyaros...
Nincs ennél szebb, - s divatos!

Olyan szép a mi hazánk,
mint te vagy drága kisleány!
Olyan mint a gyöngyvirág,
mikor ontja illatát!
Szerény, mint az ibolya,
szemrevaló csöpp csoda!

Piros, fehér, zöld színed
mindennapi kenyered.
Bölcsőt adott jelened,
jövőt épít teveled!
Tartsd meg Őket, Istenem!







MEGLÁSD



Kéz a kézben, napsütésben
fejed tenyerembe téved.
Karod vállamra omolva,
csókot lehelsz homlokomra.

Össze is ér mozdulatunk,
porba hulló szép tavaszunk.
Szemünk sugarában az ősz,
volt nyári tüzek színei.

Meglásd, lesz napok örömét


semmi nem törölheti el
Gond keze se szaggatja szét...
Lassuló szívünk ütemét

Meglásd! Kincseit az élet
besodorja még utunkba.
Dallamát is más oktávon
fütyörészi víg pacsirta

jövőnk ablaka peremén.







MÉG...


még nem alszom el
még ébren álmodom
még indul egy gondolat
még temetem gondomat

még szeretnem kell
még szenvedni érdemes
még remélni lehet
még adnom szabad

még a Biblia nyitogat
Jézus Vára hívogat
Isten hord a tenyerén
még nevem nincs az idő kövén

Maradj még rohanó perc!
Még szomjazom az élet vizét.
Maradt még bennem álmodás!
Nem kell még az az áldomás.







MIÉRT, MIÉRT...


A Nap helyére miért vágynál...
a helyében csak szabódnál,
ott látnád-e inkább magad!?
Korongra égnek a szavak.

Nem a fénye, de sugara
lehetsz, - csak maradj!
Szereteted melegét add,
de ne várd, hogy visszakapd!

A Hold pályáját miért futnád,
éjeken át kufárkodnál...
Uralkodnál sötét mezőn
- csillag-nyáj közt pásztor-sellő?!

Ragyogj inkább tenger tükrén ...
szívörömért - vízi tündér!







MINDENT VAGY SEMMIT


Nem élek álomvilágban.
Hidd el, hogy nem.
Szerettem, nagyon szerettem,
Szívből, tisztán és igazán.
Nem hittem, hogy valaha bárki
Vagy bármi is elszakíthatná
Tőlem, aki enyém, s nem rab.
Rab én vagyok.
Élni erkölcsösen tudok.
A szeretet törvénye szent.

Amíg éned nem szűnik meg,
Egód ural.
Ne csak mellettem, élj velem,
szolgálataimért szeress.
A házasság szövetség is, nem
Egyoldalú: Mindent vagy semmit!
Egészen akarlak - tudod.
Ezt is kapod.
Sorsom csak sorsoddal közös.
Senkivel nem közösködök.

Az önbizalmam nem elég,
Hitem erény.
Bizalmat érzek irántad,
De bírom-é a tiédet?
Velem leszel-e jóban-rosszban,


Kitartasz-e mellettem mindig,
Osztozol fényben, és árnyban
És áldásban.
Mindennél fontosabb; hitves
Maradj meg, ne csak férj nekem.

Bármikor is érkezik baj,
Időd adod.
Törődsz velem, vigasztalva
Orvosom leszel és ápolóm.
Nem fordulsz el, mint idegen,
hidegen, mogorva dühvel.
Másnak nem bókolsz, nem csalsz meg.
Hűség maraszt.
Soha más, senki más nem ölel,
Fényezve szemed sugarát.

De sok hibádra fény derül.
Bizony hamar!
Kihunyt lángnak füstje marad.
Fejed Ármány karjaiban.
Hamis a csók, csalásra száműz.
Nézz csak a szemembe, ne hazudj!
Bizalom hol?
Köztünk megszűnt a szövetség,
Bocsánatért se esedezz!

/evokáció - Szabó Lőrinc : Semmiért egészen/







MINDÖRÖKRE


Én örökre, Te örökre,
Én a tied mindörökre.
Örökké él a szerelem.
Csak így élni, csak teveled.

Tavasz köszön, csupa virág,
Zöldbe borul egész világ,
Napkorongon kék madár ül,
Fiókáknak fény hegedül.

Szív a szívnek olyan áldás,
Sziklakerti virágágyás,
Vízesésnek muzsikája,
Csendéletnek színvilága.







MONDD, ŐSZ!


Jó-e ez a körforgás neked?!
Elkergeted a nyarat, hogy
Te uraljad az eget?!
Ellopod a nap fényét, hogy
fölperzselhesd vele a fák ékét?!
Kölcsönveszed a szivárvány
összes színét, hogy elkápráztasd
vele tekintetek özönét?!
Szemfényvesztő piktor vagy:


vakon, olykor-olykor szájjal is festő?!
A mesterfodrászok majmolója,
ki sistergőn sárgára, rikítón,
pirítón vörösre színezed át
őszülő lombok tincseit?!
Avartemetőt ácsolsz az elmúlásnak,
díszes temetést a lombkoporsóba
zárt leveleknek?!
Mondd, nem csak ámítás ez?!
Kiszínezed az életet, hogy
a halál is szép legyen?!

a Messiás.







NE SZALADJ TÚL AZ ÁLMOKON!

Tavaszt várunk, új tavaszt.
Álmokat fényben
kibontó napot!

- Szaladjunk-e túl az álmokon?

Petőfi népe őrzi fényed,
szabadság! Világít tüze, parázslik.
Álmokban hadonászik.

Ne szaladj túl az álmokon!

"Elege volt" népnek rabsága:
meddőség. Halva született száz és
száz remény... álma szintúgy
elvetélt.

Álmokon túl - óh! Ne szaladj!

Egy napon születtél
velem, s békében élsz,
Március 15.
Lettél szenvedély, s
álomban kért esély.

Bár lehetne túlszaladni álmokon!

Az elnyomásból akkor se kért
már senki; Függőség láncát
mindig letépi, sáncát dönti, aki
csak meri!

Magyar szabadság: "újszülött Kis Jézus!"
Életre, szárnyra kelt a megváltás ígérete...
"Drága csecsemőnk" felnőni volt kész!
Szabadság! Szerelem! - Vágyak:
óhajokban, sóhajokban várnak...

Az álmokon ne szaladjanak túl!?

Március! Még fagyos hajnal
dédelgeti álmod...
de féken tartott nemzetem
ma sem
szaladhat túl az álmokon!







NÉMA TANÍTÓK


Nem vagyok költő,
csak egy amatőr,
lelkesen verselő...
Tollal kelő-fekvő,
könyveket kedvelő,
gyerekeket nevelő,
csak magával perelő,
nyugdíjas verskedvelő.
- Senkivel nem vetekszik,
sajnos mégis öregszik.
Kérdez és felel,
s hátha megfelel...
Helyet is cserél,
- ezzel bizony él -
s lesznek idővel
helyette - versei;
néma tanítók.







NÉZD EL...


Nézd el,
ha bántalak,
szavaim
csak ártanak.

Nézd el,
ha legyintek,
vagy rád se
hederítek.

Azt mondom,
megbocsájtok,


mégis zúdulnak
szókorbácsok.

Nézd el, ha
szomorkodom,
s az okokat soha
nem titkolom.

Kimondom,
nyers és fájó
tövis; - szúrásom.
El is hibázom...

Megbánás
egy pillanat,
nem mélyre
ásó akarat.







NŐNEK LENNI


A lét elemének születni, elemét szülni..
Neme kontúrjait bearanyozni...
A gondviselés szivárványa lenni...
Mosolyok csillogását fényesíteni...
A szeretet szalagját bokrétába fűzni.

A türelem rózsáját könnyel megöntözni...
Az akarat falát kősziklába építeni...
A férfit szelíd varázslattá tenni...
Megbocsátó imákat zengve énekelni...
A boldogság madarát éltetni, táplálni!







NYELVPERGETŐ


Köd szitálva száll,
lenn talpára áll.
Ágakon átúszik,
szalmaszál rákúszik...
Balga tán, úton áll ...
kósza szél arra jár...
Tipegő - topogó
kis cipője rávaló..
Hűs lehelet tekereg,
fa levele megremeg,
avarágyban hempereg.
Talán kikecmereg,
földönfutóként kereng.
Napkorong rátalál,
fénytollal írja rá:
"Tél nyekereg, jég kereken ,
hó toporog nyirok nyomon."







NYITNI KÉK


Dalol egy kis madár.
Éneke mennybe száll.
Nap tüzén siklik.
Kék égi rónán fürdik.

Párjának énekel, ezzel ébreszti fel.
Szava dédelgető, szívét melengető!
Kedvre deríti, magához is öleli.
Béke fonja körbe, a szél kapja ölbe,







A NYUGDÍJAS KORT ELÉRTEM


Négy évtized - megáll az ész,
iskolás maradtam - nagy ég!
Hiszi(a)
piszi!

Tökfilkóként bukdácsoltam,
szekundáknak sorát kaptam.
Nesze
neked!?

Diákévek, bezzeg élet!
Ha tanár vagy, végítélet;
Oda
Buda!

Tanít, nevel - akit lehet!?
Mást, amit tesz, reménytelen;
derű,
ború!

Lecke, lecke, kizárt móka,
ha az ördög aludt volna -
de más,
Tamás!

Tamáskodás terem a fán,
ott maradtam a katedrán
ember
kovács!

Ki maga vet, maga is szánt,
magokat vet, lesz "magolás"
ejnye-
bejnye!

Így maradtam örök diák,
de jártam Élet Iskolát
itt is,
ott is.

Néha rossz lett a bizonyítvány,
Ember maradtam, nem is hitvány
Bíz ám!
Az ám!

A nyugdíjas kort elértem,
de sok mindent megéltem:
ez az
érdem!







AZ OLAJFÁK HEGYÉN


Mennyei helyen
ott van a helyem.
Egyedül a csenddel,
egyedül Istennel.

"Atyám, te is így akarod,
népemet el nem hagyod;
Atyám, Te megteheted,
a megtorpanókat is vezeted!

Ne a mi akaratunk legyen,
csakis a Tied: - kérem e hegyen.
Angyali erőd új erőt kínál,
izzadó vércseppjeim, a kínhalál.

Imádkozzatok szüntelen,


kísértésektől mentesen...
Az ige testté csak akkor válik,
ha hitbéli voltotok mindenkor áldást áhít..."

Tanít lelked csendje, gigászi belső erőd és hited!
Tanítványok között érthető a beszéded!?
Júdások kísérnek, Péterek fülelnek,
Égiek az életről vidáman zenélnek.

A tanítás olcsó és foszló kalács; de
elragadó, mert semmi nem ámítás!
Mégis majdnem semmitmondó "állítás"?!
Gúny, szitok, átok mocska mily záporozó,
Pusztába kiált a szó...!?
Miért hiábavaló!?







AZ ORVOSNÁL...


- Vagy...
- vagy nem vagy!?
De lenned kell, mégis!
Korai telefonhívás...
majd egy másik;
- Menned kell, hisz
sürgős a hívás,
de itt minden kihívás!
A váróban nyüzsgés,
gyereksírás, nyögés.
Beteg minden sarokban,
vírusok sorra tilosban.
Ülőhely sem elég,
a fogas is kevés.
- Hol van már az orvos!?
Morog a türelmetlen soros;
- Adod a leletedet? -
Marika nyugtat: Türelem!
- Itt a lázmérő, ha otthon
nem mérted, nem érted?!
- Sorszámot kapsz, amit
nem véletlen, el is hagysz.
Asszisztens néni injekcióz,
sebet kötöz, ha a lépés
úgy hozza, hát"rögtönöz".
Írnoknőnk ülve "mannára vár",
- sóhajtja, "csak jönne már!"
mentőhívás, beutaló...
lehetsz te is hordágyon utazó!
Fonendoszkóp testről testre,
Jaj, csak a baj lépre menne!
Receptek, fejelés, sorakozó akták ,
leletek tucatja, kidobott spatulák.
- Írja! - férjem diktálja, mondja...
Jó anamnézis!
Jó diagnózis!
Terápia nem apátia!
Fut az idő, halad a sor,
az orvosnál néha "horror!"







ÖTVENEN TÚL


A jelen valós,
a múlt mese,
a jövő...
sorszám.

Az én ellenszegül,
a te kimerül,
az ő,
rajtad csak derül,
de a mi-re lassan
Fény terül,
s pont kerül.

Ötvenen túl
a póráz lazul,
a hang halkul,
a harag puhul,
a harc tovább dúl,
a gond válladra hull ,
s te állsz konokul.

Ötvenen túl
az igaz, még igazabb,
a hamis, még hamisabb,
minden tér végesebb,
az idő egyre tétlenebb...

Az élet szín és játék,
benne minden ajándék.
Szobra már rég kész.
Szikrája hunyni kész.







AZ ŐSZ DALA


Vándorszivárványt fest
az ősz piktora :
szín, pompa, mandala...

szín, pompa, mandala -
elmúlást feledtet ősz dala...

elmúlást feledtet az ősz dala ,
őszülő halánték; kántor-dalnoka...



őszülő halánték kántor - dalnoka ,
hallod - mint énekel szirének kara !?

érzed illatát a földnek, szaga motoz
lenn a haldokló levélnek...

hűs hervadás tündöklő pompája,
szemfényvesztő csel :
az élet múlása...







ŐSZI NAP


A felhők mögött nézd! -
alig kék az ég. A nap
kedve hűvös dalra kél.
Mit súg vajon az őszi szélnek,

színes kottáján tavasz ígéret.
Hideg köd kötözi lábát, s ha
havon toporog, fürge gyík
mellette söpörve eloson.







RÓZSAÁLOM


Játszik velem
a fény
szikrázik az
ég peremén
Napot fest
a láthatárra
kékellő ködöt
magára







RÖVIDEN


Kacagj a Napba
foglald aranyba...

Lépj be az őszbe,
bújj köpenyébe!

Lesd a ravaszt!
Várd a tavaszt!

Állj a fa alá,
szíved kalapál...

Várj ott egy vadra,
szerelem-magra...







SOHA...


Egy szál nem szakadhat el soha, ha
az égieknél van garancia. Ha
van érzelmi intelligencia,
nem kezdheti ki az idő vasfoga.

A sors soha sem volt kegyes...
miért is lenne más ma velem...
csapása, amit mér reám
nem bírná el Dávid( Botond, Toldi) se talán...

Örököltem valami olyan varázserőt
amitől akaratom legott csak nőttön-nő,
elvenni nem hagyom soha, ami az enyém,
semmi nem tántorít el a cél előtt!







SZAMÁRHÁTON


Szamárháton Ő lovagol,
a hatalmas bűn meglakol.
Ármány-áradat vonul elé,
s nem érez szívében tőrdöfést...
A bánat már bőven arat,
Ő üzen a bűnnek hadat.
Jeruzsálem őrzi lábnyomát
ott a gazon...
- Hogy alázták meg - a Gazok...

A kulacsban Ő lett a Víz,
- kincset érő vére, mint
Jövőt nyitó Fény virága...
A törvényt Közelhozó
küldetésre hív, kövesd!
Ravatalnál, mint papod,
betegágy mellett - az orvosod...

Virágvasárnap Kálváriája
a szenvedés megváltása,
Feltámadás az Életáldás...
Ha bánat bárhol arat,
Ő üzen a bűnnek hadat.







SZAVAK, CSODÁLATOS SZAVAK


egymás után kocogva vágyat
utat törnek örök
rögben, s vetnek
a múltba jelent
a mába jövőt...
hol együgyűn,
hol bátran,
sírva dalban
nevetve zajban,
kínban vagy kacajban,
mennyben vagy pokolban,
egymást ölelve, mosollyal töltve
álmokat, reményeket, életeket
formálnak, fonnak égő kövekbe ...







SZEMEM SZEMEDÉRT...


A szemed éles, tiszta még,
s féltett titkait az ég
rubin ajkadban rejti el.
Amíg itt vagy, s létezel,
szívem örökké rád figyel.

Szememben oly üde a kék,
szeretet féltő vágya ég.
Ragyogó tükre életed,


benne magadat nézheted,
ameddig veled élhetek.

Szemünkben a fény, a tűz,
vidám mosolyban összefűz.
Lelki szál leng, fűz köréd,
meg nem fejted örömét;
- égi bóknak hű jelét.







SZEMLÉLNI HOSSZASAN


A telet csak nézni jó,
ahogyan szálldos kinn a hó.
Egy -egy nagyobb hópehely
esdeklőn száll, míg helyet lel..
Bentről szemlélni hosszasan,
követni röptét pontosan.
Szépségét csak így adja át,
fehérségben tisztult válaszát.
Meglátni benne a ragyogást,
lelkünknek szóló száz csodát...
A vízesést, a fényverést,
amint kibuggyan napsütéstől
Isten arca a szivárvány ívén...
Kamasz leány "hajdíszén",
a menyasszonyi hófehér.
Hogyan, mit rajzol hófedte tóra
jégmadár tollával a róna.










SZERELEM


Az idő vonatán érkeztél, s
kértél ajtóm előtt bebocsáttatást.
Szívem kapuját tártam ki neked, hogy
örökkön örökké lakhelyed legyen!

Az idő vonatán érkeztél, vissza
jegyet nem vettél, velem örökre
szerződtél. Összefutott két Út ölelésben;
Szeretetmágnesek vonzásgyűrűjében.







A SZERETET


A szeretet társas;
bennem - benned is
árad
nem hagy magamra
soha
nem hagy magadra

vigaszom - vigaszod adja
semmim sem;
semmidet sem zavarhat
békém a szívem,
békéd
szíved mélyén







SZERETNI


Szeretni jó, szeretni
oly nagyon kell!
Szeretve lenni mily
igazi jel! - Égi! és
nem mindenkié!

Ha szerethetsz biztató,
ha szeretnek még biztatóbb,
ha szeretve szeretsz a legfőbb Jó!
Semmi se keseríthet el, ha ez való!

A pénz az érzelmeket
veszejtő rossz...
A gonosz nem haboz,
mindent "keresztbe tesz",
ha ráfekszel, fölemel!

Köszönöm, hogy vagy nekem...
Ma is hihetetlen...

Szeretsz; nem tudom;
igazán Te érzed, mi az
ott legbelül, szíved körül...
de ne - ne kutasd!

Nekem elég, ha érzem
én is ott belül,
valami titkos vágy küzd
Érted, kérve: - ne engedj!
Mert úgy is maradni akar!

A szerelem kortalan







SZERETTEM, KERESTEM



Szerettem férfit,
hányat...?
El is feledtem
valahányat...

Kerestem titkát
szerelemnek,
Nem lettem bölcsen
vetemedett...

A halva születtek;
mindet,
mind eltemettem.
Mit tehettem?!

Ringatott ölén
öröm, bánat...
Engedte, hogy
kiabáljak.







SZÍNEZD ÚJRA, SZÍNEZD UJJRA!

Ha megfakultak a régi levelek:
színezd újra, színezd ujjra...
ne szalaszd el, ne szalaszd el!

Ha megfakultak elrobogó évek:
színezd újra, színezd ujjra...
ne loholjon el, ne loholjon el!

Ha megfakultak életed lapjai:
színezd újra, színezd ujjra...
ne múljon el, ne múljon el!

Ha megfakultak a múlt képei:
színezd újra, színezd ujjra...
ne tűnjön el, ne tűnjön el!

Ha megfakultak mosolyod fényei:
színezd újra, színezd ujjra...
ne fagyjon le, ne fagyjon le!

Ha megfakultak ajkaidon az imák:
színezd újra, színezd ujjra...
el ne halkuljanak, el ne halkuljanak!







SZÍNPADON AZ ÉLETÜNK?


"Színház az egész világ?"
A színdarab dráma:
tragédia avagy komédia?
Mindig ugyanaz?
A színészek: mi emberek;
álarcban szüntelen?

Meddig bírjuk még;
a "Játék" nem játék!
"commédia dell arte,"
rögtönzött küzdelem!
Nagy alakítás; ez nem vitás!
Kocsiszínpad csak ámítás!

Az Élet színpadán sorban állunk,


főszerepre hiába várunk.
Díszlet a Múlt nyűtt fátyola...
rendező a Jelen, a Jövő pedig súgó!!
A szöveg süket füleket botoz...
ezért katarzist sem okoz!

A Sors a nagy dramaturg ,
a rendezőt a taps választja meg,
a jelmezen át a világ kiált,
mindenhol az ördög statisztál.
A nézőtéren sok Elítélt...
Így a darab bukásra ítélt.







SZÓ LENNÉK...


Szó lennék az ajkadon...
a szeretetnek szép szava,
a hangod is, száz szótagod,
el soha nem választhatod!
Szó és tett, egymást követ,
Mondattá fűzhet, - veled,
- ritmus lüktet - oly heves.
Egyet verők - hű szívek!







SZÖSSZENETEIM FÖLÖTT


Nézem őket, boldog vagyok?
Még oly kicsiny, gyermek dalok.
Ringatózva dúdolgatnak
bóbiskolnak, még alszanak.

Felébrednek, rugdalóznak...
enni kérnek, alig hagynak...
Sétákra nagy az igényük...
lesz -e hozzá oxigénjük?!

Fórumokon tapsra várnak,
kedvről kedvre - invitálnak,
Elismerésre nem éhesek,
hódolatban sem vétkesek.

Kezüket el nem engedem,
a gyengéket vezetgetem,
velük az időm is mereng,
új fiókáktól megremeg.

Gyermekeim mindahányan,
felnőtté lassacskán válnak...
Lábra állnak, - s állítanak,
Arcomra örömpírt vonnak.







SZÜLETÉS


Anyánk méhe drága bölcső:
magzatának éden mező,
tuba uteri peték útja,
érkezőknek tiszta kútja ;

Szíve alatt arany élet,
fonva fon egy zsinórvéget;
méhe méze édesíti...
fürdővízben kényezteti.

Édes élet: gyümölcs a fán
érlelődik, nyugtatja ám..
az ütőérnek csönd moraja,
anya hangja és mosolya...

Kettőszáz hatvanhat nap
érleli a magvakat...
a szendergőt, az izgő-mozgót ;
a várva várt, icipici utódokat...

Anya kedve békésen oldó..
ha halk zenét hallgat, az oly jó!
Keze simogató és nyugtató...
Halk szava mily biztató!

Mindenki csak anyát védi...
kényezteti sőt eteti.
Jól fejlődnek benn csöppjei,
hát kaput nyit és kiengedi...







SZÜLETŐ SZERELEM


A víz tükrén kitörő fénysugarak lapulnak...
ragyogtatva arcunk selymes mosolyát.
Áttáncolt éjszakánkban a Hold vigyázza...
ébredő boldogságunk játszi csillagát.

Távoli csönd gőgicsél, csecsemőhangja
a szellők húrjain örömódát komponál
ahogy nézlek; s tekintetedben megírva
látom sorsunk könyvének aranyló végszavát!

Ne nézd a távoli várrom komor lankáit;
a foltos égbolt csillagtalan felhőinek tejútjait!
Szemünk egymásba révedt pillanatai
elhozzák majd ringató bölcsőnket reggelig.







TANÁR VOLTAM




Tanár voltam egy életen át,
Táblára róttam föl a tudományt.
Vázlatok tucatja lepték el polcaim,
Dolgozatok rengetege tetőzte gondjaim.

Olyan otthonná vált nekem az iskola,
mint Isten háza; lelkem temploma.
Égtek bennem lángok, folyton égők,
Fényüket halványították bús idők.

Vén diáknak éreztem magam,
nem téveszthetem soha utam.
Gyermekszemek néztek rám kedvesen,


Szomjukat oltottam én csöndesen...

Kedves szavak hatottak, mint gyógyszerek,
megfogantak, mint gyökeret vert gyógyfüvek.
Ringattam volna én őket ölben még szívesen,
Csak ennek útja még máig kövezetlen...

Lettem öreg tyúkanyó, ki csibéit óvja;
a facsemetéit széltől védő gazda,
a kártevőket irtó szorgos permetező,
akut vagy krónikus bajoknál a megmentő.

Hogy amit vetettem, le is arattam?!
A való igazat tudjátok: "operáltam ",
A maximumot minimumra cseréltem,
Sokszor a játék mezejére léptem.










TANULJ A LÓTÓL!


Szédületes vágtát
hímes réteken,
Lüktető menetelést
szélfútta végeken.

Édes, nemes tüsszentést
a nyári forróságban,
Bátorító nyerítést


egy kietlen várban.

Andalító szendergést
a hétköznapi létben,
Szelíd bátorítást
vak, szédítő szirten.

Kivételes szeretetet
kiszáradt, sík mezőn,
Rá jellemző ragaszkodást
égbe nyúló tetőn.







TAVASZI DAL


Boldog mosolyt bont a faág,
és barázdát fodroz (a) határ.
Virágillatot borzol a szél,
így int végleg búcsút a tél.

A természet lassan ébred,
kitekinthet, kijjebb - végre!
Jöjj, kikelet! - Vidám színed
sok reménnyel táplál szívet.

Szelíd vággyal vigadva int,
magot szórni hív - lenni kint:
Ha nem mozdulsz, hát rád legyint,
játszva mégis nagyot kacsint.

Kékül a tó - vize tisztul,
benne nyüzsög, - élet virul.
A földre csak zöldet fest,
de fényt rajzol csillag az est.







TAVASZ KÖZELEG...

Közeleg a tavasz.
Nem lehet rá panasz...
- Ó, semmi szín - alatt!
Indulhat a kaland!

Napra nap jön, szalad,
fejünkre rászakad..
Szél-bélés elragad,
Madárdal mint harang.

Zöldellő szép mező..
csalogat kékellő!
Virágpor vándorol,
életet pártfogol.







A TAVASZ MUZSIKUSAI


Ég vizére kék fény terül,
tengercsobogás,
Kikeleti hajnal hasad,
friss harmata száll.
Aranyesőn feketéllik,
csapdos csóka szárny.
Pacsirta keringve köröz,
várja barkaág,
Ékes hang-szólamával
égboltot bejár.
Turbékol egy kis galambpár
az eresznek alján.
Pacsirta víg szólamán
tavaszillat báj...
Kedvvel tercel a cinege,
visszhang nótafán.
Fecske kánon csicsereg?!
- a tavasz muzsikál.







TAVASZ - PILLANATOK


Tegnapi liliomillat kering, dacol,
színével tenger szirtet rajzol valahol.
Barackfa virágzik, s közöttük jár- kel,
a szem improvizál kibomló rózsa bájt.

Táncoló liliom keringője döccen,
'míg színe tengert rajzolva szálldos.
Barackfa virágra méhecske röppen,
súgva, suttogva hív , invitál a röpte.










TAVASZRA VÁRVA


Még elevenen hull a hó,
szépsége oly elragadó...
szakállt növesztett az ág,
de le is hullatja a földre már...

Vacogva vissza-visszatér...
nem, nem búcsúzik még a tél.
Puhán fénylő a takarója,
bársonyos a nyoszolyája.

Pihen még a természet,
ágyában az enyészet.
Menti, ami menthető,
vesszen, ami veszendő.

Békés zene a téli világ,
lassító ütemű szava talán.
Öröme bennük sugárzó,
Nyugalma lelkünkben tanyázó.

Mint havat sodró szél
úgy jönnek szavaim még:
messze sodorják a fakult időt,


s ültetnek helyébe új erőt!

Boldog mosolyt bont a faág,
barázdákat fodroz a határ.
Virágillatot borzol a szél,
Így int végleg búcsút a tél.

Tavaszt várnak a szívek,
hittel telve a hívek.
Az alvó természet ránk
ébredőn kitekintve vár;

Szaladni vágyna megint,
magokat szórni kint:
a nem mozdulókra - csak legyint,
játszva egy nagyot kacsint.

A föld palettájára zöldet fest
fényt rajzol homlokán az est.
Kékül a tó vize, tisztul,
békülőn minden beindul.







TAVASZTHOZÓ


A szívemben lett tavasz,
úgy érzem, te munkáltad
oda, így műved mintegy;
- a mintakert zenitje.

Ibolyaként illatozom;
tulipántként vigadozom;
Gyöngyvirágom Te lettél!
rózsakertbe ültettél!

Kertészem csak Te lehetsz,
s én meg arád, s gyöngyszemed!







TE CSODAGYEREK...
József Attila


Sorsodban önsorsom meglelem..
hisz sorstalan voltál, - Te csodagyerek!
Fölélted magad - magad!
Maguk alá gyűrtek, eltapostak
viharverten mostoha évek.
Kegyelemkenyéren tengetted életed.
Árván koldultad eledeled...
Csaptak rád ostorvéget,
és idegsejtjeidbe - halálos mérget...
Egyetemi kiebrudalt,
jártad haláltáncod!

A szerelem itala kedved csak beásta,
elméd a gyógyírt benne sem találta.
Ami a gondod megoldja,
az egy értelmes munka lett volna!
Ilyen terápia nagy kincset ért volna!
Nem meghalni, megélni vágytál
- normálisan és tevőn ...
A kötészet szentegyháza táplálta szíved,
mindig talpon is maradt a hited.
De mit sem ért, ha nem voltál sínen...







A TELJESSÉG


Egésznek lenni nem nehéz,
Ne vedd félvállról a reményt.
Olyan, mint egy kis kék virág,
Benne az egész nagyvilág.

Aprócska öröm a teljesség,
Szétoszlik mint a kéklő ég,
Reád ragyog a Nap se vét,
Fényét is szórja, tudja mért...







TE VAGY...


Te vagy szívem
másik fele,
Te vagy az életem
rejtekhelye,
Te vagy titkom ajtajának zára...
Nálad szívem pitvarának
kulcsa...
Te vagy lüktető szívem
dobbanása,
Ünneplő lelkem
édes álma.
Te vagy álomba ringatóm,
szerelmet kézből itatóm.
Te voltál sorsom könyvének
írója;
Vagy ma is, rang-adója,
S leszel halálig az adósa!







A TÉKOZLÓ FÉRJ


Visszahozott a kegyelem,
sorsod sorsomba hullt vissza...
Lehullt rólad a rabság súlyos lánca .
lelkem lelkedben friss táncát járja.

Mégis, mégis visszatértél!
Isten hozta ezt a döntést!?
Emberarcú Sátán, ó! - beállt közénk,
A hűség hídján nem jöhettél.

A tékozló férj szíve dobbant,
s "azt" a pokolba küldte nyomban.
leláncolt Prométheusz lángra kapott,
s csodamód Főnixszé változott!

A labirintus fala omlik, vége!
Betemeti a zord éjszakát!
Viszi a szél, sodorja tovább!
A hölgy lidérces álma talány...







TÉLTEMETŐ


Búcsúzz" tetszhalott Júlia"
megolvadt jégcsapok siratnak
el, mint fiút a "Mária sirató!"
Halk fájdalma téltemető.

Mellette a dermedten
zúzmarában fázó Rómeó.
Szíve szerelmes tavaszát,
kioltja ravatalán a téltemető.



Fázós szent igék hangzatában
Lőrinc barát hoz feltámadást;
de a kripta hűsében azt rabul ejti
a tetszhalálba taszító téltemető!

Ne féljetek, ez az igazság pillanata,
Az élet tele is csak egy pillanat,
Felébred majd, csak helyet ad a tavasznak,
míg nyugszik a tetszhalott téltemető!







TÜKÖRBE


Néztél ma tükörbe,
Láttad-e magad!?

Ha magadba nézel,
Engem jobban megértesz(l)...

Így többet érsz el,
sőt feléred ésszel!

Ne félvállról, félsz-szel...
Tedd szembesüléssel,

A gyáva és félszeg...
Egy lyukas garast sem ér!

Mint lopott, hamis ékszer...
Fényed árnyaddal sem ér fel!







ÚGY SZERESS...


Úgy szeress, hogy ne fájjon,
Tőrt szívembe ne mártson...
Háborgás, ím békítse,
Mindig kedvre derítsen.
Úgy szeress, hogy tisztítson,
Bűnbe sose taszítson...
Úgy szeress, hogy ne bántson,
szavakkal ne suhintson...
Úgy szeress, hogy ne ártson,
Sebet soha ne vájjon...
Úgy szeress,össze ne törjön,


Titkokat eltöröljön...
Lépteimen könnyítsen,
Akadályt ne gördítsen...
Úgy szeress, hogy röpítsen,
Légörvényben megmentsen.
Bizalommal övezzen,
Napról napra szépítsen,
Üde bájat teremtsen.
Fénye sose vakítson,
vakságban sose tartson...
Vénuszként elröpítsen,
Elém szőnyeget hintsen...
Úgy szeress, hogy égessen,
hamujába temessen...
Úgy szeress, hogy éltessen,
Búcsút soha ne intsen.
Halálomig kövessen...










ÚGY VÁRTATOK


Úgy vártatok,
mint Messiásra...
Én lehettem
kis szívetek
legnagyobb
dobbanása...
Első szó, első
lépés, cirógató
becses érzés...
Játéksikoly, még
több mosoly!
Ettől "igazi"
a gyermekkor.

Gyerekszoba:
vidámpark.
Derültsége;
fényképarc...
A mese: éhség;
minden korban
eleség!
A gyerekkor
felhőtlen kék...
Szivárványt fest
a szeretet, - heve
ki nem hűl, sőt
nőttön nő ereje.







ÚJRA ADVENT


Várva várt öröm szárnyal,
új értelmet hoz a napja,
elrejt meséje, ágya...
mint vidámság-puha paplan...

Imákat gyúr, reszket kezem,
- fohász az érő hallgatás.
Arannyá válik énekem,
fölemel e halk vallatás.










ÜNNEPLÜNK, ÉLET!


Karácsony-angyal;
derengő Hajnal.
Ünnepünk, Élet!
Ragyog a fényed,
- csillagok fürtje -
Jézuska küldte.

Fagyos kis kezed
tőle lesz meleg.
Test a lélekig
örömtől megtelik.
Magához ölel
és követ a Szeretet!

Fenyőn ringó csillagok,
mind harang-irgalom.
Szívünk szalonja
hívogató orgona...
Betlehem-csodája;
az ember nagy álma.







ÜVEGGOLYÓ


Kicsi üveggolyó, amit adhatok,
Ezt mindig magadnál tarthatod.
Legyen ez az életed mása,
Útjaid, céljaid biztató varázsa!
Ha kezedbe veszed és nézegeted,
Lásd benne azt, mit a jövő üzen.
Gördítse fonalát sorsod labirintusán,
Fénye éke kísérjen vágyaid vonatán!
Szeresd benne mindig önmagadat,
mert embervoltod egyszeri csoda!
Aztán, ha egyszer majd eljön a vég,
Kezeid közt simogasd kicsit még...







VALLOMÁS
Földbe gyökerezem...


Aki hozzám ragaszkodik,
azzal versben ölelkezem.
Aki velem barátkozik,
arra ontom Napmelegem!
Ki figyelmet ajándékoz,
arra szívből "költekezem"...
Idejét is rám áldozza,
s vágya az, hogy velem legyen!
Aki belém kapaszkodik,
azzal földbe gyökerezem...
Vihar téphet, hó takarhat,
kelünk örök virradatban,
Él, mint Öröm - víg dalomban!







VALENTIN-JAIM

Az első szerelmem
plátóinak mondható,
Az akkor elcsattant első csók,
Lelkemnek oly nyomasztó!

Kalandjaim bennem
érzelmek viharait kavarták;
"Valentinok" voltak:
egy "Élet elégiám".



Hivatásom kezdetén
elsöprő szerelemben égtem én!
Lelkünk szeretkezett, töltetett;
így az égben kötettett!

Istenhez hőn imádkoztam,
Mikor páromra rátaláltam;
Kitartott a szerelmem,
s egybe tartja szívemet...







VAN, KI HOZZÁD ROHAN


Körbevesz a szeretet,
Ápol, vigyáz - szíved ver!
Körbeölel, érzed ezt?
Valóság - nem képzelet...

Éjjelt nappal igazít...
Sem láb, sem kéz nem lazít,
Törődésben lelkes hit,
Erőt adva szentesít.

Van, ki hozzád így rohan,
Amit csak kérsz, megkapod...
Amíg szíved csak dobban.
Kerek, szép a holnapod.

Melletted egy igaz társ,
Jó, hogy vagy még - nem vitás!
Férj, az apa - egy áldás!
Biztonságban a család.







VAN MELEG SZOBÁM


Nem szomorít el, sőt vidít az ősz...
A hűvös sem árt, van meleg szobám.
Búsuló juhász sem leszek tőle...

az elmúlásnak majd így felelek;
- Aggodalmam egy költöző madár...
Ha a szív szorul sincs elveszve vágy.

Érett szőlőszem, lédús szilva vár....
az ebédlőben hosszú óraszám,
mosolygós dióbéllel gyümölcstál
a holnapokról szól, büszke, s vidám.

Magvakból sütött paleó kenyér
sokmagvasan készült nem olyan rég ...
Drágább dolog nincs az egészségnél...
Termőre fordul-e (az) emberi lét!?










VÁRTATOK, MINT MESSIÁSRA


Vártatok, mint Messiásra,
Én lehettem szívetek
Legeslegszebb dobbanása.
Első szó, az első lépés,
Cirógató, becses érzés...
Játék-sikoly, még több mosoly,
Boldogabb és szebb gyermekkor!

Gyerekszoba, mesevár
Derültsége tündértánc!
Vidám perc a fényképarc,
Mézédes szeretetharc!
Meseéhség fénylőn-kék,
Táplálgat, hisz eleség.
Szivárványt festő a hegye,
Megnő a gyerek ereje.

A meseéhség nem egyéb,
Minden korban eleség!
Felhőtlen kék gyermekség,
Szivárványt fest, s az ívét
Átrajzolja szívverés,
Arannyal telt szívet ér!







VERS-BESZÉD


Vers lobban a lélek mezején,
Láng oson át szívek rejtekén.

Vers arat az élet tenyerén,
Szótarló marad a közepén.

Villamosra száll fel jó néhány,
Reád várnak, nincs bennük hiány.



Könyvhétre hív, hív az eleség,
Ahol vers van, nincsen éhezés!

Elébed megy, majd ki te se térj!
Találkozhat, szózat, versbeszéd.

Értelmet ad, napod Fényben ég,
Holnapodra hull a királyKék.







VÉDI TÖVIS


Lelked, lelkem
rózsa lelke...
Szívem, szíved
annak kertje...

Illat árad,
Mese szárnya,
Védi tövis,
- Mindörökig.

Lelkierőnk,
rózsatő,
Szívünkben
is szirmot sző.

Illat árad,
sose fárad
Megvédi minket,
óvja mánkat...






A VIDÁM ZONGORA


- Csodát láttam vagy...!?
Nem lódítok, de nem ám!
Reggel mikor kiléptem,
ajtóm előtt, - nem értem!?
Nem hittem a szememnek,
dallamok peregtek, peregtek!
Fehér ingük egyre hevesebben,
dobálták föl-le hangjegyüket,
a félhomályban lassan-lassan,
- egy zongora állta utam!
Mondta, csak mondta szünetet
sem tartva, mondókáját szórva szórta;
mint a harmat még didergő csöppjeit.
Hangtalanul, némán, csak ébredő
pillám pislogott pompás dallamán.
- Mesélj, mesélj Te zongora!
Zengő-bongó tambura, énekelj!
Nekem már vidám napot hoztál.
Menj csak utadra tovább, tovább!
Én segítek neked, ha lehet?
Talán megkönnyítem terhedet?
Játékod gyönyöre lesz:
Barátaim öröme!






















 
 
0 komment , kategória:  Mysty Kata  
Címkék: vonzásgyűrűjében, gondolatrajzomon, meggondolatlanul, megpróbáltatásai, kegyelemkenyéren, versenyszámodban, szeretetmágnesek, hazaszeretetből, mesterfodrászok, aranyszabályunk, szívdobbanásban, fátyolköpenyben, illattengerében, cserépedényedet, varázspillantok, viszontlátásban, szaunakamrákban, szolgálataimért, ellenségeskedés, szeretetharccal, ágrólszakadtak, fölperzselhesd, tengercsobogás, reményeiteknek, idegsejtjeidbe, összefüggésben, csecsemőhangja, kegyelemkenyér, szemfényvesztő, luftballonként, levegővételben, szembesüléssel, együttérzéssel, bebocsáttatást, halványították, vigasztalásban, szabadság madara, falu végén, eszemet tudom, versszeretet örömével, önkifejezés bátorságával, munkámmal összefüggésben, nagy szamár, kutyus hátára, szeme szinte, nagyot ugrott, kutyus hátán, szóra várt, titkok temploma, mindenség tárgya, kiviruló tavasz, bimbót bontó, Mysty Kata, MYSTY KATA, Szabó Katalin, Petőfi Sándor, Mysty Katával, Duna Keringő, AMIKOR ELMENT, Mennyei Éden, ANYA NÉLKÜL, ANYÁK NAPJA VAN, ANYÁM VOLT, ARANYÁG DAL, ASSZISZTENS NÓTA, Rámenős Julis, AVAR FEDI TAVASZUNK, ÁLLÁS NÉLKÜL, BABILONI SZOMORÚFŰZ, Isten Fiát, BUJKÁL NAP, BŰNBEN FOGANTUNK, Imádtalak Isten, CSAK SZERESS, CSALOGÁNY SZÁLLT LE, Miki-Miki Mikulásom, ELHAGYOTT ASSZONY, ESTI KÍVÁNSÁG, ÉRINTS MEG RÓZSÁK TÜRELMÉVEL, AKADT LEVÉL, FÁZÓS ŐSZI, GONDOLATOK TÉLRŐL, GONDTALAN DAL, Udvarából Hold-anyó, HALVÁNY SÁRGA RÓZSA, TESTVÉRT KAPTÁL, Hogyha Atyánk, HATVAN ÉV, ÉLETEM MENTSVÁRA, KINEK VÉRE, EGYSZÜLÖTT FIÁÉRT, Köszönet HAZÁMÉRT, Köszönet Minden Teremtett Lénynek, HAZAFIAS VERS, Mindennek Fája, HOLD MOZAIK, HONTALAN ANGYAL, Lelked Általa Erős, JÉZUS ÉL, KINN RIDEG SZÉL SÖPÖR, Kérem Megváltónkat, Kívánságod Neki, LELKEM KERTEM, Ünneplő Életet, LELKE VOLTÁN, LÉPJ AZ ŐSZBE, MÁJUSI DAL, Jézus Vára, MINDENT VAGY SEMMIT, Fejed Ármány, Szabó Lőrinc, SZALADJ TÚL AZ ÁLMOKON, NÉMA TANÍTÓK, NÉZD EL, NŐNEK LENNI, NYITNI KÉK, NYUGDÍJAS KORT ELÉRTEM, Élet Iskolát, OLAJFÁK HEGYÉN, ÖTVENEN TÚL, ŐSZI NAP, Szamárháton, Virágvasárnap Kálváriája, CSODÁLATOS SZAVAK, SZEMEM SZEMEDÉRT, SZEMLÉLNI HOSSZASAN, SZÍNEZD ÚJRA, SZÍNEZD UJJRA, SZÍNPADON AZ ÉLETÜNK, SZÖSSZENETEIM FÖLÖTT, SZÜLETŐ SZERELEM, TANÁR VOLTAM, TANULJ LÓTÓL, TAVASZI DAL, TAVASZ KÖZELEG, TAVASZ MUZSIKUSAI, TAVASZRA VÁRVA, Gyöngyvirágom Te, József Attila, TÉKOZLÓ FÉRJ, Emberarcú Sátán, ÚJRA ADVENT, HOZZÁD ROHAN, MELEG SZOBÁM, MINT MESSIÁSRA, VÉDI TÖVIS, VIDÁM ZONGORA,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Humor is meg nem is szerinted?  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Paul David Tripp Március 26  Facebookon kaptam  Színház az egész világ,  Az erdőterápia egészségre gyak...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Krisztinától  képre írva  Szép estét  Alvó baby  Képes idézet !  Benedek Elek - Virágvasárnap  Szép estét kedves látogatóimna...  Szívet megérintő . . .  A jó kedv a világon  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Krisztinától  J. Donald Walters  A máj egészségét biztosító és ...  Benedek Elek - Virágvasárnap  képre írva  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Szép estét kedves látogatóimna...  Amikor még kicsi voltál...  Az a nap, amelyik nevetés nélk...  Jézus amikor fölment a hegyre,...  Nagyhétfő:  képre írva  Reményik Sándor: Itt most virá...  Antoine de Saint-Exupéry gondo...  Idővel az ember megérti, hogy ...  Facebookon kaptam  Vérnyomáscsökkentés  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Kövesd a vezetőt  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  A csend aranyat ért  Facebookon kaptam  Esti kép  Odaadja  Alvó kutya  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Kőrösi Csoma Sándor gondolata  A nagy természet  Nem látom őket  Esti Ima !  A nagyhét eseményei  Facebookon kaptam  Paul David Tripp Március 27  Kékfestőről pár szóban  képre írva  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Szép álmokat!  Inkább ad  Facebookon kaptam  Nagy Feró megmondta?  Leereszkedés és olvadás  Az a nap, amelyik nevetés nélk...  Facebookon kaptam  Nem azt látja  Facebookon kaptam  Játékos kis cicák  Boldog virágvasárnapot minden...  Facebookon kaptam  A nagyhét eseményei  Manna OWell tollából  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Válaszok a halál után  Facebookon kaptam  képre írva  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Devecsery László - Húsvét  Maci az északi fény alatt  Esti Ima !  Facebookon kaptam  Jó éjszakát  Facebookon kaptam Krisztinától  Jó éjszakát  Facebookon kaptam  Nem látom őket  A pálma a győzelem és a diadal...  Facebookon kaptam  Amikor Jézusnak gondjai voltak...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam 
Bejegyzés Címkék
szabadság madara, falu végén, eszemet tudom, versszeretet örömével, önkifejezés bátorságával, munkámmal összefüggésben, nagy szamár, kutyus hátára, szeme szinte, nagyot ugrott, kutyus hátán, szóra várt, titkok temploma, mindenség tárgya, kiviruló tavasz, bimbót bontó, lelki test, otthon lakója, világ idegen, anyai szeretet, értelmet nyert, szükség diktálta, hiánytól való, testi-lelki fáj-ban, sírkertek lángrózsáit, székely asszony, titkom maradsz, enyém maradsz, ágyat megvetem, férjem úgyse, bánattemető regény, könyvtárban ülve, megfáradt Krisztus, eget szemlélő, törékeny kincs, másik ember, fájdalmas érzés, másiktól bizalmat, felhők mögött, rózsafa bokra, tüske szívét, rózsákat elérte, millió rózsába, csizmám picike, élet konokul, szerelem itala, gyógyírt benne, munka lett, gondod megoldja, ilyen terápia, költészet szentegyházát, kezei közé, valóst képezi, egyensúly lesz, kedved emel, jóság benned, belső gondolat, tehetség csodára, akarat sikert, diadal örömét, nyugalom nüansznyi, régi fény, cserfes csobogás, szél homokkal, kavargó örvény, házunk előtt, élet templomba, reggeli álom, szellők vidám, lanyha esőben, kikeletek vonuló, élet jelképe, tudat alatti, gyors halál, rózsák türelmével, csak marasztaló, nyári emlékhez, lélek tengerén, bányák legmélyén, sziklák lábainál, verő öklökön, lyukas csónakon, csend honát, kérdezőnek úgyis, megtévesztett olyan, sápadt hold, csillagok nyomában, pirkadat lépeget, színébe rejtve, boldog órát, sors kegyelmi, közös emlékek, különös kézfogó, testvér segítőn, isteni oltalom, orgonák virága, egyaránt kérget, rendbe hozónak, élet-halál harc, sárba ragadt, felelősségét meghagyá, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 69 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1418
  • e Hét: 9655
  • e Hónap: 36278
  • e Év: 173650
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.