|
2013-11-18 20:11:21, hétfő
|
| |
| |
Hamvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most félsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: zene |
|
|
|
Címkék: megbosszulja, legapróbb, dombtetőn, boldogság, színpadán, holdfény, kezdetén, jégvirág, hallatán, ünnepel, vigyázz, csináld, karjába, önmagát, egyedül, álmaink, halvány, falevél, remény, mindig, hamvad, köszön, örömök, létünk, minden, tudjuk, sajnos, dobban, hibád, hinni, félsz, örülj, ködén, elfúj, állsz, semmi, halvány jégvirág, tűnő boldogság, legapróbb hibád, álmaink ködén, Máté Péter,
|
|
Offline
