|
2007-12-14 17:50:47, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Szász Lóránt:
THONUZÓBA
(A hitért halottakért és a hittel élőkért, mindörökké)
Tábortűz fényénél, éjjel a pusztában
Thonuzóba múlat ötvened magával,
Ötvened magával pogány istenségnek,
Okkánnak csendül fel ajkukon az ének.
Borgőzös torokkal és bús magyar szívvel
Hajdani időkbe kalandoznak innen,
Hajdani időkbe' fehér harci ménen
Száguldva keresztül a csillagos égen.
Csaba útját járva villámló szablyákkal,
Szívükben haraggal, lelkükben a vággyal,
Lelkükben a vággyal, nyílódzó reménnyel:
Attila mezsgyéjén nem lesz mindig éjjel.
Hej, te Thonuzóba, szállj ki a nyeregből,
Géjza fia István jön rád seregestől,
Jön rád seregestől habzó indulattal,
Jézus keresztjével és hófehér-pallossal.
,,Ha jön, hát hadd jöjjön, elő a kobzokkal,
Okkán úrt dicsérjük szittya-tűz ajakkal,
Okkán úrt dicsérjük, és karddal a kézbe'
Hulljunk ha kell, szálig őseink elébe!
Ősmagyar testünkből ha röppen az élet,
Géjza fia István, nem alkuszunk véled,
Nem alkuszunk véled, idegen-úr-szolga,
Ki a magyarságát oly rútul eldobta.
Idegen istennek nem leszünk szolgái
Ős-szittya nemzetnek mi, az unokái,
Mi, az unokái, de karddal a kézben
Tiszteljük Okkán úrt mindhalálig, vérben!"
Egyként gondolkodnak, egyként cselekednek,
Géjza fia István, ládd, nem menekesznek,
Ládd, nem menekesznek, jó kardjuk a kézben,
Sok eb-hitű pusztul halomra e vészben.
Nyíl süvölt a pusztán, kopja keveredik,
Vitéz a vitézzel tusba elegyedik,
Tusba elegyedik vért vérrel öntözve,
Germán szablya villan, hull pogány hörögve.
Itt német meredten, ott magyar nyílt sebben,
Vonaglik a föld is végső rémületben,
Vonaglik a föld is, ám hős Thonuzóba
Hős lelkét a Hadúr száz haláltól óvja.
,,Hej, vitézim, rajta, azt a veszett embert
Élve elém adni, óva tőle fegyvert,
Óva tőle fegyvert, száz tulok az ára,
Géjza fia István lészen majd bírája.
Hej, te Thonuzóba, hiszed-é az Istent?"
,,Nem hiszem, nem hiszem, zsidó isten nincsen,
Zsidó isten nincsen, magyar isten egy van,
És amíg lélegzem, örökké ezt valljam!"
,,Hej, te Thonuzóba, hiszed-é az Asszonyt?"
,,Nem hiszem, nem hiszem, Galamb-istent vallom,
Galamb-istent vallom, ő uralja testem,
Ha legényid majdan megássák sírvermem!"
,,Hej, te Thonuzóba, hiszed-é a lelket?"
,,Nem hiszem, nem hiszem, a Hadúr teremtett,
A Hadúr teremtett, őt a Turul-isten,
Másnak hely nem akad ez ősmagyar szívben!"
,,Hej, pogány magyarja, vesszen hát a lelked,
S ti, hóhérlegények, ássátok a vermet,
Ássátok a vermet, s őt beléje élve,
Pusztuljon a pogány Jézus keresztjére!"
És amint beássák térdig a verembe,
Megszólal Thonuzó a halált nevetve,
A halált nevetve, büszkén fenekedve,
Sírhalom tornácán is magyar a kedve.
,,Büszke úz fejemmel nem hajlok a porba,
Mint hajlott ezer is megszentelve sorba,
Megszentelve sorba, bűneit bocsátva,
Hulljon pogány átkom rád a mennyországba!
Ám amíg most élek, tőled egyet kérek,
Csillagos pejlovam síromba tegyétek,
Csillagos pejlovam vágtasson majd vélem
Csaba útján innen, túl Göncöl-szekéren!"
,,Várjatok egy rendet, ti hóhérlegények,
Csillagos pejlovát sírjába tegyétek,
Csillagos pejlova, pogány annak vére,
Rugtasson urával pokolnak tüzére!"
És amint beássák hasig a verembe,
Megszólal Thonuzó a halált nevetve,
A halált nevetve, büszkén fenekedve,
Sírhalom tornácán is magyar a kedve.
,,A halált nem bánom, éltem, amíg éltem,
Csatában is hullott ősmagyari vérem.
Ősmagyari vérem a földre omolva,
Hitemért, hazámért szállok most pokolra.
És inkábba poklot, mint azt a nagy mennyet,
Ahol csak föld-csúszó kaphat meg nyughelyet,
Kaphat meg nyughelyet, de lent a pokolban
Árpád apám s ősim múlatnak most sorban.
Ám amíg most élek, tőled egyet kérek,
Hős Attila kardját síromba tegyétek,
Hős Attila kardja, Hadúr bősz villáma
Csaba útporából is népét vigyázza!"
,,Várjatok egy rendet, ti hóhérlegények,
Hős Attila kardját sírjába tegyétek,
Hős Attila kardja, szikrázó fáklyája
Mutassa az utat át a másvilágra!"
És amint beássák nyakig a verembe,
Megszólal Thonuzó a halált nevetve,
A halált nevetve, búsan keseregve,
Sírhalom tornácán is magyar a lelke.
,,Szép magyari kancák csikaja nem nyerít,
Szélhajtotta pusztán nem tépi kengyelit,
Szélhajtotta pusztán szabad fű nem terem,
Láncra vert szittya-nép zokog a telkeken.
Ősi oltároknál vén táltos nem áldoz,
Nem szárnyal az ének hadak vén urához,
Nem szárnyal az ének, s a regőskobz beteg,
Zsolozsma duruzsol, és tömjénbűz neked.
Dús szittya berkekben úr lesz az alázat,
A halál csuhása csonthalmazon vágtat,
Csonthalmazon vágtat, letarolt vidéken,
Nincs igazság földön, nincs igazság égen.
Sírj, magyar dalia, zokogjatok, mezők,
Könnyező szemekkel Okkán isten előtt,
Könnyező szemekkel, bús hadfi-imával,
Jajszavunk és átkunk az egekig szárnyal."
Sápadt lett a felleg, vörös lett az alkony,
Thonuzú bakója megáll a sírhalmon,
Megáll a sírhalmon, s a kereszt jelével
Áldást oszt a növő, feneketlen éjjel.
(Oltárt faragj c. kötetből, 1989)
A cikk webcíme:
http://www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=13028
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: hóhérlegények, csonthalmazon, mennyországba, megszentelve, gondolkodnak, szélhajtotta, keresztjével, keresztjére, menekesznek, istenségnek, szablyákkal, kalandoznak, cselekednek, magyarságát, mindhalálig, halottakért, indulattal, nyughelyet, feneketlen, mezsgyéjén, mindörökké, tiszteljük, seregestől, pusztuljon, jajszavunk, testünkből, zokogjatok, másvilágra, polgarinfo, rémületben, oltároknál, fenekedve, megszólal, sírhalmon, berkekben, thonuzóba, hitért halottakért, hittel élőkért, csillagos égen, vitézzel tusba, veszett embert, pogány Jézus, halált nevetve, földre omolva, nagy mennyet, ének hadak, regőskobz beteg, halál csuhása, egekig szárnyal, kereszt jelével, cikk webcíme, Szász Lóránt, Tiszteljük Okkán, Megszólal Thonuzó,
|
|
Offline
