|
2019-03-31 18:00:59, vasárnap
|
| |
| |
OSZTÁLYTALÁLKOZÓ
,,Nézz vissza most egy percre, nézz vissza az útra,
Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka,
Nézz vissza, aztán ismét csak előre,
S indulj tovább az alkotó jövőbe."
/Kiss Jenő/
Sulibuli
Link
Már hatvan évvel ezelőtt vettük át szeretett gimnáziumunkban azt az igazolást, az érettségi bizonyítványt, mely bizonyította azt, hogy érettekké váltunk, felnőttek lettünk, kilépünk az ÉLETBE és jogosítványunk van arra, hogy álmainkat önmagunk erejéből megvalósíthassuk.
Az érettségi bizonyítványunk átvételét követően 5 évenként osztálytalálkozót rendezünk, és beszámolunk egymásnak arról, hogy álmaink hogyan váltak valóra, mit értünk el az életben, kitűzött céljaink hogyan valósultak meg. Beszélgettünk gyermekeink sikereiről, majd az évek múlásával, ahogy bővült családunk, unokáinkról is egyre több szó esett és örömmel, szinte dicsekedve beszéltünk arról, hogy már ők is milyen szép eredményeket értek el. Mindig nagyon lelkesen készültünk erre az alkalomra, Ezeken eleinte szép számban, majd az évek múltával sajnos egyre kevesebben tudtak részt venni. Bizony telnek az évek, a találkozókra már nemcsak mi, hanem a görbebotok is járnak, arról nem beszélve, hogy eleinte több láda sör, butykos bor sem igen volt elég, ma már a víz, az üdítő az úr, sőt megjelenik az ebéd utáni gyógyszer is. Hiába, telnek az évek, már majdnem 80 évesek lettünk.
A hagyományt folytatva ünnepeltük meg most is azt a napot, amikor 60 évvel ezelőtt átvettük érettségi bizonyítványunkat. Sajnos osztálytársaink közül sokan már csak emlékeinkben lehettek jelen, de újra felidéztük azokat a szép történéseket, eseményeket és diák-csínytevéseket, amiket velük együtt éltünk át gimnáziumi éveink során.
A hatvanadik évforduló alkalmából a gimnázium igazgatója is megtisztelt bennünket azzal, hogy tájékoztatást adott gimnáziumunk jó hírnevét erősítő múltbeli és jelenlegi eseményekről és tájékoztatott a jövőbeni tervekről.
Ezt követően elhunyt osztálytársaink emlékére nevüket megörökítő szalagokkal díszített koszorút helyeztünk el az iskola udvarában lévő kopjafára, visszagondoltunk a velük együtt töltött csodálatos diákévekre, és szomorúan gondoltunk arra, hogy ők már nem lehetnek köztünk.
A gimnázium épületét elhagyva még sokat beszélgettünk és tervezgettünk, hogy újabb 5 év elteltével mikor és hogyan ünnepeljük jövőre érettségink évfordulóját.
A találkozó emlékezetes és élményszerű volt. A 60. mindannyiunk számára különleges szép élmény, és emlék marad.
Ady Endre: ÜZENET EGYKORI ISKOLÁMBA
Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek, szabad mellü örömök
S pusztuljatok, bilincses iskolák.
De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.
Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.
Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szivét.
Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.
Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.
Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.
Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskolapadok.
S én, vén diák, szivem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.
Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
Gárdon Ágnes: OSZTÁLYTALÁLKOZÓNK
Összegyűltünk.
Régi iskolánk ujjongva várt,
kitárta előttünk
nyikorgó ajtaját,
s mi úgy léptünk be rajta,
mint hajdani kisdiák.
Az udvar álmából ébredt,
sorra nyíltak
az osztálytermek,
ásító csöndjüket felvertük,
zsongtunk, nevettünk,
- tobzódtak az emlékek.
A fakók is színesebben,
s egyre elevenebben
ennyi év után.
Vidámak voltunk, - tudtuk,
előttünk víg délután áll.
Az ajtó hajtódott mögöttünk,
s reszelősen kattant a zár.
Szomorúan néztek
utánunk a falak,
s lassan csukódtak le
az ablakszemek.
De éledező gyermekmúltunk
a sarkon túl is integetett.
Vántsa Zoltán: ISKOLÁBAN /ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓK EMLÉKÉRE/
Beléptem a régi iskolámba,
hol diák voltam egykoron.
Meghajoltam a Múlt és Jelen
emlékét őrző udvaron.
Körülnéztem. A júniusi
Nap perzselte a lombokat.
A vén akác már elvirágzott,
alatta ültem oly sokat.
Erre sétáltam - ott futottam,
drukkolva vártam csengetést.
A kőkerítés meg a tűzfal
visszhangozta a nevetést,
a diák-zsivalyt, mit egy csapásra
felfalt a szürke tanterem.
Most itt állok. De hol is ültem?
Mely padra véstem a nevem?
És hol vannak az osztálytársak?
A tanáraim? A cimborák?
Nézem a zsongó utca-képet
a tantermi ablakokon át...
de csak az emlékeim jönnek,
majd gyors-lábon futnak el - tova...
Bezárt a földszint szögletében
a szertár - a tanári-szoba.
Szunnyad a csend a folyosókon,
hol sok-sok tabló néz le rám,
s a diák-arcok kérdik tőlem:
tényleg ez volt az iskolám?
Igen, ez volt! Én itt tanultam.
Nemcsak a Magyart, a Fizikát.
Ember lettem! És hittel vallom:
szeretni kell az iskolát,
mert szentély ez. Akár az ember,
ki most a Múltat kéri fel
igazolni egy örök tételt:
HOGY ÉLNI JÓ. ÉS ÉLNI KELL!"
Most a rohanó évek és a jó hangulat érzékeltetéséhez egy ide passzoló viccel búcsúzom. De remélem nem hosszú időre. Mert 5 év múlva újra összejövünk!
Húszéves érettségi találkozóra készül az osztály. Tanakodnak, hol ünnepeljék meg. Egyikük javasolja:
- Menjünk a Fekete Bikába, ott bomba csinos pincérnők vannak!
A többiek buzgón helyeselnek:
- Remek ötlet, menjünk!
Harmincéves találkozóra készülnek, ismét gondolkodóba esnek:
- Hová menjünk, hová menjünk?
Egyiküknek eszébe jut:
- Menjünk a Fekete Bikába, ott hatalmas adagokat szolgálnak fel!
- Kitűnő ötlet, menjünk!
Negyvenéves találkozó előtt újra töprengenek, hol kéne megünnepelni.
- Menjünk a Fekete Bikába, ott kímélő ételeket is lehet rendelni! Hogy ez nem jutott eszünkbe!
- Persze, menjünk oda!
Az ötvenéves találkozó is elérkezik.
- Hát most hová menjünk?
- Menjünk a Fekete Bikába, oda kerekes székkel is simán be lehet jutni!
- Jaj, de jó, menjünk oda!
A hatvanadik évforduló előtt éppúgy tanakodnak.
- Mit gondoltok, hová menjünk?
- Menjünk a Fekete Bikába!
- Hű, de jó, ott még úgysem voltunk soha!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Életmód |
|
|
|
Címkék: visszagondoltunk, megvalósíthassuk, osztálytalálkozó, érzékeltetéséhez, gimnáziumunkban, osztálytársaink, bizonyítványunk, jogosítványunk, gyermekmúltunk, csínytevéseket, visszhangozta, összegyűltünk, osztálytermek, beszélgettünk, osztálytársak, tájékoztatott, tájékoztatást, bizonyítványt, tervezgettünk, történéseket, megünnepelni, pusztuljatok, eredményeket, megjózanodás, találkozókra, gondolkodóba, mindannyiunk, bizonyította, emlékeinkben, évfordulóját, gimnáziumunk, eseményekről, ablakszemek, szögletében, elvirágzott, szabadlelkű, alkotó jövőbe, érettségi bizonyítványt, érettségi bizonyítványunk, évek múlásával, évek múltával, ebéd utáni, hagyományt folytatva, szép történéseket, hatvanadik évforduló, gimnázium igazgatója, jövőbeni tervekről, iskola udvarában, velük együtt, gimnázium épületét, találkozó emlékezetes, döbbent némaság, Kiss Jenő, ÜZENET EGYKORI ISKOLÁMBA, Gárdon Ágnes, Vántsa Zoltán, ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓK EMLÉKÉRE, HOGY ÉLNI JÓ, ÉLNI KELL, Fekete Bikába,
|
|
Offline
