0-ás kórterem -4. - Lélek Sándorné Ekpafat, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

0-ás kórterem -4.

2014-09-23 15:06:24, kedd


	A hajnali pirkadat bekukkantott a pici teakonyha ablakán, amikor Tereza belépett kávét főzni magának. Szívében szomorúság költözött, alig egy órája, hogy a fiúk levitték a betegét a proszektúrára, aki visszaadta lelkét a Teremtőjének. A hosszú küzdelem vereséggel zárult, sokszor bizonyította a sors itt ritkábban vannak győztesek, mint az élet más területén, egy ilyen osztályon nem a start pillanata számít ki hogy veszi az akadályokat, hanem a végcél elérése a döntő, ahol az élet lakik. A második infarktusát már nem tudta legyőzni a férfi. Hiábavaló volt minden próbálkozás a halál megelőzte és szorosan ölelte magához zsákmányát. Sokan úgy gondolják, ezeken az osztályokon természetes dolog az elmúlás és megszokja az ember. Nem így van. Minden beteg elvesztését kudarcnak élik meg és egy kicsit vele halnak ők is. Sokáig emlékeznek a beteg mozdulataira, szavaira, családjára és beszélnek róla, így dolgozzák fel a távozását. Nem egyszerű a mindennapi küzdelemben veszíteni, de menni kell tovább, mert a másik beteg arra vár, hogy harcoljanak tovább az ő életéért. Legnagyobb ellenségük a tehetetlenség. Terezának édesanyja halála jutott az eszébe. Egy másik város intenzív osztályán kellett végignéznie élethalál mezsgyéjén lévő édesanyja szenvedését. Ott állt az ágya mellett, szeme a monitoron, a lélegeztető gép nehéz szuszogása elővetítette a közelgő haláltusát. Potyogtak a könnyei és tehetetlen volt. Nézte az édesanyját, nem tudott segíteni, semmit sem tehetett, hogy a szenvedésén könnyítsen. Lehajolt megcsókolta a kezét, megköszönve az életét, a szeretetét, ennél többet nem tehetett. Néma sírásából, hangos zokogásban tört fel. Az ügyeletes orvos odament hozzá, felajánlott egy nyugtatót, de udvariasan visszautasította, elvből nem vett be nyugtatót, sem altatót soha. Az orvos akkor azt javasolta menjen haza, pihenjen le egy kicsit, értesíteni fogja a családot, ha eljön majd az utolsó előtti óra, hogy itt lehessenek és felkészíthessék édesanyjukat a nagy útra. Akkor ott úgy érezte, legjobb, amit tehet, ha hallgat az orvos tanácsára és kicsit lepihen, mielőtt... Bár ne tette volna! Hitt volna a szemének, a monitornak, saját tapasztalatainak, mert épp, hogy hazaért alig egy óra múlva a húga hívta és közölte a megmásíthatatlant, a visszafordíthatatlant, az édesanyjuk eltávozott, egy újabb infarktus azonnal végzett vele. Forgott vele a világ, úgy érezte, nem kap levegőt, a lábai elgyengültek, remegtek, nem látott a könnyeitől, bűnösnek érezte magát, amiért eljött és nem foghatta a kezét, nem csukta le a szemét. Ostorozta magát, miért hitte el, hogy vannak még órák és együtt lesznek majd, amikor a hazavetés angyala megérkezik. Soha nem bocsátotta meg magának, bűntudatát avval tudta enyhíteni, hogy a mennyei találkozásukon bocsánatot kér tőle. Újra átélt fájdalom terhével a lelkében itta meg hajnali kávéját, miután megtörölte könnyes arcát, elindult a kórterem felé, ahol vártak rá a betegek. Kicsit felerősítette a monitorok csipogóját, regisztrálta az értékeket, elvégezte a reggeli mosdatást, megsimogatta a betegek arcát, beszélgetett velük, levette tőlük a vért, megírta a laborvizsgálatokhoz szükséges kérőlapokat, gyógyszerezett, ellenőrizte az infúziók cseppszámát, rögzítette az adatokat, átnézte az óránkénti állapot- és eredményeket regisztráló mappát, majd megkezdte az osztályátadó írását. Mire végzett, megérkezett a váltás, átadta a betegeket és elindult az öltöző felé. A kórház előtti téren az öreg fák lombjainak levein pajkosan fogócskáztak a napsugárgyerekek, de ezen a reggelen nem tudott örülni nekik. fiúk = beteghordók Lélek Sándorné Ekpafat: A lélek hangja c. könyv nyomán ( 2008 ) részlet

0 komment , kategória: Általános

Címkék: tapasztalatainak, napsugárgyerekek, visszautasította, felkészíthessék, gyógyszerezett, találkozásukon, tehetetlenség, proszektúrára, felerősítette, megsimogatta, beszélgetett, elővetítette, mozdulataira, fogócskáztak, bekukkantott, teremtőjének, elgyengültek, osztályátadó, regisztrálta, eredményeket, édesanyjukat, bizonyította, megköszönve, küzdelemben, felajánlott, próbálkozás, elvesztését, harcoljanak, megcsókolta, szenvedésén, infarktusát, szenvedését, regisztráló, megérkezett, végignéznie, beteghordók, hajnali pirkadat, pici teakonyha, *fiúk levitték, hosszú küzdelem, ilyen osztályon, start pillanata, végcél elérése, élet lakik, második infarktusát, halál megelőzte, osztályokon természetes, kicsit vele, beteg mozdulataira, mindennapi küzdelemben, másik beteg, másik város, Lélek Sándorné Ekpafat,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]