|
2019-09-19 21:00:37, csütörtök
|
| |
| |
MAJOROS GABRIELLA VERSEI
Majoros Gabriella (1968. április 25. - )
AJÁNDÉK VAGY NEKEM
Néha becsomagolatlan, ott heversz az ágyon,
és tudom, mit kapok.
Néha kis dobozban bujkálsz,
mit hamar és könnyen kibontok.
Aztán keresni kell Téged, mert el vagy rejtve,
de tűz-víz játékkal újra Rád találok.
Néha nagy dobozban vagy,
és nem tudom mekkora lehetsz benne,
de nem bújhatsz el előlem, mert megtalállak.
Van, amikor masnival átkötött színes csomag vagy,
dísze a napomnak, derűs és mosolygós.
Egyszer meg zsinórral átkötve, jól meghúzva,
kibogozhatatlanul, csomód kettőre zárva.
És nem találom a módját, hogy oldjam ki,
hogy megleljelek benne mégis...
Téged, mit Tőled kaptam.
De tudom, hogy vagy, és mindig meglepetés vagy nekem,
így vagy úgy elfogadom, hogy az élet Belőled ezt adta nekem!
Egyszerű sorok egy kiismerhetetlen pasihoz
BORDAL
(Berdel)
Zsenge szemeknek nedve, Te kedvenc levem!
Gyere, nyelvemre teszlek, s lenyellek!
Remek! Bennem lefele csepegsz,
s lent meleget teremtesz.
Egyes emberek megvetnek,
szekreterre tesznek, s nem nevetnek,
mert nem szeretnek.
De engem megnevettetsz,
versekre gerjesztesz,
s Veled telve remek tetteket teszek!
Te kedvenc levem, Zsenge szemeknek nedve...
Szeretlek!!!
DR. TÖLGY
Ismeretlen fák közt sétálva
egyre lassítottam léptemet.
Egy bölcs, de fiatal tölgyhöz dőlve
kitártam a szívemet.
Újra, s újra arrafelé ballagtam,
a mosolyom néha könnyel áztattam.
Évszakok teltek el,
de az erdőben mindig ott lelem a tölgyet.
Hol árnyat ad, hol megölel egy hölgyet.
Néha súlyos sebek nyomát látom kérgén,
néha terebélyes karja átölel - testemet védvén.
Gyakran járok felé,
le-leülök mellé, úgy érzem ismerem.
Fölnézek rá, s bízom benne,
lassan begyógyítja szív-sebem.
CSAK A SZEMEMET KELL LEHUNYNOM
...és a gondolataim máris cikáznak, ha hagyom:
érzékszerveim memóriájában pillanatok műveként,
mint burjánzó sejtek a mikroszkóp tárgylemezén,
szétterjed bennem, mint vaksötétben a gyertyafény:
Hangod - mellyel hátborzongató szavakba öntötted,
mit akkor lényemmel kihoztam Belőled.
Aztán - ujjaid apró esőcseppjei
hűsítették bőröm égető fájdalmát,
s tűrték el hátam izzó sejtjei
a jégkockák szerelmes jégtáncát.
S minél távolabb van e percek emléke,
annál színesebb lesz bennem a képe.
Talán a fantáziám és a vágy teszi,
hogy a kép sohasem fakul ki.
S talán idővel megszűnik a szakadék,
ami most az ösztönt az érzelemtől szakítja szét.
Csak a szememet kell lehunynom,
és érzékszerveim memóriájában
bármikor szabad Veled összebújnom
egy fantázia vetette puha ágyban.
EGY NÉMA IMA
Lehajtom a fejem, lesütöm a szemem,
néma sötét falak között beborít az éj,
titkos imám nem hallja csak a csillagos ég,
a levegő, s föld, melyet Te is taposol.
Gondolataim messze szállnak,
de néhány magányos sötét fát megkerülve
Hozzád találnak.
Magamban teszek fogadalmat,
az ujjaim összefonódnak.
Kérlelek mindent, ami most hallgat,
- kérlelhetnélek Téged, de Te nem hallasz -
Legyek boldog még, hiszen oly rövid az élet,
legyek erős is, mert most oly gyengének érzem
szívemet, melyet megdobogtat néhány emlék,
egy zsebbe zsugorítható csodálatos esték,
nappalok, szavak, csókok, - melyeket még érzek -
ízük édessége kineveti a mézet...
Fohászom titkos, csak a mindenség tudója,
mire vágyik lelkem és testem, mely mint óra,
pontosan tudja mi kellene neki.
Néma kívánságok ezrével ostromlom a Napot és a Holdat,
tudják már kívülről, mégis visszakóborolnak
helyükre az égre, melynek kupolája alatt
még egyszer elsuttogom, mert erős az akaratom.
Ha emberfia nem hallja,
s ha a mi titkunk és szövetségünk örök marad,
hű társak leszünk, mi hárman:
A Nap, a Hold és jómagam;
Néma tanúnk ezer csillag az éj leple alatt.
HÁT...
...múltkor nem vigyáztam,
és egy pasi hirtelen hátulról,
lassan gerjedő fájdalmat okozott.
Eleinte tűrtem, tűrtem, mert bizsergett,
de később már velőmig hatolva remegett,
fájdalom sajgott végig testemen,
de nem engedett, csak csinálta szüntelen.
Már szó sem jött ki a számon,
csak elfojtott, apró sikolyok,
mert egyre jobban éreztem őt, s a lapockámon
mára egy gyönyörű tetkó vigyorog!!!
Nem tetszett a szerszáma,
s nehogy betegye a számba,
háttal ültem hát neki,
hogy hátulról bökje ki,
mit akarhat tőlem ő,
kezében a tűvel, ami
remegő.
Álltam hát elébe, s széttette a lábát,
közé ültem csendben,
s pólóm levetettem,
aztán mégis az lett a vége,
hogy angyalszárnyat kaptam tőle
cserébe!
JÁTÉK A SZAVAKKAL
Játszunk a szavakkal, mert az néha jó,
Játszunk az emberrel, ki talán hozzánk való,
Játszunk az érzésekkel, de nem elég a szó.
A játék nem mindig, de az érzés megható.
A játék sokszor vidám,
A játék sokszor nevettet,
De játszani az érzésekkel
Nem okoz boldog perceket.
Félreértett szavak itt vannak a fülemben,
A szavak, miket úgy értettem,
- Mikor még volt türelmem -
hogy nekem szóltak, érintettek,
simogattak, lágyan, puhán,
most meg kiürültek,
s csak itt ülök, s írok bután.
Betűk szépen sorba rakva,
Mint a dominó kockái,
Csak épültek egymás után,
Mint vár köré a bástyái.
Aztán jött egy csata,
Mi szócsatának készült,
S elborult az első kocka,
Ami aztán lavinát szült.
Borultak a dominók,
Nem volt ellenszere,
Lökték egymást, borították,
Mint a vihar szele.
Szó indított kőlavina,
játéknak tűnt csupán,
S e játék most megváltozott,
s most csak nézem furán,
hogy omlik össze
a vár
a bástyák mögött.
Hiába keresem az okát a szavak között,
Nem találom azt az első kis szófoszlányt,
Mi teljesen megzavarta a verset író lányt.
A lavina majd egyszer megáll,
s megmaradnak belőle az értékes kövek,
A dominókból pedig majd összeáll,
Egy értelmes, magyarázó szöveg.
Nem egy nagy durranás... de csattan a vége
KEDVES, DRÁGA TÉLAPÓ
Ha rossz voltam, az a jó?
Hozzál nekem virgácsot,
vagy csak gyújtsál pilácsot!
Hadd lássam meg, mit kell tenni,
hogyan kell boldognak lenni!
Jól csinálom-e, vagy nem,
Ha szívemből szeretem?
Vagy, ha úgy szeretnék végre
beülni valaki ölébe,
mint ahogy a tiedbe ültem,
tiszta szívvel, megkönnyebbülten...
Kicsi szívem kitárom,
majd szép csendesen kivárom,
úgyis eljön barátom
- mert már évek óta ezt várom -
egy boldogabb, szép álmom,
amikor majd megünnepli családom:
boldog-könnyes fényben szikrás karácsony!
MIÉRT?
Miértekkel tele az életem,
S nem értem, miért ez jutott nekem.
Miért vagyok mindig én az utolsó,
s mondd, miért jár még a kútra a korsó?
Mert már eltört, de aztán megragadt,
Miért érzem mégis, hogy itt valami
Olyan van, amit nem lehet kimondani?
Miért a hiány és miért az érzelem?
S miért nehéz elhinni, hogy ez történik velem?
Miért vagy minden napomban, ha üres nélküled az ágy?
És a szemedben mégis miért akkora a vágy?
Álmomban miért vagy mindig hozzám jó,
S miért nincsen nekem Hozzád hasonló?
Miért dicsérsz, ha nem bizonyíthatom Neked,
Hogy ha nem lenne a miért, jól ellennék Veled?
Miért nem elég soha a Veled töltött perc,
Ha máshol vagy, s nem tudom, miért nem engem ölelsz?
Miért szaladsz messzire, aztán miért hívsz újra,
S ha hiányzom, miért habozol? Mire vágysz? Egy újra?
Mondhatnád, hogy miért így telnek az évek,
Miért ne élhetne együtt két rokonlélek?
Tervezel, építesz nálam gondolatban,
De miért kételkedem már a szavaidban?
Miért érzem néha, hogy teljesen hiábavaló,
Vagy egyszerűen félreérthető a kimondott szó...?
Miért hagyod, hogy feltegyem e sok miértet,
S miért is szeretlek, hogyha Te nem érted?
Érzed-e irántam, amit szeretnék, hogy érezz?
Kérdezed-e magadtól, miért ne velem létezz?
Miért növekszik csak a színes szappanbuborék? -
Amit aztán egy szavad könnyedén pukkaszt szét.
Hol, merre jársz? Miért nem vagy velem?
Csak arra várok, hogy megfogd a kezem,
Mert bízni akarok Benned - s ezt miért teszem?
Hogy bízz bennem, s légy végre a kedvesem!
SZAVAK NÉLKÜL
Szavak nélkül beszélni
szívek nélkül szeretni
könnyek nélkül sírni
mosoly nélkül nevetni
nehéz, igazán nehéz.
De elfogytak a szavak
kihűltek a szívek
elapadtak a könnyek
erőltetettek a mosolyok
magány, ismerős magány.
SZENVEDÉLY
Megmondtam már annyiszor, hogy veszélyesen élsz!
Száguldasz és countryt játszol mondd hát, mit remélsz?
Alattad az országút, a parketten suhansz,
élj a mának, azt mondták, s a vesztedbe rohansz!
Refr.: Lassíts végre már baby,
vár rád egy másik szenvedély.
Lassíts végre már légyszi,
ideje, hogy most már másképp élj.
Jönnek, mennek szerelmek, a zene megkísért,
a barátaid szeretnek, de ez Neked mit sem ért.
Szenvedély az életed, csak pörögsz, mint egy gép,
lassíthatnál kedvesem, nyomd a középsőt: az a fék!
Megéltem már rohanásban néhány nehéz évet,
ideje hogy véget érjen ez a zsiványélet!
Minden este megfogadom, ha így haladok, végem.
De nem bírom fékezni a szenvedélyem.
/Egy zeneszerző kérésére/
SZERELEM
Azt kérdezed, mi a szerelem?
Egy hegyes tőr,
melynek hatását akkor érzed, ha kihúzták,
s majd elvérzel a kíntól és a fájdalomtól.
Sokat nem bír az ember,
mert sok lesz a seb,
s lassan érzéketlenné válsz.
Azt kérdezed, kell a szerelem?
Mint minden szárazság után az eső,
mely éltet, de eláll.
Csak vágysz utána,
de ugyanolyan mégse jön,
csak rosszabb,
vagy ha jobb,
hát becsüld, mert múlandó.
Azt kérdezed, jó a szerelem? 
Jó, ha érzed, hogy benne vagy,
hogy hiányzol,
adsz és kapsz,
s ketten egészet alkottok,
egymást éltetitek,
nem kell szólni, a tett beszél.
De ha nem akarsz csalódni,
keresd a plátói szerelmet!
Legyen elég a Te érzelmed,
hogy jó, ha rágondolsz,
jó a napod, ha vele álmodsz,
s ha látod, magadba zárva vallasz szerelmet,
s ha rád mosolyog,
hidd, hogy sikerült a telepátia...
S ha mással boldog, engedd,
hogy az legyen,
mert szereted.
SZERELMEM!
Szeretném
színes
szavakkal
szertefoszlatni
szomorú
szemed
szerény
szarkalábait!
Szárnyaljon
szép szó
számból
szerencsés
személyedhez!
Szeretlek,
Szívem!
/Egy sms-ben is elférő vers/
TALÁN HOLNAP IS...
Tegnap még sütött a Nap,
mára pedig beborult...
Tegnap még minden fénylett,
ami mára elhomályosult.
Tegnap még csillagok ragyogtak a szemben,
mára már könnyek potyognak csendben.
Ma már más dob pénzt a gépbe,
ahol tegnap még forrón ittuk a kávét,
Másnak néz a szemébe, ha bölcsel,
s ha kezet is csókol, már másét.
De szeretném, ha a holnap
tegnapelőtt lenne,
újra lágyan simítaná arcom,
mosolyogva nézne a szemembe.
S pont azok lennénk, akik elindultak,
dobogó szívvel kilométereket izgultak.
Minden perc, az az első perc lenne,
ha szívét kitárva pont úgy megölelne,
ahogy akkor ott tegnapelőtt tette,
S most nézem a felhőt, hátha elkergette.
TÉLAPÓNAK
Hull a hó, hull a hó,
puha pihe takaró
hófehér szőnyegén
szánkózik a Télapó.
Télapó, télapó,
nagy szakálla, mint a hó,
alma, dió, mogyoró,
ez az ünnep csuda jó.
Kisgyerek, hogyha jó,
álma könnyen lesz való,
ajándékba kisautó,
kisfiúnak az való.
Télapó, télapó,
nagy szakálla, mint a hó,
alma, dió, mogyoró,
ez az ünnep csuda jó.
Rénszarvasok hóhahó,
mögöttük a gyors szánkó,
száguld rajta Télapó,
várja őt a sok manó!
Télapó, télapó,
nagy szakálla, mint a hó,
alma, dió, mogyoró,
Patriknak is ez való!
TÉRDIG ÉRŐ FÁJDALOM
Egy nő testével játszani nem játék,
mert a nő mindenestől ajándék.
A külső csomagolás ide vagy oda,
Te döntöd el, hogy ékszer vagy lakoma.
Ha csak kívülről szemléled,
mint egy szép ékszert,
elképzeled, milyen lehet,
de csak tárgyként nézed.
Legelteted a szemed rajta,
jólesik neki is, a nő az a fajta.
De ha elfogyasztanád,
csomagold ki bátran,
s testestől-lelkestől
legyetek Ti hárman.
Igen, hárman, s ezt úgy képzelem,
Te és ő, meg az az érzelem,
ami odahúzott hozzá, mint egy rugó,
az esze vagy az illata,
vagy az, hogy elragadó.
Ha egyszer a nő magához ragadott,
annak bizony oka van, barátom,
így megy ez már évek óta
széles e világon.
Jutalomként kaptad, mert megérdemled,
az egyensúlyt ő teremti meg Benned.
Két törtből egész lesz, de a matek sem játék,
emlékszel, hogy kezdtem?
A nő Neked ajándék!
Ha egy nő testével játszol,
a lelkével is játszol,
s ez már nagyon komoly lehet,
mert ez a játék fájó sebet ejthet.
S itt van most egy nő, akivel játszottak,
míg a játék vidám volt, nem is panaszkodhat.
Egy pajzán gondolat nyugalmat nyert karodban,
ma mégis térdig benne vagyok a fájdalomban.
TÜRELEM / SZERELEM
Mert türelem ahhoz kell,
hogy a búza kicsírázzon,
hogy egy fa árnyékot adjon,
hogy a rét zöld legyen,
hogy a bimbóból rózsa,
vagy a rügyből lombkorona,
hogy fejlődjön a kicsi, naggyá,
egy sima arc borostássá...
hogy a szíved megnyugodjon,
s a "majd" végre "most" legyen...
Ahhoz kell a szerelem...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Major Gabriella&Majoros Gabrie |
|
|
|
Címkék: megkönnyebbülten, visszakóborolnak, szertefoszlatni, becsomagolatlan, kiismerhetetlen, angyalszárnyat, elfogyasztanád, szappanbuborék, kérlelhetnélek, kilométereket, érzékszerveim, bizonyíthatom, hátborzongató, elhomályosult, megnevettetsz, összefonódnak, szófoszlányt, félreérthető, memóriájában, lassíthatnál, szenvedélyem, panaszkodhat, zsugorítható, rénszarvasok, érzéketlenné, erőltetettek, szövetségünk, szarkalábait, tárgylemezén, megváltozott, megnyugodjon, személyedhez, veszélyesen, megtalállak, szócsatának, begyógyítja, élet Belőled, kiismerhetetlen pasihoz, mosolyom néha, erdőben mindig, gondolataim máris, mikroszkóp tárgylemezén, jégkockák szerelmes, vágy teszi, érzelemtől szakítja, szememet kell, fantázia vetette, ujjaim összefonódnak, zsebbe zsugorítható, mindenség tudója, pasi hirtelen, gyönyörű tetkó, Majoros Gabriella, MAJOROS GABRIELLA VERSEI, AJÁNDÉK VAGY NEKEM, CSAK SZEMEMET KELL LEHUNYNOM, NÉMA IMA, JÁTÉK SZAVAKKAL, DRÁGA TÉLAPÓ, SZAVAK NÉLKÜL, TALÁN HOLNAP IS, TÉRDIG ÉRŐ FÁJDALOM,
|
|
Offline
