A lélek csendje -4. - Lélek Sándorné, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A lélek csendje -4.

2014-11-19 18:37:03, szerda


	Nehezen teltek a napok. Az ősz már távozni készült, a közelgő tél első jégvirág csokrával beköszöntött, a szobákban duruzsoltak a kályhák, a kandallókban pattogtak a lángok, máshol konvektorok ontották a meleget, vagy a radiátorokban cirkuláló meleg víz tette kellemessé az otthonokat. Az átmeneti kabátok levendula illatú szekrényekbe költöztek tavaszig. Testünket gyapjúba, szőrmébe, tolldzsekibe öltöztetjük, amely alatt nem talál menedéket a hideg. Az intézet ablakszemei minden szinten fényesen világítottak, korán sötétedik. Kíváncsi várakozásom a végéhez közeledett. Végre megtudom, mit oszt velem az angyalarcú. Amint beléptem a teremben örömmel vettem tudomásul mindenki a helyén van. Ismerősként köszöntöttük egymást, majd gyorsan elkezdtem a munkám, amivel készültem, a találkozásról értekeztünk. - Mielőtt elkezdenénk, taglalni a találkozásokat le kell szögeznünk, hogy nincsenek céltalan találkozások. Mindegyikben egy tanulófolyamat kezdete rejlik, amely hatással lesz az életünk jelenlegi szakaszára. Vannak emberek, akik gyakran önmagukhoz hasonló embereket vonzanak magukhoz, mintegy tükröt használják a másikat. Ezek a legrövidebb időtartamú kapcsolatok, hiszen senki sem szeret a saját hibájával szembesülni. A másik eset az, amikor olyan embereket vonzzunk magunkhoz, akik rendszeresen áldozatokká válnak. Ezek arra tanítanak bennünket, hogy megvédjük magunkat a hasonló helyzetektől, mégis gyakran magunk is hasonló áldozatokká válunk. Kérdezhetné valaki, akkor mi célja van? Valószínű azért történhet ez meg, mert meggyőzzük saját magukat, hogy velünk nem fordulhat elő, hiszen előttünk áll a szomorú példa. Csak egyre nem figyelünk, amikor az egészséges önbizalom fölé kerekedik az ego, figyelmetlenné válunk. -fejeztem be a rövid témát. Első alkalom volt, hogy sikerült jól körbejárni a témát, szinte mindenki hozzá szólt. Mivel magánbeszélgetésre vállalkoztunk, negyed órával hamarabb véget ért a csoportos ülés. Gáboron kívül mindenki eltávozott. A nevelő jelezte pár perc múlva visszatér. Megkérdeztem a fiút, mit szól hozzá. Nem válaszolt, megvonta a vállát. Megkértem a nevelőt, ameddig a fiúval beszélgetek, várjon az ajtó előtt, - ha lehet. A fiú mélyen a szemembe nézett, majd így szólt: - Most pár percig ketten maradtunk. Nem fél tőlem? - Miért félnem kellene? -kérdeztem vissza majdnem szenvtelenül. - Nem tudom, csak úgy kérdeztem. -válaszolta. Hogy valóban féltem e nem tudom, lehet, csak magamnak sem vallottam be. Egy percnyi csend következett. Kellemetlen csend, majd a következő hangzott el. - Elmesélek egy történetet, kíváncsi vagyok rá, mit szól majd hozzá. Semmit hozzá nem teszek, el nem veszek belőle. Közben a nyitott ajtóban megjelent a nevelő, az utolsó sorból egy széket kiemelt és a folyóra távozott vele. - Úgy mesélem el, ahogyan én az illetőtől hallottam: Violaszín álmot szőtt a csend, mely a pilláira ránehezedett, miközben mirha illata takarta be gyengülő testet. Ébredésekor megragadta a rettenet, félig fekvő helyzetéből nem látott előre, még is pontosan észlelte, a szerető egyik keze imádott asszonyának a combján matat, a férfi a másik kezével biztosan vezetett, hiszen egész életét a volán mellett tölti. Évek óta sejtette, de húsvét óta tudta valami van köztük, azóta szerencsétlenségében gyakran talált rá a gondolat, nem bírja tovább a kétséget, el akar menni, őszintén vágyta a halált. Soha nem feltételezte, vele is megtörténhet ilyen, annak ellenére, hogy fiatal felesége akár a lánya is lehetne. Egy évtizede hagyta el az akkori családját remélve, hogy örök boldogságban sütkérezhet mellette. Addig tartott a felhőtlen élvezet, ameddig húzta az igát, munkájával megteremtette a kényelmet, szaunát és minden egyebet, mit kedvese megkívánt. Az örökké nagy lángon égő fiatalasszony egész nap a városban furikázott, vásárolt, intézkedett, sikeres üzletasszonyként brillírozott. Vállalkozásukat kezdettől fogva az asszony neve fémjelezte, a férj, mint minimálbéres alkalmazott volt bejelentve, az elhagyott három gyerek után így a legkevesebb gyerektartást kellett fizetnie. Múltak az évek, a gyerekek felnőttek. Nem sokat tudott róluk, hiszen nem kereshette őket. Az utóbbi hónapokban azonban gyakran álmodott velük, idegen helyen, kietlen tájakon kóborolva kereste őket, minden kapun bezörgetve. Szüksége lett volna egy ölelésre, amit felelőtlen döntése miatt elmulasztott... Mit kívánhatna ezek után az élettől, ha nem azt, most itt legyen vége. A hajnali pirkadatban a homloka előtt elsuhant valami, a halál szele lehetett, hideg verejtékcseppek gyöngyöztek a homlokán, miközben a fájdalom fantomja a hasára telepedett. Hangosan felnyögött. A két ülés között tisztán látta, amint a szerető keze az asszony combjáról a kormány felé tart. Vajon mi vonzza ebben a férfiban, aki még nála is öregebb? -morfondírozott magában. Nincs abban a helyzetben, hogy megkérdezze, nem is akarja. Már nem! Megérkeztek. A kórházban már várták őket. Az osztályon rövid folyosói várakozás után, egy kórtermi ágyon találta magát. Nem sokkal később, mint egy megunt rongybabát hagyták magára egy üveg, üdítő nélkül, a másnapi műtétre várva. Viaszsárga viszkető testét áporodott nyirkos hideg burkolta be, remegett. Amint felesége és annak szeretője eltávozott, reszkető kézzel kutatott a telefonja után és egy ismerősét hívta, azt, akitől betegsége alatt segítséget, és imát kért, az Úrhoz szólót, gyógyulása érdekében. Remegő hangon körvonalazta, terve megváltozott és határozottan megkérte, ne imádkozzon tovább érte, sorspoggyászát nem bírja tovább cipelni, a műtét sikerét sem óhajtja, nincs már több verseny, a távot lefutotta, végállomáshoz érkezett. Az ismerős asszony próbálta halálvágyától megfosztani és a remény pilácsát meggyújtani, elmagyarázni, amit az autóban láthatott, a betegségéből adódó érzékcsalódása is lehet, hiszen a felesége mindenkinek azt mondta egyedül viszi a távoli kórházba a párját. Akkor mindenkinek hazudott, minden úgy történt, ahogy elmondta, már nem akar élni, meggyógyulni, az ötödik kerék lenni. Engedjék elmenni! - zárta le a beszélgetést. Eztán elindult a felfelé vezető úton... Megtehette, a lélek az Úrral egyezséget kötött. Pár hónap múlva a vágya teljesült, a hazavezetés angyala megérkezett, átölelte, és magával vitte a fénybe. Hamvait gyermekeitől távol az őseire helyezték. Özvegye szeretője karjában vigasztalódott a temetése előtt. * - Ennyi a történet, a férfi az apám volt. Most már ismeri az előzményeket, a folytatást legközelebb mesélem el. -jegyezte meg a fiú. Szótlanul néztem Gábor pókerarcát, nem értettem mi lehet az oka annak, hogy az arcmimikában gazdag fiú, most teljes érzéketlenséget közvetít felém. Sajnálta a fiút, mert sejtettem, hogy a kifejezéstelen arc-, és a látszólagos közöny mögött súlyos harcot vív magával. Az asztalon nyugvó keze után nyúltam, de még időben észbe kaptam, hiszen nem ismertem a történet folytatását, a következményt... Folyt. köv. Lélek Sándorné

0 komment , kategória: Általános

Címkék: üzletasszonyként, érzéketlenséget, vállalkozásukat, verejtékcseppek, érzékcsalódása, vigasztalódott, találkozásokat, tanulófolyamat, morfondírozott, sorspoggyászát, kifejezéstelen, figyelmetlenné, halálvágyától, fiatalasszony, végállomáshoz, radiátorokban, találkozásról, vállalkoztunk, megteremtette, gyerektartást, következményt, megtörténhet, meggyógyulni, előzményeket, szenvtelenül, határozottan, szekrényekbe, gyermekeitől, megkérdeztem, tolldzsekibe, feltételezte, elmagyarázni, köszöntöttük, helyzetektől, ránehezedett, elmulasztott, szobákban duruzsoltak, kandallókban pattogtak, radiátorokban cirkuláló, átmeneti kabátok, intézet ablakszemei, végéhez közeledett, teremben örömmel, találkozásról értekeztünk, tanulófolyamat kezdete, életünk jelenlegi, legrövidebb időtartamú, saját hibájával, másik eset, hasonló helyzetektől, szomorú példa, egészséges önbizalom, Lélek Sándorné,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]