Heiner Ágnes versei - Heiner Ágnes,HEINER ÁGNES VERSEI,FÁRAD SZEM,FELTÉPI SEBEKET&#8230,CSILLAGOK KÖZT JÁRSZ,MENNÉK IS,Lássam Kedvesem,Lélekben Vele,Édes Kedvesem,Lássad Kedvesed,Zalatnay Sarolta Hol,ISTEN ÁLDJON TÉGED MAGYAR,KERESEM SZÓT,KERESEM AZ UTAM,MIKOR HOLD RÁM MOSOLYOG,NÉZZ RÁM,ŐSZI NOSZTALGIA,SZERELMES SZÍV,SZERETTEM VOLNA,TEMETŐKAPUBAN ÁLLOK,VALAHOL EZ SZÍV,OLYAN EMLÉK, - menusgabor Blogja

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Heiner Ágnes versei

2020-07-10 21:00:35, péntek

	HEINER ÁGNES VERSEI AZ NEM JÓ... Az nem jó, akiért nem kell sírni, Akiért nem kell este forgolódni. Mindig az kell, aki megaláz, Akiért a szív keservesen fáj. Az nem kell, aki hűséget fogadna, Aki mindent feladna. Én olyat szeretnék szeretni, Akinek nem kell finomat főzni. Akinek nem lenne előttem titka, Akiért nem kéne várni hiába. Én úgy szeretnélek szeretni, Úgy szeretnék fájdalom nélkül nevetni. BOLONDULÁSIG Gyűlölök és szeretek Bolondulásig Megőrülök, nyugtalan szívem Hajnal hasadtáig. Szemedet nézem S már nem itt vagyok Körülem fényes zuhatag Vízesésben zuhanok. Kékes fény világít Éjjel ágyamban reszketek Csókod ízét érzem ajkamon És lassan megbolondulok. Szívem félelmében megtorpan Egy pillanatig Hisz őrülten szeretlek Bolondulásig. A CSÖND Az ősz már rég lehullatta levelét, S én nem mondtam még el, Amit szeretnék. A tél is itt van, bekopog, De én csak motyogok, Nehogy meghalld, mit mondok. Tavaszodik, kivirul a táj, S talán most elmondom végre, Mi az, ami fáj. Nyár lesz, aztán újra ősz, Csak nézem, ahogy havas lesz a föld, S még mindig fogva tart a csönd. EMLÉKSZEL...? Emlékszel mikor emléke menedéket nyújtott, Rá gondolva szemedbe könny szökött? Emlékszel mikor rád mosolygott, Kacagása minden bánatot elűzött? Emlékszem, igen, régen volt, Azóta szívemet betemette a hó, Emlékszem, igen, régen volt, Azóta tovaszállt minden mi jó. Emlékszel mikor vártad őt, Éveken át reménytelen, S szíved nehéz lett, mint a kő, A remény kihalt a szemedben? Emlékszem, az már rég elmúlt, A szél tőle távol fújt, Emlékszem, elfeledtem milyen, Homályos lett képe szememben... Emléke egyre homályosodik, Mint pocsolyába esett fénykép, Oszlik szét a kezemben, Szívem többé nem emlékezik... FÁRAD A SZEM, S A KÉZ... Fárad a szem, s a kéz, Midőn eléri a vég, Testét, s lelkét adja, De még nem tudja Kihez, s hova tér. Fárad a száj, a szív, s az értelem, Elfárad benne végleg minden érzelem, S már csak csendben pihenne, S figyelné, ahogy a nap lemenne. Elfáradt végleg, Behunyta két szemét, S lassan letette kezét, Ajka még mondta volna, Mit gondol az ész, De szíve utolsót dobbant, S lelke elhagyta testét, Miközben figyelte a naplementét. FELTÉPI A SEBEKET... Feltépi a sebeket, Kibuggyan a meleg vér... Marcangolja körmeivel, Port fúj bele a hűvös szél... Simogatja a hegeket, Szívét mardossa szét... Letörölné könnyeivel, De a szív kővé lett rég... HA CSILLAGOK KÖZT JÁRSZ Ha csillagok közt jársz Engem ott mindig megtalálsz Hisz nem vagyok én már Isten mása Csupán a holtak társa. Nézz fel az égre S ha igazán kívánod Mosolyom ott ragyog Nyugalom övez engem végre. Nézd a csillagot Mi valaha voltam Most ott vagyok S emlékem így rád hagyom. HALLOM... Hallom, hogy üti az ajtót: Kop, kop És csendben azt súgja: Most, most Én mondanám, hogy: Nem, nem De érzem, hogy: Kell, kell És csendben súgom: Még, még Mert, ami kell most az a: Kéj, kéj HA MENNÉK IS... Ha mennék is Csak egy csókra maradnék Ha maradnék is Azt nem tenném Ha mégis Csak álmodnék. HOL JÁR AZ ESZEM... Hol jár az eszem Csak a csengőt figyelem Mindig meglesem Lássam Kedvesem. Hol jár az eszem Lélekben Vele Mégis feledem Édes Kedvesem. Hol jár az eszed Csak a csengőt figyeled Mindig meglesed Lássad Kedvesed. Hol jár az eszed Tán már nem szereted Tudod nem lehet Így te is feleded. 2001. január 29., Zalatnay Sarolta Hol jár az eszem? című művének felhasználásával ISTEN ÁLDJON TÉGED MAGYAR! Isten áldjon meg téged magyar! Mit művelsz most éppen? Bitang, s hazug vagy, Csak harcolsz magad ellen. A jókedv, s bőség már rég odaveszett, Védőkard helyén harcmező lett, S a balsors még mindig tép, Te buta, te balga nép! Ki a múltat mindig csak siratja, Ki nem látja a jövőt, csak hazudja, Kinek nem adnak jelent, Kit csak szítanak egymás ellen. Ez lenne a mi hazánk? Hol békét csak a sírnál látsz? Szánjon meg téged az Isten magyar! S igazán szégyelld magad! KERESEM A SZÓT... Keresem a szót, Mi elmondja, Mennyire jó... Veled! Keresem a szavakat, Hogy leírjam, Örülök... Neked! Keresem, keresem, De kifejezni ezt Szavakkal nem lehet! Egy-két ismerős szó, Mi eszembe jut, És jó! Boldog vagyok... Veled! S örülök, hogy vagy... Nekem! S szeretlek... Téged! Amíg csak... Élek! KERESEM AZ UTAM Keresem az utam Megint egyedül, Kutatok valaki után Itt legbelül. Magányomban nincs szó, Se hang, se szívdobbanás, Csak az üres, néma kongás. Látom már közeledni felém, Haja barna, szeme fekete, Átkarol és megcsókol, Szőke hajába beletúrok. Ébredek zaklatottan Igézve hallgatom a csendet Ahogy kong benne a semmi S tudom: nincs itt senki. MA ÉS HOLNAP A múltat egy kútba dobtam, Csak én tudom hol van. A szépet megőríztem, De a rosszat elfeledtem. Tégy te is így, Hogy boldog lehess, S legyen ma és holnap Neked és nekem mindennap. MIKOR A HOLD RÁM MOSOLYOG... Mikor a hold rám mosolyog, Mosolyod ég szívemben, Mikor a nap éjre dől, Elsötétül képed előttem. Ha szivárványt látok, Te vagy ki eszembe jut, Ha feketén hömpölyögnek a viharfelhők, Sós könnyűm a számba fut. Nem érdemled meg szeretetemet, Csak fájdalmat okoz emléked, De lelkem újra és újra felidéz, Beleremeg, ha titokban megigéz. MOST . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Itt van az idő: most! Most fogd meg a kezem! Most mondd, hogy szeretsz! Most, most, most... Most akarom, Most akarlak, Csak most akarok élni, Itt és veled: most! NÉLKÜLED Álomba ringatom magam, Mikor magányom úgy kívánja, Nélküled minden nap ezer év, S nem alszom éjszakánként. Volt mikor nem voltál, S nem is fájt, hogy nem voltál, De most csendesen-fájón éget, Hogy nem érinthetlek téged. NÉZZ RÁM Nézz rám, S inkább ne mondd, Hogy mit, S kit látsz. Csak nézz rám, S mondd, Hogy így is, Engem szeretsz. ODAÁT Odaát, odaát, Megyek én, Ha várnak rám. Odaát, odaát, Ha ott leszek, Nem jövök vissza már. Odaát, odaát, Félek menni, Hisz nem tudom mi vár. Odaát, odaát, Megyek én, Mikor eljő a halál. ŐSZI NOSZTALGIA Már csak a susogó fák közt Hallom újra a hangodat Nevetésed édesen zizeg A barnuló-sárgás falevelek alatt. Néha homályos reggeleken Mosolyogni látom az arcodat S nevetve átvészelem A kínzó-fájdalmas napokat. SOKSZOR... Sokszor álltunk csendesen, Szavak nélkül is lelkesen, Te meg én... Réges rég. Sokszor huncut mosollyal szemedben Kerestél, s kerestelek szüntelen, Te meg én... Sohasem. SZERELMES SZÍV Dobban, hevesen dobban a szerelmes szív Kezed fogja, s mégis odabenn, benn sír... Boldog, nagyon boldog, hogy arcod tőle mosolygós Ajkad csókolja, s mégis fél ez tán az utolsó... Ölel, szorosan ölel a szerelmes szív Kezed fogja, s mégis érzi legbelül, belül a kínt... Simogatja lelked, telnek-múlnak a percek, S csak némán suttogja neked: szeretlek... SZERETEM... Szeretem a verset, S benne téged, Mert nekem ihletet adsz, S rímekké faragod azt. Szeretem a múzsám, Az én piros rózsám, Szeretem, ha tüze bennem ég, S ez űz engem oly rég. Szeretlek téged, S benned a verset, Mert megtarthatom magamnak, S megtarthatlak magamnak. SZERETTEM VOLNA... Sok szépet írtam róla, Mert sok szépet kaptam tőle, S én is adtam, s adtam volna... De tiltott az Ég, s a Sors tőle. Nem érezhettem jobban, Milyen mikor szeret, S kínzott az érzés álmomban, Hogy több sosem lehet, Pedig szerettem, s szerettem volna... SZERETNÉK... Szeretnék egy népet, Egy újat és szépet, Kinek nincsen piszka, mocska, Kinek tényleg dicső a múltja. Szeretnék egy hazát, Mely olyan, mint az igaz barát, Melynek mindig ölelő a karja, S ha baj van, kezét nyújtja. Szeretnék én igazságot, S eltörölni minden hazugságot, Szeretnék én békében élni, S végre boldog magyar lenni. TEMETŐKAPUBAN ÁLLOK Temetőkapuban állok, S csendben Őt várom. Nem tudom, mikor jön És honnan, de türelmes vagyok. Lágy szellő simogat, Körülöleli a sírokat. Éjjel mécsesek fénye világít, A hold messziről rám hunyorít. Engem figyelnek, néznek, Körülvesznek a holt lelkek. Kicsit félek Tőle, Mégsem reszketek a hidegben. Temetőkapuban állok, S csendben a Halált várom. A TŰZ Szívem már lenyugodott Nem hajszol Nem keres Csak titokban szeret... Szívem már lenyugodott Nem figyeli lépteidet Nem kívánja már csókod Csak titkon szenved... Szívem már lenyugodott Nem gondol rád Nem várja már jöttödet Csak tűri a kínt csendesen Szívem már mást szeret Emléked most kiteszem Vigye el a tavaszi szél S ne tudjam meg soha: te nem is szerettél. VALAHOL EZ A SZÍV... Valahol ez a szív megrepedt Ezer sebből vérzik... érzem... Valahol ez a szív megrekedt Vergődik csak a kezemben. Van, hogy ez a szív rám nevet Kikacagja balga életem... hallom... Van, hogy ez a szív kárörvend Visszhangzik bennem a fájdalom... úgy fájlalom. VAN OLYAN EMLÉK Van olyan emlék, Mitől nem szabadulsz, Van, hogy elér, És belebolondulsz. Van olyan emlék, Mi gyökeret ereszt, S a szív csak remél, S a fájdalom erősebb lesz. Van olyan emlék, Amely mindig felvidít, S nem hagyja, hogy elfeledd, Borús napokon megsegít. Van olyan emlék, Ami könnyeket ejt, Annyira szeret, És soha el nem felejt.

0 komment , kategória: Heiner Ágnes

Címkék: felhasználásával, belebolondulsz, temetőkapuban, megtarthatlak, megbolondulok, megtarthatom, szeretetemet, bolondulásig, homályosodik, szívdobbanás, körülvesznek, hömpölyögnek, éjszakánként, visszhangzik, szeretnélek, viharfelhők, érinthetlek, reménytelen, lenyugodott, szivárványt, naplementét, marcangolja, zaklatottan, magányomban, szabadulsz, odaveszett, átvészelem, kerestelek, pocsolyába, mosolyogni, megőríztem, elfeledtem, vízesésben, könnyeivel, pillanatig, megtalálsz, szív keservesen, remény kihalt, szél tőle, hűvös szél, szív kővé, holtak társa, csókra maradnék, csengőt figyelem, csengőt figyeled, múltat mindig, sírnál látsz, kútba dobtam, szépet megőríztem, rosszat elfeledtem, barnuló-sárgás falevelek, kínzó-fájdalmas napokat, Heiner Ágnes, HEINER ÁGNES VERSEI, FÁRAD SZEM, FELTÉPI SEBEKET…, CSILLAGOK KÖZT JÁRSZ, MENNÉK IS, Lássam Kedvesem, Lélekben Vele, Édes Kedvesem, Lássad Kedvesed, Zalatnay Sarolta Hol, ISTEN ÁLDJON TÉGED MAGYAR, KERESEM SZÓT, KERESEM AZ UTAM, MIKOR HOLD RÁM MOSOLYOG, NÉZZ RÁM, ŐSZI NOSZTALGIA, SZERELMES SZÍV, SZERETTEM VOLNA, TEMETŐKAPUBAN ÁLLOK, VALAHOL EZ SZÍV, OLYAN EMLÉK,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]