Ifj. Nagy Bálint (Valentinus) versei - Nagy Bálint,NAGY BÁLINT,AHOGY ÉN SZERETLEK&#8230,Vallomás Terikémnek Neve Napján,Hisz Vert Eleget,Életnek Ostora,Amíg Megismerhettem Véled Igazán,Hogy Nem Mindig Jön El Táltosparipán,Királylány Sem,Hűség Nem,Ölébe Senkinek Soha,Szerelmünk Igazi Csoda,Kortalan Szerelemben Örökké Hiszek,Nélküle Immár Sohasem Létezhetek,Mikor Megismertelek Minden Változott,Életembe Édes Derűt Hozott,Amely Olyan Közős Jövő Reményével,Kecsegtetett Nem Szavak Ismétlésével,Hanem Érzelmeink Kimutatásával,Szíveink Közös,Hangos Dobbanásával,Járó Olyan Igaz Érzelmi Varázslat,Mihez Foghatót Nem Mindenki Találhat,Kilencedik Éve Már,Hogy Szerethetlek,Hogy Ölelhetlek,Olyan Érzésekkel,Amik Bennem Vannak,Részedről Pedig Viszonzásra Találnak,Létezhet Többé Senki Más Soha Már,Mert Mireánk Örökké Csak Boldogság Vár,Nincs Legyőzhetetlen Akadály Terikém,Nekem Te Vagy,Legszebb Széles Földtekén,Szerelmünk Záloga,Kölcsönös Hűség,Amelybe Nem Férkőzhet Már Keserűség,Csak Tisztasággal Egybeforrott Szeretet,Amely Boldogsággal Tölt Olyan Éveket,Közös Jö - menusgabor Blogja

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus) versei

2020-07-16 21:00:11, csütörtök

	IFJ. NAGY BÁLINT (VALENTINUS) VERSEI ifj. Nagy Bálint(Valentinus) 1948. március 13. - án született Zircen. Gyermekkorát a vadregényes Bakonyban, Csesznek várának tőszomszédságában, Bakonyszentkirály községben töltötte és ezt is tartja Szülőfalujának, kórházi világrajövetelem ellenére. Már korán, kis iskolás koromban kezdett verseket írni édesapja Nagy Bálint parasztköltő biztatására. Önálló irodalmi honlappal is rendelkezik. Link AHOGY ÉN SZERETLEK... Vallomás Terikémnek Neve Napján Ahogy én Szeretlek az Maga a Csoda, Hisz Vert Eleget az Életnek Ostora Amíg Megismerhettem Véled Igazán Azt, Hogy Nem Mindig Jön El Táltosparipán Hozzánk a Királyfi, De a Királylány Sem, Mert a Szerelem - Szeretet és Hűség Nem Pottyanik az Ölébe Senkinek Soha, Ezért a Mi Szerelmünk Igazi Csoda! Kortalan Szerelemben Örökké Hiszek, Nélküle Immár Sohasem Létezhetek! Ahogy én Szeretlek az Maga a Csoda, Hisz Vert Eleget az Életnek Ostora. Mikor Megismertelek Minden Változott, Mert az Életembe Édes Derűt Hozott, Amely Olyan Közős Jövő Reményével Kecsegtetett Nem Szavak Ismétlésével, Hanem Érzelmeink Kimutatásával, Szíveink Közös - Hangos Dobbanásával Járó Olyan Igaz Érzelmi Varázslat, Mihez Foghatót Nem Mindenki Találhat! Ahogy én Szeretlek az Maga a Csoda, Hisz Vert Eleget az Életnek Ostora. Kilencedik Éve Már, Hogy Szerethetlek, Kilencedik Éve Már, Hogy Ölelhetlek Olyan Érzésekkel, Amik Bennem Vannak, Részedről Pedig Viszonzásra Találnak. Nem Létezhet Többé Senki Más Soha Már, Mert Mireánk Örökké Csak Boldogság Vár. Nincs Legyőzhetetlen Akadály Terikém, Nekem Te Vagy a Legszebb Széles Földtekén! Ahogy én Szeretlek az Maga a Csoda, Hisz Vert Eleget az Életnek Ostora. Szerelmünk Záloga a Kölcsönös Hűség, Amelybe Nem Férkőzhet Már Keserűség, Csak Tisztasággal Egybeforrott Szeretet, Amely Boldogsággal Tölt Olyan Éveket, Amely a Közös Jövőnk Biztosítéka, Hűséges Szíveinknek az Ajándéka. Örökké és Még Három Napig Szeretlek, Neved Napján Angyalcsillagom Ölellek! AHONNAN JÖTTEM... Ahonnan jöttem, nem láttam soha fényes palotát, Megismerhettem az életnek árnyas oldalát. Bakony rengetegében olyan sokáig éltem én, Szívemben mindig volt egy bizakodó örök remény Hogy egykor majd megvalósulnak a gyönyörű álmok, Izzó tűzzel fognak majd lobogni szeretet lángok. Tündöklő fénnyel átölelt felkelő Nap sugara, Tündérszép bakonyi világom ébredő hajnala. Udvarunk zöldellő gyepe harmatosan csillogott, Boldogság járta át az ébredő szülői lakot. Szikrázó napsütésben ragyogtak reám a hegyek, Tudták, hogy egykoron talán majd örökre elmegyek. Szerényen éltünk hol becsülete volt a kenyérnek, Protestáns hittel imádkozva szüleim reméltek Egy szebben és örömtelibben ragyogó holnapot, Amit Istenünk eddig soha még nekünk nem adott. Két kezük munkáját dicsérték a zöldellő mezők, Búzakalászt learató dolgos munkás őserők. Fényűzés örökké kerülte szegényes otthonunk, Erről mindig csak lehunyt szemmel éberen álmodtunk. Pislákoló lámpafénynél olvastuk a Bibliát, Jézus Krisztus életét, szénaillatú jászolát Magunk elé képzelve zsoltárokat énekeltünk, Melegséggel telt meg ilyenkor a szomorú lelkünk. Múltidéző emlékeim közül Apám nincs velünk, Karácsonykor érte imára kulcsoljuk majd kezünk. Megköszönve azt a jussot, mit örökül ránk hagyott, Szebb világba vetett hitét, miről Ő is álmodott. Mikor majd a testemet is betakarja szemfedél, Betemetett sírom felett süvít majd a hideg szél Akkor tudom meg csak, hogy tőlük örökre elmegyek, Csendes temető sarkában föld mélyében létezek Porrá válva, elenyészve, de akkor is boldogan, Mint aki feje felett a történelem átsuhan. Bakonyból jöttem én, de még egy kicsikét itt vagyok, Nem tudom, hogy mit hoznak majd számomra a holnapok. AKÁRHOGY FÚJ A SZÉL... Akárhogy fúj a szél és zord a Tél, Szívemben mindig Szerelem zenél. Ha majd meleg nyári Nap sugára Mosolyog Szerelmem ablakára, Kinyílik Boldogságunk ajtaja, Többé lakat nem kerül rá soha. AZ ALFÖLD GYÖNGYSZEMÉBEN ÉLEK... Bakonyszentkirály - Zirc - Gyula (Végállomás) Az Alföld Gyöngyszemében Élek Egy Éve Már, Mert Szívem Idehúzta Két Gyönyörű Szempár. Kétezertizenkettő December Havában, Vonatról Szállva Huszonegyedik Napjában Mikor Egyesek Meg a Világvégét Várták, Mindenüket Elkótyavetyélték, Eladták. Tizenkét Óra Tizenkét Perc Volt az Idő, Úgy Éreztem, Számomra a Boldogság Eljő! Akkor és Ott Várt Reám az én Tündérrózsám, Életem Értelme Drágakincses Violám. Rabulejtett Örökre Igaz Szerelmével, Boldogságot Hozó Tiszta Lelkületével. Bakonyom Után az Alföld Lett az Otthonom, Hegy Helyett Cipőmmel a Síkságot Koptatom. Egymás Mellett Élünk Kettecskén Hűségesen, Becézve Simogatjuk Egymást Sejtelmesen Mert Tudjuk, Hogy a Mi Szerelmünk Örökké Tart, Túlélt Már Sok Nehézséget és Sok Zivatart, De Mégis Megerősödve Megyünk Előre A Boldogságunk Megérdemelt Szigetére. Az Alföld Gyöngyszemében Élek Egy Éve Már, Mert Szívem Idehúzta Két Gyönyörű Szempár. Szerelmünk Független az Időtől, Kortalan, Nem Félünk a Jövőtől, Ami Bizonytalan. Mindketten Tudjuk Azt, Hogy a Veszélyt Legyőzzük, Erős Hitünkkel Céljainkat is Elérjük. Egymás Kezét Fogva, Múltunkat Nem Feledve, Sokat Szenvedett Hazánkat Mégis Szeretve Mindig Hiszünk az Összefogás Erejében, Egységes Magyar Hazánk Eljövetelében. AKKOR IS SZERETLEK... Születésnapodra Szerelmem Akkor is Szeretlek, Ha Nem Mindennap Mondom, Mert Igaz Szerelem Mindig Nagyszerű Dolog. Akkor is Szeretlek, Mert Ha Hangod Meghallom Már Szívem Is Hangosabban Kalapál, Dobog. Akkor Is Szeretlek, Mikor Nap Reggel Felkel, A Madarak Trillázva Szépen Énekelnek. Akkor Is Szeretlek, Mikor Holdsugár Éjjel Benéző Mosolyai Tereád Vetülnek. Akkor Is Szeretlek, Ha Nem Mindennap Mondom, Mert Rajtad Kívül Már Senki Más Nem Kell Nekem. Akkor Is Szeretlek, Ha Éberen Álmodom Mindenségem Fénye, Mert Te Vagy az Életem. Akkor Is Szeretlek, Mikor Nem Vagy Mellettem, Mert a Békesség Szigetét Te Adtad Nekem. Akkor Is Szeretlek, Mert Te Vagy a Végzetem, Minden Kincsnél Drágább, Értékesebb Ékkövem. Akkor Is Szeretlek, Ha Nem Mindennap Mondom, Örökké És Még Három Napig Tündérrózsám. Akkor Is Szeretlek, Mert Te vagy Gondolatom Kimondva És Kimondatlanul, Édes Babám. Akkor Is Szeretlek, Ha a Zsebem Már Üres, De a Szerelmed Gazdaggá Teszi Éltemet. Akkor Is Szeretlek, Mikor Szó Felesleges, Mert Szívem Hangosan Jelzi Az Érzelmemet. Akkor Is Szeretlek, Ha Nem Mindennap Mondom, Mert Te Vagy Nekem a Boldogság Szép Virága. Akkor Is Szeretlek, Mert Az Angyalcsillagom Lész Holtomig, Lírikus Lelkem Csalogánya. Akkor Is Szeretlek, Ha Már Reszkető Kézzel Tudom Majd Átölelni Kedvesem a Vállad. Akkor Is Szeretlek Majd És Halk, Lágy Zenével, Szerelmes Szavakkal Ébresztem Fel a Vágyad. AZ ARANYOS PATAK VÖLGYÉBEN... Szerelmemnek névnapi megemlékezésül Ugye mondtam, hogy megmutatom a kis patakot, Szerezve Néked ezzel örömet és szép napot. Ugye megmondtam, hogy mily csodás ott a természet, A fákon átaranyló Napsugár is igézet. Hallhattad Vasárnap kis patakunk csobogását, Érezhetted a szíveink hangos dobbanását Mikor a természet lágy ölén csókot váltottunk, A sziklák között boldogan romantikázhattunk. Felettünk a madárhad is édesebben dalolt, Mellettünk kirándulók csapata vándorolt. Mi csak egymást láttuk és azt az igazi csodát, Amelyet az Aranyos patak völgye produkált. Sokadszorra ott is örök hűséget fogadtunk, Mezei virágból gyönyörű csokrot formáztunk. Megkóstoltuk a földiszeder édes ízeit, Melengető Napsugárral megérett kincseit. Falu szélén a kis patakunk hídján megálltunk, Lágyan átölelve egymást csak egyre gondoltunk: Szerelmünk soha senki és semmi nem tépi szét, Szellő viszi Fortuna - Valentinus énekét. Messzi távol ahol hirdeti ezt az örök csodát, Hogy két igazi szerelmes szív egymásra talált. Az Aranyos patak völgye örök emlék legyen, Tündérrózsám Tégedet az Istenünk éltessen. A DALLAMOK, AMIK LÉGBEN SZÁLLNAK... Szerelmemnek kötetlen stílusban, de mégis Igazul A dallamok, amik légben szállnak olyan erővel Viszik tova azt az érzést Kedvesem, Ami bennem van és olyan hevesen Száguldanak át a légen messzire, Hogy elérjenek Hozzád, akinek két keze Nyúlik felém a messze távolból, Gyulának Csodaszép Városából. Most nem lehetsz velem Gyönyörű Szép Kedvesem, De a gondolataim száguldása Viszi Hozzád dallamszárnyon Szívemnek olyan forró üzenetét, Amely most túlharsog minden oly zenét Ami eddig talán csak halkabban vitte át Lelkemnek és érzéseimnek dallamát. A dallamok, amik légben szállnak, Boldogan odatalálnak Mindig Hozzád, Mert nem feledik Sohasem: Te Vagy számomra az Igazi Szerelem Elsöprő érzésével és Minden Boldogságával, Az Életnek csendesen vagy túlharsogó zajával Együtt is megmutatva azt, Hogy Szeretem Benned Nemcsak a Tavaszt, Hanem Minden Évszak Virulását és Szépségét Oly erővel, Ahogyan szívem dobbanása biztatja Boldogságos Jövővel. Nincs Már Többé Szomorúság és Bánat, Mert a Te Érzéseid felém Olyanok Valának, Amelyek Vágyaimat megsokszorozva Hozzád Visszanyargalásznak Felhőparipámon olyan gyorsan és Boldogan, Ahogy a szélvihar is tud száguldani, de nem sokan Érthetik ezt rajtad Kívül Kedvesem, Hisz ez nem lehet más, Csak Valódi és Igaz Szerelem! Ajkaidnak Mézédesen finom íze, Szomjunkat oltó Gyönyörűsége Emlékeztet minket Mindig Arra, Hogy Mi nem leszünk sohasem olyan árva Aki eldobja magától azt, akit Szeret, Mert a Mi Szerelmünk Ilyet Sohasem Tehet, Mert Örökké és Még Három napig Tartó Érzelem, Örökké és Még Három Napig Tartó Igaz Szerelem! DICSŐSÉG NÉKTEK... Az Aradi Vértanúk Emlékezete Dicsőség Néktek Aradi Tizenhármak, Kik Részesei Voltatok Nagy Csatáknak! Azt Hittétek Akkor, Hogy Jön a Szabadság, Ha Nem is Háromszor a Magyar Igazság, De Legalább Egyszer és Tart Majd Örökké, A Bús Magyar Lélek Változik Örömmé Úgy, hogy Egységben és Boldogságban Élhet Mindenki, Nem Csak Zsarnokságot Remélhet. Dicsőség Néktek Aradi Tizenhármak, Kik Részesei Voltatok Nagy Csatáknak! Nem Kérte Számon Senki Honnan Jöttetek, Lengyel, Vagy Osztrák Vért Hordoz az Eretek, Vagy Más Népektől Jöttetek Segíteni, A Magyarság Szent Szabadságát Kivívni. Utólag Sem Tudjuk Eléggé Köszönni, Hogy Akkor Jöttetek Nekünk Segíteni. Dicsőség Néktek Aradi Tizenhármak, Kik Részesei Voltatok Nagy Csatáknak! Osztrákok Oroszok Segítségét Kérték, Hogy a Magyar Szabadságharcot Leverjék. Győzött a Túlerő és Eljött Haynau, A Dicsőségre Következett a Boru. Akasztófákat Ácsdoltatott Aradon, Nem Volt Számukra Sem Bocsánat, Sem Pardon. Dicsőség Néktek Aradi Tizenhármak, Kik Részesei Voltatok Nagy Csatáknak! Emléketeket Nem Feledjük Sohasem, Mert Tiétek Volt az Igazi Győzelem Hisz Olyan Célért Hullott Ki a Véretek, Örök Márványtáblába Rója Nevetek A Magyar Nemzet Dicsőséges Pennája: Emlékezzünk Aradi Tizenháromra! DÜBÖRGŐ TÁLTOS DOBOK IDÉZIK ŐSÖK SZELLEMÉT... Dübörgő Táltos dobok idézik Ősök szellemét, Felhevült arccal hallgatjuk az intő üzenetét Elmúlt Évezredek csatáit mindig megnyerőknek, Akik próbálnak üzenni az Ország elveszejtőknek. Dicső elődeink még a sírjukban is forognak, Adnának tanácsot kései leszármazottaknak Ha tudnának, de kik senki szavára sem figyelnek, Miért tennék ezt a régből jussolt elődeinknek? Dübörgő Táltos dobok idézik Ősök szellemét, Felhevült arccal hallgatjuk az intő üzenetét Mindannak amit Ország építő Nagyjaink tudtak, Büszke, összetartó Hazát egykor létrehoztak. Sértés nélkül kérdezném: Elkorcsosult a Nemzetünk? Mondjátok meg mai Magyarok! Mi lesz majd így velünk? Sír a szívem és a lelkem, mert nem tudunk összefogni! Hívők és nem hívők nem tudunk mást csak marakodni? Dübörgő Táltos dobok idézik Ősök szellemét, Felhevült arccal hallgatjuk az intő üzenetét Pilisben, vagy az egész megmaradt csonkolt Hazában, Határainkon túli nagyobb és kisebb kolóniákban. Istenünk az Égben, ki Magyarok Istene is Vagy, Akinek a hatalma Mindenek felett olyan nagy Tégy velünk csodát, mert ha nem Teszed végleg elveszünk, Semmivé válik egykor volt Dicsőséges Nemzetünk! Dübörgő Táltos dobok idézik Ősök szellemét, Felhevült arccal hallgatjuk az intő üzenetét: Ma még talán nem késő megfogadni, összefogni, Barátban Barátot és nem ellenséget keresni! Dicső Elődeink valamit egykor nagyon tudtak, Ha marakodtak egymással, mégis Nagyok maradtak. Jusson ez eszünkbe és legyen már Örök Békesség, Végleg ragyogjon felettünk a derűsen kéklő Ég! ELEINK VÉRE VAJON... Eleink Vére Vajon Hiába Hullott, Magyarok? Tudunk Mi Majd Egykor Megbékélni? Válaszoljatok! Szomorú a Szívem, Mikor Nem Látok Békességet, Bánatos Lélekkel Tapasztalok Békétlenséget Ünnepnapokon és Hétköznap az Emberek Között, Kiknek Már Lakásába is Veszekedés Költözött. Mellveregetővé Lesz Már Örökre a Nemzetünk? Ki Nemzetibb Magyar, Örökké Ezen Veszekedünk? Hová Lettek Manapság a Rákóczik és Kossuthok, Hová Lettek az Igazi, Hont Vezérlő Alkatok? Eleink Vére Vajon Hiába Hullott, Magyarok? Tudunk Mi Majd Egykor Megbékélni? Válaszoljatok! Vitázunk Azon, Hogy Melyik a Magyarabb Lobogó, Háromszínű, Avagy Árpádtól Örökölt Szép Zászló, Pedig Egységbe Forrásra Kellene Törekedni, Nem Állandóan Újabb Kifogásokat Keresni. Ébredjünk Fel a Letargiából Drága Véreim! Fogjunk Össze a Megmaradásunkért Testvéreim! Hová Lettek Manapság a Rákóczik és Kossuthok, Hová Lettek az Igazi, Hont Vezérlő Alkatok? Eleink Vére Vajon Hiába Hullott, Magyarok? Tudunk Mi Majd Egykor Megbékélni? Válaszoljatok! Régi Szép Magyar Anyanyelvünket Ne Feledjük El, Ősiségünk Régi Üzenete Erről Énekel A Rovásba Foglalt Ékességével Világosan, Hogy Soha Ne Feledjük El, Kiabálja Hangosan Hogy Meghallja Azt Minden Magyar Ember a Világban, Határokon Belül és Nem Csak Itthol a Hazában. Hová Lettek Manapság a Rákóczik és Kossuthok, Hová Lettek az Igazi, Hont Vezérlő Alkatok? Eleink Vére Vajon Hiába Hullott, Magyarok? Tudunk Mi Majd Egykor Megbékélni? Válaszoljatok! Megkopott Már Kissé Hunnia Jogának Asztala, Megrongyosodott Demokráciánknak a Bársonya, De Akkor Sem Csüggedhetünk El, Hisz, Túlélők Vagyunk, Kik Semmi Probléma Elől Soha Meg Nem Hátrálunk! Nem Hagyjuk Magunkat Többé Térdrekényszeríteni, Nem Hagyjuk Magunkat Mi Már Szolgasorba Dönteni! Ideje, Hogy Újra Jöjjenek Rákóczik, Kossuthok, Akikkkel Szárnyalhat Majd a Nemzetünk, Mint a Sasok. ÉBREDJ MAGYAR AMÍG NEM KÉSŐ... Ébredj Magyar, amíg nem késő az Ébredés! Ébredj Magyar, mert ha tovább tart a szenvedés, Már nem lesz hová lehajtani a fejedet, Mert felőled is elviszik majd a fedelet! Elvész becsületed, jussodból kiforgatnak, Megmaradhatsz elárvult és bitang Magyarnak, Aki alól még az ősi földjét is elhordják, Újkori rabszolgasorba beletaszítják. Megmondják, mit tegyél éltednek minden napján, Nem tűrnek el senkinek sem mosolyt az arcán. Ébredj Magyar, amíg nem késő az Ébredés! Ébredj Magyar, mert ha tovább tart a szenvedés, Akkor már késő lesz, mert jogaid elvesznek, Minden más egyebet is Tőled majd elvesznek! Demokráciának fogalmát is kidobják, A Törvénykezésnek a látszatát sem tartják Be többé mert a hatalomnak mámorában Jól vizsgáznak Emberek megalázásában, Jogaik eltiprásában, mert ezt érdemlik, Amiért a legfőbb Hadurat nem tisztelik. Ébredj Magyar, amíg nem késő az Ébredés! Ébredj Magyar, mert ha tovább tart a szenvedés, Nem lesz többé erőd és Hited felébredni, Nem lesz számodra más, csak Hatalmat szolgálni! Mindent elveszítesz: Hazádat, Jogaidat, Jövőbe vetett reménykedő álmaidat. Mindent, amiért eddig dolgoztál - küzdöttél, Mindent, amiben eddig Magyarsággal Hittél. Csak tűrés és megaláztatáshoz lesz Jogod, Ha nem tetszik, akkor Hazádat elhagyhatod. Ébredj Magyar, amíg nem késő az Ébredés! Ébredj Magyar, mert ha tovább tart a szenvedés, Akkor valóban számodra csak ez maradhat, De aki nem tűri, tovább az nem hallgathat! Nem tiporhatja senki sárba a Nemzetét, Nem veheti el a Magyarság Becsületét, Mert aki megteszi, nem szereti Hazáját, Szemétdombra dobja a jussolt Magyarságát. Ébredj Magyar, amíg nem késő az Ébredés! Ébredj Magyar! Szűnjön meg végre a szenvedés! ÉNEKLEM A SZABADSÁG DALÁT... Éneklem a Szabadság Dalát Nemzetem Oly Erővel, Hogy Beleremeg a Szívem. Magasan szálló sólyom Kárpátok felett Körberepüli a ,,Magyari" népeket. Hangosan kiáltja azt, hogy: Egyek Vagyunk! Hallja Mindenki: Mi Szabadok Maradunk Mindörökké, Hisz Mi Szabadnak Születtünk, Ezért a Szent Földért Eleget Küzdöttünk! Darabokra Szabdalt Édes Kis Hunniám, Még Így is Te Vagy az én Szeretett Hazám! Éneklem a Szabadság Dalát Nemzetem Oly Erővel, Hogy Beleremeg a Szívem. Békességet kérek Tőled én Istenem, Mert ami most van, az csak Kínzó Gyötrelem. Határon belül már oly Nagy a Széthúzás, Hogy kétséges itt is az Együttmaradás. Testvér - Testvér Ellen Gyakran Hadakozik, Békességről Lassan Senki Sem Álmodik. Darabokra Szabdalt Édes Kis Hunniám, Még Így is Te Vagy az én Szeretett Hazám! Éneklem a Szabadság Dalát Nemzetem Oly Erővel, Hogy Beleremeg a Szívem. Gőgös ,,Nagyurak" Tobzódnak Felettünk Ma, Velük szemben már nem segít sem az Ima, Sem a hangosan gondolkodás jajszava, Mert kellene újra egy Isten Ostora" Aki rendet rakna ebben a káoszban, Kicsinyre szabdalt Drága Magyar Honunkban. Darabokra Szabdalt Édes Kis Hunniám, Még Így is Te Vagy az én Szeretett Hazám! Éneklem a Szabadság Dalát Nemzetem Oly Erővel, Hogy Beleremeg a Szívem. Szabadság és Demokrácia Merre Vagy? Mondd Istenem ez a kérésünk Olyan Nagy? Táltosdobok Szóljatok, Dübörögjetek! Nimród Népei Újra Egyesüljetek Mert a Fennmaradásnak ez a Záloga, Így Ragyoghat Fel Újra a Szent Korona! Darabokra Szabdalt Édes Kis Hunniám, Még Így is Te Vagy az én Szeretett Hazám! FÁJDALMAS TRIANON EMLÉKE... Fájdalmas Trianon Emléke Gyötri Lelkemet, Hisz Megnyomorították Hazánkat és Népemet. Elvették Nagymagyarországot Egy Tollvonással A Nagyhatalmak Gőgösen Hangos Vihogással. Picinyre Zsugorodott Drága Szép Magyar Földünk, Hegyeink, Erdeink és Ránk - hagyott Örökségünk Idegen Országok Ölébe Lett Koncul Dobva, Kesereghetünk Kilencvenhárom Éve Rajta. Nem! Nem! Soha! Gyalázat Nem Ülhet Rajtunk Többé! Miénk ez a Drága Föld és Marad Mindörökké! Fájdalmas Trianon Emléke Gyötri Lelkemet, Hisz Megnyomorították Hazánkat és Népemet. Idegen Hatalmak Próbáltak Minket Megtörni, Kicsire Szabdalt Szép Hunniánkat Elsöpörni. Megpróbáltak Mindent, De Még Mindig Él a Magyar, De Belső Viszályokban Sem Mindig Egyet Akar. Vitatkozni Nem Kell: Ki az Igazabb Hazafi, Mert Nem Ettől Lesz Manapság Magyarabb Valaki. Nem! Nem! Soha! Gyalázat Nem Ülhet Rajtunk Többé! Miénk ez a Drága Föld és Marad Mindörökké! Fájdalmas Trianon Emléke Gyötri Lelkemet, Hisz Megnyomorították Hazánkat és Népemet. Volt Királyság, Népköztársaság, és Köztársaság, Manapság Már Csak Simán Úgy Hívják: Magyarország. Határainkon Túl az Elrabolt Magyarsággal Sem Tudunk Rendesen Szót Váltani Barátsággal, Mert Lerománozzuk, Tótozzuk Testvéreinket, Az Eleinktől Leszármaztatott Véreinket. Nem! Nem! Soha! Gyalázat Nem Ülhet Rajtunk Többé! Miénk ez a Drága Föld és Marad Mindörökké! Fájdalmas Trianon Emléke Gyötri Lelkemet, Hisz Megnyomorították Hazánkat és Népemet. Magyarságtudatunkat Merjük Büszkén Vállalni, Ne Engedjük Tovább Honunkat Széjjelszabdalni! Nem Lehet a Magyar Szívnek Soha Megnyugodni, Nem Lehet Trianon Átkába Beletörődni! Fogjunk Össze Újra Testvéreim Hős Magyarok! Döntsük El Végre Azt: Rabok Legyünk, Vagy Szabadok? Nem! Nem! Soha! Gyalázat Nem Ülhet Rajtunk Többé! Miénk ez a Drága Föld és Marad Mindörökké! GYÖNYÖRKÖDTÜNK A TÓ KÉKLŐ VIZÉBEN... Szerelmemmel Gyulán a Rákóczi tónál Gyönyörködtünk a tó kéklő vizében, Néha egy vadkacsa úszott előttünk. Nádasokkal körülölelt szépségben Szellő halk muzsikájára figyeltünk. Szerelem dala szállt tova a légen, Mi pedig ott álltunk és eltűnődtünk: Nem hiszünk Ma Már a Tündérmesékben, Mert földi Szépségekben Gyönyörködünk. A túlsó part mögött vonat zakatol, Tó tükre pedig szeliden hullámzik, Bennünket pedig az Alkony Átkarol. Egymás szemében Boldogságot Látunk, Számunkra Ma Már Csupán Ez Létezik: Beteljesedni Látszik Minden Álmunk! HA A BOLDOGSÁG... Ha a Boldogság Bekopog az ablakon, Majd ne tétovázz! Elszalasztott pillanat Többé nem jön vissza már. HA A KOKÁRDA BESZÉLNI TUDNA - HOVÁ TARTUNK 2012-BEN NEMZETEM? Ha a kokárda beszélni tudna napjainkban, Ha a kokárda ma már nem csak az álmainkban Jelentené az egykor kivívott szabadságot, Összetartana Nemzetet és Minden Családot, Nem pedig szétszakítaná büszke Magyarságot, Megdöbbentve ezzel talán az egész Világot. Boldog lennék, mert ma ezen a téren nem vagyok, Nem ezt akarták egykor Negyvennyolcas Magyarok. Hová lettél István Népe, aki most széthúzol? Hová lettél, ha Békességről már másképp álmodol? Ha a kokárda beszélni tudna napjainkban, Ha a kokárda ma már nem csak az álmainkban Hirdetné az egykor volt összetartó Nemzetet, Nem eresztené el a testvéri erős kezet, Amely évszázadokon által karddal és vérrel, Ha kellett ilyen áron és hősi dicsőséggel, De megszerezte és megóvta ezt az egységet, Mely meg tudta tartani a Nemzeti Egységet. Hová lettél István Népe, aki most széthúzol? Hová lettél, ha Békességről már másképp álmodol? Ha a kokárda beszélni tudna napjainkban, Ha a kokárda ma már nem csak az álmainkban Idézné vissza az összetartásunk erejét, Hanem egybeforrasztaná Magyarság egységét Olyan erővel és büszkén feszítő mellekkel, Ahogy szembeszálltunk egykor ellenségeinkkel. Add Uram, jöjjön el újra Népünk Békessége, Amely a Magyarságnak lenne nagy segítsége! Hová lettél István Népe, aki most széthúzol? Hová lettél, ha Békességről már másképp álmodol? Ha a kokárda beszélni tudna napjainkban, Ha a kokárda ma már nem csak az álmainkban Adná vissza azt, amiről sokszor ábrándozunk, Egységes, összetartó Nemzetben gondolkodunk. Nem lehet, hogy szétszakítva éljük le életünk, Nem lehet, hogy elvesszen ez iránt érzett Hitünk. Istenem, ne hagyj minket magunkra szépen kérünk, Segítsd visszaszerezni elveszített Egységünk! Hová lettél István Népe, aki most széthúzol? Hová lettél, ha Békességről már másképp álmodol? HA A SZERELEM... Ha a Szerelem Megérinti szívedet, Ne akarj rögtön Mindent megkapni attól, Akit még nem ismerhetsz! HA AZ ÁLMOK NEM VÁLNAK VALÓRA Ha az álmok nem válnak valóra, Ha úgy érzed érzéki csalóka, Akkor is büszkén emeld fejedet Az Ég felé, mert mindent nem lehet Megkapnod, amit szeretnél nagyon, Erős Hittel lépj túl az álmokon. Manna sem hull mindig az öledbe, Saját sorsodat vedd a kezedbe, Mert az Isten is csak akkor segít Megvalósítani az álmait Bárkinek ki maga is tesz érte, Nem csak várja, kezét ölbe téve. Ha az álmok nem válnak valóra, Ne legyen majd más az okozója Mindenáron. Az önbecsülésed Sokat segíthet, ha majd eléred Mindazokat, amikről álmodtál, Lehunyt szemeiddel ábrándoztál. Ha nem kapsz meg mindent az élettől, Ne akard kérni soha Istentől Csak ha már mindent megtettél érte, Akkor járulj csak az Úr elébe! HA HISZEM, HOGY VAN HITEM... Ha Hiszem, Hogy Van Hitem, Akkor Nem Veszhetek El, Ha Hiszem, Hogy Van Hitem, Akkor Nem Fordulok El Sohasem a Hazámtól, Nem Leszek Árulója, Nem Leszek Idegen Hatalmak Kiszolgálója. Hinnem Kell Istenünkben, Hinnem Kell a Hazában, Hinnem Kell Abban, Nem Leszek Sohasem Hazátlan, Mert Aki Hűségesen Szereti a Nemzetét, Annak az Istenünk Sem Engedi El a Kezét. Holtomiglan Hiszek a Magyar Nép Egységében, Hiszek Szent Koronánk Összetartó Erejében! Ha Hiszem, Hogy Van Hitem, Akkor Nem Veszhetek El, Ha Hiszem, Hogy Van Hitem, Akkor Nem Fordulok El Nemzetemtől, Barátaimtól és Mindenkitől, Ki az Ősöktől Egységet - Kitartást Örököl. Nem Hajlítom Meg Hátamat a Zsarnokok Előtt, Észre Fogom Venni Ha a Burjánzó Gyom Megnőtt Szeretett Országomban, Amely Megmérgezi Azt, Nem Engedvén Megláttatni az Éltető Tavaszt. Holtomiglan Hiszek a Magyar Nép Egységében, Hiszek Szent Koronánk Összetartó Erejében! Ha Hiszem, Hogy Van Hitem, Akkor Nem Veszhetek El, Ha Hiszem, Hogy Van Hitem, Akkor Nem Fordulok El Senkitől, Aki Baráti Jobbot Nyújt Majd Nekem Akkor, Amikor Megbotlom, és a Földre Esem. Ha El Tudom Hinni Hogy a Jog Asztala Közös, Ha El Tudom Feledni Hogy Utam Milyen Rögös, Akkor Talán Sokáig Lesz Még Mosoly Arcomon, Súlyos Teher Nem Nyugszik Majd Gyengülő Vállamon. Holtomiglan Hiszek a Magyar Nép Egységében, Hiszek Szent Koronánk Összetartó Erejében! Ha Hiszem, Hogy Van Hitem, Akkor Nem Veszhetek El, Ha Hiszem, Hogy Van Hitem, Akkor Nem Fordulok El Az Elszakított Országrészek Magyarjaitól, Mert Isten Mentsen Meg Bennünk' Újabb Trianontól! Uram, Aki Ott Fent Lakozol Mindíg az Égben, Segíts Nekem Abban, Hogy Megmaradjak Tisztességben! Ne Engedd Sohasem, Hogy Elveszítsem Hitemet, Ne Engedd Tovább Fogyni Szeretett Nemzetemet Mert Holtomig Hiszek a Magyar Nép Egységében, Hiszek Szent Koronánk Összetartó Erejében! HA LEHUNYOM A SZEMEM... Szerelmemnek Ha lehunyom a szemem, Téged látlak, Ha kinyitom a szemem, nem talállak. Ha lehunyom a szemem, látom arcod Ahogyan vívod mindennapi harcod A megélhetésért a Szerelemért, Az álmaid beteljesítéséért. Ha lehunyom a szemem, csókod érzem, Ha kinyitom a szemem, jövőnk féltem. Mit hoz számunkra a másnap, a holnap, Mit higgyünk igaznak, álnak, valósnak. Sírig tartó Boldogságot keressük, Istenünket kérjük majd, hogy elérjük. Ha lehunyom a szemem, itt Vagy vélem, Ha kinyitom a szemem, halkan kérdem: Mi vagyok én Néked Édes Tubicám, Csodálatosan Szép Édes Kis Babám? Távolról vélem hallani hangodat, Ahogyan hívogatod a párodat: Siessél, ne késsél, jer, ide hozzám, Szomjazza csókod kiszáradt vágyó szám! Add kezed Kedvesem, miénk az éjszaka, Teljesedjék ki szerelmünk mámora. Ha lehunyom a szemem, itt Vagy vélem, Ha kinyitom szemem, hiányod érzem... HA MAJD A NÉP NEMCSAK FELÉBRED... Ha Majd a Nép Nemcsak Felébred, Hanem Felkel, Ha Majd Újra Jönnek Kapás - Kaszás Sereggel, Ha Majd Nem Félnek Repülő Gyilkos Golyóktól, Ha Nem Tartanak Többé Hazaárulóktól Mert Bátran Mernek az Igazukért Kiállni, Nem Akarnak Tovább Új Urakat Szolgálni, Akkor Értik Meg Gőgös Haduraink Végre: Elszámolva Kell Állniuk a Nép Elébe! HA SÍRVA ÜVÖLT BENNED A FÁJDALOM... Ha sírva üvölt benned a fájdalom, Akkor is büszkén mondd azt, hogy vállalom! Ne tűnjön majd el örökre a Remény, Légy kitartó következetes kemény Ember akkor is, ha vérzik a szíved És akkor is, ha bánatos a lelked. Ha sírva üvölt benned a fájdalom, Sohase jelentsd ki azt, hogy feladom! Ifj.Nagy Bálint(Valentinus):Ha sírva üvölt benned a fájdalom...Előadja a szerző Link HÁTRAHAGYLAK ÓESZTENDŐ... Részlet Hátrahagylak Óesztendő Csillagfénnyel, Köszöntelek Újesztendő Tiszta Szívvel! Letudtunk Egy Újabb Évet De Nem Bánom, Az a Lényeg, Hogy Velem Van a Szép Párom Akivel az Életem Már Tündérrózsás, Szerelmetes Múló Időnk Olyan Mókás. Nem Feledjük Hosszú Harcunk Küzdelmeit, Megfogadtuk Istenünknek Intelmeit Aki Közös Út - Irányunk Támogatta, Szerelmünket Széjjeltépni Sosem Hagyta. Hátrahagylak Óesztendő Csillagfénnyel, Köszöntelek Újesztendő Tiszta Szívvel! Édes Hazám Sorsa Szívem Úgy Mardossa, Veszélyben Van Eleinknek Gazdag Jussa... HIÁNYZOL NAGYON... Hiányzol Nagyon, Ha Nem Vagy Mellettem, Őszintén Szeretlek Angyalcsillagom. Azt Hiszem, Szerelmedet Megérdemlem, Mert Te Akarod és én is Akarom. Életünk Végéig Már Egyek Vagyunk, Senki Nem Választhat Széjjel Bennünket. Közös Jövőnkben Együtt is Maradunk, Eggyé Forrasztva Szívünket - Lelkünket. Utunkon Közösen Járunk Örökre Napnak Sugarában és Zúgó Szélben, Testi Vágyunkban Égve és Gyönyörbe Forrva, Oly Tisztán, Hisz, Akit Kerestem Csak Te Vagy és Leszel Már Tündérrózsám, Mert Hiányzol, Mikor Nem Vagy Mellettem HÖLGYEK ÖRÖMÉNEK... Hölgyek Örömének Férfi a Kovácsa, Aki a Szerelmet Üllőjén Kínálja Oly Melegséggel, Ahogyan Megérdemli: Ennél Gyönyörteljesebb Nem Lehet Semmi! IMA MAGYARORSZÁGÉRT ISTENEM OTT FENT A MAGAS ÉGBEN... Istenem ott fent a magas Égben, Trónusodon ülsz nagy fényességben. Szánj meg minket, a mi kis Hazánkat, Fordítsd újra felénk az orcádat. Szeretetet- Békességet kérünk, Erre vágyik a mi magyar népünk. Istenem ott fent a magas Égben, Lakozol ott fénylő dicsőségben. Szent Fiaddal Adjál Reményt nékünk, Térdre hullva, imádkozva kérünk. Csüggedőknek Hitet adjál újra, Ne gondoljon soha háborúkra. Istenem ott fent a magas Égben, Higgyél újra e kis magyar népben. A Hit mellett újítsd meg erőnket, Tisztítsad meg Bűntől a lelkünket. Dobbanjon meg szívünk együtt újra, Kézen fogva Hozzád imádkozva. Istenem ott fent a magas Égben, Mondd meg Uram leszünk üdvösségben? Bocsánatod elnyerjük a Bűnben, Marad - e még Hitünk a jövőben? Esedezve Uram arra kérünk, Ne hagyd cserben kicsiny magyar népünk. KÁRPÁTOK BÉRCEI FELETT... Kárpátok Bércei Felett Száll a Turulmadár, Csodálkozva Kérdi: Hová Lett az Országhatár? Madaram! Madaram! Szépséges Sólyommadaram, Hát nem látod, hogy nincsen már elég napsugaram Ami bevilágítaná Nagymagyarországunk, Visszaadná Trianonban Elrabolt Világunk? Nem látod, hogy még a ,,Maradék" Hon is veszekszik, Pártosok hada évtizedek óta veszekszik? Kárpátok Bércei Felett Száll a Turulmadár, Búsan Körözve Sajnálkozik Most, Hogy Nagyon Kár, Mert az ősök ma már forognak a sírjaikban, Erre gondolni sem mernének sem álmaikban, Sem ébrenlétükben, ha megtehetnék Véreim, Állandóan Egymás Ellen Küzdő Magyarjaim! Hol van a Büszkeség és az Öröklött Becsület? Hol van az Egymással Szembeni Illő Tisztelet? Kárpátok Bércei Felett Száll a Turulmadár, Mert Gyalázatosan Zsugorított Országhatár Között Sem Szakad Szét a Békétlenség Hálója, Továbbra is Szorít a Pártoskodás Béklyója. Magyarok Istene! Hívők - Nem Hívők Istene! Hová Vetődik Most Jézus Krisztus Tekintete? Atya és Fiú Sem Nyújt Nekünk Segítő Kezet? Nem Dob Számunkra Kátyúból Kihúzó Kötelet? Kárpátok Bércei Felett Száll a Turulmadár, Egyre Türelmetlenebb, Ahogy Melegszik a Nyár! Mi Lesz Itt, Ha Majd Eljönnek a Hűvösebb Szelek, Amikor Újra Beindulnak a Buldózerek? Elsöpörnek az Útból Mindent, Ami Viszályszító, Országromboló és Nemzetet Megnyomorító! Akkor Majd Madaram! Szépséges Sólyommadaram, Talán Ragyoghat Újra a Vágyott Fénysugaram! KI VAGYOK ÉN? Jajongva fájó gondolat, Átszellemült, testet öltő lélek atyja, nem létező, képzet szülte, porlepte utak szürke vándora, kínlódó, szenvedő arcú halvány látomás. Ez vagyok én? Költői képzetem szelíd bölcsőjében, dúló indulatok küzdelmes nehéz perceiben semmivé lettem, pedig vagyok. Vagyok a földnek fekete sáros vándora, Anya szülte, hús - vér élő Ember. Vagyok, mert lennem kellett. Vagyok, hogy elmondhassam költői képzetem megannyi, csodálatos, rejtelmes világát. Haladó Eszme átható szellemében, sejtelmes fények villogó, sápadozó tengerében szorongó szívvel gondolok a Múzsák atyjára. Csodálatos érzés, valahányszor költőnek érzem, gondolom magamat. Ringatódzó szelíd mozdulattal, feldúlt agyamban cikázó morajló gondolattal hirdetem az Emberi Értelem diadalát. Költő vagyok? Nem tudom. Mikor erre gondolok, felteszem a kérdést önnön magamnak. Bírálóm, kritikusom lehetek - e vajon? Akárki, vagy akármi vagyok, parányi molekulája a sáros Földgolyónak. Űrben keringő gondolattal, játszva kergetődző, olykor fájó, máskor fellángolt arcú, névtelen vándor. Ez vagyok én. Múló, halandó Ember. A KÖLTÉSZET ÖRÖK - KÖLTÉSZETNAPI GONDOLATOK A költészet örök, mert nem tűnik el soha, Erre írástudóink szava garancia. Szép szavak mesterei tolla nem kopik el, Mert Múzsa állandóan fülükbe énekel, Vagy csókokat lehel a fénylő homlokukra, Hogy a gondolatszikráikat felizzítsa. A költészet örök, mert nem tűnik el soha, Hiába jön akármilyen modern technika Hogy Vizuálisan láttasson gondolatot, Olvasás helyett adjon valami maszlagot. A lírikus adja ki magából a szépet, Amelyet számára a Múzsa megidézett. A költészet örök, mert nem tűnik el soha, Erre írástudóink szava garancia Akik oly alázattal adják át a szépet, Lélekmelengető gondolattöredéket. Nem hal meg a líra ezt vésse az eszébe, Ki kellő alázattal vesz tollat kezébe. LÉGBEN SZÁLLÓ DALLAMOK... Szabadon szállva A Hold mosolyog reánk, Miénk az éj, jöjj Kedvesem! Ó jöjj, ne várass oly soká! Az éjszaka úgy hívogat, kéjesen, vágyón simogat. A Hold mosolyog reánk, Miénk az éj, jöjj Kedvesem! Átölel bársonyos karom, Szerelmes Szívem - Úgy akarom, hogy itt légy most velem! Légben szálló dallamok - Szerelem - oly édesen simogatók. Légben szálló dallamok - Szeretem! - oly kimondhatatlanul. Szerelem - Igen, Szeretem - Igen, Ő is úgy Szeret! - Ez a Szerelem! ... A Hold mosolyog reánk, Miénk az éj, jöjj Kedvesem! MAGASRÖPTŰ TURULMADÁR... Magasröptű Turulmadár Hullatja a Könnyeit, Siratja a Drága Hazánk Elárvult Magyarjait. Évszázadok Hosszú Során Mivé Lett e Hősi Nép, Hová Tűnt a Nagymagyarországról Őrzött Régi Kép? Nincsen Béke, Összetartás, Büszkeség és Szeretet, Nincsen, Aki Összefogná a Magyari Népeket! Pártoskodás Széjjeltépte Őseink Régi Jussát, Becstelenek Ácsingózzák Hazánk Szent Koronáját. Magasröptű Turulmadár Hullatja a Könnyeit, Siratja a Drága Hazánk Elárvult Magyarjait. Vitatkoznak Ki Magyarabb Ebben a Kis Hazában, Jobbról - Balról Szegényesebb és Gazdagabb Ruhában. Azt Hiszik, Ha Önmagukról Állítják, Hogy Jobb Magyar, Akkor az Lesz Majd a Törvényes Uralkodó Jogar Amit Kézbe Véve Lengetik Fennen a Magasba, Kinyilvánítva, Hogy Mások Elmehetnek a Francba! Magasröptű Turulmadár Hullatja a Könnyeit, Siratja a Drága Hazánk Elárvult Magyarjait. Értsd Meg Végre Kicsiny Hazám Vitatkozó Magyarja, Egy az Isten Akkor Is, Ha Van, Aki Ezt Tagadja! Hagyd Meg Hitében Azt, Aki az Istent is Szereti, De Azt se Káromold, Ki a Kezét Össze Nem Teszi Imára, Mert Erőszakkal Nem Lehet Hitet Adni, Csak Másoknak a Becsületébe Belegázolni! Magasröptű Turulmadár Hullatja a Könnyeit, Siratja a Drága Hazánk Elárvult Magyarjait. Fogjunk Össze Hunniának Szétszéledt Magyarjai, Lobogjanak Majd Magasan Történelmünk Zászlai! Háromszínű Trikolor Vagy Árpádsávos Lobogó, Hullámozzék Büszkén Szépen Mint az Áradó Folyó! Hirdesse Hogy Él a Magyar Újra Szépen Egységben, Hogy a Turul Könnyek Nélkül Szálljon Megint Békében! MAGYAR A MAGYARNAK SOHA TÖBBÉ... Gondolataim 1956 Hőseire emlékezve Magyar a Magyarnak Soha Többé Ne Ártson! Magyar Földön Magyar Ember Vére Ne Follyon Hiába Nemtelen - Gyalázatos Célokért, Mert Istenünk Teremtvényei Vagyunk Azért, Hogy Egységbe Forrva Megvédjük a Hazánkat, Idegen Hatalmak Ne Rakjanak Igákat Ránk Sohasem! Idegen Érdektől Mentesen Építhessük Hunniánk' Oly Becsületesen Ahogy Eleink Azt Egykor Nekünk Jussolták, Nem Gondolván Hogy Majd Orosz Tankok Tiporják. Magyar a Magyarnak Soha Többé Ne Ártson! Magyar Földön Magyar Ember Vére Ne Follyon Soha Patakokban Utcákon és Tereken, Mert Úgy Kell Kiállnunk a Vártán és Végeken, Hogy Mi Ne Egymásban Lássuk az Ellenséget Véreim, Hanem Keressük a Békességet, A Mindenkire Kiterjedő Tisztességet Úgy, Hogy Ha Kell, Mutassunk Bátor Vitézséget! Ne Engedjünk Soha Idegen Hatalmaknak! Belőlünk Szolganépeket Ne Csináljanak! Magyar a Magyarnak Soha Többé Ne Ártson! Magyar Földön Magyar Ember Vére Ne Follyon Sem a Fővárosban Sem Vidéken Barátim, Sokat Szenvedett, Mégis Dicső Magyarjaim! Akik Vérüket Hullatták a Szabadságért, A Bennük Lázongó Igazságtalanságért Úgy Nyugodjanak Békében az Áldott Földben, Hogy Emlékezünk Rájuk Majd Minden Időben Mert Próbáltak a Szabadságunkért Harcolni, Büszke Magyar Nép Jobban Tudjon Boldogulni! Magyar a Magyarnak Soha Többé Ne Ártson! Magyar Földön Magyar Ember Vére Ne Follyon! Szeretlek Magyar Hazám és Kicsinyke Népem, Mert Te Vagy Számomra a Legjobb Menedékem. Kicsiny Gyermekként Éltem Át az Ötvenhatot, Nem Értettem Akkor a Nagy Véráldozatot. Felnőttként Letisztulva Már Ötvenhét Éve Gondolok a Mártirok Emlékezetére Kik Vérüket Hullatva Életüket Adták, Elnyomatás Helyett a Halált Választották. MAGYARNAK LENNI... Magyarnak lenni olyan csodálatos dolog, Itt minden fa és fűszál énreám mosolyog. Magyarországról elmenni soha nem fogok, Mert ez az én hazám, jobbat sehol nem kapok. Csodás hegyvölgyes Bakonynak szülötte vagyok, Tiszta éjszakákon ragyognak rám csillagok. Még a Nap is szebben süt rám, mert magyar vagyok, Még álmaimban is csak hazámra gondolok. Teszem a dolgomat mindig, hisz magyar vagyok, Ha megkérdezik tőlem, köszönöm jól vagyok Mert körülölelnek a bakonyi hegyeim, Itthon is beteljesülhetnek az álmaim. Magyar vagyok tiszta hittel, vallom és érzem, Egyet akarunk mindnyájan itthon, ezt kérdem? Széjjelhúzásnak vessünk véget mindörökre, Béke legyen, hirdeti Szózat Mennydörögve Hisz magyarnak lenni oly csodálatos dolog, Itt minden fa és fűszál mireánk mosolyog. Ország építő eleink oly hazát hagytak Ránk és örömteljes szívvel arra gondoltak, Hogy megbékélés és a szeretet lakozik, Minden emberben, aki soha nem kárhozik. Soha nem tagadja meg igaz magyarságát, István király államalkotó igazságát. Magyarnak lenni olyan csodálatos dolog, Itt minden fa és fűszál énreám mosolyog. Még a Nap is szebben süt rám, mert magyar vagyok, Még álmaimban is csak hazámra gondolok. Jöhet bármi vész én akkor is magyar, leszek, Istenünkben és Magyarországban is HISZEK! ,,MAGYARNAK LENNI: BÜSZKE GYÖNYÖRŰSÉG!"... ,,Magyarnak Lenni: Büszke Gyönyörűség!" Ne Feledd Soha, Hunyt Szemekkel Is Lásd: Nemzetednek Megvan A Zászlaja! Az a szép lobogó, amelyet eleidtől jussoltál, Évezredek viszontagságai során is megkaptál. Magyarságod a zászlóval sokszor nem is jelezhetted, Öröklött Nemzeti Öntudatodat Nem Hirdethetted! Légy Büszke Arra, Hogy Szívedben - Lelkedben Magyar Lehetsz, Zsarnokok Uralmának E Honban Sohasem Engedhetsz! ,,Magyarnak Lenni: Büszke Gyönyörűség!" Ne Feledd Soha, Hunyt Szemekkel Is Lásd: Nemzetednek Megvan A Zászlaja! Próbálj Meg Újra Összefogni Régi Lobogó Alatt, Mutasd A Világnak: Szívedben Hazaszeretet Maradt! Vesd ki magadból azt, aki Kiárulja Szép Hazánkat, Vesd ki magadból, ha Gyalázza Szeretett Hunniánkat! Légy Büszke Arra, Hogy Szívedben - Lelkedben Magyar Lehetsz, Zsarnokok Uralmának E Honban Sohasem Engedhetsz! ,,Magyarnak Lenni: Büszke Gyönyörűség!" Ne Feledd Soha, Hunyt Szemekkel Is Lásd:Nemzetednek Megvan A Zászlaja! Ne Érezd Azt, Hogy Nemzetünk Mindig Csak Vesztes Maradhat! Hidd ÉS Akard, Hogy A Magyar Újra Győzelmet Arathat! Szétszabdalt Országunk Trianonnak Átkos Öröksége: Ne Feledd, Hogy AZ Isteni Igazságnak Még Nincs Vége! Légy Büszke Arra, Hogy Szívedben - Lelkedben Magyar Lehetsz, Zsarnokok Uralmának E Honban Sohasem Engedhetsz! ,,Magyarnak Lenni: Büszke Gyönyörűség!" Ne Feledd Soha, Hunyt Szemekkel Is Lásd: Nemzetednek Megvan A Zászlaja! Merd Felvállalni A Kárpátoknak Jogos Örökségét, Próbáld Visszaszerezni A Magyaroknak Tisztességét! Széthúzó Pártossággal Nem Lesz Igazi Összefogás, Csak Nemzetben Gondolkodva Születhet Majd Megmaradás! Légy Büszke Arra, Hogy Szívedben - Lelkedben Magyar Lehetsz, Zsarnokok Uralmának E Honban Sohasem Engedhetsz! Sajó Sándor: Magyarnak lenni: Büszke gyönyörűség! - című versét olvasva jutottak eszembe ezek a gondolatok A MÁSOK ÖRÖME... Örülni tudok a mások örömének, Akkor is, ha erre soha nem is kérnek. Nem akarok semmikor rosszat senkinek, Mosolyt is küldök harag nélkül bárkinek. Mindezt érdek nélkül vidáman megteszem, Ez így igazságos mindenkor, úgy hiszem. Ifj.Nagy Bálint(Valentinus):A mások öröme... Előadja a szerző Link MEGTALÁLT BOLDOGSÁG Tündérrózsámnak Sokáig Kerestem a Boldogságot, De az Nem Sietett Hozzám Rohanva. Elképzeltem Magamnak Olyan Álmot, Amely Egykoron Majd Megvalósulva, Testemet és Lelkemet is Átjárva Teszi Széppé Nappalom és Éjszakámat. Mikor Már Azt Hittem, Hogy Mindhiába, Jöttél és Éreztem Egy Olyan Vágyat, Amely Mámorossá Tette Szerelmünk. Boldogság Tiszta Fénye Azt Ragyogta, Hogy Immár Mi Örökre Együtt Leszünk. Csókos Nappalok és Fülledt Éjszakák, Ezerszínű Boldogságvirágaink Nyíljatok, Mint a Szép Lila Orgonák! MIÉRT VAN AZ, KÉRDEZEM SOKADJÁRA... Még Mindig Nincs Tele a Pohár? Miért van az, kérdezem sokadjára, Hogy hályog van sok embernek a szemén? Idősödő korra szemem világa Élesedik. Politika peremén Állva én már csak dühöngeni tudok, Hogy zöldet nem mindenki annak látja, Kinek szemén politika hályogok Lapulnak, hangosan azt kiabálva: ,,Soros Párti Hazaáruló Lehetsz, Vagy csak simán vörös balliberális, Ha nem tetszik, a fenébe elmehetsz!" Drága Magyarországom! Meddig Lehet Eltűrni Alázatosan Anélkül, Hogy Többség Hazánkban Semmit Nem Tehet!!!??? MINDIG LEGYEN SZERETET A SZÍVEDBEN... Mindig legyen Szeretet a szívedben, Nélküle nem boldogulsz az életben! Bármerre sodor a Sorsod hulláma, Érezned kell, hogy nem éltél hiába, Hisz a Szereteted mindenek felett, Szíved mélyén volt és kisegíthetett Minden váratlanul jött problémádból, Ha kiérezted a dobogásából Azt a segítő és igaz szándékot, Amelyet Pál Apostol is tanított. Mindig legyen Szeretet a szívedben, Nélküle nem boldogulsz az életben! NEM CSAK VALENTINUS NAPJÁN SZERETLEK... Szerelmetes Tündérrózsámnak Nem Csak Valentinus Napján Szeretlek, Hisz Te Vagy az Életem Mindensége. Minden Áldott Nap Magamhoz Ölellek, Mert Te Vagy a Boldogságunk Reménye. Nem Tudom Bizonyítani Elégszer, Hogy a Szívem Csak Teéretted Dobog, Mert Számomra Immár a Legszebb Ékszer Vagy és a Mi Vonatunk Együtt Robog Olyan Gyönyörű Világba Sietve, Ahol a Szerelem Örökké - tartó Szép Érzelmekkel Van Megédesítve. Nem Csak Valentinus Napján Szeretlek, Hiszen Bennünket Istenünk is Segít: Véled Immár Örökké Boldog Leszek. NÉZEM A SZEMÉT... Szerelmemnek Nézem a gyönyörű szemét epedőn, Karjaimba zárom, átölelem én. A fénylő napsugár lassan elmenőn, De szívem lángra gyúl, dobog rejtekén. Ragyogó szempár, csillogó gyöngyszemek, Vágyakozó ajkait felkínálja, Felgyúlnak most vágyaimban a tüzek, Ahogyan izzó - forró csókot várja. Ajkunk összeér, hevesen csókolunk A mezei virágok között állva, Semmi másra most, csak miránk gondolunk. Ajkaink lassan elválnak egymástól. Nézem őt, a szemét azt a csillogót És búcsúzunk lenyugvó napsugártól. NYOLC ÉVES SZERELMÜNK FÉNYE... Nyolc éve Szerelemben élünk Nyolc Éves Szerelmünk Fénye Világítja az Eget, Ha kell, megmozgat köröttünk sziklákat és hegyeket Oly hatalmas erővel, mely lehetetlent nem ismer: Elszakítani próbáljon meg Bennünket, aki mer! Nem sikerülhet, mert olyan erős a kötelékünk, Mindent legyőzővé érett ma már a Mi Szerelmünk. Nyolc Éves Szerelmünk Fénye Világítja az Eget, Bejárva Alföld síkságát és Bakonyi hegyeket. Parázslón izzó forrósággal árasztva Bennünket, Szívünket erősen dobogtatva és a Lelkünket Megerősítve olyan Szenvedéllyel suhan tova, Amely az Örökké Tartó Szerelmünknek Záloga. Nyolc Éves Szerelmünk Fénye Világítja az Eget, Múltat nem feledve, Biztató Jövőnek integet Úgy, hogy nem felejti el a Jelennek nehézségeit, Nem adva fel Közös Útunk Megtervezett Vágyait. Orgonaillatos Májusnak harmonikus napja Emlékeztet Bennünket egykori fogadalomra: Örökké és Még Három Napig Tart a Mi Szerelmünk, Egymás Nélkül Már Semmit Sem Érne a Mi Életünk! Békesség, Harmónia, Ami Bennünket Összeköt, Elkergetünk hozzánk törleszkedő sötét Ördögöt Ha megpróbálna bárhol orvul Széjjelválasztani, Visszaküldjük Pokolba Forró Üstöt Kavargatni! Nyolc Éves Szerelmünk Fénye Világítja az Eget, Békességet Hirdetve, Igaz Hazaszeretetet Saját példánkkal megmutatva és Valós Hitünkkel, Őseinktől jussolt tanítással, dacos erővel A Haza Javára Táltosi Dobjaink Hangjával, Ősmagyarságunk Szívével, Sólyomi Szárnyalással. Nyolc Éves Szerelmünk Fénye Világítja az Eget, Izzó Nap Által Világolt és Holdfényes Földeket Átkarolva Fogjuk Egymást Továbbra is Szeretni, Nem Fogunk Jövőben Sem Nehézségtől Meghátrálni. Kérlek Uram, Ki Lakozol Ott Fent a Magas Égben, Segíts Bennünket, Hogy Élhessünk Tovább Szerelemben! ÓDON FALAK KÖZÖTT JÁRVA... Cseszneki emlék Ódon falak között járva emlékezem, Mikor a hegy ormára most felérkezem. Dicső elődeim egykor karddal, vérrel Küzdöttek a Honért nemcsak dicsőséggel, Hanem oly ösztönös Hazaszeretettel, Mely ma már nem létezik! Fájó szívemmel Idézem fel Wathay Lőrinc emlékét, Aki a falak között hullatta vérét. Igaz, hogy szétrobbant ágyú volt a tettes, De ma már ez sem számít. Mi voltunk vesztes Nagyon sokáig százötven éven által, De akkor senki nem törődött halállal, Mert a Nemzet sorsa volt az elsődleges, Tudták, hogy a kiontott vérük oly nemes Cél érdekében hull ki az ősi földre, Nevük bevésődik a történelembe. Ódon falak között járva emlékezem, Mikor a hegy ormára most felérkezem. Nézem az Ég felé magasló falakat, Felidézem a gyermekkori álmokat Mikor még itt játszadoztunk mi boldogan, Nem gondolva azt, hogy az idő elsuhan Felettünk és most hatvanhárom évesen Mosolyognak rám ódon falak kedvesen. Wathay Ferenc bronz mellszobrára nézek, Megelevenednek végvári vitézek Akik önzetlenül védték Nemzetünket, Megszentelt és Áldott Ősi Földjeinket. Nézem a régi dicsőség emlékeit, Felidézem Wathay Ferenc sorait Melyeket török rabságban megénekelt, Megírván azt, ahogy ellenük hadra kelt. Ódon falak között járva emlékezem, Csesznek vára máig olyan kedves nekem! ŐSÖK SZELLEME... Ősök szelleme járja át szívemet, Napfényben fürdik az Életfa fája. Táltos dobszó símogatja lelkemet, Lüktetve hallatszik Isten Imája Beborítva ezt a Megcsonkolt Földet, Siratva a Nagymagyarországunkat. Próbálja felrázni a kétkedőket, Elterelni a szomorúságunkat. Ősök szelleme járja át szívemet, Behunyt szemeimmel látom a Jövőt, Mikor Melegség önti el lelkemet, Mert magasban szálló sólyommadár Útját újra Hunnia felé veszi: Újra Visszaáll Régi Országhatár! RÁD TALÁLTAM, RÁM TALÁLTÁL... Bármely múzsában engem kerestél, hosszú éjjeleken át reméltél. Tudtad azt, hogy valahol létezem, vágyik Utánad Szerető Szívem. Igaz Szerelemről álmodoztál, Igaz Érzésről verset alkottál. Rád Találtam, Rám Találtál Érzem; Ez az igaz Végtelen Szerelem! Bármely múzsában Téged láttalak, hosszú éjjeleken át vártalak. Tudtam azt, hogy valahol létezel, Vágyik utánam Szerető szíved. Igaz Szerelemről álmodoztam, Igaz érzésről verset alkottam. Rám találtál, Rád találtam, Tudjuk; Van igaz szerelem! - Tapasztaljuk. SÓVÁRGÓ FÉRFISZEMEK... Ifjúságom hajnalán... Évtizedek távlatából visszanézve, Női bájak szépségükkel megigézve Feledtették velem, azt hogy búslakodjak, Inkább formás combjaikkal foglalkozzak. Buja lényük izzó testük mindig égett, Ringó csípők okozták a keménységet. Szemtől szembe kúposodó gyönyör halmok, Megvalósult sokszor képzelt szép kis álmok. Sóvár szemmel vetkőztető férfiszemek, Vágyakozó mindent kérő tekintetek. Sokáig csak kívántam hogy célba érjek, Látványukkal pedig forró kéjt ígértek. Úgy kívántam titkot rejtő női bájuk, Pedig még azt sem tudtam, hogy - hogy csináljuk. Sóvárogtam úgy akartam szeretkezni, Forró női meleg testtel ölelkezni. Kipróbálni azt, amiről sokat tudtam, Elméletben tanárságig eljutottam. Ifjúságom hajnalának emlékei, Szerelmeim szép testének fényképei Álmaimban visszatérő gyöngéd percek, Rám fonódó formás combok átöleltek. Hosszú izzó csók csatákban viaskodtam, Forró combok rése közé behatoltam. Megtanultam gyakorlatban mi a gyönyör, Mikor vulkánként az élvezetünk kitör. Földöntúli boldogság volt szép emlékek, Ifjúságom múlt évei megigéztek. Sóvárgó fiatal férfi voltam egykor, Aki nőkről, sexről álmodoztam sokszor... SZÓLJANAK A HARANGOK... Gondolataim Szent István Királyra Emlékezve Szóljanak a Harangok és Dicsértessék, Magyaroknak Dicső Neve Szenteltessék! István Urunk Nevét Senki Ne Feledje, Akkor Sem, Ha Keresztségre Nem Nevelte Senki Őt e Kisemmizett Magyar Honban, Trianonnal Összeszabdalt Országunkban. Honszeret Ne Szűnjön Meg a Szívünkben, Békétlenség Ne Fészkeljen a Lelkünkben, Mert a Magyar Összetartásra Született, Nem Pediglen Széthúzásra Teremtetett. Szóljanak a Harangok és Dicsértessék, Magyaroknak Dicső Neve Szenteltessék! Emlékezzünk Hont Szerező Eleinkre, Emlékezzünk Büszke Magyar Őseinkre, Akik karddal és nyilakkal is küzdöttek, De az Egy Isten - Hitükben Nevelkedtek Bármennyire Próbálják Ezt Elfeledni, Történelemkönyveinkbe Nem Beírni! István Király Urunk! Hova Lett a Néped? Mai Magyar! Van - e Most Is Büszkeséged? Szóljanak a Harangok és Dicsértessék, Magyaroknak Dicső Neve Szenteltessék! Erős Országot Jussoltunk Nagy Királytól, De Mi lett Ebből, Nagy Magyarországunkból? ,,Bárhol is Vagyunk, Összetartozunk..." Urunk, De Ha Nem Segítesz Merre Visz az Utunk? Mondd Istenem, Merre Sodor Minket a Szél, Mondd Meg a Magyarnak a Nap Is Újra Kél Mindennap! Borúra Derű Következik, Békétlenség Után Békesség Születik! Szóljanak a Harangok és Dicsértessék, Magyaroknak Dicső Neve Szenteltessék! Legyen a Szent Korona Újra Oly Erős, A Magyar Név Olyan Harsányan Rengetős, Hogy a Magasból Turul Madár Is Hallja, Árpádoknak Zászlaját Lobognia Lássa! Nem Feldhetjük El Sohasem Őseink, Mert a Magyar Nép Olyan Büszke Véreim, Hogy Mindig Fel Tudott Állni Ha Elesett, Mert Egykor Összefogásra Teremtetett! TÁVOL VAGY TŐLEM... Olyan távol Vagy Tőlem, hogy a hiányod Nem pótolhatja Senki sem. Minden Reggel és este, minden Gyötrelmes órán Csak Rád gondolok. Izzó szenvedély, forró Vágyakozásom, Csókokkal küldött Sóhajtásaim szállnak Az éteren át: Távol Vagy tőlem És mégis itt a Lényed. Csodálatosan, Káprázatosan Tündökölsz, elbűvölsz most: Nagyon Szeretlek! ÜZENEM A BAKONYNAK... Őrizzük meg a Magyarság Írott Emlékeit Üzenem a Bakonynak, Szép Szülőföldemnek, Üzenem Minden Ott Élő Kedves Embernek, Hogy Ne Legyen Közöttük Ma Rovás Háború Még Akkor Sem, Ha a Kedvük Olyan Szomorú. Ne Legyen Vita Tárgya, Hogy Ki a Magyarabb, Ki Lokálpatriótább és Ki a Silányabb, Mert Nem Feltétlenül Fogad El Más Véleményt, Öntsön Inkább Mindenkibe Olyan Szép Reményt, Amely Szeretetből Megbékélésből Fakad, Nem Pedig a Szíveikben Gyűlölet Marad! Üzenem a Bakonynak, Szép Szülőföldemnek, Üzenem Minden Ott Élő Kedves Embernek, Idegennek, Minden Régi Igaz Barátnak, A Bakony Fővárosában Folyó Cuhának, Hogy Legyen Elég Nemtelen Acsarkodásból, Rovásírásunk Félremagyarázásából! Legyen Elég, Hogy a Magyar és Sváb Mit is Akar, Ne Legyen Szégyenfolt, Hogy Zirci Név Mit takar! Legyen Elég ,,Ki a Régebbi Magyar" Zircen, Ne Marakodjanak Öröklött Drága Kincsen, Amely a Rovásháborúban Bontakozik, Miközben a Békesség Fala Omladozik. Szedje Össze Mindenki a ,,Józanabb Eszit" Mert Ha Nem Ezt Teszi, Akkor Mindent Elveszít, Amiért Eddíg Harcolt Foggal és Körömmel, Nemcsak Bánattal, Hanem Legtöbbször Örömmel. Ismerőseim, Barátim, Zirci Lakosok, Kérlek Benneteket, Hogy Ne Marakodjatok! Legyen Mindenkié a Város Békességgel, Hisz Tele Van Máshoz Nem Fogható Szépséggel. Üzenem a Bakonynak, Szép Szülőföldemnek, Üzenem Minden Ott Élő Kedves Embernek: Büszke Vagyok Arra, Kórházában Születtem, Harminchárom Esztendeig Zircen Élhettem. Gyulai Messzeségből Most Szomorú Vagyok, Mert az Ennyire Elszabadult Indulatok Kettéosztották a Kisváros Polgárait, Nem Ismerve Rovásírásunk Értékeit. Búcsúzóul Annyit Kérek Drága Zirciek, Hit - Remény - Szeretet Legyen Mindig Veletek!

0 komment , kategória: Nagy István Attila & Bálint

Címkék: megnyomorították, megmaradásunkért, beteljesülhetnek, gyönyörteljesebb, elkótyavetyélték, kimondhatatlanul, beteljesítéséért, széjjelszabdalni, egybeforrasztaná, világrajövetelem, hazaszeretettel, angyalcsillagom, szembeszálltunk, megrongyosodott, demokráciánknak, tündérrózsámnak, ellenségeinkkel, magyarországért, szomorúságunkat, szabadságunkért, leszármaztatott, születésnapodra, szabadságharcot, magyarországról, megaláztatáshoz, széjjelhúzásnak, törvénykezésnek, lokálpatriótább, magyarországban, megsokszorozva, dallamszárnyon, viszontagságai, összetartozunk, rovásháborúban, anyanyelvünket, gyönyörködtünk, vadregényes Bakonyban, életnek árnyas, bizakodó örök, gyönyörű álmok, ébredő szülői, zöldellő mezők, szomorú lelkünk, hideg szél, történelem átsuhan, fákon átaranyló, szíveink hangos, természet lágy, sziklák között, igazi csodát, földiszeder édes, örök csodát, Nagy Bálint, NAGY BÁLINT, AHOGY ÉN SZERETLEK…, Vallomás Terikémnek Neve Napján, Hisz Vert Eleget, Életnek Ostora, Amíg Megismerhettem Véled Igazán, Hogy Nem Mindig Jön El Táltosparipán, Királylány Sem, Hűség Nem, Ölébe Senkinek Soha, Szerelmünk Igazi Csoda, Kortalan Szerelemben Örökké Hiszek, Nélküle Immár Sohasem Létezhetek, Mikor Megismertelek Minden Változott, Életembe Édes Derűt Hozott, Amely Olyan Közős Jövő Reményével, Kecsegtetett Nem Szavak Ismétlésével, Hanem Érzelmeink Kimutatásával, Szíveink Közös, Hangos Dobbanásával, Járó Olyan Igaz Érzelmi Varázslat, Mihez Foghatót Nem Mindenki Találhat, Kilencedik Éve Már, Hogy Szerethetlek, Hogy Ölelhetlek, Olyan Érzésekkel, Amik Bennem Vannak, Részedről Pedig Viszonzásra Találnak, Létezhet Többé Senki Más Soha Már, Mert Mireánk Örökké Csak Boldogság Vár, Nincs Legyőzhetetlen Akadály Terikém, Nekem Te Vagy, Legszebb Széles Földtekén, Szerelmünk Záloga, Kölcsönös Hűség, Amelybe Nem Férkőzhet Már Keserűség, Csak Tisztasággal Egybeforrott Szeretet, Amely Boldogsággal Tölt Olyan Éveket, Közös Jövőnk Biztosítéka, Hűséges Szíveinknek, Három Napig Szeretlek, Neved Napján Angyalcsillagom Ölellek, AHONNAN JÖTTEM…, Amit Istenünk, Jézus Krisztus, AKÁRHOGY FÚJ SZÉL…, Mosolyog Szerelmem, Kinyílik Boldogságunk, ALFÖLD GYÖNGYSZEMÉBEN ÉLEK…, Alföld Gyöngyszemében Élek Egy Éve Már, Mert Szívem Idehúzta Két Gyönyörű Szempár, Kétezertizenkettő December Havában, Vonatról Szállva Huszonegyedik Napjában, Mikor Egyesek Meg, Világvégét Várták, Mindenüket Elkótyavetyélték, Tizenkét Óra Tizenkét Perc Volt, Boldogság Eljő, Várt Reám, Életem Értelme Drágakincses Violám, Rabulejtett Örökre Igaz Szerelmével, Boldogságot Hozó Tiszta Lelkületével, Bakonyom Után, Alföld Lett, Hegy Helyett Cipőmmel, Síkságot Koptatom, Egymás Mellett Élünk Kettecskén Hűségesen, Becézve Simogatjuk Egymást Sejtelmesen, Mert Tudjuk, Szerelmünk Örökké Tart, Túlélt Már Sok Nehézséget, Mégis Megerősödve Megyünk Előre, Boldogságunk Megérdemelt Szigetére, Szerelmünk Független, Mindketten Tudjuk Azt, Veszélyt Legyőzzük, Erős Hitünkkel Céljainkat, Egymás Kezét Fogva, Múltunkat Nem Feledve, Sokat Szenvedett Hazánkat Mégis Szeretve, Mindig Hiszünk, Összefogás Erejében, Egységes Magyar Hazánk Eljövetelében, AKKOR IS SZERETLEK…, Születésnapodra Szerelmem, Mindennap Mondom, Mert Igaz Szerelem Mindig Nagyszerű Dolog, Mert Ha Hangod Meghallom, Szívem Is Hangosabban Kalapál, Akkor Is Szeretlek, Mikor Nap Reggel Felkel, Madarak Trillázva Szépen Énekelnek, Mikor Holdsugár Éjjel, Benéző Mosolyai Tereád Vetülnek, Mert Rajtad Kívül Már Senki Más Nem Kell Nekem, Éberen Álmodom, Mindenségem Fénye, Mert Te Vagy, Mikor Nem Vagy Mellettem, Békesség Szigetét Te Adtad Nekem, Minden Kincsnél Drágább, Értékesebb Ékkövem, Örökké És Még Három Napig Tündérrózsám, Mert Te, Kimondva És Kimondatlanul, Édes Babám, Zsebem Már Üres, Szerelmed Gazdaggá Teszi Éltemet, Mikor Szó Felesleges, Mert Szívem Hangosan Jelzi Az Érzelmemet, Mert Te Vagy Nekem, Boldogság Szép Virága, Mert Az Angyalcsillagom, Lész Holtomig, Lírikus Lelkem Csalogánya, Reszkető Kézzel, Tudom Majd Átölelni Kedvesem, Akkor Is Szeretlek Majd És Halk, Lágy Zenével, Szerelmes Szavakkal Ébresztem Fel, ARANYOS PATAK VÖLGYÉBEN…, Szerezve Néked, Hallhattad Vasárnap, Melengető Napsugárral, Tündérrózsám Tégedet, AMIK LÉGBEN SZÁLLNAK, Gyulának Csodaszép Városából, Gyönyörű Szép Kedvesem, Viszi Hozzád, Mindig Hozzád, Igazi Szerelem, Minden Boldogságával, Hogy Szeretem Benned Nemcsak, Hanem Minden Évszak Virulását, Szépségét Oly, Boldogságos Jövővel, Nincs Már Többé Szomorúság, Olyanok Valának, Amelyek Vágyaimat, Hozzád Visszanyargalásznak, Kívül Kedvesem, Csak Valódi, Igaz Szerelem, Ajkaidnak Mézédesen, Mindig Arra, Hogy Mi, Szerelmünk Ilyet Sohasem Tehet, Mert Örökké, Tartó Érzelem, Három Napig Tartó Igaz Szerelem, DICSŐSÉG NÉKTEK…, Aradi Vértanúk Emlékezete, Dicsőség Néktek Aradi Tizenhármak, Részesei Voltatok Nagy Csatáknak, Hittétek Akkor, Hogy Jön, Magyar Igazság, Legalább Egyszer, Tart Majd Örökké, Magyar Lélek Változik Örömmé, Boldogságban Élhet, Csak Zsarnokságot Remélhet, Kérte Számon Senki Honnan Jöttetek, Vagy Osztrák Vért Hordoz, Vagy Más Népektől Jöttetek Segíteni, Magyarság Szent Szabadságát Kivívni, Utólag Sem Tudjuk Eléggé Köszönni, Hogy Akkor Jöttetek Nekünk Segíteni, Osztrákok Oroszok Segítségét Kérték, Magyar Szabadságharcot Leverjék, Eljött Haynau, Dicsőségre Következett, Akasztófákat Ácsdoltatott Aradon, Volt Számukra Sem Bocsánat, Emléketeket Nem Feledjük Sohasem, Mert Tiétek Volt, Igazi Győzelem, Hisz Olyan Célért Hullott Ki, Örök Márványtáblába Rója Nevetek, Magyar Nemzet Dicsőséges Pennája, Emlékezzünk Aradi Tizenháromra, DÜBÖRGŐ TÁLTOS DOBOK IDÉZIK ŐSÖK SZELLEMÉT…, Dübörgő Táltos, Elmúlt Évezredek, Magyarok Istene, Dicsőséges Nemzetünk, Barátban Barátot, Dicső Elődeink, Örök Békesség, ELEINK VÉRE VAJON…, Eleink Vére Vajon Hiába Hullott, Tudunk Mi Majd Egykor Megbékélni, Mikor Nem Látok Békességet, Bánatos Lélekkel Tapasztalok Békétlenséget, Emberek Között, Kiknek Már Lakásába, Veszekedés Költözött, Mellveregetővé Lesz Már Örökre, Nemzetibb Magyar, Örökké Ezen Veszekedünk, Hová Lettek Manapság, Hová Lettek, Hont Vezérlő Alkatok, Vitázunk Azon, Hogy Melyik, Magyarabb Lobogó, Avagy Árpádtól Örökölt Szép Zászló, Pedig Egységbe Forrásra Kellene Törekedni, Állandóan Újabb Kifogásokat Keresni, Ébredjünk Fel, Letargiából Drága Véreim, Fogjunk Össze, Megmaradásunkért Testvéreim, Régi Szép Magyar Anyanyelvünket Ne Feledjük El, Ősiségünk Régi Üzenete Erről Énekel, Rovásba Foglalt Ékességével Világosan, Hogy Soha Ne Feledjük El, Kiabálja Hangosan, Hogy Meghallja Azt Minden Magyar Ember, Határokon Belül, Csak Itthol, Megkopott Már Kissé Hunnia Jogának Asztala, Megrongyosodott Demokráciánknak, Akkor Sem Csüggedhetünk El, Túlélők Vagyunk, Semmi Probléma Elől Soha Meg Nem Hátrálunk, Hagyjuk Magunkat Többé Térdrekényszeríteni, Hagyjuk Magunkat Mi Már Szolgasorba Dönteni, Hogy Újra Jöjjenek Rákóczik, Akikkkel Szárnyalhat Majd, ÉBREDJ MAGYAR AMÍG NEM KÉSŐ…, Ébredj Magyar, Magyarsággal Hittél, Magyarság Becsületét, ÉNEKLEM SZABADSÁG DALÁT…, Szabadság Dalát Nemzetem, Hogy Beleremeg, Egyek Vagyunk, Hallja Mindenki, Szabadok Maradunk, Hisz Mi Szabadnak Születtünk, Szent Földért Eleget Küzdöttünk, Darabokra Szabdalt Édes Kis Hunniám, Szeretett Hazám, Kínzó Gyötrelem, Testvér Ellen Gyakran Hadakozik, Békességről Lassan Senki Sem Álmodik, Tobzódnak Felettünk Ma, Isten Ostora”, Drága Magyar Honunkban, Demokrácia Merre Vagy, Mondd Istenem, Olyan Nagy, Táltosdobok Szóljatok, Nimród Népei Újra Egyesüljetek, Ragyoghat Fel Újra, Szent Korona, FÁJDALMAS TRIANON EMLÉKE…, Fájdalmas Trianon Emléke Gyötri Lelkemet, Hisz Megnyomorították Hazánkat, Elvették Nagymagyarországot Egy Tollvonással, Nagyhatalmak Gőgösen Hangos Vihogással, Picinyre Zsugorodott Drága Szép Magyar Földünk, Idegen Országok Ölébe Lett Koncul Dobva, Kesereghetünk Kilencvenhárom Éve Rajta, Gyalázat Nem Ülhet Rajtunk Többé, Drága Föld, Marad Mindörökké, Idegen Hatalmak Próbáltak Minket Megtörni, Kicsire Szabdalt Szép Hunniánkat Elsöpörni, Megpróbáltak Mindent, Mindig Él, Belső Viszályokban Sem Mindig Egyet Akar, Vitatkozni Nem Kell, Igazabb Hazafi, Mert Nem Ettől Lesz Manapság Magyarabb Valaki, Volt Királyság, Manapság Már Csak Simán Úgy Hívják, Határainkon Túl, Elrabolt Magyarsággal, Tudunk Rendesen Szót Váltani Barátsággal, Mert Lerománozzuk, Tótozzuk Testvéreinket, Eleinktől Leszármaztatott Véreinket, Magyarságtudatunkat Merjük Büszkén Vállalni, Engedjük Tovább Honunkat Széjjelszabdalni, Magyar Szívnek Soha Megnyugodni, Lehet Trianon Átkába Beletörődni, Fogjunk Össze Újra Testvéreim Hős Magyarok, Döntsük El Végre Azt, Rabok Legyünk, Vagy Szabadok, GYÖNYÖRKÖDTÜNK TÓ KÉKLŐ VIZÉBEN…, Szerelmemmel Gyulán, Szépségekben Gyönyörködünk, Alkony Átkarol, Boldogságot Látunk, Számunkra Ma Már Csupán Ez Létezik, Beteljesedni Látszik Minden Álmunk, KOKÁRDA BESZÉLNI TUDNA, HOVÁ TARTUNK, Összetartana Nemzetet, Minden Családot, Negyvennyolcas Magyarok, Nemzeti Egységet, Népünk Békessége, ÁLMOK NEM VÁLNAK VALÓRA, Erős Hittel, HOGY VAN HITEM…, Hogy Van Hitem, Akkor Nem Veszhetek El, Akkor Nem Fordulok El, Leszek Árulója, Leszek Idegen Hatalmak Kiszolgálója, Hinnem Kell Istenünkben, Hinnem Kell, Hinnem Kell Abban, Leszek Sohasem Hazátlan, Mert Aki Hűségesen Szereti, Istenünk Sem Engedi El, Holtomiglan Hiszek, Magyar Nép Egységében, Hiszek Szent Koronánk Összetartó Erejében, Ősöktől Egységet, Kitartást Örököl, Hajlítom Meg Hátamat, Zsarnokok Előtt, Észre Fogom Venni Ha, Burjánzó Gyom Megnőtt, Szeretett Országomban, Amely Megmérgezi Azt, Engedvén Megláttatni, Éltető Tavaszt, Baráti Jobbot Nyújt Majd Nekem, Amikor Megbotlom, Földre Esem, Tudom Hinni Hogy, Asztala Közös, Tudom Feledni Hogy Utam Milyen Rögös, Akkor Talán Sokáig Lesz Még Mosoly Arcomon, Súlyos Teher Nem Nyugszik Majd Gyengülő Vállamon, Elszakított Országrészek Magyarjaitól, Mert Isten Mentsen Meg Bennünk’, Újabb Trianontól, Fent Lakozol Mindíg, Segíts Nekem Abban, Hogy Megmaradjak Tisztességben, Engedd Sohasem, Hogy Elveszítsem Hitemet, Engedd Tovább Fogyni Szeretett Nemzetemet, Mert Holtomig Hiszek, LEHUNYOM SZEMEM…, Néked Édes Tubicám, Csodálatosan Szép Édes Kis Babám, MAJD NÉP NEMCSAK FELÉBRED…, Nemcsak Felébred, Hanem Felkel, Majd Újra Jönnek Kapás, Kaszás Sereggel, Majd Nem Félnek Repülő Gyilkos Golyóktól, Tartanak Többé Hazaárulóktól, Mert Bátran Mernek, Igazukért Kiállni, Akarnak Tovább Új Urakat Szolgálni, Akkor Értik Meg Gőgös Haduraink Végre, Elszámolva Kell Állniuk, SÍRVA ÜVÖLT BENNED FÁJDALOM, HÁTRAHAGYLAK ÓESZTENDŐ, Hátrahagylak Óesztendő Csillagfénnyel, Köszöntelek Újesztendő Tiszta Szívvel, Letudtunk Egy Újabb Évet De Nem Bánom, Hogy Velem Van, Szép Párom, Életem Már Tündérrózsás, Szerelmetes Múló Időnk Olyan Mókás, Feledjük Hosszú Harcunk Küzdelmeit, Megfogadtuk Istenünknek Intelmeit, Közös Út, Irányunk Támogatta, Szerelmünket Széjjeltépni Sosem Hagyta, Édes Hazám Sorsa Szívem Úgy Mardossa, Veszélyben Van Eleinknek Gazdag Jussa, HIÁNYZOL NAGYON…, Hiányzol Nagyon, Vagy Mellettem, Őszintén Szeretlek Angyalcsillagom, Szerelmedet Megérdemlem, Mert Te Akarod, Életünk Végéig Már Egyek Vagyunk, Senki Nem Választhat Széjjel Bennünket, Közös Jövőnkben Együtt, Eggyé Forrasztva Szívünket, Utunkon Közösen Járunk Örökre, Napnak Sugarában, Zúgó Szélben, Testi Vágyunkban Égve, Akit Kerestem, Csak Te Vagy, Leszel Már Tündérrózsám, Mert Hiányzol, HÖLGYEK ÖRÖMÉNEK, Hölgyek Örömének Férfi, Szerelmet Üllőjén Kínálja, Ahogyan Megérdemli, Ennél Gyönyörteljesebb Nem Lehet Semmi, ISTENEM OTT FENT MAGAS ÉGBEN, Szeretetet- Békességet, Szent Fiaddal Adjál Reményt, Csüggedőknek Hitet, Esedezve Uram, KÁRPÁTOK BÉRCEI FELETT…, Kárpátok Bércei Felett Száll, Csodálkozva Kérdi, Hová Lett, Szépséges Sólyommadaram, Visszaadná Trianonban Elrabolt Világunk, Búsan Körözve Sajnálkozik Most, Hogy Nagyon Kár, Állandóan Egymás Ellen Küzdő Magyarjaim, Öröklött Becsület, Egymással Szembeni Illő Tisztelet, Mert Gyalázatosan Zsugorított Országhatár, Között Sem Szakad Szét, Békétlenség Hálója, Pártoskodás Béklyója, Hívők Istene, Hová Vetődik Most Jézus Krisztus Tekintete, Nyújt Nekünk Segítő Kezet, Számunkra Kátyúból Kihúzó Kötelet, Egyre Türelmetlenebb, Ahogy Melegszik, Lesz Itt, Majd Eljönnek, Hűvösebb Szelek, Amikor Újra Beindulnak, Útból Mindent, Nemzetet Megnyomorító, Akkor Majd Madaram, Talán Ragyoghat Újra, Vágyott Fénysugaram, VAGYOK ÉN, Haladó Eszme, Emberi Értelem, KÖLTÉSZET ÖRÖK, KÖLTÉSZETNAPI GONDOLATOK, Mert Múzsa, Hogy Vizuálisan, LÉGBEN SZÁLLÓ DALLAMOK, Szerelmes Szívem, MAGASRÖPTŰ TURULMADÁR…, Magasröptű Turulmadár Hullatja, Drága Hazánk Elárvult Magyarjait, Évszázadok Hosszú Során Mivé Lett, Hősi Nép, Hová Tűnt, Nagymagyarországról Őrzött Régi Kép, Nincsen Béke, Magyari Népeket, Pártoskodás Széjjeltépte Őseink Régi Jussát, Becstelenek Ácsingózzák Hazánk Szent Koronáját, Vitatkoznak Ki Magyarabb Ebben, Balról Szegényesebb, Gazdagabb Ruhában, Önmagukról Állítják, Hogy Jobb Magyar, Lesz Majd, Törvényes Uralkodó Jogar, Amit Kézbe Véve Lengetik Fennen, Hogy Mások Elmehetnek, Értsd Meg Végre Kicsiny Hazám Vitatkozó Magyarja, Isten Akkor Is, Hagyd Meg Hitében Azt, Kezét Össze Nem Teszi, Mert Erőszakkal Nem Lehet Hitet Adni, Csak Másoknak, Becsületébe Belegázolni, Fogjunk Össze Hunniának Szétszéledt Magyarjai, Lobogjanak Majd Magasan Történelmünk Zászlai, Háromszínű Trikolor Vagy Árpádsávos Lobogó, Hullámozzék Büszkén Szépen Mint, Áradó Folyó, Hirdesse Hogy Él, Magyar Újra Szépen Egységben, Turul Könnyek Nélkül Szálljon Megint Békében, MAGYAR MAGYARNAK SOHA TÖBBÉ…, Magyarnak Soha Többé Ne Ártson, Magyar Földön Magyar Ember Vére Ne Follyon, Hiába Nemtelen, Gyalázatos Célokért, Mert Istenünk Teremtvényei Vagyunk Azért, Hogy Egységbe Forrva Megvédjük, Idegen Hatalmak Ne Rakjanak Igákat, Ránk Sohasem, Idegen Érdektől Mentesen, Építhessük Hunniánk’, Ahogy Eleink Azt Egykor Nekünk Jussolták, Gondolván Hogy Majd Orosz Tankok Tiporják, Soha Patakokban Utcákon, Mert Úgy Kell Kiállnunk, Hogy Mi Ne Egymásban Lássuk, Hanem Keressük, Mindenkire Kiterjedő Tisztességet, Hogy Ha Kell, Mutassunk Bátor Vitézséget, Engedjünk Soha Idegen Hatalmaknak, Belőlünk Szolganépeket Ne Csináljanak, Fővárosban Sem Vidéken Barátim, Sokat Szenvedett, Mégis Dicső Magyarjaim, Akik Vérüket Hullatták, Bennük Lázongó Igazságtalanságért, Nyugodjanak Békében, Áldott Földben, Hogy Emlékezünk Rájuk Majd Minden Időben, Mert Próbáltak, Szabadságunkért Harcolni, Büszke Magyar Nép Jobban Tudjon Boldogulni, Szeretlek Magyar Hazám, Kicsinyke Népem, Mert Te Vagy Számomra, Legjobb Menedékem, Kicsiny Gyermekként Éltem Át, Értettem Akkor, Nagy Véráldozatot, Felnőttként Letisztulva Már Ötvenhét Éve, Mártirok Emlékezetére, Vérüket Hullatva Életüket Adták, Elnyomatás Helyett, Halált Választották, MAGYARNAK LENNI, Szózat Mennydörögve, BÜSZKE GYÖNYÖRŰSÉG, Magyarnak Lenni, Büszke Gyönyörűség, Feledd Soha, Hunyt Szemekkel Is Lásd, Nemzetednek Megvan Zászlaja, Öröklött Nemzeti Öntudatodat Nem Hirdethetted, Légy Büszke Arra, Hogy Szívedben, Lelkedben Magyar Lehetsz, Zsarnokok Uralmának Honban Sohasem Engedhetsz, Próbálj Meg Újra Összefogni Régi Lobogó Alatt, Mutasd Világnak, Szívedben Hazaszeretet Maradt, Kiárulja Szép Hazánkat, Gyalázza Szeretett Hunniánkat, Érezd Azt, Hogy Nemzetünk Mindig Csak Vesztes Maradhat, Hidd ÉS Akard, Hogy Magyar Újra Győzelmet Arathat, Szétszabdalt Országunk Trianonnak Átkos Öröksége, Hogy AZ Isteni Igazságnak Még Nincs Vége, Merd Felvállalni Kárpátoknak Jogos Örökségét, Próbáld Visszaszerezni Magyaroknak Tisztességét, Széthúzó Pártossággal Nem Lesz Igazi Összefogás, Csak Nemzetben Gondolkodva Születhet Majd Megmaradás, Sajó Sándor, MÁSOK ÖRÖME…, MEGTALÁLT BOLDOGSÁG, Sokáig Kerestem, Sietett Hozzám Rohanva, Elképzeltem Magamnak Olyan Álmot, Amely Egykoron Majd Megvalósulva, Teszi Széppé Nappalom, Mikor Már Azt Hittem, Hogy Mindhiába, Éreztem Egy Olyan Vágyat, Amely Mámorossá Tette Szerelmünk, Boldogság Tiszta Fénye Azt Ragyogta, Hogy Immár Mi Örökre Együtt Leszünk, Csókos Nappalok, Fülledt Éjszakák, Ezerszínű Boldogságvirágaink, Szép Lila Orgonák, MIÉRT VAN AZ, KÉRDEZEM SOKADJÁRA…, Mindig Nincs Tele, Soros Párti Hazaáruló Lehetsz, Drága Magyarországom, Meddig Lehet, Eltűrni Alázatosan Anélkül, Hogy Többség Hazánkban Semmit Nem Tehet, MINDIG LEGYEN SZERETET SZÍVEDBEN…, Amelyet Pál Apostol, CSAK VALENTINUS NAPJÁN SZERETLEK…, Szerelmetes Tündérrózsámnak, Csak Valentinus Napján Szeretlek, Hisz Te Vagy, Életem Mindensége, Minden Áldott Nap Magamhoz Ölellek, Boldogságunk Reménye, Tudom Bizonyítani Elégszer, Szívem Csak Teéretted Dobog, Mert Számomra Immár, Legszebb Ékszer, Vonatunk Együtt Robog, Olyan Gyönyörű Világba Sietve, Szerelem Örökké, Szép Érzelmekkel Van Megédesítve, Hiszen Bennünket Istenünk, Véled Immár Örökké Boldog Leszek, NÉZEM SZEMÉT…, NYOLC ÉVES SZERELMÜNK FÉNYE…, Nyolc Éves Szerelmünk Fénye Világítja, Bejárva Alföld, Örökké Tartó Szerelmünknek Záloga, Biztató Jövőnek, Közös Útunk Megtervezett Vágyait, Orgonaillatos Májusnak, Emlékeztet Bennünket, Három Napig Tart, Egymás Nélkül Már Semmit Sem Érne, Bennünket Összeköt, Visszaküldjük Pokolba Forró Üstöt Kavargatni, Békességet Hirdetve, Igaz Hazaszeretetet, Valós Hitünkkel, Haza Javára Táltosi Dobjaink Hangjával, Ősmagyarságunk Szívével, Sólyomi Szárnyalással, Izzó Nap Által Világolt, Holdfényes Földeket, Átkarolva Fogjuk Egymást Továbbra, Fogunk Jövőben Sem Nehézségtől Meghátrálni, Kérlek Uram, Lakozol Ott Fent, Magas Égben, Segíts Bennünket, Hogy Élhessünk Tovább Szerelemben, ÓDON FALAK KÖZÖTT JÁRVA…, Wathay Lőrinc, Wathay Ferenc, Áldott Ősi Földjeinket, Felidézem Wathay Ferenc, ŐSÖK SZELLEME…, Isten Imája, Megcsonkolt Földet, Mikor Melegség, Újra Visszaáll Régi Országhatár, Utánad Szerető Szívem, Igaz Szerelemről, Igaz Érzésről, Találtál Érzem, Végtelen Szerelem, SÓVÁRGÓ FÉRFISZEMEK…, SZÓLJANAK HARANGOK…, Gondolataim Szent István Királyra Emlékezve, Magyaroknak Dicső Neve Szenteltessék, István Urunk Nevét Senki Ne Feledje, Akkor Sem, Keresztségre Nem Nevelte, Senki Őt, Kisemmizett Magyar Honban, Trianonnal Összeszabdalt Országunkban, Honszeret Ne Szűnjön Meg, Békétlenség Ne Fészkeljen, Magyar Összetartásra Született, Pediglen Széthúzásra Teremtetett, Emlékezzünk Hont Szerező Eleinkre, Emlékezzünk Büszke Magyar Őseinkre, Hitükben Nevelkedtek, Bármennyire Próbálják Ezt Elfeledni, Történelemkönyveinkbe Nem Beírni, István Király Urunk, Hova Lett, Most Is Büszkeséged, Erős Országot Jussoltunk Nagy Királytól, Nagy Magyarországunkból, Segítesz Merre Visz, Merre Sodor Minket, Mondd Meg, Újra Kél, Borúra Derű Következik, Békétlenség Után Békesség Születik, Szent Korona Újra Oly Erős, Magyar Név Olyan Harsányan Rengetős, Magasból Turul Madár Is Hallja, Árpádoknak Zászlaját Lobognia Lássa, Feldhetjük El Sohasem Őseink, Magyar Nép Olyan Büszke Véreim, Hogy Mindig Fel Tudott Állni Ha Elesett, Mert Egykor Összefogásra Teremtetett, TÁVOL VAGY TŐLEM…, Csak Rád, Távol Vagy, Nagyon Szeretlek, ÜZENEM BAKONYNAK…, Magyarság Írott Emlékeit, Szép Szülőföldemnek, Üzenem Minden Ott Élő Kedves Embernek, Hogy Ne Legyen Közöttük Ma Rovás Háború, Kedvük Olyan Szomorú, Legyen Vita Tárgya, Hogy Ki, Mert Nem Feltétlenül Fogad El Más Véleményt, Öntsön Inkább Mindenkibe Olyan Szép Reményt, Amely Szeretetből Megbékélésből Fakad, Szíveikben Gyűlölet Marad, Minden Régi Igaz Barátnak, Bakony Fővárosában Folyó Cuhának, Hogy Legyen Elég Nemtelen Acsarkodásból, Rovásírásunk Félremagyarázásából, Legyen Elég, Sváb Mit, Legyen Szégyenfolt, Hogy Zirci Név Mit, Régebbi Magyar”, Marakodjanak Öröklött Drága Kincsen, Rovásháborúban Bontakozik, Békesség Fala Omladozik, Szedje Össze Mindenki, Józanabb Eszit”, Mert Ha Nem Ezt Teszi, Akkor Mindent Elveszít, Amiért Eddíg Harcolt Foggal, Nemcsak Bánattal, Hanem Legtöbbször Örömmel, Zirci Lakosok, Kérlek Benneteket, Hogy Ne Marakodjatok, Legyen Mindenkié, Város Békességgel, Hisz Tele Van Máshoz Nem Fogható Szépséggel, Büszke Vagyok Arra, Kórházában Születtem, Harminchárom Esztendeig Zircen Élhettem, Gyulai Messzeségből Most Szomorú Vagyok, Ennyire Elszabadult Indulatok, Kisváros Polgárait, Ismerve Rovásírásunk Értékeit, Búcsúzóul Annyit Kérek Drága Zirciek, Szeretet Legyen Mindig Veletek,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]