Szekér Györgyi
Ámen
Ősz
Úgy lobban lángra az ősz
Mint szűz, ha csókra vágyik.
Úgy csalja el az elmúlás
Mint angyal, midőn mennybe csábít.
Úgy küzd meg a téllel
Mint hitért vérbe mártott kard.
Úgy sorvad el jövő reménye
Mint anya, kinek méhe halt.
Úgy hull le az ágról
Mint gyöngy, mikor elszakad lánca.
Úgy lesz avar régmúlt szépe
Mint elfelejtett sír elszáradt virága.
Úgy száll el a széllel
Mint madár, fészkét hagyva elrepül.
Úgy pihen le végső nyughelyére
Mint szív, mialatt emlékbe merül.
DRÁGA KEDVES BARÁTNŐM !
NAGYON BOLDOG ,VÍDÁM VASÁRNAPOT KÍVÁNOK CSODASZÉPEN SÜT A NAP
LEGYETEK KINT A SZABADBA
HASZNÁLJUK KI EZT A GYÖNYÖRŰ IDŐT , |
Offline
