Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Orth László versei I.
  2020-10-16 22:15:28, péntek
 
 




ORTH LÁSZLÓ VERSEI I.




Orth László, a tűzzel, szenvedéllyel, reményekkel teli 22 éves ercsi fiatalember még nem annyira ismert az olvasók körében, ám tehetségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a száznál is több verse és prózája, melyek kivétel nélkül mind az élet nagy kérdéseivel, a szerelemmel, az érzelmekkel foglalkoznak.

,,A művészet egy eszköz,
Mi kitölti az ürességet,
Ég és Föld, ember és ember közt,
Ezzel ad némi reménységet"

,,Ki vagyok én, nem tudom,
Tán már tudni se akarom,
Élem az életem, törekszek a szépre,
Hogy szeretetet hozzak sorvadó létre."

Orth László



Link








I. ÉRZELMEK VIHARÁBAN







ÁLMODOM


Álmodom tán, hisz oly csodás,
Mint látatlanba a vak vallomás,
Rabul ejt, bűvöl, s nem enged,
Az álmok mögött, mit rejthet?

Hagyom, vigye utam a végzet,
Itt szorongatom, s nézem a képet,
Miről visszamosolyogsz rám kedvesem,
Te lettél mindenem, te lettél az életem.

Álmodom, hisz nem lehet ilyen az élet,
Nem adhat ennyi csodát, szépet,
Mégis, oly hihetetlen, oly csodás az álom,
S én most már csak te rád vágyom.

Beléd szerettem, nem tagadom,
De nincs is rá indokom,
Nem éreztem még soha ily szépet,
Szerelmes lett egy kósza lélek!







ÁLMODTAM EGY ÁLMOT


Álmodtam egy világot,
Te voltál a közepén,
Álmodtam egy álmot,
Az ég sötét egén.

Álmodtam egy világot,
Hol virág mezein lépkedtem,
Álmodtam egy álmot,
Hol csak mi voltunk kettesben.

Álmodtam egy világot,
Hol megcsókollak Téged,
Álmodtam egy álmot,
Hol éltem, de csak Érted!

Álmodtam egy világot,
Hol kéz a kézben jártunk,
Álmodtam egy álmot,
Hol a boldogságtól szálltunk.

Álmodtam egy világot,
Hol egymásba szerettünk,
Álmodtam egy álmot,
S a szerelem tengerébe merültünk.

Álmodtam egy világot,
Miről azt hittem, ne létezik,
Álmodtam egy álmot,
Reméltem egyszer megérint.

Álmodtam egy világot,
Tudtam, ez már nem talány,
Álmodtam egy álmot,
S szerelmed rám talált!







EGYETLENEM


Arcod olyan, mit nyíló rózsa,
Mi kipirul a szép szóra,
Bőröd oly selymes, érzékeny,
Mint kisbabáé, ki alszik szépen.

Szemed ragyogása, mint kék tenger,
Szemedbe nézni senki nem mer,
Mert rabul ejt mindenkit,
S ha belenéztek sosem feledik!

Szépséget oly vakító, mint fényes Napsugár,
Ki megpillant, tudja felkelni nem volt kár,
Ajkaidon mindig édes mosoly lapul,
Mindig, ha szép nap van, vagy ha szél fúj.

Egyetlen vagy e világon, te vagy a csoda,
Te vagy, kire mindenki vár évek óta!
S te az enyém lettél Életem,
Te vagy az egyetlenem!







AZ ERDŐT KÉRVÉN


Vége van a nyárnak,
Hűvös szelek járnak,
A táj színpompában játszik,
A távolban egy léghajó látszik.
Barna, sárga, fekete.
Pont olyan, mint a táj színe.

A távoli homályban előbúj egy torony,
Én az erdőben barangolom,
Harang töri meg az erdő csendjét,
Egy felhő az ég kék fényét,
Sétálok egyedül, magamban,
Senki nincs közel, s távolban.

Egyedül vagyok és gondolkodom,
Kezemben a képed tartom,
Leülök egy kőre a vízpart mentén,
Az erdőtől egy választ kérvén,
Tölgyfa árnyékában meghúzom magam,
Szememből a könny lassan kifakad.

Nézem, hogy a Duna lassan folyik,
Hogy a mókus a fán játszik,
Nézem, hogy a barna levelek,
S a kis bárányfellegek,
Szállnak együtt a széllel,
S lassan leszáll a sötét éjjel.

Kúszik lefelé a fényes Nap,
De az erdő választ nem ad,
Hallgat az erdő, s a kopár táj,
Hallgatok én is, mert nagyon fáj,
Az ég kékből vörösre váltott,
A táj hangulata is megváltozott.

Csend lett újra hirtelen,
Lényemen eluralkodik a félelem,
Köd ereszkedik alá a tájon,
Érzem, kissé fázom,
Elindulok, lassan megyek,
De kiutat az erdőből nem lelek.

Keresztül, kasul járok ez erdőben,
Csak ő jár bódult eszemben,
Képed még mindig kezemben tartom,
A kiutat keresve fel nem adom,
Nehezen, de meglelem a kiutat,
De a kérdés nyitottan nem marad.

Hazafele az utcán, a sűrű ködben,
Az utcai lámpák halovány fényében,
Megállok, s kezem összeteszem,
Majd a képed széttépem,
Szememből a könny cseperegni kezd,
Lelkem romokban, de idővel mindent feled.







ÉBREDÉS


Fekszel, én csak nézlek, s fejtem álmodat,
Minden apró rezdülésed egyetlen gondolat,
Oly édesen alszol mellettem, s mélyen,
Úszol álmok habzó, kék tengerében.

Vállamra hajtod fejed, átölelsz karjaiddal,
Szorosan ölelsz, köszönsz édes csókjaiddal,
Madarak ülnek a kis ablak párkányán,
Érzések játszanak szívünk dallamán.

A szerelem érzései körülfonják testünket,
Szorosan, a láthatatlan kötelek feszülnek,
Az első napsugár beér az ablakon,
S forró ajkad érzem ajkamon.

Mintha még mindig álmodnék, itt fekszel,
Átölelsz szorosan édes két kezeddel,
Örökké így szeretnék ébredni kedvesem,
Legyél mellettem, s cirógass kedvesen.







ÉJFÉLI ÁLOM


Éjfélt ütött már az óra,
A város már eltért nyugovóra,
De te, még papírok fölött görnyedsz,
A betűk összefolynak, szenvedsz.

Lehajtod fejed, a gyertyát eloltod,
Fejed álomra hajtod,
Elalszol lassan csendesen,
Fáradság volt az úr testeden.

Hirtelen felébredsz, egy árnyat láttál,
Mi elsuhant a szobádnál,
Felkapod fejed, s odamész,
Senki nincs ott, félsz.

Visszamész a szobába,
De egy lány feküdt az ágyra.
Csodálkozva néztél rá, s ő rád,
Mindketten szótlanul, nincs vád.

Elbűvölt téged, hogy rád nézett,
Magával ragadott az érzet.
Forró tűz égett szemében,
Elégtél égető tűzében.

Elvarázsolt, fedetlen keble,
Gyertyával világított édes teste,
Leülsz mellé, megfogod kezét,
Nézed tűzben égő szemét.

Félve hozzá hajolsz, megcsókolod,
Elnyom, de te nem akarod,
Csókolod, s simogatod egész testét,
Érzed vágytól duzzadó létét.

Fedetlen testét simogatod,
Közben ajkát csókolgatod,
Már viszonozza tetteid,
Nézed izzó, égető szemeit.

Az ismeretlen nő, leveszi köntösöd,
S simogatással ösztönöz,
Arra, hogy tedd ma magadévá,
Csak egyetlen éjszakává.

Engedsz a kísértésnek, és magadra emeled,
Együtt mozgatjátok izzadó testetek.
Egyre hevesebben, hogy a vágy ég bennetek,
És egyszerre becsukjátok szemetek.

Egyszerre értek fel a csúcs élére,
Testek rángva, remegve,
Ölelkeztek, egymás karjaiban,
Vágy érző rabjaiban!

Végigfeküdtök az ágyon,
Úrrá lettetek a vágyon,
Simogatva, csókolgatva,
Elalszotok hajnalba.

Reggel felébredsz, nem tudod,
Hogy csupán álom volt,
Vagy valóság az a csodás este,
Mert az asztalra voltál fekve.

Papírjaid, dolgaid felett,
Szomorú lett lelked,
Hogy csupán álom volt az éjszaka,
Bárcsak örökké álomba maradna.

Fáj a hátad, nem tudod mitől,
Sebet érzek, a köntös mögül,
Leveszet, s tükörben megnézed,
Hátadon karcolás nyomok égnek.

Elmosolyodsz, valóság volt az este,
De ki volt a lány, kinek gyönyörű teste,
Elvarázsolt téged, egyetlen éjszakára,
Reménykedsz, holnap este is hátha...







ÉJSZAKÁKON ÁT


Éjszakákon át, néztem a csillagokat,
Ahogy az égen fényesen ragyognak,
Tűnődtem, s egy arcot láttam bennük,
Fényes út nyílt arra, s rohant feléjük.

Felléptem rá, fehér fátyol vitt az égbe,
Egyenesen bele, a vakító fényességbe.
Repültem, szárnyaltam, s nem néztem,
Miért repülök, a fénylő fehérségben.

Érzem, húznak magukhoz a csillagok,
Engedem, menekülni már nem akarok,
Elbűvöl, magával ragad, olyan szép,
Gyönyörű a csillagokban az a kép.

Arcod rajzolódik ki a fényben,
Nap vagy Te a sötétségben,
Gyönyörű szemeid csak ragyognak,
Ajkaid, rám mosolyognak.

Kilépsz a fényből, ott állsz előttem,
Szemeid égnek, a vagy tűzében,
Odalépsz hozzám, megfogod kezem,
Érintésed olyan, mint lágy selyem.

Rám nézel, rabul ejted szívemet,
Elvarázsoltad egész lényemet.
Nem akarom, hogy elengedj,
Azt szeretném, szeretgess.

Érzem, ahogy forrón ég testünk,
Csillagok ölén, csendesen fekszünk,
Lehunyom szemem, pillanat,
S ajkad, ajkamhoz ragad.

Hosszasan, s forrón csókollak,
Édes nektárt adsz ajkamnak,
Boldog lett lelkem, mert itt vagy velem,
Csókolsz, s fogod két kezem.

Álom csupán, de úgy szeretném,
Hogy kezed valóságban hozzám ér,
Ajkaid forrósága megéget,
Érezni szeretnélek Téged.







ÉRZELMEK


Érzelmek, mik szívünkre hatnak,
Érzelmek, melyek akaratlanul akarnak,
Érzelem, mi legszebb e világon,
Érzelem, mi oly csodás, mint álom.

Érzelem, mi bonyolult szeretet,
Érzelemből legszebb a szép szerelem,
Érzelem, mit Irántad érzek,
Érzelem, mit csak Tőled kérek.

Érzelem, mi a legmélyebb Szerelem.
Érzelem, mit neked köszönhetek Életem,
Érzelem, mi értelmet ad az életnek,
Érzelem, amiért e világon élek.

Érzelem, mi nélkül életem sötét lenne,
Érzelem, mi örökké tartana, más nem kéne,
Érzelem, mit csak Te adhatsz nekem,
Mert Te vagy a mindenem.

Te vagy számomra a levegő,
Olyan, mint kék égnek a felhő,
Te agy nekem a tiszta víz,
Mi szomjas toroknak olyan, mint édes méz.

Te vagy nekem a nyári zápor,
Mi felfrissít, s nem baj, ha elázol,
Olyan vagy nekem, mint mezőnek a virág,
Minek tavasszal érezni bódító illatát.

Olyan vagy számomra, mint a tűz,
Mi megvéd, s gondot távol űz,
Olyan vagy, mint fény a sötétben,
Mint napsugár a sötét égben.

Olyan vagy nekem, mint a szabad madarak,
Gondtalanul szállnak, s dallamra fakadnak,
Olyan vagy nekem, mint édes bor,
Mi szűziességével szomjat olt.

Mindent, mit leírtam, fontos a világnak,
Olyan fontosak, mint Te szívem minden kis zugának,
Többet már nem adhatok Neked,
Csak még egyetlen szót, Nagyon Szeretlek!







ÉRZELMEK VIHARÁBAN


Boldogság, szerelem, fájdalom, csalódás,
Mennyi értelmetlennek tűnő vak vallomás,
Egyetlen szó, s egyetlen apró kis rezdülés,
Az ész elszáll, s mint értelem, vakrepülés,
Száll alá, értelmes gondolatok nincsenek,
Értelmesnek hitt dolgok már értelmetlenek.
Szerelem beléd vési égető szavakkal jelét,
Boldogság fogja körül tested szegletét,
Csalódsz, tőrt érzel szíved kellős közepén,
Fájdalom, marcangol, Föld bármely féltekén,
Ez a sors, ez az élet apró, kicsiny játéka,
Bábok vagyunk, egy érzelemmel teli viharba.







FAGYOTT SZÍV


Elég ahhoz egy-két szó,
Mi oly hideg, mint a hó,
S szíved jéggé dermed hirtelen.
A világ miért ilyen kegyetlen?

Gondolataid szana-szét szállnak,
Egymásra nem találnak.
Elveszetnek érzed magad,
Fagyott szívből véred fakad.

Véred csurog testeden,
Emlékeid elhagynak,
A világ oly esztelen,
Érzéseid egyedül maradnak.

Vérben izzik szemed,
Sírnod kéne, hogy fájdalmad,
Csillapítsd, de nem mered,
Kikiáltani a világnak.

Szemed lehunyni nem tudod,
Érzéseid, mint bukott
Emberé, kinek világa színtelen,
S szürkét lát mindenben.

Lehet így élni egyáltalán?
Érzések nélkül, bambán?
Úgy érzed, megaláztak,
Földbe tiportak, rúgtak-vágtak.

Magadra hagytak,
Gondjaid vállad nyomják,
Csak ők maradtak,
Megoldásuk várják.

Összeroskad térded a gondok fölött,
Letérdelsz a vörös tócsába,
Ahogy jeges szívből, véred csöpög,
Beleordítasz a nagyvilágba.

Ott állsz, nézel az égbe,
A végtelen sötétséget lesve.
Nem bírod, elsírod magad,
Forró könnyed olvasztja havat.

Melegíti egész tested,
De szíved jégfogságba szenved,
Meghalt benne minden érzelmed,
S e nélkül, nincs miért létezned.







FÁJDALMAS HALLGATÁS


Kérdés, mire nincs válasz,
Csak a néma hallgatása,
S furcsa gondolat áraszt,
Miért vagy hibás?

Némán telő lassú percek,
Kínos csend, s hallgatás,
Vérző szíveden sebek,
Miért vagy hibás?

Értetlenül nézel magad elé,
Kínos csend, s hallgatás,
Kezed összetéve fordulsz ég felé,
Miért vagy hibás?

Könny lassan csurog szemedből,
Nem hagyod! Csak hallgatás,
Eleged lett mindenből,
Miért te vagy a hibás?

Nincs mit tenni, belátod,
Nem akarsz már hallgatást,
S őszintén bevallod,
Biztos te vagy a hibás.







FÁJDALOM


Mély sebet hagynak szavak,
Mik szívembe belemartak,
Azok az értelmetlen mondatok,
Mi édes ajkadból elhangzott.

A sebek lassan gyógyulnak,
Mert szívembe mély nyomot hasítottak,
S akár egyetlen kis szavad,
Elég ahhoz, hogy sebem felszakad.

Édes gyógyír a sebre,
Szép emlékek perce,
Kérlek, ne okozz több sebet,
Mert szívem, nem bír több terhet!

Nem hallgattál szavamra,
Mi ajkamat könyörögve elhagyta,
Felszakítottad sebemet,
Így kínzol engemet?

Nem vagy tekintettel másokra,
Se az egyetlen párodra.
Nem nézed, hogy szavaid,
Kinek sebeit tépik.

Csalódtam benne örökre,
Többet nem akarok belőle!
Próbálok nem rá gondolni,
Tőle távol maradni.

Nem tudok tenni semmit,
Gondolhat bárki bármit,
Hiányzik, ahogy átölel,
Ahogy hozzám szól, figyel.

Hiányoznak csókjai,
Ahogy hozzámérnek ajkai.
Bevallom neki, még szeretem,
Azt, hogy vele akarom leélni életem!

Úgy érzem, megaláztak,
Fel nem ráztak.
De legalább most boldog vagyok,
S remélem, az is maradok.







HIDEG TÉLI ÉJJELEN


Éjszakákon át, csak Rád gondolok,
Mosolyognak rám, égből a csillagok.

Lobog a tűz a kandalló mélyén,
Halvány fényt adva, téli éjén.

Érzem bőrös illatát, érzem ajkaid,
Érzem tested, érzem karjaid,
Érzem, átölelnek szorosan,
S csak fekszem oly boldogan.

Érzem tested minden rezdülését,
Érem kezed, minden érintését,
Érzem, hogy érzed, mit érzek,
Örökké tartson, csak erre kérlek.

Lassan lehunyod gyönyörű szemed,
Álomra hajtod vállamon fejed,
Én nézlek, hogy alszol csendesen,
Oly gyönyörű vagy Kedvesem!

Éjszakákon át, csak Rád gondolok,
Mosolyognak rám, égből a csillagok.

Kihunyt a tűz a kandalló mélyén,
Nem adva fényt, téli éjén.







A HÍD


Két ember, mint határ, távol, s mégis közel,
Hol eltaszít, hol, mint anya gyermekét, féltve ölel,
Hol egymást védik önzetlenül, hol eltaszítja a másikat,
Oly szép e gondolat, de csak hiú ábrán, áhítat?

Hol van a híd, mi egységet teremt határok oldalán,
Hol van az, ki meglátja értelmét a hazugság szaván?
Ki lesz az, ki megérti, szükség van a másik emberre,
Hogy ne vesszünk el, a végzetes, sodró örvénybe?

Kell egy híd! Építsük közösen, legyünk társak,
Hadd teljesüljenek ezer éves, hőn áhított vágyak!
Teremtsünk szárnyakat, vigyük el híreink a más világnak,
Híd épül két határ közt, hogy teljesüljenek a vágyak!

Halk kopácsolás, zúg a messzi határ két oldalán,
Merész gondolat, az álmok vad világán,
Teljesül az, ami évek óta, oly szép álom,
Híd épüljön, két vágyakozó, érző határon?

Lassan, minden akadály leomlik, s nincs sok hátra,
Fényes nap virrad, két kivirágzó határra,
Örömünnep, míg eltelt e perc, míg a híd épült,
Egy perc csupán, s két szív, mint ég, kiderült.

Egy mosoly, egy ölelés, s tudják, nem volt hiába,
Híd épült két határ közt, egy ismeretlen világba,
Most kéz kézben járják be az új utat,
S jövőjük innen Egy, s ugyan arra mutat.







HULLÓCSILLAG


Megismerni, s megszeretni egy pillanat műve volt,
Most itt ragyog rám ezernyi csillag, és a teli Hold,
Gyönyörű éjszaka,
Hullócsillag lágy ostora.

Nézem, kiválasztok egy csillagot a sötét égen,
Az lesz az, mi értünk ragyog, örökké égjen,
Gyönyörű éjszaka,
Hullócsillag lágy ostora.

Kívánhatnék ezernyi dolgot, de csak egyet teszek,
Hogy átöleljem kit szeretek, drága szerelmemet.
Gyönyörű éjszaka,
Hullócsillag lágy ostora.

Teljesüljön az álom, csak ezt kérhetem,
Ez az, mire vágyik szerelmes életem,
Gyönyörű éjszaka,
Hullócsillag lágy ostora.

Megismerni, s megszeretni egy pillanat műve volt,
Most itt ragyog rám ezernyi csillag, és a teli Hold,
Gyönyörű éjszaka,
Hullócsillag lágy ostora.







KEZEDBE ADOM


Belenézek szemedbe, s most tudom,
Sorsom csak a Te kezedbe adhatom,
Várok rád, hogy elfogadd e kincset,
Tegyél rá szép, szerelmes bilincset.

A kulcsát tedd el, hajítsd messzire,
Zárj örökké szíved édes mélyébe,
Tiéd lett már életem, közös a lét,
Már tudom, szívem csak érted él.

Nem tudtam, mily csodás az élet,
Míg nem ismertelek meg Téged,
Fényt adtál életem kis világának,
Utat törve egy érzés mámorának.

Minden perc, ragyog e gondolat,
Mi megnyugvást, szép életet ad,
Szeretlek, mást nem mondhatok,
Csak kezedbe egy sorsot adhatok.







KISHERCEG


Egyszer valaha, még réges régen
Hittem én is a szép mesékben,
Azt hittem, én leszek a herceg,
Ki fehér lovon henceg.

Se lovam, se címerem,
De mégis boldog az életem,
Mert megtaláltalak Téged,
Olyan, mint a mesebeli élet.

Te vagy a királylány, én a herceged,
Örökre rabul ejtem szívedet,
Nem engedlek majd soha ki kezemből,
Szeretlek örökké tiszta szívemből.







LÉLEKBEN VELED


Mikor elalszol, gondolj rám,
Tudd, féltve vigyázok rád,
Még ha távol is vagyok Tőled,
S nagyon hiányzom mellőled.

Mikor álomra hunyod szemed,
Tudd. Lélekben ott vagyok veled,
Én vigyázok majd álmodra,
Míg el nem ér a Nap első sugara.







"MIKOR VAGY VELEM vagy..."


Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Bennem meghal valami olyan dolog,
Mitől szívem oly boldogan ragyog.

Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Szívem, mint kipréselt virágszirom,
Oly üres, ha nem érzem csókod ajkamon.

Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Szívem, mint száraz oázis a sivatag közepén,
Oly száraz, ha nem kettőnkre ragyog az éj.

Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Olyan vagyok, mint egy letört virágszál,
Csak arra várok, mikor látlak már.

Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Körülöttem megszűnik minden, mi szép és jó,
De tudom, visszatérsz, s csak ez vigasztaló.

Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Kezembe képed veszem, nézegetem,
Ábrándozok, mikor fogod újra kezem.

Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Könnycsepp csurog végig arcomon,
Fáj, hogy Kedvesem nem láthatom.

Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Bennem megszakad valami, mi törékeny,
S ápolni csak te tudod Édes Egyetlenem.

Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Kivel nézem majd ezernyi csillag ragyogását,
S kinek látom a tükröző tóban édes pillantását?

Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Szürke felhők borulnak körülöttem,
S csak Te kergetheted el fölülem.

Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Szívembe kínzó fájdalom tőr, s szétzúz mindent,
Mintha meghalna bennem minden, miért éltem.

Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Még ha tudom is, csak pár nap az egész,
De annyira fáj, mert szívembe oly erősen égsz.

Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
A szép emlékeket felidézem, s mosolygok,
Már csak pár óra, s látlak, ezért boldog vagyok.

Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Szörnyű, de ha eljön a pillanat, mikor újra láthatlak,
Elfelejtek mindent, s szorosan karomba zárlak.







A NAP


Oly szép, oly csodás volt e nap,
Szemeim fényesen ragyognak,
Megcsókoltalak, hozzám bújtál,
Fülembe édes szavakat súgtál.

Nem akarlak többé elengedni,
Egy tűzben akarok örökké égni,
E tűz, a szerelmünk tüze, mi lángol,
S izzón parázslik a ki nem alvó vágytól.

Nem tudok mást adni, mint szívemet,
Szürke világba szerelmes színeket,
Nem tudok mást mondani, szeretlek,
S köszönöm, hogy szerelemben éghetek.







NEHÉZ LEÍRNI


Nehéz leírni azt, mit érzek,
De szívem azt súgja, nem féljek,
Hagyjam, rabul ejtsen érzésem,
Sodorjon, bárhová is érjen.

Azt hittem, nincs csoda a világban,
És akkor, egyszer csak Rád találtam.
Szavaid, kedvességeid rabul ejtettek,
Bármit csinálok, nem engednek.

Olyan lettél nekem, mint Nap az égen,
Mint fény, az örök sötétségben,
Hiányzol nekem, ha nem vagy velem,
Hiányzol, mert boldoggá teszed életem.

Nem kérek mást, csak hogy lássalak,
Azt, hogy karomba forrón zárjalak,
Nem kell más, csak érezzem érintésed,
Hogy szemedben lássam csodás érzésed.

Érezni szeretném égető csókodat,
Hogy ajkaid ajkamhoz simulnak,
Nem kérek mást csak, hogy lássalak,
Mert szívembe, már rég belezártalak.

Nehéz volt leírni, mit érzek,
De szívem folyton súgja, ne féljek,
Hagytam, rabul ejtsen érzésem,
De nem tudom, mi lesz a jövőben.







NÉZLEK


Éj, mikor kigyúlnak az esti fények,
Lassan, gyönyörű szemedbe nézek,
Nézem, ábrándozok csillagok felé,
Bőröd selymes, mint lágy tengeré,

Nézlek, s órákon keresztül nézlek,
Félő kéz, selymes bőrödhöz érek,
Érzem illatod, elcsábítasz kedves,
Nézlek, szemünkben könnycsepp.

Boldogság, érzelmi kitörések sora,
Erre vártam régen, ez életem sorsa,
Te vagy kezdet, s már a végzetem,
Csak Te kellesz, örökre énnekem.

Karomba zárlak, vallomást teszek,
Szorítalak, s többé nem engedlek,
Életem része lettél, s álomképek,
S a szép álomból valóság érett.

Nézlek téged, szemünk tükrében,
Boldogság, mely e léptékben,
Maga az élet, maga a sors, a lét,
A csoda, a gyönyörű, s a szép.

Végre megtaláltalak, rád vártam,
Eddig a világban vakon szálltam,
De egymásra találtunk, s szeretlek,
E szó, most már csak egyet jelenthet.







REMÉNY


Van remény arra, új életet kezdjek?
Arra, hogy a múltból mindent feledjek?
Van reményem arra, befogadjanak,
S a bajban magamra ne hagyjanak?

Mi a remény, hogy az élet szép lesz?
Hogy velem már semmi rosszat nem tesz?
Sose biztos semmi sem,
Nem, sajnos sose nem.

Reménykedek, hogy szép lesz minden,
Hogy megtalálom rég vesztett kincsem,
Megtalálom, s majd vigyázok szépségére,
Életem, rég vesztett kincsére.

Már nincs visszaút, jöjjön az igazság,
Jöjjön, már a kellemes valóság!
Várom, hogy kezeivel átöleljen,
S várom, magával ragadjon, vigyen!

Eltelt az idő, már jobb lent minden,
Azt hiszem megtaláltam kincsem,
Megtaláltam, s remélem örökké tart,
De ez a jövő zenéje majd.







SZERELEM




Bűn a szerelem, ha valaki érez?
Bűn az, ha valaki ad, s élvez?
Bűn az, ha valaki szerelmes,
Bűn az, mi csodás, s kellemes?

Nem, s nem, nem bűn a szerelem,
A legcsodásabb dolog az életben,
Vak, káprázatos, merész,
Ha kezedet fogja egy kéz.

Pillanatok, mik évekig tarthatnak,
S a vágyak, mik nem konyulnak,
Egymás iránt, csak szüntelen,
Tombolnak oly hevesen.

Tiszta szerelem érik majd az évekből,
Miközben az élet során a gyerekből,
Öreg lesz, s megfáradt ember,
Ki ugyanúgy szeret tiszta szívvel.

Ez az igazi szerelem, s nem fellángolás,
Ha valakinek az első a pártfogás,
S évtizedek után is azt érzi a másikra nézve,
Mint első pillantásra, mikor villámcsapás érte!

Megragadta őt, rabul ejtette,
S soha többé nem engedte,
Egyek ők már nagyon régen,
S együtt lesznek fent az égben.







SZERELEM VÍZTÜKRE


A szerelem víztükrén egyetlen csepp,
Mégis ezernyi hullám keletkezett,
Mily erősek, és mily csodásak,
Lágyan ringatózó apró vágyak.

Hogy tud egyetlen apró csepp,
Mi kis jel, egy gyöngéd tett,
Ekkora vihart kavarni a víz tükrén,
Lágyan simuló szép létén?

Egy csepp, ennyi a szerelem?
Ezernyi fodrozódó érzelem?
Ez a csepp, mi széppé teszi életem,
A szerelem víztükre én lettem.







SZÉTTÉPETT LEVÉL


Egy őszinte vallomás,
Egy szívdobbanás,
Ihletett egy levelet,
Melyben leírod érzésed.

Beleírod, mit érzel,
Nem törődsz a veszéllyel,
Szíved, oly hevesen ver,
S a levél ott hever.

Nem kell több, csak egy mozdulat,
Mi eltörli minden gondodat,
Átadod, kinek szánod,
De félsz, hogy megbánod.

Szemezel a levéllel,
Meg az Ő képével,
Széttéped a levelet,
Az idő gyógyít minden sebet.







VALLOMÁS


Vártam csókodat, s végre ajkad ajkamhoz ért,
Tüzes parázsként hatott, mosolygott ránk az ég,
Izzó ajkaink a vágytól égve egymáshoz tapadtak,
Forró percekig játszottak, s tüzesen maradtak.

Vágy lett úrrá rajtam, kívánom édes csókodat,
Vágyként járja át testem egyetlen szép gondolat,
Beleremegek, ha csak Rád gondolok Kedvesem,
Beléptél életembe, s most már te vagy az Életem.

Szemeidben elveszek, húz magával az érzelem,
Vágyódok mindenre, nem vagyok úrrá létemen,
Vágyom minden érintésedre, minden csókodra,
Vágyódok minden percben, Rád gondolva.

Nem voltak bennem soha ilyen mély érzések,
Ez csodás varázsa a szerelem gyönyörű létének,
Szárnyalok fellegekről fellegekre könnyedén,
Egy csepp, s ezernyi hullám a szerelem víztükrén.

Oly szép, oly csodás, mint egy gyönyörű álom,
Hihetetlen, az életben már csak arra vágyom,
Ez az érzés, és a tűz örökké égjen Kedvesem,
Te lettél az életem, Egyetlen Szerelmem







VÁGY


Vágy, hogy megfogjam kezedet,
Hogy érintsem selymes bőrödet,
Vágy mely nem hagy nyugodni,
Képes lennék érted, mindent feladni.

Vágy, hogy szemedbe nézzek,
Hogy lássak ezernyi szépet,
Vágy, mely nem hagy nyugodni,
Képes lennék érted, mindent feladni.

Vágy, hogy karomba zárjalak,
Hogy gondolatok együtt járjanak,
Vágy, mely nem hagy nyugodni,
Képes lennék érted, mindent feladni.

Vágy, hogy érezzem forró ajkaid,
Hogy érezzem oly édes csókjaid,
Vágy, mely nem hagy nyugodni,
Képes lennék érted, mindent feladni.

Vágy, hogy érezzem szerelmed,
Hogy igaz létet adj az életnek,
Vágy, mely nem hagy nyugodni,
Képes lennék érted, mindent feladni.







VERSEK


A vers maga Én vagyok,
Sorai a végtagok,
Benne van szívem, lelkem,
S hogy leírtam, azzal jót tettem.

Legalábbis azt gondolom,
Hogy van rá indokom,
Hisz ezzel mondom el,
Azt, mire senki nem felel.

Leírom azt, mit látok,
De senkit nem bántok,
Csak kérdéseket szögezek,
Mikre választ keresek!

A választ gyakran meglelem,
S azt egy másik versben felfedem,
Ha nincs, tovább keresem,
Addig, míg meg nem lelem.

Nyitott szemmel járok,
S soha meg nem állok,
Gyorsan pörög életem,
S gyakran hitetlenkedem.

Papírra vetem gondolatom,
De azt sokszor eltitkolom,
Mert nem tartozik senki másra,
Csak rám, s a magányra.

Gyakran van, hogy leírom,
De nem azt, mit gondolom,
Csak így fejezem ki érzésem,
S azt a rengeteg kérdésem.

Van, mikor csak bambulok,
Úgy vagyok, mint a vándorok,
Elvesznek a táj csodájába,
Ahogy én, gondolatom hadába.

Ilyenkor pörögnek a rímek,
Előtörnek csodás, s furcsa képek,
Mintha kiszállnék magamból,
S mindegyszerre a világból.

S hogy miért vetek papírra ilyet?
Gyakran kérdezem - Egyáltalán minek?
Hisz mindenki képes erre,
Ki nyitott szemmel jár világszerte.

Az biztos, abba nem hagyom,
Hisz nincs rá indokom,
S mikor dicsérő szót kapok,
Önbizalmat, s választ is kapok.






 
 
0 komment , kategória:  Orth László  
Címkék: visszamosolyogsz, megcsókoltalak, szűziességével, felszakítottad, értelmetlennek, bárányfellegek, végigfeküdtök, megtaláltalak, elvarázsoltad, hitetlenkedem, értelmetlenek, teljesüljenek, mindegyszerre, szenvedéllyel, megváltozott, hullócsillag, villámcsapás, elmosolyodsz, legcsodásabb, foglalkoznak, simogatással, összefolynak, kedvességeid, beleordítasz, megcsókollak, színpompában, csillagokban, belezártalak, befogadjanak, szívdobbanás, boldogságtól, elcsábítasz, pillantását, megtaláltam, szorongatom, kergetheted, olvasók körében, élet nagy, érzelmekkel foglalkoznak, álmok mögött, kósza lélek, kézben jártunk, boldogságtól szálltunk, szerelem tengerébe, szép szóra, enyém lettél, léghajó látszik, távoli homályban, erdőben barangolom, erdő csendjét, képed tartom, vízpart mentén, Orth László, ORTH LÁSZLÓ VERSEI, ÉRZELMEK VIHARÁBAN, ÁLMODTAM EGY ÁLMOT, ERDŐT KÉRVÉN, ÉJFÉLI ÁLOM, ÉJSZAKÁKON ÁT, Mert Te, Nagyon Szeretlek, FAGYOTT SZÍV, FÁJDALMAS HALLGATÁS, HIDEG TÉLI ÉJJELEN, KEZEDBE ADOM, LÉLEKBEN VELED, MIKOR VAGY VELEM, Édes Egyetlenem, NEHÉZ LEÍRNI, Csak Te, SZERELEM VÍZTÜKRE, SZÉTTÉPETT LEVÉL, Egyetlen Szerelmem,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Nemzeti  Nyíljatok meg  Facebookon kaptam  Alvó cica  Sötétség és világosság  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Esti kép  A Mindenható Istenben bízva  Tavaszról álmodom,  Szép estét kedves látogatóimna...  Szép estét  Alvó baby  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Márciusi eső  " A gondolat is rezgés. Minél ...  Amikor 5 éves voltam,  Fújjad márciusi szél . . .  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Esti kép  Szabó Norbert – Szabadsá...  Amikor 5 éves voltam,  William Shakespeare-től idéze...  A közszereplő  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Alvó cica  Benned is ezerféle szín van  Gyönyörködjünk a március 15 ti...  Facebookon kaptam  Aztán itt van egy másik szerep...  A halolaj és a hal még a migré...  Nem kellett volna!  Evan Esar tollából  Facebookon kaptam  Március 15 emlékére virágba bo...  Intelem  Paul David Tripp Március 17  Facebookon kaptam  Dóró Sándor: Ma  " A gondolat is rezgés. Minél ...  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  Lelkünk mélyén rejlik legnagyo...  Gámentzy Eduárd - Írok egy dar...  Az embernek fiatal korában van  Paul David Tripp Március 15  Ez a miénk!  Aztán itt van egy másik szerep...  Mélységes szomorúsággal  Alvó baby  Facebookon kaptam  ...és mégis ráismersz  Facebookon kaptam  Müller Péter tollából  Tavaszról álmodom,  Facebookon kaptam  Hernádkakon tánccal ünneplik m...  "Úgy hívnak minket, hogy "Az Ö...  Nagy László - Szerelem emléke  Alvó cica  Nem kell ide békemenet  Facebookon kaptam  Akit mindenki lenéz, nem tarto...  A gyomorrontás tojással is kez...  Jóga férfiaknak  "Úgy hívnak minket, hogy "Az Ö...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Szép estét kedves látogatóimna...  Szép estét  Amikor még rangja volt...  Heltai Jenő: Szabadság  A tékozló és Isten gondviselés...  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  A Mindenható Istenben bízva  Benned is ezerféle szín van  Magyarország ilyen hely.  Szép estét kedves látogatóimna...  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Facebookon kaptam  Alvó cica  Várnai Zseni - Petőfi márciusa  A közszereplő  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Facebookon kaptam  Dóró Sándor: Ma  Facebookon kaptam  A gyász  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam 
Bejegyzés Címkék
olvasók körében, élet nagy, érzelmekkel foglalkoznak, álmok mögött, kósza lélek, kézben jártunk, boldogságtól szálltunk, szerelem tengerébe, szép szóra, enyém lettél, léghajó látszik, távoli homályban, erdőben barangolom, erdő csendjét, képed tartom, vízpart mentén, választ kérvén, könny lassan, barna levelek, sötét éjjel, erdő választ, kiutat keresve, kérdés nyitottan, sűrű ködben, utcai lámpák, képed széttépem, könny cseperegni, szerelem érzései, láthatatlan kötelek, első napsugár, betűk összefolynak, gyertyát eloltod, árnyat láttál, lány feküdt, csúcs élére, asztalra voltál, köntös mögül, égen fényesen, arcot láttam, vakító fényességbe, fénylő fehérségben, vagy tűzében, szép szerelem, legmélyebb Szerelem, nyári zápor, sötét égben, szabad madarak, élet apró, érzelemmel teli, világ miért, gondok fölött, vörös tócsába, végtelen sötétséget, néma hallgatása, értelmetlen mondatok, sebek lassan, egyetlen párodra, kandalló mélyén, hazugság szaván, másik emberre, messzi határ, perc csupán, ismeretlen világba, pillanat műve, teli Hold, sötét égen, kulcsát tedd, érzés mámorának, sorsot adhatok, szép mesékben, mesebeli élet, sivatag közepén, letört virágszál, tükröző tóban, szép emlékeket, tűzben akarok, szerelmünk tüze, örök sötétségben, esti fények, szép álomból, világban vakon, múltból mindent, bajban magamra, élet szép, kellemes valóság, jövő zenéje, legcsodásabb dolog, élet során, igazi szerelem, másikra nézve, szerelem víztükrén, gyöngéd tett, szerelem víztükre, őszinte vallomás, vágytól égve, szerelem gyönyörű, gyönyörű álom, vers maga, választ gyakran, másik versben, rengeteg kérdésem, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 69 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1322
  • e Hét: 7666
  • e Hónap: 34289
  • e Év: 171661
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.