|
2020-11-21 21:00:16, szombat
|
| |
| |
RÓZSA AMARILLA VERSEI 
Rózsa Amarilla ( 1993. március 24. - )
EGY HOLT MÁGUSNAK 
Eltűntek a színek,
morajlik az árnyék,
a szép napok és hetek,
én az útjukba állnék.
Kifordult belőlem valami,
eluralkodik felettem a káosz,
az utazás így rám vár,
de Nélküled minden homályos.
A Napot akartam tőled,
de felégetett mindent,
a harcban így alul maradtam,
a tűz került ki győztesen.
Nem kérek elnézést,
és te se tedd soha
rosszak voltunk, de szabadok,
ha vége is ez az oka.
És most el kell engedjelek,
a világom hagyd el.
a fényed így sok volt,
megtelve minden színünkkel.
FÉLVE FEKVŐ
Érzékeim tompultan hevernek
Laminált padló erezetben.
Ott fekszem, mellettem, hasalok
Fához tapasztott füllel hallgatom
Ami bánt, idebent dobog!
Harangok zaja megremegtet,
Nyugalmam már a holtponton
sem lehet.
Beletekeredek magamba és elbújok előlem
Így fel nem égethetem
Félve színlelt szépérzék életem.
HAJNALBAN
Ott voltál te,
ott voltam én is,
távoli voltál nagyon,
de hozzám szóltál mégis.
Beszédbe elegyedtünk.
Olyan boldognak tűntél.
Tetszett az a kicsi mosoly,
tudod, ott a szád szélén.
A következő percben
már arra eszméltem,
nyelved a számban
és én élvezem.
Én jól ismerlek,
régóta figyellek,
te meg, fogadok, még
a nevemet sem jegyezted meg.
És most mégis itt vagy,
nyelvem a nyelveden,
szemembe nézel
és azt mondod: Te kellesz nekem!
Boldog vagyok, mert érzem
a hangszíned komoly.
De ha csak egy szerep,
nekem ez akkor is pokoli jó!
Ahogy az arcom felé nyúlsz,
Hirtelen fényár
Kinyitom a szemem
De csak a vekker néz vissza rám.
MONOTÓNIA
Szombati fájdalom
hasít belém másnapon,
a vasárnapokon, ez jut csak,
mégis hétfőn reggel
kelni kell, és menni kell
és tenni kell a dolgod,
mert kedden majd megint úgyis
eszedbe jut hogy pénteken még
mid volt és most már elment az is
szerdán, mert a napok csak peregnek
de te nem haladsz előre,
és mozog valami bennem,
de nem múlik, csak csökken
mint a homokórában a porszem
csütörtökre már alig élsz,
és feltevődik a kérdés,
pedig nem vagy herceg, és nem vagy dán,
majd álomba ringat a kétség
és péntekre ébredsz,
átölel egy idegen érzés,
a de ja vu vagy csak az emésztés,
mardos belül, és eltelnek a hetek,
semmi sem változik
csak minden egyre rosszabb lesz.
NEM TUDOM...
Nem tudhatom másnak mit jelent e Két szó
Kín, Gyötrelem
Nekem csak annyit:
Nem vagy velem!
Nem tudhatom, hogy más mit érez
Ha ott vagy
Nekem a boldogságom
Olyankor kimondhatatlan.
Nem tudom másnak mit jelent a Szerelem.
Azt tudom, ezt a szót csak te Jelented Nekem.
Nem tudom más, hogy gyűlöl
Én téged néha kegyetlenül.
És nem tudom miért ilyen bonyolult
De te teszed ilyenné
A lényed felőröl, szerteszét zúz
Belülről éget engem szénné.
Én nem tudom más mit adna érted.
Én semmit és bármit
Csak meghalnék ha kéred.
És nem tudom,
Hogy miért te kellesz nekem,
De ha megkérdezed, én így felelek:
Mert csak téged szeretlek!
SZIKRAFÉNY
Van az a pont
mikor az ember szíve meghasad,
körülötte minden tér, fapad
üresen áll.
Van az a pont
mikor jövőd minden reménye
sírva didereg
a múlt sírja mellett.
Van az a pont
mikor a lélegzet eláll.
Elborult égen
szikrafény kihunyás.
Majd átlépsz ezen a ponton.
És még egyet.
Minden elcsitul,
Már csak a világ remeg veled.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rózsa Amarilla |
|
|
|
Címkék: kimondhatatlan, beletekeredek, vasárnapokon, homokórában, elegyedtünk, csütörtökre, kegyetlenül, eluralkodik, boldogságom, megremegtet, megkérdezed, szerteszét, holtponton, hangszíned, feltevődik, szikrafény, színünkkel, tapasztott, felégetett, engedjelek, győztesen, körülötte, eszméltem, szeretlek, hajnalban, figyellek, monotónia, tompultan, hallgatom, nyugalmam, boldognak, égethetem, meghalnék, nyelveden, bonyolult, gyötrelem, szép napok, útjukba állnék, világom hagyd, szád szélén, következő percben, hangszíned komoly, arcom felé, napok csak, idegen érzés, szót csak, lényed felőröl, ember szíve, múlt sírja, lélegzet eláll, világ remeg, Rózsa Amarilla, RÓZSA AMARILLA VERSEI, HOLT MÁGUSNAK, FÉLVE FEKVŐ, Jelented Nekem,
|
|
Offline
