|
2020-12-12 17:30:58, szombat
|
| |
| |
Reményik Sándor: SZIVÁRVÁNY
I.
A párában, a vízesés felett,
Halványan, mint egy álom,
És testetlenül, mint egy lehelet:
Az örökifjú szivárvány lebeg.
Megrokkannak a sziklák, a hegyek,
A kő mállik, az erdők sírba térnek,
Új medret tör a patak magának,
S a régit testálja a feledésnek.
Megőszül a világ.
De a szivárvány mindíg egy marad
S színei meg nem fakuló csodák.
Örökifjan és egyformán lebeg,
Halványan, mint egy álom
És testetlenül, mint egy lehelet.
Mint a művészet az élet felett.
II.
Minden lélekben van egy kis szivárvány,
Kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
Hogy egy más lélek átjöhessen rajta, -
Ennek a hídnak hídpillére nincsen,
Ezt a hidacskát csak az Isten tartja.
Az Isten, aki a szívekbe lát.
Radnaborberek, 1922 július
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Reményik Sándor |
|
|
|
Címkék: radnaborberek, megrokkannak, testetlenül, szivárvány, átjöhessen, hídpillére, feledésnek, halványan, örökifjan, hidacskát, egyformán, megőszül, csapóhíd, reményik, testálja, lebocsát, művészet, szívekbe, lélekben, örökifjú, nincsen, magának, lehelet, amelyet, sziklák, párában, vízesés, felett, sándor, mindíg, színei, csodák, minden, hegyek, tartja, hídnak, vízesés felett, örökifjú szivárvány, erdők sírba, patak magának, régit testálja, szivárvány mindíg, élet felett, hídnak hídpillére, hidacskát csak, Reményik Sándor,
|
|
Online
