Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
A boldogságról - versekben
  2021-02-18 22:00:24, csütörtök
 
 













A BOLDOGSÁGRÓL - VERSEK









A boldogság semmi egyéb, csak a jó érzés. A jó közérzés.
Az az érzés, hogy érdemes az embernek élni.

Móricz Zsigmond: Életem regénye











A BOLDOGSÁG NAGYON RITKA


A boldogság nagyon ritka,
s ha valamit elszúrunk nem szólhatunk, hogy "VISSZA!!!".
Ki kell használni az öröm minden percét,
s ki kell élvezni ezt a csodás mesét.
De ha mégsem jönne ez az áldás,
akkor legyen mindenkivel a tisztánlátás.
A legrosszabb dolgokban megtalálni a szépet,
S a széttört szivek közt megtalálni az épet.
Ez minden történetnek titka,
Senkit nem fog le valami kalitka.
Mindig csináld úgy, ahogy szeretnéd,
S őrizd a tudatot hogyan keresnéd.
Ha már azt hiszed, az egész életed happy,
majd a gonosz és az irigy ezt a gondolatot megszegi.
Nincs olyan, hogy valakinek tökéletes az élete,
mert mindenkinek a szomorúság lételeme...







Ady Endre: DAL A BOLDOGSÁGRÓL


Üzen a szomorúság,
Valómnak ez az ódon haditársa:
Gondoljatok mindig másra,
Ti, gyanitók,
Boldogság-gyanitók.

Másokra lesett
Éhes, irigy órák
Vetették ki a boldogság adóját
Szegény ártatlanokra,
Boldogtalan ártatlanokra.

Jó, mert süt a Nap,
Felhőzik a felhő
S tán kicsi, furcsa szerencsével eljő
A Holnap.
A Mánál mindig különb Holnap.

Jó, hogy jó a Jó
S van íze a szomorúságnak.
Ám a boldogság mindig másnak
Rettenetese, gyanú-vád,
Gyanú, vád.







Alföldy Géza: AMÍG ÁLMODUNK




Ne keltsétek fel az álmodókat,
amíg álmodnak, addig boldogok.
Foltozott
gúnyájuk királyi palást,
aranykalászt
ringat meg-sincs földjük.
Fölgyűlt
könnyük gyémánttá válik.
Az égig szikrázik
a földöntúli fény,
s az arany nagyot játszik
a kék ég ívén.
Robotos testünk
a szépség szobra,
ellopott lelkünk
a jóság csokra.
Füsttől mart hangjuk
orgonabúgás,
s márvány palotájukban
a rabszolgatartó
rongyos koldusként
száraz kenyérért kopog -
Ne keltsétek fel az álmodókat -
amíg álmodnak, addig boldogok!







Aranyosi Ervin: ELBÚJNI AZ ÖLELÉSBEN


Elbújnék most egy ölelésben,
a karjaidban béke van!
Áldott a perc, áldott az óra,
s a lelkem, érzem, védve van!

Kizárhatom a külvilágot,
és csak mi ketten létezünk!
Azt kapjuk, mire szívünk vágyott,
amire folyton éhezünk!

Az összebújós, meleg csendben
megszépül az is, ami fáj!
Nem számít semmi! Minden rendben,
tűnik a külső, zord muszáj!

A lelkünk mézként egybeolvad,
nem bántanak a tegnapok.
Feltöltődünk energiával,
lelkemből adok és kapok!

A fájdalmakat csillapítjuk,
elillan minden félelem,
elbújunk ketten a világtól,
s a végtelenbe lépsz velem!

No lám, hogy nő szeretet-burkunk,
elérünk kézzel csillagot.
Nincs kezdőpontunk és nincs végünk,
nincsen "te vagy", nincs "én vagyok"!

Az érzés eggyé forraszt minket,
s a lelkünk boldogan lebeg,
rácsodálkozunk önvalónkra,
ahogy egy révedő gyerek.

De jó, hogy benned megtaláltam,
lelkemnek hiányzó felét,
s mit én őriztem, felkínáltam,
legyen hát teljesebb a lét!

Talán mindig így kéne lennünk,
kizárva mindazt, ami bánt,
megélnénk együtt - mosolyogva -
az élet szebbik oldalát.

Elveszhetnénk a végtelenben,
de mindig fognám két kezed,
elbújhatnánk egy ölelésben,
s a boldogság megérkezett!







Aranyosi Ervin: SZERESD A GYERMEKED!


Szeresd a gyermeked, öleld a szívedre!
Ez az, mire vágyhat, fényre, szeretetre.
Legyél vele többet, várja közös játék!
Az együtt töltött perc, neki mind ajándék.

Ne a pénzedet költsd, többet ér egy álom!
Segíts álmodozni, hogy alkotóvá váljon.
Ne rút szabályokkal mérgezd meg életét!
Inkább tedd szabaddá két alkotó kezét!

A tudást úgy add át neki, ahogy kéri!
A bölcs a tudását kérdésekre méri.
Ne erőltess olyat, amit mások várnak,
nem kell megfelelni a gyarló világnak.

Szeresd a gyermeket szívvel, szeretettel,
lelke hadd szárnyaljon, legyen boldog ember!
Adj neki örömöt, békét, boldogságot,
hagyd neki örökül a csodaszép világot.







Bagdi Bella: MA RÁM TALÁL A BOLDOGSÁG

Dalszöveg


Ma rám talál a boldogság,
Szebb lesz tőle az egész világ,
Ma rám talál a boldogság,
Szelek szárnyán száll hozzám.
Ma rám talál a boldogság,
Itt van bennem, érzem már,
Ma rám talál a boldogság,
Szebb lesz tőle az egész világ.

Élj úgy, mintha a Föld lenne a mennyország,
Álmodj úgy, mintha nem lenne korlát,
Táncolj úgy, mintha azt senki se látná,
Énekelj, mintha senki se hallaná, óóó

Ma rám talál a boldogság,
Szebb lesz tőle az egész világ,
Ma rám talál a boldogság,
Szelek szárnyán száll hozzám.
Ma rám talál a boldogság,
Itt van bennem, érzem már,
Ma rám talál a boldogság,
Szebb lesz tőle az egész világ."

Bagdi Bella: Ma rám talál a boldogság (official lyrics video)

Link








Bazsó Éva Andrea: HAJNAL


Szeretem a hajnalokat
A csend körbe ölel.
Egyedül vagyok, és mégsem.
A képzeletem repít el.
Messzi tájakon járok.
Oly messze, és mégis kézzel fogható.
Meseország határán?
A valósága mégis megkapó.
Hisz otthonom az egész univerzum,
S bár létem benne oly apró, rövid.
Mégis milliónyi csoda vár rám.
A lelkem szabad, s a magasba röpít.
Látom az emberek mosolyát,
Hallom a kacagásukat.
De bánat, és nyomor is részesünk.
Túl sok még a könnyes arc.
Ha tehetném, letörölnék minden könnyet
Hisz az időnk oly rövid, elszalad.
Angyalszárnyon repülve, simogatnám az arcokat.
A szeretet mindenkié, hisz csak így létezhetünk.
Elég egy mosoly, egy érintés.
S boldogságot adva, boldogok lehetünk.







Bertók László: BOLDOGSÁG-DAL


Eljön a napja meglásd,
tán észre sem veszed
csak sokkal szebben süt rád,
csak mindenki szeret.

Nem tudod, mitől van,
egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam
arról szól, hogy szeretsz.

Sétafikálsz az utcán
s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán,
ő énekel tovább.

Szomorú vagy, magad vagy,
úgy érzed, ég a ház,
egyszer csak kopogtatnak,
s ott áll, akire vársz.

A boldogság egy hajszál
egy szó, egy mozdulat,
csak mozdulj meg, csak szólj már,
csak el ne hagyd magad.

Fenyvesi Béla & Bertók László - Boldogság dal

Link








Czóbel Minka: FÉNYES MELEG


Nyár van! langy szellő hordja széjjel
A mámorító illatot,
Fehér jázmin virága hull rám, -
A nyár varázsa megkapott.

Lángszínben égő szegfűszálak,
Nap csillog bíbor szirmokon,
Piros láng mellett fény-ezüstben
A büszke halvány liliom.

Csodás-mesés hószín virágok
Hajlongó száron inganak.
Szép nyár! midőn bágyadt örömben
A reggel is már álmatag.

Madárdal is a tiszta légben
Csak halkan lágyan tévedez,
Levélzizgés csak, suttogás csak, -
Az élet boldog csöndje ez.

Az élet boldogsága ébred
Szívemben is, megérezem:
Virúló föld nagy életével
Egy-oszthatatlan életem.

Ezer dal ébred, kél szívemben,
A nyár varázsa megkapott, -
Langy álmatag lég hordja széjjel
Az édes jázmin-illatot.







CSAK AZ SZERETNÉK LENNI...


Csak az szeretnék lenni, aki Neked lehetek,
Nincs boldogabb ember annál, akit szeretnek.
Szeress hát, biztass, óvj és védj meg engem,
Cserébe megmutatom, milyen is a szerelem.

Százezer szál virággal kötném át a szívedet,
Neked adnám a lelkemből feltörő rímeket.
Tiéd lenne, csak Tiéd, hozzád szólna versem,
Rólad írnék mindig, minden egyes versben.

S néha-néha, ha jönnének tán rossz napok,
Együtt leszünk Drága, mindig Veled maradok.
Ha lennének netalán szürke, morcos hajnalok,
Ki felvidít, és aki mosolyt csalna arcodra,
az Én vagyok!







Csinger Beatrix: ANYAI BOLDOGSÁG


Amikor egy kicsiny bébi napfényre nyitja szemét,
lelkedben megszületik egy virágos csoda...
a percek rózsaszínben peregnek,
szíved mélyén lepkeszárnyak rebegnek,
rügyet bont gondolataidnak ága-boga.

Ahogy nézed hamvas arcocskáját,
megízleled az élet gyöngéd báját,
ahogy karjaidban elringatod,
s bársony bőrét megsimítod,
úgy tárul eléd nyiladozó palástban,
misztikus fényű, ezüstös varázsban
...az anyai boldogság.







Csokonai Vitéz Mihály: A BOLDOGSÁG


Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Lillámmal űlök együtt:
Lillám velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.

Itt egy üveg borocskát
A zőld gyepágyra tettem
És gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anakreonnak
Kellő danái vannak
Kaskámba friss eperrel.

Egy öszveséggel íly sok
Gyönyörűt, becsest ki látott?
S ki boldogabb Vitéznél?







Dévényi Erika: BOLDOGNAK LENNI...


Boldognak lenni, örülni mit jelent?
Valamit érezni, mely szárnyalni késztet
Szökellve szaladni a tavaszi réten át
Nem taposva el a virágok illatát
Hátunkon feküdni a zöld fű bársonyán
Kezünket széttárva, hogy ölelésre vár
Karunkba zárni az egész eget
A nap sugarával kötözve meg
Testünket érezni, mint levegő buborék
Mely a felhőkön pihenve áradhatna szét
Lebegni egy gyönyörű nagy tó vizén
Tudva, hogy nem ragadhat el a mély
Önfeledten táncolni az utca közepén
Szédülten forogni a hegyek tetején
Ismeretlen embereket a karunkba zárni
Zavart pillantásuk csak nevetve csodálni
Magunkkal hívni, hogy szép a világ
Ha érezni akarja velünk élheti át
Kérés nélkül adni szüntelenül
Kérdéseket nem hagyva válasz nélkül
Boldognak lenni, csak annyi, érezni
Isten szeretetét magunkba zárni

De van egy másik boldogság, mely más utat jár
Nem kifelé mutat, a szívekig meg sem áll
Nincs rohanás, nincs tánc vagy nevetés
Csak apró rezdülések, boldog remegés
Az arc ekkor már nem a mosolytól szép
Hanem a sírás természetessége az ék
A könny az örömöt patakká formálja
Minden cseppjében Isten áldása
S amikor szinte mindez már fáj
Az igaz boldogság rám akkor talál







Dobos Attila: A BOLDOGSÁGTÓL ORDÍTANI TUDNÉK


A boldogságtól ordítani tudnék,
Ha nem lennék ma egy kicsit rekedt,
A boldogságtól ordítani tudnék,
Hisz csendben ünnepelni nem lehet,
A boldogságtól ordítani tudnék,
Az egész világ rögtön tudja meg:

Végképp az enyém lettél,
Végképp az a tiéd lettem,
Másként ez nem történhetett.

Nem rontottam ajtóstól a házba,
Én kiböjtöltem, amíg megszeretsz,
Megvártam, míg magadtól jössz lázba,
És éjjel nappal engem emlegetsz,
A boldogságtól ordítani tudnék,
Ha tegnap még nem fáztam volna meg.

Végképp az enyém lettél,
Végképp az a tiéd lettem,
Másként ez nem történhetett.

Azt mondja egy nagyon régi nóta,
Hogy nincs a földön örök szerelem,
De annyi minden változott azóta,
Majd változtatunk ezen is szívem,
A boldogságtól ordítani tudnék,
Egy klasszikus győzelmi éneket.

Végképp az enyém lettél,
Végképp az a tiéd lettem,
Másként ez nem történhetett.

Dobos Attila: A boldogságtól ordítani tudnék - Videó

Link








Farkas Éva: MI A BOLDOGSÁG?


Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,
Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.
Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,
Figyelj a lelkednek rezdülésire.

A boldogság ott mélyen, tebenned van,
Most szunnyad éppen, némán és hangtalan.
Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág,
Ébredő fény, melytől más lesz a világ.

Boldogság, amikor másnak adni tudsz,
Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.
Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér,
Megosztod, ha asztalodon van kenyér.

Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek,
Letörlöd az érted hullott könnyeket.
Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát,
Egy versben, egy dalban, ott a boldogság

A boldogságért néha szenvedni kell,
Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj!
Engedned kell, hogy szívedet mossa át,
S kezedet megfogja egy igaz barát.

Ne félj attól, hogy most talán sírni kell,
Szívedből lassan eltűnik a teher.
Hallgasd szívverésed friss, új dallamát,
Kicsiny csoda, de ez már a boldogság.







Gárdonyi Gáza: MI A BOLDOGSÁG?


Mi a boldogság, mondd meg nagy király!
Az élet néked csak rózsát kínál.
A földgolyóból tiéd egy darab.
A koronát viseled egymagad.
A gyönyör szolgád és vágyad lesi.
Füled a nem szót nem ösmeri.
Mi hát a boldogság: a hatalom?
Melyik a jó és melyik az igaz?

- Egyik sem az.
Hanem a szomszéd népek
a koronám alá lépnek,
s hatalmam, mint óriás kart
átnyújthatom a világon,
az lesz az én boldogságom.

- Mi a boldogság, szép leányka,
ki teremtve vagy a boldogságra?
- Ha koszorúsan, hófehérben
oltár elé hajlik a térdem,
semmit többé nem kívánok:
elértem a boldogságot.

- Virágbokor mézeshétben,
boldogságról beszélj nékem.
- Várjon uram még egy évet,
akkor szólhat csak az ének:
virágbokor, ingó-ringó, -
akkor jön a rózsabimbó.

- Mi a boldogság, jó anya?
- Csitt! Felébred a kisbaba!
Ő lesz, ő a boldogságom:
ha majd jönni-menni látom:
ha majd nagy lesz, mint az apja:
ha a sors el nem ragadja.

- Mi a boldogság, török szultán?
- Ha az Anteusz titkát tudnám.
- Mi a boldogság, szent apáca?
- Lelkemnek mennybe feljutása.

- Mi a boldogság, te agg?
- Ha lehetnék fiatalabb.
- Ingetlen koldus, szólj ugyan.
- Ha ingem volna, jó uram.

- Mi hát a boldogság, jóságos Úristen?
- Fiam, mindenkinek az, amije nincsen.







Hock Éva Etelka: AKARJ BOLDOG LENNI


Ha esik, ha fúj,
Akarj boldog lenni.
Ha rossz is a kedved,
Akarj boldog lenni.
Ha bánt valami, ha gyenge vagy,
Akarj boldog lenni.
Ha célod nem éred, tűzz ki másikat,
Akarj boldog lenni.
Ha érzed, magányos, egyedül vagy, mégis
Akarj boldog lenni.
Ha elhagytak, ha bántanak,
Akarj boldog lenni.
A boldogtalanságod ne etesd, helyette
Akarj boldog lenni!







Inczédi László: ELMÉLKEDÉS


A világot összejártam
Gyalogszerrel és határban, -
Ösmerem az életet;
Volt már részem jóban, rosszban,
Búslakodtam, sóhajtoztam,
S vigadtam is eleget.

Egyszer-egyszer hébe korba
A szerencse rám mosolyga
S pazarolta kincséit,
Elárasztott minden jóval,
Szeretettel, szíves szóval,
S csöndes boldog révbe vitt.

Hajh de máskor ázva-fázva
Kutyagoltam utcza-sárba'
Hajléktalan, éhesen,
Nem volt egyéb társaságom,
Csak a szél, mely rongyruhámon
Átsüvöltött élesen.

Lelkemben nagy eszmék forrtak
Hatni és az utókornak
Nagyul hagyni át nevem.
Mécsem már hamvadva égett
S kutatám a bölcseséget
Ócska pergamenteken.

Majd szilajúl, fékeresztve
Mámorító gyönyörökbe
Fullasztottam magamat;
Ha elnyomott a bor álma,
Festett arczu lány csókjára
Ittam ki uj poharat.

Édes borát az örömnek,
Ürmös kelyhét gyötrelemnek
Fenekéig ösmerem,
S ha elmém a múltba téved,
Sürgő-forgó tarka képek
Vonulnak át lelkemen.

S hogy a múlton áttekintek
S latra teszem a jót mindet,
A mit nyújtott életem,
Kérdve: volt-e percz, a melyben
Teljes boldogságra leltem,
Az a válasz: sohasem!

S ha a rosszat fontra vetve
Kérdem: voltam-é egy perczre
Teljesen boldogtalan?
Gyarló ember mit tagadnád,
Boldogság, boldogtalanság,
Nincs tökélyes semmi sem.







József Attila: NYÜZSÖG A BOLDOGSÁG...


Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be tőle,
lecsurog szakállam
fonatán a lábaimra.
Kalapom, repülj a mennybe
a kopasz felhő fejére
ha meg prüsszent lebbenhetsz
a kékorru kaparóra.
Pipacsot szedett a kedves,
belefonta fürtjeimbe -
s ha elalszom köd-ölében
a szirmocskák ringatóznak.







Juhász Magda: JÓ A KEDVEM...


Jó a kedvem, mit is tegyek,
rákezdtem egy dalra.
Csendesen, hogy az énekem
nehogy más is hallja,
de egy rigó rám füttyentett:
- Énekelj csak, rajta!
Hangosan, hogy a barátod,
s az irigyed is hallja.

Ha néked is jó a kedved,
énekelj csak bátran.
A nóta a szívünkben van,
és nem a pohárban.
Nem baj az, ha jó a kedved
énekelj csak, rajta!
Hangosan, hogy a barátod
s az irigyed is hallja.







Kaffka Margit: PEZSGŐ DAL


Fehér galagonya, - beh virágos!
Semmi közöm a szomorúsághoz!
Gyöngy a kedvem, Isten, ember lássa -
Kölcsön is vehet belőle, aki megkívánta.

Tudod-e, hogy letépem a húrod,
Ha még azt a keserveset húzod?
Beteg tán a hegedűszerszámod,
Add, kötök rá orvosságot, sok fehér virágot.

Vén csavargó! Kósza éjfélóra,
Hova sietsz? Ülj le hát egy szóra.
Boros fővel is odajutsz máma,
Úgy lassacskán, minthogyha csak a szeretőd várna.

Töltsetek! Vagy várjatok csak, mégse!
Meg találnak haragunni érte...
Legelőször a színébül porba öntsetek le.
- Köszöntöm az elfelejtett, régi Istenekre!

1901.







Kosztolányi Dezső: BOLDOGSÁG - Próza


...Hogy mikor voltam legboldogabb? Hát elbeszélhetem, ha akarod.

Egy-két évvel ezelőtt, október végén nagy útra kellett mennem. Este csomagoltam, és lefeküdtem. Vonatom reggel indult. Nem tudtam aludni, noha már több álmatlan éjszaka volt mögöttem. Hánykolódtam a párnákon. Egyszerre a hátam közepén nyilallást éreztem. Megmértem magam. A hőmérő lázat mutatott. Sok mindent adtam volna, ha ezt az utazást elhalaszthatom. De nem lehetett. Amikor megvirradt, balsejtelem fogott el, hogy nem térek többé haza. Lucskos, sötét ősz volt. A vonat ázott, síró kocsijaival kedvetlenül várakozott rám. Kongó folyosóin senki se járt, fülkéiben is csak elvétve ült egy-egy fázó, sápadt utas, mintha az egész szerelvényt elátkozták volna. Magányos szakaszomból néztem a füstölgő mezőket. A levegő fekete volt, az országutak sárgák. Valamelyik állomáson egy mezítlábas parasztfiúcska végigszaladt a kocsik mellett kannájával meg a poharával, s a szakadó esőben ezt kiáltotta: "Friss vizet tessék." Életunt kalauz vizsgálgatta körutazási jegyeimet. Köszönés helyett sóhajtott. A lidércnyomás a határon túl is folytatódott. Elhagyott pályaudvarok gurultak elém. Malaclopó köpenyben valami vörös orrú, szemüveges osztrák ifjonc meredt rám hosszan, s én is őrá. Egy macska surrant be az állomásfőnök szobájába, mintha látni se akarna. Sovány asszony állt egy ecetfa mellett, s szoknyáit fújta a szél. Németországban kisdiákok mentek az iskolába, vagy jöttek onnan, könyvekkel, rajztömbbel, fejes vonalzóval. Minthogy semmit sem ettem, időérzékem elveszett. Nem tudtam, reggel van-e vagy délután. Egyébként az utazás szórakoztatni szokott. Az életet látom mint képet és színjátékot, tartalmától megfosztva, leegyszerűsítve. Ezúttal azonban az élet kétségbe ejtett az üres kereteivel. Minden és mindenki céltalannak és kietlennek tetszett, az osztrák ifjonc, a macska, a sovány asszony a szélben, a német iskolás fiúk is, elsősorban pedig én magam. Eszembe jutottak balsikereim és bűneim. Önvád marcangolt. Éjjel a hosszú hálókocsiban csak én váltottam ágyat. Egy gonosz arcú ellenőr, aki valami facér színésznek látszott, gúnyosan kívánt jó éjszakát, mintha már előre elhatározta volna, hogy első álmomban borotvával vágja át a torkom. Mindenesetre dupla adag altatót vettem be. Órákig félébren hallgattam a vonat zakatolását, aztán elaludtam. Ordítva riadtam föl. Tapogatództam a sötétben. Nem tudtam, hová kerültem. Torkom, orrom kiszáradt. A fűtőtestek afrikai hőséget árasztottak. Valamit magamra kaptam. Kitámolyogtam a folyosóra.

Ebben a pillanatban kezdődött az a boldogság, melyről beszéltem, az a boldogságom, melynél eddig sohasem volt teljesebb és különb. A vonat vadregényes, fenyves koszorúzta hegyek közé kanyarodott. Esett a hó. Képzeld, esett a hó, ily kora ősszel, mint valami meglepetés vagy ajándék az égből, s kisütött a nap. Csillogó reggel volt. Egy kis, német ipari város tűnt föl a völgyben. Vettem a bőröndömet, kiszálltam. Behajtattam a városba. Kacagó gyermekek az iskolába menet hógolyókkal dobálództak. A háztetők fehérek voltak. Lámpák égtek az emeleteken. Villamosok csengettyűztek, merőben ismeretlen hangon, mint a karácsonyi angyalok. Öröm dobogtatta a szívem. A legjobb fogadóban szálltam meg. Kedves tisztelettel, nagy megbecsüléssel fogadtak. Erkélyes szobát nyitottak számomra, potom áron. Fehér hajú, bóbitás szobalány lépett szobámba. Halkan beszélt. Két kancsó meleg vizet hozott. Odaálltam az ablakhoz, mely a főtérre nézett, és nem tudom meddig, szájtátva bámultam a vidám, gyermekkori hóesést. Ennyire még sohasem örültem annak, hogy a földön vagyok és élek. Az életnek újra értelme lett. Lenn, a langyos kis étteremben reggeliztem. A villanyok, melyeken színes sapkák voltak, fényt szórtak patyolat terítőmre. A falon egy családi ingaóra járt. Vajat, mézet tettek elém. Lágytojást is ettem, pedig azt különben utálom. Minden nagyszerű volt, minden csodálatos, minden kívánatos, magyarázhatatlanul és kifejezéstelenül szép.

Tehát ekkor voltam legboldogabb életemben. Hogy miért? Annak megfejtését rátok, lélekelemzőkre bízom. Én nem törődöm az elnyomott és fölszabadult okokkal, a tudattalan és tudatelőttes jelképekkel. Nem óhajtom magam fölboncolgatni, amíg élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt, egész és titkos. Okozzon nekem ezután is ilyen érthetetlen gyötrelmeket és örömöket. Halálommal pedig teljesen semmisüljön meg, mint valami fölbontatlan levél. Hidd el, ez többet ér minden tudásnál. Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.

1932







Kovács István: BOLDOG AZ...


Boldog az, ki megtanul szeretni,
Boldog az, ki a rosszat eltudja feledni,
Boldog az, ki őszintén él,
Boldog az, mert semmitől sem fél,
Boldog az, ki eléri célját, s álmát,
Boldog az, ki meg kapja élete párját.







Lupsánné Kovács Eta: ...HOGY MI A BOLDOGSÁG?


Ha belül boldog vagy, kívül is látszik
szemed csillog, a lelked sugárzik,
hegyeket mozgat a boldogság, ha kell
amit a másik örömmel visel.

A jóindulat is okozhat zavart,
csak úgy kicsúszott szó, nagy zivatart
összeszorul a lélek ott legbelül,


a tüdőbe levegő se kerül.

Olykor hirtelen elhallgat a zene,
szétterül a csend sötét köpenye
gyanakvó képzelet, ha elszabadul...
mindenki a saját kárán tanul.

...belső harmónia kell, lelki béke,
magától nem jön, tenni kell érte.
Megbocsátás a boldogság forrása,
szíved, lelked, szabad lesz utána.







Meggyesi Éva: A BOLDOGSÁG


A boldogság az egyetlen a földön,
amit irigyel még a gazdag is,
hiába van neki kincse,palotája,
ha egyedül bolyong, s boldogsága nincs.

A boldogság az egyetlen a földön,
amely mindennél fontosabb talán,
s mégis oly kevés ezen a földön,
kinek a boldogság örökké kijár.

Lehet kincsed és hatalmad,
megvehetsz mindent mit kívánsz,
s bár a pénzedért szeretni fognak.
boldog attól még nem leszel talán.

Sokszor a szegény a gazdag,
hisz mindenkinél gazdagabb talán,
kit kedves szavakkal,forró öleléssel
szerető párja karjaiba zár.

A kedves szót nem pótolja semmi!
Kinek kell az,ki dölyfös és puhány
,csak aki szívből tud szeretni,
az lehet boldog igazán.







Müller Péter: A BOLDOGSÁG TITKA AZ ADNI TUDÁS


Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is. Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni. Heti útravaló - 113. rész.

A fösvény, szűkmarkú embert onnan lehet megismerni, hogy gyakran beszél a bőkezűségéről és a nagylelkűségéről.

Hogy ő milyen jószívű! Hogy kinek mennyit adott! Hogy számolatlanul szórja másokra a pénzét... Akik rendszerint hálátlanok hozzá.

Ugye, milyen ismerős? Ne hidd, hogy hazudik. Ő ezt valóban így éli meg. Ötszáz forint elvesztése olyan fájdalmat okoz neki, mint egy érzéstelenítés nélküli foghúzás. Üvölteni tudna kínjában. És sebe lassan gyógyul. Még évek múlva is emlékszik rá, és szívesen felemlegeti, egyrészt azért, hogy szabaduljon a kellemetlen emléktől, és erősítse magát azzal, hogy az emberek milyen hálátlanok. Akinek adott ugyanis, rég elfelejtette.

A pénzhez való kicsinyes ragaszkodás a léleknek abban a rétegében gyökerezik, ahol az önbizalom is van. Az ilyen ember önátélése azt mondja: "Az vagyok, amim van, és annyit érek, amennyim van!" Minden veszteség: önvesztés. Neked ötszáz forint csak pénz, de neki lényének egy darabja. A húsa.
hirdetés

Jézus azt mondja, ha adsz, ne tudja a jobb kezed, mit tesz a bal. Aki igazán ad, nem tudja, hogy ad. Nincs igazán tudatában annak, mit tesz, mert amit ad, azt nem önmagából tépi ki.

És ez minden adással így van. Egy anya nem tudja, hogy ő szüntelenül csak ad. Akkor boldog, ha adhat. Mintha nem is az övéből adna. Ezt még akkor is érzi - boldogan -, ha olyasmit ad, ami aztán valóban csak az övé: a tejét. Milyen csodálatosan találta ki a Teremtő, hogy az anyukák élvezik is a szoptatást. És szenvednek, ha nem adhatnak, s a gyerek nem szopik.







Nyitray Gábor: TÖRÉKENY ÉLETÜNK


Mennyire törékeny piciny életünk,
Ahogy tollpihét tart két kezünk,
A napsütésben boldogan nevetünk,
S ha jön egy kis szellő összerezzenünk.

A boldogság minden cseppjét
szívünkből préseljük,
S ha olykor könnyezni kell, könnyezünk.
Öröm és bánat, mind könnycseppé válnak,
Így mutatjuk, hogy részei vagyunk a világnak.

Kevés az időnk, s csak peregnek az évek,
Nincs már úgy semmi, ha néha visszanézel.
De mi csináljuk tovább, hittel és reménnyel,
S hálát adunk a mosoly minden percének.







Őri István: SZERETNÉK A BOLDOGSÁGRÓL ÍRNI


Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!

Szeretnék a szerelemről írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!

Szeretnék csak mindig Róla írni
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordít'ni:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettőnké - ugye, Kedvesem?

Szeretném elmondani
hogy szeme gyönyörű
s ajka édes
minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem
szeretném elmondani nektek
hogy végtelen szeretem!

Szeretném, ha mindez való lenne
szeretném, ha egyszer Ő üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
szerettelek mindig
s szeretni foglak
a világ végezetéig!







Pósa Lajos: A KIS GYŰRŰS LEGÉNY




Faluról-falura szanaszét jár szegény,
Vándorol örökké a kis gyűrűs legény.
Batyus zsák, süvöltő, szeges bot, faláda...
S a többi... s a többi...
Elég ebből ennyi...
Ez az ő mindene, ez az ő világa.

Fütyülő sípjával hívogat, csalogat,
Porhajas fiukat, apró kis lányokat.
Viszik a sok kóczot, mindenféle rongyot,
Ad nekik kelepet,
Szent János kenyeret,
Gyűrűt, medveczukrot, pántlikát, dorombot.

S boldogan tovább megy vígan sípolgatva,
Aranyos, virágos minden gondolatja.
S ha ringye, ha rongya a városban elkel:
Nem igen cserélne
Még a püspökkel se...
Vándorol, fütyörész tulipiros kedvvel.







Pusztai Zsanett: BOLDOG VAGYOK!


Boldog vagyok, hogy te vagy nekem,
tőled szebb lett az én életem!
Karodba zársz, mégis szabad vagyok,
melletted mindig szárnyalhatok!
Egymásra talált a két lélek,
ettől gyönyörűbb most az élet!







Sárosi Árpád: KÉT BOLDOG EMBER


Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása földnek, a fáknak.
A nyár dalolgat. Csak ketten értjük.
Erdőzúgás az idegen-másnak,
Kik erre járnak.

Kicsendül kőből, harmatvirágyból,
Buggyanó szóból, nagy némaságból:
Kacag az erdő, kacag az élet,
Másoknak nagy csönd, nekünk szent mámor,
Vágyas szemünknek nyitott kapuján
Ige: a máról.

Belép az erdő széles, víg kedvvel...
Pazalja kincsét nyár és az élet:
Szedi szívébe két boldog ember,
Két boldog ember.







Szabados István: BOLDOGSÁG


Sétálok a fák alatt, lágyan susog a szél,
ahogy mozog a lombozat, úgy villódzik a fény.
Téged várlak álmodozva, feléd száll a sóhajom,
mennyi álmot szőttünk ketten, itt egy nyári alkonyon.

A boldogságról meséltél, messze szállt a gondolat,
megszületett a szerelmünk, itt az árnyas fák alatt.
Hozzám simultál lágyan szépen, Én fogtam a két kezed,
mámor járta át a lelkem, megigézett szép szemed.

Most is téged várlak kedves, a neved az ajkamon,
hozzám simul drága tested, átölel majd két karom.
Nem érdekel az életbe soha senki, semmi más,
nem lehet ez csak egy álom, ez maga a boldogság.

2008. július







Szabados István: MESSZE TÚL A KÉK HEGYEN


Fák alatt a zöld gyepen, harmat cseppje hull.
Esthomályban a tó felett, egy felhő átvonul.
A hullámokon lovagol, játszik a holdsugár.
Szomorúan száll a dal, mert elmúlik a nyár.

Messze túl a kék hegyen, a darvak hada száll.
Ott nem lesz tél nincs bánat, örök lesz a nyár.
A hullámzó kék tengeren, sok hófehér hajó.
Elviszlek Én majd oda, hol élni volna jó.

Néked adom az életem, a szivárvány színét.
Ott megérzed majd kedvesem, a szerelem ízét.
Tiéd lesz a sóhajom, minden gondolat.
Ott élünk majd boldogan az árnyas fák alatt.







Szalai Alexandra: A BOLDOGSÁG ÚTJA


Szerethet minden ember, de aki nem mer,
fallal védi szívét, lelkét, s életét.

Védi, s óvja, minden bajtól, bútól,
megóvja életét, s kis burkában bujdokol.

Boldog így viszont sosem lehet,
mert ki szívét fallal védi, az életét boldogtalanul éli.

Jó, s boldog élete, csak annak lehet,
ki burkát szétrepeszti, falait leereszti.

Mert aki kitárja szívét, s beengedi a fényt,
talán baj, s bánat éri, de életét boldogan éli.







Szarka Krisztina: BOLDOGNAK LENNI...


Újra gyereknek lenni, hegyeket mászni,
Esőben szaladni, s bőrig ázni,
Lepkével játszani, szivárványt figyelni,
Gondtalanul élni, igazit nevetni.
Mindenkit szeretni, s szeretve lenni,
Valakit ölelve boldognak lenni.







Szendrey Júlia: BÁR MERRE NÉZEK...


Bár merre nézek, mindenütt
Az emberek oly boldogok;
Bizony, bizony még meglehet,
Hogy én magam is az vagyok.

Hogyis ne volnék! hisz soha
Éhséget még nem szenvedék,
És e földön, hol annyian
Éhen halnak, ez már elég.

Télen van jó fütött szobám,
Nyáron fagylalt a mennyi kell;
Az élet ennyi java közt
Okot panaszra még ki lel?

Néha beteg vagyok, igaz,
Ámde élek, s evvel pedig
Ki e világra született,
Nem mindenki dicsekhetik.

Szeretnek is oly annyira,
Hogy sokszor így töprenkedem:
Gyötör-e úgy száz gyűlölet,
Miként gyötör egy szerelem?

Mi a családot illeti,
Kijutott abból is elég;
Gyümölcstől törjék bár az ág:
Ég áldása az, nem egyéb. -

Igen, igen, boldog vagyok,
Mindenből csak azt látom én,
Csak egy hiányzik: nyugalom,
Ott lenn, lenn a sír fenekén!

Pest, 1856. december 25.










Szuhanics Albert: BOLDOGASSZONY ANYÁNK


Boldogasszony Anyánk, tekints le az égből,
Őrizőn figyelj ránk, a mennyei székből!
Miként egy jó anya, úgy nézzél e népre,
Add, hogy fogyásunknak, végre legyen vége!

Szent István királyunk, egykor szent kezedbe,
Ajánlá országunk, esküdvén nevedre.
Óvó tekinteted járjon minket körül,
Mi boldogok leszünk, az Isten könyörül!

A Kárpátok ölén imád minden magyar,
Új zsoltárok zengnek hegyen, völgyön hamar!
Szent fiad örvendez, mi rossz, fordul jóra,
Ím visszatér Urunk, közeleg az óra!

Légy hát engedelmes, legyél töredelmes,
Legyél szerelmetes, szeretettel teljes!
Lelkedet mossad hát, patyolat tisztára,
Úgy várjál Uradra, Istened szavára!

Üdvözlégy Mária, Istennek szent anyja,
Királynőnk, magyarok Nagy-Boldogasszonya!
Apostol-királyink, országunk szentjei,
Előtted szolgálnak, míg létük mennyei.

Érdemük láthatják, angyalok az égben,
Koronánk üzenet, úgy ahogyan régen.
Szent és sérthetetlen ez az ország, s népe,
Legyen itt boldogság, bőség, örök béke!







Szuhanics Albert: MINDEN EMBER BOLDOGSÁGRA VÁGYIK


Minden ember boldogságra vágyik,
ne hidd, hogy a király boldogabb,
mint a gyermek, aki porban játszik,
s ott szövöget könnyű álmokat.

A boldogság lakhat kis szobában,
aki tudós, lehet önfeledt.
Míg dolgozik, elmerülten kutat,
nem érzi a múló perceket.

Ki a drága műkincseket gyűjti,
örül neki, mint egy kisgyerek,
Ám ha kapsz egy szál virágot néha,
boldogabb te nálad nem lehet!

A természet lágy ölén pihenhetsz,
vagy hajózol tágas tengeren,
Már tiéd a boldogság érzése,
olyan lesz az, mint egy szerelem.

Önfeledt légy, s minden bánat elhagy!
A baj, a gond nem nyomja válladat.
Te benned a boldogság örök lesz,
nem ural sok fájó gondolat!

Minden ember boldogságra vágyik,
nem látja, hogy itt van, benne él.
Szabad legyél, boldog, önfeledt,
s a boldogság tehozzád elér!







T. Fiser Ildikó: ÉRZÉS


Egy tiszta érzés
mi átjárja testem, lelkem,
mit elmondani kevés a szó,
tiszta, boldog világ, mit
megtaláltam, mit megleltem.
Megtartani, megbecsülni,
ez a célom az eljövőben,
olyan ez, mint mikor újabb
patak fakad a hegytetőben.

Olyan ez, mint mikor
kitárja szirmait a virág,
s először ízlelgeti véle
a levegő frissítő illatát.
Először érzi meg
a langy eső melegét,
először simogatja végig
szirmait a szél.

Először ingadozik,
ha zord vihar fakad,
s ha túléli, igazán virág marad.
Levelei zölden nevetnek
a kéklő ég felé,
a csillagok ha felragyognak,
síró boldogsággal fordul
a fénylő hold felé.

Köszönetet mond ő
a tápláló talajnak,
erősödő szára, zöldülő
levelei mind élni akarnak.
Míg szirmai szivárvány
színekben pompáznak,
apró sejtjei életére vigyáznak.

Kinyíltam, s élni akarok!
Élvezni, hogy szép,
törékeny virág vagyok.
Boldogan nevetni a világ felé,
míg el nem hervadok,
álmom véget nem ér.
Szeretni azért, hogy szeressenek, és,
hogy Téged szeresselek
nevetni, hogy mások is
velem nevessenek.










Tompa Mihály: BOLDOGSÁG


Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére, boldogság?!
Karjaidban kik pihennek?
Ajkaid kik csókdossák?
Fényes orczád néha, néha,
Szemünk előtt megjelen;
Vagy csak a szív álma képzel
Kétes ködben, fellegen?

Széles ország-út az élet,
És mi rajta vándorok;
Elfáradunk, elepedünk,
Vérző lábunk tántorog;
S boldogságért esdekelvén,
Míg előre jár szemünk:
Csendes kunyhó vagy keresztfa
Közelébe érkezünk.

De a vándor a kis kunyhót
Elmellőzi botorul;
Öntagadás, türelemnek
Keresztjéhez sem borul;
A csalképet űzve, annyi
Fáradalmat elvisel;
S meglepvén az éj sietve:
Az útfelen alszik el.

Voltam ábránd! völgyeidben,
Hol szellő s lomb enyeleg;
Jártam oh vágy! szirttetődön,
Melly szédítő s meredek.
Hű csók mézét szítta ajkam,
Koszorus volt homlokom...
S ha valék-e boldog akkor?
Ne kérdjétek, nem tudom!

Szív, oh szív! ha boldog vagy már,
Ha több kéj nem fér beléd:
Mi remegtet, mi nyom mint a
Fa harmatos levelét?
Ah, miért kell a boldogságban
Öntudatlan érezni:
Hogy azt egy szempillantásban
El is lehet veszíteni?

Mért van, hogy ha szíved álma
Megvalósul, s a tied:
A szép bálványt összetörni
Maga a szív úgy siet!?
Csábít, vonz a fátyolos kép
Melly távolról int felénk,
Hogy megrontsa a kicsinylés,
Amit küzdve megnyerénk.

Zaklat a vágy, s űzve szívünk
Ösmeretlen tájakig:
Nem boldog ha kéjt nem ízlel,
Nem, ha azzal jól-lakik.
A bánatban örömet kér,
Az örömben bánatot;
Csendességből zajba vágyik,
S csendbe hogy ha zaklatott.

S míg az élet, mint az égbolt,
Hol borongós hol derűlt;
És megkóstol a halandó
Édeset és keserűt:
A végóra elközelget,
És szemét, hogy béfogják,
Életén átnézve kérdi:
Mi volt hát a boldogság?!







Vámosi János: MERCI BIEN


A boldogsághoz kérem nem kell
ugye csak egy kis napsugár.
Egy édes angyal, kit az ember
a szívébe zár.
Feledni oly nehéz a múltat,
A régi seb még mindig ég,
Amit én öntől kaptam épp elég!

Merci bien,
köszönöm azt, hogy még egyszer
fellángolt az én szívem,
Merci bien,
köszönöm azt, hogy oly boldog
voltam,mint még senki sem.
Hogy egy könnycseppet láthattam
égni a szemén,
hogy egy percre még felcsillant
bennem a remény.
Merci bien,
köszönöm még egyszer,hogy
hittem a májusnak én.

Bevallom,volt egy néhány óra,
Amikor gyengéd volt velem.
Úgy éreztem, most fordul jóra
az én életem.
Kedves Öntől, hogy így vigasztal,
Sajnos, ez még nem szerelem,
Legyen a jóbarátom, ez több nekem...






Vámosi Nóra: HA BOLDOG A SZÍV...


Ha boldog a szív,
Veled ébred a Nap.
Aranylik az égbolt,
ha jő pirkadat.

A szárnyait rebbentve
víg pille száll,
És boldogan nyújtózik
minden virág.
















Weöres Sándor: BOLDOGSÁG


'A férfi`

Szeretem ernyős szemedet,
etető puha kezedet,
mellém simuló testedet,
csókolnám minden részedet.

Ha minket földbe letesznek,
Ott is majd téged szeretlek,
őszi záporral mosdatlak,
vadszőlő-lombbal csókollak.

'A nő`

Hidd el, ha egyszer meghalunk,
föl a felhőbe suhanunk.
Vének leszünk és ráncosak,
de szívünkben virágosak.

Nagy felhő-hintánk csupa láng,
alattunk sürög a világ,
gurul a labda, sül a fánk,
mosolyog hetven unokánk.


Weöres Sándor: Boldogság - Elmodja: Temessy Hédi és Mádi Szabó Gábor

Link









Dobos Attila - A boldogságtól ordítani tudnék

Link



Apostol - Nehéz A Boldogságtól Búcsút Venni

Link



A boldogság titka az adni tudás

Link



Nikolas Takács - A boldogság Te vagy

Link
































 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Címkék: szempillantásban, hegedűszerszámod, kifejezéstelenül, nagylelkűségéről, gondolatmagocska, boldogtalanságod, természetessége, leegyszerűsítve, harmatvirágyból, elhalaszthatom, lélekelemzőkre, megtermékenyít, rabszolgatartó, csengettyűztek, rácsodálkozunk, németországban, boldogasszonya, összerezzenünk, megbecsüléssel, gondolataidnak, érzéstelenítés, parasztfiúcska, angyalszárnyon, fölboncolgatni, boldogtalanság, fullasztottam, szivárvánnyal, szórakoztatni, bőkezűségéről, szomorúságnak, számolatlanul, pergamenteken, lepkeszárnyak, boldogasszony, elbeszélhetem, szomorúsághoz, boldogság semmi, embernek élni, boldogság nagyon, öröm minden, csodás mesét, legrosszabb dolgokban, széttört szivek, tudatot hogyan, egész életed, gondolatot megszegi, szomorúság lételeme, ódon haditársa, boldogság adóját, boldogság mindig, égig szikrázik, földöntúli fény, Móricz Zsigmond, BOLDOGSÁG NAGYON RITKA, Alföldy Géza, AMÍG ÁLMODUNK, Aranyosi Ervin, ELBÚJNI AZ ÖLELÉSBEN, SZERESD GYERMEKED, Bagdi Bella, TALÁL BOLDOGSÁG, Bazsó Éva Andrea, Bertók László, Fenyvesi Béla, Czóbel Minka, FÉNYES MELEG, CSAK AZ SZERETNÉK LENNI, Csinger Beatrix, ANYAI BOLDOGSÁG, Csokonai Vitéz Mihály, Amott Anakreonnak, Dévényi Erika, BOLDOGNAK LENNI, Dobos Attila, BOLDOGSÁGTÓL ORDÍTANI TUDNÉK, Farkas Éva, Gárdonyi Gáza, Hock Éva Etelka, AKARJ BOLDOG LENNI, Inczédi László, József Attila, NYÜZSÖG BOLDOGSÁG…, Juhász Magda, Kaffka Margit, PEZSGŐ DAL, Kosztolányi Dezső, Kovács István, BOLDOG AZ, Lupsánné Kovács Eta, HOGY MI BOLDOGSÁG, Meggyesi Éva, Müller Péter, BOLDOGSÁG TITKA AZ ADNI TUDÁS, Nyitray Gábor, TÖRÉKENY ÉLETÜNK, SZERETNÉK BOLDOGSÁGRÓL ÍRNI, Látom Őt, Pósa Lajos, GYŰRŰS LEGÉNY, Szent János, Pusztai Zsanett, BOLDOG VAGYOK, Sárosi Árpád, BOLDOG EMBER, Szabados István, MESSZE TÚL KÉK HEGYEN, Elviszlek Én, Szalai Alexandra, BOLDOGSÁG ÚTJA, Szarka Krisztina, Szendrey Júlia, MERRE NÉZEK, Szuhanics Albert, BOLDOGASSZONY ANYÁNK, Boldogasszony Anyánk, Szent István, Üdvözlégy Mária, MINDEN EMBER BOLDOGSÁGRA VÁGYIK, Fiser Ildikó, Tompa Mihály, Vámosi János, MERCI BIEN, Kedves Öntől, Vámosi Nóra, BOLDOG SZÍV…, Weöres Sándor, Temessy Hédi, Mádi Szabó Gábor, Nehéz Boldogságtól Búcsút Venni, Nikolas Takács,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Az angyali üdvözlet  Virágvasárnap a húsvét előtti  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Hibáztam már  A nagyhét eseményei  Facebookon kaptam  Manna OWell tollából  Facebookon kaptam  Sonka vásár  A pálma a győzelem és a diadal...  képre írva  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Kékfestőről pár szóban  Kövesd a vezetőt  Facebookon kaptam  Esti képek  Jó éjszakát  Az a nap, amelyik nevetés nélk...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Krisztinától  Ne hagyd  Várnai Zseni - Éveim  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  üdvözöllek!  Kosztolányi Dezső: A komédiás ...  A máj egészségét biztosító és ...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Karinthy Frigyes: Almafa  Facebookon kaptam  Humor is meg nem is szerinted?  Facebookon kaptam  Leereszkedés és olvadás  Most - segíts meg Mária ,  Esti kép  A haj állapotának javítása egy...  Sir Andrew Lloyd Webber  Alvó baby  Esti Ima !  Facebookon kaptam  Dsida Jenő: ÚT A KÁLVÁRIÁRA  Kékfestőről pár szóban  Apu  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Alvó kisfiú  Facebookon kaptam  Nem látom őket  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Húsvéti üdvözlet !  Alvó baby  Apu  Boldog virágvasárnapot minden...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Humor is meg nem is szerinted?  Alvó baby  Jézus amikor fölment a hegyre,...  Egy hét kihagyás  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Krisztina b...  Ha nyitott vagy  Devecsery László - Húsvét  üdvözöllek!  képre írva  képre írva  Facebookon kaptam  virágvasárnap  Facebookon kaptam  képre írva  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Nagy Feró megmondta?  Fotó: Fiatal pár (Szék –...  Paul David Tripp Március 28  Alvó cica  Alvó kutyák  Mire jók ?  Kosztolányi Dezső: A komédiás ...  Benedek Elek - Virágvasárnap  Esti képek  Aki belekortyol  Facebookon kaptam  Minden kedves látogatómnak sze...  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Fotó: Fiatal pár (Szék –...  Boldogság  Nagyon furcsa szeretni valaki...  Facebookon kaptam  Sonka vásár  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Krisztinától  Március 25. - Gyümölcsoltó Bol... 
Bejegyzés Címkék
boldogság semmi, embernek élni, boldogság nagyon, öröm minden, csodás mesét, legrosszabb dolgokban, széttört szivek, tudatot hogyan, egész életed, gondolatot megszegi, szomorúság lételeme, ódon haditársa, boldogság adóját, boldogság mindig, égig szikrázik, földöntúli fény, arany nagyot, szépség szobra, jóság csokra, karjaidban béke, lelkünk mézként, fájdalmakat csillapítjuk, végtelenbe lépsz, érzés eggyé, lelkünk boldogan, révedő gyerek, élet szebbik, boldogság megérkezett, együtt töltött, pénzedet költsd, tudását kérdésekre, gyarló világnak, gyermeket szívvel, csodaszép világot, egész világ, csend körbe, képzeletem repít, valósága mégis, egész univerzum, lelkem szabad, magasba röpít, emberek mosolyát, szeretet mindenkié, napja meglásd, kedved fogytán, mámorító illatot, nyár varázsa, büszke halvány, tiszta légben, élet boldog, élet boldogsága, édes jázmin-illatot, szeretnék lenni, lelkemből feltörő, kicsiny bébi, virágos csoda, percek rózsaszínben, élet gyöngéd, anyai boldogság, üveg borocskát, zőld gyepágyra, tavaszi réten, virágok illatát, egész eget, felhőkön pihenve, gyönyörű nagy, utca közepén, hegyek tetején, karunkba zárni, másik boldogság, mosolytól szép, sírás természetessége, örömöt patakká, igaz boldogság, boldogságtól ordítani, kicsit rekedt, enyém lettél, nagyon régi, földön örök, klasszikus győzelmi, lelkednek rezdülésire, érted hullott, boldogságért néha, igaz barát, élet néked, földgolyóból tiéd, koronát viseled, gyönyör szolgád, szomszéd népek, világot összejártam, múltba téved, múlton áttekintek, rosszat fontra, boldogság bennem, kopasz felhő, kékorru kaparóra, szirmocskák ringatóznak, keserveset húzod, szeretőd várna, színébül porba, hátam közepén, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 69 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 988
  • e Hét: 9225
  • e Hónap: 35848
  • e Év: 173220
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.