Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
6. fejezet A S Z E R E L E M E R E J E ( 3. rész )
  2015-03-14 17:47:10, szombat
 
   
  X/A
Az ügyvéd pontosan érkezett. Saját kulcsával nyitotta az ajtót, s a hallban kiabálta.
- Merre vagytok? A konyhában vagytok ?!
- Itt vagyunk! - felelte Zsuzsi, s mozdultak sietve. Kapkodva rendbe tették magukat. Mire Béla megjelent a konyhaajtóban, már ott álltak előtte illedelmes várakozással. Zsuzsi szertartásos bemutatás helyett Péterhez bújt, s azt mondta :
- Ő az én kedvesem, Béla bácsi!
Béla nézte őket, Zsuzsi örömtől csillogó szemét, Péter megkapó komolyságát, s kezét nyújtotta barátságosan.
- Szervusz, fiam! Isten hozott!
- Tiszteletem, Béla bátyám! - felelte Péter ugyanazzal a közvetlenséggel, s megszorították egymás kezét.
Béla fesztelenül viselkedett, megdicsérte a finom illatokat. Kiderült, hogy gondolt rájuk, hozott egy kiló kenyeret. Zsuzsi örömében, s régi szokás szerint meghívta vacsorára, amit az ügyvéd lelkesen fogadott. Hármasban ültek asztalhoz a konyhában. A terjedelmes helyiség egyik sarkában étkezőasztal állt székekkel, sarokpaddal, a személyzet részére alakították ki. Ott telepedtek le. Falatozás közben Béla megemlítette, hogy szívesen inna egy hosszúlépést, no meg a pertut is illik megpecsételni egy koccintással.
Péter tanácstalanul nézett Zsuzsira.
- Láttál italt az éléskamrában, életem, mert én nem láttam.
- Ott nem is! - felelte Béla közbeszólva. - Az alagsorban, a szuterénben tárolják az italfélét, ott keressük.
Már indult is, mint aki otthon van, hívta Pétert is. Több üveg borral tértek vissza, s Péter jókedvűen mondta, hogy hasonló lent a helyzet, mint az éléskamrában, akár kocsmát is nyithat belőle Kozma.
- Ebből aligha! - jelentette ki az ügyvéd magabiztosan. - Az ételből-italból semmit sem kap, azt levihetitek Révházára az esküvő után.
Péter szokatlan jókedvvel nevetett.
-Szegény anyám! Ha beállítunk ezzel a rengeteg mindennel, a fejét fogja majd. Nincs is hova tenni.
-Majd szorít neki helyet! - mondta Béla, s maga töltötte ki a bort. Tájékozottan ment a szódásüvegért. Többet járt a konyhában, mint Zsuzsi, mert tudta, hol a helye. Mikor a deci borhoz kitöltötte a dupla szódát, azzal folytatta - Tisztán illendőbb volna koccintanunk, de magam csak ezzel élek. Valamikor belevetettem magam, azóta csínján bánok vele. Nahát akkor, kedves fiam, szervusz! Isten éltessen mindannyiunkat!
- Szervusz, Béla bátyám! - tegezte vissza Péter, s koccintásra emelte a poharát.
Az ügyvéd kedélyesen mondta:
- Hagyd el a bátyámat! Jólesik az embernek, ha a fiatalabb még nem érzi fontosnak hangsúlyozni a korkülönbséget.
- Örömmel! - felelte rá Péter.
Zsuzsi elmosolyodott.
- Erről jut eszembe valaki. Péter főnök asszonya is rám parancsolt a maga módján, hogy néni az öreganyád! Egyébként üdvözletét küldi Béla bácsinak!
- Nocsak! Nem Zebegényi Elvira volt az véletlenül?!
- De bizony! - nevetett Zsuzsi, szaladt a fényképért, mutatta Bélának. Az ügyvéd nézte a képet, s elfogódott lett a hangja.
- Jó régen volt, igaz sem volt! Itt még alig tudtunk valamit a világról. Tele voltunk jó szándékú tervekkel, ahogy az a tizenévesek esetében szokás... Különös érzés együtt látni magunkat ennyi év után...Valami cserkész ünnep alkalmával készülhetett a kép, mert nem csak osztálytársak vannak rajta...Imre például, vagy a lányok...Elvira nem mondta hogy kerültek a képre ? Csak nem ezeknek a lányoknak udvaroltunk abban az időben ?!
Zsuzsi kacagott.
- Szabad azt elfelejteni ?! Édesapámról és Elviráról biztosat tudok, de nem zavar a dolog. Megszerettem. Igaza volt Imrének, minden grammja aranyat ér!
- Pedig nyom vagy százhúsz kilót! - szólt közbe Péter nevetve, s elkomolyodva tette hozzá - De valóban remek ember. Sokat köszönhetek neki a magam személyében is.
- No, akkor igyunk az egészségére! - javasolta Béla, s koccintás után folytatta - Elvirát még polgári iskolában ismertem meg. Helyes lány volt, bár egy kicsit duci már akkor is, de az eszével kitűnt a többiek közül. Mi, fiúk ezt akkoriban igen értékeltük, mert a lányok szívesen mutatták butácskának magukat. Még akkor is, ha amúgy nem voltak azok. Ez volt a kor kívánalma. Ha lány, legyen szerény, visszahúzódó, és ne avatkozzon bele a tudományokba. Elvira fütyült az egészre. Kicsit vagány volt, ahogy akkoriban mondtuk. Mindig rövid, fiús frizurát viselt. Beleszólt mindenbe, és okosan beszélt, ha megszólalt. Később is volt szerencsém hozzá. Amíg Pesten élt, párszor találkoztunk, két utcányira lakott az akkori munkahelyemtől. Legutóbb jó tíz éve láttam. A fővárosban járt, összefutottunk, beültünk valahova egy kávéra. Már akkor is nyomta a mázsát.- mondta nevetve, s újabb koccintást javasolt.
Zsuzsi is megkívánta az italt, s Péter poharából kért egy kortyot. Aztán nevetve mondta, hogy nem a régi kívánalmaknak akar megfelelni, csak éppen nem kér többet a borból, mert nagyot csalódott. Eddig azt hitte, a bor édes ital, most kiderült, hogy savanyú. A férfiak is nevettek, s Béla azt mondta, majd Révházán találkozik olyan borral is, amire azt mondják, konty alá való, az majd édesebb lesz, s gyengébb is. Aztán Péterhez fordult.
- Hanem kedves barátom, fiam, tisztában vagy azzal, hogy hova kerültél valójában?! Zsuzsi beszámolt arról, kik vagyunk, mik vagyunk, hogy nagynénje magas állami tisztséget töltött be, úgy a közigazgatásban, mint a mozgalomban ?!
Péter szeme közé nézett azzal a huncut tekintettel, amit Zsuzsi jól ismert. Pétert meglepte a kérdés, s kedvetlenül válaszolt.
- Részleteket nem ismerem, de a környezetről sejtem, hogy nem a létminimum környékén élt a tulajdonosa.
Béla nem érte be ennyivel, kíméletlenül Péternek szegezte a kérdést:
- Kommunista vagy?
Péter kicsit meghökkent. Könnyebben felelhetett volna, ha párttagot mond, arra minden kockázat nélkül rávághatná, hogy nem párttag. Végtére is, az ország lakói közül a többséghez tartozni nem lehet elmarasztaló, de a kérdés többről szólt, egyféle színvallásról. Bárki óvatossá vált volna, de Péter csak egy pillanatig töprengett, aztán rábízta magát Zsuzsi ítéletére. Ha Zsuzsi azt mondja, hogy rendes emberrel van dolga, akkor felelhet őszintén, bármit is mond. Egyenesen felelt.
- Nem! Gimnazista koromban még lelkes szimpatizáns voltam. Szegények voltunk, nem volt okunk siratni a háború előtti rendet. A háború előtt gimnáziumba se juthattam volna el. Annak tudata, hogy tanulhatok, mindent maga mögé rendelt. S, eljött ötvenhat ősze... Egyetemista voltam, többet értettem már a világból, mint annak előtte, s foglalkoztatni kezdtek a gondok. A lelkesedést felváltotta a jobbító szándék, mint sokunknál. Tudjuk, hova jutottunk vele. Az akkor kapott lecke tartósnak bizonyult. Már szimpatizáns sem vagyok. - mondta Béla tekintetét állva.
- Értem. Köszönöm az őszinte választ. Korom miatt én hamarabb tanultam meg a leckét, még negyvennyolcban, a fordulatkor. Úgy indultam, ahogy te! Tetejébe Tódor György pártfogó szorításában voltunk a barátaimmal. Szabadulni is nehezebb volt. Fizettem érte bő tíz esztendőt az életemből. Nem állami börtönben, magánfogházban voltam. Tódor maga gondoskodott arról, hogy ne szabaduljak egy poros irattár mélyéről. Ha nincsenek a barátaim, nekem befellegzik. Így is sokat néztem a pohár fenekére. Olyankor láttam gondolatban felmázolt figyelmeztetést az ágyam mellett a falon, vörös betűkkel hirdette a felirat: " Széllel szemben nem lehet..." Barátaim szerint italosan leköptem mindig a falat. Egyszóval, vívódtam betyárosan, de semmit sem tehettem. Ötvenhat után még sokáig volt kuss a nevem, aztán valahogy sikerült kievickélnem a napvilágra. Pár éve visszakerülhettem a pályára. Még az elején megfogadtam, hogy politikáról hallani sem akarok többé. Még magánbeszélgetésben sem vagyok hajlandó politizálni. Ember legyen a talpán, aki rávesz. Most is csak tájékozódni akartam, ezzel pontot is tehetünk a dolog végére! - mondta eltökélten, s sejtése sem volt arról, hogy éppen Péter lesz az, aki hamarosan ráveszi a napi politizálásra.
Valóban másról kezdtek beszélgetni. Az ügyvéd kíváncsi volt megismerkedésük részleteire. Éjfél már elmúlt, de ez nem zavarta. Végighallgatta a történetet, aztán melegen megszorította Péter kezét.
Később Kozmát emlegette, és óvta őket tőle. Mindkettőjüket arra kérte, ne hagyják el a villát, ha nem muszáj. Megígérte, hogy segít, amiben tud.
Zsuzsi nyugtalanul kérdezte:
- Tamás miatt lesz ideje Béla bácsinak ?
Az ügyvéd arca elborult.
- Nem megyek már vissza Innsbruckba, kislányom... Tamás öcsém meghalt, tegnap eltemettük. Most már valóban magamra maradtam a világban. Felesége visszamegy Kanadába, ott élnek a rokonai.
Zsuzsi szeme bepárásodott.
- Ó, istenem, nem sejtettük! Együtt érzünk Béla bácsival... - mondta, s kifejezték öleléssel is részvétüket.
Zsuzsi vigasztalón folytatta.
- Nem tetszik egyedül lenni, hiszen Béla bácsit a papámnak tekintem. Nem marad magára később sem. Nyugdíj után lecsaljuk Révházára, hogy legyen a gyermekeinknek nagyapja is!
Béla lekapta a szemüvegét, s nagy igyekezettel törölgette, miközben meghatottan motyogta:
- Ez szép ígéret, Zsuzsikám, nagyon szép ígéret!
- Komolyan gondoltam! Amint nyugdíjba tetszik menni, jövünk és visszük.
Pétert kissé meglepte, hogy Zsuzsi nélküle határozott. Azért mosolygott. Béla is megvidámodott.
- Ha meggondolom, mindig is készültem haza. Otthon békésebb élet várt volna rám, de Tódor ellopta a legszebb tíz évemet, aztán jött Rózsikához fűződő kapcsolatom... Úgy tűnik, vele sem volt szerencsém.
- Hát nem! - szaladt ki Zsuzsi száján.
Az ügyvéd furcsán mosolygott.
- Azért ne higgyétek, hogy ez is börtön volt. Tőle szabadulhattam volna, ha akarok, de nem akartam. Szerettem. Próbáltam megérteni a viselkedését, gondolkodását, azt a változást, amin az évtizedek alatt keresztülment. Rájöttem, hogy áldozat volt maga is. Sándornak igaza volt. A Tódor-félék áldozata lett. A szegény vidéki lánnyal elhitették, hogy nemcsak hatalma van, hanem joga is ahhoz, hogy döntsön mások sorsa felett.
Zsuzsiék csendben hallgatták. Tisztelték az érzéseit. Maguk más szemmel látták Rózsit, de tapintatosak voltak.
X/B
Béla megsejtette kétkedésük, s nem hagyta annyiban. Valóban szerette a lelketlen asszonyt, védte újra.
- Tudom, hogy alávalónak tartjátok, de nem volt az. Gyenge volt, félt az élettől, a mindenkori helyzettől. Azt palástolta keménységgel, túlbuzgósággal, konoksággal, ridegséggel.
Zsuzsinak kezdett elege lenni a pártolásból, s közbeszólt.
- Édesanyámtól is félt? Szelíd volt, kedves és igyekvő, sohasem bántotta. Tőlem is ?! Béla bácsi elfogult.
- Édesanyáddal, és veled más volt a helyzet... Téged azért bántott, mert Széplaki Melinda lánya voltál. Annak az úrilánynak, akit elsősorban ideológiai alapon gyűlölt... Teletömték a fejét zavaros képzetekkel. Tanulta gyűlölni az úri osztályt. Itthon békében kellett volna élnie egy úrilánnyal, akire időnként rászorult, ha nem akart folyton szégyenbe kerülni a társasága előtt. Gondoljátok meg, a hatalomra került proli lánynak naponta be kellett ismernie, hogy kevesebbet tud, vagyis kevesebbet ér. Ezt valamiféle vereségnek élte meg, ezt kompenzálta gorombasággal.
- A külseje miatt is gyűlölte... - mondta Zsuzsi bánatosan.
- Ezt egy kivételesen szép kislány aligha értheti meg... - felelte Béla elmosolyodva - Osztálytársaid között is akadtak biztosan szerényebb külsejű lányok, akik titokban irigyeltek, de nem bántottak, mert szerencsésebb kapcsolatban voltatok.
Péter megszánta az erőlködő ügyvédet, s másra terelte a szót, Kozmát emlegette újra.
- Mi készteti arra, hogy érvényes végrendelettel a zsebében leüljön veled tárgyalni?
- De jure, de facto! A törvény maga. Például, fizetnie kell Zsuzsinak, ha azt akarja, hogy kimenjen a villából. Megítélnék. Emellett tudja, hogy perek sorát akaszthatom a nyakába, ha akarom. Gondom csak az, hogy sima modorban kell majd tárgyalnom vele, ha eredményt akarunk, miközben galád barátaival zaklatni fognak benneteket, mert biztos vagyok abban, maga igyekszik majd a háttérben maradni.
- Barátaival?! - lepődött meg Péter.
- Van egy külön társasága, huszonéves fiatalemberek. Együtt dorbézolnak a hegyen. Díszes társaság, hajnalonként kutyákra lődöznek úri passzióból. Azt hiszik magukról, hogy nekik mindent szabad, mert a papa nem akárki.
Beszélgettek róla még egy keveset, aztán újra az anyagiak kerültek szóba. Béla ezúttal a részletekbe is beavatta Pétert. Őszintén beszélt Rózsi anyagi helyzetéről, arról a vagyonnak beillő összegről, ami nyom nélkül Kozmához került. Megismételte, hogy megpróbál valamennyit visszaszerezni Zsuzsinak. Hozzátette elfojtott hangon, hogy Imrének is tartozik vele. Ezért sokszorosan becsületbeli ügyének tekinti.
Hallgattak utána egy keveset, mint akik az elhunytra emlékeznek, majd Péter megszólalt.
- Véleményed szerint mégis, mire számíthat Zsuzsi... - kérdezte, aztán hirtelen elvörösödött - Ne érts félre, csak érdeklődöm, nem feltétele semminek!
- Nem kell szabadkoznod, már sejtem... Őszintén, gyermekeim... Ha Isten is mellettünk lesz, egy ház árára gondoltam. Azzal kiegyeznék.
Zsuzsiék örömmel néztek össze, s Zsuzsi lelkesen mondta :.
- A házat már kiválasztottam magunknak. Tetszik emlékezni a gazdaházra Révházán?!
Péter mosolyogva csóválta a fejét, Béla töprengett.
- Gazdaház... gazdaház... Nem az állomás mellett van, a park sarkán ?!
- De éppen ott! - örvendezett Zsuzsi, s hadarva folytatta - Sok gyermeket szeretnék, nagy családot. Az a ház éppen megfelelő lenne. Álmomban már jártam benne. Tetszik ismerni, komolyan veszem az álmokat. Főleg a jósló álmokat. Az álmom ilyen volt, biztos vagyok benne.
Béla elnyomott egy mosolyt, s Péternek mondta:
- Egyetértesz?! Utánanézel valahogy, eladó-e, mit kérnek érte?
Péter lemondóan felelt.
- Abból a kedves álomból aligha valósulhat meg bármi is, középület, Béla... Most ugyan üresen áll, pillanatnyilag nem tud vele mit kezdeni a tanács. De nekünk aligha adnák el. Ha volna rá elegendő pénzünk, akkor sem.
Zsuzsi tiltakozott.
-Tévedsz, kedves! Ha valóban jósló álom volt, azt jelezte, hogy bármilyen reménytelennek is látszik a dolog, mégis bekövetkezik majd. Ha lesz rá pénzünk, a többi már nem akadály, majd Béla bácsi elintézi.
Péter egyszerre nevetett fel Bélával, s az ügyvéd így kérdezte :
- Nem becsülsz te engem túl, Zsuzsikám?!
- Biztosan nem! Béla bácsi az egyik legjobb ügyvéd a fővárosban, ezt még Rózsi is elismerte.
- Nocsak! - mondta az ügyvéd furcsa hangon, mint aki újságot hallott.
Zsuzsi elemében volt, tőle szokatlan sietséggel folytatta.
- Ha már itt tartunk, abban is biztos vagyok, ha megkérem Béla bácsit valami fontosra, azt is elintézi nekem. Szeretném Péternek megszerezni Rózsi dolgozószobáját úgy, ahogy van.
- Újra megleptél. Te eddig igen kevéssel beérted, hogy nevén nevezzem, egyáltalán nem érdekelt Rózsi vagyona. Mi történt ?
Zsuzsi lehajtotta a fejét, s csendes bánattal felelt.
- Tehettem mást ? Sohasem lehettek kívánságaim, akkor miért érdekelt volna ?! De most más a helyzet. Már tudom, ebben a vagyonban benne van a szüleim pénze is, az a balatoni nyaraló az én örökségem lett volna. Kapott utánam árvaellátást. Amit felette költött, maga passziójából tette, mert én beértem volna szerényebb ruhákkal is, a drága nyelvtanárokat sem én kértem. Külföldre sem megyek magamtól. Tudom, hogy jogom van itt, Péternek ezen a jogon szeretnék adni valamit.
Péter nyugtalanul mozdult.
- Az egész világot nekem adtad, nem fog hiányozni az a dolgozószoba! Amúgy is csak véletlenül szaladt ki a számon, meggondolatlan voltam. Érjük be a ház ígéretével. Magában is nagy szó, Zsuzsikám! Béla vesztes pozícióból tárgyal, nem szabad elfelejtenünk.
Az ügyvéd felnevetett.
- Vesztes pozíció? Az milyen? Én olyat nem ismerek. Azt viszont elismerem, hogy nem volt szándékomban elaprózni a dolgot. De, ha jobban meggondolom, miért is ne léphetnénk fel más követelésekkel is?! Kozma nem érdemel kíméletet, alávalón szerezte meg a vagyont. Elherdálja majd, ahogy a latin mondja - Male parta, male dilabuntur! Ebül szerzett jószágnak ebül kell vesznie! Mentsük meg azt, amit lehet.
Péter gondolta, hogy Takács Rozáliára is igaz a tétel. Béla folytatta:
- Gondoljuk át! Jól jönne nektek a bútorzat is. Ha sikerül a gazdaház, be kell bútorozni, igaz, Zsuzsikám?
- Igaz! - felelte Zsuzsi ragyogó arccal.
Péter hallgatott ezúttal. Zsuzsi kedvét nem akarta elrontani, pedig nagyon ellene volt a légváraknak. Az ügyvéd végre hazakészülődött. Mielőtt elindult, újra óvta őket Kozmáéktól, Péternek nyomatékkal mondta:
- Ne feledd, fiam, többet ésszel, mint erővel. Ez nem Révháza, itt mások a játékszabályok. Hamarabb támadnak hátba, mint gondolnád.
Péter kísérte ki. Béla gyalog indult haza, kocsija a villa garázsában parkolt. Azt mondta, nem bízik a lakása körüli környékben. Péter aggódón nézett utána, hiszen éjjel volt, s az ügyvéd nem volt már fiatalember.
Megkedvelte Bélát. Már kicsit sem nyugtalanította Zsuzsi szép ígérete, hogy velük, mellettük élje le nyugdíjas éveit. Az életben előfordul néha, hogy hirtelen megkedvel valakit az ember jobban, mint másokat hosszú évek alatt. Így kezdődnek a tartalmas, szép barátságok.
X/C
Zsuzsi szobájában ébredtek másnap reggel. Péter dereka megfájdult a keskeny heverőn. Vonzó volt a fekhely varázsa, de alkalmatlan két személynek. Megbeszélték, hogy estére mégiscsak átköltöznek a franciaágyra.
Zsuzsi hajat mosott, Péterre hárult a reggeli elkészítése. Igyekeznie kellett, várták az ügyvédet a hagyatéki tárgyalás után, aztán együtt készültek be az anyakönyvi hivatalba.
Péter a konyhában tornáztatta fájó derekát, közben kakaót főzött, szendvicseket készített. Bőséges választék állt rendelkezésére, de ez a kellemes tény sem tartotta vissza attól, hogy a maga módján bírálja a fennálló rendszert. Félhangosan morogta :
- Lazac, libamáj, orosz kaviár, a melós meg zabálja a zsíros kenyeret, és építse dalolva a szocializmust... A jó nénikédet, Takács Rozália!
Füstölgött volna még, de megszólalt a dolgozószobában a telefon. Nyitva voltak az ajtók, meghallották. Zsuzsi a fürdőszobából kiabálta, hogy vegye fel, biztosan Béla bácsi az. Péter felvette, s egy dörmögő férfihang Zsuzsit kereste. A hallból kiáltotta, Zsuzsi ijedt hangja felelt.
- Ez Kozma. Lebuktunk!...Nem beszélek vele, küldd Béla bácsihoz!
Péter ellenszenvvel ugyan, de tisztességesen akarta elintézni. Bélát jogi képviselőnek nevezte, keresse Kozma, ha van mondandója.
Kozma hangja felhördült.
- Ki a fene vagy?
- Doktor Kerekes Péter, de ha jól tudom, a hívónak illene először bemutatkozni!
Kozma figyelmen kívül hagyta a megjegyzését, helyette motyogta:
- Nofene! Még egy ügyvéd?!
- Csak sötétben fekete minden tehén... - jegyezte meg Péter kis iróniával.
Kozma megemelte a hangját.
- Na, ide figyelj, akárki vagy! Lépj ki a képből, mert ráfizetsz, értve vagyok?! Hülye bunkó!
- Menj a fenébe! - mondta Péter röviden, tömören, s lecsapta a készüléket.
Beállt a fürdőszobaajtóba megbeszélni a történteket. Zsuzsi hajszárítóval szárította a haját, közben fésülte. Csodálatosan szép volt az arany hajzuhatag. Péter erős késztetést érzett arra, hogy beletemesse arcát.
Boldog játék kezdődött köztük. Végül Péter már nem érte be Zsuzsi hajával, megfeledkezett fájó derekáról is, s azt súgta lázas vágyakozással, hogy próbálják ki a hatalmas franciaágyat, több lehetőséget nyújt, mint a keskeny heverő. Feltámadt vágya viszonzásra talált. Zsuzsi hozzábújt asszonyos odaadással, s azt felelte, egyszer még belehal a birtokló ölelésébe.
-Most! - kiáltotta Péter elfúló hangon, karjaiba kapta, rohant be vele a hálószobába. Lázasan csókoltak közben, s nem jutottak tovább a zöld szalonnál. Leborultak a puha perzsaszőnyegre. Ott élték át együtt a csodát.
Az volt valóban. Zsuzsi először viszonozta Péter ölelését azzal az odaadással, amire Péter legszebb álmaiban vágyakozott. Szédült örömmel köszönte, s kinevezte a perzsaszőnyeget csodatevő helynek. Játék volt ez, boldog játék része, mégis komolyan vették.
Péter csókok között vallott.
- Ebbe magam is majdnem belehaltam... Vérforralón gyönyörű voltál, ahogy a karomban megfeszült a tested, éreztem rajtad a gyönyör hullámzását. Először, mióta ölellek. Most lettél igazán az enyém. Ezért lélekben itt állítom fel a szerelem oltárát.
- Nem a kis szobádban áll? - kérdezte Zsuzsi belepirosodva.
- Ott is áll egy oltár, de ez mindennél szentebb, mert az igazi boldogsághoz hozzátartozik mindkettőnk öröme.
Zsuzsi nem felelt, csak csókot lehelt Péter szíve fölé, s gondolatban betette a perzsaszőnyeget úti poggyászukba. Nem engedik majd át Kozmának semmiképpen.
A teraszon reggeliztek. Jókedvűek voltak. Később Zsuzsi beszaladt a fürdőszobába, s ez alatt megszólalt a kaputelefon. Péter megkérdezte, hogy ki az, postás jelentkezett, csomagot hozott. Ügyeskedni akart, nem szólt Zsuzsinak, maga ment ki átvenni a küldeményt. A lépcsőn újra tapogatta derekát, fájlalta megint.
S, kinyitotta a kiskaput gyanútlanul. Következő pillanatban egy balegyenestől visszarepült a lépcső aljáig. Ült a földön, s elképedve tapogatta az állát. Aztán felpattant, mint akinek a dereka hirtelen megjavult a repüléstől, s ugrott a kiskapuhoz. Akkor már senki sem volt a kapu előtt. Egy virágkosárba botlott. Kiment a villa előtti járdára, s látta még, hogy egy autó húz ki a térről éppen. Három alak ült benne, s vigyorogva integettek visszafelé a nyitott ablakon át.
Be kellett látnia, hogy Kozma szava nem volt üres fenyegetőzés. Bélának is igaza volt, itt mások a játékszabályok. Felvitte a virágkosarat, s a fürdőszobából kilépő Zsuzsi felé nyújtotta.
- Egy gáláns gazembertől, díjbirkózói segédlettel! - mondta bosszúsan.
Zsuzsi nagyot jajdult. Péter álla már dagadt, nem véletlenül aposztrofálta így a támadóját. Zsuzsi jeget hozott, kamillateát főzött Péter segítségével, jegelték, borogatták. Kétségbeejtőn nézett ki. A két sérülés erősítette egymást. Tanácstalanul töprengtek. Ha később iratkoznak fel, kitolódik az esküvő ideje, Elvira megnyúzza őket. Péter maga sem akarta, valóban szükség volt rá az osztályon. Idegesen mondta :
- Mindenképpen be kellene jelentkeznünk, így is két nap késésben vagyunk. Ha vaskalapos hivatalnokba botlunk, ebbe is beleköthet. De hogy menjek ki így az utcára. Nagy keresztet vállaltál fel velem, kicsi életem.
Zsuzsi szeme teleszaladt könnyel.
- Ne mondd többé soha, mert nem igaz! Mindenki így nézne ki, ha ekkora ütést kapna. Miattam ne aggódj, én nem feszélyezem magam.
Péter karjai összezáródtak körülötte, s szótlan hozzáborult. Hiszen olyan jó volt hallani, hogy így is vállalja. Elmenne vele, maga döntheti el, mennek-e, vagy várnak egy napot, s döntött.
-Várunk holnapig. Nekem gondolnom kell a gyönyörű kis virágomra is. Nem mutatkozhat akármilyen palival.
Megállapodtak abban, hogy másnap mindenképpen elmennek, bármennyire látszik az új sérülés. Béla később telefonált, hogy késik valamennyit. Péter röviden elmondta a bosszúságát. Béla haragudott, mert óvatlan volt, aztán megnyugtatta. Van némi ismeretsége az anyakönyvi hivatalban, összehozzák a hó végi dátumot. Majd Zsuzsit kérte a telefonhoz, s áttért a hagyatéki tárgyalásra.
- Sajnos, az történt, amire számítanunk kellett. Kozma az egyedüli örökös... - kezdte a beszámolóját, Zsuzsi közbeszólt.
- Sikerült megállapodni vele?
-Nem lóverseny ez, kislányom! - mondta az ügyvéd figyelmeztetőn. - Részbeni eredményről számolhatok be. Maradhattok a villában a hó végéig. Hajlandó lemondani a bútorokról a torockói szobát kivéve. Van még egy-két kikötése. Igényt tart a kristályokra, az ezüstre, és ami meglepő, az összes porcelánra, beleértve a nippeket is. A többit majd estére... Mit főzöl vacsorára, kis gazdaasszonyka?
Zsuzsi kacagva kérdezte, hogy vállalni akarja a kísérleti nyuszi szerepét? Béla azt felelte, nagyon szívesen. Így megbeszélték, hogy este nyolckor találkoznak. Zsuzsi letette a telefont, s hirtelen előrebillentette pompás haját játékosan. Repültek az aranyszínű loknik, s elbújt mögöttük nevetve.
Péter is nevetett.
- Mi van?! Csak nem Kozma felől hallottál valamit?
Zsuzsi szétnyitotta haját az arca előtt, mint egy függönyt.
-Megvan a bútorok nagy része!- kacagta, aztán hátralendítette a hajzuhatagot, s folytatta komolyabb hangon, kis mérgelődéssel- A csuda vigye el a bocskorát, ahogy Imre mondaná! Kell neki a torockói szoba. Azt sem értem, mit akar a porcelánokkal, hiszen a saját két fülemmel hallottam, hogy a sok milliót érő gyűjteményt legszívesebben itt hagyta volna. Persze, fogalma sem volt arról, hogy miről akar lemondani.
- Értékesek a porcelánok ?
- Mint minden, ami a villában van. Rózsi nem hozott be bóvlit a házba. Mondtam már, kedves, hogy komoly szakértelme volt.
- Nem fér a fejembe, hogy lett ilyen tudós belőle, mikor huszonévesen még azt sem tudta, miképpen kell megteríteni illendőn egy asztalt.
- Tehetséges család vagyunk! - kacagta Zsuzsi újra, aztán sóhajtva folytatta - Ha legalább jóra, nemesre használta volna a tehetségét, mert annak kellett lennie, hogy ilyen tökéletes tárgyi - elméleti tudásra tegyen szert, ezt el kell ismerni!
Péter megpihentette rajta a tekintetét, aztán kis rekedtséggel mondta:
- Újra és újra mondom, csodálatos emberke vagy, Zsuzsikám! Lesem, hogy mikor fogy ki belőled a türelem, mikor mondasz Rózsira valami csúnyát, de nem! Nem gyűlölöd, valóban nem ? Hogy tudsz ilyen jó lenni, ennyire elnéző és megbocsátó ?!
Zsuzsi elkomolyodott.
- Ne dicsérj ilyen nagyon, kedves! Zavarba hozol. Nincs ebben semmi rendkívüli. Sokat szenvedtem a gyűlölködés miatt. Bennem így csapódott le. Persze, van ebben tudatosság is. Rózsi halála óta még inkább tudom, hogy rövid az élet ahhoz, hogy ostoba gyűlölködésre pazaroljuk.
- Ezért megcsókollak! - kiáltott fel Péter megindultan, s a szívére ölelte.
Zsuzsinak mégiscsak jólesett a dicséret. Megvidámodott, boldog, szeles gyermek lett hirtelen, s kacagva évődött Péterrel. Kergetőzésbe fogtak a hallban a szép üvegasztal körül, lökték-tolták a nagy fotelokat, míg végül Péter elkapta, együtt estek bele az egyikbe. Zsuzsi alulra, Péter tetejébe. Nem létezett olyan testhelyzet, melyben elkerülte volna őket az öröm, noha ezúttal beérték gyengéd simogatásokkal.
X/D
Zsuzsi a kezénél fogva vitte Pétert a torockói szobába, hogy némi ízelítőt adjon a maga tudásából is, s körbemutatott.
- Amit itt látsz, kedves, az Takács nagypapa emlékére gyűlt össze. Ne kérdezd, hogy honnan veszem, mert inkább csak megérzés. Ezekkel nem üzletelt Rózsi, és nem is vette körül magát a tárgyakkal, de begyűjtötte. Gyakran ellentmondásosan viselkedett. Imre szerint, vagy ahogy hallottuk Béla bácsit, olyankor a hajdani révházi lány volt. Talán igazuk van. Velem sajnos, mindig következetesen rideg volt. Egyszer sem tévesztette el. Mellette sokat követelt. Meg kellett tanulnom a népművészetről is mindazt, amit maga tudott. Közben kiváló alkalom volt arra, hogy meggyötörhessen. Talán hálátlanság így beszélnem, mert kedvelem a népművészetet, és Rózsinak köszönhetően szinte mindenhez értek egy kicsit.
- Tudsz hímezni, szőni is?
- Ó, nem! Csak elméleti tudás az enyém. Megtanultam felismerni, hogy melyik tájon készült a tárgy, eredeti-e ? Mi, miből készül. Például, ott a tükör körül az ostornyelek szilfából vannak, a botok tölgyfából, a kanalak nyárfából, ez a kelengyeláda bükkfából van, a kis dobozkák jávorfából készültek. A kelengyeláda takarója székely gyapjúszőnyeg, elárulja színvilága, szövési technikája, mértani mintái.
- Szép ez a láda... Stilizált istenszemek egy sor tulipánt, egy sor mezei virágkoszorú között - mutatott Péter a fal mellett álló ládára.
- Takács nagypapa rajza alapján készült, ezt biztosan tudom. Edina egyszer kilopta nekem a rajzgyűjteményét. Rózsi önhatalmúan elhozta Révházáról. Az ebédlőt is nagypapa rajzai után faragtatta. Meghatóan kedves volna, ha most nem szánta volna a bizományiba a többi bútorral együtt. Látod, kedves, mikor meghallottam, magamban mondtam egy cifrát! Igyekszem a jóra, mégis kibújik belőlem néha a lázadó. Rózsi sok okot adott rá. Főleg akkor, ha idejét látta a makarenkói pofonjainak. Ha akkor látod a szemem, meglepődsz!
- Megütött?! - kérdezte Péter indulatos hangon.
- Kiskoromban nem vert. Akkor másképpen büntetett. Tini voltam, mikor elkezdte. Nevelési módszernek tekintette, amit alighanem fejtágítókon tanult. Azt a bizonyos Makarenkót előszeretettel emlegette. Leginkább akkor ütött, ha szerinte valamit nehezebben jegyeztem meg, mint kívánta volna. Tudod, Péter, akármilyen jó is az ember memóriája, nem mindig képes azonnal befogadni az ismereteket. Nekem a művészettörténet nem volt olyan fontos, mint neki. Amíg gyermek az ember, nem gondol arra, hogy magának tanul. Valamiféle eszement mániának tartottam. Emlékszem, egy nap reklamálón megkérdeztem, hogy miért kell ezt nekem megtanulni. Azt felelte, hogy azért, mert ő mondja. Második alkalommal egyszerűen pofon vágott. Utána valahogy rákapott, és gyakran eljárt a keze.
- Most nehezemre esik, hogy ne mondjak rá valami nagyon csúnyát!
- Nem a pofonok fájtak a legjobban...- mondta Zsuzsi igen csendesen - Az volt a legrosszabb, hogy senkihez sem bújhattam oda a mindennapokban, ha bánatom volt.
Péter erősebben ölelte, s szép megrendüléssel mondta:
- A karjaimban vigaszra találsz, amíg csak élünk!
- Tudom, kedves, már tudom... - mondta Zsuzsi átmosolyogva a könnyein.
Indultak kifelé, útközben még a kezébe vett egy erdélyi galambos tányért, csókolózó galamb pár volt rajta. Összenevettek, s Zsuzsi megemlítette, hogy ezt különösen szereti, fáj a szíve, hogy nem tarthatja meg a kis bokályokkal együtt.
Péter már nem csodálkozott a szavain. Tudta, Zsuzsi tiszta lénye távol áll attól, hogy dacoljon az illendőséggel. Így tekint majd Béla, s Kozma közötti, szóbeli megállapodásra is. Titokban sem fogja megszegni.
Maga nem volt ennyire tekintettel a galádnak tartott emberre, s befele mosolygott. Összekapaszkodva sétáltak át az utcai szobákba. Az empire szobában megálltak kis időre. Zsuzsi ott is mesélt az átélt keserveiről. Aztán a bútorokról beszélt, a stílusokról. Különleges volt az empire szoba berendezése. Péter megjegyezte :
- Főurak kívánsága az ilyen bútor, nem az egyszerű embereké.
- Eltaláltad, kedves! Eredetileg valóban nekik készült. Egy bizonyos Dasmalter ötlötte ki ezt a típust Napóleon kedvére. A miénk gyenge utánzata a császári termekben lévő griff, delfin, triton motívumos bútoroknak. Azokon arannyal bevont bronzból vannak az oroszlán, kecskelábas, sas- és kosfejes díszítések. Mikor ott jártam, nagy kedvem lett volna kipróbálni, hogy csakugyan eredetiek-e... - fejezte be nevetgélve, s Péter elgondolni sem tudta, hogy miképpen lehet azt kipróbálni. Egyszer, később megtudja majd, de nem fog örülni a tapasztalásnak.
A zöld szalonban a porcelánokról beszélgettek. Újra szóba került Kozma furcsa kikötése, aztán Zsuzsi a kecses nippek világába vezette be Pétert.
- Hogy milyen érték egy-egy darab, azt márkája, kora határozza meg. Látod, kedves, ezek itt mind meisseniek, de különböző értéket képviselnek. Márkájuktól, koruktól függően. Ebben a szekrénykében Böttger-félék vannak, ezek a legrégebbi porcelánok. Például ez a koronás teás készlet. Böttger gyógyszerész volt kétszáz évvel ezelőtt, aranyat akart készíteni, helyette feltalálta a barna kerámia anyagát. A kaolint ő alkalmazta először. Későbbiek a Kaendlerek és a Heroldok. Ezek a táncoló, ölelkező párok Kaendlerek. Kaendler szobrász volt, azért ilyen tökéletes mindegyik darabja, ahogy kis remekművek a Heroldok is, mivel Herold festő volt, csodálatos képeket festett a porcelánra... Ezeket sem látom többet !- sóhajtotta bánatosan.
Pétert nem érdekelte igazán a porcelánok világa, máson járt az esze. Kezét nyújtotta Zsuzsi felé, tekintete mély volt, és sötétlő. Zsuzsi semmit sem kérdezett. Elindult felé, s beleszédült a karjaiba.
Az éjszakát a brokáttal bevont franciaágyon töltötték. Péter az éjszaka közepén örömmel mondta, nem gondolta volna, hogy egy ilyen hatalmas ágy ennyire megédesítheti a méz amúgy is édes ízét. Boldog nevetéssel elhatározták, hogy a franciaágyat kinevezik családi ágynak, otthon Révházán. Zsuzsi félálomban azt súgta, reggelente majd közéjük jönnek a gyerekeik, ahogy ő bújt a szüleihez hajdanán, lelke még mindig őrzi testük melegét.
szerző:Rényi Anna
 
 
0 komment , kategória:   novellák, gondolatok, versek  
Címkék: előrebillentette, rajzgyűjteményét, ellentmondásosan, összekapaszkodva, fürdőszobaajtóba, művészettörténet, nyugtalanította, perzsaszőnyeget, meggyötörhessen, hazakészülődött, perzsaszőnyegre, hátralendítette, közvetlenséggel, negyvennyolcban, közigazgatásban, figyelmeztetést, dolgozószobáját, megismerkedésük, dolgozószobában, meggondolatlan, megfeledkezett, megszorították, tisztességesen, gazdaasszonyka, előszeretettel, játékszabályok, pillanatnyilag, magánfogházban, összefutottunk, mindannyiunkat, legszívesebben, simogatásokkal, nyelvtanárokat, megrendüléssel, rendelkezésére, megállapodásra, ügyvéd pontosan, hallban kiabálta, konyhában vagytok, finom illatokat, kiló kenyeret, ügyvéd lelkesen, terjedelmes helyiség, személyzet részére, szuterénben tárolják, ügyvéd magabiztosan, ételből-italból semmit, esküvő után, rengeteg mindennel, fejét fogja, deci borhoz, dupla szódát, Mire Béla, Zebegényi Elvira, Amíg Pesten, Aztán Péterhez, Tetejébe Tódor György, Később Kozmát, Széplaki Melinda, Szeretném Péternek, Takács Rozáliára, Megkedvelte Bélát, Takács Rozália, Doktor Kerekes Péter, Végül Péter, Később Zsuzsi, Majd Zsuzsit, Rényi Anna,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Boldogság  Alvó baby  Heltai Jenő: Március  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Alvó kutyák  A tavasz nem csak önmagában sz...  Alvó baby  Facebookon kaptam  Vérnyomáscsökkentés  képre írva  Alvó cica  Leereszkedés és olvadás  Reményik Sándor: Itt most virá...  Paul David Tripp Március 25  Facebookon kaptam  Óraállítás  Jó éjszakát  Idővel az ember megérti, hogy ...  Sok ember olyan,  Facebookon kaptam  Minden kedves látogatómnak sze...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Óraállítás  Ratkós beszületései a szereplő...  Mi van, ha?  Esti Ima !  Facebookon kaptam  Soli Deo gloria  Úgy sajog ez a vad tavasz,  Válaszok a halál után  Nagyon furcsa szeretni valaki...  Karinthy Frigyes: Almafa  Az eper flavonoidjainak gyógyh...  Facebookon kaptam  Sir Andrew Lloyd Webber  képre írva  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  képre írva  Kövesd a vezetőt  Magyarországon 1978 óta ünnepe...  Facebookon kaptam  Esti kép  Facebookon kaptam  A máj egészségét biztosító és ...  Most - segíts meg Mária ,  Egy imádság Ágoston Vallomások...  képre írva  képre írva  Facebookon kaptam  Esti kép  Facebookon kaptam  Nagyon furcsa szeretni valaki...  Esti képek  Facebookon kaptam  Válaszok a halál után  Szívet megérintő . . .  Nem látom őket  A máj egészségét biztosító és ...  Az a nap, amelyik nevetés nélk...  Szép estét kedves látogatóimna...  Paul David Tripp Március 26  Most - segíts meg Mária ,  képre írva  A szeretetről  Facebookon kaptam Krisztinától  Facebookon kaptam  Alvó baby  Dsida Jenő: ÚT A KÁLVÁRIÁRA  Válaszok a halál után  Jézus amikor fölment a hegyre,...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Az angyali üdvözlet  Hibáztam már  Minden kedves látogatómnak sze...  Várnai Zseni - Éveim  Idővel az ember megérti, hogy ...  Maci az északi fény alatt  Facebookon kaptam  Nagyhétfő:  Facebookon kaptam  Most - segíts meg Mária ,  J. Donald Walters  Nem hazudnak  Antoine de Saint-Exupéry gondo...  Facebookon kaptam  Óraállítás  Alvó kutyák  A nagyhét eseményei  Facebookon kaptam  Boldog virágvasárnapot minden...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Alvó baby  Facebookon kaptam Krisztinától 
Bejegyzés Címkék
ügyvéd pontosan, hallban kiabálta, konyhában vagytok, finom illatokat, kiló kenyeret, ügyvéd lelkesen, terjedelmes helyiség, személyzet részére, szuterénben tárolják, ügyvéd magabiztosan, ételből-italból semmit, esküvő után, rengeteg mindennel, fejét fogja, deci borhoz, dupla szódát, ügyvéd kedélyesen, maga módján, ügyvéd nézte, lányoknak udvaroltunk, magam személyében, kicsit duci, eszével kitűnt, többiek közül, lányok szívesen, akkori munkahelyemtől, fővárosban járt, régi kívánalmaknak, majd édesebb, huncut tekintettel, környezetről sejtem, létminimum környékén, ország lakói, többséghez tartozni, kérdés többről, pillanatig töprengett, háború előtti, háború előtt, lelkesedést felváltotta, jobbító szándék, akkor kapott, őszinte választ, poros irattár, pohár fenekére, ágyam mellett, elején megfogadtam, dolog végére, napi politizálásra, ügyvéd kíváncsi, ügyvéd arca, papámnak tekintem, gyermekeinknek nagyapja, ügyvéd furcsán, évtizedek alatt, szegény vidéki, lelketlen asszonyt, mindenkori helyzettől, fejét zavaros, társasága előtt, hatalomra került, külseje miatt, kivételesen szép, erőlködő ügyvédet, zsebében leüljön, törvény maga, háttérben maradni, külön társasága, anyagiak kerültek, vagyonnak beillő, elhunytra emlékeznek, gazdaházra Révházán, állomás mellett, park sarkán, jósló álmokat, álmom ilyen, kedves álomból, egyik legjobb, ügyvéd furcsa, vagyonban benne, szüleim pénze, drága nyelvtanárokat, jogon szeretnék, egész világot, ügyvéd felnevetett, latin mondja, ügyvéd végre, villa garázsában, lakása körüli, életben előfordul, ember jobban, keskeny heverőn, fekhely varázsa, reggeli elkészítése, hagyatéki tárgyalás, anyakönyvi hivatalba, konyhában tornáztatta, kellemes tény, fennálló rendszert, zsíros kenyeret, fürdőszobából kiabálta, dörmögő férfihang, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 37 db bejegyzés
Összes: 8763 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 62
  • e Hét: 1048
  • e Hónap: 12435
  • e Év: 50183
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.