Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Csodás természet
  2021-05-14 18:45:44, péntek
 
 








CSODÁS TERMÉSZET


Mottó

"Legsokoldalúbb medicina a természet".



Régen az ember tisztelettel fordult a természet és szülőföldje felé. Benne élt és a természettel együtt élt, dolgozott és alkotott. Kölcsönösen táplálták, formálták és óvták egymást. Az ember felelősséggel gazdálkodott a földeken. Földet művelt, legeltetett, halászott. A természet gondoskodott a földek megújulásról, az ember tevékenysége pedig a természet erőit felelősen használta, és a természet sokféleségének megnyilvánulásán pedig nem ejtett csorbát.

A legeltetésnek köszönhetően a legelők dús növényzetű, üde legelők és virágos rétek maradtak, nem szaporodtak el az őshonos növényfajokat megfojtó tájidegen fajok. A halászattal pedig nemcsak az ember jutott táplálékhoz, hanem a mértékletes halgazdálkodás a vizes élőhelyek állatfajainak is jó táplálékbázissal szolgált. így élt az ember harmóniában a természettel, nemcsak a legelők állataival, hanem a tavak, lápok és erdők lakóival, a gólyákkal, kanalas gémekkel és vidrákkal.

Az ember által formált tájból és épített környezetéből is ez a harmónia volt érzékelhető. Az ember keze nyoma és létének minden rezdülése szervesen kapcsolódott a természethez. Mindez az emberi kapcsolatokban és közösségekben is teremtő és megtartó erőként hatott.

Mára az elmúlt évtizedek során számos formában megbomlott ez az éltető és ,,élhető" harmónia. Az ember természeti környezetét a végsőkig kiaknázza, a tájban az ember benső sérültsége tükröződik, ahogy az emberi kapcsolataiban is. A helyi közösségek szétestek, nincs ami összetartsa őket, mert ahogy az ember elveszíti szorosan összefonódó és megtartó kapcsolatát a természettel, úgy veszíti el saját identitását is.




Gyönyörű relaxációs zene "norvég természet és hegedű, fuvola, zongora és hárfazene

Link








Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.

(Wass Albert)







"Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.

Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatód: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniök kell.

A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.

De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak. De akkor a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről...

Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.

Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállasz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.

A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretet és a békességet.

Te minderről semmit sem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő.

A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy kék pipájából, és jóságosan mosolyog.

Csak, amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszak hozzád, te mégis jóval viszonozod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt, és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon: csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok tisztásán jártál, kedvesem."

Wass Albert: Mese az erdőről










AMIKOR MÉG KICSIK VOLTUNK...


Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket.Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk.

Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.

(Pam Brown)







Aranyosi Ervin: NEM ADOM FEL!




Elmennék, elfutnék,
föld alá elbújnék,
hazuggal, csalóval
egy követ nem fújnék!

Nem adnám lelkemet,
szabad világomat,
nem adnám soha fel,
szívbéli álmomat!

Refrén:
A természet éli a szép életét,
hadd öntsek új reményt, hitet beléd!
Hadd legyek éltető lélek kutad,
mely szomjat olt,
s léptednek utat mutat!

Felnyitnék szemeket,
hogy végre lássanak,
gyógyítnék beteget,
hogy sírt ne ássanak!

Gondoznám lelketek,
s életem virágát,
jobbítva emberek
meggyötört világát.

Refrén:
A természet éli a szép életét,
hadd öntsek új reményt, hitet beléd!
Hadd legyek éltető lélek kutad,
mely szomjat olt,
s léptednek utat mutat!

Járom az utamat,
nem adom soha fel,
hiszem, hogy a lelkem,
bármit megérdemel!

Járom az utamat,
jöjj velem, kísérj el,
meggyötört lelkekhez,
szíveddel így érj el!

Refrén2.
A természet éli a szép életét,
mindenét kiteszi élőn eléd!
Forrásod szomjat olt, álmokat ad,
élvezd az életed,
s maradj szabad!







Balassi Bálint: MADARAK


Egy napsütötte reggel kinézek a szobám ajtaján,
látom a színes madárkákat fennt a fán.
Boldog röpködnek ide-oda,
szomorúak nem tudnak lenni soha.
Szabadon szállnak az égbe
lelkükben mosolyogba mennek a fénybe.
Oly, tiszták, mint az ártatlan kis bárányok,
hozzájuk nem tapadnak az emberi kátrányok.
Bárcsak lehetnék én is madár,
egész nap ujjongva repkednék,és nem lenne több gondom már!







Benedek Elek: ERDŐBEN


Járok-kelek kint a zöld erdőben,
Az áldott nap most van ébredőben.
Ébredését erdő, mező várja,
Feléje száll Isten madárkája.

Fölkel a nap, sugarát már ontja,
Kék ibolya a kelyhét kibontja:
S gyenge fűszál meghajolva, szépen,
Várja, hogy a nap rája is nézzen.

Hallga, hallga! Figyeljetek mostan,
Vidám ének zeng fönn a magasban.
Egy-egy dallam leszáll a mezőre...
Dalolj, dalolj, tavasz hirdetője!







Benedek Elek: NE BÁNTSD A FÁT


Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hadd annak, ami, épnek, szépnek.
Szeresd a fát!

Édes gyümölcsét várva-várod,
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad,
S te bánkódnál majd, késő bánat.
Ne bántsd a fát!

Fa lombja közt viharban, vészben
Lám meg se ring madárka fészke,
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája.
Szeresd a fát!

Anya ő is, minden levélke
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve.
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints fel rája.
Ne bántsd a fát!

Mindaz, kik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének,
Ásóval is költők valának,
Szép lombos fákról álmodának.
Szeresd a fát!







Benedek Elek: SZERESD A FÁT


Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Gyengéden nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed
Hagyd annak ami, épnek, szépnek
Szeresd a fát !

Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve,
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl reája,
Ne bántsd a fát !

Édes gyümölcsét várva várod
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad
S te bánkódnál majd, késő bánat,
Ne bántsd a fát!

Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba,
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztene téged.
Szeresd a fát!







Cso Gi Cson: A PATAKKAL BESZÉLGETEK


Fehér sziklán ülök a völgy felett,
s a patakkal beszélgetek.
A víz úgy suhan a köveken át,
selymesen, puhán, mint a fellegek,
s oly súlytalan, hogy szinte már lebeg.

Fodroz, iramlik, árad cseppre csepp,
a völgy hosszán, lejtős sziklákon át,
nappal meg éjjel, tovább és tovább.
Az útja még nehéz és meredek,
de ő csak mesél, csacsog és nevet,
s vígan, fürgén szeli át a hegyet.

Ó, te tiszta, áttetsző, kis patak,
hadd nézzelek még, hadd csodáljalak!
Tovasuhansz a fehér falakon,
s ezer szilánkokra osztod önmagad,
ezer tükör-szilánkra, mint a nap!

Dalolsz, dalolsz, tündöklőn, szabadon,
s dalomba ömlik a te éneked.
Egyek vagyunk, s nincs bennem semmi más,
csak árnytalan, nem-szűnő ragyogás!
Fehér sziklán ülök a völgy felett,
s a patakkal beszélgetek.







Dudás Sándor: CSAK-CSAK MEGVIRRAD


Szendergőn nyújtóznak bükkök, tölgyek,
fátylas szemüket ki sem nyitják,
még nem hajnallik,
és nem jönnek
fehér köntösökben a nyírfák
harmatos völgyeken át,
zizegő
lombjuk monoton ütemére
visszaalszik a szél is,
nincs erő
és mersz rákérdezni:
mivégre
ez a nagy restség, miért nem dereng
az út, a járható: az irmag,

- hanyatt feküdve mélázgat a csend



. . .




Dsida Jenő: ŐSZ




Mért van, hogy a szívem
Csupa, csupa bánat? -
Siratom halálát
A gyönyörű nyárnak.

Siratom halálát
A hulló levélnek,
Lassú hervadását
A virágos rétnek.

Siratom halálát
Égő forró könnyel...
...Csicsergő madárdal
Tavaszi virággal
Csak még egyszer jöjj el!







Farkas Éva: MAGÁNYOS VIRÁGOK


Magányos vadvirágok vagyunk mi,
Erdők rejtekében külön virulunk,
Mégis, ha lágyan fúj az esti szellő,
Szépen, szelíden összehajolunk.

Másnap reggel újra nézzük egymást,
Kutató szemmel, távolságot tartva,
Külön indákon futva, tekeregve,
Egymásra várva, egymást akarva.

Nem hasonlítunk kerti virágra,


Édes illatokkal nem illatozunk,
Egyedül nyílunk, de itt belül tudjuk,
Egymás nélkül mi már elhervadunk.

Elbúcsúzunk szépen, ha jön az ősz,
Egymást átkarolva összeborulunk,
A fehér hótakaró alatt csendben,
Egy örök, szép tavaszról álmodunk.







Fehér József: TANÍTS MEG ENGEM!


Taníts meg engem
a rigók nyelvére!
Megérthessem végre
a természet szavát.
Őszi lombhullásban
hideg szél sírását,
virágzó tavaszban
szellő suttogását.

Megérthessem végre
énekét a földnek,
ha áradón fények
messzi hömpölyögnek.
Megérthessem végre
harmatnak csengését,
alkonyati csendben
tücsök-lant pengését.

Megérthessem végre
zápor csevegését,
derűs, nyári délben
gerlék nevetését.
Megérthessem végre
csillagok beszédét,
mikor a vén Göncöl
felhág majd az égre.

- Taníts meg, taníts meg
a rigók nyelvére!







Ferenczy Klára: ERDŐ ÖLÉN


Milyen magányosak a fák,
e röghöz kötött csodák...

Mégis, ha az erdőt járom,
ősi élmény, örök álom:
égbe nyúló karok között,
fohászkodó ágak fölött
betekint a napsugár
s fátylat borít, sejtelmeset,
földig érőt, rejtelmeset.
Lágyan lengő fényködén át
feltárul e csodavilág
teli színnel, hanggal, térrel,
ezer képpel és mesével.
Látod, ott most tündér lebben,
pedig csak egy kósza szellő
játszadozik korhadt hánccsal,
s ahogy atyja, az őszi szél
végigsöpör most a tájon,
hajladoznak karcsú fácskák,
levélözön leng és szórja
szerteszét a fénynyalábban
ezer kincsét, csodás álom.

Nézem csendes egymagamban,
átszellemült nyugalomban.
Fa vagyok már és nem ember,
fényben fürdő örömtenger.
Érzem őket, nem csak látom
mind szívbéli jó barátom,
s ahogy lágyan átölelnek,
halk sóhajjal beszélgetnek,
gyökereim útjain át
életerő árad felém.
Érzem egy vagyok közülük,
befogadtak, elvegyülök
e mennyei társaságban
időtlenség mámorában.










A FÖLD


" Uram! Ezt a gyönyörű Földet adtad otthonunknak.
Mélyébe mérhetetlen kincseket rejtettél.
Képessé tettél, hogy megértsük művedet,
megkönnyítsük munkánkat, száműzzük az éhséget és betegséget. Mi kiássuk a kincseket, hogy azokat eltékozoljuk.
Belőlük a pusztítás félelmetes eszközeit faragjuk,
hogy azokkal leromboljuk, mit más ember épít,
míg azok ellenem nem fordulnak és elpusztítanak engem,
és gyermekeim.
Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban!
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
hogy ez a mi bolygónk a békesség, a bőség,
a boldogság és szépség biztos otthona lehessen."

(Részlet Szent-Györgyi Albert Psalmus Humanusából)







Gazdag Erzsi: KÖNYÖRGÉS A FÜVEKHEZ


Köszöntelek ezerjófű,
légy hozzám ezerszer hű!
keserű véred leve
gyomromat csitítsa le!

Cickafark, üröm, áldott virág,
támadt rám tenger nyomorúság.
Nővéreteken segítsetek,
hogy ispotályba ne vigyenek!

Lábamba kések pengéje mar,
botlok, botozok, vonom magam.
Zsálya, tippan-fű, lapulevél
gyógyító orvosom most te legyél!

Egyenként szólítlak benneteket,
felmondom ismerős neveteket:
Aggófű, értem is aggódhatnál,
libatop, ágyamnál toporogjál!

Jöjjetek körém most kedveseim,
irgalmas rokonok, testvéreim!
Füvek és virágok gyógyítsatok,
Hangtalan szavakkal szólítsatok!







Goethe: A KIS VIRÁG


Árnyékos erdőn
Bolyongtam én,
Sötétzöld sátor
Borult felém.

Egy kis virágot
Találtam ott,
Amely csillagként
Világított.

Utánanyúltam,
De kérve kért:
"Ne ölj meg! Nagy kár


Egy életért!"

Gyökérrel együtt
Kivettem őt,
Elültetém a
Házunk előtt.

Kertünk csendjében
Lel most hazát,
S virulni fog még
Sok éven át.

Fordította.: Dsida Jenő

/lásd még Talált kincs/







Johann Wolfgang Goethe: TALÁLT KINCS


Jártam az erdőt,
csak így magam,
könnyű bolyongás
vitt céltalan.

Egy kis virág nyílt
az útfelen,
mint csillag égett,
mint drága szem.

Már nyúltam érte,
de suttogott:
Ha leszakítasz,


elhervadok!

Erre tövestől
kivettem őt,
virulj kertemben
házam előtt!

Ott jól beástam
gyökereit:
egész bokor már
és úgy virít!







Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak.

Wass Albert: Tavak és erdők könyve







A HEGY FOHÁSZA




Vándor, ki átkelsz énrajtam, tekints reám!

Én vagyok az, kinek köveiből házadat építed, szobraidat faragod.
Én vagyok az út vándorlépteid alatt.

Napsütötte lankáimon megpihenve hegy-völgyeim látványa nyugtat,
bérceimre hágván feltárul a szemhatár.

Szikláimon sólyomfiak bontogatják szárnyukat,
Meredélyeim virágcsodákat oltalmaznak Rengetegeim vadak tanyája

Szurdokaim titkait előtted felfedem ellenségeidtől ormaimon védelmet találsz.
Hozzám menekülsz, ha a viharban barlangjaim oltalmára vágyol.

Mélységeim kincseket rejtenek. Szenem fűti kohóidat,
érceimből fémeket olvaszthatsz.

Én vagyok, aki a csillagok közelébe hívlak derült nyáréjszakákon
eltűnődve messze tekinteni szirtjeimről.

Vándor, ki átkelsz énrajtam, ne félj!
Megóvlak, ha méltó vagy reá!







Horvát Jánosné: VIRÁGOSKERTEM


Virágkertem közepén
elmerengve állok én,
melyiket is válasszam,
választékból bőven van.

Búzavirág, szarkaláb,
nemesített szép csodák,
mind magamhoz ölelném,
csodás földi teremtmény.

Simogatom egyenként
bársonyos kis levelét,
tenyeremhez tapadnak,
szeretetet elvárnak.

Szeretem is én őket,
levágni, óh, mily vétek,
ékesítsék kertemet,
vidítsák a lelkemet.

Gyönyörködöm bennetek,
kertben a ti helyetek,
szívem melengetitek,
óh, csodás ékességek.







Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.

Wass Albert: Erdők könyve - Tavak könyve







Jókai Mór: ÜLTESS FÁT!




Ültess fát!
Hogyha mást nem,
lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz,
gondot ő visel reád.

Jó tavasszal nyit virágot,
messze érzed illatát.
Kis madárka száll reája,
ingyen hallgathatod szavát.
Ültess fát!







Juhász Gyula: TISZAI CSÖND


Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.
Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol.
Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.

Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.
Magam a parton egymagam vagyok,
Tiszai hajók, néma társatok!
Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk, itthon, álmodók!







Keresztes Ágnes: FÁK


Állnak magányosan vagy sűrű sorban:
mindegyikük törzsében más fasors van,
minden gyökérben más kapaszkodás
és minden kéreg alatt más faélet,
ujjlenyomatként más évgyűrűjel.
Hatalmas tönkök, néma uszadékfák
méltóságában több századnyi csend -
pilleidő mellette a mienk.










Lehoczky János: A VIZEK FOHÁSZA


Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével
vigyázz reám!
Én hűsítem arcodat forró nyári napsütésben,
én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után.
Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet,
habjaim tánca bűvöli tekintetedet.
Poros gúnyádat tisztítom,
egészséged őrzöm.
Szépítelek, gyógyítalak,
üdítelek, vidítalak.
Erőmmel hajtod gépedet, malmodat.
Tartom csónakodat, hordozom hajódat.
Általam sarjad vetésed,
én küldök termékeny esőt
szikkadt kertjeidre.
Ott búvom édes gyümölcseidben,
a nádasok illatában rejtezem,
barlangok mélyén, erdők rejtekén,
sziklák között, csúcsok fölött,
posványban, sodrásban,
rám találsz.
Az élet bárkáit ringatom.
Otthonaként velem érez megannyi lény,
úszó, lebegő állat, lengedező növény.
Kusza hínár, tündérlő virág,
meglepő, eleven vízivilág.
Remélő ikra, játszi poronty,
leső harcsa, óvatos nyurga ponty.
Bölcső vagyok,
folytonos születés csöndes színpada.
Kezdet vagyok, a földi élet ősanyja.
Változás vagyok, végzet vagyok, a pillanat méhe.
Állandóság vagyok, szüntelen harcok békévé összegződő reménye.
Szelíd forrásként becézhetsz,
érként, patakként kedvelhetsz,
folyamként köszönthetsz.
Megmosolyogsz tavaszi pocsolyákban,
üdvözölsz berekben, limányban,
lidérces lápon, keserű mocsárban.
Csepp vagyok és óceán.
Tomboló vihar és szivárvány,
búvópatak és szökőár,
felhő és kút.
Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,
mint lenge hópehely, tréfás jégvirág,
illanó pára, gomolygó zivatar.
Vízesés robaja, hullám moraja,
cseppkő csöppenése, veder csobbanása,
eső koppanása, véred dobbanása.
Kék vagyok, mint a tenger,
fénylő, mint a csermely,
szőke, mint a folyó,
zöld, mint a tó,
fehér, mint a hó.
Feszítő gőz vagyok, tanulj meg tisztelni!
Csikorgó fagy vagyok, tanulj meg kibírni!
Aranyhíd vagyok, tanulj meg csodálni!
Örvény vagyok, tanulj meg vigyázni!
Buborék vagyok, tajték vagyok,
szeretned kell!
Hűsítő korsó vagyok,
heves zuhany vagyok,
élvezned kell!
Tükör vagyok, arcod vagyok.
Hullám és híd, part és a víz.
Erő és báj, folyó és táj,
úszás és merülés,
áldás és könyörgés,
értened kell!
Víz vagyok.
Őrizned kell!







Sea Miller: FÖLD-LIGET


Olykor meghallom fűszagú mesédet;
s rám emeled ég-szemed,
hajad aranypászma, megéget,
tested gyümölccsel etet.
Ereid lassú folyók,
szívmagod láva,
de pusztítunk mi milliók,
gyarlón, meg nem állva.
És bár léteznek missziók,
arcod árkaiból mégis te adj vizet,
markodba gyűrj magokat, búzát,
kiálts széllel hitet,
vedd a mindenség blúzát,
s maradj holnap is Föld-liget.







" Mindannyiunknak örömet szerez a minket körülvevő természet szépsége, ha képesek vagyunk meglátni. Még a nagyvárosok forgalmas utcáin is megesik, hogy apró növénykék törnek elő merészen az útburkolat repedéseiből. Álljunk meg egy pillanatra, vegyük szemügyre, és csodáljuk meg "elszántságát", élni akarását. És adjunk hálát, hogy egy ilyen csodálatos, lenyűgöző és varázslatos világban élünk - a növények világában."

(Jane Goodall: A remény magvai)







Murzsa András Dr: KETTŐZÖTT VILÁG


Vízparton ülök, nézem ezt a csodás világot,
A víztükörben mindent megkettőzve látok.
Jegenyenyár a parton, büszkén tartja a fejét,
Karcsúsága megszépíti a tükörképét.

Megtörik a varázs, egy hal ugrik fel éppen,
Rácsodálkozik a világra, majd eltűnik a mélyben.
Amott egy szürke gém szállt le egy száraz ágra,
Olyan volt, mintha a víz mélyéről szállna.

A sirályok lent a vízben hangosan veszekednek,
Kapkodom a fejemet, le vagy fel figyeljek.
Most az egyik zuhanva egy halra csapott le,
Alulról is jött egy sirály, s mindkettő elvétette.

Gólyapár köröz a víz felett, én alulról nézem,
Fogják magukat elrepülnek, s már nem látom a mélyben.
Ember közelít a parton, megkettőzve látom,
Olyan, mintha alul is menne egy, fejjel lefelé a gáton.

Csoda van a vízben, a Napot látom a mélyben,
Felnézek, a fejem felett ott van Ő az égen.
Csodás a világ, a Nap szórja rám a fényét,
Csodás ez a táj, a lelkemben őrzöm ezt a békét.







Neudl Erika: A CSEND ARCAI


A csend olykor nyugalom
egy békés kis madár
jó lehet, ha a reggeled
síri csendben talál

csend lesz ha egy szín
a lelkedbe szakad
mondanád is már,
de a szó elakad

A csend gazdagság
tudás és liget
A csend erő,
Tartalmas sziget

A csend szeret.
Alkotó folyó.
Szeresd a csendet,
ha hozzád jó,

ha hozzád való.







Németh Ádám: A TÁJ


Hallgatag a messzi táj
Az eltüntettet hangját
Keresi ezredek óta
Oly gyönyörű port szórt rája

De a szépség az nem szó
Hallgatag már ehhez szól
Hogy mily gyönyörű e táj
Messzi földről ugyebár

De mi ez a hang
Valami fel cseng
Hát persze szólott a természet
Hagyd meg e táj élő szépségét

Ne félj én nem bántalak
Most csak épp bámullak
Megvédlek akár életem árán
Hogy ne kelljen félned soha se már...







" A növények annyi mindent kínálnak az embereknek! A tudósok végtelen sok új kérdésen elmélkedhetnek, ahogy a modern technikák újabb és újabb ismereteket tárnak napvilágra a növények biológiájáról. A természetbúvárnak mindig ott a lehetőség, hogy egyre nagyobb csodálattal adózzon a természetnek, hiszen egy egyszerű nagyító is új ablakot nyithat a világra. A művésznek? Micsoda gazdag forrás a növényvilág a toll, az ecset és a fényképezőgép számára! Egy gyereknek pedig varázslat, ahogy a földbe ültetett gumóból egy gyönyörű virág sarjad."

(Jane Goodall: A remény magvai)







"Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz."

(Petőfi Sándor: A Tisza)










Orbán Tamás: A FÖLD DALA


Hány háború után vagyunk már,
mégsem ért a vágyunk célt.
Most némítsd el elméd zaját!
Hallgasd hát,
a Föld dalát!

Mint szent fohász, mit némán súg a szél,
lágy hangja átölel, és újra kér,

LÁSD A FÉNYT, NE BÁNTSD, MI ÉRTED ÉL!
HALLD A SZÓT, MIT FÖLD, AZ ÉG BESZÉL.
NÉZD A BOLYGÓT! OLY' TISZTA KÉK.
ÉLJ MA ÚGY, HOGY ÉLJEN MÉG!

Hány néma csonk az erdők helyén,
s hány mérgezett folyó
még megbocsát, s új életre kél,
de több esély
nem kapható.

Vad gyárak, gépek, fémek hangján át,
még kell, hogy halld, hogy értsd a Föld dalát!

LÁSD A FÉNYT, NE BÁNTSD, MI ÉRTED ÉL!
HALLD A SZÓT, MIT FÖLD, AZ ÉG BESZÉL.
NÉZD A BOLYGÓT! OLY' TISZTA KÉK.
ÉLJ MA ÚGY, HOGY ÉLJEN MÉG!

OLY' TISZTA KÉK, HADD ÉLJEN MÉG!


Előadó: Bakó Krisztina
BAKÓ KRISZTINA - A FÖLD DALA

Link








Petőfi Sándor: ERDŐBEN


Sötétzöld sátoros
Erdőben járok.
Kevély tölgyfák alatt
Szerény virágok.

A fákon madarak,
Virágon méhek.
Ott fönn csattognak, itt
Lenn döngicsélnek.

Nem rengedez sem a
Virág sem a fa;
Hallgatják a zenét
Elandalodva.

Vagy alszanak talán?
Elszenderedtek?...
Megálltam én is és
Mélán merengek.

Merengve nézek a
Patak habjára,
Melynek nyílsebesen
Rohan le árja;

Fut, mintha kergetné
A felleg árnyát,
A fellegét, amely
Fölötte száll át.

Ekként kergettelek,
Ifjúi vágyak!
Árnyak valátok, el
Nem foghatálak - -

Menj, menj, emlékezet!
El is feledtem,
Hogy e magányba én
Feledni jöttem.







Petőfi Sándor: KI A SZABADBA!


Ki a szabadba, látni a tavaszt,
Meglátni a természet szinpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás szinpadán
A primadonna a kis fülmile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ővele?

Megannyi páholy mindenik bokor,
Amelyben ülnek ifjú ibolyák,
Miként figyelmes hölgyek... hallgatván
A primadonna csattogó dalát.

És minden hallgat, és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem...
A kősziklák, e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran, hidegen.

Eperjes, 1845. április







Petőfi Sándor: A TISZA


Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.

A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába'.

Síma tükrén a piros sugárok
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.

Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.

Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő: benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.

Másfelől, a Tisza tulsó partján,
Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
Köztök egy csak a nyilás, azon át
Látni távol kis falucska tornyát.

Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a mármarosi bércek.

Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be,
Nagy távolban a malom zugása
Csak olyan volt, mint szunyog dongása.

Túlnan, vélem átellenben épen,
Pór menyecske jött. Korsó kezében.
Korsaját mig telemerítette,
Rám nézett át; aztán ment sietve.

Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.

Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. -

Késő éjjel értem a tanyára
Fris gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.

Többek között szóltam én hozzájok:
"Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója."

Pár nap mulva fél szendergésemből
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!







Reményik Sándor: ŐSZI ERDŐN HAMVADÓ PARÁZS


Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyujtottalak,
Én nem oltottalak
Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,
Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.







Rónay György: EPILÓGUS


Ibolyaszálat leltél az avarban.

Ne tépd le.

Hadd mosolyogjon halk tavaszt az őszben
kékje.

Katicabogár baktat az országúton.

Ne lépj rá.

Nyúlj le érte.

Tedd vigyázva az árokpart puha
gyepére.

Csillag csillog a harmatos füvön.

Vigyázz, ne taposs rá.

Fázik szegény. Melengető tenyérrel

hajolj le hozzá.

Bárányokra késeket köszörülnek.

Ne engedd!

A világ héja-karmában galamb sír.

Mentsd meg!







Schmidt Károly: AZ ÁRTATLAN TERMÉSZET


Varázslat, vagy valóság
mit a természettől kapunk?
Vajon az a sok jóság
megérdemelt, igaz jussunk?

Az esendő természet,
mint kis gyermek a bölcsőben,
lelkében csak szeretet,
mi ott lapul az ölében.

Piciny kezét fogni kell,
egyedül van, oly magányos,
ha kérdezik nem felel,
Ő szótlanul csodálatos.

Szeretete önzetlen,
azt feltételek nélkül ad,
segíts a Természeten,
hisz mindig kis gyermek marad.

Soha ne hagyd magára,
figyeld minden rezdülését,
rászolgál a Hálára,
Neked adja szeretetét.

Ne tétovázz, ringasd Őt,
ne láss könnyet a szemében,
kergess el minden felhőt,
mely fölé borul sötéten.

Áld meg Őt, hisz érted van,
Ő az Isten teremtménye,
gyermekien ártatlan,
Ő az ember szeme, fénye,







Sík Sándor: A FENYŐFA ÉNEKE


Állok cseres hegyoldalon,
Magasba szúr örök dalom:
Föl, föl, föl, fölfelé!
Nem kell a völgyi szép meleg,
A tölgyek, bükkök és cserek:
Föl, föl, föl, fölfelé!

Hulljatok alsó ágaim,
Ne vonjátok le vágyaim.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Fussatok szét gyökereim,
Teljetek élő ereim.
Föl, föl, föl, fölfelé!

Keményedjél hű derekam.
Tartani bírd templom-magam.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Te lombosodjál koronám,
Vidd a magasba mély imám,
Föl, föl, föl, fölfelé!

Évente új-új adorál
Zöldecske hármas gyertyaszál
Föl, föl, föl, fölfelé!
A kúszó templom egyre szebb,
Ez az imádság teljesebb.
Föl, föl, föl, fölfelé!

És egyre több karcsul elő
Iker-templom: testvér fenyő,
Föl, föl, föl, fölfelé!
Ahol az élet idegen,
Aszályra perzselt köveken,
Föl, föl, föl, fölfelé!

Templomi zölddel fonjuk át
Pogány hegyormok homlokát,
Föl, föl, föl, fölfelé!

S megnyitja vén szemét a bérc.
És rajtunk át az égre néz,
Föl, föl, föl, fölfelé! S az égnek úgy sikoltja át
A föld sóvárgó mély dalát,
Föl, föl, föl, fölfelé!







Sík Sándor: A NAPOS HEGY


Sziklák között az én világom.
Hallgatom a hegyek dalát.
Futó szellő felhozza nékem
A ködtakarta völgyfenéken
Verejtékezők sóhaját,
Csattogó csákányok zaját.

Csákányos, haragos karok,
Mért töritek a szürke bércet?
A fényes Élet ez a hegy,
Ide nem vezet út, csak egy,
Alulról ide sosem értek.
Ez a hegy csak felül ad ércet.

Ami nektek fáj, nekem is fáj,
Éneketek az énekem.
De szomorú a ti nótátok,
Kétségbeesett könnyes átok
Zokog belőle szüntelen,
Napfénytelen, örömtelen.

Testvérek, hívnak a hegyek,
Szédületes szirti szerelmek,
S a tűzzel-tüzes napsugár.
Itt a villámok lelke jár,
Itt a némák is dalra kelnek.
A magasságok énekelnek.







Szabó Endre: JÁRNAK MEGINT ENYHÉBB NAPOK...


Járnak megint enyhébb napok -
A faluból kiballagok,
Keresem a kerek erdőt,
Melyet annyit jártam
Gyönyörködve fában, fűben,
Madarak dalában.

S nincs az erdő: mind elhordták,
Felfűtötték fáját, bokrát,
Aki gazdag: pénzen vette,
Aki szegény: lopta,
Igy jutott az erdő ilyen
Rongyos állapotba.

Rigó füttyét nem hallhatom,
Szarka ugrál az avaron,
A patak is csak bujkálva
Jár a törmelékben -
A pusztulást bizonyisten
Szinte sirva nézem.

'Sz tudom én, hogy ez az erdő
Valamikor újra felnő,
Hogy hangos lesz a lomb-sátor
Madár-füttytől, daltól,
De mit érek én már azzal,
Hol leszek én akkor!







" Szeresd a rózsákat mert szépek, ha meg is szúr egy-egy tövis.
Szeresd az életet mert szép, ha néha gyötör is.
Ha az eget felhők borítják mögöttük mégis süt a nap,
ha szívedből a tűz kialszik úgyis lángra kap.
Jön minden éjszakára hajnal tavasz követ minden telet,
egy édes óra egy édes perc, mindent-mindent jóvá tehet!
Álmot ne szőj ne várj csodákat,csúcsokra nem jutunk mi fel,

de tán nem küzdünk hiába ,

az élet szép csak hinni kell !"







"A szépség a természet ajándéka: osszátok hát
meg egymással, de soha, soha ne használjátok arra,
hogy általa uralkodjatok a másik ember felett."

(Osho: Szexügyek)







A természet maga a megtestesült harmónia,
a természet egy ritmikus szimfónia.

(Osho: Szexügyek)







Tóth Árpád: ERDŐ




Körül
Minden csendesen, eltelten örül.
A napsütés vidám,
S a forró, sárga ragyogásban
Minden vén tölgy egy víg, élő titán:
Emeli barna karját
Frissen az áldott égbe,
A szent, illatos, teli kékbe,
S rengeti fürtei zöld zivatarját.

Csend.
Kábult fülem hallani véli
A zengő, örök napot odafent,
Billió mérföldek étherén
Átszűrt, ájultfinom neszét:
Ó, csend beszéde, szent csillagbeszéd!

S körül
Minden csendesen, eltelten örül.
A tömzsi, lustán rezzenő hársak
Illatokkal kenik fénylő, pőre testük,
S lábujjhegyen állva karcsú jegenyék
Néznek át felettük,
Túl a hullámló, mély rengetegen,
Néznek, a merengés halk gyönyörétől
Reszketegen.

Jó így csendesen nézni a fákat,
Érezni a derűt, mely mindent áthat;
Titokban éltem is szépen tovább égett,
Mint számban a parázsló szivar,
S tünődésem is úgy leng, illatos füstje a létnek,
Mint a napfényben a szivarfüst
Kedves, kék karikáival.

Oly jó így egyszer mélyen örülni,
Fáradt, szegény látásomat
Zöld pázsitkendőbe törülni,
Aztán lehunyni a szemem egy percre,
Míg az élet kis, nyomorú perce
Ezer évvé ringatja magát,

S kinyitni aztán
S nézni ezer évvel öregebben,
Túl szerelmeken, búkon, bölcsen, szebben
A nap örökké fiatal
Nagy, zengő aranycsillagát!







Törő Zsóka: ÓVD A FÖLDET


Üde, zöld ruhába öltözött a faág,
szinte napok alatt megszépült a világ.
Virág borít mindent, itt a szép Kikelet,
feltölti lelkünket, feledjük a telet...

Ember, szereted-e gyönyörű Földedet,
vajon felméred-e felelősségedet,
kérdezlek, óvod-e természet kincseit,
megérzed-e végre éltünk veszélyeit...
Rengeteg vegyszerrel mérgezzük a vizet,
tán gyermekünk lesz az, aki ezért fizet.
Permetes gyümölcsök védik-e testedet,
vagy veszélyeztetik az egészségedet...

Ember, óvd a Földet, emeld fel a szavad,
mi az, mit megtehetsz, mi az, mit nem szabad,
úgy tekints bolygónkra, ez a te otthonod,
egyedül tőled függ, milyen lesz holnapod...







Törő Zsóka
ÖRÖK KÖRFORGÁS




Nézz körül a természetben,
festő nem alkothat szebben,
ezer csoda körülötted,
Uram, jó, hogy teremtetted!

Alszik télen fű, fa, virág,
tavasszal virul a világ,
nyáron fürdesz hűs habokban,
ősszel sétálsz rőt avarban.

Nappalokat éjszaka vált,
vágyó lelkünk fényért kiált,
megpihen az erdők csendjén.
Változunk, ez így van rendjén.

Megszületünk, növekedünk,
erőteljes ifjak leszünk,
aztán jön a leszálló ág...










Hannes Tuch: AZ ERDŐ FOHÁSZA


Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjúságodat.
Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet:
- Ne bánts!

(Fordította: Fekete István)







Turista az, aki útra kel azért,
mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága közepett
álmaiban feltűnik előtte egy olyan szebb világ,
melyben zöldebb a fű, kékebb az ég, magasabbak a hegyek,
szebbek vagy különösebbek a házak, barátságosabbak az emberek,
s aki ez álomkép eredetijét fáradságtól vissza nem riadva keresi-keresi,
s mert hiszen e földön élünk, talán soha meg nem találja,
de azért jó kedvét el nem veszíti,
hiszen örömét éppen ez a keresés teszi."

(Eötvös Loránd, a hegymászó)







Waldinger Ágnes: ERDŐBEN ÉN BOLDOG VAGYOK


Fenyőfának ezer ága,
Kicsi, nagy, s még nagyobb,
Erdőben én boldog vagyok.
Mindig, ha ott járok,
Gombát szedek, virágot.
Lefekszem a fák alá,
Onnan nézem a világot.
Felhőket az égen,
Hogy vonulnak szépen.
Hallgatom a csendet,
Madarak énekét,
S a szélnek dallamát...







Vendég vagy a világban, és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virágja, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz többet törődni azzal, ami még a világ szépségeiből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.

Wass Albert: Te és a világ - Tanítások Útravalóul







Wass Albert: MESE AZ ERDŐRŐL


Haladj bátran, egyre mélyebben az erdő közé. A fák alatt láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi embernek zárva marad a szíve a szép előtt.

De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruhájukat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha illat-labdáikkal. Minden olyan szép, puha, és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról-ágra. A mókusok, a nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.

Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép

És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára teremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.

Te minderről semmit nem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül és jóságosan alámosolyog.

Csak amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszok hozzád, te mégis jóval viszonzod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt, és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon.

Csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem.





















 
 
0 komment , kategória:  Természet   
Címkék: csodálatosképpen, táplálékbázissal, megnyilvánulásán, szendergésemből, barátságosabbak, foglalkozásának, mindannyiunknak, ujjlenyomatként, gyümölcseidben, éleszthettelek, elmélkedhetnek, sokféleségének, legmesszebbről, bárányfelhőket, alkonyúlatánál, kapcsolatokban, ellenségeidtől, felelősségedet, elszenderedtek, legsokoldalúbb, veszélyeztetik, halgazdálkodás, kapcsolataiban, nyáréjszakákon, aranycsillagát, biológiájáról, kétségbeesett, megkönnyítsük, lombhullásban, szomjúságodat, észrevétlenül, elpusztítanak, környezetéből, legeltetésnek, fénynyalábban, megmosolyogsz, ember tisztelettel, ember felelősséggel, természet gondoskodott, ember tevékenysége, természet sokféleségének, legeltetésnek köszönhetően, őshonos növényfajokat, halászattal pedig, ember jutott, mértékletes halgazdálkodás, vizes élőhelyek, ember harmóniában, legelők állataival, ember által, harmónia volt, ember keze, CSODÁS TERMÉSZET, Wass Albert, Angyalok Tisztására, AMIKOR MÉG KICSIK VOLTUNK, Aranyosi Ervin, ADOM FEL, Balassi Bálint, Benedek Elek, BÁNTSD FÁT, SZERESD FÁT, PATAKKAL BESZÉLGETEK, Dudás Sándor, CSAK-CSAK MEGVIRRAD, Dsida Jenő, Farkas Éva, MAGÁNYOS VIRÁGOK, Fehér József, TANÍTS MEG ENGEM, Ferenczy Klára, ERDŐ ÖLÉN, Részlet Szent-Györgyi Albert Psalmus Humanusából, Gazdag Erzsi, KÖNYÖRGÉS FÜVEKHEZ, Johann Wolfgang Goethe, TALÁLT KINCS, HEGY FOHÁSZA, Horvát Jánosné, Jókai Mór, ÜLTESS FÁT, Juhász Gyula, TISZAI CSÖND, Keresztes Ágnes, Lehoczky János, VIZEK FOHÁSZA, Jane Goodall, Murzsa András Dr, KETTŐZÖTT VILÁG, Neudl Erika, CSEND ARCAI, Németh Ádám, Petőfi Sándor, Orbán Tamás, FÖLD DALA, LÁSD FÉNYT, ÉRTED ÉL, HALLD SZÓT, NÉZD BOLYGÓT, TISZTA KÉK, HOGY ÉLJEN MÉG, HADD ÉLJEN MÉG, Bakó Krisztina, BAKÓ KRISZTINA, Szegény Tisza, Reményik Sándor, ŐSZI ERDŐN HAMVADÓ PARÁZS, Rónay György, Schmidt Károly, ÁRTATLAN TERMÉSZET, FENYŐFA ÉNEKE, NAPOS HEGY, Szabó Endre, JÁRNAK MEGINT ENYHÉBB NAPOK, Tóth Árpád, Törő Zsóka, ÖRÖK KÖRFORGÁS, Hannes Tuch, ERDŐ FOHÁSZA, Fekete István, Eötvös Loránd, Waldinger Ágnes, ERDŐBEN ÉN BOLDOG VAGYOK, Tanítások Útravalóul, MESE AZ ERDŐRŐL, Angyalok Tisztásán,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Testünk a szenvedélyek izzó f...  Jó éjszakát  Mai harmónia kártyám  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Cicus virággal  Facebookon kaptam  Tanuljuk meg tisztelni más ors...  A közszereplő  Benned is ezerféle szín van  Szent-Györgyi Albert gondolata  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Facebookon kaptam  Törött csészék  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Imádkozás Krisztus értelméért  Mély, puha álom - sárga féltés  Sajnos ezt elBalogozták  Facebookon kaptam  Cicus virággal  Facebookon kaptam  Sajnos ezt elBalogozták  Amikor 5 éves voltam,  Mélységes szomorúsággal  William Shakespeare-től idéze...  Aranyosi Ervin: Március 15. a ...  Facebookon kaptam Cs Ildikótó...  Jó éjszakát  Szent Pio atya!  Benned is ezerféle szín van  A szív és a cselekvés egységes...  Facebookon kaptam  A halolaj és a hal még a migré...  Könnyáztatta asszonysorsok  Lelkünk mélyén rejlik legnagyo...  Paul David Tripp Március 16  Március 15-re emlékve  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Cicus virággal  Hernádkak  Facebookon kaptam  gyöngyöstarjáni vérszilva faso...  Facebookon kaptam  Szabó Norbert – Szabadsá...  Gősi Vali - Tükre lennék...  Facebookon kaptam  Aztán itt van egy másik szerep...  Facebookon kaptam Cs Ildikótó...  Könnyáztatta asszonysorsok  Szép estét kedves látogatóimna...  Heltai Jenő: Szabadság  Facebookon kaptam  Mély, puha álom - sárga féltés  Szent-Györgyi Albert gondolata  Ted Engstrőm gondolata  Radnóti Miklós: Nem tudhatom.....  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Nemzeti  Facebookon kaptam  Benned is ezerféle szín van  Aztán itt van egy másik szerep...  Facebookon kaptam Cs Ildikótó...  Aztán itt van egy másik szerep...  Ted Engstrőm gondolata  Paul David Tripp Március 15  Ne engedd el kezem!  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Meghitt estéken . . .  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Ne engedd el kezem!  Illuziói ne legyen senkinek, a...  Facebookon kaptam  Jó éjszakát  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Dóró Sándor: Ma  Rejtő Jenő versei  Az ünnepről  A gyász  Mélységes szomorúsággal  A gyász  Szent Pio atya!  Paul David Tripp Március 17  Aranyosi Ervin: Március 15-ére  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  ...és mégis ráismersz  Facebookon kaptam  Hernádkak  Imádkozás Krisztus értelméért  Facebookon kaptam 
Bejegyzés Címkék
ember tisztelettel, ember felelősséggel, természet gondoskodott, ember tevékenysége, természet sokféleségének, legeltetésnek köszönhetően, őshonos növényfajokat, halászattal pedig, ember jutott, mértékletes halgazdálkodás, vizes élőhelyek, ember harmóniában, legelők állataival, ember által, harmónia volt, ember keze, emberi kapcsolatokban, elmúlt évtizedek, végsőkig kiaknázza, ember benső, emberi kapcsolataiban, helyi közösségek, ember elveszíti, erdőn jársz, zöld ruhás, surranó vízből, erdő nyelvét, csodaszép meséket, patak tündére, erdőre kimégy, első rigó, erdő észrevett, angyal rázta, virágok szirmaira, pillanatban megnyílik, angyalok észrevétlenül, legnagyobb kincseket, madarak nagyon, patak nagyon, emberek közé, gyűjtő-emberek közé, élet legsúlyosabb, levélbe borult, árnyas ösvényeken, őszi leveleket, évszakok rendre, poros ösvények, elveszett időkről, élet most, szép életét, napsütötte reggel, szobám ajtaján, színes madárkákat, emberi kátrányok, zöld erdőben, kelyhét kibontja, völgy felett, patakkal beszélgetek, völgy hosszán, fehér falakon, nagy restség, gyönyörű nyárnak, hulló levélnek, virágos rétnek, esti szellő, fehér hótakaró, rigók nyelvére, természet szavát, erdőt járom, kósza szellő, őszi szél, vagyok közülük, gyönyörű Földet, pusztítás félelmetes, erdők közé, fűszálak hegyén, szép előtt, viharban barlangjaim, csillagok közelébe, pillangónak tarka, rigófütty olyan, tavaszi szellőnek, tiszai hajók, parton egymagam, nádasok illatában, élet bárkáit, földi élet, pillanat méhe, mindenség blúzát, minket körülvevő, nagyvárosok forgalmas, útburkolat repedéseiből, ilyen csodálatos, növények világában, remény magvai, csodás világot, víztükörben mindent, száraz ágra, sirályok lent, vízben hangosan, egyik zuhanva, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 15 db bejegyzés
e év: 63 db bejegyzés
Összes: 4824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 455
  • e Hét: 1951
  • e Hónap: 19095
  • e Év: 156467
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.