Őszelő - Demjén Ferenc,JÖJJ VISSZA VÁNDOR,Latzin Norbert,Kovács Éva,Juhász Gyula,Kányádi Sándor,Mezei András,Pákolicz István, - menusgabor Blogja

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Őszelő

2021-09-06 20:30:39, hétfő

	. . . ŐSZELŐ . . . . . . . . . . . . . . . Az ősz sok színű - mint mi magunk! Már másként esik a fény, de még Sütkérezhetünk benne, miközben körülöttünk lassan aranyló leveleket, kavar a szél. Talán kapaszkodnánk még a nyárba. de közben mosolyogva barátkozunk az avarillatú évszakkal. Mert a természet varázslatos szépsége magával ragad minket, a színes kavalkád a hangulatok kiapadhatatlan forrása is egyben. Ha megfigyeljük a vibráló színeket, mi magunk is bátran megidézhetjük! Az ősz sokszínű és különleges - mint mi magunk. A nyár szertelen kalandozásai után tökéletes időszak, hogy lelassuljunk egy kicsit, és magunkra figyeljünk. Dalriada: ŐSZELŐ Szél jött, eső hullott, víz cseppje megfakasztott Égnek néztem, mert Nap-anyánk várt Fény felé elindultam, ifjú és szabad voltam Erdő fedte a látóhatárt Lombjaim madár járta, átszínezte nap világa Gyermekem szél hátán messzire szállt Óvta a földnek mélye, teremtő hűs kezére Életet adó csókjára várt Földből a bölcsességet, ősi-örök regéket Világ hajnalát hallgattam én Égből a napnak fényét, lángból szőtt regéjét Öregisten dalban mesélt Erdőmbe emberek jöttek, halk szavamra figyeltek Vélem szólt csendben világ dala Hallgatták és fogadták, utódoknak továbbadták Így múlott korok hajnala Vele a fény, vele az élet Föld és ég közötti világ Fent és lent, örök és teljes Kék folyó, nyíló virág Kint és bent, szabad és élő Mélyből jő, égbe megy fel Szétosztja kincseit lám ma S holnapra újat nevel majd fel Szépséges, ős-öreg fa áll a dombon egymagába' Tágas erdeje emlék csupán Vén szíve lassan mozdul, koronája őszbe fordul Álom jő el nyár után Vele a fény, vele az élet Föld és ég közötti világ Fent és lent, örök és teljes Kék folyó, nyíló virág Kint és bent, szabad és élő Mélyből jő, égbe megy fel Szétosztja kincseit lám ma S holnapra újat nevel majd fel Vele a fény, vele az élet Föld és ég közötti világ Fent és lent, örök és teljes Kék folyó, nyíló virág Kint és bent, szabad és élő Mélyből jő, égbe megy fel Szétosztja kincseit lám ma S holnapra újat nevel majd fel Forrás: Musixmatch Demjén Ferenc: JÖJJ VISSZA VÁNDOR Dalszerzők: Latzin Norbert Elment a vándor Elvitte zsákjában a nyár minden ízét Erdők lombját és a rét tarka színét Mindent eltakar az ősz S mi várunk bűvös kábulatban Elment a vándor útján a fecskék darvak mind elkísérték Elment messze, hol a fű zöld s az ég kék Hol nem tudják mi a hó A nyár forró és mozdulatlan Elmentek messze, mert ott a szívekbe nem költözik a tél A vándor s a darvak most mind arra várnak, hogy elmúlik a tél S újra visszatérnek a lángok a fények Szívünkbe új remények mind visszatérnek Régen elfelejtett emlékek égnek Ha a tavasz közelít Elmentek messze, mert ott a szívekbe nem költözik a tél A vándor s a darvak most mind arra várnak, hogy elmúlik a tél S újra visszatérnek a lángok a fények Szívünkbe új remények mind visszatérnek Régen elfelejtett emlékek égnek Ha a tavasz közelít Jöjj vissza vándor Hozd vissza szívünkbe a nyár édes ízét Erdők lombját és a rét tarka színét Hozd el szívünkbe a nyár melegét Demjén Ferenc - Jöjj vissza vándor - Videó Link Ihász - Kovács Éva: ŐSZELŐ Harmadik X-szel tetoválva, egyszerre a kortalanság lázaival, s az öregedés cigarettavég-csöndjével pórusaimban, elvegyülök a napok hangyaboly-torgatagában. Éhes vagyok a szerelemre és szomjas a dalra. A fényben tiszavirág-percek lepik el a tájat; valahonnan idedobban egy szív csillagnyi óraütése és szénvázlata még idelátszik egy felrajzolt balatoni találkozásnak. Sirály-kedvű a szél, vakító szikraeső zuhog a nap gigászi hegesztőpisztolyából s a lelkünkön ütött rést behegeszti. A tó arcéle idevetődő tekinteted - mélyébe vetem ezüstpikkelyes álmom ... A partok mögül szeptember int, érkezőn, maradó mozdulattal. Juhász Gyula: ŐSZELŐ Az elmúlás nem szomorú nekem már És nem fájnak a hervadt levelek, Az ősz, mint kedves nővér, már velem jár S én vele vidám dalolón megyek. A temető pompáján eltünődöm, Mint a jó gazda földjén széttekint, Ölében rólam álmodik az ősöm És magam is már föld leszek megint. Kányádi Sándor: ŐSZELŐ Fázik a Küküllő, lúdbőrös a háta, már csak a nap jár el fürödni a gátra. Lenn a gát alatt csak vadrécék, vadludak. Ők is búcsúzóban: tiszteletkört úsznak. Ékelődnek aztán föl az őszi égre, belevesznek lassan a kék messziségbe. Reggelenként apró ködfióka s pára kapaszkodik föl a partmenti fűzfákra. Ágaskodik a szél: leveleket olvas. Fönn a hegyek között felbődül a szarvas. Mezei András: ŐSZELŐ Mint a lehelet lobogott el a nyár - ez a nyár is a sima szelekkel. Már csak a víz, az öles-tó háta dagad még, a szerelmet új születésre kihordó ős-anya-tenger domborodik, s leng az a kékség: hamar-álom, mély, feneketlen merülő zuhanás... A szemedbe fordul a túlsó part s vonat indul, háttal a tájnak a kontyod ürességben, s villódznak a nyárfák... Lábunknál meg a nyárvég, ez a döglött hal ring a sekélyben. Kíntalanul fogadom be az őszt. a halált, hogy befogadjon a rend, s már csikorognak a fékek ... a fütty... a beszállás... és az a kendő: Lobog, ellobogott ez a nyár is, mint a lehelet lobogott el a sima szelekkel. Pákolicz István: ŐSZELŐ A dombtetőn már alig van pipacs, hanem alább még összesugdos halkan a katáng s a szarkaláb. A lombokon már itt-ott egy levél sápadni kezd; nevet az alma és pirosan int a dús gerezd. Botjára dőlve pípázgat éi csősz és messze les, a felhők vállán szétfolyik a nap, már este lesz. ' Kigyúlt szívem dobogva fon körül szép Kedvesem és őszelői halk verset dúdol szerelmesen: Tavaszunk régen messze, messze tűnt, virágja hullt, smaragddal ékes nyári koronánk is megfakult, De mégse múlik el már jeltelen az életünk: szíved alatt megáldott szent gyümölcs, a gyermekünk. Sík Sándor: ŐSZELŐ Rozsdabarna őszi lombok Hulló pelyhe közt bolyongok És a hullást hallgatom. Rozsdabarna bú a fákon, Barna bánat, őszi mákony Édessége ajkamon. Régi módon andalogni: El-elnézek egy maroknyi Késve nyíló kankalint. Zördül lelkem mély avarja, Hogy az őszi szél fanyarja Hűvösével megsuhint. És a zörge rőt avarból Fölkacsint egy elcsavargó Elmaradt arany sugár. S fák közül egy ritka vendég: El sem könnyezett növendék Ifjú énem kandikál. Nézem, nézem nedvesülő Szemmel, mint egy ágon ülő Szárnyalibbentő rigót. Csak a már-már rebbenőnek Súgom el, hogy őszelőmnek Ez legelső könnye volt.

0 komment , kategória: Évszakok

Címkék: szárnyalibbentő, kiapadhatatlan, sütkérezhetünk, ezüstpikkelyes, tiszteletkört, megfakasztott, kapaszkodnánk, megidézhetjük, találkozásnak, visszatérnek, cigarettavég, bölcsességet, megfigyeljük, torgatagában, lelassuljunk, reggelenként, kalandozásai, rozsdabarna, mozdulattal, szerelmesen, barátkozunk, kortalanság, elfelejtett, varázslatos, csikorognak, pórusaimban, mozdulatlan, messziségbe, szénvázlata, körülöttünk, kapaszkodik, összesugdos, belevesznek, továbbadták, szétfolyik, figyeljünk, avarillatú évszakkal, természet varázslatos, színes kavalkád, hangulatok kiapadhatatlan, vibráló színeket, nyár szertelen, földnek mélye, napnak fényét, dombon egymagába, nyár minden, fecskék darvak, nyár forró, darvak most, tavasz közelít, nyár édes, nyár melegét, Demjén Ferenc, JÖJJ VISSZA VÁNDOR, Latzin Norbert, Kovács Éva, Juhász Gyula, Kányádi Sándor, Mezei András, Pákolicz István,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]