Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Tanulságos történetek 4.
  2022-07-11 21:00:02, hétfő
 
 










TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK 4,










ARANY A BIBLIÁBAN




Azt mondják, az ifjú Károly herceg egyszer egy parasztnál szállt meg. Feltűnt neki a polcon fekvő öreg Biblia.

- Szokta olvasgatni a bibliát? - kérdezte a parasztot.

- Hogyne szoktam volna - felelte - minden nap egy fejezetet Felség!

Mikor a paraszt kiment a szobából, egy aranyat tett a herceg a Biblia lapjai közzé és visszatette a polcra. A herceg búcsúzáskor buzdította a parasztot, hogy csak olvassa továbbra is szorgalmasan a Bibliát, nagy kincset fog találni benne. A paraszt megígérte, hogy minden nap fog olvasni egy fejezetet belőle.

Egy év múlva újra arra járt a herceg. Kérdezte:

- Nos, olvassa még a Bibliát?

- Minden nap egy fejezetet Felség!

- Vegye csak le azt a Bibliát!

A herceg felnyitotta a Bibliát és a paraszt nagy ámulatára kivette az arany pénzt, amit egy éve beletett és visszacsúsztatta a mellényzsebébe.

- Mondja, miért hazudott? Ha olvasta volna a Bibliát, megtalálta volna benne az aranyat...







ÁRVERÉS


Egy vagyonos ember és a fia minden különleges művészi alkotást össze akartak gyűjteni. Minden megtalálható volt a gyűjteményükben Picassótól-Raphaelig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű munkákat.

Mikor a vietnami konfliktus kitört, a fiú elment a háborúba. Bátran életét adta, mikor megmentett egy másik katonát. Amikor az apa megtudta, mélyen gyászolta egyetlen fiát.

Hónapokkal később, épp Karácsony előtt kopogtattak az ajtón. Egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben. Így szólt:

- Uram Ön nem ismer engem. Én vagyok az a katona, aki a fiának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta, és ő azonnal meghalt. Gyakran beszélt nekem Önről és a művészet iránti szeretetéről. - A fiatalember felemelte a csomagját. - Tudom, hogy ez nem nagy valami. Nem vagyok nagy művész, de azt hiszem, a fia szeretné, ha ezt megtartaná.

Az apa kinyitotta a csomagot. A fiáról készült portré volt, amit a fiatalember festett. Csodálta, hogy a katona mennyire meg tudta ragadni a fia személyiségét. Az apa szemei megteltek könnyel.
Megköszönte neki a képet, és felajánlotta, hogy kifizeti.

- Óh, nem uram, soha nem tudom visszafizetni, amit a fia értem tett. Ez ajándék.

Az apa jól látható helyre akasztotta a portét, így ha látogatók jöttek, a fiáról készült kép volt az első, amit megmutatott nekik a kollekcióból.

Néhány hónappal később az ember meghalt.

Sor került a képek elárverezésére. Sok befolyásos ember összegyűlt, és izgatottan várták, hogy megvehessék az értékes képeket a saját gyűjteményükbe. A fiúról készült kép az emelvényen volt. Az árverésvezető kopogtatott a kalapáccsal.

- Az árverést ezzel a képpel kezdjük. Ki akarja megvenni ezt a képet?

Kiáltott valaki hátulról.

- Látni akarjuk a híres képeket. Hagyja ezt!

Az árverésvezető azonban hajthatatlan maradt.

- Mennyi a kikiáltási ára ennek a képnek? Ki kezdi el az ajánlást? 100$-ért, 200$-ért?"

Egy másik hang mérgesen kiáltotta.

- Nem azért jöttünk, hogy ezt a képet nézzük! Mi Van Goghot, Rembrandtot akarunk! Gyerünk már az igazi képekkel!

De az árverésvezető tovább folytatta.

- A fiú, a fiú. Kinek kell a fiú?

Végül egy ember szólalt meg a terem hátuljából. Ő volt hosszú ideig az embernek és fiának kertésze.

- Elviszem 10$-ért.

Szegény ember lévén, az volt minden, amit fel tudott ajánlani.

- Ki ajánl érte 20$-t?

- Adja neki oda 10$-ért! Nézzük a mestereket!

-10$ az ajánlat. Ki ad érte 20$-t?

A tömeg kezdett mérges lenni. Nem akarták ezt a képet. Sokkal értékesebb festményeket szerettek volna a gyűjteményükbe. Az árverésvezető csapott a kalapáccsal.

- Először, másodszor, eladva 10$-ért.

Egy ember a második sorból közbekiáltott.

- Gyerünk már a többi képpel!

Az árverésvezető letette a kalapácsot.

- Az aukciónak vége.

- Mi lesz a festményekkel?

- Sajnálom. Mikor felhívtak, hogy levezessem ezt az aukciót, elárultak nekem egy titkot, mely a végakaratban feltétel volt. Egészen eddig nem mondhattam el. Csak a fiú portréja volt eladó. Aki azt megveszi, az örökölheti az egész vagyont, beleértve a festményeket is. Az, aki elviszi a fiút, megkap mindent.


Isten is nekünk adta az Ő Fiát kb. 2000 évvel ezelőtt, hogy értünk meghaljon a kereszten.

Hasonlóan az árveréshez, az üzenet ma is ugyanaz. A Fiú, a Fiú, ki viszi el a Fiút? Hiszen akié a Fiú, az megkap mindent vele együtt.







BESZÉLŐ FÁK


Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:

- Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok sok drágakővel.
Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.

A második fa is elmondta vágyát:

- Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam,
hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát. Utasaim biztosnak fogják érezni magukat rajtam!

A harmadik fa is beszélni kezdett:

- Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek. Az emberek mindenhonnan
látni fognak engem a dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel kerültem az istenhez
és a mennyek országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek örökké rám fognak emlékezni.

Elmúlott néhány év, jöttek a favágók. Megnézték az első fát és az egyik ember azt mondta:

- Ez a fa nagyon erős, ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos -, és nekifogott, hogy a fát kivágja.

A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos belőle kincsesládát fog készíteni.A második fánál is megszólalt egy favágó:

- Ez egy nagyon magas fa, a hajógyárban biztosan jó pénzt fogok kapni érte.

A második fa is boldog volt, érezte, hogy álma beteljesült. Nagy hajót fognak ácsolni belőle.
Amikor a favágók a harmadik fához értek, az nagyon elszomorodott. Úgy érezte reményei szertefoszlottak.

Egy favágó megszólalt:

- Ezzel a fával nincsenek terveim. Kivágom és anyagát elteszem.

Az első fából az asztalos egy jászolt készített. Betették egy istállóba és megtöltötték szénával.
A második fából egy kis halászcsónak készült. A fa reményei, hogy fedélzetén császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak. A harmadik fát szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét helyre rakták.

Sok év múlott el és a fák már megfeledkeztek álmaikról. Egy napon egy asszony és egy ember jött be az istállóba ahol az asszony egy gyermeket hozott a világra és a kisdedet elhelyezte a szénával telt jászolba, amely az első fa anyagából készült. A fának eszébe jutott egykori álma és rájött arra, hogy a világ legnagyobb kincsét őrzi.

Ismét elmúlott sok sok év és néhány ember beült egy csónakba, amely a második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és elaludt. Nagy vihar tört ki és a fa arra gondolt, hogy a belőle készített csónak képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek felébresztették alvó társukat, aki felállt, a szél felé fordult és elkiáltotta magát: ,,Béke veled!". A vihar egy csapásra elmúlt. A fa, amelynek anyagából készült a csónak, rádöbbent arra, hogy fedélzetén a királyok királya tartózkodik, aki képes volt még a legerősebb vihart is lecsendesíteni.

Végül valaki jött, vállára tették neki a harmadik fa szálfáiból készített keresztet. Terhét egy város utcáján vitte, ahol az emberek szidalmazták és gúnyolták őt.

Amikor megálltak, az embert felszögezték a keresztre amit azután felállítottak a dombon.
A harmadik fa rádöbbent arra, hogy álmai neki is megvalósultak, erős maradt, magasan áll egy domb tetején, és nagyon közel került Istenhez mert Jézus testét hordja magán.


Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elgondoltad, jusson eszedbe,
hogy az istennek tervei vannak veled. Ha hiszel benne, meg fog ajándékozni terved megvalósításával.

Mind a három fának álmai valóra váltak, talán nem éppen úgy, ahogyan azt egykor elképzelték.Mi sem tudhatjuk, hogy az istennek milyen tervei vannak velünk. Még, ha olyanok is, amilyennek nem vártuk, mert az ő útjai kifürkészhetetlenek.







BOCSÁSS MEG ÉS LÉPJ TOVÁBB!


A megbocsájtásnak igen kevés tennivalója van a másik emberrel; ez a Te döntésed.

Olyan, mint a széndioxid kilégzése a testedből, mert tudod, ha magadban tartod az csak ártani fog.

Ezért engedd ki. Rajta - bocsásd ki. Hagyd, hogy az összes keserűség kimenjen, és helyére lélegezd be a szeretetet!, megbocsátást, elengedést! Tudom nehéz.

A szeretet próbája a megbocsátás, elengedés.

Ha valamit nem bocsátasz meg, újraéleszted. Ez okozza azt, hogy pikkelsz másokra. De így megrabol annak örömétől, hogy szeress és szeretve légy. Micsoda veszteség!

A meg nem bocsátás egy köldökzsinór, mely a múltadhoz köt. Amikor megbocsátasz elvágod ezt a zsinórt. Ha nem akarod elvágni, akkor olyan emlékekhez kötöd magad, melyek a végtelenségig befolyásolhatnak. Így aztán a problémás dolgok generációról generációra öröklődnek.

Vedd át a parancsnokságot és mondd azt: ennek itt és most vége van!

Gyakorold a megbocsátást! Aki téged megbántott azzal ugyan úgy, mint akiket te bántottál meg. A problémás ügyeket nem elásni, hanem megbeszélni kell! Amikor ezt meg tudod tenni a szíved megpuhul, az elméd szabaddá, a látásod tisztává és a beszéded kedvessé válik. Tudom nehéz félretenni sok mindent, de valakinek el kell kezdeni. És hidd el megéri!

És ha te megbocsátasz másoknak Isten is megbocsátja a te vétkeidet.

“És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek" Máté 6,12







BÖLCS ÉS A VÁNDOR




Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:

- Milyenek itt az emberek? - tudakolódta.

- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.

- Athéni vagyok.

- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.

- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.

- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.

- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.

- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:

- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:

- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.







EGY DOLLÁROS CSODA


Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón. A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón.

Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit
csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!

- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. - Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.

- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki.

- Tessék? - fordult hozzá a patikus.

- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?

- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.

- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.

A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:

- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?

- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége. De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.

- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.

- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.

- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára. Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt: -Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel.

- Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.

A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen.

Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.

- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna

Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba







EGY GYERMEK ÜZENETE SZÜLEIHEZ


Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te hiába vágytál! Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni nekem mindent, amire fáj a fogam. Néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam, hol a határ.

Add nekem az idődet! Kérdezd meg, mi történt az iskolában! Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok!

Érdeklődj afelől, hogyan oldom meg feladataimat!

Taníts engem a jóra! Mondd el, mi a rossz!
Vitassuk meg terveinket! Bátoríts választásaimban!

Dicsérj, ha megérdemlem! Terelj jó útra, ha tévedtem!
Higgy nekem, bízz bennem!

Irányításoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom bandákhoz, távol tartom magam az alkoholtól és a drogtól.

Magyarázd meg nekem a gyógyszerhasználat szabályait, és figyelmeztess a droghasználat veszélyeire!

Szeress, és hagyd, hogy szeresselek !

Szeress akkor is, ha rossz vagyok! Mutasd ki szeretetedet még abban az esetben is, ha nem tetszik neked a viselkedésem! Bocsáss meg nekem! Fejezd ki megértésedet tévedésemkor!

Add értésemre, hogy mindig van esély az újrakezdésre! Engedd meg, hogy tetteimért én vállaljam a felelősséget! Javíts ki, mondd el, ha tévedtem, de sose tedd ezt mások előtt! Kérlek, sose hasonlíts másokhoz, különösen ne a testvéreimhez! Büntess meg, ha rosszat teszek! Ismerd el, ha jót cselekszem!

Ne parancsolj nekem, kérj tőlem! Ez összetartozásunk érzését jelenti számomra. Ha megkérsz valamire, boldogan megteszem. Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal!

Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit! Még csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim, aggodalmaim. Tiszteld bánatomat, fájdalmamat! Mondd sokszor, hogy szeretsz engem!

Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok, és mindig szeretni fogsz, bármi történjen is!Mindenekelőtt tanítsatok a szeretetre, a hitre, az emberek, az országunk tiszteletére!

Segítsétek a gyerekeket!


Jézus azt mondta:
"...Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa."
(Lk 18:16)







AZ EZÜSTMŰVES


A mester a tűz előtt ült, kezében tartotta a fogóvasat, melynek végén izzott a fém. Az inas kérdezgette őt:

- Miért tartod az ezüstöt a tűzben?
- Azért, hogy minden szennyeződés kiégjen belőle, és nagyon tiszta és nagyon értékes legyen.

- De miért nézed folyamatosan?

- Azért, hogy a kellő pillanatban tudjam kivenni, akkor, amikor már nincsen benne semmi szenny, de még nem égett meg a tiszta fém a tűzben.

- És mikor van ez a megfelelő pillanat?

- Amikor meglátom benne a saját arcvonásomat.

A mester egy kicsit elhallgatott, aztán csendesen hozzáfűzte:

- Tudod, ugyanígy van velünk a jó Isten is. Csak addig hagy bennünket a földi élet tisztító tüzében, amíg meg nem látja bennünk saját arcvonásait. Egy pillanattal sem tovább.







ÉLETADÓ VIRÁG


Az ember egykedvűen ballagott haza az orvostól. Kezeit zsebre vágva, nem nézett se jobbra, se balra, csak maga elé meredt szomorúan. Egyedül volt, nem tartozott senkihez, nem tartozott felelősséggel senki iránt. Ezért vette tudomásul olyan lakonikus nyugalommal a diagnózist: nem gyógyítható.

Nem fájt neki semmi, csak rótta az utcákat, a szemerkélő esőben, hideg, alattomos szélben. Épp csak a komfortérzet miatt hajtotta fel a gallérját. Vagy tán csak megszokásból. Hiszen már úgysem számított semmi. Gondolatai sem voltak... már nem.

Befordult az ismerős sarkon, gépiesen, megszokott módon. Semmi nem változott reggel óta, amikor elindult. Szürkeség, beton, pocsolyák....ahogy mindig is. Nem mindig volt ilyen. Ó dehogy. Valamikor régen szebb volt számára minden. Voltak érzelmei, boldog napjai, nevetés...béke, nyugalom. Ez már egy ideje a múlté...megfakult, ő meg belefásult.

Nem is izgatta magát a kialakult helyzet miatt, hiszen vesztenivalója nem volt már egy ideje. Tudomásul vette az állapotát, küzdeni nem akart, nem volt ereje hozzá. Persze nem dobja el az életét, azért bolond nem volt sosem, de megbékélt valahogy. Ment, lassan, fejét lehajtva, szemben a széllel. Szürke-szürke-szürke. Lépésre-lépés.

Hirtelen megállt...valami megbontotta a sötét egyhangúságot. Mivel eddig is a földet bámulta a lába előtt, észre kellett hogy vegye. A virágot..... Azt a virágot. Ami még reggel nem volt sehol. Hogy is lett volna, hiszen csupa beton minden. Kicsi volt, és nap sárga. Hihetetlen módon vakított a szürkeség közepén. Meglepődött...nagyon régen nem látott ilyen szépet. Pedig semmi különös, csak egy nap sárga kis foltocska... egy betonrepedésben. Hogyan? Mióta? Miért? Kérdések sorjáztak a fejében, miközben szinte megbabonázva nézte az árva kis életet. Közben pillanatonként meghökkent saját magán is. Régóta nem érdekelte szinte semmi, és most egyszerre itt áll, és nézi ezt a pici csodát...És kérdések fogalmazódnak meg benne. Furcsa érzés volt...megint érezni. Érdeklődni valami iránt, szépnek látni valamit. Már el is felejtette szinte hogy milyen az. Nem tudott szabadulni. A virág tisztasága, léte, kisugárzása fogva tartotta. Lehajtotta a gallérját, leguggolt a növényke elé...észre sem vette hogy az eső már elállt. Úgy általában semmit nem érzékelt most maga körül. De talán mégis: melegedett. Amit még nem tudott az az, hogy nem az idő, hanem ott bent valami. Kinyújtotta az ujjait, óvatosan megérintette a virág szirmait, nem tudta miért teszi, csak érezte hogy meg kell tennie. Puha volt és meleg. Meglepően szokatlan ez egy virágtól. És ez a melegség lassan felkúszott a férfi kezén. Nem értette mi történik. Egy virág csak, nem is valami ritkaság vagy bódító illatú csoda...és mégis más. Megállította, mozdulatra, gondolatokra kényszerítette...és nem eresztette tovább. Úgy érezte tennie kell valamit, mert a növényke itt menthetetlenül elpusztul, lehet hogy még ma. Nem tudta volna megmagyarázni hogy miért teszi, hogy mit akar, csak vitte valami sosem volt érzés...a virág élni akarása teljesen letaglózta, magával ragadta. Pár lépésre volt csak otthonról, mégis rohant. Szerszámok, kapkodás...aggódás, türelmetlenség...már arra sem volt ideje hogy meglepődjön önmagán. Kimelegedett, megcsillant a szeme, arcába új szín költözött. Félt hogy elkésik, pedig a virágnak szüksége van rá! Honnan ez a bolondság? Mit csinálok? Ötlött fel benne egy pillanatra. De már futtában csak. Vitték a lábai, a szíve...azok az érzések amiket már rég eltemetett magában.

Lélekszakadva ért vissza az utcára...a virág várta. Kinyílva, ragyogóbban mint valaha. Mintha mosolyogna...gondolta a férfi. És visszamosolygott. Fogta a szerszámait, és óvatosan nagy figyelemmel kiszabadította a növényt a beton fogságából. Az arca elé emelte, és a virág hálásan hozzá hajolt. Felvitte a lakásba, és helyet, meg fészket csinált neki egy régi cserépben, amiben eddig a tollait, ceruzáit tartotta. Holnap veszek egy szebbet, gondolta, de valahogy érezte hogy a virágnak ez egy csöppet sem fontos. Elrendezte a földet, óvatosan beletette a növénykét és helyet csinált az ablakban egy védett helyen. Érje a nap, de a szél ne bántsa...gondosan, óvatosan. Ha már itt volt, rendet csinált. Pedig ki tudja már mikor utoljára. De most kellett, mégsem láthatod ezt nap mint nap....motyogta magában. Széthúzta a függönyt teljesen...beáramlott a fény. A virág felragyogott...ahogy még soha egyetlen virág sem amit eddig a férfi életében látott. Odaszögezte a férfi tekintetét...és ő végtelen nyugalommal és szeretettel nézte a kisnövényt. Órákon át. Beszélgettek, szavak, hangok nélkül, csak az érzékek nyelvén. Estére a virág nevet is kapott....Évának nevezte a férfi, mint az első nőt a földön, hiszen legalább akkora jelentőséggel bírt már az életében...mint Éva az emberiség történetében. És valahogy illett is Hozzá. És úgy is érezte hogy Ő az első... Az ember hosszú-hosszú évek óta nyugodtan és pihentetően aludt. Elkerülték a rémei, a fájdalmai. Reggel kipattant a szeme és a virágot kereste a tekintetével...ami nem volt nehéz, hiszen még elalvás előtt abba az irányba fordította az ágyát. Igen!! Ott volt...várta hogy a férfi felkeljen, és addig a reggeli napfényben illegette a szirmait...szerette a napot. A férfi megnyugodott...elmosolyodott és a székhez lépett ahová este a ruháit hajtogatta. Végigkutatta a zsebeit és megtalálta a gyűrött papírt amit még tegnap adtak neki az orvosnál...

Kisimitgatta, elolvasta újra.. egy név és egy telefonszám...egy új lehetőség, egy komolyabb esély....

Felemelte a telefont... tárcsázott...


Most már élni akart... volt kiért...







AZ IDŐS ÁCS


Az idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulni. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során szép nagyra nőtt családjával tölthet.

- Valahogy majd csak elleszek; - mondta.

A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki még egy házat.

Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő, és máris látni lehetett, hogy az utolsó házába a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez egy egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadására megjelent a főnök is, aki magával hozta a ház kulcsait, s azokat átadta az ácsmesternek.

- Ez a Te házad - mondta. - Ezt én adom ajándékba.

Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár... Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, egészen másképp dolgozott volna.

Így van ez mindnyájunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk magunkból. És aztán jön a hidegzuhany, amikor rádöbbenünk, hogy nekünk kell majd laknunk abban a házban, amit magunknak építettünk. Ha újra kezdhetnénk, egészen más életet építenénk.

Tehát nincs visszaút.

Te is építőmester vagy. Te is nap, mint nap kalapácsot fogsz kezedbe, hogy szöget verj be a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel.

Egyszer valaki úgy fogalmazott, hogy: "az élet egy csináld magad vállalkozás". Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy ma döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd.
Építkezz okosan.


Ne feledd:

Úgy szeress, mintha senki nem bántott volna meg!

Úgy dolgozz, mintha nem lenne szükséged a pénzre!

Úgy táncolj, mintha senki sem figyelne!







AZ IGE HATALMA


Chicago városban egy hideg, sötét éjszakán beállt egy nagy hóvihar. Egy kisfiú újságot árult a sarkon, az emberek közül néhányan bent, páran kint voltak a hidegben. A kisfiú annyira fázott, hogy meg sem próbált több újságot eladni.

Odament egy rendőrhöz és megkérdezte:

- Uram, meg tudná mondani, hogy egy szegény fiú hol találhat meleg helyet, ahol éjszaka elalhat? Tudja, egy dobozban alszom a sarok után mindjárt lefelé a sikátorban, és ez elég hideg lesz számomra. Legyen olyan kedves, segítsen egy meleg helyet találnom éjszakára.

A rendőr végignézte a kisfiút és ezt mondta:

- Menj lefelé az utcában addig a nagy fehér házig és kopogtass be. Amikor ajtót nyitnak, te csak mondd azt, hogy János 3:16 és be fognak engedni.- A kisfiú megtette. Felment a lépcsőn, kopogott az ajtón és egy hölgy válaszolt.

A kisfiú felnézett és ezt mondta:

- János 3:16.

A hölgy ezt válaszolta:

- Gyere be fiam.

Bevezette a gyereket és leültette egy megrepedt aljú hintaszékbe a hatalmas régi öreg tűzhely előtt majd kiment. A fiú ott ült egy rövid ideig és gondolkodott: János 3:16... Én ezt nem értem, de ez biztosan felmelegít egy átfagyott fiút.

Később visszajött a hölgy és megkérdezte:

- Éhes vagy?

- Hát, csak egy kicsit. Jó pár napja nem ettem és találgattam, meddig bírom még valamicske étel nélkül.

A hölgy bevezette őt a konyhába és leültette egy csodálatosabbnál csodálatosabb ételekkel megrakott asztalhoz. A kisfiú csak evett és evett addig, amíg nem bírta tovább. Akkor ezt gondolta magában: János 3:16... Haver, én ezt nem értem, de egy éhes fiút jóllakottá tesz
A hölgy ezután felvezette a lépcsőn a fürdőszobába egy hatalmas fürdőkádhoz tele meleg vízzel. A kisfiú ott maradt és áztatta magát egy ideig. Amíg ezt tette, elgondolkodott: János 3:16... Ezt én nem értem, de egy piszkos fiúból tisztát varázsol. Az az igazság, hogy úgy igazán, még soha nem fürödtem egész életemben. Az egyetlen fürdőm az volt, amikor odaálltam a nagy öreg tűzcsap elé, amikor az kitört.

A hölgy bejött és kivitte, bevezette egy szobába, lefektette egy nagy régi puha ágyba, betakarta a nyakáig, jó éjt puszit adott neki és eloltotta a lámpát. Amíg ott feküdt a sötétben és kinézett az ablakon a lehulló hópelyhekre azon a hideg éjszakán, ezt gondolta magában: János 3:16... Ezt én nem értem, de egy fáradt fiút kipihentté tesz.

A következő reggel a hölgy visszajött és újra levitte a kisfiút ahhoz a nagy asztalhoz, tele ennivalóval.

Miután evett, visszavitte ahhoz a nagy, öreg repedt aljú hintaszékhez a tűzhely előtt és felemelte a nagy, öreg Bibliát. A hölgy leült a kisfiú elé és belenézett fiatal arcába.

- Érted a János 3:16-ot? - kérdezte szelíden.

A kisfiú felelt:

- Nem hölgyem, nem értem. Első alkalommal akkor hallottam, amikor a rendőr mondta, hogy ezt mondjam.

A hölgy kinyitotta a Bibliát a János 3:16-nál és elkezdett neki Jézusról beszélni. Ott, a nagy, öreg tűzhely előtt a kisfiú átadta a szívét és életét az Úr Jézusnak. A kisfiú ott ült és gondolkodott: János 3:16... Ezt nem értem, de egy elveszett fiút megmentetté tesz.

Tudod... bevallom, hogy nem értem, Isten hogyan akarhatta elküldeni az Ő Fiát, hogy meghaljon értem és Jézus hogyan egyezhetett bele, hogy megtegyen egy ilyen dolgot. Nem értem az Atya és az összes angyal gyötrelmét a mennyben, amint látták Jézust szenvedni és meghalni. Nem értem azt a nagyfokú szeretetet IRÁNTAM, ami Jézust a kereszten tartotta a haláláig. Én nem értem ezt, de egy életet teljes értékűvé tesz.


Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

János 3: 16

Ha te nem szégyelled ezt, kérlek, kövesd az utasításokat. Jézus mondta: ,,Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt." Csak akkor add tovább, ha érted ezt. Én szeretem Istent. Ő az én élet forrásom. Ő tesz engem működőképessé nap mint nap.










A MENNYORSZÁGBA UTAZÓ KILÁNY


A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az "útipoggyászával", egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úticsomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságosan igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet.

A kislány így felelt:

- Nincs jegyem.

Erre a következő beszélgetés alakult ki:

- Hova utazol hát?

- A mennybe megyek - hangzott a válasz.

A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:

- Igen? És ki fizeti a vonatjegyet?

- Az Úr Jézus - felelte a kislány, és hozzáfűzte: - Ez a vonat nem a mennybe megy, és az Úr Jézus nem utazik rajta?

- Azt hiszem nem - válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyíltszívűsége. - De miből gondolod?

- Mert édesanyám gyakran énekelt egy éneket a vonatról, amely a mennybe megy, és az Úr Jézus kifizette az útiköltséget mindenkiért, aki azon utazik. De most már nem tudja többé énekelni. Nemrég meghalt. Ezért elhatároztam, hogy utána utazom, hogy ismét együtt legyek vele. Nem ismeri a dalt a vonatról, amely a mennybe megy? Nem énekli a kislányának, hogy el tudjon aludni? Vagy nincs kislánya? - kérdezte a kicsi, miután a kalauz csendben végighallgatta.

Megindult hangon válaszolt:

- Volt egy kislányom, körülbelül olyan idős, mint te, de már meghalt. Talán ő is a mennybe van.

- És most a bácsi odautazik, hogy viszontlássa? - kérdezte a kislány nagy együttérzéssel. Néhány utas érdeklődve hallgatta a beszélgetést. Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseitől. Valaki ezt mondta:

- Ez egy angyal!

- Nem, Kati vagyok. Az angyalok az Úr Jézusnál vannak a mennyben. - Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat:

- Mindannyian a mennybe utaznak? Annak nagyon örülnék! Biztosan mind szeretik az Úr Jézust, és imádkoznak Hozzá, ahogyan anyukám is mindig tette velem. Anyukám azt mondta, hogy mindenki, aki valóban hisz az Úr Jézusban, minden nehézség nélkül a mennybe kerül.

- Édesanyád biztosan jó asszony volt - szakította félbe az egyik utas a kislányt.

- Az én anyukám azonban sosem akarta, hogy valaki azt mondja neki, jó ember. Mindig azt mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül Isten; és hogy nem azok az emberek jutnak a mennybe, akik azt hiszik, hogy jók, hanem csak azok, akiknek az Úr Jézus megbocsátotta bűneiket.

A kislány kék szemét a kalauzra emelte:

- De még mindig nem mondta meg, hogy a mennybe utazik-e. Nem akarja viszontlátni a lányát a mennyben? Vagy nem is hisz az Úr Jézusban?

A kalauz csöndben állt, és nem tudta, mit kezdjen a kislánnyal. Az egyik utas értésére adta, hogy kifizeti a kislány jegyét. A kalauz azonban így felelt:

- Meddig vigyük magunkkal a kislányt? Nem hagyhatjuk, hogy valahol csak úgy kiszálljon. Mi lesz ebből a gyermekből? - Komolyan aggódott miatta.

Nyugodtan kérdezett tovább a gyermek:

- Mit mondjak a kislányának, ha találkozom vele a mennyben? Mondjam neki azt, hogy az apukája most nem tud a mennybe jönni, de később eljön őt meglátogatni?

Az az utas, aki tanúja volt ennek a beszélgetésnek, és tovább mesélte az esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor ért lakóhelye vasútállomásához, és le kellett szállnia. Később azonban megtudta, hogy Kati dolga jól végződött. Valaki oltalmába vette a kislányt, és hazavitte, ahol a hozzátartozói már aggódtak a gyermek miatt. Előzőleg semmit sem mondott nekik tervezett "mennyei útjáról".

Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt. De talán el kellene tűnődnünk ezen: Mi a megfelelő vonatot választottuk-e, és ismerjük-e a célállomást? Hova vezet életünk útja? Eldöntöttük-e már, hogy mi az úticélunk?















 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Próza  
Címkék: visszacsúsztatta, összetartozásunk, vasútállomásához, csodálatosabbnál, befolyásolhatnak, visszamosolygott, megvalósításával, specializálódott, szertefoszlottak, megbocsájtásnak, felháborodottan, betonrepedésben, megcsoszogtatta, parancsnokságot, útipoggyászával, felébresztették, választásaimban, gyűjteményükben, beszélgetésnek, mindnyájunkkal, mellényzsebébe, visszatöltötte, pillanatonként, elárverezésére, lecsendesíteni, elgondolkodott, gyűjteményükbe, vesztenivalója, megfeledkeztek, idegsebészetre, végighallgatta, irányításoddal, kiszabadította, együttérzéssel, menthetetlenül, nyíltszívűsége, ifjú Károly, parasztnál szállt, polcon fekvő, fejezetet Felség, paraszt kiment, aranyat tett, herceg búcsúzáskor, paraszt megígérte, fejezetet belőle, herceg felnyitotta, paraszt nagy, arany pénzt, vagyonos ember, nagyszerű munkákat, vietnami konfliktus, másik katonát, TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK, ARANY BIBLIÁBAN, Uram Ön, BESZÉLŐ FÁK, BOCSÁSS MEG ÉS LÉPJ TOVÁBB, BÖLCS ÉS VÁNDOR, DOLLÁROS CSODA, Indián Törzsfőnök, Carlton Armstrong, GYERMEK ÜZENETE SZÜLEIHEZ, ÉLETADÓ VIRÁG, IDŐS ÁCS, MENNYORSZÁGBA UTAZÓ KILÁNY,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Nem látom őket  Március 25. - Gyümölcsoltó Bol...  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Esti képek  képre írva  Facebookon kaptam  Ne hagyd  Szép estét  Facebookon kaptam  Kövesd a vezetőt  Óraállítás  Facebookon kaptam Krisztinától  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  A csend aranyat ért  Az a nap, amelyik nevetés nélk...  Az eper flavonoidjainak gyógyh...  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Soli Deo gloria  Ne hagyd  képre írva  Nem azt látja  Facebookon kaptam Krisztinától  képre írva  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Szép estét  A nagy természet  Az idegen országok éghajlata  Szép estét kedves látogatóimna...  Facebookon kaptam  Egy hét kihagyás  Az eper flavonoidjainak gyógyh...  Leereszkedés és olvadás  Facebookon kaptam  Amikor Jézusnak gondjai voltak...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Apu  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Apu  Az izmaink nem csak testmozgás...  Zilahy Lajos - A régi ház küsz...  A haj állapotának javítása egy...  Reményik Sándor: Itt most virá...  Rács mögé  Facebookon kaptam  Jó éjszakát  A pálma a győzelem és a diadal...  Szép estét kedves látogatóimna...  Az eper flavonoidjainak gyógyh...  Alvó baby  Nagyhétfő:  virágvasárnap  Jó éjszakát  Antoine de Saint-Exupéry gondo...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  2004-es kivégzés után  Facebookon kaptam  Szép estét kedves látogatóimna...  Facebookon kaptam  Agárdi Gábor gondolata  Facebookon kaptam Krisztina b...  Hibáztam már  Esti Ima !  Sok ember olyan,  képre írva  Kőrösi Csoma Sándor gondolata  Esti kép  Nagyon furcsa szeretni valaki...  Virágvasárnap: az élet és a re...  Levél lány  Virágvasárnap: az élet és a re...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Virágvasárnap a húsvét előtti  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Hibáztam már  Mi van, ha?  Facebookon kaptam  Nem azt látja  Alvó cica  A jó kedv a világon  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Jó éjszakát  Facebookon kaptam  Paul David Tripp Március 28  A nagyhét eseményei  Nagyhétfő:  Alvó baby  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam 
Bejegyzés Címkék
ifjú Károly, parasztnál szállt, polcon fekvő, fejezetet Felség, paraszt kiment, aranyat tett, herceg búcsúzáskor, paraszt megígérte, fejezetet belőle, herceg felnyitotta, paraszt nagy, arany pénzt, vagyonos ember, nagyszerű munkákat, vietnami konfliktus, másik katonát, fiatalember állt, fiának köszönheti, golyó szíven, művészet iránti, fiatalember felemelte, fiáról készült, fiatalember festett, katona mennyire, ember meghalt, képek elárverezésére, értékes képeket, saját gyűjteményükbe, fiúról készült, emelvényen volt, árverésvezető kopogtatott, árverést ezzel, képpel kezdjük, híres képeket, árverésvezető azonban, másik hang, képet nézzük, igazi képekkel, árverésvezető tovább, ember szólalt, terem hátuljából, volt minden, tömeg kezdett, árverésvezető csapott, második sorból, többi képpel, árverésvezető letette, aukciónak vége, végakaratban feltétel, egész vagyont, megkap mindent, dombtetőn három, kincsesláda lesz, erdő legmagasabb, emberek mindenhonnan, mennyek országához, emberek örökké, egyik ember, asztalos &#8211, asztalos belőle, második fánál, nagyon magas, hajógyárban biztosan, harmadik fához, nagyon elszomorodott, favágó megszólalt, fával nincsenek, első fából, jászolt készített, második fából, sötét helyre, ember jött, istállóba ahol, gyermeket hozott, kisdedet elhelyezte, szénával telt, fának eszébe, világ legnagyobb, emberek közül, egyik fáradt, belőle készített, emberek felébresztették, szél felé, csapásra elmúlt, királyok királya, legerősebb vihart, város utcáján, emberek szidalmazták, embert felszögezték, keresztre amit, domb tetején, istennek tervei, három fának, istennek milyen, megbocsájtásnak igen, másik emberrel, széndioxid kilégzése, csak ártani, összes keserűség, szeretet próbája, végtelenségig befolyásolhatnak, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 69 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1174
  • e Hét: 9411
  • e Hónap: 36034
  • e Év: 173406
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.