Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Tanulságos történetek 6.
  2022-10-13 21:45:16, csütörtök
 
 










TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK 6.









GYÁSZJELENTÉS - A JÓZAN ÉSZ HALÁLÁRA (NYUGODJÉK BÉKÉBEN)


Ma egy szeretett barátunk halálát siratjuk: a Józan Észét, aki sok éven át volt közöttünk. Senki sem tudja biztosan, hány éves volt, mivel születési adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztői-ben.
Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint "dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett" és "mindennap kell olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel aranyat, ki korán kel és, hogy felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint "az élet nem mindig igazságos" és "lehet, hogy én vagyok a hibás".

Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok ("addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér") és megbízható szülői stratégiák szerint élt.

Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor jó szándékú, de hatástalan szabályokat kezdtek alkalmazni:

- jelentések egy hatéves kisfiúról, akit szexuális zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát;

- kamaszokról, akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert feljelentették drogot áruló társukat,

- vagy a fegyelmezetlen diákját megdorgáló tanítónő elbocsátása csak rontott az állapotán.

Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését.

Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy gyereket naptejjel, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy diáklány teherbe esett, pláne ha abortuszt akart csináltatni.

Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a tízparancsolat erkölcsi üzenete nevetségessé vált, a legtöbb egyház üzletté aljasult, és amikor a bűnözők kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik.

Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá, és hogy ha egy rendőr megöl egy bűnözőt, még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt, azonnal eljárás indul ellene aránytalan védekezés miatt.

Józan Ész halálát megelőzte

- szüleié: Igazságé és Bizalomé,

- feleségéé: Bölcsességé,

- leányaiké: Felelősségé és Törvényességé,

- fiuké: Ésszerűségé.

Túlélik (de nem gyászolják!) szörnyű mostohatestvérei: ,,Hívják ide az ügyvédemet", ,,Nem én voltam", ,,Ne szólj bele" és ,,A társadalom áldozata vagyok"...

Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen értesültek arról, hogy elment.







GYERE HAZA GYERMEKEM!


A leány életében először minden olyan érdekes volt, de azután minden szertefoszlott, és nem maradt más, mint a nyomorúság. Végül is Chicago alvilágában kötött ki. Zajos mulatságokat csapott barátaival és barátnőivel, szíve mélyén azonban ott volt az elveszett otthon utáni vágy.

Anyja egész éven át várt gyermekére. Szívesen utána ment volna, hogy megkeresse, de hol? A szeretet találékony. Levelet írt. De hová? Leányának címét a bűnügyi rendőség sem tudta már évek óta felfedezni.
Csináltatott magáról egy csomó fényképet, úgy, ahogy volt, a szomorúságtól megöregedve; a képeket papírlapra ragasztotta, és minden egyes papírra felírta:

Gyere haza, Anyád vár!

A képeket azután elvitte azokra a szórakozóhelyekre, ahova a chicagói alvilág járt,
és engedélyt kért, hogy a falra akaszthassa. Vajon ér ez valamit? Elolvassa a lánya? És ha igen, hallgat rá?

Sötét éjszaka volt. Az egyik bárban valami nótát játszott a zenekar. Fiatal nő imbolygott a bárpult felé a bűnbarlangon végig. Lelke üres volt, élete elrontva. Hirtelen megállt, mint akit villám sújtott végig.

A falon egy idős asszony képét látta....

Szívszaggató sikoltás hallatszott: Anyám !

Egy órával később otthon volt.

Csupán négy szó : nem sok !

De ebben a négy szóban benne van annak a levélnek a tartalma is , amit Isten küld Neked.

Gyere haza !

Valaki aki nagyon szeret, vár Rád !

Isten is így vár rád! Ha megfáradtál, eltévedtél akkor ne feledd: Ő mindig vár Reád!







HA TUDTAM VOLNA ...


Az angol királynő gyakran ellátogat a Bob Morrow kastélyhoz. Egy alkalommal, amikor egyedül sétált ott, elkezdett esni az eső. A legközelebbi parasztháznál keresett menedéket. A hölgy, aki ajtót nyitott, nagyon dühös volt amiatt, hogy valaki ebben a kora reggeli órában háborgatni merészeli. Résnyire kinyitotta az ajtót, és kimordult:

- Mit akar?

A királynő nem mutatkozott be, csak egyszerűen megkérdezte:

- Kölcsönkaphatnék egy esernyőt?

- Egy pillanat! - mormogta az asszony. Bevágta az ajtót, egy pillanatra eltűnt, majd kihozta a legócskább ernyőt, amit csak talált - olyat, aminek néhány merevítőbordája törött volt, és vásznát apró lyukak tarkították. Kidugta az ajtón, és azt mondta: - Itt van.

A következő reggel a királyné teljes kísérete odavonult díszegyenruhában a parasztház elé. A kíséret egyik tagja bekopogott, és a következő szavak kíséretében adta vissza az ernyőt az asszonynak:

Asszonyom, Anglia királynője köszöni Önnek. Elmenőben még hallotta, hogy az asszony azt motyogja:

- Ha tudtam volna, a legjobbat adtam volna neki.


Vizsgáljuk át életünket, idézzük fel emlékeinket! Volt olyan történet amikor jobbat adhattunk volna, mint amit valójában adtunk?

Gondoljunk mennyei Atyánkra, aki a legjobbat adta nekünk:

Jn 3,16 - Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.







HŰSÉG ÉS SZERETET...


Történetünk egy morózus idős férfiról szól,- akinek senkije nem volt, nem szeretett senkit, és mogorvasága miatt őt sem szerette senki...
Haragban volt az egész világgal, időnként talán még saját magával is...

Egy külvárosi kerítés nélküli rozoga házban tengette életét, nyugdíja nem volt. A segély, amit kapott, éppen csak ahhoz volt elég, hogy ne haljon éhen. Alkalmi munkákból élt, mert még dolgozni tudott. A szomszédoktól kapott maradék főtt ételt ette, mert magának nem főzött soha.

Volt egy kutyája, akit csak azért tartott, hogy távol tartsa a házától az idegeneket, de nem kapott tőle simogatást, inkább csak szitkokat, mert rajta töltötte ki a mérgét.

Egyik alkalommal az egyik szomszédtól,- disznótoros kóstolót kapott, amely maradékát az álló fára akasztotta, de nem elég magasra. Örökké éhes kutyáját nagyon izgatta a csomagból áradó kolbász illata, és felugrott érte. Meg is dézsmálta rendesen.

Mikor gazdája észrevette, hogy mi történt, seprőnyéllel kegyetlenül megverte, és elkergette a háztól. Akárhányszor visszatért, mindig elzavarta, ezért csak éjszakára mert visszalopakodni a házhoz. Hajnalig őrizte a házat a lábtörlőként használt rongyra kuporodva.

Aztán visszament a szeméttelepre, ahol némi élelmet talált magának.

Egy éjszaka miközben a lábtörlőn feküdt furcsa szagot érzett, ezért hangos ugatásba kezdett, de a gazdája csak nem ébredt. Elszaladt a legközelebbi szomszédok háza elé, és ott ugatott, amíg elő nem jött a házigazda.

Elkezdett hazafelé szaladni,- majd rögtön vissza, amiből a szomszéd megértette, hogy baj történt. Hideg éjszaka volt,- de felöltözött, és átment a kutyával a szomszéd házához.

Bezörgetett az ablakon, de semmi életjelet nem látott odabent. Ezért vállával belökte a rozoga ajtót, ami rögtön engedett a nyomásnak. Odabent nagy füst volt, és sötétség, csak a holdfény vezette az ablakhoz, amit kinyitott. A friss levegő hamar átjárta a kis szobát, és az öreg fuldokolva kezdett köhögni, de nem engedte, hogy orvost hívjanak hozzá. Mint később kiderült, régi vaskályhájából dőlt a füst, de végül megúszta.

Nagyon elszégyellte magát, mikor megtudta, hogy kivert kutyája hívta fel a szomszédok figyelmét a veszélyre. Ezután sokszor szólítgatta a kutyát, akinek még neve sem volt, csak "takarodj". A kutya megértette, hogy gazdája már nem haragszik rá, és visszament hozzá.

Utána már nemcsak szidást, hanem simogatást is kapott gazdájától, aki teljesen más ember lett. Örült, hogy őt is szereti valaki, méghozzá minden érdek nélkül. Már nem a saját magára gondolt hanem kutyájára is akit "fickónak" nevezett el - Inkább ő nem evett eleget, csak a kutyának is maradjon. Az emberekhez is másként kezdett viszonyulni. Kibékült a világgal, mert a kutyája megtanította szeretni.

Nem is csoda, hogy ilyen volt hiszen a szüleit nem ismerte soha, gyermekotthonban nőtt fel, és csípő ficama miatt erősen bicegett, ami miatt még csúfolták is a gyerekek. Az öreg még két évig élt szeretetben kutyájával. Egy késő őszi napon ágynak esett, és nem sokkal utána tüdő gyulladásban meghalt. Télen volt a temetése. Utolsó útjára Fickó is elkísérte.

A hűséges ebet gazdája sírján találták csonttá fagyva.







ILYENEK ISTEN ÚTJAI?




Egy öreg remete kunyhója előtt feküdt és azt gondolta: ,,Hiszen már elég régen élek ezen a világon, de hogy abban minden rendben volna, és hogy Isten útjai mindig jók és bölcsek lennének, abba sehogyan sem tudok belenyugodni." Ezzel a gondolattal aludt el, és egy álmot látott.

Azt álmodta, hogy egy hang szólt hozzá az égből: ,,Kelj fel, János, és menj ki a világba, megmutatom neked Isten útjait!" Felkelt, vette a botját és kilépett az erdőbe. Nemsokára eltévedt. Sehogyan sem talált kiutat, és félelmében kiabálni kezdett, hogy valaki meghallja. Egy ismeretlen férfi lépett hozzá és így szólt: ,,Gyere velem, mert egyedül nem tudod megtalálni az utat ebben az erdőben."

Estére egy házhoz értek. A házigazda barátságosan befogadta, s bőségesen ellátta őket étellel, és szállást adott nekik, mert így mondta: ,,Boldog napot ünneplek ma. Ellenségem kibékült velem és barátságunk megpecsételésére egy arany poharat ajándékozott nekem." - Másnap azt kívánták a házigazdának, hogy Isten jutalmazza meg irgalmasságáért. A remete azonban észrevette, hogy kísérője titokban kivette a szekrényből az aranypoharat, batyujába csúsztatta, és amint továbbmentek, magával vitte. A remete ezért már-már megharagudott, de kísérője így szólt:

,,Hallgass! Ilyenek Isten útjai!"

Ezután megint egy házhoz jutottak. A házigazda azonban fösvény volt, káromkodott és szitkozódott a kéretlen vendégekre. Gúnyolta és bántotta őket. ,,Innen el kell mennünk" mondta a kísérő, ,,és le kell ráznunk cipőinkről a port." De még mielőtt elindultak, odaajándékozta a házigazdának a szép aranypoharat. Az csodálkozott és nem tudta, hogyan jön hozzá. ,,Mit csinálsz itt?" fortyant fel a remete, de a másik az ujját szájára tette és így szólt:

,,Hallgass! Ilyenek Isten útjai!"

Estére ismét egy emberhez érkeztek. Ez nagyon jó valaki volt, csak nagyon szomorú. Elmondta, hogy munkájával nem tud boldogulni, üldözi őt a balszerencse, mindenét el kell adogatnia. Nincs neki már egyebe, csak a rozzant viskója, üres falaival. ,,Isten meg fog segíteni", mondta a kísérő. De távozásuk előtt fogta a lámpát és felgyújtotta a házat a fejük fölött. ,,Állj!" kiáltotta a remete és meg akarta akadályozni, de az azt mondta:

,,Hallgass! Ilyenek Isten útjai!"

A harmadik nap estéjén egy olyan férfihez jutottak, aki szívélyesen fogadta őket, de nagyon komor, magába zárkózott ember volt. Csak a kis fiacskájához volt nagyon kedves. Egyetlen gyermeke volt és nagyon szerette. A remetének ez nagyon tetszett. Amikor reggel elbúcsúztak, azt mondta a házigazda: ,,Én nem tudlak benneteket elkísérni, a fiam majd megmutatja nektek az utat a padlóig, amely átvisz a vízen. De vigyázzatok a gyermekre, nehogy valami baja legyen!"
,,Isten meg fogja őrizni", mondta a kísérő és kezet nyújtott a házigazdának. Mikor a keskeny pallóhoz értek, amely alatt zúgott a víz, a gyerek vissza akart térni. De a kísérő így szólt: ,,Menj csak előre!" Mikor a palló közepére értek, megragadta a gyermeket tarkójánál fogva, fölemelte a magasba és lehajította a folyóba.

A remete most már nem tartóztatta magát s kísérőjére kiáltott:

,,Te képmutató ördög! Inkább pusztuljak el a vadonban, vagy tépjenek szét a vadállatok, mintsem hogy veled még csak egy lépést is tovább menjek! Ezek lennének Isten útjai, amelyeket meg akarsz mutatni? Hazudsz és menj a hazugságoddal a pokolba!"

De ebben a pillanatban a kísérő angyallá változott. Mennyei fény sugározta körül és így szólt:

,,Halljad János! Az a pohár, amelyet elvettem a barátságos embertől, meg volt mérgezve. A fösvény bűnei büntetéséül a halált üríti ki belőle. A szegény, szorgalmas ember ismét felépíti a házát, és a hamu alatt kincset fog találni. Ezáltal kijut nyomorúságából. Az az ember, akinek a gyermekét vízbe dobtam, hírhedt gonosztevő. Gyermekéből, akit rosszul nevelt, idővel gyilkos lett volna. Most pedig az apa szívét gyermekének elvesztése bűnbánatra fogja indítani, maga a gyermek pedig jó helyen van. Te nem ismerted ki magad Isten útjainak bölcsességében és igazságosságában. Lásd! Most láthattál belőle egy darabot. Légy megelégedett ezután!"

Ezzel az angyal eltűnt. A remete felébredt, bement a kunyhójába és ettől a naptól fogva kigyógyult minden kételyéből."







JANE WELSH NAPLÓJA


A nagy skót esszéíró és történész, Thomas Carlyle, feleségül vette a titkárnőjét, Jane Welsh-t. Az asszony továbbra is a férjének dolgozott, de megbetegedett. Carlyle, aki nagy odaadással végezte munkáját, nem igazán vett tudomást arról, hogy az asszony beteg, és hagyta, hogy tovább dolgozzon. De az asszony rákos volt, és végül ágynak esett. Bár Carlyle igazán szerette a feleségét, úgy találta, hogy nincs elég ideje arra, hogy sok ideig mellette legyen, vagy sok figyelmet fordítson rá.

Aztán az asszony meghalt.

A temetés után Carlyle bement Jane szobájába, és meglátta az asszony naplóját az asztalon; felvette, és olvasni kezdte. Egy teljes oldalon csak egyetlen sor állt:

,, Tegnap egy egész órát töltött velem, és ez olyan volt, mint a mennyország; nagyon szeretem őt."

A valóság, melyet meglátni addig valamiért túlságosan vak volt, most metsző élességgel hasított belé. Túl elfoglalt volt ahhoz, hogy észrevegye, milyen sokat jelent Jane-nek. Visszagondolt, hogy milyen sokszor kötötte le a munkája, és egyszerűen nem vett tudomást a feleségéről. Nem látta a felesége szenvedését. Nem látta a szerelmét.

A következő oldalra lapozva olyan szavakat olvasott, melyeket sohasem tudott elfelejteni:

,,Egész nap füleltem, hogy hallom-e a lépteit az előszobában, de most már késő van, és azt hiszem, ma már nem fog jönni."

Visszatette a naplót az asztalra, és kirohant a házból. A barátai találtak rá az asszony sírja mellett, sárral borítva. Szemei vörösek voltak a sírástól, könnyek csorogtak le az arcán. ,,Bárcsak tudtam volna, bárcsak tudtam volna" - zokogta.

Jane halála után Carlyle a közélettől visszavonult és nem nagyon próbálkozott az írással.

Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az ÚR, és mint ifjú menyasszonynak, ha megvetett volt is, ezt mondja Istened: Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó URad.
Ézsaiás 54,6-8

Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt. Mert ez a te osztályrészed az életből, és az, amiért fáradozol a nap alatt.







JÓL NÉZZÉTEK MEG FELESÉGETEKET


Vasárnap délután történt. London egyik legszegényebb negyedében egy nagy összejövetelen kellett beszélnem. Ha férfiakhoz szólok, gyakran gondolok a feleségükre is. Így történt, hogy igehirdetésem közben hirtelen ötlettől vezérelve a következőket mondtam:

- Férfiak! Most egy pillanatra eltérnék a témánktól és személyes tanácsot szeretnék adni. Ma határozzátok el, hogy az összejövetel után kivételesen egyenesen hazamentek. És miközben otthon a teát isszátok, jól nézzétek meg a feleségeteket és próbáljátok meg olyannak látni, amilyen akkor volt, amikor elkezdtetek udvarolni neki. Utána kerüljétek meg az asztalt és csókoljátok meg!

Majd folytattam a beszédemet és nem gondoltam többet a jószándéku tanácsra. Egészen a legutóbbi napokig. Nemrégen ugyanis épp az irodám felé tartottam, amikor az utca túloldalán egy férfit láttam meg, aki élénken integetett felém. Vártam, amíg át tudott jönni a zebrán.

- Uram - mondta komoly hangon - szép kis ügybe kevert.

- Én? Magát?

- Igen, ön!

- De hiszen én nem is ismerem. Kicsoda ön tulajdonképpen?

- Annak semmi köze a dologhoz, hogy ki vagyok. De szép kis históriába kevert.

- De hogyan? Miért?

Még mindig halálosan komolyan nézett rám:

- Nem emlékszik, hogy mit mondott West Hamben a férfi-összejövetelen? - kérdezte.
- Dehogynem.

- Jó, én is ott voltam, és nem emlékszik már, hogy mit mondott?

Gondolkoztam.

- Azt hiszem, hogy Isten szeretetéről beszéltem.

- Igen. És nem emlékszik már, hogy még mit mondott?

Ez már nem jutott eszembe, és meg is mondtam neki.

- Nem emlékszik, hogy azt mondta, menjünk egyenesen haza és jól nézzük meg a feleségünket?

- Ja, igen, most jut eszembe, de ez okozta volna a bajt?

- Igen, ugyanis megtettem.

- És mi történt?

- Először még valamit el kell mesélnem önnek. Tehát amikor kijöttünk az összejövetelről, egy páran ott ácsorogtunk és azt mondtuk, hogy igaza van, otthon kell elkezdeni. Nem mondtam a többieknek, mit határoztam el, de azt gondoltam, hogy hazamegyek és megteszem, amit mondott. Tehát ahelyett, hogy még sokáig beszélgettünk volna, mint általában, és a beszédet és az igehirdetőt kritizáljuk, rögtön hazamentem, és amikor hazaértem, a tea már kész volt. Tehát leültem és jól megnéztem a feleségemet.
Uram, micsoda megrázkódtatás! Megpróbáltam ugyanis elképzelni, milyen csinos volt akkoriban, amikor elvettem feleségül. Sok mindent ígértem neki, és keveset vagy semmit nem tartottam meg belőle. 14 éven keresztül csak csalódások, gondok, szegénység és munkanélküliség jutott neki velem együtt, és sok szívtelenséget is kapott tőlem. Mindez nyomot hagyott az arcán, ezért döbbentem úgy meg.

- És - kérdeztem - mi történt aztán?

- Aztán felálltam, megkerültem az asztalt és megcsókoltam. De ő csak hátrált, és pofon ütött.

- És mit tett ön?

- Uram, ebben a pillanatban eszembe jutott, hogy egy másik alkalommal azt mondta, hogy tartsuk oda a másik arcunkat is, ezért még egyszer megcsókoltam. Még egy pofont kaptam és feleségem így szólt:

- Mi történt veled?

- Megpróbáltam elmondani, mit mondott nekünk az összejövetelen - mindenre már nem emlékeztem, de a gyerekek is hallották,és most el akartam önnek mondani. Újra elkezdtük szeretni egymást, az egész család. A kicsik most újra járnak vasárnapi iskolába, és a feleségemmel mi is olyanok vagyunk, mint a gyerekek, mert mindketten szeretjük Istent. Uram, jó tudni, hogy Isten megbocsátott, és mi is megbocsátottunk egymásnak. Biztosíthatom, szükségem volt rá, mert jó asszony a feleségem.

Ezt a történetet három oldalról hallottam, az apától, az anyától és a legidősebb fiútól. Kikérdeztem a gyereket a részletekről, és elmesélte, hogy amikor apja 'sokkot' kapott, az első hatás hihetetlen csodálkozás volt.

- Még sohasem láttam, hogy az apám megcsókolja anyámat. Egyszerűen nem akartam elhinni. Nem tudtam, mi történt vele. De amikor anyám pofon ütötte, és ő nem ütött vissza, majd hanyatt estem.

Megdöbbenését meg tudtam érteni.

- Igen? És utána mit gondoltál?

- Tudja, hallottam, hogy mit mondtak, és ha már akkor megtettem volna, amit ma megtettem (szívét és életét egészen komolyan Istennek adta), akkor, azt hiszem, nagyon sok keserűséget megspórolhattam volna magamnak.

(G.F.Dempster - Evangéliumi életképek )







KÁVÉS CSÉSZÉK


Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat. A beszélgetés hamar panaszkodásba csapott át a stresszes élet és munka kapcsán.

A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, műanyag, üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát. Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanító így szólt:

- Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket. Habár mindannyiótoknak az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok önmagatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt, s nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek.

- Feltételezzük, hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg.

- Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét.

Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányítsanak....a kávét élvezzétek helyette.







KERÉKPÁRRAL A NIAGARA FÖLÖTT


Egy amerikai prédikátor története

Egy nap egy George nevű férfi kifeszített egy kötelet a Niagara felett, és közölte a körülötte álló emberekkel, hogy végigmegy a kötélen biciklivel. Az emberek felhördültek, de amint látták, hogy George valóban leveszi a gumikat a bringája kerekéről és a kötélre állítja a szerkezetet, biztatni kezdték.

Ahogy haladt, az emberek egyre hangosabban kiabáltak

- Gyerünk George! Hiszünk benned! Meg tudod csinálni, hiszünk benned!

George átért a túlpartra, majd visszafordult és az emberek üdvrivalgásától
kísérve visszakerekezett. Az emberek éljenezték, ünnepelték:

- Fantasztikus voltál, George, hittünk benned, tudtuk, hogy megcsinálod.

- Na, akkor ki ül fel a vázra, hogy átvigyem? - kérdezte George.

Az emberek döbbenten, é haragosan húzódtak vissza.

- Senki sem bízik bennem? - kérdezte George - Hisz az előbb még mindannyian hittetek.

Ekkor a tömegből előlépett egy kislány, és azt mondta, ő felül a vázra, és átmegy George-dzsal. Az emberek felbőszültek erre, szidni kezdték George-ot, amiért egy gyerek életét kockáztatja. Ahogy azonban a bicikli a túlpart felé közeledett, elnémultak. A kerékpár a túlparton visszafordult, és ahogy közeledni kezdett, a néma csendet ismét az éljenzés, az üdvrivalgás váltotta fel.

- Fantasztikus vagy, George! Hittünk benned, és megcsináltad!

Ekkor valaki megkérdezte a kislányt:

- Hogyan volt annyi bátorságod, hogy felülj a vázra George elé?

- Úgy, hogy ez az ember az apám. És nem csak hiszek benne, hanem bízom is benne.







KERTÉSZ, AKI CSAK A VIRÁGOKAT SZERETTE


Ugyan ki látott már rossz embert virágot öntözni, gondozni és bennük gyönyörködni. De,hogy semmit sem szabad túlzásba vinni, igazolja azt az alábbi történet:

A kertész nagyon szerette a virágokat, reggeltől estig csak az illatos növényekkel foglalkozott. Más nem is érdekelte, csak a rózsái, liliomai, a szebbnél szebb színekben pompázó virágai. Öntözgette, kapálgatta, trágyázta őket. Ám ennek a családnak volt családja is. Jó felesége, aki csak türelmesen nézte, hogy az ura egész napját a virágainak szenteli, és másra nem is futja az idejéből. De amúgy nem volt rossz ember. Volt két szép fia is, akiknek titokban fájt a szívük, hogy édesapjuk a virágokat simogatja és nem őket, a virágokkal beszélget és nem velük, a virágok növekedését lesi és nem az övékét. De hát amúgy nem volt rossz ember.

Teltek az évek. A felesége meghalt, a fiai megnősültek, és elköltöztek otthonról.

Mondhatnánk a szegény kertész egyedül maradt és szomorú lett. De nem úgy volt, szinte észre sem vette a változást. Ott voltak a virágai. Amíg ereje volt, szikrányi bírása, kapálgatta és törődött velük. Egyáltalán nem ismerte az unokáit, mivel fiai úgy érezték, fölösleges lenne meglátogatni őt, úgy sem érdekelnék a gyerekek. Ha esetleg egy új virágfajtát hoznának neki megmutatni! De egy unokát? A kertésznek is eljött az ideje és a Teremtő magához szólította. A temetésén nem siratta senki. Csak a virágok hullatták a szirmaikat, de csak azért, mert elnyíltak vagy kiszáradtak. Hisz a virágnak nincs szíve. A kertész nem hiányzott senkinek, mert ő sem szeretett senkit, nem törődött senkivel, a virágjaival nem szerzett örömet másoknak, csak saját magának.

Azt mondják, hogy addig élünk, míg valaki emlékszik, vagy gondol ránk. A kertészre bizony nem gondolt senki.

De amúgy nem volt rossz ember.







KÚTBA ESETT SZAMÁR


Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek.

Mindegyik kézbe kapott egy lapátot és elkezdtek a földet a kútba hányni. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán,mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később mikor már elhallgatott a paraszt kíváncsian hajolt a kút fölé.

Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami furcsát csinál. Lerázza magáról a ráeső földet, letapossa és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az ismét lerázta magáról és egyre feljebb és magasabbra került.. Hamarosan mindenki azon ámuldozott, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet válogatás nélkül minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, az életben maradásért az, hogy lerázd magadról! Ne hagyd magad betemetni! Tegyél egy lépést a szabadságod felé!

Minden probléma egy lehetőséget ad a továbblépésre. Bármilyen nehézségből van kiút, és ha nem adod fel, nem állsz meg akkor megnyílik a szabadulás útja.

Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!







KISLÁNY A BÖRTÖNBEN - MEGHATÓ KARÁCSONYI TÖRTÉNET


Hat évvel ezelőtt, december 24-én be kellett mennem dolgozni. Ahelyett, hogy a Karácsony estét a feleségemmel és a kislányommal otthon töltöttem volna, a börtönben az igazgatói teendőimmel voltam elfoglalva.

Másnap reggel a börtönből kijövet a munka után hazasiettem. A csípős hidegben az utcán egy kislányt láttam, aki vékony ruhában harisnya nélkül, lyukas cipőben volt felöltözve. A kislány a kezében egy toalett papírba csavart kis csomagot tartott. Azon gondolkodtam, hogy ki lehet ez a kis teremtés, de a fáradság miatt nem álltam meg érdeklődni, hanem inkább továbbsiettem. Mivel a hátam mögött valamit hallottam, megálltam. Amikor megfordultam, ugyanazt a kislányt láttam magam előtt.

- Mit akarsz? - kérdeztem.

- Uram, Ön a börtön igazgatója? Nincs otthonom, az anyukám két héttel ezelőtt halt meg. A halála előtt azt mondta, hogy az apukám a börtönben van és talán látni szeretné a kislányát. Kérem, engedje meg, hogy meglátogathassam az apukámat. Ma karácsony van és meg szeretném ajándékozni ezzel a kis csomaggal.

- Nem lehet, nem engedhetem meg. - válaszoltam és elkezdtem tovább menni. Alig tettem néhány lépést, azt éreztem, hogy valaki meghúzta a kabátomat és esdeklő hangon azt mondta:
könnyes szem

- Kérem, legyen szíves megengedni! - Nagy könnycseppek voltak a szemében és elérzékenyülve a kis ajka remegett.- Uram, - mondta -, ha Önnek egy kislánya lenne, akinek a mamája meghalt volna és Ön a börtönben lenne és a kislányának nem lenne hová menni és senki se szeretné, nem gondolja, hogy a kislánya találkozni szeretne az apukájával?

Torkomat addigra a sírás szorongatta és a szemeim könnyekkel teltek meg.

- De igen, én is szeretném és találkozni fogsz az apukáddal!

Amikor visszamentünk az irodámba, akkor megkértem a fegyőrt, hogy hozza fel a 37-es zárkából a foglyot. Ahogy a fogoly az irodámba lépett és meglátta a kislányát erélyes hangon azt kérdezte:

- Nelli, mit csinálsz itt? Mit akarsz? Menj haza az anyádhoz!

- Kérlek apukám, ne haragudj! - mondta sírva a kislány. - Anyuka meghalt és a halála előtt megkért, hogy gondoskodjak a kis Jimmyről, mert te nagyon szeretted. Ő is szeretett téged.

Ezután zokogva elcsukló hangon azt mondta:

- De Jimmy is meghalt!

Azután a toalettpapírba tekert kis csomagot kibontotta, amiből kivett egy kis göndör hajfürtöt, amit az apukája kezébe tett, majd ezt mondta:

- Mielőtt Jimmyt eltemették volna, ezt vágtam le a hajáról.

Addigra a 37-es zárka foglya, mint egy gyerek, velem együtt zokogott. Majd a kislányát felemelte, mialatt a meghatódottságtól magát visszatartva az egész teste remegett. Ekkor az irodámból kimentem.

Kb. egy órával később, amikor visszamentem a 37-es zárka foglya a börtön kabátját levette és azt mondta:

- Börtönigazgató úr, kérem engedje meg, hogy ezzel a kabáttal a kislányt betakarhassam.

Közben a kemény férfi arcáról könnyek peregtek.

- Nem. - mondtam. - A kabátot tartsa meg, a kislánya többé nem fog fázni. Elviszem magammal az otthonomba és gondot viselek róla.

- Az Isten áldja meg! - mondta zokogva a fogoly.

A kislányt hazavittem és sok éven át nálunk lakott.

Később az Úr Jézus Krisztust hit által a szívébe fogadta és komoly hívő lett belőle. Idővel a 37-es zárka foglya is átadta szívét a Megváltónak és az életében történt változás miatt kegyelemben részesült. Utána szabadon engedték. Most becsületes emberként a lányával lakik, akinek a kis karácsonyi ajándéka a megkeményedett bűnös szívét megtörte.







LÁBNYOMOK


Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton.

Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.

Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.

Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát.
Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek.
Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:

- Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. De íme, épp a legnehezebb időkben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?

Az Úr így felelt:

- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak.Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek
















 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Próza  
Címkék: mostohatestvérei, meglátogathassam, díszegyenruhában, mindannyiótoknak, igazságosságában, visszakerekezett, kölcsönkaphatnék, gyermekotthonban, megpecsételésére, munkanélküliség, merevítőbordája, megspórolhattam, megbocsátottunk, megajándékozott, üdvrivalgásától, visszalopakodni, szempillantásra, irgalmasságáért, összejövetelről, tulajdonképpen, vaskályhájából, összejövetelen, odaajándékozta, bölcsességében, menyasszonynak, összegyűjtelek, nyomorúságából, elérzékenyülve, fegyelmezetlen, megrázkódtatás, feljelentették, toalettpapírba, megkeményedett, börtönigazgató, tájékoztatniuk, szívtelenséget, szeretett barátunk, bürokrácia útvesztői-ben, fejünk felett, hatéves kisfiúról, fegyelmezetlen diákját, szülők csődöt, iskoláknak szülői, gyereket naptejjel, diáklány teherbe, tízparancsolat erkölcsi, legtöbb egyház, bűnözők kezdtek, saját házában, tolvaj beperelheti, rendőr megöl, társadalom áldozata, TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK, JÓZAN ÉSZ HALÁLÁRA, NYUGODJÉK BÉKÉBEN, Józan Észét, Józan Ész, Józan Észnek, GYERE HAZA GYERMEKEM, TUDTAM VOLNA, HŰSÉG ÉS SZERETET, ILYENEK ISTEN ÚTJAI, Ilyenek Isten, Halljad János, JANE WELSH NAPLÓJA, Thomas Carlyle, Jane Welsh-t, NÉZZÉTEK MEG FELESÉGETEKET, West Hamben, KÁVÉS CSÉSZÉK, KERÉKPÁRRAL NIAGARA FÖLÖTT, Gyerünk George, CSAK VIRÁGOKAT SZERETTE, KÚTBA ESETT SZAMÁR, KISLÁNY BÖRTÖNBEN, MEGHATÓ KARÁCSONYI TÖRTÉNET, Mielőtt Jimmyt, Jézus Krisztust,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
még több kérdés
Blog Címkék
Facebookon kaptam  Az óceán színei  Isten türelmetlen?  Életünk örök követője . . .  Vitaminok, amelyek az agyra ha...  Tél tábornok  Zeller  Az immunrendszer támogatása eg...  Facebookon kaptam  A zene szubjektív  Nostradamus leghátborzongatóbb...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Egy világ ünnepli - Vízkereszt...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Lassú igazságszolgáltatás  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Krisztinától  A sötét nagyúr  Egy nő titok nélkül  Babits Mihály: Ősz és tavasz k...  Téli este  Lélekdal  Facebookon kaptam  Az ő születési helyük már nem ...  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Az arcolajat sem használhatja ...  Facebookon kaptam  Sóhegyek Iránban  Jó éjszakát  Az ő születési helyük már nem ...  Egy nő titok nélkül  Facebookon kaptam  képre írva  Áldott vasárnapot!  A legtöbb ember álarcot visel  Amig az út tart  Szurikáták  Havasi nyúl  A vélemény az emberi tudás leg...  Facebookon kaptam  Az I. világháború 1914-1918.  Zakariás pap szolgálata a temp...  Albínó kismaci  Facebookon kaptam  Szurikáták  Facebookon kaptam Krisztinától  Rajzolja le....  Az I. világháború 1914-1918.  Nostradamus leghátborzongatóbb...  képre írva  Facebookon kaptam  Jó éjszakát  Facebookon kaptam  Zeller  Az áruló arca  Látogatás  Orrszarvúk  Akinek hiányzol  Facebookon kaptam  Reviczky Gyula: Tavaszodik  Zavarba hoz, ha egy nő kezdemé...  Facebookon kaptam  Szép estét kedves látogatóimna...  Facebookon kaptam  Vitaminok, amelyek enyhítik a ...  képre írva  Vitaminok, amelyek az agyra ha...  Éppen ilyenkor a legjobb  Facebookon kaptam  Olyan dolgokra kell  képre írva  hóesés  Egy nő titok nélkül  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Facebookon kaptam  A zöld üstökös.  Facebookon kaptam  Lost Maples Állami Természetv...  Facebookon kaptam  Ha mások dühe kirobban ellened  A gonosz nem...  Az árpafű gyógyhatásairól  Te csak szeress...!  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Dazhai falu, Kínában  képre írva  Életünk örök követője . . .  Főleg  Az omega-3 zsírsav hajra gyako...  Ha mások dühe kirobban ellened  Kellemes ébredést kívánok!  képre írva  Facebookon kaptam  Zsuzsa A. Túri :Nélküled  Goose-sziget, Montana, USA  Az immunrendszer támogatása eg... 
Bejegyzés Címkék
szeretett barátunk, bürokrácia útvesztői-ben, fejünk felett, hatéves kisfiúról, fegyelmezetlen diákját, szülők csődöt, iskoláknak szülői, gyereket naptejjel, diáklány teherbe, tízparancsolat erkölcsi, legtöbb egyház, bűnözők kezdtek, saját házában, tolvaj beperelheti, rendőr megöl, társadalom áldozata, leány életében, elveszett otthon, szeretet találékony, bűnügyi rendőség, csomó fényképet, szomorúságtól megöregedve, képeket papírlapra, képeket azután, chicagói alvilág, falra akaszthassa, egyik bárban, bárpult felé, bűnbarlangon végig, idős asszony, órával később, négy szóban, angol királynő, legközelebbi parasztháznál, kora reggeli, pillanatra eltűnt, legócskább ernyőt, következő reggel, királyné teljes, kíséret egyik, következő szavak, legjobbat adtam, legjobbat adta, morózus idős, egész világgal, külvárosi kerítés, szomszédoktól kapott, egyik szomszédtól, álló fára, csomagból áradó, lábtörlőként használt, éjszaka miközben, lábtörlőn feküdt, gazdája csak, legközelebbi szomszédok, szomszéd megértette, szomszéd házához, rozoga ajtót, holdfény vezette, friss levegő, öreg fuldokolva, szomszédok figyelmét, kutya megértette, saját magára, kutyája megtanította, késő őszi, hűséges ebet, öreg remete, gondolattal aludt, álmot látott, hang szólt, ismeretlen férfi, utat ebben, házhoz értek, házigazda barátságosan, arany poharat, remete azonban, remete ezért, házhoz jutottak, házigazda azonban, kéretlen vendégekre, szép aranypoharat, ujját szájára, emberhez érkeztek, rozzant viskója, fejük fölött, olyan férfihez, fiam majd, keskeny pallóhoz, gyerek vissza, palló közepére, gyermeket tarkójánál, remete most, kísérő angyallá, barátságos embertől, fösvény bűnei, halált üríti, hamu alatt, gyermekét vízbe, gyermek pedig, angyal eltűnt, , ,
2023.01 2023. Február 2023.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 39 db bejegyzés
Összes: 4553 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 332
  • e Hét: 5562
  • e Hónap: 14390
  • e Év: 93819
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2023 TVN.HU Kft.