|
2015-05-26 00:27:30, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Kohut Katalin: Sokk
- Bééla! Holnapután megyek a szerkesztőhöz, hogy megbeszéljem vele a könyvanyagomat.
- Örülök neki, drága Vilma! De miért fontos az, hogy könyvben lásd a verseidet? Aki szereti őket, így is olvashatja a magazinban.
- Tudod, hogy engem nem sokan olvasnak, ennek többféle oka van.
- Például? Mondj egyet Vilma!
- Én nem szoktam lájkolni senkit sem hízelkedőn, csak amikor tetszik az írás, vagy komoly mondanivalója van.
- Már megint magadból indulsz ki! Nem mindenki érez és gondolkozik úgy, ahogyan leírja. Többször kitettek irodalmi oldalakról eddig azért, mert nézeteidet a művészetről nem tartották odavalónak.
- Én csak azt hangoztattam, hogy az igaz művészet alapja a tehetség mellett a szeretet és az igazság. Azt tartom értékesnek, ami tükrözi egy ember értékeit.
- De az emberi értékek nem az irodalom asztalára valók!
- Pontosan odavalóak! Mi lenne Solohov Emberi sorsával, vagy Victor Hugo Nyomorultjával, vagy akár Móricz Zsigmond realista ábrázolásaival emberi értékek nélkül, ha a torzat, a rosszat, mint embertelent nem emeljük ki, nem mutatunk rá? Tükörkép az írás, meg a jellemábrázolás.
- Nem mutathatsz rá a rosszra és a torzra, mert minden, ami sötét és negatív ma elismertséget élvez. Az emberi tulajdonságok képviselői nem igazán érvényesülnek sem az irodalomban, sem az életben.
- Ez érdekes, mert ők éppen azt tartják sötétnek, aki a gonoszság tetteit napvilágra hozza, mint akik az emberséget számolják fel az egész világon.
- Biztosan nincs ilyen gondjuk, ők nem lesznek soha áldozatok, mert tőlük erednek. Így háborítatlanul tündökölhetnek művészként, védelmet élveznek.
- Mi volt a gond a legutóbbi helyen, ahol felhalmoztad az összes írásodat? Azt mondták, hogy Te nem tudsz viselkedni, bármikor felszólaltál a gátlástalanság, sötétség és gonoszság ellen.
- Igen, pártjukat fogják, felfoghatatlan, hogy miért. Értetlenül néztem sokáig, miért tüntetik ki jobban másoknál a másokat megalázókat, aztán arra a következtetésre jutottam, hogy ez a média, üzlet az első, mindegy, ki írja a verseket, az a fontos, hogy ismerje és hangoztassa jártasságát a költőknél, meg belőlük táplálkozva írjon.
- Az üzlet-politika a józanságot követi, azt az elvet, hogy eladható műveket tegyen közszemlére. Elég sokszor hangoztatják a ma már divattá vált nyomort, írnak róla, mint együtt érzőek, de ha a valóságban találkoznak a szenvedőkkel, empátia nélkül rúgnak beléjük egyet. Szív nélkül nem lehet művészettel foglalkozni.
- Béla, ez a legnagyobb problémám! Nem lehet állandóan harcolni iszapos ár ellen a fénytiszta cseppeknek. Reménytelen lenne mindenféle közlés és küzdelem. Még az is gondot jelentett és ok volt arra, hogy kinevessenek, mert jó volt a helyesírásom.
- Látod, bebizonyították, hogy fordított világot élünk. Neked szégyellned kell az emberséget és az adottságodat. Belegondolni is rossz, mennyi őstehetség kallódott el a meg nem értés, leértékelés és megalázás miatt!
- Béla, köszönöm, hogy elismered, hogy vannak emberi értékeim, remélem, hogy sikerül ezt minden alkotásomban kifejezésre juttatnom. Az igazságaim viszont sok háborúságot okoztak.
- Senki sem szereti, ha szembesítik a valósággal. Mindenki félti azt, amit elért, kapaszkodnak az elért eredményekbe, kegyetlenséget vált ki belőlük az igazság.
- Látod Vilma, csodálkozom, hogy egyáltalán van kiadó, aki foglalkozik az írásaiddal!
- Éppen ezért megyek megbeszélésre Béla, mert egyes prózákat, verseket ki akar venni az anyagból a kiadó igazgatója.
- Mire hivatkozik?
- Azt mondja, hogy a realista ábrázolás politikát jelent, s minden ilyen jellegű írás közlését megtagadta.
- Hmmm! Érdekes, hogy a média-politika politikának nevezi a valóságot és száműzte őket az irodalomból. Érettségire nem volt időm felkészülni annak idején a rengeteg munkám és a család ellátása miatt. Szerencsére irodalomból mindig kiváló voltam és mikor ránéztem a témára, egyből eszembe jutott az irodalmi kor és legkiválóbb képviselőinek a neve és művei. Régen is volt revízió, aki igazságot írt, akár jelképekben is megmásítva a neveket kiközösítették.
- Akkor nekem most van félnivalóm, mert a valóságot ábrázoltam...
- Drága Vilma! Majd a Te könyveidet a halálod után száz évvel fogják kiadni, úgyhogy csomagold be jól vízhatlan papírba, hagyd örökül majd az unokáidnak, hogy megmaradjon a jelenlegi helyzet az utókornak!
- Remélem, meghagyja legalább a szerelmes és érzelmi verseimet, emberségről szóló novelláimat...
- Azokat biztosan meg, más is ír ilyeneket saját példájából merítve. Ezért van az, hogy csak az a megértett és elismert, akinek az írásaival egyetértenek, mert már megtapasztalták. A tények bemutatása ellenállásba ütközik minden területen.
- Béla, akkor ne is menjek el a kiadóhoz?
- Menj, ha sokkolni akarod magad! A múltkor is majdnem idegösszeroppanást kaptál, amikor lenéztek és leértékeltek éveken keresztül, s miután dühös lettél, törölték a profilodat az összes anyagoddal együtt. Megéri ez Neked, Vilma?
- Akkor miről írjak, mondd meg, Béla?
- Írj a ma divatos hitről, vallásról, olvass kortárs költőket és irodalmat, próbáld meg utánozni őket! Száműzd a saját gondolatokat és állásfoglalást, meg egyébként is jobban jársz, ha a véleményedet szimbólumokban mondod el, akkor jó úton haladsz majd a siker felé!
- Igazad van Béla, már nincs is kedvem kiadni a könyvemet, ha törlik a politikainak mondott realista írásaimat!
- Látod Vilma, mi a vége ennek? Senki nem olvas szinte és Téged neveznek rossznak!
- Még azt is mondták, hogy én terápiát űzök, mintha én kiírással gyógyítanám a lelkemet. Nagyon megalázó volt! A tények, a valóság ábrázolása hogyan is lehet terápia? Írtam is egy cikket Művészet, vagy terápia címmel, de nem jelentették meg.
- Igen, a művészet tiszta, nemes, képviselői utat mutatnak, feltárnak, gyönyörködtetnek. Keress magadhoz hasonló embereket, kutasd fel a cseppeket az iszaptól hányt fellegek alatt. Felette hiába keresnél, oda mi nem mehetünk, életünkben kell elérni mindazt, amit kitűztünk magunk elé!
- Köszönöm Béla tanácsaidat! Akkor elmegyek a kiadóhoz és közlöm, hogy úgy adja ki a megcsonkított anyagomat, hogy nem vállalom a felelősséget azért, hogy vásárolni is fognak belőle! Késik az idő, pedig robog az élet villámgyorsan!
- Talán már soha nem érkezik el, a cél elvesztette eszközeit. Aludj, drága Vilma és álmodd meg magadnak azt a világot, melyben őszintén és igazul élhetsz!
2015. május 25. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
Címkék: gyönyörködtetnek, következtetésre, jellemábrázolás, megtapasztalták, bebizonyították, ábrázolásaival, állásfoglalást, felfoghatatlan, szimbólumokban, gátlástalanság, kegyetlenséget, könyvanyagomat, tündökölhetnek, kiközösítették, háborítatlanul, nyomorultjával, megbeszélésre, elismertséget, mondanivalója, megcsonkított, képviselőinek, tulajdonságok, villámgyorsan, szerkesztőhöz, érvényesülnek, hangoztattam, felelősséget, politikainak, megbeszéljem, belegondolni, ellenállásba, helyesírásom, adottságodat, gondolatokat, szenvedőkkel, hangoztatják, igaz művészet, ember értékeit, emberi értékek, irodalom asztalára, emberi tulajdonságok, gonoszság tetteit, emberséget számolják, egész világon, legutóbbi helyen, összes írásodat, másokat megalázókat, következtetésre jutottam, józanságot követi, valóságban találkoznak, legnagyobb problémám, fénytiszta cseppeknek, Kohut Katalin, Solohov Emberi, Victor Hugo Nyomorultjával, Móricz Zsigmond, Látod Vilma, Drága Vilma, Köszönöm Béla,
|
|
Offline
