|
2011-08-27 20:11:09, szombat
|
| |
| |
Kányádi Sándor: Kánikula /Jaskóné, Marikától kaptam
Kutyameleg, kánikula,
nyelvét kiveti a kutya,
budákol, a tűző, heves
nap elől árnyékot keres.
De alighogy hűvösre lel
s leheverne, költözni kell:
falja az árnyékot a nap,
s az ebbe is beleharap.
Pillognak a récék, libák,
nem csinálnak most galibát;
kiapadt a kicsi patak,
mint a cérna, kettészakadt.
Itt-ott ha még van is, ami
víznek mondható valami,
odamennek a bivalyok,
s kimártják a kis patakot.
Egyedül egy árva csacsi
hangját lehet csak hallani,
megereszt egy bátor iá-t,
esőért az égre kiált. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek, képek nyárra |
|
|
|
Címkék: kettészakadt, kutyameleg, beleharap, leheverne, pillognak, odamennek, megereszt, kimártják, csinálnak, marikától, kánikula, árnyékot, alighogy, bivalyok, költözni, mondható, galibát, kiapadt, nyelvét, jaskóné, hangját, egyedül, kányádi, budákol, patakot, hűvösre, hallani, kiveti, valami, csacsi, esőért, víznek, kaptam, sándor, lehet, kicsi, kicsi patak, árva csacsi, bátor iá-t, égre kiált, Kányádi Sándor,
|
|
Offline
