|
2015-10-04 12:22:36, vasárnap
|
| |
| |
... van a sisterhood, a sokat emlegetett sisterhood, a női összefogás, szolidaritás, közös építkezés, egymás támogatása.
Feminista körökben egyre gyakrabban szóba kerül a téma, különféle blogokon
elemzik a szerzők, hogy: létezik-e a sisterhood?
kérik számon a nőkön, hogy: na, de hol van a sisterhood?!
buzdítanak, hogy: legyen sisterhood!!!
Nem meglepő, de hozzám már megint a letisztult, objektív és professzionális sajatszoba.hu nézete áll a legközelebb a témával kapcsolatban. Posztjukat itt lehet elolvasni:
A sisterhoodon innen, a féltékenységen túl: női barátság
Beszéljünk a nők közötti barátságról és egyéb viszonyokról.
Kebelbarátnőség
Nekem mindig is voltak kebelbarátnőim, amit úgy kell érteni, hogy minden életszakaszomban lett egy-egy új barátnőm, akivel sikerült úgy működtetni a kapcsolatunkat, hogy annak alapját egymás elfogadása, megértése, támogatása adta. Szerettük egymást, szívesen töltöttük együtt az időnket, nem cseszegettük a másikat, soha sem ítélkeztünk egymás felett, mindenki azt csinált, amit akart, és ezt a másik elfogadta.
Nekem nagyon jó élményeim és tapasztalataim voltak a női barátságokról, soha senkivel nem vesztem össze, szinte testvériségben életünk, sőt, nővérekként tekintettük egymásra, pedig akkor még sehol nem lehetett olvasni a sisterhoodról.
Nem volt bennünk tudatosság, ösztönösen találtunk egymásra, ösztönösen épült a barátságunk.
Éppen ezért nagy törés volt az életemben, amikor a barátnőim földrajzilag távol kerültek tőlem, először én, majd ők költöztek külföldre. Bármennyire is kötődtünk egymáshoz, a többezer kilométer mellett nem tudtunk úgy működni, mint korábban. Mi még mindig barátnőként gondolunk egymásra, de évek óta nincsenek közös élményeink, nem tudjuk egymást bármikor elérni, nem veszünk részt egymás életében.
25-27 évesen próbáltam a korábbiakhoz hasonló barátságokat építeni, de ezek - sajnos - egy-két kivételtől eltekintve nem tudnak úgy működni, mint a régiek.
Én úgy gondolom, hogy az a fajta elfogadás, ami gyerek- és ifjúkorban könnyedén kialakul, nehezebben jön létre felnőttként; én sem vagyok már olyan nyitott és toleráns, meg időmilliomos se, hogy kapcsolatot tartsak fent olyan emberekkel, akikkel nem érzem az egységet. Másrészt a diákéveken túl sokaknál általában annyira fontossá válik a párkapcsolat (házasság és a gyerekek is), hogy a baráti kapcsolatok háttérbe szorulnak vagy teljesen megszűnnek.
Nem bízom a nőkben
Nem bízom a nőkben - ezt a mondatot viszonylag gyakran hallottam nőtársaimtól, de már diákéveimben is meglepett a kijelentés, mert saját tapasztalataim és remekül működő női barátságaim alapján nem értettem, miért ne bízhatnék bennük.
Mindig csak fiúbarátaim voltak, a társaságban én voltam az egyetlen nő - ezt is sokan emlegették és emlegetik nekem, amit igazán sajnálok, több okból is. Egyrészt sajnálom azt, ha valaki nem tudta megtapasztalni azt, milyen jó, ha a saját nemével őszinte és építő barátságot tud fenntartani évekig. Másrészt ebben látok egy társadalmi jelenséget, ami arról szól, hogy a nő kitüntetett szerepként éli meg, hogy a férfiak bevették őt, és ezt a női barátságokkal szemben, azok ellenpontjaként, azokkal összehasonlítva rendeli a nőkkel való kapcsolata felé.
Nekem is voltak férfibarátaim, ezért is hiszek a férfi és nő közötti barátságokban, de ezeket soha sem tekintettem sem többnek, sem kevesebbnek, mint a nőkkel való barátságaimat. Dinamikájában sem éreztem különbséget, ugyanazokra az alapokra épült mindkettő, de még a beszélgetéseink témái és a közös programok is megegyeztek. (Oké, annyi különbség volt, hogy amikor buliból hazafelé menet fájt a lábam, a lányok taxit hívtak, a fiúbarátaim meg haza cipeltek a hátukon.)
Most is van férfibarátom, a vele való kapcsolatot sem érzem többnek, jobbnak. Az a bizonyos sokat emlegetett más nézőpont is érdekes, ugyanazon kérdéseimre nagyon hasonló választ szoktam kapni férfi és nő barátomtól egyaránt. Kivételt talán a párkapcsolatokkal kapcsolatos témák képeznek.
Férjezett barátnők
A diákéveim alatt a párkapcsolati státuszunk nem befolyásolta a barátaimmal való kapcsolataimat, viszont a felnőttkori barátságaimban másképp működtek, illetve működnek ebből a szempontból.
Felnőttkori nőbarátaim jelentős része szó szerint lepattintott, amikor férjhez ment vagy egy párkapcsolata komolyabbra fordult. Először csak kevesebbet kerestek, majd kihagytak a társas programokból. Pl. amikor társasággal elutaztak valahova, engem csak akkor hívtak, amikor volt társam. Amikor nem volt, akkor el lettem felejtve, és amikor megkérdeztem, mi ennek az oka, teljesen komolyan elmagyarázták, hogy csak párok voltak, és szerintük én rosszul éreztem volna magamat. Ez meglepett, és az az igazság, hogy később már akkor sem volt kedvem a közös programokhoz, amikor aktuális társamnak köszönhetően meg lettünk hívva mi is.
Egy idő után férjezett barátnőim meg csajos programokra akartak “használni", ami azt jelentette, hogy amikor ők ráérnek és kedvük van, vegyek velük részt olyan programokon, ahova a férjüket nem tudják elvinni magukkal, de - nem mellesleg - különösebben engem sem érdekelnek.
Ez egy ilyen kísérő, gardedám szerepkör, amiben - bevallom -, én nem szívesen vettem részt egy idő után, még úgy sem, hogy értettem, mi van mögötte.
Ettől csak az rosszabb, amikor elhívnak, de oda szerveznek egy szingli férfit is azzal a feltételezéssel, hogy ti majd biztosan egymásra fogtok találni.
A barátnők lekoptatásának az egyik, talán legfőbb oka a nők terheltsége; kevésbé tudják fenntartani a barátságaikat, egyszerűen nincs rá idejük a gyereknevelés és a háztartási teendők mellett. És most ne a feminista szemléletű, szabadabban élő nőkre gondoljunk, hanem a nagy átlagra, pl. a kis falvakban élő nőkre, akiknél irtó ciki lenne és kivágná a biztosítékot, ha a helyi kocsmába beülnének egy kávéra a szomszédasszonyukkal vagy egykori iskolatársukkal beszélgetni egy nagyot.
Annak viszont még nem sikerült megtalálnom az okát, hogy bizonyos társaságokban miért az a szokás, hogy párkapcsolati státusz alapján barátkoznak. Nekem ez azért furcsa, mert nálam ez soha sem volt szempont, de a sajátszoba.hu erre is ad választ fentebb linkelt posztjában.
Áldozathibáztatás
Szintén a sisterhood vagy a női barátságok kapcsán meg kell említenünk még két fontos jelenséget. Az egyik az, amikor nők ítélkeznek nők felett, avagy áldozathibáztatás női hibáztatókkal. Amikor szóba kerül személyesen vagy akár egy cikk alatti kommentekben az, hogy egy nőt bántottak, bántalmaztak, legalább annyi nőt látok dühöngeni az áldozat ellen, mint férfit. E mögött én kevésbé látom a rosszindulatot vagy a szolidaritás hiányát, inkább a berögzült társadalmi, neveltetésbeli attitűdökkel magyaráznám a reakciókat. A nő viselkedjen rendesen, legyen jó feleség és anya, ha pedig nem viselkedik jól, akkor magára vessen, megérdemli - sokan még mindig így értelmezik az ilyen helyzeteket.
Ugyanezt a berögződést látom akkor is, amikor pl. egy nő vezető szerepkörbe kerül, ez is része lehet a sisterhood-témának. Azt mondják, hogy a nők nem jó vezetők, aminek szerintem két oka van. Az egyik az, hogy a nők nincsenek hozzászokva a vezetői szerepkörhöz, és ebből következik a másik ok: a környeztük sincs hozzászokva ahhoz, hogy egy nő irányítson, ezért elutasítóbbak vele, nem támogatják, méregetik, bukást várnak tőle, ami nem önbeteljesítő jóslatként, hanem logikus következményként sokszor valóban be is következik. Támogatás nélkül, hátráltatással sokkal nehezebb irányítani egy csoportot. Meggyőződésem, hogy ha az emberek ugyanúgy elfogadnák a női vezetőt, mint a férfit, ha ugyanúgy támogatnák a munkáját, mint a férfiét, akkor az a nő ugyanolyan sikeresen tudna működni új szerepkörében, mint a férfi.
Ha ezen változtatni akarunk, a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy nemcsak a női szerepekkel, hanem kb. az egész társadalommal szembe kell menni. Irigyek vagyunk, lessük a másikat, toljuk a nyomorlicitet, saját magunk helyett azzal foglalkozunk, mi van a szomszéddal - ez társadalmi szinten megy, ezért kifejezetten nehéz változtatni rajta.
Kritika a feminizmus jegyében
A sisterhoodot gyakran emlegetik nőjogi, feminista közösségek is, és közülük többen buzdítanak arra, hogy a feminista szervezetek és blogok fogjanak össze egymással.
Azt gondolom, hogy a feminista blogok és közösségek egyetlen egy dologban tudnak közös nevezőre jutni, ez pedig az az alaptétel, hogy:
Hiszek abban, hogy a férfiakat és a nőket egyenlő jogok illetik meg.
És abban is, hogy senki sem kötelezhető semmire azért, mert férfinak vagy nőnek született.
Ezen túl közös nevező lehet még talán az, hogy igyekszem ezt képviselni, amennyire és ahogyan tudom, valamint teszek érte (szintén amennyire és ahogyan tudok), hogy ez megvalósuljon. Ha van tudatos összefogás, akkor pedig azt tartom a legfontosabb egyességnek, hogy fogadjuk el, hogy mindenki másképp csinálja, másképp működik. Ha ez a megállapodás létrejön, akkor lehet bármi másról beszélni.
Én a magam részéről igyekszem támogatni azokat, akikkel azonosulni tudok, őket szoktam linkelni, ajánlani, terjeszteni.
Ugyanakkor első körben mégis inkább arra törekszem, hogy támogassam a körülöttem élő nőket a lehetőségeimhez és az ő igényeikhez mérten. Meghallgatom a sorsában elgyötört szomszédasszonyt; ajánlom a témába vágó blogokat, a bántalmazottaknak segítő szervezeteket a fodrásznál velem együtt várakozó, gyerekét egyedül nevelő, elvált, egykori házasságában bántalmazott nőnek. Leírom az egyenjogúságot érintő gondolataimat; bármikor bárhol kimondom, hogy feminista vagyok, és elmesélem azt is, ez miért jó nekem, miért fontos erről beszélni. Néha még gardedámnak is beállok egy-egy - egyébként hátam közepére nem kívánt - csajos programhoz is.
Nekem per pillanat ezt jelenti a sisterhood, a barátság pedig egymás támogatását és elfogadását olyan emberekkel, akikkel kölcsönösen szeretjük egymást, függetlenül attól, hogy ők férfiak vagy nők.
forrás:tollampapirom |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
Címkék: következményként, szomszédasszonyt, életszakaszomban, kebelbarátnőség, feltételezéssel, beszélgetéseink, ellenpontjaként, professzionális, lehetőségeimhez, összehasonlítva, iskolatársukkal, féltékenységen, megtapasztalni, tapasztalataim, testvériségben, hátráltatással, neveltetésbeli, barátságaimban, kapcsolataimat, egyenjogúságot, rosszindulatot, kapcsolatunkat, kebelbarátnőim, lekoptatásának, szerepkörében, társaságokban, hibáztatókkal, párkapcsolati, társadalommal, barátságokkal, meggyőződésem, párkapcsolata, barátságokról, barátságokban, elmagyarázták, barátságaimat, sokat emlegetett, témával kapcsolatban, sisterhoodon innen, másik elfogadta, barátnőim földrajzilag, többezer kilométer, korábbiakhoz hasonló, baráti kapcsolatok, nőkben –, mondatot viszonylag, saját nemével, társadalmi jelenséget, férfiak bevették, nőkkel való, alapokra épült, beszélgetéseink témái,
|
|
Offline
